Pest Megyi Hírlap, 1978. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-21 / 144. szám
V 1978. JÚNIUS 21., SZERDA kMií ap Heti jogi tanácsok veszélyességére, valamint a dolgozó beosztására való tekintettel a munkáltató a kártérítést mértékét magasabb összegben is megállapíthatja, így a dolgozó havi átlagkeresetének 50 százalékával felel, ha á kár a foglalkozási szabályok, valamint a gyártásra, árukezelésre, vagy a minőségi átvételre vonatkozó előírások súlyos megsértésének következménye. A kollektív szerződés ilyen mértékű felelősséget írhat elő a 30 napon belüli harmadik vagy további gondatlanság esetére is. Az ilyen esetekben érvényesíthető kártérítések összege azonban egy naptári éven belül nem haladhatja meg a dolgozó évi átlagkeresetének egynegyedét. Ezenkívül másfélhavi átlagkeresetével felél a kollektív szerződésben meghatározott felelős beosztású dolgozó, ha a kárt termelési, gazdálkodási vagy ellenőrzési feladatai ellátása körében okozta. A gondatlan bűncselekménnyel okozott kárért háromhavi, ha pedig a büntetőbíróság szabadságvesztés büntetésre ítélte, egyévi átlagkeresetével felel a dolgozó. A háromhavi munkabér erejéig terjedő felelősség alkalmazása szempontjából gondatlan bűncselekménnyel okozott á kár akkor is, ha a bíróság a dolgozóval szemben a tárgyaláson figyelmeztetést alkalmazott, a szabálysértési hatóság a dolgozót marasztaló határozatot hozott, vagy pedig a hatóság kjsebb súlyú bűn- cselekmény, illetve szabály- sértés miatt az ügyet társadalmi bírósági vagy fegyelmi eljárásra utalta és ennek során a dolgozó vétkességét megállapították, valamint ha vele szemben fegyelmi eljárás mellőzésével szabták ki a büntetést. Vannak olyan esetek, amikor a dolgozó vétkességére tekintet nélkül teljes anyagi felelősséggel tartozik. Például, amikor a dolgozó visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel vesz át és őrizetében tart, kizárólagosan használ vagy kezel dolgokat (pl. szerszámot, fényképezőgépet stb.) Ide tartozik az is, illetve teljes kártérítési felelősséget kell megállapítani, aki pénzkezelés közben vagy ezzel összefüggő ellenőrzés elmulasztásával okoz kárt. O A- veszélyes fenyegetésről. A szomszédom veszélyes fenyegetés miatt feljelentett, írja egyik olvasónk és kérdezi, lehet-e belőle kellemetlensége. Szóváltás közben csúszott ki a száján, hogy agyonüti őt. Veszélyes fenyegetést az követ el, aki mást élet vagy testi épsége elleni súlyosabb bűncselekmény elkövetésével komolyan megfenyeget. A fenyegetésnek komolynak kell lennie, a káromkodás jellegű még nem meríti ki a szabály- sértést. Tehát a fenyegetésnek olyannak kell lennie, hogy a megfenyegetettben az összes körülményekkel tekintettel félelmet keltsen és erre alapos oka legyen. Olvasónk tehát ezt mérlegelje és ennek megfelelően számítson a következményekre. .................. Dr. M, J. Az egyik Pest megyei építőipari vállalat munkásszállásán egy ott lakó kőműves lezárt szekrényéből valaki 6500 forintot ellopott. A nyomozás nem vezetett eredményre, a tettest nem sikerült megtalálni. Ezek után a kőműves az építőipari vállalat ellen a 6500 forint megfizetéséért pert indított. A járásbíróság a keresetet elutasította. Megállapította: a vállalat a pénzt megőrzésre nem vette át, nem is tudott arról, hogy alkalmazottja a szobájában ilyen nagy összeget tart. Fellebbezésre a Pest megyei Bíróság ezt az ítéletet helybenhagyta. Kimondta még: a kőműves ismerte a munkás- szállás viszonyait, az ottani biztonsági helyzetet, mégis nagyobb összegű pénzt tartott szekrényében. A jogerős Ítélet ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság mindkét alsófokú ítéletet. hatályon kívül helyezte, és a vállalatot 3250 forint megfizetésére kötelezte. A szálloda felelős azért a kárért, amit a megszálló vendég dolgainak elvesztése, elpusztulása vagy megsérülése folytán szenved, kivéve, ha bizonyítja, hogy a kárt a szálloda alkalmazottainak és vendégeinek körén kívül álló, elháríthatatlan ók vagy a vendég saját maga okozta — hangzik a határozat. Az értéktárgyakért és a készpénzért a szálloda — korlátozás nélkül — csak akkor felelős, ha azokat megőrzésre átvette, vagy a kár olyan okból következett be, amelyért az általános szabályok szerint felelősséggel tartozik. Bár a szállódák felszereltsége és személyi ellátottsága általában jobb színvonalú, azonban a munkásszállók rendeltetése is hozzájuk hasonló, amennyiben az ott elhelyezett dolgozók részére átmeneti jelleggel nemcsak szálláshelyet kelj .biztosítani, hanem távolléViták után Jogszabály-módosítás — demokratikusan EGY JOGSZABÁLYT, ha úgymond túlhalad az idő — nincsen benne semmi különös. Sőt. Természetes jelenség ez, hiszen minden törvény, rendelet pillanatnyi helyzetet tükröz, rriég akkor is, ha megvan benne a száncfék az előre mu. tatásra: paragrafusai felölelik a jövő ismerhető tendenciáit is. Korántsem hihető persze, hogy a fent említett különös anakronizmus eleve kizárja a törvényalkotást megelőző sokoldalú elemzést. Az ilyesfajta vizsgálatok nélkülözhetetlenek, ez nyilvánvaló. Nincs ez másképpen a készülő Büntető Törvénykönyvvel sem. A jogszabályt — a tervek szerint — még ez idén megtárgyalja az országgyűlés, s ha minden jól megy, hatályba is lép egy esztendő múlva. A KÖZELMÚLT SZOKÄSA hogy egy-egy megalkotandó törvényről, rendeletről — pontosabban a tervezetéről — társadalmi vitákat rendeznek országszerte. A Hazafias Népfront szervezte fórumok látTíz nap rendeletéiből A saját konyhát üzemeltető költségvetési szervek élelmezési anyagainak nyilvántartási, elszámolási kötelezettségéről a 710/13/1978. PM 12. számviteli közlemény a Pénzügyi Közlöny 11. számában jelent meg. A pedagógusok kedvezmé- :s lakásépítéséről szóló 1/ . (XII. 30.), PM MM szá- együttes rendelet módosí- ,t a 8/1978. (V. 31.) PM— —KM számú rendelet tar- pénzügyi Közlöny száma). i műszakpótlék-emelés ki- jesztéséről és az egyes rengések módosításáról a 30/1978. (VI. 10.) Mt-rendelet intézkedik (Tanácsok Közlönye 26. száma). A tűz elleni védekezésről és a tűzoltóságról szóló korábbi rendeletek módosításáról a 31/1978. (VI. 10.) MT rendelet és a 3/1978. (VI. 10.) BM rendelet intézkedik, amelyet az érdekeltek a Tanácsok Közlönye június 15-én megjelent 26-i számából ismerhetnek meg. Az Államigazgatási Főiskola megnyitásáról ad tájékoztatást az 1017/1978. (VI. 14.) Mt. h. számú határozat (Magyar Közlöny 37. száma). szólag szükségtelenek esetünkben, a Büntető Törvény- könyvnél, hiszen az a kérdés, hogy mi tekintendő bűncselekménynek vagy mi legyen a büntetés neme — inkább szakmai, mint társadalmi. És mégis. A nemrég befejeződött viták arról tanúskodnak, nem volt hiábavaló megkérdezni a közvéleményt a készülő újról. Már csak azért sem, mert az efféle eszmecserék rávilágíthatnak: miként vélekedik a lakosság a közrendről, a köz- biztonságról — általában a törvényességről. Budapesten két, Vas megyében három, Baranyában, Bács- Kiskunban, Hajdú-Biharban és Nógrádban egy-egy társadalmi vitát rendeztek. Meghívott előadó számolt be a büntetőkódex előkészítésének eddigi eredményeiről, s elmondta az okot is, amely szükségessé teszi az újat. Az indok pedig — furcsa módon — a jövőben keresendő. A statisztikai adatok szerint ugyanis Magyar- országon a bűnözés trendje két évtizede stagnál. A változatlanságnak nyilvánvalóan vannak pozitív és negatív oldalai egyaránt, ám ami a lényeg: a jelenlegi kép nem valószínű, hogy kedvező minősítést érdemel ki, mondjuk újabb két évtized múlva. Az akkori, a várható társadalmi-gazdasági helyzet tükrében. A szükségesnek tetsző változásért nélkülözhetetlen tehát az új törvény. A TÁRSADALMI vitákon a hozzászólók érthetően arról beszéltek, érveltek és vitatkoztak a legtöbbet, hogy milyen cselekmények minősüljenek bűncselekménynek. Érdekes tapasztalat, hogy a felszólalók legtöbbje például tiltakozott a tervezet azon szándéka ellen, mely szerint a társadalmi tulajdon kárára elkövetett bűncselekményeknél a feljelentési kötelezettség elmulasztása ezután nem büntetendő. Érveik szerint egy ilyesfajta intézkedés megerősítheti magatartásukban azokat, akik maguk körül csendben el-el nézegetik teszem azt az üzemi szerszámok elcsenését, az aprónak tetsző lopásokat, anyagi visszaéléseket. Én a közönyt is bűncselekménnyé nyilvánítanám! — mondotta egyikük. A másik, sokat vitatott kérdés a visszaesők megbüntetése volt. A tervezet szerint súlyosabban bűnhődnek majd azok, akik ismételten vétenek a törvény ellen. A vitatkozók hozzászólása szerint — még így sem elég súlvosan. Volt, aki igencsák szélsőségesen fogalmazott, követelve, hogy a bűnismétlőket egyszerűen kényszermunkára kellene ítélni. A javasolt megoldás természetesen keresztülvihetetlen, ám arra mindenképpen utal, mennyire nehéz megtalálni a társadalmi humanizmus és a megérdemelte büntetés helyes arányát az ítélkezésben. A KÉRDÉSEK — az érvek és ellenérvek — természetesen még vég nélkül sorolhatók. Ma még megállapíthatatlan, hogy a különféle javaslatok közül melyik lesz része a majdan hatályba lépő Büntető Törvény- könyvnek. Ami viszont ' mindenképpen értékelendő: az érdeklődés, A viták népszerűek voltak, s a meghívottak — a társadalom minden rétegéből —, hozzászólásaikkal bizonygatták: a tervezet ismeretében elgondolkodtak a mit és a hogyan kérdésén. És ami mindenképpen lényeges, nemcsak ötleteket adtak laikusként, hanem figyelmeztettek is. A közismert tételre, mely szerint minden jogszabály annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Esetünkben ez annyit jelent: a jogszabály kidolgozásával egyidőben megteremtődnek a végrehajtás feltételei is. Malonyai Péter tük ideje alatt gondoskodni kell ingóságaik megőrzéséről is. Ezért egyes tárgyak elvesztése, elpusztulása vagy megsérülése esetén a munkásszállást fenntartó vállalatok kártérítő felelősségének elbírálásánál a Polgári Törvénykönyvben foglalt jogszabályokat kell alkalmazni. _ A munkásszállást fenntartó vállalat kártérítő felelősségének megállapítása különösen indokolt lehet akkor, ha a kár olyan okból következett be, amiért felelősséggel tartozik. Abban az esetben, amikor az általa előírt szállásrend betartását nem ellenőrzi, illetve annak feltételeit nem biztosítja, a munkásszállást fenntartó vállalat kártérítő felelőssége a bevitt dolgok elvesztéséért megállapítható — hangzik tovább a határozat indokolása. A vállalat által kiadott ,,A munkásszállás rendje” értelmében a szállás lakói a szobák kulcsát a gondnoktól vagy a portástól vehetik át, távozásukkor pedig neki kell leadni. Ezzel szemben — mint a nyomozati iratokból megállapítható — ezúttal a munkásszálláson az volt a szokás, hogy a szobaajtó kulcsát az előszobában levő kulcstartóra helyezték, az előszoba ajtajának kulcsát pedig az ajtó feletti kis ablak párkányára tették, végül a kapukulcsot a ísipuféifára akasztották. A munkásszállás gondnoka távol volt, portás nem volt, tehát a vállalat szállásrendjét nem is lehetett betartani. Tekintettel arra, hogy a házirendre vonatkozó előírásokat és biztonsági feltételeket a szálláson nem tartották be, a vállalat kártérítő felelősséggel tartozik. A továbbiakban a Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy a kőműves sem úgy járt el, ahogyan az ilyen helyzetben elvárható volt. A helyi adottságok ellenére és ismeretében az otthonról hozott nagy összegű pénzt fizetésével együtt napokon át biztonsági zárral el nem látott szekrényben tartotta. Ha ennek a kötelezettségének nem tett eleget, noha kellő körültekintéssel és gondossággal módja lett volna, ezért saját hibájának következményeit viselni köteles. Ennek alapján a Legfelsőbb Bíróság az egyenlő arányú kár- megosztást találta indokoltnak. Lakás vagy üzlethelyiség? Egy tisztviselő 230 ezer forintért komfortos garzon öröklakást vásárolt, és előlegül 70 ezer forintot kifizetett. A szerződéskötés után két hónappal később közölte az eladóval: a telekkönyvből megállapította, hogy a helyiség a vele közölt 30 négyzetméterrel szemben csak 18 négyzetméter alapterületű, továbbá nem lakásként, hanem mint üzlethelyiség van nyilvántartva, tehát a vételár túl magas. Ezért az üzlettől visszalép, a szerződést semmisnek tekinti, és a 70 ezer forintot visszaköveteli. Az eladó erre nem volt hajlandó, mire pert indított ellene. A járásbíróság az eladót a 70 ezer forint visszafizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a helyiség nem lakás, hanem műhely. Erről pedig a vevőt köteles lett volna tájékoztatni. Minthogy a vétel tárgyában történő tévédés lényeges és ezt a lakástulajdonos okozta, a vevő szerződési nyilatkozatát joggal támadhatta meg. Fellebbezésre a másodfokú bíróság az ítéletet helybenhagyta, indokolását azonban részben módosította. Álláspontja szerint ugyanis az ingatlan nem műhely, hanem lakás, az eladó eszerint is adózik utána. Feltételezhető azonban, hogy műhelybői lakássá történt átalakításkor a másokkal közös telekből hozzáépítettek, s így a vevő ki van téve annak, hogy a telektulajdonos társak területi igénnyel lépnek fel vele szemben. Tévedése tehát abban áll, hogy a lakás „jogi léte” nem tisztázott. Ilyen indokok alapján jogpsan állt el az adásvételi szerződéstől. Törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely a következőket mondta ki: A vevő a szerződéskötés előtt a lakást megnézte, tehát nagyságáról meggyőződhetett. Ha azonban a helyiség 18 négyzet- méternél nagyobb, kialakításánál pedig idegen területet is elfoglaltak, s emiatt a telektulajdonos társaknak terület- visszakövetelési vagy megtérítési igényük adódik, a szerződéstől történő elállás alapos lehet. A megállapodás érvénytelenségének kimondására azonban nem indok, hogy oJa- kás kialakításának körülményei nincsenek tisztázva. Ezek megállapítására ugyanis a tanács lakásügyi, illetve építési- műszaki osztályának megkeresésével mód van. A vevő érvelése, hogy nem lakást vett, akkor lehetne alapos, ha a lakásügyi, illetve a műszaki-építésügyi hatóság valamilyen okból nem biztosítana rá végleges használatba vételi, illetve fennmaradási engedélyt. Ez azonban nincs tisztázva, holott csak ezek után lenne megállapítható, hogy a szerződés érvényesen jött-e létre, továbbá, hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között feltűnően nagy értékkülönbség van-e. Mindezekből megállapítható: a jogerős ítélet megalapozatlan. Ezért a Legfelsőbb Bíróság mindkét alsófokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot úi éljárásra, valamint új határozathozatalra kötelezte. A gondnokság alá helyezésről Egy 85 éves nyugdíjas özvegyasszony kétszobás lakásába befogadott egy idős nőt, aki gondozta és háztartását vezette, majd hozzájárult, hogy ennek barátnője is beköltözzön hozzájuk. Később a két asz- szonynak fejenként ■ százezer forintot ajándékozott, ezenkívül az állami tulajdonban levő lakásra vonatkozó elővásárlási jogáról lemondott, és ez lehetővé tette, hogy gondozója a tőle kapott pénzből a tanácstól a lakást örök áron megvásárolja, fenntartva a matróna haszonlévezeti jogát. Rövidesen kiderült, hogy a 85 éves asz- szony agyi érelmeszesedéshez társuló elbutulásban szenved, s emiatt a bíróság cselekvőképességet kizáró gondnokság c.lá helyezte. Ilyen előzmények után a gyámhatóság által kirendelt gondnok az ajándékozás, valamint az elővásárlási jogról történt lemondó nyilatkozat érvénytelenségének megállapításáért a két nő ellen pert indított. A bíróság orvosszakértő: vélemény alapján megállapította: az idős asszony szellemi fogyatékossága már a pénzajándékozás időpontjában is fennállott, az ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel nem rendelkezett, és így gondnokság alá helyezés nélkül is cselekvőképtelen volt. Ezért az alsófokú bíróságok a gondozót és barátnőjét a száz-százezer forint visszafizetésére kötelezték. Az elővásárlási jogról lemondás hatálytalanítása iránti kérelmet azonban elutasították, mert úgy látták, hogy az asz- szony érdekeit nem sértette. A. jogerős ítéletnek ez utóbbi része ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság kimondta: a lemondó nyilatkozat is érvénytelen. A határozat indokolása szerint a 85 éves asszony — hozzátartozók hiányában, valamint korára és egészségi állapotára tekintettel — gondozóra szorul. Érdekét tehát az szolgálta volna, hogy olyan megállapodást kössön, ami ezt élete végéig biztosítja. Erre a megajándékozott háztartásvezető nőtől nem számíthatott, mert bebizonyosodott, hogy nem baráti segítő szándék, hanem jogtalan előnyök szerzése vezette. Előnyösebb lett volna, ha valakivel gondozási szerződést köt, vagy lakását kisebbre cseréli el. Mindezektől azzal, hogy a lakás elővásárlási jogáról lemondott,- és ezzel lehetővé tette, hogy a nála lakó asszony ezt megvásárolja, megfosztotta magát. Ezért nyilatkozata érvénytelen. i i 1 t • A tartós külföldi szolgálatot teljesítő dolgozók családi pótlékáról. Egyik olvasónk azt kérdezte, hogy a külföldön szolgálatot teljesítő házastársa után a családi pótlék megilleti-e őt. Mivel egyre többen vállalnak engedéllyel munkát külföldön, olyan témát vetett fel olvasónk, amely sokakat érint. Ezzel kapcsolatban elmondjuk, hogy a tartós külföldi szolgálatot teljesítő, dolgozók — a szervizmunka kivételével — családi pótlékra való jogosultságát elsősorban nem a családi pótlékra vonatkozó általános jogszabály, hanem a 10/1972. (V 20.) MüM—PM. számú együttes rendeletben foglalt különös jogszabályok szerint kell megállapítani. Olvasónknál emiatt volt félreértés, mert munkahelyén nem vették figyelembe az említett különös szabályozást. E különös jogszabályok értelmében családi pótlék jár a dolgozóval külföldön együttélő házastárs után is. A házastárs után járó családi pótlékra való jogosultságot azonban nem érinti, ha a házastárs a belföldi foglalkoztatás esetén irányadó jogszabályoknak megfelelően díjazásban, vagy nyugellátásban részesül. Ezzel kapcsolatban felhívjuk a figyelmet a 10/972. MüM—PM együttes rendelet 18. §. (1.—2.) bekezdésére. A házastárs után járó családi pótlékra való jogosultsághoz szükséges azonban, hogy a házastárs a dolgozóval a külföldi állomáshelyen huzamosabb ideig együtt éljen. Ezért nem jár a családi pótlék például abban az esetben, amikor a belföldön élő és munkaviszonyban álló házastárs néhány heti szabadságot igénybe véve meglátogatja a tartós külföldi szolgálatot teljesítő házastársát. • A gondaUan károkozás esetén milyen összegű kártérí- tésre kötelezhető & dolgozó. Több olvasónktól hallottuk, hogy gondatlan károkozás esetén a kártérítési összeg a dolgozó havi keresetének 15 százalékát nem haladhatja meg. Elöljáróban azt is tudni kell, hogy a havi kereset alatt átlagkeresetet kell érteni, ami természetesen jóval több, mint az alapfizetés. Egyes esetekben pedig az említett 15 százalékot is meghaladhatja a kártérítés összege. Az alaprendelkezés kétségtelenül az, hogy gondatlan károkozás esetén a kártérítés a dolgozó havi átlagkeresetének 15 százalékát nem haladhatja meg. Vannak azonban esetek, amikor a károkozás, illetőleg a károkozó körülményeire, mint különösen a vétkességnek a fokára, a károkozás jellegére, gyakoriságára, a károkozás társadalmi A Legfelsőbb Bíróság döntései Tolvaj a munkásszálláson
