Pest Megyi Hírlap, 1978. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-21 / 144. szám
< • 1978. JÚNIUS 21., SZERDA Táskák a VIT-re A Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat KISZ-esei és szocialista brigádjai társadalmi munkában vállalták a .magyar VIT-delegáció táskáinak elkészítését. Kétféle kivitelben, ötszáz darabot gyártanak. Jönnek az ablakpanelek Könnyűszerkezetes elem iskolákhoz, óvodákhoz Megkezdődött a gyártási próba Székesfehérváron a Clasp könnyűszerkezet-gyártó telep harmadik termelőegységében. Az angol és NSZK-beli gépekkel felszerelt, úgynevezett fenfaplaset üzemben éven. te 40 ezer négyzetméternyi műanyag bevonatú ablakpanel készül. Ez az előregyártóit elem a Clasp könnyűszerkezetes iskoláknál, óvodáknál az ablakok és ajtók, -valamint üvegezett válaszfalak kialakítására szolgál. A Clasp-rendszerű könnyű- szerkezetes építési mód honosítását angol licenic alapján a Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat végzi. A székesfehérvári gyártótelep amelynek háromnegyed része már termel 1980-ra készül el teljesen. Már csak a központi raktár befejezése, a szociális épület és kisebb előregyártó műhelyek elkészítése van hátra. Termel a homlokzati vasbeton kéregpanel üzem, a gipsz álmennyezetgyárló üzem és a próbaüzem iß. Együttműködve, világszínvonalon Startol a festékszóró Az akadályok elhárultak Az automata gépeken már százszámra készülnek az alkatrészek, polcokon sorakoznak a motorok, műanyag zacskókban a Szovjetunióban gyártott szelepek. A szerelőcsarnok berendezői az asztalosok, lakatosok, az utolsó simításoknál tartanak, s közben kerülgetik az a két festékszóró gépet, amelyet néhány hónapja, a gyártmány prototípusaként készítettek a Mechanikai Müvekben. A jövő héten élettel telik meg a cisarnok, két műszakban, rohammunkában szerelik össze a Mechanikai Művek legkorszerűbb, túlnyomó- részt szovjet exporttá készülő gyártmányát. Startol a festékszóró. Történet tanulságokkal Becsületére válik a vállalat mérnökeinek és munkásainak, hogy néhány hónappal — a buktatók ellenére — a gépek és berendezések megérkezése után már sorozatban készítik ezt a nemzetközi mércével mérten is. korszerű gépet. Az ötlettől a megvalósulásig tartó útról beszélgettünk Boros Imrével, a gyáregység vezetőjével. Minden olyan országban, ahol az utóbbi években az építőipar valóban iparrá lett, egyre több olyan kisgépet használnak, amelyek meggyorsítják a szakiparosok, szerelők munkáját. Például az olyan nagynyomású festőberendezések, ^melyeknek a különböző változataival egy nyolc órás A VOLÁN 1. SZ. VÁLLALAT ÉRTESÍTÉSE Értesítjük a t. felhasználókat, hogy a bitumen és a fűtőolaj tartálykocsis fuvarozását a budapesti és a Pest megyei töltőtelepekről július 1-től teljes egészében átvesszük az ÁFOR-tól EZÉRT JÚNIUS 20-TŐL A KÖVETKEZŐ CÍMEKRE KÉRJÜK ELJUTTATNI A MEGRENDELÉSEKET: CSEPELI ÉS SZÁZHALOMBATTAI ÁRUKIADÁS ESETÉN: Volán 1. sz. Vállalat 6. sz. üzemegység 1151 Budapest, Bogáncs u. 1-3. Telefon: 690-233. Telex: 22-5261. NAGYKÖRÖSI ARUKIADAS ESETÉN: Volán 1. sz. Vállalat 11. sz. üzemegység 2700 Cegléd, Külső Körösi út 22. Telefon: 10—034. Telex: 22-6079. MEGRENDELÉS TELEFONON: hétköznap 6-tól 18 óráig, szombaton 6-tól 14 óráig. vaAi^iwj VOLÁN 1. SZ. VÁLLALAT műszak alatt 400—800 négyzetméter felületet lehet festéknél bevonni. Ilyen, és ehhez hasonló gépekre a hazai iparnak is szüksége van, használnak is már néhány százat belőlük. Régen gondolnak rá a szakemberek, hogy érdemes lenne a hazai gyártással megpróbálkozni, természetesen csak akkor, ha a gépeknek megfelelő piacot lehet találni külföldön is. Gyártás — kooperációban Hasonló gondolatokkal foglalkoztak a Szovjetunióban is, s éppen a korábbi magyar tapasztalatok miatt döntöttek úgy a két ország KGST-szak- emberei, hogy közösen vásárolnak licencet, s kezdik meg a gyártást. Mindez logikusnak, s egyszerűen megvalósíthatónak látszik. Egyszerű? Koránt sem az. Bár a szerződő felek már korábban kiválasztották a legjobbnak látott nyugatnémet Wagner cég gyártási eljárását, a konkrét műszaki dokumentumok csak akkor kerülhettek a magyar gyártókhoz, amikor 1976 júniusában hivatalosan aláírták a közös gyártásról, szóló kormányközi egyezményt, majd ugyanez év novemberében a konkrét szállításokról szóló magánjogi szerződést. Addig ugyanis a FE- RUNION külkereskedelmi vállalat, amelyik a licencvásárlást intézte, nem fizette ki a gyártási eljárás vételárát. Végül is 1977. január és májusa között kerültek a tervek ,d nyugyar szakemberek kezébe. Nem sokkal régebben, mint egy éve. Egy év látszólag nagy idő, mégis elképesztően kevés, ha két ország közötti szerződés kimondja, hogy 1978. június végéig ezer berendezést már el kell készítem a Szovjetunió számúra. Még jobban szorít a cipő, ha a tervek tanulmányozása során kiderül, hogy az igazán szigorú műszaki paramétereket csak akkor lehet tartani, ha az eredetileg tervezett többnyire magyar és szocialista országokból beszerezhető gépek helyett drágább, de jobb tőkésberendezéseket kell vásárolni. S hogy a sort tovább folytassuk új gyártási eljárást kellett beszerezni a nagy tisztaságú alumínium ötvözet öntéséhez, és a különleges, robbanásbiztos motorok gyártásához is. Szuperüzeni munkásai Érthető, hogy az emelkedő költségek láttán a Külkereskedelmi Minisztérium nem adta könnyen beleegyezését. Az igenig ugyancsak sok meggyőző szóra, utánjárásra volt szükség. A legtöbbet bizonyára mégiscsak az nyomta a latban, hogy kormányközi szerződés határidőt is szabott, s ha a gyártás nem kezdődik meg időben, vagy a minőség nem éri el a gyártmányhoz nevét adó Wagner cég előírásait, jelentős anyagi, de ennél is nagyobb érkölcsi kár éri a vállalatot, sőt a magyar államot. Az akadályok — tehát ha lassan is —, de elhárultak. Most már a Mechanikai Művek szakembereinek kellett összeszedniük minden tudományukat, hogy néhány hónap alatt a semmiből gyárat, a rajzokból gépeket teremtsenek. A Wagner cég közreműködésével sikerült megvásárolni a gépeket és műszereket, és a kiegészítő licenceket. Közben a vállalat kiválogatta a szuper- üzem munkásait, részben a mérnökök és üzemmérnökök közül. Nem csak nekik, hanem több más, például a Csepel Művek Qualitál fémöntödéje munkásainak is külföldön kellett megismerkednie a korszerű gyártási módszerekkel, az új munkafolyamatokkal. Nyertek vele Az új gyár, gyárrészleg, olyan mint a patika. Egyik felében, ahol az alkatrészek, szerszámok készülnek két műszakban dolgoznak a gépek. Nagyon kell már az anyag az összeszereléshez. Az utolsó gép talán ha három hónapja érkezett meg, a szakmával csak most ismerkedő műszakiak rengeteget dolgoztak, hogy ne valljanák szégyent. S bár túlnyomórészt fiatalemberekről van szó, nem sajnálták a hétvégét, a kora hajnaltól késő estig tartó szakadatlan munkát sem. Érdemes volt-e végigjárni a kálváriát? A gyárrészlegvezető véleménye szerint igen. Nyert vele a magyar ipar egy nemzetközileg is korszerű terméket. Csillák András Pozsonyi vásár A magyar kiállítók utolsó szállítmányát is útnak indították a Pozsonyi Vegyipari Vásárra, amely e hét végén nyitja kapuit. A Nehézipari Minisztérium 13 vállalata 390 négyzetméternyi kiállítási területen vonultatja fel újdonságait, amelyek között jó néhány a KGST-államok közötti vegyipari szakosítás alapján készült. Madárcsata egy fiókáért Elkeseredett madárcsata zajlott le a Keleti-Mecsekbeu. Egy öreg galambászhéja — erőszakos, féktelen ragadozó — repülni tanuló varjúfiókát ragadott el. Az erdő melletti kaszálón terítette le, ám mielőtt végezhetett volna áldozatával, rácsaptak az öreg varjak. Fülsiketítő károgásuk- ra egyre több madár érkezett segítségükre minden égtáj felől. A közelben dolgozó emberek megfigyelték, hogy még sok kilométer távolságról is jöttek varjak, amelyek valami módon jelzést kaptak az eseményről. Rövid idő alatt izgatott, csapkodó, kavargó, károgó felhő alakult ki a kaszáló felett. A varjak újra' és újra lecsaptak a magányos héjára, amely felborzolt tollazattal védekezett a támadók ellen és kénytelen volt karmai közül kiengedni a zsákmányt. A varjútársadalom egy piciny tagjáért folytatott kollektív védelem eredménnyel járt. JEGYZET Tücskök é SZÍVESEN PÉLDALÖD. ZUNK a jó öreg La Fontaine áliatmeséivel, ha éppen emberi gyengeségekről vagy közösségi életünk hibáiról esik szó. Az egyik legismertebb fabula A tücsök és a hangya története, melybén a szorgalom elnyeri jutalmát, a léhaságérír pedig . büntetés jár. A három évszázados szellemes elbeszélés mondhatnánk örökérvényű: mindenki a végzett munkájának arányában részesüljön a megtermelt javakból. A szorgalmas hangyák anyagi és erkölcsi elismerésével nem is volna baj, de ez a tücsökhistória valahogy sántít. Valóban mese, mert nálunk a tücskök egy része nagyon ügyesen ciripel: vidáman él télan- nyáron, megtalálja a kibúvókat a nehéz munka alól. Teszik ezt olyan tehetséggel, hogy észre sem vesszük. Vagy ha mégis, akkor szemet hunyunk felette, s amikor az anyagi javak szétosztásánál beállnak a sorba, éppúgy megkapják részüket, mint szorgalmas társaik. Elnézőek vagyunk velük szemben, hiszen ártalmatlanok. MINDENÜTT OTT VANNAK: az üzletekben a pult mögött ráérősen beszélgetnek az ismerős vevővel, miközben a másik eladó majd összetöri magát — egyszerre ötfelé szolgál ki... Az építkezésen lapátnyélre támaszkodva nézik, hogy a többiek hogyan dolgoznak. Általában vállalkozó szelleműek, ha valamiért el kell menni — anyagot vételezni a raktárból, tízórait vásárolni a többieknek —, csak éppen türelem kell azt kivárni, míg visszaérkeznek. Az üzemekben járva már régóta figyelem, hogy a majd a szocialista brigádok mindent megoldó varázsigét nagy előszeretettel alkalmazzák ott is, ahol a vállalat egész közösségére vonatkozik egy feladat. Persze így kényelmesebb: A szocialista brigád univerzális, ha kell takarít, fát ültet, mások termelési lemaradásait segíti behozni, ha kell játékokat fabrikál vagy éppen az iskolatetőn új cserepeket rak a régiek helyébe. Mindebből o tücskök kimaradnak, halaszthatatlan elfoglaltságuk miatt, de ha volna is idejük, általános vélemény: inkább ne nyúljanak semmihez, mert abban úgysem lesz köszönet. Azért, hogy valaki mindiga dolgok könnyebbik oldalát választja, nemcsak egyedül maga hibáztatható, hanem a körs hangyák nyezete is. Az a közösség, amelyik eltűri a felelőtlenséget. A munkahelyi légkört rontja az effajta lezser magatartás, tehát nem ártalmatlan, egy idő után a többiekre- is átragad, akárhogy is vesszük; társadalmi kára van. EGY ÚJSÁGHÍR indította el e gondolatmenetet: az idén 48 ezren fejezték be tanulmányaikat a gimnáziumokban és különböző szakközépiskolákban. Sokan nem tanulnak tovább, hanem munkába állnak. Mintegy 14 ezer végzős egyetemista veszi át oklevelét az idén. A jelentős számú friss munkaerőhöz hozzászámíthatjuk a nyáron dolgozó diákokat is, akik először ismerkednek a munkával. Sok múlik azon, hogyáh fogadják a vállalatok, intézmények a pályakezdőket. Az első napok döntőek lehetnek abban, hogy valakiből szorgalmas, a közösség feladatait, terheit magának érző és vállaló dolgozó válik vagy épo az ellenkezője. Bárki mondhatná: az már jóval korábban eldől, hogy egy 18—23 éves ember, a tücsök vagy a hangya kategóriába tartozik. A munkahelyi közösséget megelőzően a családi közösség a legjobb jellemformáló. Ahol már kiskorban megszokja a gyermek a családon belüli életszínvonal különbségét, azt, hogy kiváltságokat élvez minden ellenszolgáltatás nélkül, ahol a gyermeket kíméletből kikapcsolják a családi munkamegosztásból — ott később felnőtté váláskor már nehéz változhatni magatartásán. A családi közteherviselés igazság szerint minden kereső családtagra kötelező, s az első fizetéstől kezdve keresetük ará- nvában osztozniuk■ kell a közös költségekben a fiataloknak is. A fizetés nem zsebpénz, mert ha így szokják meg, később önálló életet kezdve nem tudják követni az otthoni kiváltságos életszínvonalat. A CSALÁD a társadalom legkisebb sejtje, s meghatározó emberformáló hatása van. Hazánk lakosságának 96 százaléka családban, vagy családtöredékben él. Aki ebben a közösségben megtanulja, hogy felelősséggel tartozik munkájáért, s nem várja, hogy mások oldják meg helyette a rá háruló feladatokat, az kike- rű’ve az életbe a munkahelyén is kötelességtudó ember lesz. Horváth Anita
