Pest Megyi Hírlap, 1978. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-09 / 107. szám
1978. MÁJUS 9 , KEDD Az első kapavágástól a harmadik ütemig Gyárépítők húszon innen és negyvenen túl Aláirfák a DKV-nál a védnökségi megállapodást Százhalombatta, Dunai Kőolajipari Vállalat. Az elmúlt évben — háromezer ember munkája nyomán — több mint nyolcmillió tonna kőolajat dolgoztak fel a Duna-parti város nagyüzemében, amely napjainkban hazánk tíz legnagyobb vállalata közé tartozik. S ha egyszer megírják az ezüst színű csőkígyókkal behálózott gyáróriás történetét, abban minden bizonnyal külön fejezetet szentelnek majd a fiataloknak. Az ok egyszerű: az első kapavágástól kezdve letették a névjegyüket a kőolajfinomító építésénél, s már az indulásnál — tizenhét évvel ezelőtti korszakot idézünk — bebizonyították, hogy bízvást számíthatnak segítségükre, életkorukból adódó lendületükre. S bár az üzem hőskorát emlékezetükben még élénken idéző egykori ifjak közül jó néhányan már elmúltak negyvenévesek, a mai generáció szerencsés módon átvette az elődök szorgalmas tenniakarását. A jelen pedig egyértelműen bizonyítja ezt a megállapítást Pergessük visz- sza a naptárt, s elevenítsük fel a gyáróriás születésének és izmosodásának éveit. A tényékhez feltétlenül hozzátartozik az is, hogy az egykor kétezer lakosú Százhalombatta — a Dunai Kőolajipari Vállalat mellett a Dunamenti Hőerőmű jóvoltából is— modern nagyvárosé fejlődött. Így kezdődött De maradjunk a Dunai Kőolajipari Vállalatnál, s idézzük fel a kezdetet. Az 1961- ben jóváhagyott beruházási alapokmány pontosan- meghatározta, hogy az első szakaszban tizennégy technológiai üzemet és segédüzemet létesítenek. Ám egy évvel korábban már nyilvánosságra került a nemes vállalás: a KISZ V. kongresszusán az ifjúkommunisták védnökséget vállaltak a vegyipar, s így a Dunai Kőolajipari Vállalat építése felett A tervet sikerült valóra váltani, s az olajvárosban ma is gyakorta mesélnek a törzs- gárdatagok pályakezdő kollégáiknak 1965. április 4-ről, amikoris határidő előtt sikerült átadni az atmoszferikus és vákuumdesztillációs üzemet. S abban, hogy mindez megtörtént, jelentős részt vállaltak a KISZ-fiatalok, akik soha nem ismertek lehetetlent, mindig ott segítettek, ahol éppen szükség volt rájuk. Az idő azonban nem állt meg, a népgazdaság benzin-, gázolaj-, kenőolaj-, illetve vegyipari- és petrolkémiai alapanyagigénye, valamint a Dunamenti Hőerőmű bővítésével a fűtőanyag-felhasználás növekedése szükségessé tette a vállalat továbbépítését. A Gazdasági Bizottság 1969 májusában jóváhagyta a DKV-be- ruházásnak második ütemét. S talán felesleges mondani, hogy a fiatalok védnökségi, vállalása tovább folytatódott. A második ütem építése 1976 végén befejeződött, s a következő évben megkezdődött a harmadik ütem kivitelezése: ennek lényege az, hogy a vállalatnál az V. ötéves terv végére tízmillió tonna kőolajat dolgoznak majd fel évente. Változó tartalom Lényeges változás az üzem történetének új fejezetében: a korábbi központi helyett most már helyi KISZ-védnökséggel bővül. Ez nem csupán formai, hanem lényeges tartalmi változást is jelent, hiszen amit a százhalombattai ifjúkommunisták korábban országos támogatással elértek, azt most elsősorban saját erejükre, leleményükre, az üzemen belüli összefogásra támaszkodva kell megvalósítaniuk. A kilenctagú védnökségi szervező bizottság pedig pontosan meghatározta a tennivalókat. Legfontosabb feladatuk a mozgósítás: az ifjúsági szocialista munkaversenyt mindenekelőtt a védnökségi vállalások teljesítésére orientálják, s társadalmi munkaakciók, kommunista műszakok szervezésével segítik elő az egyes üzemek átadását. így például a negyedik negyedévben induló könnyűbenzin-izo- merizáló üzem elkészülte után, közvetlenül a termelés megindulása előtt, a KISZ-fiatalok takarítanak: manapság nehéz dolog ilyen célra segédmunkást kapni. S a jövőben is igénybe veszik a százhalombattai KISZ-esek a védnökségi vállalásukat tudató, úgynevezett „zöld utas” leveleket; már az elmúlt esztendőben is hiányzó szerelvényeket, berendezéseket, acélszerkezeti elemeket sikerült így határidőre beszerezniük — soron kívül. S miért mondtuk el mindezt? Azért, mert tegnap a helyi védnökség eredményessége szempontjából döntő jelentőségű megállapodást írtak alá a Dunai Kőolajipari Vállalat ebédlőjében: Rátosi Ernő, a DKV igazgatója, Valamint Mérges István, a nagyüzem Háder Mihály, a védnökségi szervező bizottságának titkára, Kanicsár István, a generálkivitelezők munkáját összefoglaló Dunai Kőolajipari Be- runázás KISZ-bizottságának titkára és Hülvely Lajos törzs- őrmester, a beruházáson dolgozó katona fiatalok képviselője aláírásával dokumentálta és pontosan rögzítette a fiatalok vállalásait, a DKV pártós gazdasági vezetése pedig megteremti a végrehajtáshoz szükséges feltételeket. A megállapodás kétezer harminc éven aluli fiatalt érint: a DKV ifjúkommunistái mellett a beruházás generálkivitelezőinek, valamint az egyik honvédségi alakulat KISZ- eseinek támogatását jelenti. A jövő útja S az élet ezután sem áll meg: eldőlt már a jövő útja is. A harmadik ütem befejezése után, 1981-ben elkezdődik az ötmilliárd forintos beruházással megvalósuló katalitikus krakküzem építése, . amely előreláthatólag 1985-re elkészül; akkor tovább bővülhet a Százhalombattán előállított — számuk jelenleg nyolcvan — vegyipari termékek skálája. S aligha tévedünk, ha azt állítjuk: az üzem történetének legújabb, ma még csak tervasztalon létező fejezeténél is folytatják a nemes hagyományokat az olajváros fiataljai. Falus Gábor Portáljaink exportra Harmincéves az Országos Mentőszolgálat Áz élet hívószáma: 04 A Magyar Hajó- és Darugyárban az első negyedévben tizenöt darab öt, illetve tizenhat tonnás portáldarut szereltek össze Kuba, valamint a Szovjetunió részére, három darabot pedig összeszerelés nélkül szállítottak Marokkóba. Az utca tömör zaját valósággal kettéhasítja a vijjogó, szabad utat követelő hang. Szélső sávba húzódnak a gépkocsik, a járdán lelassul a gyalogosok hömpölygő áradata, sokan megállnak. Villogó kék fénnyel, lobogó piros zászlóval száguld a fehér autó, talán versenyt fut a halállal, az idővel, rohan azéletért. A nap 24 órájában, az ország különböző pontjain több ezren tárcsázzák a 04-et, az élet hívószámát. A jelentkező hang mindenütt ezt ismétli: Mentők! Mi történt? S egy percen belül már indul a gépkocsi. Állami feladat Harminc éve annak, hogy hazánkban állami feladat lett a mentés. A Népjóléti Minisztérium irányításával 1948-ban megalakult az Or. szágos Mentőszolgálat. A jubiláló intézmény három évtizedes múltja elevenedik meg dr. Bencze Béla főigazgató szavai nyomán, akit Budapesten, a Markó utcai központban kerestem fel. Irodájának falán a magyar mentőszolgálat hálózati térképe. Gombnyomásra kigyulladó, apró fényes pontok jelzik a 159 mentőállomást, melyek a megye- székhelyeken levő mentőszervezetekhez tartoznak. Az egész hálózatot a térkép szívében, a fővárosban levő központi bázis, az Országos Mentőszolgálat Főigazgatósága fogja össze, irányítja. — Mindössze hetvenhét mentőállomása volt az országnak a megalakulás évében, meglehetősen hiányos felszereltséggel működtek. A 154 mentőautó megjárta a második világháborút, nem kis gondot okozott a 12 típus javítása, alkatrészellátása. De még így is 2,6 miliő kilométert tettek meg egy év alatt, 149 ezer embert szállítottak. Mindezt 229 mentőszemélyzettel! Aztán, ahogyan az évek múltak, ha nem is látványosan, de fokozatosan erősödött az intézmény — emlékezik vissza a főigazgató. — Sokat segítettek a tanácsok, a társadalmi szervek. 1954- ben megjelentek a rohamkocsik. Jelenleg Budapesten három, vidéken pedig nyolc Mercedes áll készenlétben. Számításaink szerint még legalább öt évbe beletelik, míg minden megyeszékhely vezető mentőállomását el tudjuk látni ezekkel az átépített rohamkocsikkal. Az intézménynek ma már egységes a kocsiparkja: 1300 Nysával rendelkezik, ebből Meggyötört gyerekek Szülők a vádlottak padján „Jobb sorsra érdemesek” — zárta a rendőrségnek írt jellemzést a Prigyem kislányokról a bugyi iskola igazgatója. „A gyerekek értelmesek, de testi fejlettségben mintegy két évvel visszamaradtak hasonló korú társaikhoz képest, érzelmi életük pedig sivár és labilis” — ez viszont már a bírósági ítélet egyik kulcsmondata. Mert a Pri- gyeni kislányok ügyéből bűnper lett. Ifjúság elleni bűntettért a szülők: Prigyeni József és élettársa, Mayer An- talné kerültek a vádlottak padjára. A 47 éves férfi és az 54 éves asszony kapcsolata még 1974-ben hangos botrányok közepette romlott meg. Ab. ban az esztendőben fogadta be ugyanis a földműves Pri- gyenr egyszoba konyhás házába L. Józsefet azzal, hogy a férfi segít majd neki a gazdálkodásban. Hamarosan azon. ban olyan vészjósló félté- kenységi jelenetek színtere lett a lakás, amelyek szüntelenül a családi dráma lehetőségével kísértettek. Prigyeni — aki saját házából 1975- ben kiszorult az istállóba — elkeseredésében nemegyszer kalapáccsal és vasvillával tört be a lakásba, s ott fejszével zavarták egymást Mayerné- val és L. Józseffel. A 11 és 7 éves kislányok az ágy alatt remegték végig a trágár szavakban és obsz. cén jelenetekben nem szűkölködő, s gyakran hajnalig tartó cirkuszokat. Az ilyen éjszakák után a gyerekek kimerültén érkeztek az iskolába és tanulmányi eredményük visszaesett. Az elmúlt évben pedig végképp elhanyagolta őket anyjuk, nem mosott, nem főzött rájuk, s megtetvesedett kisebbik Iá. nyát is csak többszöri figyelmeztetés után volt hajlandó orvoshoz vinni. A helyi tanács a családi béke helyreállítását L. József elköltöztetésétől remélte, és a hatóság közreműködésével a férfi valóban ott is hagyta a Prigyeni házat. De a botrányok most már egy újabb, harmadik személy miatt változatlan hevességgel folytaid tak, s ezután a tanács már kénytelen volt állami gondozásba venni a gyerekeket, a süllők ellen pedig feljelentést tett. A Pest megyei Bíróság dr. Várady tanácsa az apát 4 hónapi börtönre ítélte, míg Ma- yerné büntetése 10 hónapi szabadságvesztés, de ezt az asszony egészségi állapotára tekintettel a bíróság 3 évi nróbaidőre felfüggesztette. Az ítélet jogerős. B. E. 850 a futókocsi, a többi biztonsági tartalék az állandó készenléthez. Évente 430— 440 új járművet szerzünk be. ugyanis százezer kilométer után lecseréljük őket. Nálunk nem öregedhet el a géppark. /. fenntartási költség 464 millió forint volt 1977-ben. Egy órán belül — Ma már európai színvonalú a mentőszolgálat felszereltsége az országban: rádiótelefon a mentőautókon, vákuummatrac, lélegeztetőbalfon, oxigénpalack és más fontos eszközök, melyek az életmentéshez kellenek. De talán az első feltétel: a gyorsaság... — Statisztikánk szerint sürgős hívásra a betegek 62,5 százalékát egy ófán belül kórházba szállítjuk, a többinél sem lépjük túl a két órát. Ha mégis előfordulna, ezért büntetés jár. Ügy alakítottuk ki a hálózatot, hogy az állomások 30 kilométeres távolságra legyenek egymástól. 15 kilométer sugarú vonzáskörzettel. Ezek az állomások tavaly összesen 1 millió 758 ezer beteget szállítottak. 42 millió 860 ezer kilométernyi távolságon. Nincsenek üresjáratok. Itt. a fővárosban a diszpécserközpont minden megyei vezetőállomással állandó rádióösszeköttetésben van, utasítja s koordinálja a megyék közti gépkocsimozgásokat. — Átlagosan hányán veszik igénybe a mentők segítségét? — Megyénként eltérő, de harmincs év alatt az ország lakosságának csaknem háromszorosát — 2.7. millió 330 ezer beteget — szállítottunk, a gépkocsik 656 millió kilométert tettek meg. — Csillagászati számok! Pedig még a légimentésről nem is esett szó... — 1957-ben a paralízisjár- vány idején gyermekéletek függtek a mentők gyorsaságán. Ettől az időponttól számítható hazánkban a légimentés létrejötte. Négy me. revszárnyú — Morava és Pilatus típusú — gépünk van, melyek negyven szükségre- nülőtéren és a mezőgazdasági gépek kifutópályáin tudnak landolni. Tervezzük egy helikopter beszerzését is az elkövetkező években, megkönnyítené a súlyos, gyors beavatkozást igénylő betegek fővárosba, vagy külföldre szállítását. Szakképzett személyzet — Nemzetközi hírneve van a magyar mentő szakember- képzésnek, mely világviszonylatban a legjobbak közé számítható... — Minden szerénységünk ellenére nem állíthatom, hogy túloz. Valóban, az 1949 óta folyó mentő, és szakápolóképzésünk külföldön is elismert. 1975-ben az Egészség- ügyi Főiskolán létrejött a mentőtisztképző szak. Munkájuk az orvos és az ápoló között határozható meg. A mentőszolgálatnak nem. csak a betegszállítás, a baleseti kivonulás, hanem az elsősegélynyújtás oktatásának módszertani irányítása szin. tén feladata. (85 ágyas mentőkórházunkban rendszeresen tartunk a vidéki dolgozóknak is szakmai továbbképzést.) Elemi csapás idején a küzvetlen embermentésen túl a gyakorlati lebonyolításhoz kikérik szakvéleményünket. Ez történt például o Boráros téri tömeges HÉV-szerencsétlenségnél. Mi — s ezen az Országos Mentőszolgálat 5700 dolgozóját értem — mindenütt ott vagyunk, ahol emberéletek forognak kockán. Hogy megtarthassák régi jó hírnevüket, az nemcsak a káderképzésen, hanem a technikai feltételek megteremtésén is múlik. Az V. ötéves terv végére befejeződik Budapesten az országos mentő, bázis építése, mely a légi betegszállítás és a mentőállomások komplex irányítóközpontja lesz. Korszerű, vezeték nélküli hírközlőhálózat fonja át majd az egész országot, hogy szükség esetén a legkisebb települések lakói, hoz is időben érkezzék a segítség. Horváth Anita ^yúnucíL níjcitencipi vircic^ Három gyerek közül tán a kis Mónika érezte meg legkevésbé anyja távozását. Lehet, hogy hatéves csöpp esze sem fogta fel, hogy ezután nem lesz kinek mondania: anyukám? Vagy az könnyítette meg a dolgát, hogy mindig is erősen vonzó- dott-kötődött édesapjához? Ki tudhatná ezt? Mindenesetre a többiek megkönnyebbülten figyelték, hogy kishuguk nem keres-kutat anyjuk után. Tibor, a tizennégy éves nagyfiú, büszke, kamaszos gőggel rázta meg magát. Erőnek, erejével egy hajdani emlékkel viaskodott: egy idegen férfi őt, a négyéves lurkót hajánál fogva ta- szigálja ki a szobából, s anyja nem nyújtja fia felé védőn a kezét. A tízéves emlék, megtűzdelve ki- sebb-nagyobb pofonokkal, szinte teljesen feledtette az azt követő nyugodt éveket. Erősítgette tehát magát Tibor, s közben bosszút is esküdött a világ valamennyi nője ellen. A felelősség mint fogalom, tér. mészetesen nem fordult meg a fejében. De, amint apja mellé állt a harc első pillanataitól, s azután is, besegítve testvérei gondozásába, már sejtette vele, végérvényesen elmúltak a gondtalan gyermekévek. Zsuzsa, a maga tizenhárom évével, a becsapottság minden kínját átélte néhány hét alatt. Még akkor sem akarta elhinni a valóságot, hogy anyja egy férfiért őt is elhagyta, amikor a nyaralásból hazatérve, csak hűlt helyét találta. Megígérte, hogy engem magával visz — zokogta kétségbeesett-vigasztalanul, s hetekig szólni sem lehetett hozzá. Azóta is gyakorta könnybelábac? a szeme, keze megindul a telefon- kagyló felé. hívná az anyját. Mégsem teszi, erősebb a büszkesége. Pedig úgy érzi, sok-sok év eltelt tavaly nyár óta, s nem érti: rám sem kí- ványcsi Anyu? Pedig azt mondta, engem szeret a legjobban a világon. Amint közeledett a vasárnap, s szaporodtak a különféle anyáknapi hirdetések, egyre ingerültebbé vált. Hol sírva ugrott fel vacsora közben, s a fürdőszobába rohant, hol meg fennhangon kijelentette: az állatok sem hagyják el kölykeiket, csak az én anyám. Még az egyik szomszédasszonyhoz is benyitott pityeregve: ugyan kinek vegyek én virágot anyák napján? Ki sugallta neki a gondolatot végül is, nem derül ki soha. Tény, hogy vasárnap reggel a három gyerek apjuknak nyújtotta át a szeretet és hála anyáknapi virágait... D. Gy. I
