Pest Megyi Hírlap, 1978. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-30 / 125. szám
an 1978 MÁJUS 30., KEDD CSÍKSZENTMIHÁLYI.MŰ NAGYKÁTÁN Élő kapcsolatok s Közvetlenül május elseje 3 előtt, a vasasszakszervezet cen- 3 tenáriumának tiszteletére avat- ! ták fel a Telefongyár nagyká- = tai gyáregységében Csikszent- | mihályi Róbert Munkácsy-dtjas £ szobrászművész alkotását. AZ EMBER emberiség lett századunkban, a technika gyorsított eszközeivel feiszá- |l mólja a tér és idő elszigetelt pontjait, népek között válhat rendszeressé a kapcsolat, az együttműködés. Ebben része van a hírközlésnek is. A telefon révén joggal érezhetjük, hogy otthonunkból valameny- nyi ember percek alatt elérhető, s a tudomány e nagy tette napjaink folyamatos, használt költészete. A telefon a tér és idő minden pontjára kiterjesztett világjelenlét, meggazdagodott általa a homo sapiens. A Telefongyár nagykátai gyáregységében csaknem ezer ember dolgozik, főleg nők. Lányok, családanyák végzik szorgalmasan munkájukat új üzemekben, jó körülmények között. A gyárvezetőség és szakszervezeti bizottság arra gondolt, hogy a vasas centenáriumot és az új nagykátai üzemegység felépítését azzal ünnepelheti méltón, ha szobrászati alkotást is társít a korszerű épülethez. Csík- szentmihályi Róbert, Mun- kácsy-díjas szobrászművész készítette el a helynek és .a célnak messzemenően megfelelő, a teret esztétikummal telítő művét. Csíkszentmihályl Róbert A BRONZ DOMBORÍTÁS három tétellel alkot szobrászi egységet; a felírással, a hanghullámokat idéző szárnnyal, melynek bronz szálai között fény játszik állandóan, s két emberi figurával Nők fognak kezet egymással, jelképezve az összefogás erejét, s azt, hogy a nagykátai gyáregységben főleg lányok, asszonyok dolgoznak. Tvíindez utal arra, hogy nemcsak telefon, hanem elsősorban a kedvesség, tapintat, szolidaritás és együttműködés jelenti az emberek közötti közeledést, mely a szerelem, a barátság és a munka szféráiban valósítható meg egyedi és általános érvénnyel A műalkotás külön erénye azon összetettség, mely érzékelteti az elektromos rezgéseket, a humanitást, a nagykátai jelleget. A túlzott egyszerűség és a jeltelen absztrahálás nem tartozéka Csíkszentmihá- lyi Róbert plasztikai törvényeinek, ezért gyönyörködtet úgy, hogy mozgásba lendíti a néző képzeletét, mintegy alkotótárssá buzdítja. Emellett szabatos marad tárgyához, a forma lebegő rendszere utal az - „anyagtalan anyag”, az elektromosság jelenlétére. E személytelenség humánus, SZÍNHÁZI estek Az ördög cimborája A SZABADKAI NÉPSZÍNHÁZ SZENTENDRÉN Szavaikat nem értettem. Mozgásuk, gesztusaik, mimikájuk, hanglejtésük mégis lebilincselt és tökéletes színházi élményt adott, pedig a dráma magyar szövegét csaknem egy évtized homályosította. A szabadkai Népszínház Szentendrén mutatta be vasárnap G. B. Shaw darabját, Az ördög cimboráját. Shaw dramaturgiai építőkövei most is megtették hatásukat: a 18. századvég amerikai szabadságharcának feszültsége nem háttér ebben a műben, hanem színpadi valóság. Mirit akkor az amerikai családok többségében, a Dudgeon famíliában' is gyászolnak, az angolok vérengzése elől alig lehet menekülni. Shaw zseniálisan izgalmas szituációt választ: egy álszent, egymással marakodó családot, akik éppen az apa végrendeletének ismertetését várják. De megérkezik a család szégyene, a szabadon élő és gondolkodó Richard, aki büszkén vallja magát az ördög cimborájának. S a döbbenet mérhetetlen, amikor kiderül, hogy a vagyon egyedüli örököse Richard. A színészek között Radisa Vuckovic különös kettőséggel oldja meg az ördög cimborájának figuráját: bohém, élvezetekre éhes és egyben sziká- ran tudatos alakot formál. Nem az örökségnek örül, hanem annak, hogy szembeszállhat az álszent famíliával. S amikor az angol katonák letartóztatni készülnek a község lelkészét — aki egyben a hazafiak helyi vezére —, gondolkodás nélkül vállalja a halált, az áldozatot, a pap helyett. Még Judit, a lelkész felesége sem tudja megingatni, pedig szerelemmel kéri, hogy mondjon le elhatározásáról. Irena Jakocevic, Judit meg- formálója érett asszonyt teremt, kicsit hiányzott belőle a könnyedség, a romantikus bűn elkövetéséhez szükséges költői- ség. Annál színesebb alakítást nyújtott a pap szerepében Da- nüo Colic: valóságos hőssé emelkedik, amikor a tárgyalásra kényszerített angolokkal közli: első feltétele, hogy Ri- chárdot bocsássák szabadon. Nemcsak mint népvezér válik győztessé, magával is megvívja a harcot, hiszen ismeri felesége és Richard kapcsolatát. A rendező, Marjan Bevk erősen visszafogta az előadás tempóját és igyekezett tompítani a szélsőséges érzelmi hatásokat is. A dráma minden szereplője határozott egyéni karaktert kapott, s izgalmasak voltak a díszletek: különösen a néha keresztként, néha akasztófaként használt elem, amely uralta a színpadképet. A nézők hiába keresték a történetet ismertető műsorfüzetet. Volt ugyan egy nagyon ízlésesen és nyilván nagyon drágán előállított, szerb-hor- vát nyelvű program, de ez csupán az alig hatvan, szerb nemzetiségű nézőt tájékoztatta. Választ adott ez arra is: miért kongott az ürességtől a szentendrei színházterem? Pedig nyelvtudás nélkül, csupán a drámai mese ismeretében is mindenkinek érdekes, sőt különleges élmény lehetett volna az előadás. A megyei művelődési központ gondolt az előadás végi vörös szegfűs kosárra, és Vi- tomir Gasparovics jugoszláv nagykövet köszöntésére, de a rossz közérzetet, az ürességtől kongó terem hangulatát nem lehetett feloldani. A Magyarországi Délszlávok Szövetségének elnöke. Belos Péter szomorúan említette a budapesti szerb-horvát gimnázium tanulóit és a Pest megyei, szerb nyelvet oktató iskolák felső tagozatosait. Hiszen mikor látnak ezek a fiatalok anyanyelvi színházat? Miért nem éltek a lehetőséggel, ha egyáltalán tudtak róla? Az utóbbi kérdés második részére lehet válaszolni: nem tudtak róla. Ismét egy példa, amikor nem a lehetőségeink szűkre szabottak ... Kriszt György korunk általános alanyát, az emberséget fedi fel az asszo- nyi formák ringó békéjével érvelő modell, hangütése önálló, figyelmes és eredeti, léptéke számbaveszi saját eszményeit és a társadalom tudatállapotának jelen mértékét. Észreveszi és egyezteti, ezért hasznos a szépsége, ezért a mű „itt és most” még inkább igazság. NEM CSODA, hogy ilyen komplex tapintat révén a nagykátai tekercselők, szerelők hamar megbarátkoztak a művel és alkotójával. A Vicíor Jar a brigád tiszteletbeli tagjának fogadta Csíkszentmihá- lyi Róbertét, aki ezt jegyezte a nagykátaiak vendégkönyvébe: „Remélem, hogy ez a kapcsolat nemcsak formalitás, hanem kezdete tartós, erős tartalmi együttműködésnek. Hogy mennyire az, talán semmisem bizonyítja jobban, mint a hír; hamarosan felkeresik a munkások szobrászukat műtermében. Losonci Miklós VÁNDOR SÁNDOR SZEMLE Mtmkdskórusok sikere Erden Vándor Sándor, a fiatalon mártírhalált halt karnagy, zeneszerző, a magyar munkás- kórus-kultúra kiemelkedő egyénisége volt A nevét viselő kórustalálkozók a munkásénekkari hagyományok felelevenítését, ápolását és továbbvitelét tűzték ki célul. A Kórusok Országos Tanácsának Pest- megyei Szervezete és a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár rendezésében május 28, június 11 között kerül'sor az idei Vándor Sándor szemle területi hangversenyeire, melyre a megyéből 26 kórus nevezett be. A zsűrinek 12 kórust kell a területi bemutatók alapján jelölnie az októberi megyei találkozóra. A megnyitó hangversenyre vasárnap délelőtt Érden, a budai járási művelődési központban került sor. A vendéglátó házigazdák nevében Lantosné Kóka Rozália, a nagyközségi tanács pártalap- szervezetének titkára üdvözölte a kórusokat, a zsűrit és valamennyi jelenlevőt. Beszédében hangsúlyozta, hogy bár érdi kórus nem szerepel a Vándor Sándor szemlén, de a TV-FIGYELÓ Földünk ÍS... Fölösleges do, log az olvasó orrára kötni, hogy kedvelt írója rövidre csonkolt ceruzával avagy pat- ronos töltőtollal rója egymás alá szívesen fogadott sorait. Ugyanígy minden haszon nélkül való azt tudatni, hogy miféle gépjárműveket részesít előnyben az egyik szerző, és miféléket a másik. Ám — egy jelképesnek szánt összevetés erejéig — hadd térjünk el ettől a gyakorlattól, és említsük meg, hogy Karinthy Ferenc, a szombaton este közvetített Földünk és vidéke című tv-játék szerzője immár igenigen régóta a Volkswagen típusú személygépkocsikat használja — ezekkel közlekedik a főváros, és Pest megye szépséges üdülőhelysége, Leányfalu között. A szóban forgó összeállítás azonban rendre egy Z“S- tava típusú járműben mutatta. A Volkswagenek motorjainak köbcentimétereit általában az 1200-as, az 1300-as számmal jelölik, míg a kis Zastavák egységesen 750-esek. Jóval kisebb teljesítményűek tehát; a nagyobb bogár majd a kétszeresét produkálja, mint emez a kisebb négykerekű futkáro- zó... Mindezt pedig azért tartottuk szükségesnek előrebocsátani, mert az író által leírt, illetőleg a tv-sek által képre és hangra váltott Karinthy-mű- vek között is legalább ilyen nagy értékkülönbözet mutatkozott. Szó se róla, bőven volt ebben a másfél órában derű, fricska, kuncogtató példázat és elgondolkodtató éle, csak mindez túl könnyed hangvételben, az összevonások, a kivonatkészítések során meg súly talanit- va. Különösen jól mutatta ezt a Karinthy-olvasók által felette sajnált elkönnyülést az írónak az a kitűnő műve, amelyben — most már a nézők is emlékezhetnek rá — a két ismeretlen hölggyel történt moszkvai találkozását meg annak furcsa folytatását vetette papírra. Akik e kissé groteszk, kissé nosztalgikus, a kapcsolatteremtés vágyát kesernyésen megviccelő históriát már nyomtatott formájából ismerték, most igencsak hülledezve pisloghattak a képernyőre, mondván: az a jó emlékezetű írás meg ej a kurtára szabott jelenetecske talán nem is ugyanaz. Az értékes példázat könnyed tréfává szelídült. S ez az egész este talán még légiesebbnek tetszett volna, ha netalán kihagyják belőle Sín- kori ts Imrét, akinél jobban aligha tud valaki ennyire ci- nisen viselkedni. Mind hanghordozása. mind darabos mozgása egyaránt megtévesztően idézte az est házigazdáját — különösgéppen pedig akkor, amikor pulóverjét vonszolva fölkaptatott az EMKE.aluljá- ró lépcsőin. Mint mondani szokás: tökéletes volt... V elencei-lö. Igazán csak egy ugrás Pest megye délebbi szegleteitől a Velencei-tó, s így aztán joggal vélhetjük: sok-sok főváros környéki néző figyelte a szokásosnál jobban a vasárnap esti Hétnek erről az üdülő- és pihenőhelyről forgatott riportját. A képsor közreadására az adott okot, hogy éppen most húszesztendős a Velencei-tavi Intéző Bizottság — az a szerv, amely igencsak sokat tett a Fejér megyei állóvíz megmentéséért, környékének fölvirágoztatásáért. Bizony, bizony a tetszhalálból térítették életre ezt a fürdésre és más vízi szórakozásra egyaránt kiválóan alkalmas tájékot. Partját rendezték, medrét kotorták, és ma már ott tartanak, hogy az odaránduló százezernyi vendéget is kényelmes körülmények között tudják fogadni. Sőt! Újabban egész lakótelep épül a víz mentén, annak jeleként, hogy nemcsak a kellemesebb nyári hónapokban, de az év egyéb szakaszaiban is lehetséges az ottlakás. (Bárha a Balatonnal törődnének úgy, s annyit, mint a Velencei-tóval — említsük még meg ezt is ebben a szomorú szívvel idevetett .zárójelben.) Akácz László népdalkor, a gyermekkórus, a citerazenekar és a legújabban megalakult fúvószenekar azt bizonyítja, hogy itt is szeretik a zenét, a közös muzsikálást Sok sikert kívánt a kórusoknak és kellemes hangversenyélményt a hallgatóságnak. Elsőként, s talán ezért kicsit elfogódottan a biatorbágyi férfikar mutatkozott be. A kórus gerincét adó idős munkások mellett örömmel láttuk a fiatal dalosokat is. Karnagyuk Szakály Mátyás, zongorán Tárnái Margit kísért. A vecsési József Attila Művelődési ház vegyes kara Va- lentsik István vezényletével lépett fel. Legnagyobb sikerüket, a Kukulecska című lengyel népdallal aratták. A tak- sonyi ÁFÉSZ férfikara elhozta magával zászlaját is, melyen a szalagok a sok sikeres szereplést dokumentálják. Kreisz Imre karnagy vezényletével, Mérey Hilda zongorakíséretében adták elő műsorukat. Kitűnően tolmácsolták a jelenlevő Fasang Árpád zeneszerző Zsolnay Ágoston szövegére komponált Békét a világnak című művét. A legnagyobb sikert a százhalombattai Liszt Ferenc kamarakórus aratta. Strausz Kálmán karnagy igen jó érzékkel dirigálta valamennyi számukat, különösen szép volt Bárdos Lajos Széles a Duna című kórusának előadása. A kórus ízléses egyenruhája azt bizonyítja, hogy az őket patronálók fontosnak érzik a munkáskórus fellépéseit, és ezt anyagi támogatásukkal is elősegítik. Strauszné Könö- zsi Veronika zongorakísérőként működött közre. A törökbálinti férfikar karnagya ugyancsak Szakály Mátyás, aki a választható műsorszámok közül a legnehezebbeket is kórusának műsorára merte tűzni. Megérdemelten kaptak vastapsot például Kodály Zoltán—Ady Endre: Fölszállott a páva tolmácsolásáért. A bemutató után a közönség és a kórusok közös énekléssel várták meg a zsűri döntését. A vita nem sokáig tartott, hisz Fasang Árpád, Kovács Lajos és Szabó Tibor karnagyok hosszú évek tapasztalatai alapiján bírálhatták a produkciókat. Az eredményt Fasang Árpád elnök jelentette be az egybegyűlteknek. Hangsúlyozta, hogy bár csak három kórus — a vecsési, a százhalombattai és a törökbálinti — továbbjut- tatására van módja a zsűrinek, nem ezt tartja fontosnak, hanem a munkásénekkari kultúra ápolását, a közös éneklés örömét. Várady Géza, a megyei művelődési központ népművelési csoportvezetője, valamennyi fellépő kórusnak emléklapot nyújtott át. A Vándor Sándor szemle területi bemutatóira a következő két vasárnapon Szentendrén és Nagykőrösön kerül sor. * Pintér Emőke Solymári zenei hetek Négy hét, hét hangverseny a solymári művelődési ház aprócska termében: a solymári zenei hetek. Felsorolni is hosszú volna a rangosabbnál rangosabb együtteseket és szólistákat. Legutóbb — vasárnap délután — a MÁV Szimfonikus Zenekarból alakult kamaraegyüttes és a debreceni Kodály kórus lépett fel Händel: Messiás című művével. Tegyük hozzá a színvonalas produkcióban részük volt a szólistáknak is, akik — Német Aliz, Gregor József, Mészöly Katalin, Keönch Boldizsár — méltó interpretáló! voltak a műnek. A félreértések elkerülésére kell megismételni: jó produkciót hallhatott a közönség, de hozzá kell, tenni, hogy sok-sok engedményt, viszonylagosságot takar az elismerő mondat. Mindenekelőtt a művészi élményt is befolyásoló körülmények kényszerítették megalkuvásra. A húsztagúra csökkentett szimfonikus zenenentumok szegező jelentőségű tanulmánykötetet a kezébe vegyen. A feladat ugyanis nem mindennapos. SZEREPE gében ... Pedig a magyar zenei sajtóra nagy feladatok várnak, olyan feladatok, mezeket a közönség nem végezhet el helyette...” Breuer János nyilván tudatosan indítja Tóth Aladár tanulmányával a válogatását. Hiszen a két világháború közötti szellemi élet egyik legmarkánsabb egyénisége, Bartók és Kodály egykori küzdelBARTÓK Írók ma is vállalkoznak arra a nemes feladatra, hogy zenével kapcsolatos véleményüket elmondják a nagyközönségnek. Ezek az írások többnyire szubjektív hangvételűek. mindenekelőtt a muzsika szellemet megtermékenyítő, embert formáló, egyéniséget alakító hatásáról szólnak. Ezt teszi Fodor András is a Vallomások Bartókról című könyvében. A kiváló költő és esz- széista megkapóan szép és igaz gondolatait követhetjük nyomon ebben a kötetben. Fodor András a nagy magyar zeneszerzőre való rátalákar és a kórus már-már kiszorította a teremből a közönséget, hiszen csak a széksorok rovására lehetett az együtteseket elhelyezni. Az adottságoktól, a körülményektől elrugaszkodott álmodozás a hangverseny-sorozat ilyen megrendezése. Szép vágy, gazdag álom, hogy Budapest határában, egy alig ötezer lakosú községben legyen egyszer egy minden igényt kielégítő hangverseny- terem. Azonban erre belátható időn belül nincs reális lehetőség. S a valóság korlátot szab a művelődési ház vezetőjének álmai köré is: hogy — szó szerint idézve — Solymárt Salzburghoz hasonló hangversenyközponttá varázsolná. Ez a gondolat szüli azt az elképzelést ,is, hogy a községi művelődési házat úgymond profilírozni kell hangversenyekre. Nem felejthető, hogy a művészeti nevelés csak egyik része közművelődésünknek. Kr. Gy. vallomások meinek pártoló tanúja mintegy a Nyugat zenei írásainak a lényegét adja vissza „abban a tudatban, hogy a meggyőződé- ses, meg nem alkuvó kritikussal mindig együtthalad a nagyközönség”. S a lap által feikért és foglalkoztatott kritikusok, muzsikusok ilyenek voltak. A szerkesztő természetesen nem vállalkozhatott a teljes zenei repertórium közreadására. összeállítása azonban így is dicséretes. A Nyugat orientáló zenei kalauza nemcsak krónika az utókor számára, hanem egyben elvi jelentőségű útmutató is a ma közönségének és kritikusainak. HLETÉSE lás folyamatát írja meg versekben, tanulmányokban, könyvrecenziókban. Ez a folyamat azonban nem olyan laza szövésű, ahogy azt az évszámok. jelzik. Sokkal inkább a bartóki zenéért perlekedő, az emberi azonosulást teljes mértékben vállaló költő hitvallása ez a gyűjtemény, mintsem a felszínes kacérkodásé, amely mindössze kapaszkodást jelent, nem kulcsot és fogódzót. Fodor a bartóki életművet fogalmazza újra írásaiban. A csoda hatásával építi tovább ezt a hatalmas katedrálist. M. Zs. Zenei doku Akit a XX. század első év? tizedeinek magyar szellemi mozgalmai érdekelnek, annak bizonyára még jó pár évig várnia kell arra, hogy egy öszA NYUGA1 Ha késik is az egységes szemléletű kötet, a megíráshoz nélkülözhetetlen művek száma egyre gyarapodik. A mostani ünnepi könyvhéten a Zeneműkiadó bővíti a sort, a Breuer János szerkesztette Zenei Írások a Nyugatban című könyvvel. Látszólag cikkgyűjtemény tölti meg a lapokat, ám az ösz- szeállítás mégis több, mint tanulmányok, kritikák egymás mellé tett halmaza. Az írásokból olyan élő, eleven korkép rajzolódik ki, amely nélkül szegényesebb lenne kapcsolódásunk a múlthoz. . A maga idejében az 1908-tól 1941-ig megjelent Nyugat volt az egyetlen folyóirat, amely zenei tárgyú cikkeivel több mint egyharmad századon keresztül a progresszív hazai és külföldi törekvések szószólója volt. Tette ezt azért — mint Tóth Aladár írja a lap 1925-ös évfolyamában —, mert „felelőtlenség, lelkiismeretlenség és nemtörődömség jellemzi a mai zenei sajtót, ha nem is egyes komolyabb képviselőiben, de kétségkívül a maga összessé* 1