Pest Megyi Hírlap, 1978. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-10 / 108. szám

mr.crr.r 1978. MÁJUS 10., SZERDA Szinonima szótár, Nagy László versek... A köny vhétre: 126 líj kötet Százhuszonhat új kötet je­lenik meg a május 27. és jú­nius 3. között lezajló ünnepi könyvhétre a különböző ki­adók gondozásában — jelen­tette be Mogyorósi Raymund, a Művelt Nép Könyvkiadó Vállalat osztályvezetője ked­den Veszprémben tartott saj­tótájékoztatóján. Többek kö­zött üzletekbe, illetve sátorba kerül a Magyar szinonima szótár és a Magyarország tör­ténete című sorozat hetedik kötete. A Gondolat Kiadó két kötet­ben adja közre a Messzi né­pek magyar kutatói című ösz- szeállítást, Nagy László posz­tumusz kötete pedig Jönnek a harangok értem címmel je­lenik meg. Ismét kiadják Károlyi Mihály Hit, illúziók nélkül című munkáját és Ká­dár Gyula A Ludovikától Sopronkőhidáig című művét. A könyv ünnepének meg­nyitó ünnepsége az idén Veszprémben lesz. ASZÓDI PETŐFI MÚZEUMI FÜZETEK Olvasás közben ' ez év Áprilisában je­lent meg az Aszódi Petőfi Múzeumi Füzetek 11. száma. Címe: Iskolák, tanítók, taná­rok a Galga völgyében a 19. század végéig. A mintegy 140 oldalas kö­tet két nagy tanulmányt pub­likál. Az egyik Jakus Lajos értekezése: A galgavölgyi is­kolák és tanítók a 19. század végéig; a másik tanulmány szerzője Detre János. Munká­jának címe: Az evangélikus iskolák rektorainak, tanárai­nak, tanítóinak, segédtanítói­nak életrajzi gyűjteménye 1900-ig. A tanulmányok anyagát Asztalos István, az Aszódi Pe­tőfi Múzeum igazgatója szer­kesztette. Az Aszódi Petőfi Múzeum kiadványa szinte egyedülálló pedagógia történetünkben, mi­vel maradandó emléket állít — ha csak nevük jelzésével, rövid életrajzukkal, pedagó­giai pályafutásuk ismerteté­sével — azoknak az igen tisz­teletre méltó tanítóknak és tanároknak —, akik a Galga völgye paraszt gyerekeinek, ipari életünk kibontakozá­sával a munkásgyerekeknek, s kiskeresetű különböző helye­ken dolgozió szülők fiainak, lányainak a betűvetéstől kezdve megmutatták a maga­sabbra emelkedés meredek útját és a meredély útján a csúcsra érni segítették. Ez a tanulmánykötet igazol­ja, hogy a török hódoltság alatt kipusztult és létszámban mégfogyatkozott lakosság he­lyére a földesurak felvidéki szlovák anyanyelvű jobbá- gvokat hoznak Ácsára, Tót (Galga) györkre, Hévízgyörk- re, Aszódra, Domonyba; a 18. században pedig német evan­gélikus és anabaptista csalá­dok telepednek le Ikladon. A TANULMÁNYKÖTET érdekes adatokat közöl a ta­nulók iskolába járásáról. Ba­gón 1770—1775 között télen 35, nyáron 16, Aszódon ugyanezen években télen 12, nyáron 8, Túrán télen 50, nyáron 20 tanuló jár rendsze­resen iskolába. — A tavaszi vizsgát több helyen el kell halasztani, mivel a tanulók nem jelentek meg. A tanulmánykötet a Galga völgye községeire, a különbö­ző vallásfelekezetekre bontva ismerteti azoknak a nevelők­nek a tevékenységét, amely a századfordulón Aszódot a kö­zépfokú oktatás Észak-Pest megyei bázisává teszi. A nevelők közül kiemelke­dik Hunfalvy Pál, aki a Pod- maniczky családnál kilenc évet töltött nevelőtanárként, s 1842-ben Késmárkra megy jogtudományt tanítani. Petőfi 1845-ben meg is látogatta; Aszódról ismerték egymást, Hunfalvy később az összeha­sonlító nyelvészet megalapító­ja, professzora lett. Jakus Lajos tanulmánya kapcsán ki kell emelni azt a szakszerű adatgyűjtést, ame­lyet a kötetben publikálnak. Az aszódi evangélikus isko­lák 107 nevelőjével ismertet meg bennünket Detre János tanulmánya. Ez a dolgozat tisztelgés akar lenni munká­juk előtt.' Lámpások voltak. A tudomány világosságát gyúj­tották meg a kis tanítványaik elméjében — írja a szerző. A tanulmány készítője Aszódon a szervezett oktatást az 1660- as évekre teszi, megnevezvén az első tanítót is: Vulpini Mátyás. Az ú. n. latin iskola első István, Petőfi nevelője a ti­zenharmadik. Pedagógiai ér­demeiről részletesen nem szó­lunk, mivel a Múzeumi Füze­tek sorozatban külön tanul­mány foglalkozott Korennal. Utóda Mocskónyi Ágoston lett, akinek öccse vette fele­ségül Cancriny Emíliát, Pe­tőfi aszódi ideálját. 1874-ben az aszódi algim­názium igazgatója, Csengey Gusztáv lett. A kilencvenes évek végén írta meg orszá­gos hírű versét, a Fogoly len­gyelt, Kosciusco Tádéról, a lengyel nép nagy szabadság- harcosáról. E versével egyik napról a másikra országos hírnevet szerez. Jénai tanulmányútja ide­jén megismer egy német diákdalt: Bemooster Bursche zieh ich aus a címe. E dal magyarra fordítva a diákok búcsúdala lett: Ballag már a vén diák. A TARTALMAS tanul­mánykötet recenzióját Bolla Lajos és Szabó Lajos igazga­tók személyével zárjuk. Ők voltak azok, akik 1919-ben Aszódon és környékén tár­sadalomtudományi előadáso­kat tartottak; egy új világ­nak, egy új társadalomnak ösztönös megérzői voltak. Mindketten fegyelmit is kap­tak egyházi hatóságuktól. Elismerés illeti a kötet szerzőit és szerkesztőjét, hogy a Galga völgye szerény és egy­szerű, de embereket formáló nevelőinek emléket állítottak. Kardos Győző TÁJÉKOZTATÓ A MŰVÉSZETI ALAPRÓL Értékek születését segítik Tegnap délután Budapesten, a Fészek Klubban sajtótájékoz­tatót tartotak a Magyar Nép- köztársaság Művészeti Alapjá­nak vezetői. Vészits Ferenc igazgató a szervezet tevékeny­ségéről és azokról a problé­mákról beszélt, amelyek leg­inkább foglalkoztatják az al­kotókat és közvetve a befoga­dókat, a közönséget is. Az egyes ágazatok munkájáról Borbély Károly, a Képzőmű­vészeti; Molnár Géza, az iro­dalmi és Gyöngy Pál, a zenei szakosztály vezetője számolt be. Évtizedes múltra tekint vissza a Művészeti Alap, amely kiemelkedő szerepet tölt be kulturális életünkben. Tömörí­ti a képző- és iparművészeti, az irodalmi és zenei alkotók legjelesebbjeit, s mintegy a mecénás szerepet tölti be. Az elmúlt évben összesen, mint­egy 9,7 millió forintot költöt­tek alkotói előlegre és művé­szeti ösztöndíjakra. — Célunk, hogy a művé­szeket ellássuk megbízatások­kal és lehetőségeinkhez mér­ten segítsük zavartalanná ten­ni az alkotás folyamatát — mondta ismertetőjében Vészits Ferenc igazgató. — Az egyes szakosztályok szerepe jelen­tősen eltér egymástól: a kép­zőművészek szakosztályi tag­sága egyben hivatalos elisme­rést, művészi minősítést is jelent; az irodalmi és a ze­nei szakosztály tagsága nem ilyen mértékben kötött. Mű­ködésünk viszont egységes abban, hogy az alkotóknak nyújtott jelentős anyagi tá­mogatással a művészileg érté­kes művek születését kívánjuk elősegíteni. Ugyanakkor orientálni is akarjuk a művé­szeket a társadalmilag és po­litikailag elkötelezett alkotá­sok létrehozására. A képzőművészeti szakosz­tály a legnagyobb létszámú: 3 ezer 341 festőt, szobrászt, gra­fikust és iparművészt tömö­rít. S a közgyűjtemények gya­rapítására, valamint a műke­reskedelem forgalmának biz­tosítására az elmúlt évben 431 millió forint értékben vásárolt alkotásokat a Művészeti Alap. Ezzel a hatalmas összeggel valóban képes hatékonyan elő­segíteni művészetpolitikai cél­jaink megvalósulását. Bár még mindig visszatérő problémát okoz a műbírálat, a zsűrizés. Vészits Ferenc hangsúlyoz­ta, hogy erősíteni kell a kü­lönböző zsűrikben részt vevő megközelítően háromszáz mű­bíráló társadalmi felelősségét. Ezt a célt szolgálja, hogy a Kulturális Minisztérium irá­nyításával vizsgálat folyik a jobb, egységesebb műbírálati szempontok kidolgozása érde­kében. Ezzel egy időben igye­keznek javítani a műkereske­delemben forgalomba kerülő tárgyak átlagos művészi színvonalát, hiszen nem le­het feloldhatatlan ellentét a művészetpolitikai és a mű­kereskedelmi célkitűzések kö­zött. Mert alig felmérhetően nagy közművelődési és ízlés­formáló hatása van a Kép­csarnok Vállalat által rende­zett képző- és iparművésze­ti kiállításoknak és az Ipar- művészeti Vállalat által gyár­tott és forgalomba hozott mű­tárgyaknak. Jelentőségében ide sorolhatjuk a Képzőművé­szeti Alap Kiadóvállalatát, amely elsősorban a kor-társ művészet eredményeit adja közre könyv alakban. Az irodalmi és a zenei szak- osztály nem vásárol műveket az alkotóktól, s önálló Kiadói tevékenységet sem folytat. L’e jelentős orientáló szerepet tölt be irodalmi, valamint zenei életünkben mind a két szakosztály. Nemcsak a már „beérkezett” művészek alko­tó munkáját segítik, hanem különböző ösztöndíjak kibo­csátásával támogatják a kez­dő szerzőket is. Az irodalmi szakosztálynak 688, a zeneinek pedig 197 tagja van. S befejezésül még egy számsor, amely jellemző képet ad a hazai művészeti élet — nagyon is elgondolkodtató — Budapest-centrikusságáról. A Művészeti Alap statisztikája szerint a képző és iparmű­vészeknek 25; az írók 15; a ze­neszerzők mindössze 3 száza­léka él és dolgozik vidéken. Kr. Gy. Vendégségben Dunabogddnyban A dunabogdányi hagyomány- ápoló német nemzetiségi na­pok rendezvénysorozatainak keretében holnap, csütörtö­kön délután 5 órakor a buda­pesti Kossuth Lajos Gimná­zium német nemzetiségi ta­gozatának énekkara és iro­dalmi színpada ad műsort. Utána beszélgetés és vita kö­vetkezik, amelynek témája többi között Kanyó László, a Neue Zeitung újságírójának Thüringiai vázlatok című előadása, amely hétfőn hang­zott el a dunabogdányi mű­velődési házban. — Esztétikai nevelésről. A pedagógusjelöltek negyedik közművelődési tábora ez év augusztusában Zsámbékon nyitja meg kapuit A részt­vevők az esztétikai-irodalmi nevelés feladatait, módszereit összegezik a tíznapos prog­ram során. Előkészítik a le­letmentő tábort is, melynek feladata a nagymarosi víz­lépcsőnél az elárasztás előtt a terület történelmi emlék? tárgyainak felkutatása. Pest megyei alkotók és témák KIÁLLÍTÁSOK SZENTENDRÉN ÉS A FŐVÁROSBAN Balogh László festőművész kiállítása Szentendrén, a lakó­telepi klubban május 19-ig, Ef Zámbó István tárlata az új­pesti Mini Galériában május 25-ig, a csepeli képzőművészek bemutatkozása május 21-ig a Csepel Galériában látható. Az érdeklődők Tamás Ervin tárla­tát a Műcsarnokban május 21- ig nézhetik meg. A fővárosi tárlatok ezúttal a maguk sokrétűségében ad­nak választ a közművelődés irányait illetően, s bepillantást engednek a műfajok időszerű problémáiba is. Ezen a téren különösen érdekes Szabó Vla­dimir és Tamás Ervin tárlata. Lassan eltűnnek a határok az iparművészet és a plasztika között, erre utalnak Cságoly Klára törekvései, s igen sok energia rejtőzik Budapest gyűrűjében, melyre a csepeli képzőművészek tárlata ad bi­zonyítékot. Aki a mai fiatalok útkeresésére kíváncsi, az jog­gal keresi fel Csavlek András A hangszerek királynőjéről SZAKMAI BESZÉLGETÉS LEIIOTKA GÁBOR ÉRDEMES MŰVÉSSZEL — Vácott születtem, és az­óta is itt lakom. Akkor, sem akarok hűtlen lenni szülővá­rosomhoz, ha munkahelyeim Pesthez kötnek. Már gimná­ziumba és a Zeneakadémiára is Vácról jártam. Vác és kör­nyékének szépsége mindig megfogott: különféle nap­nyugtanéző helyeim vannak... Szeretem ezt a várost, a Du­nát, a tájat. — A város és Lehotka Gábor kapcsolatának egyik szép és jellemző dokumen­tuma a váci zeneiskola másfél éve felavatott orgo­nája. Lehotka sokat tett azért, hogy a kisváros ze­neoktatási intézménye ezt a z orgonát mondhassa a magáénak, amely ... — ... az ország legjobb or­gonája, és európai viszonylat­ban sem vallunk szégyent vele. A klasszikus irányelvek szerint készítette a drezdai Jemlich cég. Jellemzője, hogy a Magyar Orgonaépítő Válla­lat új üzemvezetése ma már példaként tekinti ezt a hang­szert, pedig annak idején bi­zony sérelmezték: miért nem velük építtettük az orgonát. A váci hatás egyébként már konkrétan lemérhető a nem­rég átadott vigadói gyakorló­orgonán is. — Amelynek ön és Ger­gely Ferenc volt a terve­zője. De maradjunk még Vácott! Miért állítja olyan határozottan, hogy ez az ország legjobb orgonája? — A cégek eleve meghatá­rozzák a hangszer minőségét és milyenségét is, a stílus ér­telemben. A Zeneakadémia orgonáját építő nyugatnémet Walcker cég példáiul roman­tikus elveket követ. Szegeden rektora Kádassy János. Az Liszt, az északnémet barokk iskolai rektorok közül Koren orgonákon pedig Bach „fek­szik” a legjobban. Ezen a vá­cin elsősorban a nagy barokk művek szólnak szépen, de ro­mantikus szerzők alkotásait, sőt modernet is nagyszerűen lehet rajta játszani. Minden orgona rendelkezik különféle regiszterekkel, ám az, hogy ezekre mit is írnak fel, sok­szor másodlagos, mint ahogy önmagában a regiszterek szá­ma sem mérvadó. Ez az orgo- na egyébként 27 regiszteres, vagyis nem a legnagyobb Ma­gyarországon, de mondom: nem ez a döntő. Sokkal in­kább a kivitelezés lelkiisme­retessége és pontossága, az anyag, az, hogy milyen szak­mai hozzáértéssel készül a hangszer. Tehát olyan ténye­zők hatnak, amelyek esetleg csak milliméterben, vagy a milliméter törtrészeiben fejez- netők ki. Ezek együttesen ala- KÍtják ki a billentési minősé­get, a játszótechnikai bizton­ságot, összefoglalva: a hang­zást. — Természetesen ebbe némileg beleszól a művész is. Hiszen ő „lehel lelket” a hangszerbe. S hogy mi­lyen eredménnyel, azt már sokszor megcsodálhattuk a különféle hangversenye­ken, lemezfelvételeken. Le­hotka Gábor az Országos Filharmónia szólistája, a Liszt Ferenc Zeneművé­szeti Főiskola és a Bartók Béla Zeneművészeti Szak- középiskola tanára, igaz­ságügyi szakértő, a Zene­művészek Szövetségének a tagja és a Liszt Ferenc Társaság alapító tagja, az idén az Érdemes művész címet is megkapta. Elfoglalt ember. Ha te­heti, mégis szakít magá­nak időt, hogy fellépjen szűkebb hazájában, Pest megyében. Az elmúlt esz­tendőkben Vácott, Foton, Szentendrén és Tápiógyör- gyén koncertezett. — A fóti mechanikus orgo­nán bizony elég nehéz játsza­ni, a szentendrei Péter-Pál templom hangszere ugyan elektronikus működésű, egé­szen újkeletű magyar gyárt­mány, de szintén nem tarto­zik a legkellemesebb instru­mentumok közé, bőven kár­pótolja viszont az előadót a helyszín sajátos atmoszférája. A tápiógyörgyei pedig egy egészen kicsi pneumatikus or­gona, amelyhez érzésem sze­rint sok magyar zenész le sem ülne, én mégis szívesen vállaltam itt is a játékot, el­sősorban a néhány éve még Tápiógyörgyén dolgozó Bihari József kedvéért, aki mindig példamutatóan szervezte meg ezeket a hangversenyeket. Most, hogy a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár igazgatója lett, Szentendrén folytatja lelkes és eredményes munkáját. Ügy érzem, jelenleg a megyében a szentendrei viszonyok ked­veznek leginkább a művésze­tek kibontakozásának, itt ugyanis olyan miliő, közeg, olyan általános közérzet, még pontosabban meghatározva: olyan perspektivikus hangulat alakult ki, amely mindenféle művészeti ág képviselőinek megteremti a teret és lehető­séget az eredményes alkotó­munkához. — Ez a kijelentés nem áll ellentétben „váciságá- val”? — Nem. Mert ha Vácott valamit bírálok, azt azért te­szem, mert szeretném a szent­endrei példát „átköltöztetni” a Duna másik nartjára ... Dalos Gábor és Janzer Frigyes bemutatko­zását Ok idén lettek Munká- csy-díjasok. Számunkra külö­nösen jelentős a szentendrei Balogh László és Ef Zámbó István kiállítása, hiszen ők a képzőművészet megközelítésé­nek más-más ösvényén halad­nak. Szabó Vladimír szigete Kettős meglepetés éri a Csók István Galéria látogató­ját; jók a képek, szinte vala­mennyit megvásárolták. Régen volt, hogy jó művészetnek ek­kora közönségsikere legyen, s ez igazolja a közművelődés hatékonyságát. Ami Szabó Vladimírt illeti; mindenek­előtt egyéniség, aki kitűnő humorral, rajzkészséggel, bő fantáziával rendelkezik. Nem csinál mást, mint ezt a belső gazdagságot kamatoztatja mű­veiben. Igaz, útja egyedi, iránya nem követhető, ter­jeszkedése sziget, de olyan, ahol szívesen tartózkodunk. Különben is ars poeticája a lényegre tapint; a festő, az igazi festő; egyéniség. Tamás Ervin képi laboratóriumában Pontosan erről van szó. Ta­más Ervin mérlegel és mér. Hol tartunk, meddig jutot­tunk, mit kell tennünk. Ta­más Ervin szigorú; .önmagá­hoz is az, kortársaihoz szin­tén. A látvány és asszociáció különböző dózisát adagolja minden képén, hogy végre megtalálja az optimumot. Bár ez még várakoztat magára, de annyit sikerül tisztáznia, hogy minden elvonatkoztatás csak akkor hasznos, ha a festő a kép követhető, felismerhető központját megépíti. Ezért több művén érezzük a helyes döntést, elmosódó fehér figu­rákat ábrák kísérnek. Becsü­letes festő, nem tűri a mellé­beszélést. Cságoly Klára textíliák Látszatra e kiállított tár­gyak textíliák, de olyan pom­pás a vonalvezetésük, hogy a kaput, ölelkezést, zászlót, ta­vaszt^ jelölő művek elérik a képzőművészeti rangot. A Nagymaroson dolgozó Cságoly Klárának itt és a lodzi, mad­ridi, varsói nemzetközi tárla­tokon sikerült bizonyítania, hogy nincs határ az ipar- és képzőművészet között. csak minőség van. E bizonyításért kapott Munkácsy-díjat A fi­gyelmet ezúttal külön is fel­hívjuk a Homokórára, mely itthon és külföldön egyaránt nagy sikerrel szerepelt. Csepeli képzőművészek tárlata Évtizedek óta kitűnő meste­rek, többek között Ék Sándor. Ilosvay Varga István, Olcsai Kiss Zoltán pallérozták a cse­peli tehetségeket, akik ma már jelöltekből festőkké, grafiku­sokká léptek elő. Csepel oda­adó, áldozatos társadalmi se­gítséggel, célratörő művelődés- politikával felnevelte saját művészeit. Már a környezet jellegéből adódik, hogy többen idézik az olvasztárokat, a munkát, így Keleti Jenő, La- cza Márta, ifj. Keleti Jenő. A csepeli művészek közül töb­ben, így Lelkes András, Der- gács Mária, Misch Ádám, Kaubek Péter, Pálffy Katalin érintenek Pest megyei témát, vagy itt dolgoznak. Figyelemre méltó Joó Margit érzékeny vonalvezetése, Kovács Sándor, Réti Mátyás, Hajtun Klára, Pipa Ildikó elmélyülése a fes- tészetben és a grafikában. Munkácsy.díjas Molnár Zsolt szavaival meg­nyílt a Bartók Galériában Csavlek András és Janzer Frigyes kiállítása. Mindketten idén kapták e rangos díjak Csavlek András egyedi han­gon érzékeli az óriásdaru tör­ténetét, az iparvidékek festői- ségét igen erős kísérletező-, kedvvel, mégis Janzer Frigyes szobrai tűnnek megoldottab- baknak, véglegesnek, különö­sen Nagy Balogh János port­réja. Jó nyitány után követ­kezhet az életmű újabb állo­mása, s ehhez segítséget nyújt a társadalom elismerése. Balogh László grafikái Balogh László következete­sen hű konstruktivista eszmé­nyeihez. Talán ő az, aki gra­fikusaink közül leginkább ké­pes a fölösleget száműzni lap­jairól. Ez a műszaki, szemlé­leti tisztaság, ez a gondolatok­ba öltöző fegyelem komoly ér­téket jelent. Izig-vérig szent­endrei művész nemcsak azért, mert itt született, hanem azért, mert Barcsay művészetének tanítványa, folytatója. A mester is megtisztelte Balogh László megnyitóját, s néhány szóval művészetének fegyel­mére és eleganciájára utalt, jelezve a nagy számú közön­ségnek, hogy a fiatal és tehet­séges festő-grafikus életműve, a magyar művészet szerves része. Ef Zámbó István groteszkjei Kezdetben úgy tűnt, hogy Ef Zámbó István a maga hap- peninges módszerével művé­szeti életünk új kuriózuma lesz. Már ma több ennél. Igaz, hogy a megnyitó gro­teszk elemeket is tartalmazott, de művei is a groteszk gondo­latébresztő lendületében fo­gannak. Az már képesség és karakter dolga, hogy a gyü­mölcsök magházait festőileg felszabdalja, s ez a hasítás erősen érzéki, erotikus ieliegű. Senki más ezt nem tudja így megoldani. Tanyájának és az utazás első lépésének képi kísérete is rendkívüli. Nem is egyszerűen mint rajz, fest­mény, hanem mint gondolat áramlik bennünk tovább. Losonci Miklós 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents