Pest Megyi Hírlap, 1978. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-31 / 126. szám

1978. MÄJUS 31., SZERDA AP Heti jogi tanácsok • Mi a fizetett szabadnap, és mi a fizetett szabadság kö­zött a különbség? Egy mezőgazdaságban dol­gozó levélírónk írja, hogy ná­luk gyakran azonosítják a fi­zetett szabadnapot és a fizetett szabadságot. O maga sem. tud­ja, hogy mi a kettő között a különbség. Valóban, mi is tapasztaltuk, hogy a dolgozó nőt és a gyer­mekét egyedül nevelő apa: megillető fizetett szabadnapot és a fizetett szabadságot gyaa- ran azonosítják. Ezzel kapcso­latban az alábbi tájékoztatást adjuk: A 12/1973. (XII. 23.) Mü. M. sz. rendelettel módosított 6/1967. (X. 8.) Mü. M. sz. ren­delet 18/C. §-a alapján a dol­gozó nők, valamint a gyerme­küket egyedül nevelő apak részére évenként — a 14 even aluli gyermekek számától füg­gően — fizetett szabadnap jár. az említett rendelet szerint az Mt. V. 59. §-ában megnatáro- zott fizetés nélküli szaoadna- pon túlmenően, a dolgozó nőt es a gyermekét egyedül nevelő apát évenként a tizennégy évesnél fiatalabb egy gyerme­ke után 2, két gyermeke után 5, három és enne! több gyer­meke után 9 fizetett szaoad- nap illeti meg. A szabadnapo­kat a szabadságtól elkülönítve keil nyilvántartani. Ezért, ha a dolgozó munkaviszonya év közben megszűnik, és munka­helyén az időarányos fizetett szabadnapokat nem vette igénybe, a ki nem vett szabad­napokat pénzben megváltani nem lehet. Új munkahelyén azonban a dolgozó igényt tarthat a még ki nem vett szabadnapok fel- használására. Itt válaszolunk K. N.-né gödöllői olvasónknak is, akitől új munkahelyén megtagadták a ki nem vett szabadnapok kiadását, neki ta­nácsoljuk, forduljon a jelenle­gi munkahelyének munkaügyi döntőbizottságához. Nem he­lyesen tette az az építőipari vállalat sem, ahol E. L.-né dol­gozik a fővárosba_nL_mert_a fb ’ zetett szabadnapok "j&ámá't 'á' szabad szombatok miatti sza- badságcsökkentésnél figyel­men kívül kell hagyni. Nem lehet tehát csökkenteni a sza­bad szombatokra figyelemmel, ezért neki is az a tanácsunk, hogy a vállalati munkaügyi döntőbizottságnál keresse iga­zát. Az előbb elmondottak ér­telemszerűen alkalmazandók a gyermeküket egyedül nevelő apákra is. • Megilleti-e a láthatás jo­ga a nagyszülőt? A válasz egyértelműen igen. Nemrég a szerdai ingyenes jo­gi tanácsadáson felkeresett bennünket egy idős asszony és elmondta, hogy unokáját tilt­ják előle, pedig életének már nincs sok értelme, ha unokáját nem láthatja. A 4 éves kisfiú is nagyon szereti nagyanyját, és tulajdonképpen azért tiltják tőle, mert nagyon elkényezteti. Nem hisszük, hogy helyesen teszik a szülők, hogy a nagy­mamát eltiltják a gyerek lát­hatásától. Ez káros a gye­rekre is, és a nagyszülőre is egyaránt, nem is beszélve ar­ról, hogy jogszabálysértő. Lát­hatási joga ugyanis a nagy­szülőnek is van. Ha a felek között nincs egyetértés, akkor a gyámhatóságtól kérheti a nagyanya, hogy szabályozza az unoka láthatását. Ha a nagy­mamának nehézkes a levélírás, keressen fel akár bennünket is, mert illetékmentes kére­lemmel fordulhat a gyámható. Sághoz. • Lehet-e a hagyatékot az eljárásban nem érdekelt örö­kösre átruházni? Sokszor olvasóink eléggé bo­nyolult örökösödési ügyekben is tanácsért fordulnak hozzánk, néha már elbírált ügyekben is. Legtöbbször olyanok keresik az igazságukat, akik az el- I hunytat hosszú ideig eltartot- I ták, ápolták anélkül, hogy el- j tartási szerződést kötöttek vol- I na, vagy pedig örökösödési szerződés készült volna. Az ilyenek akkor lepődnek meg, amikor hagyatéki eljárásban, végrendelet hiányában a köz­jegyző a hagyatékot a törvé­nyes öröklés rendje szerint, például a gyerekeknek adja, amikor azok az elhunytat éle­tében nem támogatták, meg sem látogatták, gondozását ! nem vállalták és eltemettetésé­ről sem gondoskodtak. Rend­szerint arra hivatkoznak a károsultak, hogy az örökhagyó, illetve az elhunyt életében több személy előtt is kijelen­tette, hogy vagyonát rájuk hagyja, mivel ők voltak azok, akik öreg napjait bearanyoz­ták. Sajnos az ilyen nyilatko­zat nem elegendő, még akkor sem, ha a tanúk ezt vallják. A jogszabály szigorú alakszerű­ségeket kíván meg az örökösö­dési jogban, és a szóbeli vég­rendeletnek is különös előfel­tételei vannak. (Ezekről a fel­tételekről korábban már ír­tunk.) Erről most csak annyit, hogy az örökösökkel szemben, a hagyaték erejéig érvényesít­hetik a követelésüket, amit az elhunytnak életében adtak, rá­költöttek, természetesen, ha kellően tudják ezt igazolni. Most egy másik örökösödési problémában akarunk segíteni egyik olvasónknak, aki azt ír­ta, hogy az örökhagyó írásbeli magán-végrendeletében rá­hagyta szőlőjét a gazdasági épülettel, azzal, hogy ebből elégítse ki azt a mostoha gyer­mekét, meghatározott összeg­ben, aki öreg napjaiban gon­dozta őt. Olvasónk azt kérdezi, az említett mostoha gyerek az ő két gyermekének adhatja-e ajándékba az ingatlant a ha­gyatéki tárgyaláson azzal, hogy a holtig tartó haszonél­vezeti jogot magának fenn­tartja. Véleményünk szerint ezt nem teheti, mert a hagyatéki eljárás során az örökös az örökségét vagy annak egy ré­szét csak az örököstársára, il­letőleg az eljárásban közvetle­nül nem érdekelt örökösére vagy a hagyatéki hitelezőre ruházhatja át. A kiskorú gyer­mekek bár a mostoha leány gyermekei, akire az örökhagyó hagyományozott egy nagyobb összeget, mégis ezek a kisko­rúak az örökhagyóval semmi­féle öröklési kapcsolatban nin­csenek, és így az örökhagyó utáni öröklésben levélírónk­nak nem örököstársai, de nem is hitelezői a hagyatéknak. Ennélfogva a hagyatéki ingat­lant részükre a hagyatéki eljá­rásban nem lehet átadni. Dr. M. J. Tíz nap rendeletéiből A pénzügyminiszter 7/1978. /KV. ^.) PM. szám alarr rende­letet adott ki a felügyeleté alá tartozó szervekhél és a taka­rékszövetkezeteknél folytatott szocialista munkaverseny sza­bályozásáról. (Pénzügyi Köz­löny 11. szám.) A saját konyhát üzemeltető gazdálkodó szervezetek élel­mezési anyagainak nyilvántar- : tása és elszámolása tekinteté­ben ugyanitt jelent meg a pénzügyminiszter 9/1978. PM. számú utasítása, valamint ez­zel kapcsolatban kiadott 800/06/1978. PM. XII. és a 710/13/1978. PM. XII. sz. közle­ményei. A bolti nyitvatartások vizs­gálatáról jelent meg belkeres­kedelmi miniszteri közlemény a Kereskedelmi értesítő 13. számában. Ugyanitt találják az érdekeltek a bolti leltáro­zások vizsgálatáról készült utasítást is. A szennyvíz-birságolással I kapcsolatos egyes jogszabá­lyok módosításáról a szenny­víz-bírságolás továbbfejlesz­téséről a Magyar Közlöny 32. számában jelent meg a 28/1978. (V. 26.) MT, és a 2 1978. (V. 26.) OVH. rendelkezés A Legfelsőbb Bíróság elöntései A gondnokság alá helyezésről A városi tanács igazgatási osztálya, m.L.t elsőfokú gyám­hatóság, egy idős embernek cselekvőképességét kizáró gondnokság alá helyezése iránt a járásbíróságon pert indított. Arra hivatkozott, hogy az ille­tőnek több telke, háza van, de a tanácsi ideggondozó intézet véleménye szerint aggkori té- velygéses elmezavarban szen­ved, tehát ügyei önálló intézé­séhez szükséges belátási képes­sége hiányzik. A férfi részére kirendelt ügygondnok a kere­set teljesítését nem ellenezte. Az intézet szakvéleményében foglaltakat két orvosszakértő megerősítette,' kiegészítve az­zal, hogy ezt az állapotot vég­legesnek kell tekinteni. Ezek után a járásbíróság a férfit cselekvőképességét ki­záró gondnokság alá helyezte. Az ítéletet az ügyészség meg­alapozatlannak taLálta, és a férfi, valamint az elmeszakér­tő együttes meghallgatása ér­dekében fellebbezett. Ugyan­ilyen fellebbezést nyújtott be a gondnokság alá helyezett ember is. A megyei bíróság az elsőfokú ítéletet helyben hagy­ta, mert a szakértők vélemé­nyét helytállónak találta. Mindkét ítélet ellen a legfőbb ügyész törvényességi óvást emelt, amelynek a Legfelsőbb Bíróság helyt adott, az ítélete­ket hatályon kívül helyezte, és a járásbíróságöt új eljárásra, valamint új határozat hozata­lára kötelezte. — Jogszabályt sértett az el­sőfokú bíróság, amikor a férfit a tárgyalásra nem idézte meg, és ezzel jogai gyakorlásában megakadályozta — hangzik a határozat. A gondnokság alá helyezés iránti perben a bíró­ságnak az érintett személyt meg kellett volna hallgatnia, mert a tárgyaláson joga volt személyesen részt venni, és a számára biztosított jogokat gyakorolni. A férfi ugyanis ar­ra hivatkozott, hogy szerinte az elmeszakértő nem vizsgálta meg, tehát véleménye nem ve­hető figyelembe. — Az orvosi szakvélemény­ből egyébként az is kitűnik, hogy a férfi, aki két év óta íEGÉSZ ÉVBEN GYŰJTSE A „MÁRKA" KUPAKOT! OTVEN „MARKA” KUPAKÉRT EGY-EGY SORSJEGYET ADUNK, HA 1978. DECEMBER 31 -IG ELJUTTATJA VAGY ELHOZZA A BEGYÜJTÖHELYRE. Cím: 1061 Budapest. Hegedű u. 9. Az átvétel időrendje: hétfőn, szerdán és pénteken 13-tól 16 óráig. Bármilyen „Márka" üdítő italos kupakkal szerencséje lehet Sorsolás: 1979 január 13-án. Főnyeremény: egy Zsiguli személygépkocsi, és további értékes nyeremények. n MOZIMŰSOR JÜNIUS 1-TÖL JÜNIUS 7-IG CEGLÉD, Szabadság 1—4; délutáni előadáson: Az ezüst tó kincse 1—4; esti előadáson: Spanyol táncosnő** 5—7: Ahova lépek, ott fű nem terem* CEGLÉD, Mese 1—4: Marci az Antarktiszon CEGLÉD, Művész 1—7: Zöldségkereskedő** GÖDÖLLŐ 1—2: Robin Hood nyila 3—4: Obeliszk 5—7: Megtalálták a 7. századot 7: Ritus** SZENTENDRE 1—4: Megtalálták a 7. századot 5—7: Ilyenek voltunk* 7: 12 dühös ember VÁC, Kultúr 1—4; délutáni előadáson: Fekete gyémántok I—II. 1—4; esti előadáson: Az utolsó szolgálat** 5—7; délutáni előadáson: A sólymok vezetője 5—7; esti előadáson: Mr. Majestyk* ABONY, Szabadság 1—2: Holttest a Temzéből* 3—4: Cséplő Gyuri 5—7: A nyolcadik X. ABONY, Mese 3—6: Varázsló ABONY, Művész 3—4: Bronzkarkötő 5—6: A bál hegedűi BUDAÖRS 1—4: Ilyenek voltupk* 3—4; délutáni előadáson: Árvácska DABAS, Kossuth 1—2: Aladdin és a csodalámpa 3—4: Luxustutajon 5—6: Magas szőke férfi felemás cipőben DUNAHARASZTI 1—2: Rézhegyek királynője 3—4: A választ csak a szél ismeri* 5—6: Kihajolni veszélyes* DUNAKESZI, Vörös Csillag 1—2: Amerikai cigaretta 3—4: Mr Majestyk* 5—7: Obeliszk 7: Júlia és a szellemek** DUNAKESZI, Rákóczi 1—2: A kis lovag I—II. 3—4: A sólymok vezetője 5—6: Túl a félelmen*** ÉRD 31—1: A két aranyásó 6: Bankrablás 6: Találkoztam boldog cigányokkal is 7: Bizalmi állásban* FŐT 1—2: A sólymok vezetője 3—4: Gyilkosság az Orient expressed* 5—6: Hüvelyk Matyi GYAL 1—2: ök ketten* 3—4: Városok és évek I—II. 5—6: Gerjzirvölgy titka KISTARCSA 1—2: De hová tűnt a 7. század? 