Pest Megyi Hírlap, 1978. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-07 / 106. szám

WA\W.WAWWi.y.>x.v.xw;‘ÄW.WWAV.V.Wv.v.v.v.;.>7-S*7/^

sVútríap 5

v>:‘vX,XÍ<r2<eI?ááAá^i^iMViMÍiÍ*Ii:vÍ<Í<e>X<rXvvee^v«v«v«VVVtV^i.i!^w-vX%wv.wv.v.vX^s*

•:•»:•:•:• rr.sr yyy.'y. mec.\ti

Hunyadi István:

Mint a guzsalya mellől...

N.

I agyanyámmal álmodok mostanában. Beszélgetek vele, mintha élne. Fekszik az ágyban, ahogy benyitok hozzá. így láttam őt utoljára, verítékezve tusakodott a beteljesedő- vel. Apámat várta akkor, tőle akart elbúcsúzni. Kiparancsolta a legnagyobb földi hatalmat szegényes, ócska bútorú lakásából. Petróleum világított nála, tejüveg bura alatt. Tudom, hogy nincs már köztünk, nem él, de álmomban hallom a hangját.

— Be kellett volna zárnom az ablakot — kezdte —, mindig beugranak a macskák. Habár ők is élőlények, az állatok. Törődnek velem.

— Sok volt a tanulnivalóm — men- tegetőzök — álmomban diák voltam megint.

Tőle tanultam, hogy a beszéddel is lehÄ simogatni. Nemcsak beszéddel, hanem a tág, dióbama szemek puhaságával is. Még sokáig -láttam a szemeit álmomban. Az álom nem ismer időmúlást. Mozgásában látom, köznapi gesztusaival, ahogyan kihajolt az ágyból, hogy jobban láthasson. így maradt nekem óriásnak.

Az öregek sok mindenre emlékeznek, amit elfelejtenek mások, vagy nem vesznek tudomásul. A fiatal keresztülvág az esztendőkön, mint a mesebeli griff, nem figyel a zúgások, ra, örvénylésekre. Valamilyen célra függeszti a tekintetét.

Nagyanyám tudta, vagy sejtette legalábbis, miféle vékába rejti történeteit.

Kitalálta, vagy megesett a valóságban is, sohase kérdeztem. Szünet nélkül dolgozott a képzelete, egybeolvasztott valót és hihetetlent, angyalit pokolbelivel csévélt egymásra, ahogyan kedvenc írója, Jókai tette.

Sűrűn emlegette apját, akinek német neve volt, de Windischgrätz herceg cserepárjával tusakodott. Nemzetőr volt Buda szétlőtt falai alatt. Ezekben a sehol fel-nem-jegyzett csetepatékban fázott meg és föl se kelt többet az ágyból. Birner Jozefin- nek hívták nagyanyámat.

Fiai édeskeveset törődtek vele, apámat kivéve, aki be-beugrott hozzá pár rövid pillanatra. Mit is tehetett? Járogatott a szomszédokhoz, hogy kinyissa mesélő kedve kaptárát. Mint aki a guzsalya mellől szövögeti történeteit. A guzsalyról teke. ródnek le a legszínesebb mesélni valók. Az elbűvölés gyönyörűsége őrizte őt fiatalnak. Színész alakít így, vagy költő, ha rátalál valami lényegesre.

Ezt a mesét hallom ma is éjszakánként, úgy kaipaszkodik a csend falára, mint örökzöld folyondár. Ahogy a pásztorok összekapják mellükön a szűrt, vagy fonóasszonyok ringatják derekukat a rokka mellett Félig-meddig történet, amit mondanak, másik fele kitalálás, mágia.

Ami megmaradt róla, egyetlen szorongó kép. Sípolva lélegzett, szakaszos nekifutásokkal, meghalni mégse tudott. Két napja virrasztottunk egyik nagybátyámmal. Velünk volt fagyosan, idegenül, de érzékszerve nem fogadott el emberi szót. A fiát várta, elsőszülött fiát, akinek sürgö- nyöztünk. Csak ő zárhatta le a ^szemét. Késő délután érkezett, egyik jaj. gató-szeles februári napon. Közelebb lépett, s az ágyánál megállt apám. Nem csókolta meg, nézte a könnyein keresztül. A haldokló, akiről azt hittük, elvesztette kapcsolatát a világgal, kinyitotta a szemét résnyire csak. Fölismerte. Azután mozdult a keze, mintha ujjával kaparászna a takarón. Elcsendesedett.

