Pest Megyi Hírlap, 1978. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-15 / 139. szám

4 »78. JŰNITJS 15., CSÜTÖRTÖK FELNŐTTOKTATÁS PEST MEGYÉBEN Munkapad és iskolapad Ha nem tudsz tanulni a mun­kától, holnap nem fogsz tudni dolgozni a tudatlanságtól — hangoztatják a felnőttoktatás j szakemberei. S nem ok nélkül: csak megalapozott szaktudás­sal, korszerű általános művelt­séggel felvértezett emberek munkája soráh fejlődhet to­vább népgazdaságunk, életszín­vonalunk ... Kihagyott évek Alig néhány napja annak, hogy a Pest megyei tanács köz­oktatási és ifjúságpolitikai bi­zottsága a felnőttoktatás hely­zetéről tárgyalt. Sokakat érint a téma, hiszen Pest megye lakói­valc csaknem a felénem végez­te el az általános iskola nyol­cadik osztályát. A tankötele­zettségi törvény teljesítése sem maradéktalan: évente az általá­nos iskolások 9 százaléka nem fejezi be alsófokú tanulmányait, s ezért újratermelődik az alap- műveltséggel még nem rendel­kezők rétege. Évente 1000— 1200 fiatalról van szó ... Igaz, a hetvenes évek elejé­től több mint 23 és fél e^ren pótolták munka melletti tanu­lással a kihagyott osztályokat, s szereztek nyolcadikos bizo­nyítványt. Az sem érdektelen, hogy nyolc esztendeje még csak 1200-an, a most zárult tanévben pedig már négy és fél ezren fe­jezték be az általános iskolát. Változott a munkahelyi veze­tők szemlélete is: az üzemek nemcsak szorgalmazzák dolgo­zóik tanulását, hanem sokhe­lyütt hozzájárulnak az oktatás költségeihez, s a kihelyezett osztályoknak, tantermet, szem­léltető eszközölhet adnak. Mint például a PEVDI-nél, a Nagy- kátai Telefongyárban, az M— 3-as út építésénél, vagy a Ganz Műszerművek Gödöllői Árammérőgyárában. A leghiányosabban felké­szültek alapismereti tanfolya­main az idén 343 dolgozó vett részt. Kísérleteket tettek a pe­dagógusok arra is, Hogy az álta­lános iskolai tanulmányaikat be nem fejezett nőket iskolába Írassák.. Több helyen — ahol a gyesen levő kismamák szabad idejéhez igazodtak —, sikerrel. Természetesen van még aka­dály, mert a családtagok nem szívesen vállalják át az édes­anyától a kisgyermek gondozá­sát, s a házimunkát. Ne csak röviden Sajátos jelenség: a munka mellett általános iskalát végzők túlnyomó többsége a legrövi­debb — 160 órás — oktatást vá­lasztja. Indokolt ez akiknek képzettségi és nevelt- | sági szintje elegendő aiapot ad | ahhoz, hogy ilyen rövid idő I alatt is elsajátítsák egy-egy osz­tály tananyagát. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy egy­re több a húsz esztendőnél fia­talabb dolgozódiák (19ö5-ben 21 százalék, tavaly már 42 száza­lék). Ezzel együtt jár, hogy a dolgozók iskoláiban egyrp na_ gyobb szüiiség van az oktatás mellett a sokoldalú nevelésre is. Az üzemek is ezt a rövid formát kedvelik, mert úgy vé­lik, így kevesebb a termelés­kiesés. Az eredmény? Lemor­zsolódás, bukdácsolás, s enyhe jelzővel élve: a kétes értékű bizonyítvány. Pedig ha ugyan­az a dolgozó évi 320 órát fordí­tana. hiányzó ismereteinek pót­lására, valóban alap lenne sza­mára az alapműveltség ... Pest megye egyetlen önálló Dolgozók Iskolája, a váci, még a többi településen az általános iskolák tagozatai oktatnak. Ép­pen ezért hozták létre Vácott a Madách Imre Művelődési Központban