Pest Megyi Hírlap, 1978. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-03 / 102. szám
V. ÉVFOLYAM, 102. SZÁM 1978. MÁJUS 3., SZERDA Az ikladi ünnepség résztvevői történelmi hagyományaira, s hangsúlyozta, hogy a munka ünnepének szellemét igazán azok értik, akiket éppen ezekben a napokban tüntetnek ki, a munkaversenyben elért sikereikért. Az ünnepi műsor látványossága a helyi és a meghívott művészeti csoportok fellépése volt, délután pedig sporteseményekkel tarkított majálison szórakoztak a községek dolgozói. Három község, Aszód, Iklad és Domony vállalatainak, szövetkezeteinek és intézményeinek dolgozói vonultak szín- pompás sorokban a gödöllői járás központi ünnepségének színhelyére, az Ikladi Műszergyár sportpályájára az ünnep » reggelén. A menetet a munkásőr és a honvéd úttörőraj vezette, nyomukban ott lépdeltek az aszódi Petőfi Gimnázium és Gépipari Szakközépiskola, valamint az általános iskolák és a fiúnevelő intézet fiataljai. Az Ikladi Ipari Műszergyár dolgozóit a Ferro Mechanika, a Galgavidéke ÁFÉSZ, a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói követték. Felvonultak a többi között a nagyközségi tanács, a költségvetési üzem a Regionális Vízmű, a Galga-parti mezőgazdasági szövetkezet küldöttei is. Az ünnepi nagygyűlésre benépesült a pálya. Az emelvényen helyet foglaltak a járás vezetői, Fehér Béla, a járási pártbizottság első titkára, dr. Süpek Zoltán, a járási hivatal elnöke, valamint a községek párt-, állami és gazdasági vezetői. A nagygyűlés szónoka, Kiss Béláné, a pedagógusok szakszervezete Pest megyei bizottságának titkára, beszédében emlékeztetett az ünnep Az export fokozásában jdeskedők amelyben Gödöllő ugyancsak szép sikerekkel büszkélkedhet, hiszen másodszor lett első a megyei városok között Végezetül külön is köszöntötte azokat az üzemeket, intézményeket, amelyek a Központi Bizottság, illetve a Pest megyei pártbizottság jubileumi oklevelét érdemelték ki. A felvonulási menet élén is egy ilyen üzem haladt, a Gödöllői Gépgyár, amely a kiváló vállalat címet nyerte el, Fényező szocialista brigádja pedig a KB oklevelét, őket az export fokozásában jeleskedő Ganz Árammérőgyár kollektívája követte, élén az ötszörös kiváló Béke brigáddal. Harmadikként vonultak be a térre a négyszeres kiváló szövetkezet, a Gödöllő és Vidéke ÁFÉSZ dolgozói, akik az idén már két ABC-áruházat adtak át a járásban. Ezután következett a szintén kiváló címet elért Kisállattenyésztési Kutató Intézet, majd sorban a többi munkahelyi közösség, szocialista brigád, amely mindmind derekasan helytállt a hétköznapokon. A menetet szokás szerint a városi sportolók zárták. A felvonulást majális követte a város egyik parkjában. K. P. Van mif összemérni Mindenre kíváncsiak voltak Sápi István, a KISZ hévízgyörki szervezetének titkára és Sipos Ágnes, az. ifjúsági klub vezetője rémülten figyelte a sűrű cseppekben hulló esőt. Hetek óta készültek a nagy kirándulásra, s a tervezés időszakában senki sem gondolt árrá, mi lesz akkor, ha a szeszélyesnek tartott április az idén is hű lesz önmagához, s az útrakelés napjára visszahozza a telet. Mert így történt. A rádió kora reggeii híradásában is azt mondták be, hogy ezen a vasárnapon a hegyekben hull a hó, s lám, Hé- vízgyörkön is hópelyhek keverednek az esőcseppekkel. Túl a hetvenen De nincs semmi baj. A megoeszélt időnél előbb kezdenek gyülekezni a klubtagok. Elsőnek Gyügyei Miklós és Hartmann Ferenc érkezik. Nem kell sokat várni a legfrissebb lányokra sem. Jönnek egymásután Bobál Erika, Kövesdi Margit, Szűcs Rita és a többiek. A klubvezető, az általános iskola egyik legfiatalabb pedagógusa gyors névsor- olvasást tart és