Pest Megyi Hírlap, 1978. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-13 / 137. szám
4 t*T, r r 'éjfijFJW 'KsÍEIVOIW) 1978. JÚNIUS 13., KEDD \ \ Gyertyamártó és komaedény 1D. FAZEKAS LAJOS KIÁLLÍTÁSA SZENTENDRÉN SOLYMÁRI ZENEI HETEK Levelek, realitás Vasárnap délelőtt Szentendrén, a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban érdekes és értékes kiállítást nyitott meg dr. Ku- rucz Albert igazgató. A nagy fazekasművész dinasztia tagja, idős Fazekas Lajos, 60 éves születésnapja alkalmából elhozta Nádudvarról Szentendrére azokat a fekete korsókat, edényeket, amelyekkel egy egészen eredeti fazekasmű vésziskola hagyományait teremtették meg nagyszülei, sőt déd- szülsi, s amelyhez ő masa is eredeti motívumkinccsel járult hozzá. Dinasztia — mesterfokon A nádudvari fazekasiskola | ma már fogalomnak számít nemzetközi néprajzi körökben is. A fazekasművészet a funk| cionális képzőművészeti ágak I egyik legrégebbike. Már a XIII. | században alkottak a mesterek. | A kiemelkedő egyéniségeket i joggal nevezhetjük művészek- I nek. Magyarországon az 1800- ! as évek elején mintegy száz fazekasmester dolgozott és alkotott, ezek közül, 25—30 Nádudvaron tevékenykedett. A XX. század elején korakorrenciát jelentettek a mázas korsók, a ! gyárilag előállított szériatermékek. A személyi kultusz hibás kultúrpolitikája, a kicsinyes emberi szűklátókörűség e műhelyeket csaknem szétrombolta. Napjainkban viszont, szinte újjászületését éli ez a művészeti ág. A fazekasdinasztia legifjabb tagjai is aktívan, önállóan alkotnak már. Ifjú Fazekas Lajos, Fazekas Ferenc, Viszkayné, Fazelcas Erzsébet TV-FIGYELŐ Margitsziget. Egyszerre mulattatott és gondolkodtatott el a vasárnap esti Hét egyik képsorának az a kitűnő ötlete, hogy Sugár István színművész közreműködésével megpróbáltak belépőjegyet árusítani a Margitsziget bejárójánál. Hü- ledezve figyeltük, hogy milyen könnyedén kerültek át a bukszákból az egyenruhás díjbeszedő táskájába a forintok, és bizony csak alig egyen-ketten kérdezték vissza: mi az, visz- szajött a régi világ, avagy viccelni tetszenek? ■ Persze, hogy vicc volt az egész, de — mint föntebb jeleztük — nem valami maga- magáért való tréfálkozás, hanem annak a megméretése: mennyire érzik a magukénak e két folyaxnkar átölelte ter- méf&eti ékességet g* budapestiek. A nagy könnyödén kiguberált belép tiaíjtókt.l egyetemben — teljességgel. Ügy sétáinak ki Ide, mintha a saját telkük lenne, és úgy b;verésének az öles fák alatt zöldellő gyepen, akárcsak a szűkös erkélyekre beszorított gumimatracokon ... Mindezt pedig azért, mert teljes jogú birtokosként megtehetik 1973-ban kitiltották onnan az autókat, és azóta jószerivel minden bejárható helyét bejárják, és minden ledő- lésre alkalmas szögletében pi- henget valaki, örömmel hallhattuk, hogy a Margitsziget — amelyet eddig háromszor, legutóbb most harminc esztendeje vett birtokába a fővárosi lakosság — már majdnem kiérdemelte az ideális kikapcsolódási terület manapság bizony csak igen-igen ritkán odaítélhető rangját. Noha egy- egy vasárnap akár negyedmil- liónyian is .üldögélnek, hancú- roznak ott, szakértő és gondos gazdái meg tudják óvni levegőjének tisztaságát, növényzetének kedvderítő szépségét. Köszönet érte! lloceaccio. A televízió művészeti igazgatója, Szineiár Miklós, nemrég nyilatkozatot adott, és ebben — egyebek között — azt mondta, hogy leginkább a zenei műsorok elszaporodására, no meg e muzsikus adások magas művészi rangjára büszke a leginkább, másfél évizednyi tv-s működésére viszatekintve. Jogos az elégedettsége, hiszen ha csak a Zenés tv-szín- ház sorozatának az elindítását tekintjük, már az is tiszteletre méltó érdem. Mert adás után adás, ez a főképp nagyoperetteket és vígoperákat felvonultató elektronikus teátrum mind' teljesebb élményt adva tárja elénk a hallgatni s dúdolni egyaránt jó dallamok világát, és azt a tarkán kavargó, hol fenségesen díszes, hol mo- solyogtaíóan tarka környezetet, ahonnan e dallamok föl- szárnyainak. Nem tévedünk tán, ha azt állítjuk, hogy e zenés színház most, szombaton - ismét megdöntötte régebbi rekordját, és — ha lehet — minden korábbi jelentkezésénél tetszetősebb produkcióként vitte képernyőre Suppe . Boccaccio című nagyoperettjét. Kitűnő színészek komédíázták el Firenze szerelmi históriáit, és amikor dalra fakadtak, ugyancsak kitűnő vendéghangok szárnyaltak a magasba. Hála Seregi László rendezőnek, most már végképp nem zavart ez az egykor sokat bírált (volt rá eset, hogy pörre is vitt) szinkronizálás, mert oly élethű volt a játék, és oly tökéletes a technika. Sose legyen rosszabb szombat esténk! Mozdulj! A borongásra fordult vasárnapon bizonyára sok készülék világosodott ki a déli órákban is, amikor az amúgy ifjaknak és gyerekeknek szánt sportműsort, a Mozdulj! című vetélkedő soros adását sugározták. Ezúttal a lovak és a lovasok világába kalauzolta el a nézőket Feledj/ Péter szerkesztő-riporter és a kollégájául felcsapott kitűnő színésznő, Halász Judit. Látványos, ismeretekben bővelkedő lovassportunk gazdag múltját és ígéretes jelenét a maga teljességében fölvonultató egy órát sikerítettek ki együtt. Bánhatja, aki nem látta. Akácz László Álagyar filmek indulnak külföldre A megtekintett 25 magyar alkotás közül huszonkettőt találtak átvételre .'alkalmasnak az európai szocialista országok napokban Budapesten járt filmátvételi küldöttségei. Ebből négy játék- és tíz rövid- filmümket öt ország televíziója sugározza majd. A bemutatott tíz játékfilmünk közül a szakmai küldöttségek a legnagyobb tetszéssel Sára Sándor: 80 huszár című produkcióját fogadták: ezt a filmet a Szovjetunió, Bulgária, Csehszlovákia. Lengyelország, az NDK és Jugoszlávia filmszínházaiban mutatják be. Szinte minden delegáció átvette Zsombolyai János: Kihajolni veszélyes című alkotását és Rényi Tamás leg«. utóbb bemutatott filmjét, a K. O.-t is. A bemutatott produkciók kö- I zül a legtöbbet a bolgárok és j a lengyelek választották ki ! hazai vetítésre. Ebben a két | o-szágban — a mostani kínálatból — a közeljövőben 3—8 játékfilmünket és 12. illetve 7 rövidfilmünket ismerheti meg a közönség. nádudvari, Fazekas István szo- boszlói művészek nevét már jól ismerik a műfaj barátai. Mintavéső kavics Még azok, akik Nádudvaron látogatták meg a Fazekas család műhelyét — sem tudják igazán, milyen nehéz munkálatok előzik meg azt a pillanatot, amikor a fazekasmester, formázni kezdi az agyagtömböt. Sűrítés, iszapolás és nagyon sok munkafolyamat árán nyerik a megfelelő agyagot. Fazekas Lajos helyszíni bemutatót tartott ebből a szép mesterségből, az agyagtömbből a szemünk láttára formálódott ki a cserépedény. A mester a fazekaskorongon boszorkányos ügyességgel formázta a korsókat, edényeket, s már a puha agyagba belevésett néhány jellegzetes motívumot. A fojtott égetést, amelyhez valódi földkemence szükséges, természetesen a helyszínen idős Fazekas Lajos nem mutathatta be. Ez az az eljárás, amelytől a tárgyak különös, matt-fekete színezetüket megkapják. A mester kedvenc szegfű-, búzavirág, kalász-, galambmotívumainak nagy részét kaviccsal vési az edények felületére. Stilizáló hétköznapod A kiállításon megcsodálhattuk a különleges domborművű gyertyamártót, a füles kétágú ételhordóedényt, a stilizált tyúkkal díszített tojástartót és komasdényt. Maga a művész is hangoztatta, hogy legértékesebb alkotásai azok, amelyeknek motívumai a hétköznapi használat folyamán stilizálód- tak, alakultak az iparművészet remekeivé. A Pest megyei Hírlap 1978. május 30-i, keddi számának negyedik oldalán rövid közművelődési jegyzetben reagáltunk arra a rendezvénysorozatra, melyet: a solymári művelődési ház szervezett, s amelynek keretén belül négy hét alatt hét hangversenyre került sor. írásunkban a többi között megállapítottuk, hogy „felsorolni is hosszú volna a rangosabbnál rangosabb együtteseket és szólistákat”, s hogy két nappal korábban, vasárnap délután „jó produkciót hallhatott a közönség”, Händel Messiását Jegyzetünk ugyanakkor azt is leszögezte, hogy „az adottságoktól, a körülményektől elrugaszkodott álmodozás a hangversenysorozat ilyen megrendezése’’. Azzal az elgondolással sem értettünk egyet, hogy „a községi művelődési házat úgymond profilírozni kell hangversenyekre", mert hiszen a közművelődési feladatok teljes félreértése lenne az ilyesfajta, veszélyesen egyoldalú szakosodás. Egy rendezvény ürügyén tehát elvekről szóltunk, s éppen ezért meglepve fogadtuk az érintettek rendkívül szubjektív hangú reagálását. Bejegyzések a vendégkönyvben Levelet küldött szerkesztőségünknek a művelődési ház igazgatója, Kempclen Tünde — s nyilván a nagyobb nyomaték kedvéért aláírta a levelet Kelemen Istvánná „a Hazafias Népfront és a művelődési ház férfilcarának Szocialista kultúráért érdeméremmel kitüntetett karnagya”, Pappert Ádám „Kossuth-díjas vasöntő, kórustitkár” Szokolay Bálint „a művelődési ház gyermekkarának Szocialista kultúráért érdeméremmel kétszeresen kitüntetett karnagya” —, de abban a jegyzetünkben foglalt megállapítások egyikére sem térnek ki. Közlik viszont a levélírók, hogy „e minden tekintetben tájékozatlanságot mutató, ennek alapján a helyi adottságokat irreálisan megítélő, a köz- művelődés fogalmának értelmezését félreértő, szubjektív véleménnyel vitába nem bo- csátkozunk.” Érvek helyett a művelődési ház vendégkönyvéből kimásolt bejegyzéseket mellékeltek a levélhez az érintettek. A debreceni Kodály kórus Liszt-díjas karnagya például ezt írta a vendégkönyvbe: „A magyar zenei élet egyik legjelentősebb vállalkozása; magába rejti azt a töretlen akaratot, szándékot, amelyik vidéken is virágzó zenei életet akar teremteni. Tisztelet a solymári zenei élet munkásainak'. Szeretettel: Gulyás György.” Maid ári József, a Vox Humana énekkar nevében a következőket jegyezte be: „Először voltunk Solymáron, de biztos vagyok abban, hogy nem utoljára. Élvezet énekelni ilyen helyen, ahol így érzik és értik a kóruszenét. Külön köszönjük a közönségnek a sok tapsot! Gratulálunk a zenei hetek rendezőségének és további eredményes munkát kívánunk. Köszönjük a meghívást!” Mint a melléklet készítői tudatják, „hasonlóak a bejegyzései Bárdos Lajos Kossuth-díjas zeneszerzőnek, Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerzőnek, a Magyar Népköztársaság érdemes művészének és másoknak”. Statisztikai adat ? Külön hosszú levelet kaptunk Szokolay Bálint karnagytól, aki az előző levél egyik Élményt nyújtó örömszerzés Kórusok Vándor Sándor szemléje Nagykőrösön Pasa Zoltán A KÓTA Pest megyei szer- J vezete és a Pest megyei Művelődési Központ Nagykőrösön rendezte a Vándor Sándor szemle Pest megyei harmadik területi hangverseny- sorozatát. Október 29-re, a Dunakeszin megtartandó megyei döntőre válogatták a legjobb kórusokat. Nyolc énekkar A nagykőrösi Arany János Művelődési Központ dísztermében nyolc énekkar állt egymásután a dobogóra, hogy egymás és a nézők örömére a legszebb, leghajlékonyabb hangszer, az emberi hang varázsát bizonyítsa. A zsűri szívesebben veszi a technikai nehézségeket kevésbé támasztó művek élmény- szerű előadását, mint a teljesítőképességet meghaladó műveket. A versenyfeltételek között szerepel ez a mondat; alátámasztva, még inkább tisztázva az éneklés, a Vándor Sándor szemle célját: élménynyújtás, örömszerzés, annak is, aki .énekel, annak is, aki hallgatja. Felkészült ceglédiek A vasutas-szakszervezet ceglédi vegyeskara mutatkozott be elsőként, Kis István vezényletével. A jó képességű kórus Monteverdi Keljen dalra minden ember című ' művével szépen indította a műsorát, a későbbi számokban viszont a férfikar elnyomta a női szólamot. Örömteli meglepetést szerzett a ceglédi 203-as Ipari Szakmunkásképző női kara. élén Kihm Anialné karnagy- gyal. Mivel á szakmunkás- képző intézetekben nincs rendszeres énekoktatás, teljesen váratlan volt a kórus vi- | dám, friss, felkészült éneke. Balázs Bölcsődata és Lendvay Míg az ember című művének előadása közben éreztük, hogy J számukra is milyen öröm a dalolás. Az indulók állnak legközelebb a Felsőgödi Munkásdalkör énekeseihez. A nem nagy létszámú férfikar és Szakáll László karnagy lelkes előadásában ifj. Lányi—Somlyó: Májusi kalapácsa tetszett a legjobban. Jól sikerült válogatáshoz jó előadás párosult a Pilisszent- iváni művelődési ház Neu- brandt Ferenc vezette vegyeskarának műsorában. Giardini: Éljenek a víg nők című kórusművét, valamint Karai-indulóját egyformán tisztán és mindkettőt hangulatának érzékeltetésével énekelték. A tizennyolc tagú csömöri férfikar előadásában a Karai által feldolgozott kubai dal, a Quaníanamera aratott nagy közönségsikert, ' mert dallamossága, és az előadók őszinte átélése, a dalolás élvezete gazdagította a kórust és a hallgatókat egyaránt. Karnagyuk, Juhász Frigyes két amerikai munkásdala és Tallat-Kjalpsi: Hej, te kedves legényke című műve szólalt meg kitűnő előadásban a ceglédberceli Dózsa György Művelődési FIáz egyesített férfi és női karának műsorában. Míg az'első műnél a nagyszerű ritmust, az egységes szólást kell kiemelni, addig a másik darab kedves, játékos, hangulatos előadását. A kilencvenötötök évfordulón A hangverseny házigazdája. I a nagykőrösi Arany János Művelődési Ház férfilcara most ünnepelte fennállásának 95. évfordulóját. Az 1883 tavaszán 18 fővel alakult énekkar komoly sikerekre és nagyszerű múltra emlékezhet. I Fő feladatként Kodály és Bartók népszerűsítésére törekedett és törekszik ma is. Karnagya, Kis István már harminc éve vezeti a kórust, s elnyerték az ezüstkoszorús minősítést is. A jubileumi ünnepségen 51 kórustag kapott jubileumi jelvényt, köztük több olyan dalos, aki negyven éve tagja az énekkarnak. Most is, hűen a hagyományokhoz, Kodály-művel kezdték műsorukat. Nagyon jó előadásban hallhattuk a Bi- ciniumokat, utána azonban már egy kissé fáradtabban szerepeltek. A Csepel Autógyár Művelődési Központjá'aak és a Dunakeszi MÁV Járműjavítónak a férfikara együtt versenyzett Tóth Béla karnagy vezényletével. Az egyesített kórus adottságainak nagyszerűen megfelelt a műsorválasztás. Erőteljes, férfias számok követték egymást. A Májusi ka-, lapács, Vásárhelyi Kossuth-* verbunkja és Sárközi—Mészöly Aratódaía nagy tapsot kapott. A zsűri döntése F asang Árpád zeneszerző- karnagy zsürielnökként mondott zárszavában József Atti- la-idézettel fordult a résztvevő énekkarokhoz: Jó szóval oktasd, játszani is engedd szép komoly fiadat — mondta, s éppen ezt a játékosságot, a felszabadult daiolás örömét hiányolta sok énekkarnál, fel- híva erre a karnagyok és a kórustagok figyelmét. A zsűri döntése alapján a június 4-én Szentendrén megtartott hangverseny résztvevői közül a Gödöllői Városi Kórus, a Szentendrei Városi Kórus és a Váci KISZ Kórus, a nagykőrösi hangversenyről a ceglédi 203-as Ipari Szakmunkásképző női kara, a Csepel Autógyár Művelődési Központja és a Dunakeszi MÁV Járműjavító Egyesített Férfikara, a pilisszentiváni művelődési ház vegyeskara, a csömöri férfikar és a ceglédberceli Dózsa György Művelődési Ház egyesített férfi és női női kara vesz részt a Pest megyei döntőben. Hajós Anna aláírója is. Ebben a többi között az áll, hogy „a nagy és szép dolgok legtöbbször álmodozásból születtek mert ezek az álmodozók hittek álmaik igazságában. Meg vagyok győződve, hogy a solymári műv. ház igazgatónője is ilyen álmodozó és az ő hite, szervezőkészsége máris a valóság talaján hozta létre második évben a zenei hetek sorozatát". Idézi a már idézett kát szakemoer, Gulyás György és Makiári József vendégkönyvi bejegyzéseit, majd így folytatja: .„Ami pedig a solymári művelődési ház profilírozását illeti, ez éppen a Közművelődési Tör- ve'iLy szelleméből fakadó erénynek tekinthető. Mindenütt működnek ugyan a közművelődést szolgáló különböző szakkörök, amelyeknek legtöbbje csupán a statisztikai adatok tükrében mutatkozik meg, igen csekély belső tartalom nélkül. Éppen ezért fontos, hogy minden városban, vagy községben azt a csoportot kell profilírozni, intenzívebben foglalkoztatni, amelyhez az adottságok a legmegfelelőbbek. Köztudomású, hogy Solymáron élnek a régi zenei hagyományok, az egész község zenei beállítottságú. Tehát természetes, hogy erre a bázisra lehet a legeredményesebb felépítményt emelni." A sokoldalúság igénye Sajnálattal kell megállapítanunk — s ennek érzékeltetéséi szolgálták a két levélből kiemelt hosszabb részletek is —, a levélírók és lapunk május 30-i számának jegyzete nem ugyanarról szóltak. Mi a solymári kezdeményezéssel több írásban is foglalkoztunk, ezzel eleve elismerve annak hasznosságát. Kifogásolt, de nem cáfolt május 30-i jegyzetünkben pusztán annyit állapítottunk, „az adottságoktól, a körülményektől elrugaszkodott álmodozás a hangversenysorozat ilyen megrendezése”. E véleményünket természetesen fenntartjuk, mivel a solymári művelődési ház jelenlegi állapotában alkalmatlan egy egész hónapos komolyzenei program rendezésére. A jószándák, a szép álom kevés, ha nem kötődik a realitásokhoz, például olyasmihez, hogy a közönség fogadásának vannak minimális és naturális feltételei... Amik híján Solymárj; nem lehet hangversenyközponttá varázsolni. Mi nem a nagyot akarással szálltunk perbe, hanem az elengedhetetlen — objektív — feltételek hiányát voltunk kénytelenek megállapítani. Tisztelettel adózunk mindenkor az álmodozóknak, de nem minden áron, azaz elvieknek a föladásával. Mi ugyanis elvekről szóltunk, a zenei hetek ürügyén, arról, hogy egy olyan nagyközségben, mint Solymár, de minden más hasonló adottságú településen úgyszintén, szükség van a közművelődéssel minél szerteágazóbban, színesebben és változatosabban foglalkozó művelődési házra. E tevékenység leszűkítését semmi nemű „profilíro- zás” nem indokolja! Sőt, arra van igény, hogy a közművelődési kiscsoportok, szakkörök száma minden művelődési házban gyarapodjék, mert a sokoldalúság — ami nem áll szemben egy-egy helyileg hagyományos művelődési terület megkülönböztetett figyelmű kezelésével — szolgálja igazán, azaz jól, hatásosan a közművelődést. Egyszerűbben: lapunk nem egy műsorsorozat színvonaláról szólt, hanem a közművelődés ; irányáról, holnapjáról Solymáron. S persze — a vitát a levelezés régiójából ez emelte át az újsághasábokra —, nemcsak Solymáron, hanem ott mindenütt, ahol a vágyak és a lehetőségek, a tervek és az igények-nem találkoznak. y
