Pest Megyi Hírlap, 1978. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-11 / 136. szám

197*. JTJNIUS 11., VASÁRNAP V^rfflP Mestermunka Négyen a legjobbak közül A ll* szintet szerelik Dunakeszi 3ö00 lakásosra tervezett város­Harminc éve történt: A két munkáspárt egyesülése Harminc éve, 1548. júniusában a magyar munkásosztály nagy történelmi győzelmet aratott. A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt véget vetett a magyar munkásmoz­galom több évtizedes kettészakítottságának, marxista-leninista program alapján egyesült. Most, harminc év múltán e történelmi esemény jelentősége, tanulsága minden korábbitól jobban és világosabban áll előt­tünk, értékeit még nagyobbra becsüljük. ^ Mestermunkának nevezzük § egy-egy szakma már-már tö- ^ kélyre vitt remekét, az olyan munkadarabot, amibe készí- S tője szívét, lelkét, minden tu- S dását beleadta. De felruház- § hatunk-e ezzel a jelzővel vas- ^ beton szerkezetet, panelházat, >í autóutat? ★ Soíkszor dicsérik a Nógrád megyéből származó építőmun- ,ásókat Vácott A Pest me­lyei Tanácsi Építőipari Válla­it dolgozóinak java erről a őrületről jár "ide, de a párt- .apszervezet titkára Hrozina ózsef szerint, a helyben la- :ók se lelkiismeretesebbek mint ők. Jó példa erre a kór- íáz körüli építkezés, ahol ők viszik a prímet, s eddig még nem késtek határidővel, pa­nasz se volt a kész épületek­re. A mostani beruházás 60 millióba kerül, de ha elkészül, ennél sokkal többet ér majd a városnak, járásnak. A ré­gi rendelőintézet ugyanis már alig-alig képes ellátni a be­tegeket, s itt a kórház közvet­len szomszédságában az ed­diginél sokkal magasabb színvonalú gyógyító munkára nyűik lehetőség. Csajtai Jó­zsef művezető szerint az ere­deti programnál is jobban ha- , .adnak a munkával, s ennek nárom oka is van. Az egyik, nogy ez az építkezés a város kommunistáinak a cselekvési programjában is szerepel, ezért sok segítséget kapnak a pártbizottságtól, a tanácstól. A másik, hogy az orvosok, bete­gek állandóan figyelemmel kí­sérik a munka menetét Dr. Kollár Lajos kórházigazgató például itt kezdi, s itt fejezi be a munkanapot. A figyelem, a törődés pedig kötelez. A harmadik, s talán legfonto­sabb, hogy jól összeszokott gárda, kiváló munkásemberek dolgoznak ezen az építésveze­tőségen. Közülük való Tóth Gyula ács brigádvezető, aki egyik kalauzom volt az épít­kezésen. i — Ez a rendelőintézet — már most is látszik —, csupa beton, acél és üvegpalota lesz. Mi dolga itt az ácsnak?■ — Sok idő eltelik addig, amíg bennünket kiebrudalhat- nak az építkezésekről. Igaz, itt aztán nincs fagerenda, a tető is beton, mégis sok a dol­gunk. Valamennyi betonozás­hoz nekünk kell elkészíteni a zsaluzatot, s nem is akárho­gyan. * Kevesen vannak manapság, a kik az ilyen precíz munká­nak a tudói. Honnan a fa és a szakma szeretete? — Valamennyien a Börzsöny környékén lakunk, ott is szü­lettünk. Még nem is voltunk ácsok, amikor a szakma leg­egyszerűbb fogásait már is­mertük. Egymásra is figye­lünk. Ha valaki hibát vét, a másik kijavítja. ★ Furcsa emberek az elem­szerelők. Vácott, Gödöllőn, s a többi építkezésen is nagy a becsületük, mégis afféle vir- tuskodó fenegyerekekként tart­ják számon őket. Dunakeszin, vagy negyven méter magasan cáfoltak rá hírükre. Berta István brigád­vezető így érvelt. — A mi munkánk éppen hogy nem tűr virtuskodást. Aki figyelmetlen, könnyen lenn találhatja magát, s ha csak re­pülni nem tud, nem ússza meg épp bőrrel. És mégsem fordul elő baleset — Hogyan verbuválódott a brigád? — Ide csak olyan emberek jönnek, akik becsületes mun­kával akarnak pénzt keresni. Kőművest például egyet se ta­lál közöttünk. Azok, ha szom­baton, vasárnap maszekolnak, könnyen megkeresik azt a pluszt, amit mi nyújtott műszakokkal, túlórázással. Én például famunkás, mintakészí- tő voltam. De soha olyan jól nem éreztem magam üzemben, mint itt a magasban. Itt lát­ja az ember, hogy miért dol­gozik. A norma napi két lakás. S miattunk még nem múlt egyetlen határidő sem. A munka magáért beszél. Az új szinten az első elemet eme­li be a daru. Azt mondják ez a legveszélyesebb. Ilyenkor még nincs mihez támasztani. A szakállas fiatalember odaáll a mélység szélére, azután cen­részének legújabb épületén. timéterenként közeledik hoz­zá a betontömb. Csak a da­rusnak, vagy neki kellene egy rossz mozdulatot tennie. De minden a maga rendje sze­rint történik. Amit láttam — mondják — csak rutinmunka. ★ A házépítők az ég felé tör­nek, Katona Imre gépész és Molnár Kálmán kubikos bri­gádvezető hazafelé araszol. Az előbbinek Tiszalökön, a má­siknak Szabolcskókán van a háza. A Betonútépítő Vállalat, s z ország legkorszerűbb aszfalt­gyára dolgozik Veresegyház mellett. Gazdája Katona Imre. Ügy ismeri a gépet, mint á tenyerét. S -Hogy ez nem Csu­pán afféle felszínes dicséret, bizonyította, amikor maga ve­zette a berendezés összeszere­lését. Az olasz szerelők úgy el­csodálkoztak a tudományán, hogy pezsgővel, kaviárral kö­szöntötték a munka végén. — Az eredeti szakmám la­katos, de ahány gép csak dol­gozott az elmúlt 30 évben a hazai útépítéseken, mindegyi­ket javítottam. Innen a szak­értelem. De bele is szerettem a masinákba. A barakktábor egyik szár­nyán ugyanis most együtt la­kik a tiszalöki család. A fér­fi, nem tudta elhagyni mun­kahelyét, a feleség, s a gyéreik nélküle nem bírta. Az MSZMP Központi Bi­zottsága vendégeként hazánk­ban tartózkodó Portugál Kommunista Pártnak öttagú orvosküldöttsége, Manuel Ro- sendo Do Sonto Texexeirának, a PKP Lisszaboni Regionális Szervezete egészségügyi szak­osztálya tagjának vezetésével tegnap Ceglédre látogatott. A vendégeket délelőtt 10 óra­kor a járási pártbizottság épületében Fekete Antal, az MSZMP ceglédi járási bizott­ságának titkára, valamint Balog György, az MSZMP vá­rosi bizottságának titkára fo­gadta. Az itt tartott eszmecsere során dr. Hollósy Ildikó járá­si főorvos, a ceglédi járás és a város egészségügyéről, dr. Tengelyi Vilmos, a Pest me­gyei tanács egészségügyi osz­tályának vezetője pedig a me­gye egészségügyi ellátásáról, s a szakemberek, nővérek, vé­dőnők továbbképzéséről tartott tájékoztatót. Dr. Szabadfalvi András, a ceglédi kórház igazgató fő­orvosa ismertette a gyógyin­tézet munkáját, majd a ven­dégek a ceglédi kórházba lá­togattak, ahol számos szak­mai kérdésükre kaptak vá­laszt, s hosszasan időztek a korszerű műtőkben, valamint a gyermekosztályon. Barcza Zsolt felvétele így most a nyugdíjig hátra­levő tíz évben ők is a ba­rakktábor lakói. Molnár Kálmán íkubikos is harminc éve járja az orszá­got, s mint a gépész, ő is di­csekedhet vele, hogy nagy építkezés nem volt nélküle. A felszabadulás után tized- magával indult a faluból, né­gyen még mindig együtt van­nak. — A talicska, a lapát ennél a vállalatnál ette meg a fia­talságomat, az erőmet, nem is illene, hogy öregségemre sze­gődjem máshová. Itt egyéb­ként is ismernek, becsülne!:. Kiböj tölteni, hogy a kubikos munka már nem , gyötrelem, olyan gépek vannak, hogy ne­künk csak asszisztálni kell. De a kubikosélet mégse sokkal különb mint azelőtt. Este ha­zamegyünk, megesszük a szá­razát, rádiózunk egy kicsit, s aztán lefekszünk. Hajnalban aztán megint kézben a lapát. ★ 5 Mesteremberek. A széleste- N nyerű ács, a szakállas házsze- § relő, a furfangos gépész, s a ^ hegyeket fuvarozó kubikos, ^ szakmájuk legjobbjai. Vezetőik, munkatársaik úgy mondták, S nélkülük nem menne a mun- N ka ötről hatra. Jussanak hát S eszünkbe, ha felépül a házunk, ^ autónk zökkenők nélkül nyeli a kilométereket, vagy gyógyul- \ tan sétálunk ki az SZTK-ból. Cs. A. | Délután a Magyar—Szovjet I Barátság Termelőszövetkezet- , ben folytatódott a program. Skultéty József, a szövetkezet elnöke beszélt az állatte­nyésztésben, növénytermesz­tésben elért eredményeikről, majd dr. Bohus Ferenc üze­mi-körzeti orvos ismertette meg portugál kollégáit a szö­vetkezeti tagok, alkalmazot­tak egészségügyi helyzetével. Elmondotta, hogy a szövet­kezet nyolcszáz tagja és négy­száz alkalmazottja közül csaknem ezren dolgoznak Cegléden, s az újonnan belé­pők munkaalkalmassági vizs­gálatain túl különös figyel­met fordítanak a tehenészeti dolgozókra, s az élelmiszerek­kel. növényvédő szerekkel munkájuk során érintkezés­be kerülők rendszeres felül­vizsgálatára. A heti nyolcórás munkahe­lyi rendelésen a szakmai be­tegségek megelőzésére s a re­habilitációra is sört keríte­nek, hogy minél kevesebb le­gyen a betegségek miatt mun­kaképtelen ember. A többi között a gondos megelőzés­nek köszönhető, hogy a szö­vetkezetben kilenc év óta egyetlen vegyszermérgezés, I vagy súlyosabbnak minősít-1 Az előzmények visszanyúl­nak a Tanácsköztársaság idő­szakára, a Horthy-fasizmus el­leni éles osztályküzdelmek év­tizedeire, a felszabadulást kö­vető első évek nagy politikai csatáira. „Végigtekintve a mun­kásmozgalom fejlődésének tör­ténelmi korszakait — mondot­ta Kádár János egy nyilatko­zatában —, megfigyelhető, hogy a két munkáspárt, a kommu­nista és a szociáldemokrata párt egyesülésének kérdése, az egyesülés szükségessége általié­ban két szélsőséges esetben ke­rül napirendre. Vagy a forra­dalmi fellendülés időszakában, amikor a munkásosztály szá­mára lehetőség nyílik a hata­lom átvételére, vagy a mun­kásosztályt fenyegető végve­szélyben, amikor a burzsoázia ellenforradalmi támadása kü­lönösen kiéleződik.” A magyar munkásmozgalom 1919 tavaszán nemcsak az Ok­tóberi Forradalmat követte el­sőként, hanem saját sorainak kettéosztottságát — a forradal­mi feladatoktól megrettent és a burzsoáziával együttműködő szociáldemokrata magatartás miatt keletkezett szakadást is elsőként szüntette meg. A két párt egyesülése döntő feltétele volt 1919_ben is a hatalom meg­szerzésének. Az egyesülés módja nem minden vonatko­zásban felelt meg a marxista— leninista osztálypolitika köve­telményeinek, történelmileg mégis helyes és szükségszerű volt. Később ugyan az ellen- forradalom fölülkerekedése és a jobboldali szociáldemokrata vezetők proletárdiktatúra-el- lenessége újra előidézte a ma­gyar munkásmozgalom szaka­dását, az egység eszméjét, em­lékét nem lehetett kitörölni a munkásosztály tudatából. Az egység gondolata és az erre irányuló politikai törekvé­sek nem voltak zavartól, prob­lémától mentesek. A kölcsönös vádaskodások, a szociáldemok­rata vezetők jobboldali szár­nyának antikommunizmusa, esetenként a kommunisták szűkkeblűsége időnként sok ne­hézséget és politikai kárt oko­zott. Ennek ellenére a munkás­hető üzemi baleset sem tör­tént. A vendégek kérdéseire dr. Bohus Ferenc elmondotta, hogy ő évente 1800—2000 al­kalommal fogadja a szövet­kezet dolgozóit, s ha beteg­ségük helyben nem kezelhe­tő, vagy alaposabb orvosi vizsgálatra van szükség, akkor a további gyógyításukra a szakorvosi rendelőin vagy kórházban kerül sor. A portugál orvosdelegáció vezetője lapunk munkatársá­nak kérdésére elmondotta, hogy a magyarországi egész­ségügyi ellátást rendkívül jó­nak tartja, s különösen figye­lemre méltónak tekinti a kör­zeti szakorvosi és kórházi gyógyítás összevont rendsze­rét, mely minden állampol­gárnak megfelelő színvonalú ingyenes gyógykezelést nyújt­hat. Erről győződött meg a ceglédi kórházban s a Magyar —Szovjet Barátság Termelő- szövetkezetben tapasztaltak alapján. A vendégek ezután megte­kintették a szövetkezet 50 ezer négyzetméteres virágker­tészeti növényházát. A szö­vetkezet dolgozói búcsúzóul szegfűcsokorral kedveskedtek a portugál orvosoknak. V. G. P. mozgalomban többé-kevésbé mindig élt az a felismerés, hogy a burzsoá kizsákmányolás és a fasiszta önkény elleni harc si­kere a munkásság egységes fel­lépésétől függ. A munkásegység és a szolidaritás eszméje végig megmaradt a magyar munkás- mozgalom legnemesebb és leg­maradandóbb értékének. Ápo­lásában, fenntartásában és erő­sítésében egyaránt kivették ré­szüket kommunisták és szociál­demokraták. Amikor a két világháború kö­zött a totális fasizmus hazai térhódítási kísérletei, majd a német fasizmus előretörése és az új világháborús veszély fe­nyegetett, különös erővel és súllyal került ismét napirendre a munkásmozgalom egysége, mint minden haladó, demokra­tikus erő összefogásának elen­gedhetetlen alapja. E felis­merésben döntő fordulatnak számított a Kommunista Inter- nacionálé VII. kongresszusa 1935-ben. A munkáspártok ak­cióegysége Európa több orszá­gában jelentős politikai sikere­ket eredményezett és különö­sen a második világháború éveiben parancsoló követelmé­nye lett az antifasiszta küzde­lemnek. A kommunisták és bal­oldali szociáldemokraták anti­fasiszta összefogásának jegyé­ben számos sikeres akció szüle­tett. Például a Népszava 1941. évi karácsonyi száma, az 1942- es évi közös tüntetések. Bebizonyosodott Magyar­országon is — éppúgy, mint Eu­rópában minden náci megszál­lás alatt levő országban —, hogy a burzsoázia válságának végső óráiban sem riad vissza semmiféle eszközöktől, ha tál-. mának fenntartására, ha kell a fasizmus legvéresebb, legke­gyetlenebb — terrorjával sújt le mindenkire, aki útjában áll. A fasizmus, a német megszál­lás nem kímélte a szociálde­mokrata pártot, a szakszerveze­teket sem, épp úgy betiltották és üdözték, mint a korszakban végig illegalitásban működő kommunista pártot A fasiz­mus okozta szenvedések, meg­hurcoltatások, üldöztetések szül­ték azt a szoros gyakorlati együttműködést, ami a két munkáspárt vezetői, aktivistái és a széles tagság között kiala­kult, a háború utolsó évében. Ebben az együttműködésben született az a felismerés, hogy amint arra lehetőség nyílik, meg kell teremteni a magyar, munkásosztály teljes politikai egységét, létre kell hozni egy­séges pártját. Az akcióegységnek, a kom­munisták és szociáldemokraták együttműködésének különösen sok szép példája született a fel- szabadulás után. Döntő szere­pe volt azokban a sikerekben, amelyeket a fiatal demokrácia a felszabadulás első éveiben ki­vívott. Kommunisták és sok baloldali szociáldemokrata már ekkor világosan látta, hogy a szocializmus forradalmi ügyé­nek következetes képviselete, a munkáshatalom kivívása előbb- utóbb az egyesülés kérdését is napirendre tűzi. Amikor a harc akörül a kérdés körül élező­dött ki, hogy burzsoá, vagy szocialista rend legyen Magyar- országon, a szociáldemokrata pártnak is állást kellett foglal­nia. A párttagság zömének, fő­leg az üzemi munkásoknak az állásfoglalása egyértelmű és nyilvánvaló volt: a kommu­nistákkal együtt, a tőkés ki­zsákmányolás felszámolásáért szálltak síkra. A párt baloldali vezetésének erre az erőre tá­maszkodva és a kommunisták politikai segítségét felhasznál­va sikerült a jobboldalt telje­sen elszigetelni, tömegbefolyá­sától megfosztani és a szociál­demokrata pártból kiszorítani. A munkástömegek részéről ele­mi erőként feltört igény talál­kozott a baloldali szociálde­mokrata vezetők politikai felis­merésével és erőfeszítéseivel és a kommunista párt kezdemé­nyezésével. Az egység tehát nemcsak a vezetés bizonyos kö­rének, de mindenekelőtt a szé­les munkásrétegeknek, a mun­kásosztály alapvető tömegei­nek uralkodó felfogása és gya­korlati törekvése lett. A törté­nelmi szükségszerűség szülte azt a politikai, de sok tekin­tetben eszmei azonosulást a munkásosztály és a dolgozók politikailag legaktívabb töme­geiben, amely alapját képezte az egyesülésnek, illetve meg­szüntette a további szervezeti elkülönülés politikai okait Az utókor csak a legna­gyobb tisztelettel emlékezhet azokra az elvtársakra, politiku­sokra, volt kommunista és szo­ciáldemokrata pártmunkások­ra, aktivistákra, akik akkor felelősen cselekedtek. A kor­társak visszaemlékezéseiből, tapasztalataiból tudjuk, hogy távolról sem volt könnyű dol­guk. Nem volt könnyű az újat vállalni, hiszen több évtizedes múlttal kellett szembenézni, a körülöttük acsarkodókkal meg­küzdeni és gyakran az évek so­rán lerakodott előítéletekkel is megbirkózni. Mégis vállalták és elvtársi egységben képvisel­ték a munkásosztály, a magyar nép érdekeit. Fordulatot jelentett a mun­kásosztály hatalmáért, a szo­cializmusért vívott harcban, a két munkáspárt egyesülése — állapította meg az MSZMP Központi Bizottsága — helyes és szükségszerű lépés, törté­nelmi jelentőségű esemény volt. E következtetéseket a tények sora támasztja alá. Az egyesü­léssel végleg eldőlt hazunkban a hatalomért folyó harc. A dol­gozó osztályok, a munkásosz­tály egységén és a szoros poli­tikai szövetségén megbukott a reakció minden kísérlete a bur­zsoá rend visszaállítására. A dolgozó nép maga vette kezébe sorsának irányítását, és az egy­séges marxista—leninista párt vezetésével hozzákezdett a szo­cializmus építéséhez. A társa­dalmi élet minden területén gyökeres változások mentek végbe. Az új „honfoglalás” most már — a földek után — a gyárakban, a társadalom min­den fontosabb kulcspozíciójá­ban végbement. Az egyesülést követő évek­ben sajnálatos módon, súlyos tévedések, hibák, a személyi kultusz következményeként a hatalommal való bűnös visz- szaélések is történtek. Ezek nemcsak a szocializmus építé­sének okoztak nagy károkat, de az egyesülés ügyét is — utólag — károsan befolyásolták. A gyanakvás és bizalmatlanság légköre nem kedvezett a párt kialakuló összeforrottságának. E tanulságokért drágán megfi­zettünk, és egy életre okultunk belőle. Amikor 1956-ban ismét a hatalomról, a szocializmus fennmaradásáról, vagy a kapi­talizmus restaurálásáról volt szó, az egység szelleme kiállta a nehéz megpróbáltatást. A volt szociáldemokraták többsége — afiogy Kádár elvtárs is hangsú­lyozta —, neip habozott a dön­téssel, a munkásosztály egysé­ge, az egyesült munkáspárt, a munkáshatalom mellett fog­lalt állást, és a kommunisták­kal együtt felvette a harcot az ellenforradalmi erőkkel. Ebben a harcban szerveződött újjá és forrt össze véglegesen a ma­gyar munkásosztály egységes forradalmi pártja. Arról tanúskodik. az ország fejlődésének több mint két év­tizede, hogy a Magyar Szocia­lista Munkáspárt eszmei, poli­tikai és szervezeti egysége szi­lárd marxista—leninista el­vekre épül. A párt eredménye­sen tölti be vezető szerepét, a széles dolgozó rétegek osztatlan bizalmát élvezi. A harminc év­vel ezelőtti nagy eseménynek, a két munkáspárt egyesülésé­nek történelmi jelentősége eb­ben is megmutatkozik. Rákos Imre Figyelemre méltó egészségügyi ellátás Portugál orvosküldöttség Cegléden

Next

/
Thumbnails
Contents