Pest Megyi Hírlap, 1978. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-28 / 124. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA V. ÉVFOLYAM, 124. SZÁM 1978. MÁJUS 28., VASARNAP Az Árammérőgyárban Feltárják a belső tartalékokat Takarékoskodni a munkaerővel ges, szinte magától értetődik, de megvalósítása már ko­rántsem. egyszerű, rengeteg munkát, fejtörést és időt igé­nyel. Könnyen, korszerűen előál­lítható gyártmányokat kell bevezetnünk: a GE egyfázisú, a GH háromfázisú fogyasztás- mérő, a KO-jelű fogyasztás- mérő és a távösszegező- és számláló gyártmánycsaládo­kat. Előállításuk gyorsabb lesz, gyorsabban növelhető a termelékenység. Szeretnénk a GE, GH és KO gyártmánycsa­ládokat 3—4 év alatt a régiek helyére állítani s minél ha­marabb kifejleszteni, s 1979- re nagy szériára alkalmassá tenni a távösszegzőket is. Rekonstrukció Az árammérőgyáriak komo­lyan gondolják a dolgot, arra törekednek, hogy már az in­dulásnál, az első sorozatokban 15—20 százalékkal csökkenjen a normaidő. Ez a csökkenés ugyanilyen mértékű munka­erőmegtakarítást tenne lehe­tővé. Ehhez két, egymással összefüggő feltételt kell telje­síteniük; csökkenteni kell a kézi műveletek arányát, s a szerszámozást, az automati­zálást úgy kell fokozniuk, hogy kevesebb legyen az utc- megmunkáláá. Hogy erre mi - lyen nagy szükség van, arr.v bizonyságul álljon itt egy adat: a gyárban ma legalább négyszázan utómegmunkálás-• sál foglalkoznak. A munkaerő-gazdálkodásra kiható harmadik tényező a rekonstrukció meggyorsítása. A felújítási terv konkrétan meghatározta a feladatokat, s a pénz is rendelkezésre áll. Ne­hézségeket okoz viszont, hogy a gyárban • kevés a rekonst­rukciós munkálatokhoz szük­séges szakember. A szakipari munkákra nincs berendezked­ve a gyár tmk-műhelye, ezért külső segítségre szorulnak. A szocialista brigádok a munka­versenyben éppen ezért olyan vállalásokra készülnek, ame­lyek a rekonstrukciót segítik, s ha minden rendben megy, a tervezett 5—6 év helyett 2—3 év alatt végezhetnek a felújítással. A sajtoló-, a prés­öntő-, a galvanizáló-, a mű- anyagműhely megújulása legalább olyan fontos az elő­relépéshez, mint a Bosch- rendszerű technológia beve­zetése a szerelésben. Végül sokat várnak a gyár­ban a számítástechnika alkal­mazásától s a szennyezési in­tézkedésektől is. Az utóbbiak­ban fontosnak tartják a tudo­mányos módszerek alkalmazá­sát: elemezni és ellenőrizni kívánják a munkafolyamato­kat, emelni szándékoznak a vezetés, az irányítás színvona­lát. Anyagi ösztönzés Az említetteken kívül a veszteségidők csökentésére is nagy erőfeszítéseket tettek, s amint azt az év eleji munkás­gyűlésen is hangoztatták, az évi 1 százaléknyi megtakarí­tással, a belső tartalékok fel­tárásával újabb lehetőségek kínálkoznak a termelés növe­lésére, minőségének javításá­ra. Felhasználják ehhez az anyagi ösztönzőket is; mozgó­bérrel, célprémiummal jutal­mazzák az élenjárókat. A gyárban széttekintve arról is meggyőződhet .a látogató, hogy a rekonstrukció mellett ugyancsak elkelnének a leg­fontosabb műhelyekbe azok a nagy teljesítményű gépek, amelyek gyökeresen megold­hatnák a munkaerőgondokat. Persze a 40—50, rendkívül termelékeny