Pest Megyi Hírlap, 1978. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-16 / 140. szám

1978. JÜNIUS 16., PÉNTEK Kiegyensúlyozott az ellátás Romany Pál és Sághy Vilmos miniszterek megbeszélései Az alapvető élelmiszerek­ből és élvezeti cikkekből az ellátás kiegyensúlyozott, az új termékek gyártása előse­gítette a korszerű, egészséges táplálkozást — állapította meg csütörtöki megbeszélé­sén Romány Pál mezőgazda- sági és élelmezésügyi mi­niszter és Sághy Vilmos bel­kereskedelmi miniszter. A két tárca vezetője örven­detesnek tartotta, hogy az év eddigi szakaszában kiemel­kedően jó volt a burgonya-, a zöldség- és gyümölcskínálat, tejből és tejtermékekből a forgalom 10 százalékkal nőtt, s az ellátás e cikkekből is jó. Húsból is több kerül forga­lomba a tavalyinál. Lényegesen javult a kíná­lat bébiételekből, bővült a vá­laszték jónéhány egyéb cikk­ből is. Hazánkban most már kö­rülbelül 5000 féle élelmiszer kapható. Javult a csomagolás- technika. A vásárlás körül­ményei még nem mindenben kielégítőek. A két miniszter a lakosság ellátását továbbra is kiemelten fontos, politikai tényezőnek tartja, ezért a két tárca a jö­vőben is figyelemmel kíséri a piaci helyzet alakulását és ahol szükséges, közösen kor­szerűsítik a termékszerkezetet. A megoldásra váró legfon­tosabb feladatok között tart­ják számon a kenyér minősé­gének javítását. A lakosság jobb ellátását az áruszállítás korszerűsítésével, az áru útjának egyszerűsí­tésével is elő akarják segíte­ni. Megvizsgálják élelmiszer- ipari és kereskedelmi közös raktárak, boltok létesítésének lehetőségeit is. Az oktatási miniszter tájékoztatója Új tantervek - új tankönyvek Negyedikes orosznyelvoktatás Szentendrén - Pest megyei tankönyvszerzők A szokásosnál korábban, már tegnap, június 15-én megtartották a tankönyvekről szóló sajtótájékoztatót az Ok­tatási Minisztériumban. Ör­vendetes okból: máris megje­lentek az első osztályosok új tankönyvei. Ez egyben az ok­tatás magasabb szintjét is ígéri, hiszen a szeptembertől bevezetésre kerülő új tanter­vek szellemében készült köny­veket jóval előre kézbe vehe­tik a pedagógusok, így meg­felelően készülhetnek a tanév­re. További jelentőségük is van a most megjelent elsős könyveknek: hírhozói, előfu­tárai annak a nyolcéves tan­könyvkiadási programnak, amely fokozatosan minden év­folyam tanulói kezébe új könyvet ad. Pályázat útján — A tantervek készítésével csaknem egy időben el kellett kezdeni a tankönyvek előké­szítését is — mondta tájékoz­Kitárultak a kapuk Harminc éve államosították az iskolákat 1948. június 16-án az országgyűlés 230:63 arányban elfogadta az iskolák államosításáról szóló törvényjavaslatot és megalkotta az 1948. évi XXXIII. törvénycikket: Ä nem állami is­kolák fenntartásának az állam által való át­vétele, az azokkal összefüggő vagyontárgyak állami tulajdonba vétele, és személyzetének ál­lami szogálatba való átvétele tárgyában. Ezzel a törvénnyel a magyar közoktatásügy harcosainak százéves követelése valósult meg. Ugyanis az 1848-as forradalom és sza­badságharc idején — az Első Egyetemes Tan­ügyi Kongresszus már állást foglalt minden gyermek iskoláztatása és a felekezeti iskolák államosítása mellett. A tankötelezettség azon­ban csak az 1868. évi Eötvös József-téle nép­iskolai törvényben nyert meghatározást, az államosítás pedig mindig lekerült napirendről. Igaz, hogy 1919-ben, a Tanácsköztársaság ide­jén államosították az iskolákat, de végrehaj­tásra nem kerülhetett sor. Így alakult ki aztán országszerte az a fur­csa és tarthatatlan helyzet, hogy valamennyi községben, városban a feleikezetek külön-kü- lön tartottak fenn iskolákat egy-két tanítóval, akik különböző tantervekből és tankönyvek­ből oktatták az ifjúságot. Felszabadulásunk évében nagy jelentőségű miniszterelnöki ren­delet mondta ki a kötelező 8 osztályos általá­nos iskola létrehozását a népiskola felső négy osztályából, a polgári iskolából és a gimná­ziumok alsó négy osztályából. Ezáltal egysé­ges tantervek és tankönyvek alapján már a felsőtagozatban szaktanárrendszerű oktatást kívánt biztosítani minden iskolában. 