örömmel újságolja : — Ügy együtt van ez a gárda, hogy nem ez a tavasszal jött őszi eső, de még o jégvihar sem tudná őket eltéríteni programjuktól. Az összegyűltek pillanatok alatt helyet foglalnak az autóbuszban, a KISZ-titkár éppen jelt ad az indulásra, amikor megérkezik Szovics Bandi bácsi. — Tudom, hogy az ifjúsági klub kirándul, de én is menni szeretnék — mondja, és mutatja igazolványát, amely tanúsítja, hogy Szovics András valóban klubtag, de koránál fogva egy másikban tevékenykedik. Túl van a hetvenen, s a művelődési ház nyugdíjasklubjának tagja. A fiatalok nem tiltakoznak. — Egy baj van, fiúk! — közli fellépőben. — Jönne néhány társam is. A sarkon feltűnik Kovács Ferenc és Angyal János. Ök is nyugdíjasok, de a lányok és fiúk szívesen szorítanak helyet •nekik. A mester úr Sipos Ágnes ismerteti a programot Felzúg a hatalmas busz motorja és a hévízgyörki ifjúsági klub az idős vendégekkel együtt elindul, hogy megismerkedjen a Dunakanyar néhány nevezetességével. Vácott állnak meg először. Mire kíváncsiak a fiatalok ebben a városban? — Nézzük meg a művelődési házat! — döntik el, s máris járják az impozáns épületet. Deme Ferenc és Eösöly József a modellező és barkácsszakkör helyiségében időzne legszívesebben, Lakó Józsefet és Benei Lászlót a nyelvlaboratórium izgatja, Tajti Ildikó a képzőművészek munkatermének eszközeit vizsgálgatja. Aztán a színházterem következik, ahol arról beszélnek, mennyit is költ társadalmunk évente a közművelődésre. Belekapcsolódnak az eszmecserébe az idősek is, akik azt firtatják, hogy az oktatásra, művelődésre fordított milliókkal hogyan gazdálkodnak a fiatalok. Élnek-e a soha nem volt ezernyi lehetőséggel. Szovics András viszi a szót. — Én még olyan iskolába jártam, amelynek szalma volt a teteje, döngölt föld az alja. A mester úr, így szólítottuk a tanítót, nádpálcával járt le-fel a padok között és bizony, ha hiszitek, ha nem, szívesebben osztogatta a kormost meg a derest, mint a tudományt. Történelmi táj A gyerekek kételkedve hallgatják Bandi bácsi mondóká- ját, hiszen ők már más iskolában és szaktanároktól sajátítják el az ismereteket. — Azt elhiszi-e, Bandi bácsi, kérdezi a KISZ-titkár, hogy a kultúrának ilyen palotákat építenek hazánkban? — Hiszem, mert a saját szememmel látom, de abban igazad van, hogy én sem hinném, ha nem látnám. — Szép a mi művelődési házunk is, de ez mégis más — sóhajt Dobronai Miklós. — Akkora a különbség, amekkora Vác és Hévíz- gyöirk, vagyis a város és a falu között — mondja Tajtik Ildikó. Brezovszki János azzal próbálkozik, hogy a hévízgyörki lehetőségeket összevesse a váciakkal. Sikere van. Szinte mindenki elismeri, hogy egykét évtizeddel ezelőtt még az összehasonlítási alap is hiányzott, ma pedig van mit összemérni. Egymás szavába vágva sorolják a lehetőségeket, abban azonban teljes az egyetértés, hogy a városi fiataloké nagyobbak. Az eső változatlan hevességgel esik. Közben a szél is viharosra fordul, de a lelkes csoportot ez sem zavarja. A visegrádi Panoráma út kanyargós szerpentinjén nagyokat nyög az autóbusz, míg fiatal utasaival felkapaszkodik a Fellegvárhoz. Történelmi emlékek, történelmi táj idézi a magyar nép egy nagy fejezetét. A lányok és a fiúk mindenre kíváncsiak. Az eső patakokban ömlik, ők azonban a még télen eltervezett utat végigjárják. A ragadós, csúszós sárban megmásszák a hegyet, hogy széttekinthessenek a Dunakanyarban, mert még ebben a párás, felhős időben is örömet és gyönyörűséget nyújt a táj. Új ismeretek Nehezen vesznek búcsút a látványtól, de az esztergomi látnivalók ígérete további utazásra sürgeti a társaságot. Alig győzik a látnivalók értékelését. A székesegyházi kincstár, az altemplom, a képtár alapos megtekintése órákat venne igénybe, de minderre nincs elég idő, hiszen az ifjúsági klub rándult ki és a fiatalok fürdeni akarnak. Mit számít a záporozó eső, amikor Eösöly József azt állítja, hogy az esztergomi hévizeket már a római korban is használták, s III. Béla már 1175- ben nyilvános fürdőt építtetett ezen a helyen. Késő este érkeztek vissza a klubtagok Hévízgyörkre. örültek, hogy nem ijedtek meg a tavaszba visszaszökött télies időtől, olyan helyeken jártak, ahol új ismereteket szereztek. Fercsik Mihály Jobb volt a GSC Két győzelem kézilabdában Továbbra is jól szerepelnek a GSC kézilabdázói a megyei bajnokságban. Nem mondhatjuk el ugyanezt a domo- nyiakról, a városi s a járási egyesület kézilabdásainak hétvégi küzdelméből a felnőttek és az ifjúságiak találkozóján is a gödöllőiek kerültek ki győztesen. GSC—Domony 29—11 (15—7). Az első percekben felváltva estek a gólok, majd a GSC 8 gól előnyre tett szert, s ezt a szünet után is végig tartani tudta. GSC ifi—Domony ifi 28—6 (15—0). A hazai csapat öt mezőny- játékossal kezdte a mérkőzést, s a létszám, valamint az erőfölény magyarázza az első félidei nagy gólkülönbséget. A mérkőzés kimenetele egy percig sem volt kétséges. M. M. Mosolygó május IJajdani magamon kun- cogtam, miközben sodródtam a tömeggel az Alsópark egyik végétől a másikig, keresztül az árusok sorfalán. Buzgó tanítóimmal én is vallottam, az effajta könnyed — szigorúo- ban: felszínes — szórakozásnak nincs holnapja, elenyészik, eltűnik a sok elhagyandó többi kacattal együtt. Ez a holnap a ma. Mire a felvonulási menet vége elérte a parkot, verőfény öntötte el a zöldbe borult fákat, az első tavaszi esőktől megizmosodott gyepet. Vidám, beszélgető, falatozó emberek sokasága tarkállott az ősi fák övezte tisztáson. A rádió- és magnózene meg-meg- újuló hullámaival kavargóit a sült hurka és kolbász ínycsiklandó illata. Ki-ki hamar megtalálta szűkebb közösségét a munkahelyek sátrai körül, ahol a hirtelen támadt melegre jólesett a hűsítő sör, málna vagy kóla. Apróságokkal forgott a körhinta, lányokkal, legényekkel szállt magasba a lánchinta. Harsány nevetés hallatszott a céllövöldék környékéről, ahol rezzenéstelen kezű férfiak összpontosítottak a hurkapálcikára feltűzdelt trófeákra. Alig hogy szusszantak egyet, rázendítettek a rézfúvósok, a népviseletbe öltözött táncosok percig sem tétováztak: forogtak, pörögtek, járták a csárdást, a keringőt, a polkát. A tömeg meg csak duzzadt. Serényen dolgoztak az elárusítók, szelték a törökmézet, pöndörítették a vattacukrot, nyalókát kínáltak a kicsinyeknek, mérték a serceqő zsírból kiszabadított húsokat, halat, hurkát. kolbászt. Ezerféle mütyür között válogattak ifjabbak és felnőttek. Hamisítatlan búcsúi hangulatban szórakoztak a gödöllőiek a magas házak tövében. Hamisítatlan? Valami lényegesben nagyon is különbözött. Ezt a népünnepélyt nem előzte meg misztikum, könyörgés és fohász. Ezt a vigalmat a város dolgozó lakosságának egyórás felvonulása vezette be, mint sok évtizede, a munkásszolidaritás jegyében. Nem kérkedve hirdették magasra tartott tábláikkal, transzparenseikkel a felvonulók tavalyi tetteiket, munkasikereiket, öntudatos büszkeséggel mutatták fel a szorgalomért, helytállásért kapott kitüntetést, elismerést. Most itt vannak. Megereszkedve, a v^gre mégiscsak májusivá változott időben álldogálnak a sátrak körül, járnak a standok között az árammérőgyártók, a gépgyáriak, a háziipariak, az építők, az egyetemisták, a közép- és általános iskolások, és mind a többiek, Gödöllő munkálkodó, tanuló lakói. És itt találhatók a nyugdíjasok, kevesebb járlcálással, de hasonló jókedvvel szemlélik a vidám forgatagot. Nézem a sokadalmat, s megenyhülök magam iránt. Kuncogásom mosollyá enyhül. Végtére mégsem tévedtünk olyan nagyot. Talán csak annyiban, hogy túl komolynak hittük a holnapot. Balgatagon száműztük volna a meglett emberhez méltatlannak hitt vásári szórakozást. ISiérve a rétről még egy- szer visszanéztem. Mosolygott a tömeg, mosolygott a május. Kör Pál Gödöllő lakói a felvonuláson Ünnepség a járásban és a városban Akik a versenyben is élen járnak Színpompás népviseletben A munka ünnepe Túrán a kora reggeli órákban zenés ébresztővel kezdődött, melyet a tanács hangoshíradóján keresztül hallhattak az ünneplő turaiak. A felvonulás pontosan fél tízkor kezdődött. A szín- pompás demonstrációt az úttörőcsapat rajai nyitották meg, zászlóerdővel, májusfákkal és pompázó színes virágokkal. Különösképpen szép volt a sportolók csoportja, valamint a Varjú János úttörőgárda munkásőr és közlekedési járőr szakaszának fegyelmezett, sokszínű felvonulása. Az úttörőket a népi együttes tagjai, majd Túra és Galgahévíz községek dolgozói követték, mindenekelőtt a Galgamenti Rákóczi Termelőszövetkezet és a Galgavidéke ÁFÉSZ népes csoportjai. A felvonulás után a kastélyT parkban felállított szabadtéri színpadon került sor az ünnepi műsorra, amelynek szónoka Takács Gyula, a nagyközségi tanács elnöke volt Sára Erika és Csörgi Erzsébet szavalata után Szilágyi Péter, a nagyközségi pártbizottság titkára köszöntötte a termelőmunkában kitűnt munkahelyi kollektívákat. Ezután a Bartók Béla Művelődési Ház Kis szivárvány népi együttese adott műsort, amelyben az együttes táncosai és szólistái is felléptek. Tréfás vetélkedők Galgamácsán a csuzi réten rendezték meg a község, valamint Váckisújfalu és Vácegres május elsejei ünnepségét. Bencze Imre, a községi párt- bizottság titkárának ünnepi beszéde után az általános iskolások, s a művelődési ház citeraegyüttese adott műsort. Az ünnepi majálist tréfás sportvetélkedők tették élvezetessé. __________ Eg yetlen körbetekintés a téren is sejteti a Gödöllőn egy év alatt történt változásokat. Tavaly híre-nyoma sem volt a dísztribünnel szemben magasodó tízemeletes lakóépületnek, nem kevésbé a mellette emelkedő másodiknak. Az emelvény mögötti romos területet a múlt évben sövénnyel takarták el, mostanra elkészült a művelődési ház alapja. Sárga panorámás buszok gyülekeztek kissé arrébb, az Ady Endre sétányon, tavaly ugyanitt öreg, megkopott járművek vártak sorukra. Jóval a meghirdetett idő előtt gyülekeztek a tér többi bejáratánál is, hogy nagygyűléssel, felvonulással köszöntsék a 34. szabad májust. Harsonák jelezték az ünnepség kezdetét, majd a Himnusz hangjai után Somhegyi György, a Radnóti Miklós Irodalmi Színpad művésze adta elő Váci Mihály Ezt! Itt! Most! című versét. A városi pártbizottság, Gödöllő tanácsa, a Hazafias Képfront helyi bizottságának nevében Plutzer Miklós, a pártbizottság első titkára köszöntötte az ünnepség résztvevőit, az üzemek, intézmények, szövetkezetek felvonuló dolgozóit, a megjelent vendégeket, köztük Kovács Antalnál, a Pest megyei pártbizottság tagját, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkárát, a nagygyűlés szónokát és a szovjet déli hadseregcsoport képviselőit. Kovács Antalné a munka ünnepének, a munkásszolidaritás nemzetközi jelentőségének méltatása után Pest megye és Gödöllő dolgozóinak tavalyi munkasikereiről beszélt, kiemelve a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jubileumi évfordulójának tiszteletére kibontakozott munkaversenyben legjobb eredményeket elért vállalatok, kollektívák, szocialista brigádok tevékenységét. Szólt a társadalmi munka jelentőségéről,