a felnőttoktatási stúdiót, melynek feladata, hogy módszertani segítséget adjon. E stúdió léte jelez egy fontos követelményt: a közművelődés felé fordulásét. Mert a pedagó­gia célja, hogy az iskolai ta­nulmányaikat befejező felnőtt­diákok önmagukat képezzék tovább... Középfok Pest megyében a nyolcadik osztályt végzőknek évente 3 és fél százaléka nem tanul tovább. Így minden esztendőben körül­belül ötezerrel nő azok száma, akik felnőtt korukban akarnak középfokú végzettsé­get szerezni. Megyénkben a dolgozók kö­zépiskoláiban csaknem ugyan­annyian tanulnak, mint a kö­zépiskolák nappali tagozatain. A most zárult tanévben például 7200-an, s közülük 2037-en idén fejezték be a középisko­lát. . Differenciált lehetőségek kö­zül választhat, aki nem éri be az általános iskolai képzettség­gel. A dolgozók gimnáziuma 19 településen, a szakmunkások szakközépiskolája 16 települé­sen fogad növendékeket, a négyéves szakközépiskolákban, s a már meglevő érettségit ki­egészítő kétéves képzést adó ha­sonló iskolákban megyeszerte közgazdasági, mezőgazdasági, gépipari, vegyipari gépész, tex­tilipari, híradástechnikai és nyomdaipari szakmunkás-bizo­nyítványt szerezhetnek a je­lentkezők. Végezetül szólnunk kell még azokról a munlcahelyi tanfo­lyamokról, amelyeken évente négyezren tanulnak megyénk­ben szakmát. Ezek célja, hogy a segédmunkásokból, betanított munkásokból szakképzett dol­gozó váljék. Ma nincs olyan termelési ág, ahol ne nőne a kereslet a szakmunkások iránt. A gyors- és gépíró tanfolya­mokon, vagy az egészségügyi kurzusokon főképp nők szerez­hetnek szakmát, akiknek ez a képzettség éppoly hasznos, mint a gépírót, ápolónőt kereső mun­kahelyeknek ... ★ A jó pap holtig tanul — mondogatták régen. Ma olyan időket élünk, hogy mindenki nek, aki lépést akar tartani a tudomány, a technika, a terme­lés fejlődésével, holtig kell ta­nulnia. Az általános iskolai bi­zonyítvány után az érettségi, a szakmunkás-bizonyívány után a technikusi oklevél, a diplo­ma ... Az iskolák kapui min­denki előtt nyitva állnak. V. G. P. Megoldva a sajátos tudományos feladatokat Akadémiai bizottsági székházavató Szerdán felavatták a veszp­rémi akadémiai bizottság új székházát. Az avató ünnepsé­gen megjelent PoUnszKy Ka­roly oktatási miniszter. Márta Ferenc, a Magyar Tu­dományos Akadémia főtitká­ra töboek között arról a gyors- ütemű fejlődésről szóit, ame.y az elmúlt 30 évben Veszpre­met a tudományos élet élvo­nalába emelte, s az akadémiai bizottság tevékenységét méltat­ta, ameiy nemcsak a közpon­ti tudományos prog~amok meg­valósításának aktív részese, hanem komoly feladatokat vál­lalt és old meg a vidék sajá­tos tudományos igényeinek megfelelően is. Szentágothai János, a Ma­gyar Tudományos Akadémia elnöke hangsúlyozta, hogy a veszprémi akadémiai bizottság a tudománypolitikai irányel­veknek megfelelően tevékeny­kedik. A folklórcentrumban A Fővárosi Művelődési Házban június 7-én nyitották meg a hagyományos nyári népművészeti kiállításokat. A több hóna­pon át megtekinthető kiállításokon Heves megye népművé­szetével, ifj. Fazekas Lajos, nádudvari fekete kerámiáival és különböző népi bútorokkal ismeredhetnek meg a látogatók. A képen: Festett népi bútorok az emeleti kiállítótereinben. MIKOR MIT KÍVÁN az élet — a közművelődésnek eh­hez kell igazodnia, mert csak akkor töltheti be a társada­lomban elfoglalt helyét, sze­repét. A technika mind erő­teljesebb térhódítása magá­val hozta a szakműveltség nö­velésének szükségességét. _ A művelődési házak programjá­ban is előtérbe került a kü­lönböző szaktanfolyamok szervezése. Technikai klubok, szakkörök alakultak, s az is­meretterjesztés is egyre in­kább a szakműveltség gazda­gításához nyújt segítséget. Ennek hatására megváltozott a közművelődés szerkezete: a nagytermi rendezvények he­lyett a kisebb művelődési közösségek tevékenysége lé­pett előtérbe. A VASÁRNAP FALUN, kisvárosban ma is ünnep, an- j nak minden tradicionális for­maságával együtt. A meglepe­tés akkor éri az embert, ha vasárnap délután elmegy _ a kisvárosi-falusi művelődési házba. Jönnek a helybeliek ünnepi öltözetben, az ^ ese­ményhez illő komolysággal. Aztán jönnek a melegítőbe, farmerbe öltözött nevetgélő, hangoskodó . nagyvárosiak, akik a kisváros vagy a falu környéki víkendházaikban töltik a hétvégét s szombat­vasárnapra levetik városias öltözetükkel együtt komoly­ságukat is. Nem moziba, szín­házba vágynak, sokkal "inkább olyan előadásra, amelyből megtudhatják, hogyan metsz- I szék gyümölcsfáikat, mit ml- ] Az élethez igazodva VÁLTOZÓ FORMÁK A KÖZMŰVELŐDÉSBEN vei permetezzenek, a Wuxal nevű lombtrágya valóban ser­kenti-e a növények növekedé­sét, s létezik-e olyan gyom­irtó, amely a kiskertekben fe­leslegessé tenné á kapát? öt-hat évvel ezelőtt mindez még elképzelhetetlennek tűnt. Ma már természetes az üdü­lőterületeken szinte minde­nütt. S mert kis ország va­gyunk, lassan üdülőterületté válik mindenütt minden fe­leslegessé váló földdarab. Az eredmény: kertbarátkörök százai alakulnak országszerte a művelődési házakban. SOK HAJSZÁLGYÖKÉR- REL kapcsolódik mindennapi életünkhöz a közművelődés. Ezek felderítése nélkül kor­szerű közművelődésről aligha beszélhetünk. Megtalálni azt, aminek köze van a mai élet­módhoz, napi foglalatossá­gainkhoz.' Ez a feladat s nem is kevés. Bizonyos fajta tech­nikai-technológiai szakmű­veltségre ma már annak is szüksége van, akinek a min­dennapi munkája ezt a fajta tudást nem igényli. , Az orvost a gépkocsija alapvető műszaki ismeretek I megszerzésére serkenti. A I hobbikerttel rendelkező esz­tergályos a mezőgazdaság tu­dományával ismerkedik. A hivatalnok odahaza barkácsol, fúr-farag, hogy egyéni ízlé­séhez alakítsa otthonát. Az űrkutatás fejlődése a legkü­lönbözőbb foglalkozású embe­rek figyelmét kelti fel a csillagászat, a világmindenség megismerése iránt A bel- és külföldi turizmus fellendülése földrajzi, művészettörténeti ismeretek gyarapítására ösz­tönöz, idegen nyelvek tanulá­sára serkent. A KÉTÉVTIZEDF.S múltra visszatekintő szocialista bri­gádmozgalom hármas jelsza­vának követelménye hívta életre a brigádklubokat, a na­gyobb műveltség, a több tu­dás megszerzéséért. Szemléleti változásra van szükség ahhoz, hogy ne abban lássák a szín­házba járás lényegét, hogy a színházjegy be van-e ragaszt­ja a naplóba; ne abban lás­sák a könyvolvasás lényegét, hogy ellenőrzik: kivették-e a könyvet a könyvtárból; ne abban lássák a művelődés, a tanulás lényegét, hogy bizo­nyítványt kapnak róla — sokkal inkább abban, hogyan form, ál ja az embert, a maga­tartást. Gyorsan változó életünk hívta életre például a kis­mamaklubokat is, amelyek­nek legfőbb célja, hogy a fiatalasszonyok a gyermek- gondozás három esztendeje alatt se szakadjanak el a kö­zösségtől. Célja az is, hogy a három esztendőben gyerme­kük gondozása mellett gyara- píihassák tudásukat. Egyre több helyen már nemcsak programokat szerveznek- a kismamáknak, hanem arról is gondoskodnak, hogy a gyer­mekek se maradjanak fel­ügyelet nélkül ez idő alatt. MINDEBBŐL KITŰNIK, hogy a műveltség ma már nemcsak azt jelenti, ki hány könyvet olvas, milyen gyak­ran jár moziba, színházba, ki­állításokra. A műveltség fo­galmába beletartozik a kor­szerű otthon, a család neve­lése, a véleményalkotás a vi­lág dolgairól és így tovább. A művelődés tartalmasabb életet jelent. A tartalmasabb élet pedig feltételezi a na­gyobb szakmai tudás igényét, az általános műveltség állan­dó gyarapítását, a politikai is­meretek szüntelen gazdagítá­sát Az így szerzett több tu­dás táguló látókört ad, amely minden iránt érdeklődővé te­szi az embereket. P. P. HETI FM MJEGYZET Hattyúdal Pécsi Ildikó és Páger Antal a Hattyúdal című magyar filmben Az idő és az emlékezet ros- | tája kíméletlen. Áthull rajta, ami pillanatnyi érvényű, ami i felejthető, ami lényegtelen és ami elhanyagolható részlet. Tizennégy évvel ezelőtt, a Hattyúdal című magyar film bemutatásakor, a kritikák ál­talában szeretettel fogadták a Dobozy Imre forgatókönyvé­ből Keleti Márton által ren­dezett filmet. Ügy értékelték, mint egy letűnőben levő élet­forma, a „szabad” csavargók, a kedvesen és kedélyesen link vagányok, a kisebb-nagyobb lopásokból, szélhámoskodá­sokból, ügyeskedésekből élő félig-meddig tdrsadalmonkí- vüliek némiképp megható (és meghatott) búcsúztatását. Egy nagyszerű színészi alakítás — Páger Antalé Tamburás, a korosodó vagány szerepében — és Ránki György gyorsan slágerré váló filmzenéje tet­ték még emlékezetessé a fil­met. Aztán közel másfél évtized után most felújították a fil­met, és a hajdani sikerre em­lékező néző kicsit elszégyelli magát, miközben a vásznon pereg Tamburás, a Diák, No­tesz, Mara, Dancsev, Dárdás, a Szemüveges és a többiek története: Elszégyelli pedig azért, mert az idő és az em­lékezet rcötájáartftMiyi rmind^h. áthullott ennek a filmnek a részleteiből, hogy valósággal új műként nézi. Közben azon is töpreng, miért történt ez £gy? Miért maradt meg csak I néhány fő figura, fő mozza­nat, néhány sanzon ebből az eléggé gazdag, bő sodrású tör­ténetből? Miért? Ta’án mert ennyi az igazán időtálló belő­le. Talán mert 1961-ben, film- ( művészetünk egy éppen felfe- I lé ívelő periódusában, mara­dandóbb művészi értékek is születtek, s ezek már akkor is kissé homályba borították a Keleti Márton könnyed ke­zével megformált Hattyúdalt. Talán mert Dobozy Imre for­gatókönyvében főként csak Tamburás alakja volt élő, iga­zi, eleven figura, a többiek pedig csak asszisztáltak hoz­zá, körülötte. Talán mert ez a fajta vagányromantika az­óta már jószerivel valóban el­tűnt, s a Hattyúdal tényleg egy életforma hattyúdala és némiképp érzelmeskedő rek­viemje volt. Nos, annyi bizonyos, hogy a film rra is megnézhető, ma is elszórakoztat, ma is értéke Páger ragyogó alakítása, ma is pompásak a dalok, ma is érezhető az alkotók megha­tottsága. Hogy a Szemüveges vagy a Pulóveres figurája naiv, hogy a film befejezése — Tamburás „háza”, a Villa Negra eltűnik, lerombolja egy bulldózer, mert ide új, sok­emeletes házak épülnek — nos, hogy ez a kissé gyerme­teg szimbólum ma már meg­mosolyogtat, hogy Tamburás magára marad, mert minden­ki új élétét kezd, — hát iste­nem, ezek ma már kicsit ódivatú dramaturgiai fogá­soknak, megoldásoknak tűn­nek. De azért ha egy másfél évtizedes filmből ma is érték- | nek számít néhány jó alakí­tás, néhány sikerült képsor, akkor az azért megbecsülen­dő. S ezek alapján a Hattyú­dal alighanem megint sikerre számíthat. A javíthatatlan Mintha csak a Hattyúdallal akarna némiképp rímelni ez a színes, szinkronizált fran­cia filmvígjáték, ennek Is egy rokonszenves vagány a hőse. Rokonszenves azért is, mert gazemberkedéseit, vagy in­kább csirkefogáskodásait báj­jal és elragadó modorban hajtja végre; akármit tesz, nem lehet haragudni rá. És rokonszenves ez a Victor azért is, mert számtalan hasonló té­májú film hőse — és számta­lan hasonló figura1 megleste-1 sítője — Jean-Paul Belmondo játssza. Nyilvánvaló, hogy a film teljes egészében Belmondóra épül. Az 5 egyénisége, az ő kamaszos vagánysága élteti az egyébként fordulatos, jó ütemben vágtató cselekményt, s rá alapoz a hasonló filmek készítésében egyébként nagy rutinú rendező, Philippe de Broca is. Belmondo egy ilyen film ilyen szerepében: biztos kasszasiker a világ bármely pontján. S mivel, ennek a filmnek még humora is van — bár általában a Belmondo filmek nem szűkölködnek egyfajta kesernyés humorban — ez a kasszasiker nálunk se igen marad el. Hozzájárul eh­hez majd a jó magyar szink­ron is: Belmondót Garas De­zső „hangalakítja”, Marie-t, a furfangos Victornál is furfan­gosabb leányzót pedig (Ge­neriere Bujold játssza) Ha­lász Judit magyarította, kitű­nően. Evans doktor titka Politikai mondanivalójú sci-fi — talán így lehetne meghatározni a Bugyimir Metalnyikov rendező készítet­te új szovjet filmet. Erre persze azt mondhatná valaki: ilyen műfaj tulajdon­képpen nincs, mert vagy po­litikai film, vagy tudományos­fantasztikus. Az észrevétel csak részben igaz: annyiban, hogy a két dolog eléggé nehe­zen fér össze, de nem össze­férhetetlen. Alkotása — je­len esetben: filmje — válo­gatja. Mert az nyugodtan el­képzelhető, hogy egy, a meg­határozatlan jövőben játszó­dó tudományos-fantasztikus film cselekményében feltűnje­nek olyan motívumok is, me­lyek — a meghatározatlan jö­vő viszonyaihoz igazítottan persze — politikainak nevez- hetőek. A baj ott szokott kez­dődni, amikor jelen fogal­mainkat egy-az-egyben át­tesszük a fantasztikus jövőbe, (tgy járt el néhány hete az A leigázottak bolygója című NDK-film is). Nos, az Evans doktor titka ennél differenciáltabban kí­ván politizálni, de egy nagy hibát mégis elkövet: túlságo­san gyermeteg fantáziájúnak tekinti a nézőt, és ezért maga is meglehetősen gyermetegen ad elő bizonyos tényeket. Et­től eltekintve, érdekes és el­gondolkoztató a film. Komoly értéke három kitűnő színész: Szergej Bondarcsuk, Irina Szkobceva és Zsanna Boloto­va játéka. Takács István

Next

/
Thumbnails
Contents