Apám lezárta a szemét.

Ilyen egyszerű, hűséges asszony volt a nagyanyám.

Nem hagyott örökséget mást, csak a mesét.

Kőbányai János:

(ulya és fiú

A kutya három hétig volt kórházban. Amikor a fiú behozta, már két napja lázas volt. Alig volt jártányi ereje a halálos kórtól a beteg állatnak, ezért a karján kellett hoznia.

Most eljött, hogy hazavigye. Aláírta az átvételi elismervényt, kifizet* te az orvosi költséget, elindult a bejárati ajtó felé. Mellette a kutya emelgette puha tappancsait.

A fiú úgy gondolta, hogy a pórázt elég, ha a kórház kapujánál csatolja rá, hadd mozogjon addig szabadon. Kinyitotta a nagy szárnyas ajtót, s a kutya gyorsan kisurrant előtte.

Sárga, barna, rőt levelek repkedtek zizegve odakünn, a bő levéleső áldón hullt a földre és betakarta az Állatorvosi Klinika útjait. A szél, amely leverte a leveleket az ágakról, meleg jószagot hozott magával, és langyos esőt. A kutya leült, két mellső lábát maga elé terpesztette.

Nem sokáig maradt így, fölállt, lefogyott testét előre nyújtotta, orra a földön volt, így elindult, mintha valamit keresne. Azonban alig ért az első fáig, egy pillanatra megtorpant és szaladni kezdett.

— Gyémánt, ne hülyéskedj. Gyééé- mánt! — kiabálta a fiú. — De már rohanva az egyre távolodó fekete szőrgombóc után.

Az meg boldogan feszítette kis, fehérfoltos mellét a sárga, barna, rőt levélruhás szélnek, hátracsapta a füleit, testén a hosszú csimbókos gyapjak áramvonalba rendeződtek. Óriási ugrásokkal repült át a gyűrűző pocsolyák fölött. Nagy, nagy erőt érzett a lábaiban, egyre gyorsabban futott, oly mohón vetette magát ebbe az eszeveszett iramba, mintha napokig nem ivott volna vizet, s most szomját enyhítené. Végigszaladt a kerti utakon a pavilonok között, majd kiért a klinika főútjára. A szabad, széles út látványa, megrészegítette. Még gyorsabban szedte a lábait.

Csodás dolog volt zúgó fejjel szaladni, nyitott szájjal szürcsölni a levegőt, melyet a sebességtől sűrű, hűs közegnek érzett.

Közben magas hangon fel-felvak- kantott — bár ezt nem nevezhetném ugatásnak, de emberi indulatszónak sem.

Kiért a főbejárathoz — a portás meghökkenve kapta fel a fejét, — s rohant ki az autóknak szélesre tárt nagy, kétszárnyú kapun. A kerítés mellett futott, a nyílegyenes utcán. Szürke, végtelen falat látott az egyik oldalon, a másikon pedig az autók elsuhanó kerekeit, egy-egy járókelő bokáját. Testét pattanásig előre nyújtotta, szaladt, szaladt, szaladt. Már nem látott semmit, a környező világ dolgai összefolytak előtte, valami nagyon szép kékséggé. Elvesztette a lábait, a mellét végtelen szélesnek érezte — aztán jóllakottság, megnyugvás, és álmosság öntötte el, amely megbénította.

A fiú a Rottenbiller utca sarkán talált rá. Amikor fölemelte a fejét, kutyája szeme még élt. Hirtelen a kékség helyére — a fiú arca került. Szólni akart, de csak egy pillanatra villantak ki fogai, a fekete gyapjúpofa alól. S még mielőtt végképp mindentől elszaladt volna, nagy meleg, bánatos szeme a fiú szívébe költözött.

Édesanyák

Nagy László:

Májusi rózsa

Elvette tőlem a lángot, szívénél gyermek érik, járja a bánya-világot, kormos a lába térdig.

Fürgén csak két szeme győz a

síkon, meredek dombon. Nehézkességével ő a földön lépkedő sólyom.

Éjjelek, nappalok jönnek, jajgat s mosolyog, mintha ölében lenne a földnek minden öröme, kínja.

Sápadt az asszonyka, már a gyermekért csatáz nyíltan, megveti azt, aki szánja, szóljatok hozzá vígan.

Kínjai tornyát sikítva dönti, ha eljön az óra, s akkor világra virít a legszebb májusi rózsa.

Kiss Dénes:

Aszályos arc

Arcával nem kínál

anyám

mosolya cserepesre száradt Vak titkait sugdossa rám életnek halálnak

Már tudom szent

csipkebokor ami örökre eltakarja amikor föllobban vakítón ahogy sohasem akarta

Gutái Magda:

Változás

Mészáros Géza grafikája

Marafkó László:

Sugárzás

Radóczy Mária tollrajza

Hajad, ahogy keretbe foglalja arcodat. Lassan

megőszülsz. Őszre az arcod is

megváltozik.

Fiút szülsz.

Bános János:

Üzenetek

Jaj anyám ki ajkára adtad a szót mint duzzadt emlőd fiadnak nem tudtad: a farkasok dühe széttépi az emberek nyelvén dadogót

2.

Lám most kisírhatnád magad a síráshoz is egyedül vagy Lám most elmehétnél magad az út is menne lábad alatt

3.

Láttam én a tengert: átkarolhatatlan Félelmek karolnak még hatalmasabban

4.

Szerettelek s olyan reménytelenül mint lepke a fényt ki vakon az ablaknak repül

5.

Csupa hiány az ember kitöltik a nagy hallgatások Pillantása szárad a kerten s a földben dermedt hóvirágok

Visszafojtott láng, befelé növekvő sugárzás — mint magról a gyümölcs, a világ leomlik róla, amint hasát óvón

körbefonja.

Turbók Attila:

Tavasz jön

Tavasz jön, hű szó évszaka, május, gyöpön az eb már száguld

kerengve,

bokrok tövében pirul a lányarc, érik az apró japán cseresznye.

Asszonyom várom, munkából

megjön,

hasát kezével kacsozva óvja,

fütyül reá a tömeg, a hajsza, örömöm mégsincs elmaszatolva.

Arcán a foltok barnába dőlnek, orráról eltűnt a piszeség,

lábán vászoncipő, bokáig zárva, viszi a terhet, jaj viszi még.

Harmadíziglen öröm a lépte, halott apám, anyám helyett

őbenne érik a télre

✓

fittyet hányó igyekezet.

Szigethy András:

Igazolatlan

A

znap ugyanúgy ébredt Korga Imre segédmunkás, ahogy évek óta szokott. Félálomban hallotta, ahogy felesége odakint a konyhában a kis gáztűzhely körül matat, felteszi a gyereknek a tejet és magának az elmaradhatatlan kávét.

Kikelt az ágyból, belebújt papucsába és megengedte a vízcsapot a fürdőben, hogy mire borotválkozni kezd langyosabb legyen a víz. Ilyenkor a gáztűzhely mindkét lángja foglalt. Pedig melegvízben sokkal jobb lenne borotválkozni, de az asszonynak mindig ilyenkor kell reggelit készíteni.

Ahogy borotválkozott, többször megszagolta a habot, és úgy érezte, hogy az arcától a hab is átveszi a marógépekről lesikló vasszeletek édeskés szagát. Amikor elkészült, jó erősen bedörzsölte bőrét Pitralonnal és öltözni kezdett. Még egyszer megnézte, fel van-e húzva a csörgőóra, nehogy a fia elaludjon, ha már ők nincsenek itthon, és elkéssen az iskolából. Leült az ágy szélére, azt figyelte, ahogy a gyerek erősszálú haja megtörik a párnán. Miközben zokniját húzta, arra gondolt, ideje volna már leszoktatni a gyereket arról, hogy nyolcéves korára még mindig üvegből igya a tejet, reggelenként,

amit a felesége odakészít az ágy mellé.

Dehát, ha neki így jobb, akkor hadd igya. Attól még ugyanolyan nagy gyerek. Meg aztán mi van abban, hogy cumisüvegből issza a tejet? Az asszony ugyan sokat morgóit érte, de ő azt mondta; ha így esik jól.

— Siess már, elkésünk — szólt be a felesége, de Korga nem mozdult az ágy széléről,, s amikor a nő ideges, vékony hangján röviden megkérdezte, hogy nem jössz, ő azt mondta, nem, majd elmegyek a későbbi busz- szal, még azzal is beérek.

Az asszony értetlenül topogott még egy darabig, az előszobában, s csak az ajtó csapódása jelezte, hogy elment.

K

orga felállt, kinyitotta a szekrényt, és kivett egy fehér inget, aztán nyakkendőt keresett hozzá. A nylonzsákot lehúzta szürkecsíkos öltönyéről, és lassan öltözködni kezdett. Gondosan megkötötte nyakkendőjét, kifényesítette cipőjét, visszaült az ágy szélére és várta, hogy megszólaljon a vekker. Nem akarta előbb fölkölteni a gyereket. Késői gyerek volt. Már le is mondtak róla, hogy valaha is gyerekük szülessen, de aztán meglett a

gyerek, nem könnyen, hiszen Kati akkor már negyvenéves elmúlt.

Amikor a csörgőóra megszólalt, és a fiú kinyitotta a szemét, először megijedt, mert megszokta már, hogy az apjáék reggeli műszakba járnak, és nincs otthon senki. De aztán, ahogy az apja azt mondta, ma nem kell iskolába menni, kiugrott, az ágyból, hogy akkor megnézi a délelőtti tévéműsort.

Korga Imre akkurátusán megágyazott, segített felöltözni a fiának, a lepedők alól, a szekrényből elővett kétszáz forintot a dugipénzből és elindultak a fiával kettesben a városba. Korga megmutogatta a házakat, ahol valaha apjáék, nagyapjá- ék laktak, lementek a vízpartra, és figyelték, ahogy a sirályok lomha repüléssel kísérik a súlyos terhekkel megrakott uszályokat. Néha köveket dobtak a vízbe, hogy a felfröccsenő víz szikrát vetett a fényben.

Megálltak a kirakatok előtt, végignézték a játékokat, és kiválasztottak egy sárga színű autót. Megebédeltek a város fölé emelkedő, széljárta lépcsősor tetején épült étteremben. Korga megivott egy üveg sört, a fia pedig megkérdezte, hogy ihat-e még egy kólát.

— Persze. Miért ne? — mondta Korga ugyanúgy, amikor a második üveg is kiürült.

D

élután moziban voltak, és még hazafelé is azt beszélték, hogy milyen szép színű volt a tenger.

Este boldogan aludtak, és az ösz- szetdlt ágyon kinyújtották karjukat, hogy rossz álom esetén megérintsék

egymás kezét. De nem álmodtak rosz- szat.

Korga frissen ébredt, csak amikor a vas öltözőszekrényébe beakasztotta ruháját, akkor fogta el valami szorongás: mit fog mondani a művezetőnek? Hol volt? A csarnok felé tartva még úgy gondolta, talán az lenne a legjobb, ha azt mondaná, hogy tegnap berúgott, és azért nem akart bejönni, nehogy a gépek között járva, valami baleset történjék. Igen, ez lesz a legjobb, döntötte el. Hiszen volt már ilyen eset és a művezető utólag szabadságot íratott ki arra a napra. Ezt kell mondani, ezt kell — hajtogatta magában, amikor belépett a csarnokba, de ahogy a bajuszos, nagydarab művezető előtt állt. csak annyi jött ki belőle.

— Sétáltunk... A fiammal sétáltunk, és jó volt...

— Na, és mit gondol Korga szaki, ha a gyárban egyszerre mindenkinek eszébe jutna, hogy sétálni akar a kisfiával, akkor mi lehne? — kérdezte mély, dallamos hangján a művezető.

— Nem tudom, kérem.

E

gynapi igazolatlan hiányzás miatt elvonták Korga Injre évi nyereségét. Amikor ez kiderült, az asszony ordítozott vele a konyhában. Azt kiabálta, hogy nem elég neki az első műszak, itt vagytok utána a nyakamon, a főzéssel, a mosással, az alsógatyáitokkal.

Korga Imre semmit nem szólt. Este lement a kocsmába és sört ivott. Másnap zúgó fejjel ébredt, de pontosan ért be a munkahelyére, időben blokkolt, és rendesen dolgozott egész nap.

f