3—4: K.O. 5—6: A Csendes-óceán kalózai LEÁNYFALU, Kert 1—2: K.O. 3—4: Túl a félelmen*** 5—6: Robin Hood nyila NAGYKATA 1: Mágnás Miska 2: Micsoda éjszaka 3: Péntek 13 4: Fel a fejjel 5—7: Gulliver utazása PILISVORÜSVÁR 1—4: Meghívás egy gyilkos vacsorára* 5—6: K.O. POMAZ 1—2: Obeliszk 3—4: Kihajolni veszélyes* 5—6: Előkelő alvilág** RÁCKEVE 1—2: A választ csak a szél ismeri* 3—4; délutáni előadáson: A rézhegyek királynője 3—4; esti előadáson: Két amerikai** 5—6: Kétéltű ember SZIGETSZENTMIKLÓS 1—4: A Csendes-óceán kalózai 5—6: A választ csak a szél ismeri* • 14 éven aluliaknak nem ajánlott! •• Csak 16 éven felülieknek! ••• Csak 18 éven felülieknek! szenved időskori személyiség- elfajulásban, a feltett kérdé­sekre körülményesen és logi­kailag nehezen érthetően, de mégis elfogadhatóan válaszol. Ezért a járásbíróságnak a szakértőt a véleményében rej­lő — látszólagos vagy valósá­gos — ellentmondások felol­dására, illetve a szükséges fel­világosítások megadására kel­lett volna felszólítania, vagy új szakvéleményt beszereznie. Ez utóbbira akkor lett volna feltétlenül szükség, ha bebizo­nyosodik, hogy a szakvéle­ményt adó elmeorvos a gond- .nokság alá helyezett férfit va­lóban nem vizsgálta meg, tehát szakvéleményt sem adhatott volna. A járásbíróság elmu­lasztotta az ítéletnek a gond­nokság alá helyezettel való közlését is. Ezt az ügygond­nok részére történt kézbesítés nem pótolja. Jogszabályt sér­tett viszont a másodfokú bíró­ság, amikor e lényeges eljárá­si szabálysértések miatt, a já­rásbíróság ítéletének hatályon kívül helyezésével, az eljárás megismétlését nem rendelte eL A bírálat jogáról Átszervezés címén egy vál­lalati alkalmazott állását fel­mondták. Emiatt az illető pa­nasszal fordult a munkaügyi döntőbizottsághoz, amely azon­ban elutasította, mire a mun­kaviszony megszüntetésének hatálytalanításáért, a munka­ügyi bíróságon pert indított. Keresetében hangoztatta: ál­lását' nem átszervezés miatt mondták fel, hanem megtor­lásként, mert a vezetőknek a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett cselekményeit fel­fedte. A munkaügyi bíróság meg­állapította: az elbocsátott dol­gozó állása valóban fölösle­gessé vált Ezenkívül elfogad­ta a vállalati igazgató vallo­mását, amely szerint a bírála­tot gyakorló alkalmazott írás­beli bejelentése a munkavi­szony megszüntetésével nem hozható összefüggésbe, tehát a felmondás nem bosszú mű­ve. Ezért a bíróság a keresetet elutasította. A jogerős ítélet ellen — megalapozatlanság cí­mén — emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a döntést hatályon kívül helyez­te, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra, valamint új ha­tározat hozatalára utasította. A határozat indokolásában a Legfelsőbb Bíróság leszö­gezte: a bíróságnak az a fel­adata, hogy az igazság kiderí­tésére törekedjék. Ebből a cél­ból hivatalból tisztáznia kell a tényállást, és bizonyítást kell felvennie. Ebben az ügyben azonban a munkaügyi bíróság e feladatának nem tett eleget. A vállalat állította, az elbo­csátott alkalmazott pedig ta­gadta, hogy a vállalati ered­ményesség fokozása érdekében átszervezés történt. A munka­adó állításával szemben a dol­gozó csatolta a gazdálkodás hiányosságaira utaló jelenté­seit, beadványait Ezeken kí­vül tanúkat jelentett be, akik­kel bizonyítani kívánta, hogy munkaviszonyát e bejelentései miatt szüntették meg. A bíró­ság azonban ■'minden tanút nem hallgatott meg. — A munkaügyi bíróság nem vizsgálta, hogy a vállalat a felmondás jogát társadalmi rendeltetésének megfelelően gyakorolta-e — szögezte le a Legfelsőbb Bíróság. Nem vi­tás ugyanis, hogy a dolgozó a vállalat munkájával kapcso­latban bírálatot gyakorolt, il­letve közérdekű észrevételeket, bejelentéseket tett Ezért kö­rültekintő és mindenre kiter­jedő vizsgálatot kellett volna lefolytatni arra vonatkozóan, vajon a munkaviszony meg­szüntetése nem volt-e a Mun­ka Törvénykönyvébe ütköző joggyakorlás, vagyis a joggal való visszaélés. Amennyiben az újabb bizonyítási eljárás so­rán ez lenne megállapítható, a bíróságnak a felmondást . ha­tálytalanítania kell. Forduljon a jogsegélyszolgálathoz! EGY VÁLLALATNÁL a re­habilitációs bizottság — kárté­rítés címén — t megítélt az epük dolgozónak tízezer fo­rintot. Eddig még nincs ebben semmi rendkívüli, azt lehet mondani, naponta hallani ilyesmiről. A kártérítési pénzt — a szóban forgó vállalatnál — annak rendje s módja sze­rint kifizették. Aztán jött a drámai fordulat. A jogi osz­tály, amely sok helyen a kárté­rítés mértékéről dönt, „vissza­csinálta” az egészet. A káro­sult, mi mást tehetett, vissza­fizette a háztartásában még jócskán fel sem melegedett pénzt, majd ment fűhöz-fához jogorvoslásért. Ez idő tájt történt, hogy a rehabilitációs bizottság felkér­te a jogsegélyszolgálat vezető­jét, hogy ha ideje engedi, ve­gyen részt az üléseiken. S ha valami olyasmit tapasztal, ami a dolgozók érdekeivel ellenté­tes, hát szóljon. A hivatalában újoncnak számító asszony ha­marosan szólt is. Lényegében ennek köszönhető, hogy a kár­térítésre jogosult dolgozó im­már végérvényesen felvehette az őt jogosan megillető pénzt. AZ 1977. JANUÁR 1-TÖL működő szakszervezeti jogse­gélyszolgálatnál nem csupán a tanácsadás, hanem indokolt esetben a jogi képviselet is teljesen ingyenes. Ahogy az a bizonyos ambiciózus asszony mondotta: „ezért kapjuk a fi­zetésünket.” Így aztán nem csoda, hogy eddigi ügyei között előfordult már áruvásárlás utáni minőségi reklamáció, adósságbehajtás, öröklési, ha­gyatéki, tartási szerződésekkel kapcsolatos viszályok, s szép számmal családjogi, főleg gyermekelhelyezési és gyer­mektartási tisztáznivalók, sőt még házasságfelbontási per is... A szakszervezeteknek ez a mind jobban kiteljesedő szol­gáltatása további előnyökkel is jár. Lehetővé teszi az idővel való okosabb gazdálkodást. Azelőtt, ha valaki kapott a ta­nácstól egy idézést adóügyben a pénzügyi osztályra, vagy a gyámhatóságra a láthatást tisztázandó, bemutatta szépen a papírt a főnökének, meg­kapta a kilépőt, s aznap már hiába keresték a munkahelyén. „Igazoltan volt távol változat­lan órabérért.” Aki a jogse­gélyszolgálathoz fordul ahe­lyett ma már elkötelezett szakember „talpal”. Olyan szakember, aki jártas a jogi és eljárási tudnivalók dzsun. gélében, amelyben, valljuk be őszintén, mi, laikusok még gyakorta eltévedünk. Arról nem beszélve, hogy bolyongá­saink során rengeteg idő és energia vész kárba, ami nép- gazdasági szinten évről évre jelentős veszteséget okoz. EZ NEM JELENTI AZT, hogy a jogsegélyszolgálat se­gítőkész jelenléte teljes mér­tékben átment a köztudatba. A megkérdezettek közül jó né- hányan — meglehet nem volt legszerencsésebb a mintavétel — nemigen tudták, vagy csak kapisgálták, hogy — elsősor­ban — munkaügyi és társada­lombiztosítási vitás kérdések­ben elérhető közelségben van a segítség. Ennek érdekében főleg a szakszervezeti bizal- mik, akik gyakorlatilag meg­bízóik minden ügyes-bajos dolgát ismerik, fejthetnének ki több propagandát, hogy e valóban áldásos szolgáltatás mennél szélesebb körben ter­jedjen el. A rendszeresen meg­jelenő Házi jogi tanácsadót, ezt a valóban mindentudó kis­okost a jelenleginél nagyobb példányszámban kellene a vál­lalatoknak, intézményeknek megrendelni és terjeszteni. Sőt: ezen a téren az ismeret­terjesztésre is fokozott tenni­valók várnak. K. P. 7

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents