Pest Megyi Hírlap, 1978. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-16 / 140. szám

ms ytrmr« 1« p^wk A tisztaság az eladók és a lakosság közös érdeke Őrjáraton a Dunakanyarban A Belkereskedelmi Minisz­tériumban megállapítottak, hogy a kereskedelem és a ven­déglátás alacsony színvonala miatt stagnál a Balaton ide­genforgalma. Hogy ezt a fo­lyamatot megelőzzék, az or­szág többi üdülőterületén, például a Dunakanyarban, gyökeresen meg kell változtat­ni a kereskedők, vendéglátók szemléletét. Törülköző — lakat alatt Az egyik korántsem mellé­kes kérdés, hogy milyen a mellékhelyiségek állapota. Er­ről tájékozódtunk a szentend­rei járás néhány éttermében A tahi Vöröskő étteremben a vezető, Vitovszki Jánosné mu­tatja: tiszta a törülköző, van szappan, papír, csillog a fa­jansz kézmosó. Ami különös, lakat őrzi a törülközőt. — Nagyon gyakran elve­szett, de még így is előfordul, hogy letépik és elviszik. Nem könnyű hát a vendéglátók dol­ga. Visegrádion a Diófa vendég­lő feltűnően tiszta. Egyik ter­me pedig megkapóan szép, fe­hérre tapétázott falait helyen­ként matyó mintákkal díszí­tették. A fekete üvegmennye­zetet szintén. A konyhájáról messze híres vendéglő III osztályú, a kiszolgálás — a vendégek szerint — osztályon felüli. De... a felszolgáló nők nem egységes munkaruhát vi­selnek. Az egviken sötétkék mini kötényruha világoskék pulóverrel, a másikon bokáig é"5. virágos szoknva 'á-za fel- ső-é^szel. De, mint hírlik, már készül az új tormaruha. Francia oklevél a Pokolnak A Szentendrei-szigeten a PoKolcsárdában kizárólag férfi felszolgálókat láttunk. Mind- tgyiken fekete cipő és nadrág, .ófehér ing, fekete, piros suj- tásos mellény. S ami nem ke­vésbé fontos: a kezük is tiszta. Sajnos a személyi higiéniára sok helyen még a kelleténél kevesebb gondot fordítanak. Itt, a Pokolcsárdában azonban 22 esztendeje ügyel mindenre Kalencsik Béla üzletvezető. S hogy gondos gazdája a csárdá­nak, mi sem bizonyítja job­ban, mint az a tava'ly kapott — s visszavonható — francia oklevél, amelyet rendszeresen visszatérő francia vendéglátó­sok adtak át a jó színvonal megőrzéséért r Óránként háromszázan Az élelmiszer-kereskedelem­ben ugyanolyan fontos a sze­mélyi higiénia, mint a vendég­látásban. Szedlacsek Gyuláné, a visegrádi ABC vezetője, ha nem is állítja sorba dolgozóit, reggelente mindenkit szem­ügyre vesz, tiszta-e a köpenye, megvan-e a fityula, milyen a frizura. De árurakodás közben bepiszkolódik a köpeny, abban nem lehet újra a pült mögé állni. Naponta kétszer mossák föl az üzletet délben és este zárás után. Közben többször sepregetnek. Egy-két eldobott blokk mégis mindig éktelenke­dik a földön. Óránként 300-an fordulnak meg a csúcsforga­lom idején az üzletben. A vit­riné« pultot és a bejárati részt naponta tisztítják az eladók. Takarítani tehát mindenkinek kell. örülnek az új rendelet­nek, mely szerint több a taka­rítási pótlék. (Június 1-től a Nyugat-Pest megyei Élelmi­szer-kiskereskedelmi Vállalat­nál több mint négyszeresére emelkedik, s megközelíti a 900 ezer forintot.) Virág a bolt előtt A visegrádiaknak a további tizenegy dunakanyarbeli élel­miszerüzlet eladóinak más dol­guk is van: a bejárat előtti vi­rágkosarakat, ágyásókat rend­szeresen öntözniük kell. A vi­rágok ültetésével és a gyom- lálással kertészeket bízott meg a vállalat. A tapasztalatok alapján megállapítható, hogy ahol já tunk, a gyakori ellenőrzések eredményeként valóban a megszokottnál nagyobb a tisz­taság. S hogy a környezetet és a munkát még kulturáltabbá tudják tenni, az nemcsak az eladóktól és felszolgálóktól, hanem tőlünk, vásárlóktól, vendégektől is függ... Cz. V. A karbantartók újítása Mini troli a fonodában Egyszemélyes mint trolibu­szon járja körül a gépeket a Szegedi Textilművek egyik kilenctagú brigádjának min­den fonónője, vagyis kényel­mesen ülve látják el napi fel­adatukat. Üj típusú munkaesz­közük annyiban hasonlít az említett közúti járműre, hogy ugyanolyan kényelmesen fog­lalhatnak helyet benne, ugyan­csak villanymotor hajtja, s rugalmas áramszedőn kapja a felsővezetékről a meghajtó energiát. A kényelmes testtar­táshoz alakított, támlás székes kis járművet a dolgozó lábpe­dállal a tetszés szerinti helyre irányíthatja szabályozható se­bességgel. Az elektromos fonószékeket a gyár karbantartó műhelyé­ben . újítás alapján készítették eL Megkezdődtek az előkészületek Új iskola Szigethalmon Szigethalom községben meg­kezdődtek az iskolaépítés elő­készületei. Éppen idejében, mert a számítások szerint 1930-ra 1414 iskolás gyerek lesz a községben, s ha úgy akarnák őket elhelyezni, ahogy szeret­nék. akkor ötven tanteremre lenne szükség. Ezzel szemben jelenleg van húsz. Ebből négy — az úgynevezett Forte-iskola — az idén készült el. A kétműszalíos oktatásból még a következő két évben felépülő, nyolctan termes isko­la megnyitása után sem tud­nak ugyan szabadulni, de az összesen huszonnyolc tante­remmel már lehetővé válik, ho-gy ha a felsősöket még nem is, de az alsó osztályosokat már fel tudják venni a nap­közibe. Szigethalmop ez is nagy előrehaladást jelent, ugyanis eddig csak az első osztályosokat tudták ellátni r.ap közben -meleg étellel, s csak őket tudták — hely hiányában — foglalkoztam a délutáni órákban is. Az új iskola, huszonöt- millió forintba kerül. a kivitelező, a 3. sz. Építőipari Vállalat jövőre kezdi a mun­kát. Az intézet olyan fejlett technológiával épül, hogy a társadalmi munkára válalkozó szülőknek legfeljebb a segéd­munka aprajából jut majd, de hogy erre szívesen vállalkoz­nak, arra az eddigi tapasztala­tok alapján bátran lehet szá­mítani. Szép példája volte a? áldozatkészségnek az óvoda tatarozásánál végzett munká­juk is. A nyolctantermes új tan-in­Babaholmik Dunakesziről Otthonkák a kamionban • Japán gépek • A szabás terve • Otthonból óvodába A Minőségi Fehérnemű Szö­vetkezet két kisebb egységet üzemeltet Dunakeszin. A sza­bászrészleg a várost átszelő vasúti pályát keresztező közúti híd szomszédságában találha­tó. Családi ház alagsorában japán gépekkel szaporán szab­ják az ügyes kezű aszónyok az előre kidolgozott szabásterv alapján a mesefigurákkal, vi­rágokkal díszített babaholmi­kat és a gyermek ruházati cik­kek anyagát, amit aztán a Hunyadi utcai varrodában varrnak készre a Radnóti szo­cialista brigád tagjai. Az idén kezdték — Belföldi piacra ezekből a tetszetős mintás anyagokból szállítunk babaingeket, pólya­Értesítjük t. vevőinket, hogy a kis mennyiségű fémtermékek szaküzletében (Budapest XIII., Jász u. 5. Telefon: 201-830.) június 19-től július 3-ig ieifározunk A leltározás idején az áruátvétel és az árukiadás szünetel. A többi telepünkön a kiszolgálás zavartalan. Fémipari és Termelőeszköz Kereskedelmi Vállalat Vevőszolgálata Telefon: 401-321. párnákat, 1 koöSí^ártiákáí és gyermek kisingeket, s ez évtől kezdődően új termékkel, a hímzett leánykablúzokkal is segítjük az áruválaszték bőví­tését. Ezekből az árukból fo­lyamatosan szállítunk — mondja Kádházi Sándor telep­vezető-helyettes. Húszezer elindult A babafehérr.eműk mellett az éves termelési terv 40 szá­zalékát a bérmunka teszi ki. A Hungarocoop közvetítésével hosszabb ideje hasznos együtt­működés alakult ki az NSZK- beii Vabo cég és a Minőségi Fehérnemű Szövetkezet között A német szerződő fél kamio­nokkal szállítja a női otthon- kák elkészítéséhez szükséges műszálas textilanyagokat, amit a dunakesziek szabnak meg­felelő méretre és varrják meg. Az év első négy hónapjában több mint 20 ezer otthonkát készítettek el, és szállítottak a megrendelőnek, s ezzel a ke­véssel túl is teljesítették idő­arányos tervüket. A ■ szövetkezet dunakeszi egységeiben megtartott terme­lési tanácskozáson az eredmé­nyek értékelése mellett a gé­pek és a munkaidő jobb ki­használását sürgette a vezető­ség, míg a dolgozók részéről a babruhák anyagának minő­ségével kapcsolatosan hang­zottak el felszólalások. Ezen az összejövetelen a Radnóti Miklós varrodai szocialista brigád asszonyai a közösség ki­emelkedő munkájáért jutalmat vehettek át. Játék — öregektől A szövetkezet dolgozói pat­ronálják a helyi gyermekin­tézményeket, és jó kapcsolatot tartanak fenn a Fóti Gyermek- várossal is. A szabászműhelyben össze­gyűjtött hulladékanyagokat a közeli öregek otthonába szál­lítják, s az idős emberek egy­szerű, ötletes játékokat készí­tenek belőle a város óvodáiba:, gondozott nebulók számára. O. K. tézet már olyan lesz, amilyen­nek egy ma épülő iskolának lennie kell. A tornatermet a Szokásosnál nagyobbra mére­tezik, mint amekkorát egy nyolctantermes iskola megkí­ván. Ide járnak majd ugyanis tornázni a hat évvel ezelőtt épült, közművesítetlen, hat­tantermes iskola növendékei is. A főzőkonyha is azért lesz nagyobb, hogy mindkét iskola tanulóit el­láthassák meleg étellel. A községi tanács vb-titkára, Búsits Szvetozárné nagy elis­meréssel beszél az iskolák pe­dagógusairól, akik a rendkí­vül nehéz körülmények között sem engednek az oktatás szín­vonalából. Két év múlva már számukra is csak emlék lesz a hőskor, amikor még a folyosó­kon is tanítottak. II. E. Bútor, zsugorban Szállításkor többször szen­vednek károsodást a gyárakból kikerülő bútorok. Ennek el­kerülésére a Könnyűipari Mi­nisztérium támogatásával zsu­gorfóliás csomagolás alkalma­zására rendezkedik be a Ka­nizsa Bútorgyár. Az importból származó berendezés egy része már a helyszínen van. A terv szerint az év második felében már fóliába csomagolva szál­lítják a bútort az üzletekbe és áruházakba. — A Dunakanyarban hu­szonkilenc üzletet részesít kiemelt ellátásban a Pest— Komárom—Nógrád megyei Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat. Dekád helyett, hetente szál­lítja az árut. Fóiiafekteiő gép A Kertészeti Főiskolán új fóliafektető gépet kísérleteztek ki. A géppel naponta 1,5 hektár földet lehet perforált fiijával lefedni. A fóliatakarás két héttel meggyorsítja a zöldségfélék beérését és megvédi a palántákat a fagykártól. Karáth Imre felvétele k A napilap gondos átbön­gészése közben egy e.- so olvasásra nem kü­lönösebben figyelemre­méltó hírecskéa akadt meg a tekintetem. A bír ennyi volt: — a gyermekek munkára neveléséről tárgyalt az út- töroszü vétség... Helyes — mormoltam inagamban —, nem lehet elég korán kezdeni a nevelést, különösen, ha mun­káról van szó. És miért ne len­ne ez feladata és gondja az úttörószövetségnek'! Már lapoztam volna to­vább, ha fel nem ködük ben­nem a kaján ötlet, mi lenne, ha olyasféle hírt olvasnék a lapokban, miszerint: ... a fel­nőttek munkára neveléséről tárgyalt a már utat-törtek szö­vetsége ...? Ha a több mint egymillió és kétszázezer úttö­rő helyett és mellett a több mint ötmillió munkára ké­pes felnőttet, nevelné munká­ra egy szövetség, de legalább­is e milliók közül azt a nem kevés számút, aki szívesen el­menne a munka temetésére, ha vinnék, s nem mennie kel­lene. Aztán fűzvén tovább a gon­dolatot a hír kapcsán: az út­törők milyen büszkék iskolá­jukra, kihangsúlyozzák mely iskola neveltjei ők. Ugyan a felnőtt munkás, a munkálkodó munkás, a munkára nevelt dolgozója valamely üzemnek, büszke-e, hogy éppen annak az üzemnek a dolgozója? Aligha vitás, hogy a Csepel Autógyárban lenni munkás­nak vagy a Lenin Kohászati Művekben, avagy a Ganzban, az rangot és tekintélyt is je­lenthet. Jól csengő nevű, nagy múltú, hagyományokkal gaz­dagon rendelkező, jobbára a munkasikereiről és a termékek minőségéről híres, nagy gyárak munkavállalójának lenni, gon­dolom, presztízs is lehet. De vajon valóban presztízst jelent-e mindenütt és általá­ban? Vajon valóban büszkél­kedve mondja-e a bervai, vagy a siroki munkás, a vi­Jegyzef JÚhtól várható el? sontai külfejtés bányásza, hogy ő ott dolgozik, ahol? Akitől kérdem, munkásból lett közép­vezető az egyik megyei üzem­ben, tűnődik egy pillanatra, úgy válaszol: — Hogyis mondjam... én még ezen így nem is gondol­kodtam ... Az biztos, vagyunk jó néhányan, akik sok éve dol­gozunk itt, el sem tudnánk képzelni az életünket a gyár nélkül. De, hogy büszke? ... Igen, azt hiszem, hogy büszke vagyok. Én is, meg a jó me­lósok ... meg mindenki, akit megbecsülnek ... Igen, szíve­sen mondom, hogy hol dolgo­zom ... A szövetkezeti ipart képvi­selő ismerősöm, vállat ránt: — Mi a nyavalyát büszkél­kedjek? Pénz van, az a lé­nyeg. Mondjam, hogy melyik kátéeszben vagyok? Jobb, ha nem tudják, minek szidják azt is, meg miatta engem is ... A pénz, az a lényeg. Ha pén­zem van, büszke vagyok, ha nincs, akkor pironkodom ... Így van ez kérem ... — Hát ez meg honnan ju­tott az eszedbe? — kérdi visz- sza a szövetkezeti elnök... Mondom a hírt, amit olvas­tam, azt is, hogyan töpreng­tem végig a gondolatsort, amíg hozzá is eljutottam a kérdéssel: büszkék-e a tagok, mert ebben a szövetkezetben dolgoznak, s hogy egyáltalán szövetkezetben dolgoznak? — Ha tizenöt éve kérded, akkor talán még azt is le­tagadják, hogy szövetkezeti tagok, mert nem is a szövetke­zetét szégvellték, hanem azt, hogy beléptek... Ma? Megkérdezem az em­berem, hova valósi... Három községből lett egy szövetkezet, így hát nyilván a falu nevére kérdek ... Erre magától érte­tődően válaszolja, hogy ho­vá... És a szövetkezet nevét mondja, nem a falujáét... — Valamikor annyi vicc és annyi gúny járta, amennyi irigység most a szövetkezeti parasztság miatt... Még ha nem is jó fokmérő, de sokat mutat ám ez az irigység ... Sokat... Én különben büszke vagyok bizony, hogy szövetke­zetben dolgozom, és ennek va­gyok az elnöke ... A srác húszéves és hülyé­nek néz, amikor rákérdezek. — Hogy micsoda? Büszke? Mire? Gyengén muzsikál a csapat, lehet, hogy ki is esünk ... Ja, a munkahelyem­re? Nem is tudom... De mi­ért kellene büszkének lennem? Miért? Valóban: miért? És kiknek? Kiktől várható el, hogy büszkék legyenek az üzemre, ahol dolgoznak, s mi­lyennek kell lennie annak az üzemnek, amelyre büszke le­het a becsületes munkása? Az íróasztal sarkáról újra előkotrom az újságot, elolva­som immáron még egyszer a hír befejező sorait is: ... a gyermek munkára nevelésé­re teremt további alkal­mat ... a kezdeményezett 12 napos közhasznú munka fo­kozatos bevezetése az általá­nos és középiskolákban... És máris az újabb kérdés: ha olyanok között végzik ezek a gyermekek a munkára nevel­tetés közhasznú munkáját, akikben semmi büszkeség munkahelyük és munkás mi­voltuk iránt, nem lesz-e jo­gos majd velük kapcsolatban, is feltenni a kaján-profán kér­dést egykoron: Nem kellene megszervezni a felnőttek mun­kára nevelését is? Gyuriié Géza

Next

/
Thumbnails
Contents