Pest Megyi Hírlap, 1978. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-18 / 142. szám

Városgazdálkodási vállalat Hasznos és fejlőt! icépss Az ötödik ötéves terv fél­idejében az eddigi teljesítés népgazdasági szintű áttekinté­se után megteszik, ugyanezt a vállalatok, üzemek, szövetke­zetek is. A városi pártszervek is beszámoltatják a területü­kön működő gazdasági egysé­geket. Gödöllőn a városi párt-végrehajtóbizottság leg­utóbb a Városgazdálkodási Vállalat beszámolóját tárgyal­ta meg. Általánosan megfogalmazva, a vállalat középtávú terve összeállításánál a legfonto­sabbnak tartotta a változó gazdasági feltételekhez való alkalmazkodást, az. új körül­ményekben rejlő lehetőségek termelési adottságaik jobb ki­használását, a tartalékok fel­tárását, a tanácsi és lakossági igények minél teljesebb kielé­gítését, vállalatpolitikájának összehangolását a városival és az ágazatival. Megközelítve a tervet Terveik szerint 1980-ban, az ötödik ötéves terv befejező évében árbevételük 32 száza­lékkal fogja meghaladni 1973- ös bevételüket. A többletet az ötszáz négyzetméteres üveg­ház, a tömbfűtőmű üzembe he­lyezésével, új, a termelést és a szolgáltatást növelő, illetve bővítő gépek beszerzésével kí­vánják elérni egyebek között. A mostani tervciklusra meg­szabott feladatok csaknem teljésen megvalósultak. Az el­maradás alig több, mint kétszá­zalékos. ennél nagyobb a kom­munális tevékenységben. En­nek okát abban látják, hogy a köztisztasági, útkarbantartási és parkfenntartási feladatok nem növekedtek a várt mér­tékben. Építőipari részlegük sem teljesítette tervét tavaly, néhány megrendelés elmara­dása miatt. Fölös kapacitás mutatkozik a hő- és melegvíz- szolgáltatásban is. Követve a központi irányel­veket, a vállalat a fizikai munkások bérét az átlagosnál nagyobb ütemben növeli. Va­lamennyi dolgozójuk keresete emelkedett, de a teljes munka­időben foglalkoztatottaké nem a tervezett mértékben. A vál­lalat dolgozóinak létszámát több mint tíz százalékkal sze­rette volna emelni, a tény azonban — csökkenés. Nagy a főváros vonzása, de még a helybeli üzemek is többet tud­nak fizetni, mint a városgaz­dálkodási vállalat. A vezetők úgy látják, csak azok marad­nak és dolgoznak náluk, akik valamilyen ok miatt nem szí­vesen járnak be Budapestre. Jó szóra Tavaly ugyan mérséklődött a munkaerőmozgás, de még ekkor is majdnem háromszáz­ötvenen léptek ki. A legna­gyobb mozgás a köztisztasági dolgozók között tapasztalható. 1977-ben az alkalmazottak között is jelentős volt a fluk­tuáció. Néha sikerrel jár a fel­mondókkal való beszélgetés. Tavaly például hét munkás és két alkalmazott változtatta meg elhatározását. Ugyancsak héttel gyarapodott a törzsgár- datagok tábora, ma már 135 dolgozójuk tartozik ide. A dolgozók megtartása mel­lett igyekeznek a munkafe­gyelmet is szilárdítani, hiszen mit ér akár a több ember, ha nem használja ki kellően a munkaidőt, ha késik, igazolat­lanul hiányzik. Fontos a jó példa. A munkaidőalap jobb kihasználását a szigorúbb fe­gyelem mellett a pártalaoszer- vezet kommunistáinak is tu­lajdonítják. akik jó hatással vannak a többiekre. ' Nyilvánvalóan a kilépésekkel is összefüggően, 1976-ban a munkaversenyben részt vevő dolgozók száma alaposan le­csökkent, maid tavalv ismét emelkedett, de nem érte el a korábbi szintet. A szocialista brigád címet két eve 11 közös­ség érte el, a múlt évben szá­muk tizenhatra emelkedett. Ezek a brigádok a jubileumi versenyben is szép sikereket értek el, amiről a 68 e-mr fo­rint jutalom is árulkodik. Nagyobb összegeket fordí­tottak az elmúlt, években jóléti és kulturális célokra. Szociá­lis helvzetük és munkakörül­ményeik változatlanul kedve­zőtlenek, nemcsak az úgyne­vezett telepítetlen munkahe­lyeken, hanem a központban is. Tavaly ugyan lényegesen javult a kertészet és a tmk- műhely helyzete, gyökeres változás azonban csak az új teleptől várható. Jobb, kényelmesebb Részben munkavédelmi cé­lokat szolgálnak, részben könnyítik a nehéz fizikai mun­kát a már beszerzett gépek. A zárt rendszerű házi szemét­gyűjtő kocsik munkába állásá­val a szemétrakodók és a házfelügyelők is megszabadul­tak a súlyos edények emelge- tésétől. Ma már szinte embe­ri kéz érintése nélkül kerül a hulladék és a szemét a házaktól a lerakóhelyig. A nagy telje­sítményű seprőgépek sem csak a munkát könnyítik, bizton­ságosabbá is teszik a forgal­mas utak takarítását. Az ötéves terv eddig eltelt idejében végzett munkát ala­pul véve, a meglevő hiányos­ságokat felszámolva, megvan a lehetőség az elkövetkező két és fél évben a középtávú el­képzelések valóra váltására. A vállalat vezetői a párt-végre- hajtóbizottság előtt is hangoz­tatták, hogy mindezt csak a felügyeleti és irányító szervek segítségével tudják elérni. K. HÉTFŐTŐL Egészségnevelés Egészségnevelési, hetet ren­dez Gödöllőn június 20 és 25 között a városi-járási egész­ségügyi osztály és a Vöröske­reszt városi vezetősége. A Humán Oltóanyagtermelő és Kutató Intézet helyi gyáregy­ségében, valamint a Ganz Árammérőgyárban megren­dezendő kiállításokkal, film­vetítésekkel a testedzés fon­tosságára, az egészséges élet­mód kialakítására hívják fel a dolgozók figyelmét az I egészségügyi szakemberek. / Harminc éve történt h gprs felívelés időszaka | Közeleg a magyar isko- = Iák államosításának 30. év- = fordulója. Iskoláink törté- | netének e fontos dátumára | emlékezve adjuk közre | Dékán Antal nyugdíjas is- £ kolaigazgató, az akkori ese- I ményeket és légkört, han- = gulatot felidéző írását. A felszabadulás harmadik évében, 1943 nyarán mi, fele­kezeti iskolák tanítói, izgal­mas napokat éltünk át. Sűrűn érkeztek azok a dokumentu­mok, amelyek hírt hoztak azokról a döntésekről, ame­lyek új • korszakot nyitottak életünkben. Az első okmány így szólt: „Pest vármegye népoktatási kerület tanfelügyelőjétől. Ér­tesítem, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter — itt következett a rendelet szá­mának és paragrafusának be­tűje — 1948. július hó elsejei hatállyal állami tanítóvá át­minősítette és jelenlegi szol­gálati helyére osztotta be. Il­letményeinek folytatólagos fo­lyósítása iránt jelenlegi beso­rolásának alapulvételével egy­idejűén intézkedés történt.” Ezzel egy időben érkezett a második írás. „Tanító urat azonnali ha­tállyal megbízom Gödöllő— Máriabesnyőn iskolaegyesítés útján alakult állami általános iskola igazgatói teendőinek el­látásával. Felhívom, hogy az iskola ingó és ingatlan vagyo­nát leltár ellenében szabály­szerűen vegye át és az át­adás-átvétel megtörténtét Pest vármegye (népoktatási kerü­let) tanfelügyelőjének sürgő­sen jelentse.” A tanfelügyelőség képvise­lőjének elnökletével azonnal megalakítottuk az államosítá­si bizottságot és hivatalosan átvettük a gödöllői felekezeti iskolák vagyonát. Ahogy visz- szaemlékezem és a megsár­gult, 30 éves jegyzőkönyveket, okmányokat olvasgatom, min­den zavar és akadékoskodás nélkül rendben zajlott le a hivatalos átadás és átvétel. Aláírták a jegyzőkönyveket az egyházak képviselői is. Néha nehézségek is adódtak a tulajdon szétválasztásakor, mert hisz közös kazán fűtötte az iskolát és a templomot, melyeknek most külön-külön fenntartója, gazdája lett, vagy vasárnaponként istentisztele­tet tartottak még a külterü­leti tantermekben, de a köl­csönösség alapján itt is min­denki megelégedésére talál­tunk megoldást. A nevelőtestületek szaba­dabb, világi légkörben a szo­cialista pedagógia tudományos alapelveit tanulták és alkal­mazták az újonnan született állami iskolákban. Viharosan gyors felíveiési időszaka jött el a magyar oktatásügynek. Voltak persze egyéni konf­liktusok, lelki válságok is. A besnyői nevelőtestületben az államosítás idején két apáca is tanított, ök nem vették át az állami tanítóvá való mi­nősítő okiratukat. Rendházuk nem engedte. Apácaként taní­tottak tovább. Minden hónap elsején nekik is megérkezett az állami fizetésük. Amidőn azonban átnyújtottam nekik, gyorsan reverendájuk bő uj­jába dugták kezüket és kije­lentették: „egy istentelen ál­lam pénzét én nem fogadha­tóm el”. Keresetüket a jele­net után visszautaltam. Ez hónapokon keresztül megismétlődött, míg a rend­házak megszűnése után ők is el nem költöztek Besnyőről. Utána is sokat emlegettük a fiatal, csinos L. nővérkét, mert kedves, mosolygós, igen jó tanítónak ismertük. Tizenöt évvel később, ami­kor a megye művelődésügyét vezettem, bekopogott hozzám egy csinos, divatosan öltözött nő. — Nem tetszik megismer­ni? — Sajnos, nem emlékszem. — Én vagyok az L. nővér Besnyőről. Tanítói állást ké­rek. — Mit csinált eddig? — Gyárban dolgoztam 15 évig — kezdte el történetét — és most már éltem, láttam, ta­pasztaltam annyit, hogy ne­velőnek is el merek' menni. — A pénzt is elfogadja? — Igen. Már tudok vele bánni! — Férjhez is ment? — Még nem. Édesanyám­mal élek. Kineveztem az egyik Galga menti községbe. Kiváló tanító lett. Dékán Antal akár egy könyv is. Biztosan megérné, keletje van mostaná­ban az ilyesminek. Örömszülők Varga Mihály kevergeti az eléje tett kávét. — Az első önálló ’szereplé­sem örökre emlékezetes ma­rad, bár már ötszáz körül jár az általam levezetett lakodal­mak száma. Az elsőn Gyetvan István kötött házasságot Ba- zan Juliannával. Biztosan jól működtem közre, azóta meg­tartották ezüstlakodalmukat is. Különben a MAV-nál dolgo­zom, huszonnégy nap az évi fizetett szabadságom. Az idén majdnem mind lakodalmakra megy el. Huszonegy lakodalom­ban leszek vőfély. Munka ez. Kemény, két napon át tartó munka. A szombati lakoda­lomba. azt megelőző vasárnap hívogatok. Ma is majdnem száz házhoz kell bekopognom, s a vőlegény meg az örömszü­lők megbízásából elmondanom a hívogató rigmust: Illő tisztelettel léptek e hajlékba, az ég áldása szálljon a benne lakókra... Szeretnek nevetni... t . ' — Ügy kell végigjárnom a meghívottakat, hogy a legutol­só háznál is olyan józan ma­radjak, mint az elsőnél vol­tam. Nem is hinné, mennyi dip­lomácia kell a szíves kínálás visszautasításához. Mert mi volna, ha nyolcvan vagy néha százhúsz háznál meginnám az elém tett két deci bort. netán' a fél deci pálinkát. Hogyan tudnám megbízóimnak, első­sorban a vőlegénynek, mert annak a követe vagyok, jelen­teni, hogy a reám bízott fel­adatot elvégeztem. — A lakodalom napján mái kora reggel megjelenek a la­kodalmas háznál. A délelőtt- nek rengeteg a szertartása. Mennem kell a zenészekért, aztán a zenekarral vonulni a násznagyért, lebonyolítani a menyasszony cipő- és a vőle­gény ingcseréjét. Mindent sür­getve, siettetve, hogy a délben érkező vendégek a frissen te­rített asztalhoz ülhessenek, s az ételek-italok mellé fnóká- zást, vidámságot, minden fo­gásnak megfelelő rigmust is kapjanak. — Az igazi ceremónia azon­ban az ebéd befejezése után kezdődik. Az esküvőre való in­dulás előtt meg kell tartanom a búcsúztatást. A menyasszonyt, vagy vőlegényt elbúcsúztatom az apjától, anyjától, testvérei­től, keresztszülőktől, barátok­tól, szomszédoktól. Vezetem a menetet az anyakönyvvezető­höz, úgy, hogy a megbeszélt időre érkezzünk. A zene köz­ben szól. A legények, férfiak mulatni akarnak. Rangot ad a lakodalmaknak az is, hányszor ültetik le a százasokkal tele­szórt kalap mellé a zenekart — Az esküvői szertartás után indulunk a menyasszonyos házhoz. Engedelmet kell kér­nem a belépésre, a násznép nevében. Ki kell kémem a menyasszonyt, utána újabb bú­csúztatók hangzanak el. Köz­ben a menyasszonyt összekö­tözik az első táncosával, elad­ják a menyasszönyágyat; mind­ez nagyon sok mókával, állan­dó figyeléssel jár együtt. — A vőfély .vezeti a meny­asszonytáncot, ami az új asz- szony első keresetét biztosítja, s amit éppen a hulló forintok miatt nehezen lehet abbahagy­ni. A vacsora rendjét megtar­tani még nehezebb. Ilyenkor a fiatalabbja legszívesebben csak járná a táncot, az idősebb­je meg a pincében énekelget­ne. Nem akarják tudomásul venni, hogy a gyomor is köve­teli a magáét. Amikor a ven­dégsereg végre leül, egyik rig­mus követi a másikat. Nevetni is nagyon szeretnek az embe­rek. Ez is a vőfély dolga, a jókedvet fenntartani, hol vas­kos humorral, hol finomabb élcelődéssel. Új megbízók — Éjfél után megtörténik a menyecskeöltöztetés és az új pár bemutatása, amely ezekkel a szavakkal kezdődik: Asszony lett a lányból / a legényből ember... — Feljön a nap, mikorra végzek. Ennyi munka után jólesik a pihenés. — Varga Mi­hály felnevet. — Pihenés? kez­dődik minden élőiről, hiszen a szombatot a vasárnap követi, s nekem reggel nyolckor már jelentkeznem kell új megbí­zóimnál, hogy sorba járhas­sam a listára feljegyzetteket, kopogtassak az új vőlegény követeként, s mondjam a rig­must. Fercsik Mihály Kombájn vágja a kamillát Június közepére befejezték a kamilla szedését, mintegy 130 hektáron, a Szilasmenti Termelőszövetkezetben. Képünkön: munkában a kamillaszedő kombájn. A már levágott kamillát pótkocsival szállítják el. Barcza Zsolt felvételei A vőfély- „Munka ez, lenén! munka” A barna, zömök, fekete ruhás férfi vidáman, hetykén, ül a kerékpáron. Vasárnap délután sok hásonló ünneplőruhás em­ber karikázik a falu főtere fe­lé, ahol a művelődési házat és a presszót találja. Varga Mi­hály, a sok közül az egyetlen, akinek kezében szalagokkal és fehér hímzett zsebkendővel, kulccsal díszített mogyorófa pálca ékeskedik. Megáll a főté­ren. Listát vesz elő. — Az, ál­dóját! Reggel nyolckor kezd­tem és a fele még hátravan a méghívandóknak. Keletje van... — Van tíz perce? — kérde­zem. — Egy kávéra meghívom, s közben faggatom a vőfély mesterségről. Meghatározásomat, amely szerint a vőfélység mesterség, azonnal alátámasztja szavai­val. — Nagybátyámat, Lábát Jó­zsefet, aki a falu kisbíró ja volt, még ma is, sok évvel a halála után úgy emlegetik, mint akit ebben a szakmában nem .lehet utolérni. Ö figyelt fel rám, s már iskolás koromban mondo. gáttá: vőfélyt nevelek belőled. A madarak és fák napja, anyák napja, meg egyéb iskolai ün­nepségek szavalgató gyereke voltam és szívesen, sokat mó­káztam. Szüleim szerint, amió­ta az első szót kimondtam, be nem állt a szám, s hogy ez mennyire igaz lehet, azt a fele­ségem tanúsítja, aki szerint még álmomban is beszélek, éj­szakára sem fogom be. Ez a tulajdonságom indított el a vőfélyi mesterség felé. Nagy­bátyám maga mellé vett, af­féle vőfélyinasnak. Jártam ve­le hívogatni, lakodalmakba se­gíteni, közben tanulgattam, is­merkedtem a hagyományok­kal, szokásokkal. — Hévízgyörkön ekkor már három elismerten híres vő­fély volt: Kékesi István, Van- kó Gábor, meg a nagybátyám. Minden vőfély embersége és egyénisége szerint különbözik a másiktól. Én mind a három­nak a bizalmába férkőztem. Elkértem verses füzeteiket, amelyekben féltve őrzött lako­dalmas rigmusaikat őrizték. Volt ezek között saját költésű vers, volt olyan, amit elődeik­től másoltak le. A három fü­zetből én egy negyediket állí­tottam össze. Azokat a verse­ket, rigmusokat, tréfákat gyűj­töttem egybe, amelyek az én egyéniségemnek a legjobban megfeleltek. Lehet, hogy mind­három füzet megtalálható a vőfélyek gyerekeinél, unokái­nál. Jó volna, ha előkerülné­nek. Összeállhatna belőlük

Next

/
Thumbnails
Contents