Pest Megyi Hírlap, 1978. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-31 / 126. szám

A DIB-ülés napirendjén Ä vízlépcső és a Dunakanyar Határozatba foglalt útmutatás korlátozott mértékben Az MSZMP Központi Bizottsága 1978. április 19—20-i ülése határozatának III. fejezete 3. pontja kimondja: „A meglevő munkaerő jobb, ésszerűbb foglalkoztatása, a munkaerőhelyzet javítása sokoldalú, körültekintő intéz­kedéseket követel az állami irányító szervektől, a gaz­dálkodó egységek vezetőitől, valamint a párt- és tömeg­szervezetektől.” A következő évtized legna­gyobb beruházása a Gabciko- vó—Nagymaros közötti víz­lépcsőrendszer. A munka elő­készítése már javában folyik. Tegnap a Dunakanyar Intéző Bizottság — Oczel János elnök­letével — arról tárgyalt, hogy a hatalmas építkezés megkez­dését, milyen egyéb munkák­nak' kell megelőzniük, s azok koordinálásában, milyen fel­adatok várnak a DIB-re. Az építkezés nélkülözhetet­lenné teszi a közművesítést, a közlekedés fejlesztését, mind­ezek hatására pedig nő az ide­genforgalom. Viszont amíg tartanak a munkálatok, Nagy­maroson és részben Visegrá- don is csökken a turista for­galom. A legfontosabb felvonulá­si terület Nagymaroson lesz. A DIB javaslatára a munkás­szállásokat úgy építik meg, hogy azokat a vízlépcső elké­szülte után vállalati üdülőkké, szállodákká alakíthassák. A másfélezer dolgozó szá­mára természetesen szükség Van bevásárló központra, kul­Ezekben a hetekben rendsze­resen adunk hírt a jubileumi Versenyben élenjárókról. A ki­váló szövetkezeti címek, okle­velek, az arany-, ezüst- és bronzérmes szocialista brigá­dok, a személyre szóló kitün­tetések örvendetes kavalkádjá- ban, a bőség zavara kénysze­rít nem egyszer szűkszavúság­ra. A Ceglédi Állami Tangazda­ság csakúgy írásos pályázat­tal indult a versenyben, akár a többiek; a szaknyelv ösvé­nyein járatlanul azonban ha­marosan eltévednénk sorok, és számoszlopok között; megkér­tem ezért Csonka Tibort, a gazdaság igazgatóját, segítsen a tájékozódásban. Lecke szervezésből — Eredményeink alapja a Sokféle fejlesztés és beruházás, melyeket a korábbiakban vé­geztünk el. Volt tehát mire építeni, s így az 1971-es évhez viszonyítva a termelési érték háromszorosára emelkedhe­tett. Az anyagi feltételek per­sze amennyire meghatározóak, olyan kevéssé kizárólagosak; vagyis menetközbeni, minden­napi leckénk volt a rugalmas munkaszervezés. Megadtuk az önállóságot az egyes gazdasá­gi egységeinknek — annál is inkább, mivel nem egy közü­lük 200 milliós termelési ér­tékkel dolgozik évente —, így saját jogokkal, saját kötelessé­gekkel, s ugyanakkor teljes felelősséggel vesznek részt a közös munkában. — Nem tartanak attól, hogy egy-egy kerület vagy ágazat így idővel és esetleg állammá válhat az államban? — Ha egy-egy üzem csak saját, önös érdekeit tekintené, bizonyára így lenne. A gya­korlat azonban ennek az el­lenkezőjét bizonyítja, s ezt elő­segíteni nem annyira a szá­monkérés, mint inkább az ösztönzés módszerein múlik. Hadd hozzak fel illusztrálásul egy napjainkban igencsak ak­tuális, „kukoricás” példát: cif­rakerti kerületünk tengerit termel és 160 forintért állítja elő mázsáját. Eladhatnánk te­kintélyes haszonnal, 270 fo- forintos árért vagy afelett is. Ehelyett átadják a gazdaság sertéstenyésztőinek, hizlaldájá­nak, s így gazdaságunk .