masinához na­gyon sok pénz kellene. De — ha az exportképes termékek­re, s a nagy külföldi, belföl­di keresletre gondolunk — biztosan hamar megtérülne a befektetés. Gáti Zoltán Egyetlen a megyében Eredményes szerviz, jó brigád Bővíti szolgáltatásait a Gél ka városi kirendeltsége Szolgáltató iparunkról gyak­ran esik szó, sokszor vetik pa­pírra véleményüket a meg­rendelők és maguk a szolgál­tatók is. Az egész országot be. hálózó Gelka gödöllői kiren­deltségének vezetőjével, Hur- ta Lászlóval is eredményeikről és terveikről beszélgettünk. Megtudtuk, hogy a megye tíz szervize közül egyedül a gö­döllői zárta eredményesen a múlt évet. Tervük 1977-re 31 millió forint volt, és több mint 34 milliót értek el. Ezzel együtt elnyerték a Pest megye leg­eredményesebben gazdálkodó szervize címet, valamint a megye legjobb szocialista bri­gádja címet is. A tizenhét tagú szocialista brigád vezetője Jenei Gábor, a szakma jeles dolgozója, jól képzett. Arra a kérdésre, hogy miben rejlik jó munkájuk tit­ka, egyszerű a válasza. Becsü­letes munka, megfelelő szak. mai ismeretek és jó kollektív szellem. Örömmel beszélt a brigád családias légköréről, a példás fegyelemről. Tavaly például senkit sem kellett mu­lasztásért felelősségre vonni. Ez a tény önmagáért beszél, és benne rejlik a szolgáltatásu­kat igénybe vevők elismerése is. Fáznak a palánták Az utóbbi napok időjárása nem kedvezett a palántázásnak, a korábban kiültetett zsenge növényeket pedig a fagy tette tönkre. Képünkön; A kartali Petőfi Termelőszövetkezet kertésze­ti brigádja biztonságból késő délután felrakja a melegágyakra az üvegeket. 1 Bene Mihály felvétele Az 1977-et megelőző év­ben megkapták a zöldkoszorús címet, tavaly úgyszintén. Cél­juk a munkafegyelem további szilárdítása, a megrendelők és a szerelők közötti kapcsolat javítása. Persze ehhez jó al­katrészellátás is kell, amelyre, ellentétben a múlt évivel, a vállalat ígéretet tett. A gödöllői szerviz az idén bővíti szolgáltatásainak kö­rét. Az eddigi háztartási kis. gépek, rádiók, televíziók ja. vitásán kívül központi an­tennarendszerek szerelését is vállalják egész Pest megye területén. A városon és a já­ráson kívül eddig is dolgoztak szakembereik, a szobiak és a váciak színes televíziót javí­tottak és javítják ma is. Különleges szolgáltatásaik közé tartozik az ünnepeken tartott ügyelet. Jó hír, hogy a ( labdarúgó-világbajnokság ide­jén is állandó ügyeletet tarta-i nak a kirendeltség dolgozói. M. M. < A JÓ ELŐKÉSZÍTÉS fél siker Népszerűek a vitakörök A politikai képzés helyzetét- értékelte legutóbbi ülésén a KISZ járási bizottsága. A szer­vezet legfontosabb feladata az ifjúság politikai-ideológiai ne­velése, amely a politikai kép­zési bizottság vezetésével kü­lönböző fórumokon eltérő for­májú, de azonos célokat szol­gáló körökben, tanfolyamokon zajlik. A tartalmas képzés nagy­ban múlik az előkészíté­sen, amelyet alaposan megszerveztek a KISZ- csek. A sződligeti megyei iskolán kétszer egy-egy hétig vettek részt a propagandisták, a vita­vezetők, majd a politikai kép­zési bizottság Balatonlellén rendezett több napos előkészí­tő tanfolyamot. Az egyik képzési forma, amely a leendő KISZ-tagok