1947 tavaszán a pártközi értekezlet által megbízott közoktatási albizottság (Ortutay Gyula, Révai József és Justus Pál) kidolgozott egy javaslatot az iskolák államosítására és a fakultatív vallásoktatás bevezetésére. Ezt azonban a különböző pártok és az egyházak más-más módon értelmezték. Csak a két mun­káspárt küzdött következetesen végrehajtá­sáért, főleg a Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezetének a segítségével. A fordulat évében a bankok és az ipari üze­mek államosításával erősödtek a szocialista tulajdonviszonyok. Sor került a két munkás­párt egyesülésére és az MDP programnyilat­kozata határozottan tartalmazta a közoktatás egységesítését, demokratizálását, a tanügyigaz­gatás reformját és az iskolák államosítását. Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi mi­niszter május 14-én a kormány elé terjesztette az államosításról szóló javaslatot, amelyet a különböző helyekről származó határozatok, feliratok és állásfoglalások alapján készített. Pest megyében is rendkívüli nagy ér­deklődés kísérte ezt a folyamatot. Az MKP III. Pest megyei konferenciája már 1948. feb­ruár 1—2. napján foglalkozott a közoktatás helyzetével és megfelelő határozatot hozott az előrelépés érdekében. Az MKP Pest megyei bizottsága május 19-én, a Pest megyei Nemze­ti Bizottság május 24-én, a Pest megye Tör­vényhatósági Bizottsága pedig május 25-én fogadott el határozatot az iskolák államosítá­sáról és küldte meg alsóbb szerveihez, vala­mint a kormányhoz. Az MKP és az SZDP egyesítő konferenciá­ja és az MDP Pest megyei bizottsága megala­kulása május 30-án volt Budapesten, ahol már beszámoltak arról a tömegmozgalomról, amely megyeszerte kibontakozott az iskolák államosításáért. Valamennyi községben, város­ban falunapokat rendeztek, amelyeken ismer­tették az iskolák államosításának^ szükségessé­gét és magyarázták annak jelentőségét Nem állíthatjuk azonban, hogy mindenütt egyforma őrömmel és lelkesedéssel fogadták népi demokráciánknak ezt az újabb forradal­mi tettét. Sok gyűlés jegyzőkönyve élénk ősz- szecsapásról, nagy vitáról tanúskodik, hiszen a reakció erői nem adták fel könnyen elvei­ket. De a reakció kisebbségben maradt. Pest megyében végül is az akkori 232 település kö­zül 224 helyen a képviselő testület az iskolák államosítása mellett hozott határozatot Az állam összesen 6505 iskolát és tanuló­otthont vett át, amelyek között 4774 általános-, nép- és polgári iskola, 49 tanítóképző és lí­ceum, 98 gimnázium volt. A kormány gondos­kodott a feelekezeti tanerők átvételéről is, fi-, gyelembe vette beosztásukat, szolgálati ide­jüket és fizetési fokozatukat. Az állami stá­tusba került volt felekezeti pedagógusok száma 15 ezer volt, akik 1948. augusztus 1-től, a közalkalmazottak fizetésrendezése kereté­ben 20 százalékos fizetésemelésben részesül­tek. Az államosítással a felekezeti iskolák 700 ezer tanulója állami iskolai diák lett. Az államosítási törvény hatálya nem terjedt ki a kifejezetten egyházi célokat szolgáló tan­intézetekre, sőt mentesítést kapott néhány nagymúltú középiskola is. Minden vallásfele­kezet jogot kapott néhány gimnázium fenn­tartására, amelyeknek feladata a felekezetek papjainak utánpótlása lett. Ezek a felekezeti iskolák továbbra is államsegélyben részesül­tek és részesülnek ma is. Az államosítás után a vallásoktatás; a hittan kötelező tantárgy maradt az iskolákban. Csak az 1949—50-es tanévtől lett fakultatív tantárgy. Az akkori Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye, a mai Pest megye területén a 640 alsófokú is­kolából csak 245 volt állami, a 47 középis­kolából pedig 12. Így összesen 395 alsó- és 35 középfokú iskolát kellett államosítani, me­lyek döntő többsége római katolikus egyházi iskola volt. Ezeknek az iskolaépületeknek a nagy része javításra, helyreállításra és felszerelésének bővítésére szorult. Ismét nagy feladat várt a népi szervekre, a szülőkre és a pedagógusok­ra. Az MDP Központi Vezetősége kezdeménye­zésére országos méretűvé bontakozott a Dol­gozók az iskoláért mozgalom; a MINSZ kezde­ményezésére pedig Az ifjúság a demokratikus iskoláért mozgalom. Pest megyében július 27-én alakult meg a Dolgozók az iskoláért Pest megyei bizottsága és felhívására csaknem 300 romos, elhanyagolt, düledező volt felekezeti és községi iskolát hoztak rendbe a községek lakói és a falujárók. A fővárosi üzemek falujárói és a megye községeinek iskolái, lakói között na­gyon szoros együttműködés és barátság ala­kult ki. Pencen az újpesti falujárók, Nagyko­vácsiban a Gázművek falujárói tevékenységét emléktábla őrzi. Méltó folytatása lett ennek a mozgalomnak napjainkban az ismert Egy üzem — egy iskola akció országosan és me­gyénkben is. Az akkori tanulók már szülők, nagy­szülők, a pedagógusok nagy része nyugalma­zott. Az államosítás óta 30 esztendő telt el. Ma természetesnek tartjuk, hogy évente több új is­kola, óvoda kollégium épül és a régiek felszere­lése, berendezése is állandóan gyarapodik. Pár­tunk és államunk közoktatáspolitikája követ­kezetesen érvényesül és valósul meg Pest me­gyében is. Ez év őszén életbe lép az új neve­lési és oktatási terv, fokozatosan bevezetik az új tanterveket, új tantárgyakkal és tanköny­vekkel ismerkednek a tanulók, a nevelők és a szülők egyaránt. A társadalom az iskola elé magasabb követelményeket állít, amelyet tel­jesíteni megtisztelő kötelessége minden neve­lőnek. Szabó Imre tatójában Polinszky Károly oktatási miniszter. — Nyilván­valóvá vált számunkra, hogy ezekhez a tervekhez olyan tankönyveket kell készítenünk, amelyek egyértelműen az új tantervi koncepciót valósítják meg tartalmukban, módsze­rükben pedig a korszprű pe­dagógiai gyakorlatot képvise­lik. Ezt követően a miniszter hangsúlyozta: eredményes volt a demokratikus módszer, hogy az új tankönyveket pályázat alapján kellett megírni. Ez nem rekesztette ki a tapasztalt tankönyvirókat sem és utat nyitott azok számára, akik kedvet és tehetséget éreztek ehhez a munkához. Majd így folytatta:' — Valamennyi tanköny­vünkre jellemző — kezdve az első osztályos tankönyvektől —, hogy munkáltató könyv- Adja az ismeretanyagot és ar­ra készteti á gyereket, hogy összefüggéseket keressen, hogy kérdésekre válaszoljon, hogy munka közben tanulja meg a tankönyvbe foglalt ismeret- anyagot. Olyan könyveket kí­vánunk most tanulóink kezé­be adni, amelyeket könnyű megszeretni. Olyan könyveket, amelyek figyelembe veszik a tanulók életkori sajátosságait, közel állnak gondolkodásuk­hoz, szemléletükhöz. Játékos befogadás E könyvek szerzői: Roman- kovics András tanító, Roman- kovicsné Tóth Júlia tanító (társszerzőjük Meixner Ildikó pszichológus), Pest megyei pe­dagógusok. Az írás-olvasás fel­adatlapjait tartalmazó munka­füzetet pedig a Dabasi Nyom­da készítette technikailag na­gyon szép kivitelben. A szeptemberben induló tanév kezdetén új történelem- könyvet vehetnek kezükbe a* hatodik osztályosok. A negye­dikesek az új környezetisme­ret-könyv mellett két új tan­tárggyal is ismerkednek az év elejétől. Már nyomdában van, s rövidesen megjelenik a Tech­nika című tankönyv. A másik újdonság — és pedagógiai szempontból ez a bonyolul­tabb feladat —, hogy kísérleti tantárgyként szeptembertől bevezetik negyedik osztályban az orosz nyelv tanítását. Ehhez egyszerre két tankönyv jele­nik meg, az egyik a már klasz- szikussá vált nyelvtanítási módszerekre épül, a másik pedig könnyed, játékos befo­gadást tesz lehetővé. A negyedikes orosznyelvi oktatási kísérletbe elsőként Szentendre város, a szentend­rei járási iskolák, valamint a tanárképző főiskolák gyakorló iskolái kapcsolódnak be. Ezek­nek. az iskoláknak a tapaszta­latait kívánja hasznosítani az Oktatási Minisztérium, az Or­szágos Pedagógiai Intézet, va­lamint a Tankönyvkiadó Vál­lalat. Átfogó re főm — A jelenlegihez hasonló, a tantervek és a tankönyvek egészét átfogó reform csak 1961-ben volt — mondta elő­adásában Petró András, a Tankönyvkiadó Vállalat igaz­gatója. — Az új könyvek hasz­nossága mindenekelőtt abban van, hogy előkészítésük egy­szerre indult meg, így szoro­san kapcsolódnak egymáshoz, az ismeretanyag harmonikusan egymásra épül. Az alaptan­könyveket össze tudtuk han­golni a munkafüzetekkel és a feladatlapokkal is. A tájékoztató szerint bízha­tunk abban is, hogy vala­mennyi tankönyv határidőre elkészül. Pedig a kiadó fel­adata az idén sokkal nagyobb, mint tavaly volt, hiszen az összes szakközépiskolák első osztályosai is új tankönyvből kezdenek tanulni. Ez azt je­lenti, hogy. a 5'anjjonyvkiadó Vállalatnak szeptemberig ösz- szesen körülbelül 25 millió könyvet kell megjelentetnie. Kriszt György Szervezettebbé keli fenni az átvételt Zöldségtermesztési tanácskozás Pest megyei szakemberek részvételével A kertészeti termékek egy része gyorsan romló áru, ezért még szervezettebbé kell tenni az átvételt és a feldol­gozó ipar kapacitásának ki­használását — mondotta Hammer József mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi minisz­terhelyettes azon a tanácsko­záson, amelyet a MÉM ren­dezett csütörtökön Szegeden. A tájértekezleten nyolc me­gye: Bács, Békés, Csongrád, Hajdú, Heves, Pest, Szolnok, Szabolcs gazdaságainak, fel­vásárló és feldolgozó vállala­tainak szakemberei vitatták meg az idei feladatokat. A miniszterhelyettes szólt arról, hogy a múlt évhez ha­sonlóan az idén is jól alakul a termelési kedv. Ezt bizo­nyítja, hogy a tervezett zöld­ség vetésterületre, országos viszonylatban 130 ezer hek­tárra, idejében szerződést kö­töttek a gazdaságok. Változat­lan feladat, hogy minden megtermelt zöldséget és gyü­mölcsöt hasznosítsanak. Nincs tehát külön termelői és kü­lön forgalmazói érdek. Az iparnak pedig az átvételt úgy kell ütemeznie, hogy az össz­hangban legyen a partnerek szállítási lehetőségeivel. Az átvételi kötelezettség he­lyes értelmezésben azt jelen­ti, hogy a népgazdaság szá­mára a hasznosítható, tehát elfogadható minőségű, köz­vetlen fogyasztásra vagy ipa­ri feldolgozásra alkalmas zöldséget és gyümölcsöt kell átvenni. A kötelezettség azon­ban nem vonatkozhat a rom­lott, nem hasznosítható árura­A tervszerű , termelés fon­tosságáról elmondták a szak­emberek, hogy nagy terüle­ten ma már nem szabad szer­ződés nélkül zöldségféléket termelni. Csak a gazdaságok és a felvásárló, feldolgozó szervek, - ti zerrt <*k* * tervszerű • együttműködésével' érhető el a lakosság ellátásának továb­bi javítása, az exportkötele­zettségek teljesítése. Népgazdaságunk, verseny képességű nk (3.) A gazdaság! fejlődés hordozói A TERMELÉS, az ipar szer­kezete, az egyes ágazatok, termékek, technológiák sze­repe koronként változik. A gyáripar kialakulásakor a textilipar volt a gazdasági fejlődés hajtómotorja. Később ezt a szerepet átvette a vas- és fémkohászat, majd a gép­ipar (ezen belül is a gépko­csigyártás), illetve a vegy­ipar. Napjainkban az elektro­nika, a nukleáris műszerek, a távközlési rendszerek, a környezetvédelmi berendezé­sek és némely vegyipari ter­mék a> gazdasági fejlődés hor­dozói. A termékek rangsorolása részben a kereslet—kínálat, részben a műszaki-gazdasági fejlettség függvénye. így a hűtőszekrény, az automata mosógép, a televízió — a II. világháborút követő konjunk­túra serkentői — például el­vesztették korábbi szerepüket és a legfejlettebb országok­ban az importlistára kerültek. Másutt, így hazánkban is, azért még jövedelmező lehet ezek gyártása és exportja. Más termékeket viszont ne­künk érdemes tartósan im­portálni a fejlődő országok­ból — munkát, anyagot és más erőforrást megtakarítva. HOGYAN DÖNTHETŐ EL a termelési szerkezet fejlesz­tésének iránya az adott vál­lalat, iparág jövője, az egyes gyártmányok, cikkek sorsa? Csak komplex módon, az úgynevezett műszaki-gazdasá­gi követelményrendszer alap­ján. E módszer lényege a konkrétság: a versenyképessé­get mindig a versenytársak­hoz viszonyítva vizsgálja. Ahány vállalat, csaknem annyiféle feladat. Az Orszá­gos Műszaki Fejlesztési Bi­zottság felmérése szerint az ipari termékek 10—15 száza­léka megfelel a nemzetközi versenyképesség követelmé­nyeinek, tehát fejlesztésük kívánatos, versenyképességük nagy valószínűséggel a jövő­ben is fenntartható, öt száza­lékuk olyan nem gazdaságos termék, amelyre társadalmi igény van és importból nem pótolható. A termékek 10—25 százaléka az egyértelműen ki­halásra ítélt. A 60—70 száza­lékból — tehát a legszélesebb körből — kell kiválasztani a viszonylag rövid idő alatt versenyképessé tehető gyárt­mányokat, a többi pedig itt is megszüntetésre vár. MÄS OLDALRÓL megköze­lítve ugyancsak bizonyítható, a magyar ipar termékválasz­tékának jelentős hányada megszüntetésre, visszafejlesz­tésre ítélt. Tízmilliós lakosú népesség nem képes milliónyi árufajtát versenyképes szín­vonalon előállítani. Mert nem képes ennyiféle termékhez munkaerőt, fejlesztő létszá­mot, kapacitást (beruházást) biztosítani — nemzetközileg versenyképes színvonalon. Az erők, az eszközök mai szét- forgácsoltsága nehezíti, lehe­tetlenné teszi a felzárkózást, a versenyképesség fokozását. Legjelentősebb exportcik­künk, az autóbusz alkotja a teljes magyar kivitel 5 szá­zalékát, az első öt cikk (az autóbusz, a hengerelt acél, a növényolajipari takarmány, a közlekedési eszközök alkat­részei és a kiszerelt gyógy­szerek) 15—16 százalékát. Ez az exportarány a ha­zánkhoz hasonló lélekszámú, de fejlett tőkésországokban a listavezető terméknél 10—30, illetve az első öt cikknél 40— 50 százalék. A TERMÉKSZERKEZET fejlesztése közepes- és hosszú­távú feladat, de elkezdése nem tűr halasztást. Könnyebb az átállás, az elavult termé­kek megszüntetése ott. ahol a kapacitások konvertálhatók. (Gyógyszer-, műszer-, kon­fekcióipar, stb.). Nehéz vi­szont a manőverezés, ha a technológia egy-egy termék­félére specializált (kohászat, műtrágyagyártás, stb.). Az át­állás ilyenkor hosszabb időt és több beruházást igényel. De elavult termék -esetén sincs szükség mindig átállás­ra, ahol lehet, ■ a munkahe­lyek számát kell csökkenteni­Az MSZMP Központi Bi­zottságának 1977. október 20-i határozata a hosszú távú kül­gazdasági politikáról és a ter­mékszerkezet fejlesztéséről megszabja a tennivalókat. Ki­mondja, hogy a termékszer­kezet fejlesztésére vonatkozó döntések túlnyomó része vál­lalati hatáskörbe tartozik. Fő­ként az előrelépéshez nélkü­lözhetetlenek a piaci infor­mációk, a rugalmas reagálá­sok, a helyi kezdeményezé­sek. De abban az esetben, ha teljes a visszafejlesztés, a fel­számolással egyenrangú gyö­kere az átállás, aligha vár­hatjuk a vállalattól, hogy ön­maga mondja ki és végrehajt­sa saját halálos ítéletét. RÉGI PÉLDÁK, újakkal nem szolgálhatunk. Nem ala­kult még ki az életképtelen vállalatok felszámolásának mechanizmusa. Sőt a szüksé­ges jelzőrendszer sem műkö­dik kielégítően. A nemzetkö­zileg versenyképes és az el­maradott vállalatok jöve­delmi viszonyaiban nincsenek határozott különbségek. ' To­vább kell lépni a szelektálás (válogatás) objektív feltételeir nek megteremtése, a gaz­dasági szabályozás, az anyagi ösztönzés útján. De nem ke­vésbé fontos a szubjektív fel­tétel, a társadalmi háttér meg­teremtése, akár a helyi konf­liktusok vállalása árán is. Kovács József \ I

Next

/
Thumbnails
Contents