Pest Megyi Hírlap, 1978. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-25 / 148. szám
&F.GYPX 1978. JŰNIUS 25., VASÁRNAP 5 A Pilis völgyétől a Zsámbéki medencéig Mit mutat a határ képe Rajtra kész az SZK—6-os, John Deere, Claas Dominátor Felsőszentgyörgy- ről az idén is harmincötén szegődtek el Szentmár- tonkátára, a Mo- nori Állami Gazdaság kátai kerületébe. Hajnali fél háromkor kelnek, hogy a gazdaság autóbuszával négy órára a földekre érkezzenek. A szentmártonkátai határban kapálják a mákot, a cukorrépát, mikor, mi jön sorba. Most a 31-es országút melletti nagy szőlőtáblán találkoztunk velük, a kötözőkkel. Kép és szöveg: Koppány György Kötözik ca szőlőt Döntésekhez, légkörismeret! •• Üzemi valóságkutatás a Lenfonó- és Szövőiparí Vállalatnál — Oda a szőlő — sóhajtottak a szakemberek a Pilisvölgye Tsz irodájában a jégesőt követően. Azon a napon a naptár június 8-át mutatott. Ám a Medárd hozta természeti csapás elkerülte a szőlőtőkék tájékát. Mégis jelentős kárt okozott a jég: 69 hektár búzát vert el. A letarolt tábla szomorú képet nyújt. Mintha úthenger gázolt volna keresztül a kalászokon. Kék tó: olajlen Taller András főmezőgazdász mégis bizakodó. A többi a 700 hektár gabona ugyanis jó termést ígér. Itt a Pilisimedencében egy évben sem termett még hektáronként 35 mázsa. Az idén úgy mutatkozik megadja a föld. Egyébként az aratásra felkészültek. Ma tartják a gépszemlét. A hat SZK— 6-os kombájn segítségével 14— 16 nap alatt végezni akarnak az aratással. Az árpa, a búza zöldérésben van. Előbbit július első napjaiban, az utóbbit július közepén kezdik vágni. A szalmát öt NDK gép bálázza majd. Ha az időjárás szükségessé teszi a megengedettnél nagyobb víztartalmú szemesterményt szárítják. Gondot okoz, hogy a lezúdú- 16 csapadék helyenként méteres árkokat vájt a kukorica- táblákon. Ez nehezíteni fogja az őszi betakarítást. A szőlőállomány szemet gyönyörködtető. Bőséges szüretre van kilátás. Nem rossz a barackos sem, de az egyes telepítések között nagyok az eltérések. Jobb, s gyengébb területet összevetve az átlag itt is 35 mázsára 'becsülhető. A gazdaság határa máskülönben meglehetősen csendes. Gépzúgás csak a lucemafölde- ken hallatszik. Az első kaszálás végén járnak a rendreara- tó gépek. A Pilisvölgye Tsz területét elhagyva már az első falu határában feltűnik: termékenyebb földek között járunk. A gabona érettebb, a kukorica nagyobbra nőtt. Kacskaringós országúton gépkocsizunk. A távolban kékellő mező tűnik fel. A tiszta vizű, szelíd kék tóhoz hasonlatos látványt nyújt a virágzó olajlen. Pipacstenger a lucernásban Tóth Kálmánt, a toki Egyetértés Termelőszövetkezet nö_ vénytermesztő agronómusát arra kérem, nézzük meg közelebbről is a táblát. A fiatal szakember nem sokáig kéreti magát. Mialatt célunk felé haladunk a meredek, gödrös úton kormányzás közben mágya- ráz. — A lenvetésünk 337 hektár — mondja. — Az őszi búza, kukorica alig kevesebb ezer-ezer hektárnál. Lucernát 213, zabot 173, borsót 76 hektáron terjesztünk. Balra tőlünk rend- revágó gép. Megelőzzük a terepjáróval. Az agronómus int a gép vezetőjének, hogy álljon meg. Szelicsán István az NDK gyártmányú E—301-es gép kezelője: — Harminc hektárt kaszálok le egy műszakban, hek- táranként 10 forintért. Jól keresek ezzel a munkával. A rendre vágott lucernát száradás után bálázzuk. Széna lösz belőle. A gép újra megindul. A masina lassan távolodik. A szikrázó napsütésben, pacsirta énekét, a levágott lucerna friss illatát hozza a szél. Az út mentén egy faágról kíváncsi ’arka pislog. A dűlőút túloldalán levő lucernás festői színekben pompázik. A kultúrnövényt ellepő pipacstenger láttán azonban inkább bosszankodik a szakember. A mezei virág gyűjteményre magyarázatul elmondja, hogy a gazdaság nem kapott időben megfelelő gyomirtó szert. Rövid szemlélődés után idulunk tovább. — Ez a legjobb búzánk, a perbáli kerület 1-es, 3-as, éfc 4-es tábláján — említi kísérőm. A 200 hektárnyi Libellula állomány kalászai kezdenek rozsdabarna színre váltani. — Sajnos a tervezett 45 mázsás búza átlaghozamától elmaradunk. A tavaszi fagykár következtében 42—44 mázsára számíthatunk. A kalászosok vetésterületük 8 százalékán dőltek meg. A három Claas Dominátor arató-cséplőgépből kettő üzemképes a harmadik főmotor javításával Nagyig- mánd adós még. A gabona tárolását magunk kívánjuk megoldani. A hat darab, egyenként 70—80 vagon befogadóképességű idénytároló a termésmeny- nyiség raktározására képes. A szalma 40 százalékát bálázzuk csak. A többit ömlesztve értékesítjük. Mezítláb a meggyesben A pátyi Zsámbéki-medence Termelőszövetkezetben arról tájékoztatnak, hogy az 1163 hektár búza aratását, amely 616 vagon szemtermést jelent 5 kombájnnal 11 nap alatt végzik el. Az arató-cséplőgépek — három John Deere, egy SZK— 6-os, egy Claas Dominátor —, a szállítóeszközök, a befogadóberendezések 95 százalékos ké_ szültségi állapotban vannak. A szántóföldi növénytermesztésben a borsóaratás és a lucernabetakarítás folyik. A borsót speciális adapterrel felszerelt SZK—4-es kombájn vágja le és rakja rendre. A termést 8—10 órás fonnyasztás után szedik föl és csépelik a majorban. A borsófejtő gépekbe szárastul, levelestül kerül a borsó, a kifejtett szemeket konténerekbe rakják, így szállítják Dunakeszire a konzervgyárba. A folyamat minden részlete gépesített. A zöldborsó szárából kiváló minőségű, magas fehérje értékű silót készítenek. Pa pp Antal főkert ésszel a szövetkezet biatorbágyi területének gyümölcsösébe látogatunk ki. Az állandó dolgozókon kívül ez alkalommal idénymunkások dolgoznak a meggyszedésen. A Széchenyi szocialista brigád tagjai ugyanis ere_ deti foglalkozásukat tekintve üzemgazdászok. Mohácsi Istvánná brigádvezető elmondta, hogy a közösség kommunista műszakot tart. A mai irodai napjukat szabad szombatokon dolgozzák le. Munkatársai szívesen jöttek ki a napfényes időben a meggyesbe. Beszélgetésünk már-már hivatalosan komoly, amikor mindketten a földre nézünk. — Mezítláb kellemesebb — mondja nevetve Mohácsiné. Őszre Rónát, Szávát A Herceghalmi Kísérleti Gazdaságban Rédling István, termelési igazgatóhelyettessel a gabona megdőlésének okairól beszélgettünk: — Az 1050 hektárnyi búzavetésünk 15 százalékát fektette földre a vihar. Szinte kivétel nélkül a martonvásári és Ljubilejnaja fajtákat. Kísérleteink nagyüzemi méretekben is bebizonyították, hogy a legel- lenállóbbak a jugoszláv Rána és Száva és a hazai GK-Sze- ged. Ezek szárszilárdsága és termőképessége egyaránt kiváló, ezért javasoljuk a hasonló termőhelyi adottságokkal rendelkező gazdaságoknak, őszre elsősorban ezeket a fajtákat vessék majd el. — mondja az igazgatóhelyettes. — Az aratást július közepén kezdjük. Rendelkezésünkre áll négy John Deere és két Claas Dominátor kombájn. A búzának gyakorlatilag már csak a jég árthat — fejezi be az igazgatóhelyettes. = „A marxista Özem- és mun| kaszociológla abból a gondo- I latból nőtt ki, hogy az ember E termelési magatartását nem leli hét csak technikai és közgaz- = dasági tényezők alapján meg- = magyarázni. Figyelembe kell E venni a szubjektív tényezőket = is, amelyek a munkás maga- = tartását lényegesen befolyá- E solják.’* ä (Szociológia. Tankönyv az = MSZMP PoUtikai Főiskoláján) A termelés szubjektív tényezőit kell felmérni, rendszerezni, értékelni — nem tűnik nehéz feladatnak, hiszen a szociológia, a szociálpszichológia módszertana erre számtalan lehetőséget kínál. Igen ám, de... Előfordulhat, hogy a vállalat vezetői nem ismerik fel a valóság feltárásának szükségességét, de előfordulhat az is, hogy nincs kivel elvégeztetni a munkát Fluktuáció, szociális háttér Elképzelésünkhöz, miszerint szeretnénk bemutatni az üzem- és munkaszociológia tudományos eredményeinek gyakorlati alkalmazását, kapóra jött tehát a hír, hogy a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat főállásban foglalkoztat pszichológust és szociológust. Az értesülés azonban — mint Angyal Károly, a vállalat személyzeti igazgatója elmondta — csak felerészben igaz. Valóban alkalmaztak szociológust, de már kilépett. Ennek ellenére készséggel vállalkozott arra, hogy Keresztény Györgyné pszichológus társaságában — aki ma is ott dolgozik — eddigi munkájukról beszélgessünk. Abból a felismerésből indultak ki, hogy nem ismerik eléggé dolgozóikat. Természetes következtetés volt tehát, hogy tudományosan is megalapozott felmérések útján tájékozódjanak a valóságról. Mérlegelték a fiatalok helyzetét, megkérdeztek 930 gyesen lévő kismamát, hogyan képzeli visszatérését a vállalathoz, miben szeretné továbbképezni magát, a fluktuáció okait kutatták, eddigi legjelentősebb felmérésük pedig az üzemi légkör vizsgálatát tűzte célul. Arra keresték a választ, kik vállalják a nem könnyű textilipari munkáit, milyen szociális háttérből jönnek munkatársaik, melyek azok a tényezők, amelyek az embereket munkahelyükhöz fűzik, s hogyan lehetne ezeket a kapcsolatokat szorosabbra kötni, magyarán, miként lehetne a munkaerőt jobban megtartani. Harmadik: maga a munka A felmérés során megtudták például, hogy fizikai dolgozóik jelentős része első generációs munkás, s hogy a nehéz, de sokszor szakképzettséget csak alig-aiig igénylő munka következtében a műveltségi színvonal is alacsonyabb az átlagosnál. Alapvető jelentőségű volt a munkahelyhez fűződő viszony indítékainak, tehát a dolgozók motivációs rendszerének feltárása, amely szerint ma még elsősorban a murüca fizikai körülményei, a jövedelem nagysága a legdöntőbb szempont a munkahely megítélésében, utána jön a szociális ellátottság igénye, s csak harmadik helyen szerepelnek a munka tartalmi elemei, tehát • a munka szépsége, változatossága, az önérvényesítésre val£ törekvés. Ezeket a tényeket, csakúgy, mint a korábbi vizsgálatoüc eredményeit a vállalat vezetői igyekeznek döntéseiknél íir gyelembe venni. Modell beilleszkedésre Ez természetesen nem mindig megy könnyen, mert az elr határozást akadályozhatják szervezeti keretek, hatásköri, szemléletbeli, a minden módcg. sítással együttjáró gondok. Mindezek azonban nem azt jelentik, hogy nincs szükség a társadalomkutatóra a gyár kapuin belül. Változatlanul izgalmas, tudományos igényeket kielégítő feladatok várnak megoldásra. Most dolgozzák fel azt a szociálpszichológiai vizsgálatot, amely a 30 éven aluli dolgozók beilleszkedési modelljét kutatja. Ennek során kiderült, hogy a legtöbb sikertelen beilleszkedés — tehát kilépés — a 17—18 éves, szakképzetlen fiatalok körében fordul elő, mégpedig az első 3 hónapon belül. Az ok: legtöbbjük kapott információ alapján kerül a gyárba, vagyis úgy, hogy itt dolgozik a barátnője, a szomszéd néni, vagy valamelyik ismerős. Gyáron belüli munkahelyét is erre az információra hagyatkozva választja meg, tehát nem sajátmaga dönt. Mikor aztán itt dolgozik, rájön, hogy máshová szeretne kerülni — ez a saját döntés pszichológiai igénye —, de ekkor már nincs rá lehetősége, mert a közvetlen gazdasági vezetője nem járul hozzá az áthelyezéshez. — Munkaerőínség van, dehogy engedem, mondja, s végül odáig fajul a dolog, hogy a fiatal kilép. Így nemcsak a kisebb csoport, hanem a gyár is elvesztette. Ha viszont a vállalat megteremtené a belső változtatási lehetőséget — ami a vizsgálat alapján feltétlenül szükséges — úgy nagyon sokan más helyen ugyan, de mégis csak kapun belül maradnának. A társadalomkutatói státus* tehát még a munkaerő-gazdálkodós szempontjából sen* rossz befektetés. Weyer Béla Valkó Béla Jegyzet Dömsödről íeuecj^ő — nécjif mon. datb i an LAPOZGATOM a tanácsi beszámolót. Nem sok lapozni való van ugyan rajta, mert mindössze három, ritkán gépelt oldal az egész. Az elsőn számoszlopok, amelyek arról beszélnek, hogy mennyibe került tavaly Dömsödön a szociális gondoskodás, Elég sokba, ösz- szesen 537 ezer forintba, amit a leginkább rászorulók közt osztottak szét rendszeres, illetve rendkívüli segélyek formájában, kisebb részét pedig más módon. Ebben nincs semmi szokatlan, ha nem is olyan nagyon régi intézmény még például a házi gondozás és az úgynevezett szociális étkeztetés és azon sem lepődünk meg, hogy az idén már hatvanezer forinttal többet osztanak fel szociálpolitikai indítékból. Ami meglepő ebben a rövidke beszámolóban, az az egésznek a stílusa, hangneme, a bürokratikus hivataloskodás morzsáját is oly szerencsésen nélkülöző gondolkodásmód. Különösen néhány mondat az, amelyet alá kell húzni és amelyekre újra meg újra vissza kell térni, mert friss és ózondús levegő áramlik belőlük. ITT VAN mindjárt az első ilyen mondat: „Községünk idős korosztálya — írja az előadó — több emberséget igényelne, elsősorban tőlünk és a társadalmi aktivistáktól, álé általában az emberektől”. Figyelemre méltó fogalmazás: elsősorban tőlünk! Ez a fogalmazásnak ma’ még korántsem általános módja. A tanácsok, ha kritikával szándékoznak illetni magukat — mert ez is egyre gyakrabban megtörténik—.többnyire valahogy így fogalmaznak: „többet kellene törődni az emberekkel”. De hogy kinek is szól ez a kellene, azt rendszerint sűrű homály fedi. Tegyük vissza a dömsödi előadó mondatát a szövegösszefüggésbe. Arról van szó, hogy szeretnék kiterjeszteni a házi szociális gondozást, de nem találnak melléjük több gondozónőt, mint amennyit már eddig felkutattak, pedig egyenként hat-hétszáz forintot fizetnek érte. Ahol így fogalmaznak, ott— biztosra vehetjük —, mindent megtesznek azért, hogy végül mégis legyen elég gondozónő az öregek mellé, akik még nem magatehetetlenek, de segítségre szorulnak. A KŐVETKEZŐ mondatot környezetébe ágyazva írjuk le: „örömmel üdvözöltük tavaly félévkor az új szociális kedvezmény lehetőségét, a szociális étkeztetést. Nehezen indult és ma sem merem kimondani, hogy jól megoldottuk”. Szép, önkritikus, őszinte. Megtudjuk azt is, hogy annak a tíz idős embernek, akinek előfizették az ebédjét, eleinte iskolás gyerekek vitték naponta az ételhordót. Rájöttek, hogy ez nem jó megoldás. Sőt, a papírra is le merték írni, hogy amit eleinte jónak hittek, arról később belátták, hogy nem az, és most a hibát korrigálni akarják. Ne mondjuk, hogy kis dolog, kis ügy, mert nem az ügy súlyáról, hanem egy újfajta szemléletről van szó. A HARMADIK mondatot az alkoholisták miatt kellett papírra vetni. A beszámoló írásakor nyolc súlyos alkoholistát készültek kényszer-elvonókúrára kötelezni. „Ne csak akkor vegyük észre a bajt, amikor már csak a gyógyszeres kezelés és az elvonókúra segít, hanem amikor még a meggyőzéssel is eredményt érhetünk'el”. Ennek a mondatnak ugyan nincs olyan erős fénye, mint az előzőknek, de fényt kap amazoktól, és egészen más, mint amelyeket hallani, olvasni szoktunk: „mi mindent megteszünk azért, hogy...” És végül a negyedik. Néhány éve jól felszerelt napközit nyitottak az öregeknek. Az odajárók közül időközben sokan tehetetlenekké váltak, többen szociális otthonba kerültek, erre az évre már csak két látogatója maradt a napközinek. A tanácsot ez joggal aggasztja, mert bár magyarázat az, hogy a tsz-ek megerősödtek anyagilag, tehát az öregek nem maradnak idős korukra pénz nélkül; az is, hogy aki még bírja magát, inkább a ház körül dolgozgat, az is, hogy a szétterült községnek nagy részéről nem egyszerű elérni a község alsó részén lévő napközit, de a tanács nem szívesen adna föl egy ilyen vívmányt, amire még szükség lehet, s akkor kezdhetnének mindent elölről. ÚJABBAN az idős cigányokat szeretnék becsalogatni a napközibe és nemcsak szociális okokból. Dömsödön háromszáz cigány él, sorompóba lépett még a körzeti orvos is, aki a rendelésen is „agitál”. Reméljük, sikerül az otthont megmenteni. Miért reméljük? Mert a mondat a beszámolóban így hangzik: „a propaganda hiányos, ebben mi is hibásak vagyunk, jobban be kellene vonni a társadalmi aktivistákat és a bizottságok tagjait”. A szociálpolitikai előadó nevét érdemes megjegyezni: Kudar Zsigmondné. H. E.