állat- állománya olcsó takarmányhoz jut, s az árrés adja éppen a nyereséget mindkét ágazat­nak, s végső fokon a gazdaság­nak. Felivel a termesztés — A tehenészet, a juhászat mintha kissé háttérbe szorul­na. — Most van felívelőben mindkettő, akárcsak a növény- termesztés, mely ugyancsak túrházra, orvosi rendelőre és így tovább. Ezek a közintéz­mények alkotják majd a víz­lépcső felavatása után Nagy­maros új központját. Az építőanyagok nagy részét Nagymaroson át szállítják. A dolgozók is csak a településen átutazva érhetik el munkahe­lyüket. A forgalom lebonyolí­tására alkalmatlan a már amúgy is zsúfolt 12-es főköz­lekedési út. Ezért célszerű már a nagyberuházás meg­kezdése előtt megépíteni a vasút és a Duna között az új nyomvonalat. Visegrádot kevésbé érinti az építkezés, csupán a falu déli szélén, a Lepence patak tor­kóla tánál alakítják ki a Du­na ideiglenes, új medrét. Eh­hez — és a későbbi duzzasz- I tás miatt — a hegy lábához kell épí­teni a 11-es utat egészen Dömösig. A turistaforgalom elterelé­sére mindkét parton új útvo­nalat jelölnek ki: a bal parton Verőcemaros—Törökmező—Ze- begény közt terveznek egy utat építeni, amely — mert igyekszik felzárkózni a me­zőnyben. A tavalyi jégkár, fagykár, aszály ugyancsak pró­bára tette földjeinket, termé­nyeinket. Igazán büszkék a hibridkukoricáinkra vagyunk: saját hibridüzemünk 4500 hek. táron termeszt vetőmag-alap­anyagot, s ez tavaly csakúgy mint a korábbi években, biz­tosan és csorbítatlanul hoz­ta a várt minőséget — meny- nyiséget. — ön a gyakran utazó szak­emberek egyike. A külföldön látottakból mit honosítana meg kedve szerint, mihamarább itthon? — Az okos és a — viszony­lag — olcsó gépeket. Mint pél­dául amilyen az az olasz gyárt­mányú, állati eredetű fehérjét feldolgozó gépsor, amelyet im­már több mint egy esztendeje szeretnénk megvásárolni és felszerelni vágóhídjaink vala­melyikén. Ismert, hogy az álla­ti hullák, a vágóhídi mellék- termékek megsemmisítése gond, mégpedig — forintban kifejezve igencsak drága gond. Holott, ezek sterilizálása, feldolgozása révén tekintélyes mennyiségű újra etethető ta­karmányhoz juthatnánk, mely egyben a legjobban haszno­suló fehérjeforrás is lehetne a takarmányozásban. Jobban hasznosul Mostanában ismerkedtem meg, ugyancsak Olaszország­ban a Toppantott kukoricával is, mely takarmányként 15 szá­zalékkal javíthatná a takar­mányértékesítést állatainknál. Érdemes lenne ezzel is foglal­koznunk. — Eltér ez valamiben a mo- noriak robbantott'' kukoricájá­tól? — Nemcsak a dupla más­salhangzóban; lényegében is. A robbantott kukorica túl drá­ga ahhoz, hogy alapanyaga le­gyen a takarmányozásnak. A roppantásos eljárást viszont egy kis gép végzi, mely egy­szerűen összenyomja a kukori­caszem sejtfalait, kát henger között préselve a tengerit. A vizsgálatok szerint három és fél kiló Toppantott kukoricá­ból egy kilónyi húst lehet elő­állítani, szemben a jelenleg négy-öt kilónyi takarmányku­koricával, melyet egy kiló hús előállítására használunk fel országszerte. Miközben nap­jainkban mindent elkövetünk a kukoricatermesztés mennyi­ségi növekedéséért, nem lenne helyes a minél jobb hasznosí­tásra is törekednünk? Mi ki akarjuk próbálni gazdaságunk sertéságazatában ezt a roppan­tásos eljárást, a takarmányku­korica előkezelésében. — A gazdaság sertéshúster­melő ágazata április végén él­üzem lett, a „Törekvés” szo­cialista brigád mind a 26 tag­jócskán csökkenti a távolsá­got Zebegény, Szob felé — később is használható. Nagy­maros tehermentesítésére fej­lesztik a királyréti kiránduló központot, bővítik, felújítják a magas-taxi, és a hideghegyi turistaházakat. A jobb parton Szentendre és Pilismarót kö­zött hegyi utat építenek, s be­fejezik a mogyoróhegyi kirán­duló központ építését is. Ehhez 20 millió forinttal járul hoz­zá a DIB. Az építéshez szükséges kö­vet a dunabogdányi kőbánya, a cementet a Cement- és Mész­művek váci gyára szállítja. A vízlépcső elkészülte után közút köti össze Visegrá- dot és Nagymarost, ezzel üdülőváros jellegű köz­ponttá fejlődik a két telepü­lés. Kishajó állomás lesz Nagy­maroson, a szigetcsúcson és a mogyoróhegyi kiránduló köz­ponthoz vezető út és a 11-es út elágazásánál. E táj az, .egész Európát keresztülszelő, ’ nyolc országon áthaladó vízi út — Duna—Rajna—Majna csatorna — egyik legszebb szakasza lesz. Cz. V. ja kiemelkedőt nyújtott oly­annyira, hogy a megyei párt- bizottság elismerő oklevelét kapta. Elnyert aranykoszorú­juk mellé felsorakoztak a töb­bi brigádok is, majd a május hatodiki ünnepségen, amikor a gazdaság immár másodízben lett kiváló vállalat a megye állami gazdaságainak verse­nyében, többen kapták meg a Mezőgazdaság kiváló dolgozója címet is, s vagy félszázan a vállalat kiváló dolgozója jel­vényt. A sikeres munkaszakasz lezárultával, hogyan összegez­né eredményeiket? Valósággá a lehetségest — Most mondjam azt, hogy „gazdasági eredményeink ala­kulásának részleteit az I. szá­mú melléklet táblázata tartal­mazza” — miképp ez a pályá­zati összesítőnkben olvasható? Talán inkább így: együtt dol­gozva helytállni, kinek-kinek a maga posztján dönteni és felelősséget vállalni —, ezek mindannyiunk, mindennapi feladatai. Soha nem azt doku­mentálni számok és adathal­mazok garmadájával, hogy mit, miért, mikor nem lehetett megcsinálni — helyette: tevő­legesen változtatni valósággá a lehetségest. Egy évtized alatt több, mint másfél ezer fővel csökkent a Lenfonó és Szövőipari Válla­lat létszáma. Másfél ezer em­ber: nagyobb gyár teljes ál­lománya! S mégis, a termelés növekedett, ami annál is fon­tosabb, mert a termelékeny­ség emelkedése együtt járt a gazdaságosság javulásával. Igaz, ehhez jelentős technikai, technológiai korszerűsítésre volt szükség. Egyetlen év alatt, 1977-ben 173 millió forintot költöttek fejlesztési1 feladatok végrehajtására, s ez érzékeltet valamit abból, mibe kerül a hiányzó munkaerő pótlása. Hi­bás irányba szaladnánk azon­ban gondolatainkkal, ha úgy vélnők, pusztán a munkára vállalkozók hiánya követeli meg az ilyesfajta kiadásokat. Az is, de még inkább az érté­kesítésnél tapasztalható foko­zott verseny; másfajta áruk kellenek. A régi eszközállo­mánnyal ezeket az árukat nem lehetne előállítani. Győs a józan belátás • Semmi egyedi, az átlagostól eltérő nincsen az előbb vá­zoltakban, ezt az utat szinte minden termelőegység bejár­ta. Tény ugyan, hogy a me­gye lakosságán belül az aktív keresők aránya az országos adatnál magasabb — s ez a kedvezőbb kor szerinti össze­tétel következménye —, de tény az is, hogy a két fő ter­melőterületen, az iparban és a mezőgazdaságban fólyamato- san csökken a foglalkoztatot­tak száma, míg másutt, így a kereskedelemben, a személyi és lakásszolgáltatásban eny­hén emelkedik. Szinte érthetetlennek tűnik az esztendőkön át tartó jajon. gás ismeretében, miként le­hetséges a létszám apadása ellenére folyamatosan bővíte­ni — s nem szerény mérték­ben — az ipari, mezőgazdasá­gi termelést?! Hiszen szigorú vélekedések hangzottak el ar­ról, ha nem lesz elegendő munkáskéz, akkor mi lesz, s lám kiderült, semmi olyasmi nem következett be, amit a botcsinálta jósok vártak. Sőt, egyetlen középtávú tervidő­szakban sem növekedett olyan kiegyensúlyozottan az ipari — s az időjárási hatásokat le­számítva —, a mezőgazdasági termelés a megyében, mint a negyedik ötéves tervben, s az ötödik ötéves terv eddig el­telt időszakában. Miként sikerült? Ügy, hogy a termelőhelyek mind nagyobb része adja fel a reménytelen kapaszkodás gyakorlatát, s veszi tudomásul: .nincs több ember. Az irreális létszámter­vek dédelgetése helyett előtér­be került a józan alapokon nyugvó műszaki fejlesztés, munkaerő-gazdálkodás, s pél­dául a Csepel Autógyár úgy kétszerezte meg a hetvenes években a termelési értéket, hogy a létszám csupán az át­szervezések következtében emelkedett. Folytathatjuk az­zal, hogy a Cement és Mész­művek váci gyára a foglalkoz­tatottak csoportjának zsugoro­dása közepette éri el sorozatos termelési rekordjait, de per­sze nem a szerencsére ha­gyatkozva, hanem azokra a munka- és üzemszervezési in­tézkedésekre támaszkbdva, amelyeket 1975 végén és 1976 elején dolgoztak ki, s ame­lyek végleges szakítást mu­tattak a munkerőszerzés re­ménytelen gyakorlatával. Még egyet kiemelve a példatárból: a Mechanikai Művekben ún. improduktív területekről cso­portosítottak át embereket ter­melő tevékenységre, s ugyan­akkor — licenciavásárlások­kal is — nagyarányú műszaki fejlesztést valósítottak meg. Hangsúlyozni szükséges: még e példát adó cégeknél is el­ismerik, jelentős tartalékaik vannak a munkaerő ésszerű foglalkoztatásában. Mekkorák akkor a- tartalékok ott, ahol el sem kezdték a -kritikus fe­lülvizsgálatot?! A legnagyobb tasialék Mai helyzetünk tömör jel­lemzését adta az MSZMP Köz­ponti Bizottsága 1978. április 19—20-i ülésének határozata — a XI. kongresszus óta vég­zett munkáról és a párt fel­adatairól —, amikor kimond­ta: „Szocialista társadalmunk jelentős vívmánya a teljes fog­lalkoztatottság. Gazdaságfej­lesztési feladataink megoldá­sához új munkaerő a jövőben is csak korlátozott mértékben 'áll rendelkezésre, s ezért to­vábbi fejlődésünk kulcskérdé­se a rendelkezésre álló mun­kaerő legcélszerűbb foglalkoz­tatása. Jelenleg népgazdasági szinten nincs kellő összhang a munkahelyek száma és a rendelkezésre álló munkaerő között; vállalati szinten egy­idejűleg tapasztalni munka­erőhiányt és -felesleget; a rendelkezésre álló munkaerőt nem mindig ott foglalkoztat­juk, ahol ez népgazdasági szempontból a legcélszerűbb lenne; a munkaidőalap nincs kellően kihasználva, és sok helyen laza a munkafegye­lem.” Kétségtelen: leghatalmasabb tartalékaink rejlenek itt, hi­szen tudományos vizsgálatok bizonyították, termelékenység­beli elmaradottságunknak nem elsődleges • oka a technikai színvonal adott magassága, an­nál inkább oka az irányítás, a szervezés elmaradottsága. A nemzetközi összehasonlítás ta­pasztalatait egyszerűbben meg­fogalmazva : munkánk ered­ményei a lehetségesnél azért kisebbek, mert sok az üres­járat, a holt idő. A megye szocialista ipará­ban a fizikai foglalkozásúak egy esztendő alatt 143 millió órát dolgoznak le. Ennek a munkaidőalapnak a bővítésére nincs lehetőség, hiszen hiába akarnak fölvenni új munka- vállalókat az üzemek, hiá­nyoznak a jelentkezők. Arra van tehát elengedhetetlen szükség, hogy a termelőhelyek folyamatosan elemezzék a fog­lalkoztatás célszerűségét, csök­kentsék a fajlagos munkaerő­ráfordításokat, s hosszú tá­von arra rendezkedjenek be, hogy alkalmazottaik létszámá­nak enyhe apadása közepette kell bővítenünk — minden te­kintetben, de elsőként minősé­gi értelemben — termelésüket. A munka ideje Biztató példákban nem szű­kölködünk. A Nagykörösi Kon­zervgyár hatásosan ösztönzi dolgozóit a szakmai tovább­képzésre, illetve ún. második szakma megszerzésére. A Pest megyei Állami Építőipari Vál­lalatnál tartós erőfeszítések tapasztalhatók a felnőttek szakmunkásképzésére, ezen a módon is enyhítve a krónikus szakmunkáshiányt. A Közép­magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat a legutób­bi két esztendőben eredmé­nyes üzemszervezési intézke­déseket hajtott végre, s ezek­nek köszönhetően nagy iram­ban nőtt az egy foglalkozta­tottra jutó termelés értéke. A szervezés mellett az említett vállalatoknál szigorúbban lép­nek fel a fegyelem megsértői­vel szemben is, s arra, hogy ez elengedhetetlen, egyetlen tényt említünk: tizenkét hó­nap alatt a megyében össze­sen 203 ember munkaviszo­nyát szüntették meg fegyelmi okokból... Indok aligha eny- nyire van, ám még mindig sok a híve annak a felfogás­nak. hogy valamit a legrosz- szabb dolgozó is csinál. Csak­hogy ez a valami anyagi, er­kölcsi értelemben a társada­lomnak sokba, elviselhetetle­nül sokba kerül. Teljes joggal mutatott te­hát rá a Központi Bizottság említett ülésének határozata, hogy „a szabad munkaválla­lás joga elválaszthatatlan a munkaköri kötelességek pon­tos teljesítésétől”, s erre azért is fokozott figyelem kell hogy terelődjék, mert az említett határozat alapján megkezdőd, nek az előkészületek az ötna­pos munkahét bevezetésére. Mégpedig úgy. hogy a jelen­legi munkaidő nem csökken! A népgazdaság helyzete ezt ugyanis nem teszi lehetővé, s mert kihasználatlan tartalé­kaink 'hatalmasak, először va­lóban azt kell elérni, hogy a 44 órás munkahét ténylege­sen a munka negyvennégy órája legyen. S ne 32—33 óra, mint napjainkban, mert a töb­bi ilyen meg olyan okok miat­ti veszteségidő! Mészáros Ottó Bedő Ildikó Harminckétezer négyzetméter alapterületű új bevásárlóközpont épül az Őrs vezér téren. Jelenleg az épület külső burkolásán dolgoznak a szakemberek. A cim titka a tangazdaságban Roppanton kukorica Cegléden? 4 1 i ^1* bcvásárl^közpc* nt 6^süI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents