Pest Megyi Hírlap, 1978. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-10 / 135. szám
(ID 1978. JÚNIUS 10., SZOMBAT Szociológusok társasága part- fis Állami vezetők jelenlétében az alapszabály elfogadásával, a tisztség- viselők megválasztásával és a kulturális miniszter előadásával az idén májusban megalakult a Magyar Szociológiai Társaság. Nem publicisztikus túlzás, amikor politikailag is és a tudomány szempontjából is jelentős eseménynek tartjuk a megalakulást, amely egy sok. viszontagságot megélt „fiatal’’ tudomány — úgylehet — vég- leges nagykorúsítását jelentette. Amikor a magyarországi szociológia koráról beszélünk, nem véletlenül tesszük idézőjelbe a „fiatal” jelzőt. A kezdetek ugyanis majd nyolcvan évre, a századfordulóra nyúlnak vissza. Tiszteletreméltó és a mai szociológia által is vállalható volt az akkori indulás. Különböző polgári Irányzatok és néhány marxista ihletésű társadalomtudós az évszázad kezdetén megalakította a Tdr- sadalomtudományi Társaságot. A társaság — folyóiratával, a Huszadik Századdal egyetemben — hamarosan a baloldali gondolkodók és politikusok egyik fontos fórumává változott. Tagjai elméleti munkásságának, a magyar valóságot elemző írásaiknak, előadásaiknak nem csekély szerepe volt az 1918—19-es forradalmak ideológiai előkészítésében. EZ A NYILVÁNVALÓ és többnyire politikailag is kifejeződő baloldali és marxista töltés diszkreditálta a bekövetkező ellenforradalom szemében a szociológiát. Nemcsak neves tudós-politikus művelői kény- sérültek emigrációba, hanem magát a tudományágat is száműzték a tudományok pan- theonjábóL A húszas-harmincas években történtek ugyan konzervatív kísérletek társadalomtudományos vizsgálatokra, egyesület is alakult — tudatosan kerülve a szociológia kifejezés használatát minden területen —, ,a világos rendező elmélet és társadalmi elkötelezettség híján azonban nem volt képes az igazi problémák feltérképezésére, a hazai jelenségek mögött a lényeg feltárására. A harmincas évek közepén mégis megmozdult valami: a szociális kérdések iránt érzékeny írók és értelmiségiek szociográfiát, irodalmi eszközökkel társadalomvizsgálatot kezdtek művelni. A kommunista Földes Ferenc, Jahn Ferenc, valamint Bálint György és mások megteremtették a munkásszociográfia műfaját az ipari proletariátus lázító életviszonyait ábrázolva. A népi írók (Erdei Frenc, Darvas József, Veres Péter, Szabó Pál és mások) Magyarország felfedezése sorozata és más szociográfiái pedig a parasztság, az azonnali változásra érett Vidék és a birtokviszonyok sürgetését tudatosították. A LENDÜLET — az emigrációból hazatértek segítségével — a felszabadulás után is folytatódott egy ideig. A szociológia elméleti tisztázatlanságai, a marxista szociológia kidolgozatlansága és a dogmatikus pártvezetés türelmetlensége azonban hamarosan felszámolták az ígéretes intézményi kezdeteket és tudományágunk újra téli álomba merült. Csak a 60-as évek elején, nem minden vajúdás, vita és kitérő után nyílt újra lehetőség a folytatásra. A fejlődés azóta folyamatos, és egyre gyorsuló iramú. Akadémiai és más intézetek, egyetemi tanszék — remélhetőleg a közeljövőben tanszékek —, vállalati és egyéb kutatóhelyek alakulnak. Miért ez a gyors fejlődés? Mi teszi a szociológiát számunkra fontos társadalomtudomány- nyá? Szalai Sándor akadémikus, a Magyar Szociológiai Társaság most megválasztott elnöke egyik nyilatkozatában reálisan, mindenfajta túlzástól mentesen határoztá meg a társadalomtudományok ezen ágának funkcióját: A szociológia bizonyos értelemben navigációs tudomány. Mi a navigátor feladata? Sem a parancsnok, sem a kormányos tisztjét nem tölti be. Nem rajta múlik, hogy honnan indul, mikor indul útjára a hajó, nem ö tűzi ki úticélját. Arra való, arra kell törekednie, hogy mindenkor megbízható választ tudjon adni a kérdésre, hogy mi a hajó helyzete, hol jár, és merre halad, milyen útvonalon juthat el leghamarabb és legbiztosabban legközelebbi úticéljához. A MOST ALAKULT társaság az elődök nyomdokain is haladva mindenekelőtt a magyar marxista társadalomtudományi kutatás élő hagyományait folytatja. Korunk társadalmi kérdéseinek — más társadalomtudományi ágakkal együttesen végzett — feltárásával, a már elérteket új eredményekkel gazdagítva kívánja a szocialista társadalom építését szolgálni. T. K. Befejeződött az iskolaelőkészítő Országszerte befejeződtek a szeptemberben első osztályba lépő kisgyermekek iskolaelőkészítő foglalkozásai. Első ízben fordul elő, hogy a leendő mintegy 150 ezer elsős több mint 98 százaléka úgy lépi át az első osztály küszöbét, hogy előzőleg még megismerkedhetett a rendszeres munkával, a közösségi élettel, a fegyelemmel. 83 százalékuk óvodás volt, ott készítették fel az iskolai életre őket, a többinek — az idei tanévben ugyancsak először — egyéves, összesen 192 órás előkészítő tanfolyamokat szerveztek. Szeptembertől az elsősök új tantervek szerint fognak tanulni, ezért felkészítésük különösen nagyjelentőségű. Az Országos Pedagógiai Intézetben összegezték az egyéves előkészítők tapasztalatait és azok egyértelműen kedvezőek. Az Oktatási Minisztérium ’S foglalkozásokhoz az ’éliftúlf években útmutatót, kézikönyvet és foglalkoztatási javaslatot bocsátott a nevelők rendelkezőre. Az Országos Pedagógiai Intézetben most azon dolgoznak, hogy ezeket a segédanyagokat úgynevezett egységes programban foglalják ösz- sze. Sikeres magyar VIT-plakát Magyar művész, Lukoviczlcyi Endre nyerte a Demokratikus j Ifjúsági Világszövetség tavaly meghirdetett, VIT-plakátpá- lyázatát. A II. díjat — a több száz pályázó közül — a nemzetközi zsűri Pham Due Phong (vietnami), III. díjat Marian Nowinski (lengyelországi) grafikusművésznek ítélte oda. Mindhárom díj: ingyenes részvétel a havannai VIT-en. A díjazott műveken kívül a DÍVSZ több pályamunkát megvásárolt, illetve alkotóikat értékes ajándéktárgyakkal jutalmazta. A megvásárolt pályaművek szerzői között is van két magyar, Káldi Nóra szombathelyi és Studinger Ferencné pécsi pályázó. Az eredményt pénteken a nemzetközi zsűri ülésén Ernesto Ottone Fernandez, a DÍVSZ elnöke hirdette ki. Caracasba készül a Népszínház Caracasba készül a Népszínház társulata: július 2—*10. között részt vesz a nemzetek színházának IV. fesztiválján, ahol — a rendezők meghívására — Hernád;—Jancsó: Vörös zsoltár című produkcióját adják elő. A magyar színházművészet képviselői másodszor szerepelnek ezen a fórumon. , KÉRDÉSEK, VALASZ NÉLKÜL... Szakmát választott a szakma legjobbja Nagykőrös, Ceglédi út 40. Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet. A pályaválasztás előtt álló általános iskolások gyakran találkoznak ezzel a címmel, különösen ha vidékükön konzervgyár is van, s a mai kisdiákokra négy év után munka is vár. Az érdeklődő nyolcadikos megkapja az iskolát bemutató prospektust, mely szerény külseje ellenére felkeltheti az érdeklődését. A könyvecske fényképei modern, jól felszerelt, a tanuláshoz jó feltételeket nyújtó iskoláról adnak hírt. — Négy évvel ezelőtt én is érdeklődéssel olvasgattam ezt a füzetet — emlékezik a felvételi beszélgetés idejére a szőke, szemüveges lány a most éppen csöndes, félhomályos előcsarnokban, amit diák és tanár egyaránt zsibongónak nevez. Aztán, amikor megláttam az épületet, s beléptem, pontosan ide, ahol most beszélgetünk, elámul- tam. A Toldi minden várakozásomat felülmúlta. Ilyen jól felszerelt, szép, kényelmes iskolát azelőtt még nem láttam. Másikat azóta sem. Magától értetődött, hogy ide jö- n/ök tanulni. A Toldi dicsérete — Idejött és jól gazdálkodott ' a 14 éves korában megcsodált lehetőségekkel. Lapunk is örömmel tudósította olvasóit arról, hogy Ivók Marianna a Toldi negyedikes diákja az országos szakmai tanulmányi versenyen az első helyen végzett,. UJ POLITIKAI KÖNYVEK A gazdasági növekedésről és hatékonyságról Az MSZMP XI. kongresszusa határozatának szellemében a következő időszakban egész gazdasági tevékenységünk fő feladata a társadalmi termelés hatékonyságának az eddiginél erőteljesebb növelése. A Kossuth Könyvkiadó a napokban több olyán könyvet jelentetett meg, amelyek a népgazdasági szempontból igen jelentős területeknek, témaköröknek az elemzésével, feladataiknak vizsgálatával, meghatározásával foglalkoznak. Műszaki fejlesztés Az utóbbi években a műszaki fejlesztésben tapasztalható eredmények és a népgazdasági hatékonyság növekedése ellenére az árszínvonal nem csökken, hanem mérsékelten növekszik. Jávorka Edit tanulmányában ennek okait kutatja. Feltárja, hogy a műszaki fejlődés, a gazdasági hatékonyság és az árrendszer bonyolult kölcsönhatásában a gazdasági környezet alakulásától függően mikor és miért kerül hol az egyik, hol a másik előtérbe. A könnyebb megértés végett bevezetésként a műszaki, haladás általános mozgás- törvényeit ismerteti, majd kritikai megközelítésben tárgyalja azokat a tényezőket, amelyek kedvezőtlenül befolyásolják a műszaki fejlesztést, vagy zavarólag hatnak a fejlesztés eredményességének megítélésére! Az ár-, a jövedelemelvomá- si és a kalkulációs nehézségek elemzése kapcsán hangsúlyozza, hogy mindezek ellenére a műszaki haladás utat tör magának, s benne mindenekelőtt a céltudatos műszaki fejlesztési törekvések realizálódnak. A gyártás- és gyártmányfejlesztésnek az elszámolásokban széles körben a valóságosnál nagyobb költségter- heit az új technika kiaknázása, a kiváló fejlesztési, szervezési és vezetési munka ellensúlyozza. A könyv mindezt konkrét példákkal is illusztrálja. A szerző a széles körű vizsgálatok alapján azt a végkövetkeztetést vonja le, hogy a műszaki fejlesztés eredményessége nem közvetlenül a költségek, illetve az árak alakulásában jelenik meg, hanem abban, hogy a műszaki fejlesztés megteremti a hatékonyság növekedésének, ezáltal a gazdasági növekedésnek és az életszínvonal emelésének gazdasági alapjait. A műszaki haladást kifejező mutatószámok pedig azt bizonyítják, hogy hazánkban a műszaki színvonal jelentősen javult és a gazdaságilag fejlett országok' szintjéhez közelít. Termelési szerkezet Gazdasági fejlődésünkben, egészen a legutóbbi évekig a gazdasági növekedéssel egy időben automatikusan mentek végbe bizonyos strukturális változások. Jelenleg azonban a gazdasági növekedés milyensége, mértéke egyre inkább a szélesebben értelmezett struktúraváltozások nagyságától, intenzitásától, eredményességétől függ. Hegedűs Miklós könyvében vizsgálódását a gazdaságpolitika és a struktúrapolitika ösz- szefüggéseivel kezdi, felvázolja gazdaságunk belső szerkezetének átalakulási folyamatait, főbb jellemzőit, a különböző területeken elért eredményeket. Ismerteti azokat a népgazdasági szintű etruktúrafejlődé- si sajátosságokat is, amelyek eltérnek a nemzetközi tendenciáktól, továbbá rámutat a hazai termékszerkezet fejlődésének negatív oldalaira, valamint a hatékonysággal, a korszerűbb, koncentráltabb termékszerkezettel összefüggő és megoldásra váró feladatokra. Megállapítja, hogy a hetvenes évek közepére kialakult struk- turális keretek — az egyes területeken tapasztalható aránytalanságok, feszültségek ellenére is — jó alapot nyújtanak az intenzív fejlődéshez. A szerkezet fejlesztésének módosult feltételei alapján a szerző összegezi a tennivalókat, és megkísérli a kívánatos szerkezetfejlesztési irányok kijelölését az MSZMP XI. kongresszusának határozata, illetve struktúrapolitikánk irányelvei alsóján. Hoós János könyvében alapvetően gazdaságpolitikailag közelíti meg a beruházásokkal kapcsolatos problémákat, de kitér több elvi kérdésre és összefüggésre is, hiszen a gazdaságpolitika gyakorlati megvalósításához nélkülözhetetlen az elvi megalapozottság és az erre épített, a végrehajtást irányító elvi követelmények felvázolása. Beruházások A könyv első négy fejezete a beruházási tevékenység elvi alapjaival, tervezésével és irányításával, a szocialista országok beruházási tapasztalataival, valamint a beruházás és a nemzetközi integráció összefüggéseivel foglalkozik. A szerző törekszik a nehézségek, problémák és feladatok reális felmérésére. A sok vonatkozásban krónikusnak tűnő gondok gyors ütemű felszámolása — állapítja meg — mind paran- csolóbb szükségszerűség ma, amikor a szocialista országok az intenzív gazdasági növekedés szakaszába lépnek. A feladatokat is megfogalmazza: kiemelve a beruházási tevékenység hatékonyságának, a döntési mechanizmus tökéletesítésének és a különböző háttérágazatok kiegyensúlyozott anyagi-műszaki fejlesztésének, esetenként strukturális javításának fontosságát. ★ E könyvek külön is teljes képet nyújtanak egy adott népgazdasági terület fejlődéséről, gondjairól és segítenek megérteni, hogy miért van szükség az eddiginél nagyobb tervszerűségre. A három könyv együtt átfogja az egész népgazdaság szerkezetét, elvi és gyakorlati tapasztalatok ösz- szegezésével járul hozzá, hogy jobban megismerjük a párt gazdaságpolitikáját. Gáli Sándor — Nem először nyerte tol- dis diák ezt a versenyt, s ez a sikersorozat az iskolát dicséri. Mindenkit nagyon jól felkészítettek a versenyre. Nekem sem volt más dolgom, mint figyelni és tanulni. — A közös siker, nevezzük így, hiszen a diáknak is volt része benne, az iskolának dicsőséget, Ivók Mariannák pedig nyitott kapukat hozott. Felvételi vizsga nélkül beülhet a Kertészeti Egyetem tartósítóipari karának padjaiba, de várja a Műszaki Egyetem is. ha éppen élelmiszervegyész szeretne lenni. Számítanak rá az üzemek is... Váratlan fordulat — Ez mind igaz, csakhogy én orvos szeretnék lenni és ehhez felvételizni kell. — Orvos? A konzervipar idei legjobb diákja? Talán megbánta négy évvel ezelőtti pályaválasztását? Az előcsarnokban néhány pillanatig a csend uralkodik... — A Toldit nem bántam meg. Nagyon jó iskola volt, örülök, hogy ide járhattam. Igaz, a felvételi beszélgetés alapján egykor nehezebbnek gondoltam, rrünt „amilyennek végűi is bizonjuíft, 'de így sem volt könnyű. Megbántam-e mégis a pályaválasztást? Nem tudom. Már általános iskolás koromban is gondoltam arra, hogy orvos legyek, aztán lemondtam erről. Akkor kaptam szemüveget, s a többiek doktor néninek csúfoltak. Talán emiatt is ... Titokban persze mindig élt bennem a vágy, hogy gyógyítsak egyszer. Most, hogy 'va;óban szakmát, hivatást kell választani, nem szeretnék lemondani erről az álomról. .— Csak ennyi a magyarázat? Gyermekkori álmok miatt kevés diák mondana le arról a lehetőségről, hogy felvételi vizsga nélkül, s ilyen szakmai hírnévvel egyetemre mehessen. — A Toldi adott annyit, hogy az orvosi egyetemi felvételi vizsgával is megbirkózzam. Ha mégsem sikerül, az az én hibám. Csak azért válasszam az élelmiszeripart hivatásomnak. mert akkor megmenekülök egy\ felvételi vizsgától? Ez megalkuvás volnfi. Igen. az volna, mert ha a Toldi tetszett is, a konzervgyárak már kevésbé. Nem a munkától ijedtem meg. Már általános iskolás koromban eljártam a húgommal kapálni. Szeretek dolgozni. Nekem a konzervgyárban a légkör nem tetszett. Nyilván én vagyok a hibás, mert háromezer ember ott dolgozik és biztos jól is érzi magát. Nem tudom ezt megmagyarázni, de valahogy nem szerettem meg a gyárat. — Ha mégis a síakmában kellene dolgoznia, mit tenne? — Gondoltam erre is, hiszen egyáltalán nem valószínű, hogy az idén felvegyenek az orvosira. Ebben az esetben hazamennék Kiskunfélegyházára, a Tejioari Vállalathoz. Ott szükség van szak- középiskolát végzettekre, s jó a munkahely is. — Jövőré azonban ismét jelentkezne az orvosira... — Természetesen. Erről nem lehet lebeszélni. Rossz arányok — Megpróbálták már? — Beszélgettünk már arról, hogy miért nem maradok a szakmában, de az én esetem nem egyedülálló. Az osztályból jó, ha tízen meg akarnak maradni az itt tanult szakma vonzásában. Azt hiszem, ez nagyon rossz arány, pedig a Toldit nem lehet hibáztatni. A diákotthonban nem mindig éreztem jól magam, de az iskola nagyon jó volt. Azt hiszem, valóban szívvel-lélekkel tanítottak. A tanulmányi versenyre felkészítő tanárok, Varjas Mária Magdolna, ifj. Gyaraky Jenő és Kiss Imre nagyon sokat dolgozott velem és értem. Nem lehetek eléggé hálás a többi tanárnak sem. Lajtár Istvánná egy életre megszerettette velem a fizikát. Nagyon jó osztályfőnököm volt Kisfaludi Ferencné, s még a történelemtanáromra, Bathó Istvánra is szívesen emlékezem majd mindig, pedig a történelmet nagyon nem szerettem. Sajnos, csak most az utóbbi hetekben sejtettem meg, hogy miért kellett ebből a tárgyból annyit magolni. Szakmunkásvizsgára is azért nem jelentkeztem, mert ak1- kor a történelemérettségivel is meg kellett volna birkózni. — Talán sikerült volna, hiszen világéleiében kitűnő tanuló volt. Minden tárgyból jeles. Egyébként az osztálytársai nem nehezményezték, hogy túl jó' tanuló? — Nem vettem észre, hogy kiközösítettek volna emiatt, bár azt hiszem, nem is lelkesedtek értem különösebben. Ettől függetlenül nagyon jól megvoltunk egymással. Igye- keztém segíteni, közösségi munkát vállalni a KISZ-ben, a diáktanácsban. Szerettem ezeket a feladatokat Most már ennek vége. Mi negyedikesek kikoptunk a középiskolából. — Különösen a szaIrmai tanulmányi verseny győztese. Már csaknem kezében van az érettségi bizonyítvány. Mi-, vei tölti az idejét? — Tanulok. A felvételire természetesen. — Szórakozás? — Most nincs rá időm. Egyébként szeretek olvasni, rajzolni, úszni, kerékpározni. Valamikor zeneiskolába is jártam. Egyszóval a zenét is szeretem. Azt hszem, minden, érdekel. Néha mondják is, hogy szétszórt egyéniség vagyok. Lehet, hogy így van, de azt hiszem, a sokirányú érdeklődés hasznos is lehet. Ha orvos leszek, ezt is felhasználhatom a gyógyításban. Tudok másik magyarázatot is: olyan ember szeretnék lenni, mint az édesapám. Azt hiszem, ő mindenhez ért. — Neki mi a foglalkozása? — Katona. Alezredes. Sajnos, mostanában sokat betegeskedik. Nem vallja be, de agyondolgozta magát. Végtelenül lelkiismeretes. Egyszóval amolyan igazi példaképivók Marianna, talán példaképét követve, a 18 évesek igaz hitével és lendületével, az előnyökről is könnyű szívvel lemondva készül megkezdeni felnőtt életét. És persze becsülettel is: hírnevet, dicsőséget szerzett iskolájának, meghálálva a tanárok fáradozását. Megtanulta a szakmát, de nem szerette meg. Az útját kereső, éppenhogy nagykorúvá váló diákot ezért bizonyosan nem terheli felelősség. Mindenesetre példája alighanem jó tanulságként szolgálhat mindazoknak, akik a konzervipar szakembergárdájának felnevelésén fáradoznak. Farkas Péter