po­litikai fejlődését szolgálja, a Kilián-kör, ebből hatot szer­veztek a járásban, s a munká­ban több mint hatvan fiatalt vontak be. A tanulás vala­mennyi körben vetélkedőkkel fejeződött be. A verseny dön­tőjét a forradalmi ifjúsági na­pok alkalmával tartották meg. A propagandista feladatokat KISZ-alapszervezeti titkárok és tapasztalt KISZ-tagok lát­ták el. Kísérletképpen több köz­ségben az úttörőcsapatok legfelkészültebb végzős pajtásainak is szerveztek Kilián-köröket. A harmincnyolc ifjúsági vi­takörben több mint ezeregy- százan sajátíthatták el a poli­tika alaptételeit. A vitakörök népszerűek, hiszen beszélgeté­seken, vitákon, egymást győz-; ködve, a mindenkit érdeklő té­mákban búvárkodva szerez­hetnek hasznos ismereteket a; fiatalok. Egy-egy téma vitave­zetésére gyakran kértek fel; párttagokat, a társadalmi szerű vezetek munkatársait. Aktivista körből az elmúlt évben huszonegyet szerveztek,! a járási központi titkárkép­zőn pedig az alapszervezetek jelenlegi vagy leendő vezetői vettek részt. A titkárképzőn a temati­kában megjelölt előadások után, körzetenként kon­zultációkat tartottak. A politikai képzési bizottság három propagandista értekez­letet is összehívott, amelyeken aktuális kérdésekről tájékoz­tatták a résztvevőket. A bi­zottság ezenkívül is szoros kapcsolatot tartott a propa­gandistákkal, a képzési körök­kel, tagjai ellátogattak az ösz- szejövetelekre, bár nem jutot­tak el valamennyi helyre. Az alapszervezetekből érkező in­formációk között szép szám­mal szerepeltek a politikai képzés helyzetéről számot adó jelentések is. A tapasztalatok és a munka értékelése alapján a politikai képzési bizottság most a gyengébben működő körök munkájához igyekszik hathatósabb segítséget adni. Vagyonvédelem - eszközök nélkül Megszűnik-e a kilencven éves tűzoltótestület? A minap felkeresett a helyi tűzol'tótestület két tagja, Nagy Antal és Urbán László, hogy vegyek részt versenyrajuk megbeszélésén. Jóllehet sokat kellett rám várniuk, de nem ezért voltak elkeseredettek. — Testületünknek két fia­tal tagja van, a többiek mind harminc éven felüliek, csalá­dosok, akik 10—15, sőt húsz­nál is több éve állnak helyt tűzoltóként, önként vállaltuk, társadalmi munkában, becsü­letesen gyakorlatozunk, pedig erre csak este 6—7 óra körül kerülhet sor, hisz van, aki gyárban, van, aki termelőszö­vetkezetben dolgozik. Nem is ez a baj, hanem a mostoha körülmények — mondja Mar­ton József parancsnok. — Volt egy 800-as motor- fecskendőnk, három évvel ez­előtt az is lerobbant — szól közbe Urbán László —, s az­óta se híre, se hamva. Úttörőknek való... — Azóta se javították meg? — Kijavítani? — nevet fa­nyarul. — Valószínűleg javí­tani vitték, de eltűnt. Egyet­len kocsifecskendőnk van, il­letve van egy lajtunk is, de azt egy ideje háztartási olaj fuvarozására használják, min­den bizonnyal a tanács enge­délyével. — Persze ígéretet kaptunk — veszi át a szót Nagy Antal, hogy egy 400-as és egy 800-as motorfecskendőt kapunk, ám ezt már három éve ígérik. — A szertárunk nemcsak nem gyarapodott az elmúlt három esztendőben, de még a meglevő eszközeink száma is csökkent — összegez Urbán László. Azt mondhatjuk, hogy