Pest Megyi Hírlap, 1978. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-22 / 145. szám
vrst tnn.rrt 1978. JŰNItTS 22., CSÜTÖRTÖK av Levi's farmer Megkezdte az eredeti Levi Strauss l’armernaura- gok gyártását a Május 1. Ruhagyár marcali gyáregysége. Az üzem a Levi’s cégtől kapja az alapanyagot és a kellékeket. Már az idén több százezer, jövőre pedig egymillió farmer készül. Ennek hatvan százalékát visszavásárolja az amerikai cég. Mákvirágok Színpompás szőnyeg a nagyüzemi táblákon Virágzik a nagyüzemi növénnyé lett mák. A tiszavas- vári Alkaloida Vegyészeti Gyár által szervezett termelési rendszer teljes gépesítésre alapozott technológiájával napjaink munkaerőhiányának közepette is megbirkóznak az üzemek a termesztésével. Az idén már az ország egész területén 4500 hektár mákültetvény borult virágba. Egy-egy hektáron általában 400—500 ezer tövet nevelnek, s így egy 100 hektáros táblán 40—50 millió mákvirág alkot összefüggő virágmezőt. A látvány szépségén túl jó termést is ígérnek az ország nagyüzemi mák- ültetvényei. A rendszerbe fogott mák a nagyüzemek új üzemágaként garantált jövedelmet ígér a termelőknek. ELTOLÓDOTT A SZEZON Borsódömping Dunakeszin Minden évben az igazi szezonnyitás a borsószemek be- érésével, június közepén kezdődik a Gyümölcs és Főzelékkonzervgyárban, Dunakeszin. Addig, csak csurran-cseppen az idei gyümölcs- és zöldségfélékből, jórészt a még tavalyról maradt munkából élnek, s gondoskodnak a szükséges karbantartásokról, javításokról. Amint meghíznak a szemek, egycsapásra változik a kép. Péntektől három műszakban dolgoznak, hiszen gyorsan kell végezni a feldolgozással, hogy zsenge legyen a dobozokba és üvegekbe kerülő 450—480 vagon borsószem. Az idén még sürgősebb a do- 1 g, hiszen a sok eső miatt csak későn tudtak a földekre menni a betakarító gépek, s ha nem igyekeznek eléggé, előre. MEZŐGAZDASÁGI termelőszövetkezetek, ÁLLAMI GAZDASÁGOK! Az elhasználódott gabonakombájnok lecseréléséhez és az optimális időtartam alatt elvégezhető aratáshoz szükséges új gépek beszerzésének megkönnyítésére vállalatunknál 19 7 G. JÚLIUS 31-IC az SZK—5-ös típusú kombájnok az SZK—6-os típusú kombájnok 10 003 forint, 15 000 forint ELŐLEG LEFIZETÉSE ELLENÉBEN ÁTVEHETŐK ÉS ÜZEMBE ÁLLÍTHATÓK. A vételár hátralékos része, ami az SZK—5-ös szalmagyűjtős változatnál 253 00 Ft az SZK-5-ös rendrearatós változatnál 240 00 Ft az SZK-6-os ikerdobos változatnál 365 600 Ft a gazdaság számára alkalmas időpontban, legkésőbb 1979. augusztus 31-ig fizethető be. Kérjük arató-cséplőgép állományuk felülvizsgálatát és a szükséges darabszámú gép sürgős megrendelését. PEST-NŐGRÁD-KOMÁROM MEGYEI AGR0KER VÁLLALAT 1601 Rákospalota 1. Pf.: 18. FELVESZÜNK az őszi cukorrépaátvételi idényre CUKORRÉPAÁTVEVŐKET Augusztus elején 4 napos tanfolyamon a részvétel kötelező. Jelentkezés rövid személyi adatokkal — a következő címen: MATRAVIDÉKI CUKORGYÁRAK 3001 Hatvan gednek a szemek. Félő az is, hogy további esős időjárás esetén nem is sikerül időben mindent betakarítani, s akkor kevesebb készül ebből a jelentős konzervipari exportcikkből. Halmos Attila termelési osztályvezető arról is tájékoztatott, hogy idén 10 nappal eltolódott a borsóssezon, de szerencsére a többi zöldség- és gyümölcsféle is később • érik be, mint egy évvel ezelőtt, így nem félnek attól, hogy torlódik a munka, nem tudják elvégezni. Már csak azért sem, mert sok éve jó együttműködést alakítottak ki a termelőkkel. A dányi, a verseg-kar- tali termelőszövetkezet és a Herceghalmi Állami Gazdaság ütemesen szállít, így naponta 4—S vagon borsót tudnak feldolgozni. A szokásos július 10—15-e helyett idén július 20—25-én felezik be a borsószezont. Attól kezdve 360 vagon uborka, 1360 vagon paradicsom, ja— 15 va<?on meggy és cseresznye, 100 vagon sírgcharck, 200—25o vagon őszi, 150 vagon szilva és 130 vagon körte konzerválása a gyár feladata. Természetesen ezek a számok egyelőre csak a gyári tervben szerecelnek, s az idöiáráson mú’ik, bogy ecet’eg sikerül-e többet fe^ásárolni, vagy ennél kevesebbel beérni. Legkésőbb az alma érkezik a gyárba, valószínűleg 300—350 vagon- nyi. F,z a gyümölcs azonban már jórészt jövőre ad munkát, hiszen a tárolókban türelmeden vár sorsára, amíg romlandó társait konzerválják. Cs. A. Határjáráson Virágzik a Fehér Akác Alföldünk jellegzetes fája ezekben a napokban már csak itt-ott villant fel egy-egy elkésett fehér fürtöt a lombkoronáik mélyébői. Így akácvirágzás vége felé élénkül a határ; mozgalmas a nyárelő a dabasi Fehér Akác földjein is. Fogasolják, döngölik, javítják a gabona- és kukoricatáblákhoz vezető utakat, hogy a nagy nyári erőpróba, a betakarítás idején ne okozzon gondot a szállítás. Vágják a lucernát, melynek 600 hektárjából mintegy 150 hektárnyi újtelepítésű. A tekintélyes tömegtakarmány nagy- erejű fehérjeforrás is a termelőszövetkezet állatállománya számára, különlegesen féltő gonddal folyik hát a tartósítása; egy részét hideg levegővel szárítják, másik részéből drazsírozott takarmányt, szakszóval granulátumot, úgynevezett lucernapelletet készítenek. Gépsor és alapanyag — A sok eső igencsak nehezítetté a lucernabatakarítást — mondja Gombár Sándor, a Fehér Akác Tsz pártbizottságának titkára, akivel a pipacs- szegályezte földutakon kanyar- gunk a nagyüzemi táblák zöldellő vegetációjának sűrűjében. A kikalászolt gabona helyenként már szókul, a majd kétezer-hétszáz hektárnyi kalászosoktól jó termést — búzából 40 mázsányit — várnak az idén. — A tetemes mennyiségű szalmát nem akarják ugyanúgy pclletálva tartósítani, mint most a lucernát? Gépsor is, alapanyag is lenne a művelethez. — E két tényező valóban adott, csak a harmadik hiányzik, pontosabban hiányos még; a technológia. Szakembereink ezekben a napokban Francia- országban tanulmányozzák a pelletkészítésihez szükséges ra.- g?sztis technikáját. Ha sikerül használható ragasztóanyagot adaptálni a mi viszonyainkra, úgy megoldottuk nemcsak a szalma feldolgozásának. hasznosításának, de takarmányozásának is egyik régóta függőben levő gondját. Sorjázik a kukorica Elhagyjuk ezenközben a Duna—Tisza csatornát átívelő hidak — immár — sokadikét. Ameddig a szem ellát, kukoricatábla párhuzamosai sorjáznak a végtelenbe. — Volt itt már 73 mázsás hektáronkénti termésünk is, s épp ezért, ide a csatorna mentébe telepítjük át a homokos, gyenge talajokról a többi kukoricát is. Korábban itt rizst termesztettünk, látja, meghagytuk a gátakat. így azután ennek a kukoricásnak meg sem kottyan az aszály. Ha kell, elárasztjuk a földeket, s csak akkor csapoljuk le, ha már betakarítás előtt áll a termés. Kicsit szikkad ilyenkor a föld — hogy elbírja a gépeket —, s indulhat a csőtörés. Az idén 1064 hektáron, 111 hektárral nagyobb területen termesztjük a tengerit a tavalyinál. Ligetek-bokrok karéjában kanyarog a csatorna, átfohva a Fehér Akác földjeit, helyen, ként 2—3 méter mélységben hömpölyögtetve az életet adó vizet. Öntözőfürtre nem gondoltak? — Dehogynem, a tervek, műszaki leírások már- készen is vannak. Rövidesen megindul a munka, eredményeképpen még szélesebb területeket juttathatunk vízhez a csapadékszegény hónapokban. A borsó mellett kobakosokat — közelebbről: étkezési tököt — termelünk, no meg sárgarépát, gyökérzöldséget. Öntözzük a legelőket is; a karámos tartási mód elengedhetetlen feltétele a dúsan termő, friss fű — ideális alaptakarmány mennyiségben is, minőségben is' Sok előnye közül vitathatatlanul a legelső az, hogy nem kell szállítani, kiosztani, tárolni. Az állat „kiszolgálja” magát: helyben lelegeli. Napközben a legelőn A nyárfákon túl, kékes párában álldogáló akácosok gyű. rűjében, valódi mintalegelőn üszőcsoport. A harsogó zöld fű mutatja: törődnek itt a ré- tekkel-legelőkkel, jól karbantartott, ápolt pázsithoz hasonlatos a tehenek legelője inkább, semmint a hagyományos gazos, kisült marhalegelőhöz. — Mintegy 600 hektárnyi területen folyik a rét-legelő feljavítása, telepítése, karbantartása. De van is fűhözamunk megfelelő olyannyira, hogy néha a legelőt is kaszálni kell. Nem bírnak vele az állatok egyedül. Ott balra, ahol építkezést lát, azok a hagyományos istállóink, melyeket most rekonstruálunk. Az új, többpa- vilonos üszőtelep szabadtartá- sos, karámos elhelyezésű lesz, s a két drótsövény terelőkorlátja irányítja az állatokat reggel ki a telepről, este pedig vissza. Csak az éjszakát töltik fedél alatt — törekszünk a természetes tartási módot a lehető legjobban megközelíteni. Drótháló ezüstje csillog a cserjék mentén, párhuzamos vonala keskeny átjárót fog közre, melyen át a fiatal állatok közlekednek a reggeli rétek sűrűjétől az esteli szállás csendjéig oda-vissza. Az istállók mellett betonsilók támfalai épülnek, magtár az abrak számára, a telephez szükséges szociális épületek és közműhálózat. Az építkezés jó ütemben folyik, pótkocsis teherautók hordják a sódert a közeli kavicsbányából ide is, meg a környékbeli társ-tsz-ekhez is innen gurul a dabasi kavics. Üdvözöljük a bánya körül sürgölődő rakodókat, s a táblákat szegélyező fasorok mentén visz- szakanyarodunk a műút felé. Felbukkan a borsóföld. Illatos, friss velőborsó pattan ki az összenyomott hüvelyekből. Gólyalészek, bébiétel Távolabb étkezési tök nagy karéjú levelei takarják a ta- lajt a következő táblákon. Különböző érési stádiumban vannak az egymást követő ültetvények, hogy nyár közepén ne essék egybe a feldolgozás és a beérés ideje. — Széthúzzuk így az érési időt, s ezzel időt adunk a feldolgozó üzemünknek is. A zöldségtisztító üzem előkészítő munkálatokat végez; az előfeldolgozott zöldséget, gyümölcsöt a Kecskeméti Konzervgyárnak küldjük tovább. A műút mentében tábla figyelmeztet: balra leágazás vezet a zöldségtisztíitó üzemhez. Mintegy hetvenen dolgoznak itt a legmodernebb munkakörülmények között. Éppen szilva araszol a futószalagon, most magozzák a tavalyit, azután üvegekbe töltve küldik "vísz- sza a partnergyárnak. Ötliteres üvegekben sárgállik az őszi- barac, melyből 50 mázsát is képesek elő feldolgozni az iitt szorgoskodó asszonykezek. Rövidesen újabb gépsorokat kapnak, s akkor megkezdik a speciális dabasi bébiétel gyártását, melyhez az egyik alapanyagot, a sárgarépát ugyancsak a tsz termeli meg. Az úton, vissza a falu felé gondolatban rábólintotíam a fenti közlésre. Sehol annyi gólyafészket villanyoszlopon, kéményen, mint ebben a községben. A bébiétéi készítése ide illik. Bedő Ildikó Tíz esztendő alatt csak kétszer ültem hazad járatú vonaton — egyszer lerobbant a kocsi, azért, meg most —, pedig nincs e kis hazának olyan zuga, ahol, mint riporter ne barangoltam volna. De mindig kocsival száguldottam, mindig sietős volt az utam, amíg egyszer aztán a kardiológián nem találtam magam. Azóta kocsival is ritkábban utazom. Most vitt a vonat, ezekre gondoltam éppen, amikor a mellettem ülő néni hozzám fordult: — Vigyázna egy cseppecskét a csomagomra? Amíg megiszom egy kávét... — Hogyne, tessék csak nyugodtan menni — bólintottam, közben tekintetem felröppent két hatalmas bőröndjére, aztán az ülésen terpeszkedő szatyorra. A hatvan, hatvanöt év körüli néni gyors léptekkel ment a padsorok között a büfé felé. Milyen fürge járású, gondoltam, pedig a lábán kidudorodó erek arról tanúskodnak, hogy nem lehetett könnyű élete. Tíz-tizenöt perc elteltével telepedett le ismét a helyére. — Köszönöm a szívességét. — Ugyan — mosolyogtam —, szóra sem érdemes. Messze utazik a néni? — Csak Szolnokig. Ott vér a vejem, kocsival. Nem volt ideje feljönni értem Pestre. Most nagyon sok a dolga. Ez az időjárás! — sóhajtott. — Megzavarta az embereket, de megzavarta a természetet is. — Meg bizony — helyeseltem. — De lassan csak nyár lesz. Szép, nagy bő- röndiei vannak a néninek. Azt hittem meglepődik e rendellenes mejegyzésen, de nem, nyugodtan válaszolt. — Kell ez, nagyon is kell, mert tudja lelkem, én mindig költözöm ... — Költözik? Honnan? Hová? — kérU onciton deztem és fürkészve lestem arcának minden rezdülését. Drámát sejtettem, egy szegény anya drámáját, kálváriájának történetét. De a válasza lehűtött. Messze röppentette gyanúmat. — Egyik gyerekemtől a másikhoz, amióta meghalt az uram, így élek. Most a Pali fiaméknál voltam két hétig, én vigyáztam az unokákra., — Nem volt jó a fiánál? Elüldözték? Tudja, néni, annyi rosszat hall mostanában az ember a magára maradt anyákról... — Jaj, hová gondol! — nézett rám riadtan. — Nem volt ott nekem semmi bajom. A menyem jólelkű, gondos asz- szony, szereti a családját, panasz nem hagyja el a száját. Néha még sajnáltam is, mert rengeteg volt a munkája, különösen most az utóbbi hónapokban.. Kutató abban a kórházban, ahol a fiam belgyógyász. Mert ez a fiam tanult... — De akkor miért költözik a néni, ha ott a fiánál olyan jó dolga volt — évődtem. — Mert muszáj! A muszáj pedig nagy úr. — Muszáj? — csodálkoztam. — Muszáj — bólogatott kissé szomorkásán —, mert a fiamék mennek ki Afrikába egy magyar kórházba dolgozni. Hallgatott- néhány percig, tűnődve nézett maga elé, aztán anélkül, hogy felemelte volna tekintetét, folytatta: — Négy esztendőre mennek ki. De lehet, hogy ötre. És nem akarják, hogy addig egyedül legyek a lakásukban. Különben is a lakásukat arra az Időre odaadták a barátjuknak. Mit keresnék én ott, idegenekkel, egy fedél alatt? De még ha nem adják oda, akkor sem maradtam volna egyedül abban a nagy lakásban. Nincs akihez szóljak, nincs aki segítsen rajtam, ha megbetegszem. Így aztán most utazom a lányomékhoz Sza- jolba. Tavaszig, vagy a jövő nyárig ott leszek, aztán költözöm Fegyvernekre, a másik fiamhoz, aki traktoros. Könnyen tehetem. Ez a két bőrönd a mindenem, meg a nyugdíjam. Minden mást szétosztottam a gyerekek között, amikor özvegyen maradtam. Azt mondtam, nekem nem kell, ez a tietek, nekem meg majd adjatok fedelet a fejem fölé. És tudja lelkem, az a jó, hogy jó érzéssel utazom mindig mindegyikhez, mert tudom, érzem, hogy szívesen várnak. Mosolygott. Arcáról mintha eltűnt volna néhány ránc, amit szemérmes boldogsága rejtett el. — Boldog lehet a néni, ha mindig mindenüti szívesen várják — mondtam és felálltam. — Már leszáll? — Igen. — O, de kár — mondta, s úgy tett, mintha az előbbi mondatomat nem is hallotta volna. — Olyan jól elbeszélgettünk. A vejemmel szoktam ilyen jól elbeszélgetni. Olyan maga formájú ember az is. Ha egy cseppet iszik rögtön csil- log-villog a szeme, és egyre vidámabb. Csikorogtak a kerekek. Szinte éreztem, hogy szikrát vetettek az acélfékek. — Minden jót, nénikém. — Magának is, lelkem. — És további jó utazásokat. * — Köszönöm. Lehetséges, hogy még találkozunk, mert mondom, én sokat Utazom... A kijárat felé lépkedtem már, amikor visszapillantottam. Ott állt az ablakban. Integetett, amikor elkapta tekintetemet. Visszaintegettem. Bába Mihály