üres a szertárunk; a meglevő kocsifecskendő egyáltalán nem nevezhető korszerű tűzoltó esz­köznek, ilyennel többnyire a gyerekek, az úttörők készül­nek fel a komolyabb motor­fecskendők használatára. A női csapatok között is vannak olyanok, amelyek 800-assal szerelnek, mi pedig ezzel a régivel bajlódunk. Mi lesz ezután? A panaszos szavakból ki­rajzolódik az a szomorú tény, amely a testület tagjainak le- hangoltságát, elkeseredettsé­gét kiváltotta: nem törődnek velük, nem tulajdonítanak je­lentőséget munkájuknak. Egy olyan kollektíva tagjai erősí­tik meg ezt az igazságot, aki­ket már csak azárt is biztatni és támogatni kell, mert ön­kéntesen végzik dolgukat, ami nem kevesebb, mint a va­gyonvédelem. A legutóbbi er­dőtűz oltásakor például dicsé­retet kaptak leleményességük kért: megfelelő eszközök hí­ján a tsz permetező kocsijá­val fékezték meg a lángokat. A legutóbbi háztűznél is ki­tettek magukért. Olyan gyor­san sikerült eloltani a tüzet, hogy a kivonuló állami tűz­oltóknak semmi dolguk sem maradt. Az eddig elmondottak csak egyik összetevője a vérségi önkéntes tűzoltók rossz köz­érzetének. Milyen okai vannak még? — Csaknem mindnyájan családos emberek vagyunk — mondja Nagy Antal, minden­ki szívesen tölti például a szombat estéket otthon, de a^ művelődési ház rendezvénye­in mindig ott voltunk, ha tud­tunk róluk. Újabban utólag értesülünk az eseményekről, úgy látszik, nincs ránk szük­ség. Pedig már ott is volt pél­da tűzesetre... — A múltkor a termelőszö­vetkezet tűzrendészeti felelő­sének figyelmét hívtuk fel né­hány szabálytalanságra, lévén a közeljövőben tűzrendészeti ellenőrzés — veszi át a szót Marton József parancsnok —, de ő csak mosolygott rajta. — A múlt hónapban ver­senyre készültünk — folytatja Urbán László — minden más­nap este gyakoroltunk a pá­lyán. Megígérték, hogy a tsz autóbuszával szállítanak ben­nünket, ám az utolsó pillanat­ban visszamondták ígéretüket, s helyette egy ponyvás teher­autót ajánlottak fel. Csak most az egyszer — kért bennünket a tanácselnök; hát jó, elmen­tünk. De kérdem én, ha csak most az egyszer, akkor ki tö­rődik azzal, mi lesz ezután? Csak akkor gondolnak ránk, ha verseny van? Igaz, a ver­senyre elkísérte rajunkat a vb-titkár, mégis úgy érezzük, ennél többet érdemelünk. Levetik a ruhát? — Csüggedésünket csak fo­kozták a versenyen történtek — így Nagy Antal —, az első szerelésnél ugyanis leállítot­tak bennünket, amikor már csaknem készen voltunk, mert nem indultak a stopperek. Ketten mérték az időt, illetve mérték volna, de egyikük órá­ja sem indult el. Nem furcsa ez? Utána ugyanazokkal az órákkal mérték második sze­relésünket, s noha ekkor már nem mondtak csütörtököt, el­képzelhető, mekkora volt a balszerencsés ' kezdés hatása további szereplésünkre. Ide­gesek voltunk, 45 másodperc alatt végeztünk. Megóvtuk, gondolván nyugodtabban job­ban fog sikerülni, el is fogad­ták,. s elküldték stafétára. Ezt követően pedig nem engedtél^ a rajt szerelni. Ez végképp le­sújtotta az amúgy is elkese­redett társaságot. Körülbelül ezt akartuk elmondani, és még annyit, hogy ilyen körülmé­nyek között levetjük a ruhát, egyöntetűen így döntöttünk. A vérségi önkéntes tűzoltó­testület majdnem 90 éves múltra tekint vissza. Ez idő alatt számos esetben álltak helyt példamutatóan, mind a régebbi, mind a mostani szer­vezet tagjai. Igazolják ezt a legutóbbi esztendők verse­nyeinek eredményei is. Fölös­leges érveket sorolni az ön­kéntes tűzoltók fontos szerepe mellett, egyelőre azonban nyi­tott a . kérdés, megszűnik-e vérségi szervezetük? Bene Mihály A Ganz Műszerművek Árammérő Gyára termékei iránt megnőtt a kereslet az egész világon. Keleti és nyu­gati országokban egyaránt ér­deklődnek a fogyasztásmérők és kapcsolóórák iránt, ezt mutatja az export dinamikus növekedése s az is, hogy már a világ negyven országával állnak üzleti kapcsolatban. A piaci konjunktúrára jellemző, hogy már ismeretesek a jövő­re esedékes megrendelések, sőt, egy-két termékükből öt évre tervezhetik a mennyisé­get. Erről beszélt a bevezető­ben dr. Hegyi József, a gyár terv- és munkaügyi főosztá­lyának vezetője, akitől az iránt érdeklődtünk, hogy a gyár hogyan tud megfelelni a megnövekedett igényeknek, milyen a munkaerőhelyzet. Tervszerű munkával A főosztályvezető elmondta, hogy az Árammérőgyár is csak egy csepp a tengerben, tükrözi az ipar, a gépipar s ezen belül a műszergyártás gondjait, a munkaerőfronton hiánnyal küszködnek. Jelenleg mintegy százhúsz munkás hiányzik, nyolcvanan az al­katrészgyártásból, a többiek a szerelés és a kibocsátás .terüle­téről- Az alkalmazotti létszám sem megfelelő; az adminiszt­ratív és műszaki munkahelye­ken, a termeléselőkészífesben több kézre volna szükség ma is, holnap pedig méginkább. Hiszen az elkövetkező három év mindegyikében legalább 15—16 százalékkal kell növel­ni a termelést, s az évi fél százalékosra tervezett létszám- emelkedéssel sem számolhat­nak komolyan. — Mi sem találhatjuk fel a spanyolviaszt — mondja dr. Hegyi József — csak szívós és tervszerű munkával jutha­tunk előre a lehetséges esz­közök felhasználásával, ahogy arra a gazdaságpolitikai hatá­rozatok is rámutatnak. Milyen lehetőségekről van szó? A főosztályvezető négy csoportban foglalta össze a már megvalósult és a folya­matosan megvalósítandó in­tézkedéseket. A megoldás semmiképpen sem alapulhat létszámnövekedésen. Ezt a gyárban honos bértömeggaz­dálkodás is kizárja; ha növel­nék a létszámot, kevésbé él­hetnének a bérfejlesztéssel. Másutt kell tehát kereskedni. — Az első kiaknázandó le­hetőség a teljesítményrendszer kiterjesztése. Munkásaink hat­van százaléka ma is teljesít­ménybérben dolgozik s ez kedvezőbb mint a magyar ipar s kiváltképp a gépipar átlaga. Ezzel sem lehetünk azonban elégedettek. A jelen­leg időbéres technológiai fo­lyamataink közül többet szer­vezhetnénk át művelet- és munkafolyamat-elemzéssel, normázással, teljesítménybé­resre. Így a dolgozó is jobban jár, hiszen anyagilag ösztön­zőbb ez a rendszer, s a veze­tői posztokon, a munkafolya­mat egészében hathatós esz­közt nyerhetünk. Új gyártmányok Megtudtuk azt is, hogy az Árammérőgyárban, az intéz­kedési tervek alapján az idén legalább ötvennel növelik a teljesítménybéres munkahe­lyek szamát s a következő években is folytatók ezt. A másik tényező sem különle-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents