Pest Megyi Hírlap, 1978. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-27 / 123. szám

HÍREK - HÍREK - HÍREK Ma, Nagymaroson WC I MAPLd A PEST MEGYEI HÍRLÁP KÜLÖNKIADÁSA A VÁCI JÁRÁS ÉS VÁC VÁROS RÉSZÉRE . • • ' ____*--/< - v *. ■ 1 XX II. ÉVFOLYAM, 123. SZÁM 1978. MÁJUS 27., SZOMBAT Szerelők új műhelyben Embert formál a korszerű technika Ha egy csavart nem húznak meg rendesen, abból könnyen adódhat halálos kimenetelű baleset. Különösen a távolsá­gi közlekedésben, ahol egya­ránt túl van terhelve gépkocsi és vezető, és ahol a menetrend sokszor szűkre szabja az úgy­nevezett kettes, napi szemle idejét. Ilyenkor gyorsan kell cselekedni, felmérni és kija­vítani a hibákat. Nincs két egyforma gépkocsi és nincs két egyforma nap, mondják a szakemberek, a Vo­lán 20-as Vállalat váci üzem­egységének szerelőműhelyé­ben dolgozók. Mindig érheti őket meglepetés. Ahogyan Te­dás János, autószerelő fogal­mazott: — Rajtunk is nagy a felelős­ség, hisz ránk is van bízva az utazóközönség élete. Bár ez nem jár állandóan a fejünk­ben, mégis igyekszünk hiba nélkül dolgozni. — A jó szak. ember — folytatja Rotten­bacher János csoportvezető — érzi a munkájának a felelős­ségét, és tudja, mikor, mit, ho­gyan kell csinálnia. Mi el­mondhatjuk, hogy most sok ilyen szerelő és szakember dol­gozik műhelyünkben. — Azelőtt nem így volt? — De, csak akkor mások voltak a körülményeink. A ré­gi, rozoga, épületből, ahol egyik felüket a meleg égette, másikat az eső, a hó a fagy dermesztette, öt esztendeje költöztek át az új, korszerű csarnokba, emberibb körül, mények közé. Tedás Jánost, amikor két éve belépett, a jó munkafeltételek csábították, bár akkor még az aknák fölé inkább a régi típusú, farmo­toros Ikarus 55-ös és 66-os bu­szok gördültek be. Ma már többnyire új buszokat javíta­nak. — Napi ezerháromszáz já­ratunk van — mondja az üzemigazgató Majorosi György — Ennek több mint a felét új típusú Ikarus buszokkal bo. nyolítjuk le. A legkorszerűb­bek a 280-as csuklósok. Mi­előtt ezeket megkaptuk, szak­embereket küldtünk más üzem­egységeinkbe, hogy átvegyék a tapasztalatokat. — Mennyiben könnyítették a munkát a korszerű jármü­vek? — Tedás János válaszol: — A régi, buszok átvizsgá­lása és javítása favágó mun­ka, nem beszélve arról, hogy rengeteg felesleges időt és energiát vett igénybe, amit más, hasznosabb dologra is lehet fordítani. — Vagyis könnyebb az új buszokat karbantartani. — Másképpen mondanám. Mert bár a réginél jobban oda kell figyelni, de ott adunk ne­ki egy kalapáccsal, ahogy mi mondjuk, és rendben van. Itt viszont sok olyan műszeres vizsgálatot kell elvégezni, ami nagy figyelmet és hozzáértést igényel. — Egyik technológia sem la­zább, csak más, mindegyiknél mást kell vizsgálni — fűzi to­j vább a gondolatmenetet a cso­portvezető. — Ami viszont az új technika előnye, hogy rö- videbb idő alatt elkészülünk, és így több időnk és energiánk marad, arra, hogy jobban meg. szervezzük és megtervezzük a munkánkat. A korszerű műhely és az új technika tehát friss szelle­met is hozott a falak közé, amely fokról-fokra alakította át az emberek gondolkodását, a munka menetét. Egy éve ve­zették be az úgynevezett költ­ségfelelősi rendszert. Lénye­ge, hogy érdekeltté tették a közvetlen vezetőket abban, hogy jól dolgozzanak és beosz- tottaiktól is megköveteljék ugyanezt. Hogy mi lett az eredménye, erről Zachár János párttitkár elmondta, hogy egy év alatt érték el azt, amit hosszú évek óta a legnagyobb erőfeszítés mellett sem sikerült, hogy csökkentek a költségek, keve. sebb lett a ráfizetés. Ez olyan siker, amely méltán érdemel elismerést. Ezért is kapta meg az üzemegység múlt évben az „Élüzem” címet. — Nem tettünk mást, csak a klasszikus, bevált módszert követtük — összegezte az igaz­gató. — Természetesen ehhez a vállalattól jelentősebb anya­gi támogatást is kaptunk, de nem lebecsülendő az a szakmai tudás és lelkesedés, amelyet dolgozóink maguk adtak hoz­zá, hogy idáig eljussunk. Végül elérkeztünk az utolsó kérdéshez, hogy vajon tör- tént-e baleset az elmúlt évek­ben a Volán 20-as Vállalat váci üzemegységénél műsza­ki okokból. A fent elmondottakból egye­nesen adódik a nemleges vá­lasz. Kalocsai Ildikó — Jól halad a gödi nyolctan­termes általános iskola építke­zése, amelyen a lakosság eddig mintegy I ezer 855 óra társa­dalmi munkát dolgozott. Az el­végzett munka értéke csaknem 100 ezer forint. — Napjainkban is sok gon­dot okoz a mzőgazdasági föld­területek csökkenése. Járá­sunkban például az elmúlt esz­tendőben fél százalékkal csök­kent. a művelt terület nagysá­ga. — Rendezik a pencl patak medrét, amelyre a közös ta­nács mintegy 1,5 millió forintot költ. Felújítják az anya- és gyermekvédelmi helyiséget is, csaknem 100 ezer forintért. — A rádi—penci közös ta­nács tagjainak fele fizikai dol­gozó, s több mint egynegyedük nő. A fiatalok aránya 18 száza­lék, a párttagoké pedig 46 szá­zalék. — A járás mezőgazdaságá­nak termelése az elmúlt esz­tendőben a tervezett 8,8 száza­lékkal szemben 24,8 százalék­kal növekedett, ezenbelül az alaptevékenység 11,6 százalék­kal. Parlizántaláíkozó A járásban élő partizánok találkozóját rendezték meg Vácott, amelyen Peszeki Són. dor, a járási pártbizottság tit­kára számolt be a terület fej­lesztéséről, helyzetéről. Szikora Pál a pártbizottság munkatársa az életkörülmények alakulásá­ról beszélt. A találkozón kö­szöntötték azokat a veteráno­kat is, akik már hosszú évek óta részt vesznek a munkás- mozgalomban, köztük Laczó Andrást, aki a járás legrégibb kommunistája: 1921-től párt­tag. Pénteken a váci piacon az öreg burgonyát 5, az újat 28—35 forintért mérték. A szárazbabot 25—30—35 forint­ra, a vöröshagymát 10 forintra tartották. A zöldség kilója 10, a sárgarépáé 12 forint volt. Az új sárgarépa csomóját 3—6 fo­rintért adták. A kelkáposzta ára 4,60-ra, a fejesé 9 forintra csökkent. A karfiol 40 forint­ra mérséklődött. Van még sa­vanyított káposzta, kilóját 10 forintért árulták. A sóska 8, a spenót 10 forintba került kilónként, csomóra 3 forin­tért lehetett venni. A fejes saláta ára 1—3, az újhagymáé Piaci jelentés A budai szandzsák összeírásaiból (I.) 1,50—3, a karalábéé 2,50—6 forint között változott. Ubor­kát 28 forintért lehetett venni. A . paradicsomot 44—67 forint közötti áron mérték. Paprikát 1,50 és 6 forint közötti áron kínáltak. Megjelent a cseresznye, ki­lójáért 44 forintot, csomójá­ért 3 forintot kértek. Az eper továbbra is 120 forintba került kilónként. Az alma ára 20—24 forint között vál­tozott. A termelőszövetkezeti áru­dában tyúkot mértek 27 fo­rintos kilónkénti áron. A ma­gáneladók az előnevelt csirkét 18—20, a naposat 8—10 forint­ra tartották. Kiskacsákat 23 —15 forint közötti áron adtak — nagyságtól függően. A to­jás ára 1,30 volt. Vándor Sándor-kórusszemle Vándor Sándor kórusszemlét rendez a Pest megyei Ipari Szövetkezetek Szövetkezeti Bi­zottsága és a Nagymarosi Községi Szövetkezeti Bizottság Nagymaroson ma este hat óra­kor a művelődési házban. A műsorban fellép a Fejér megyei KISZÖV és a Petőfi Sándor művelődési ház polgári vegyeskara, Kiss József; a péce- li szövetkezetek Petőfi Sándor férfikara Bakonyi Árpád; a jánoshalmi szövetkezeti ve­gyeskar Gerhát László; a Dél- Balatoni Háziipari Szövetkezet Kodály Zoltán női kara Siófok­ról S. Szerdahelyi Katalin; a ceglédberceli Dózsa György művelődési ház egyesített női és férfikara Juhász Frigyes; a celldömölki ipari szövetkezetek és pedagógusok Liszt Ferenc vegyeskara Sülé Ferenc; a ka­posvári Vikár Béla kórus Zsá- kányi Zsolt, és a nagymarosi szövetkezeti férfikar Kismarto­ni Ferenc vezetésével. Valamennyi kórus' közösen adja elő Vándor Sándor: Talán tudunk dalolni még, és Balázs., Árpád: A Vándor Sándor fesz­tivál dala című műveket. Népi ü!nökök megbeszélése Értekezletet tartottak a váró. si-járási népi ülnökök, ame­lyen dr. Gelencsér Arpádné, a megyei pártbizottság osztály ve. zetője tartott előadást a népi ülnökök tevékenységéről, kap­csolatukról a párt és tanácsi szervekkel. Az értekezleten részt, vett Peszeki Sándor, a já. rási pártbizottság titkára; Kiss László a városi pártbizottság osztályvezetője; dr. Nagy Im­re városi-járási vezető ügyész és dr. Hortobágyi András, a já­rásbíróság elnöke is. — Ifjabb Fejér Ferenc kiállí­tását nyitják meg a magyar néphadsereg egyik alakulatá­nál. ma, május 27-én szomba­ton délelőtt, a KISZ Hámán Kató alapszervezetének rendem zésében. Vác a hazai lapokban A Magyar Nemzet közölte a Magyar Urbanisztikai Társa­ság vitáját a Duna—Tisza-csa- tomáról, amelynek vízválasz­tói és „bevágásai” Vác környé­kén lehetővé tennék másfél milliárd köbméter víz előkeze­lését és tárolását. A Hétfői Hírek megemléke­zett a Hámán Kató Általános Iskola békehangversenyéről és az elismerés hangján írt a Híradástechnikai Anyagok Gyára Váci Mihály emlékest­jéről. A Képes Újság képben és tudósításban adta hírül, hogy megkezdődött a gyógyító munka a váci Szőnyi Tibor Kórház idén felépült, 93 ágyas belgyógyászati pavilonjában. I A Nógrád című megyei lap-, ban olvastuk, hogy a Váci Kö­töttárugyár pásztói üzemében készült tréningruhák eljutnak Hollandiába, az NSZK-ba, Svédországba és Angliába. A Petőfi Népe (Kecskemét) megdicsérte a váci Regionális Vízmű Vállalat helyi építési egységét, amiért kitűnő mun­kát végzett az ottani Finom­posztó óvodája bővítési mun­káinál. A Fonómunkás közölte Ben­ce Jánosnak, a Finompamut- fonó váci gyára üzemvezető­jének érdekes nyilatkozatát a Vám utcai munkájáról, gond­jairól és a jövőbeni terveiről, P. R. Vasárnapi labdarúgóműsor A járási labdarúgóbajnokság következő fordulóját vasárnap játsszák a csapatok a követke­ző párosításban: I. osztály: Márianosztra— Fóti SE. (8.30-kor és 10 órakor, BLASZ jv.), Vácduka—Duna­keszi (v. Kutai, Vigh, Fehér), Sződliget—Vácrátót (v. Varjú, Kovács, Tóth), Fóti VSC— Nagymaros (v. Kiss, Fodor), Szokolya—Kösd (v. Heincz, Petrovics), Váchartyán—Verő­cemaros (v. BLASZ jv.), Szob —Galgavölgye (v. Ferenc, Ká­belek, Várszegi). II. osztály: Északi csoport: Kóspallag— Ipolydamásd (v. Strell), Letkés —Perőcsény (v. Pusztai, Var­ga), Kemence—Verőcemaros II. (v. Hering), Szokolya II.— Zebiegény (v. Farkas). Déli csoport: Örbottyán II.— Penc, Szód—Püspökszilágy, Fóti SE II.—Kisnémedi, Rád— örbottyán I. A mérkőzéseken BLASZ játékvezetők bírás­kodnak. Gül Baba derviseinek birtokai Amióta az isztambuli levél­tárak megnyíltak történészeink előtt, a 150 éves török uralom­ról részletesebb ismeretekkel rendelkezünk. A budai szand­zsák XVI. századi összeírásai­ból megismerjük városunk, falvaink lakóinak neveit, adó­kötelezettségeit. Fekete Lajos és Káldy-Nagy Gyula turkoló- gusok kutatómunkája nyomán jelentek meg ezek az összeírá­sok. Legutóbb a Pest megyei Levéltár kiadta Káldy-Nagy Gyulától lefordított 1546. és 1559. évi deftert. Vác vonatko­zásában ismerjük még az 1560. évi vámnaplót, ezenkívül az 1562-ben összeírt lakosokat és 1570 tájáról a háztulajdonoso­kat. Az öt forrásmű egybeveté­séből sok hasznos következte­tés vonható le a városról; élénk gazdasági életéről, intézmé­nyeinek sorsáról, valamint a lakosság számának alakulásá­ról. Mindezek külön tanul­mányt igényelnek. Választ ka­punk eddig nem ismert nely- történeti kérdésekre. Ilyen a váci malomipar középkori múltja. Dervis szerzetesek A török összeírásokból meg­tudjuk, hogy Vácon 1546-ban 9 malom őrö egy-egy keréken, évi adójuk 50—50 akcse. Ezek közül egy Püspök pap malma. Az 1559. -ivi összeírásból már kiderül, hogy Vác város köze­lében van, romos, tehát nem hajómalom, mint a többi társa. A kincstártól korábban Meh- med pasa, volt budai begler­bég 2000 akcseért megvette, s jövedelmét a Buda melletti Gül Baba kolostor derviseinek adományozta. Gtil Baba neve közismert, a törökök által tisztelt szentéle­tű dervis, Szülejmán szultán csapataival került Budára, ott hirtelen meghalt 1541. szép"- tember 2-án. Sírja fölé a Ró­zsadombon, néhány év múlva Mehmed pasa mecsetet emel­tetett. Közelében, mohamedán szokás szerint, kolostort is lé­tesített a bektási (törvénnyel élő) rendhez tartozó dervis­szerzeteseknek. A Rózsadomb oldalán falakkal körülvett ko­lostoruk á mai Török utcában állt. 1686-ban pusztult el, az ostrom idején kiégett. Kegyes alapítvány A dervisek önmegtartóztató, önsanyargató életmódot foly­tattak, békében földművelők, iparosok, háborúban fanatikus hitharcosok. A nép adományá­ból éltek, de az alamizsnára szorulókat szintén segítették. Mehmed pasa és mások kegyes alapítványokkal a Gül Baba kolostor szerzeteseinek gondta­lanabb életet biztosítottak. A váci Püspök pap malma te­hát ezentúl nekik nyújtott „alamizsnát”. Helyét az össze­írásból meghatározhatjuk. A vártól délre, Abdurrahman hodzsa két konyhakertjében találhatók a düledező szobák zsilipekkel, az egyik mellett két tóval. Szomszédai: a várárok, a (Szent Margit) templom, a csörögi — a malom zsilipje fe­lé menő — és a pesti út, vala­mint a Csörög felé eső két tó. Az utóbbi azonos az 1546-ban 2000 akcse jövedelmet biztosí­tó Püspök tó halászóhellyel. Az már nem derül ki ebből az összeírásból, hogy a volt Püspök pap malma mellett működött-e az 1559-ben össze­írt papasz Mihók (Mihály pap) kétkerekű malma, mely szin­tén csak itt lehetett az egyik tó mellett. Mihály pap három év múlva már nem élt. 1570 táján keletkezett összeírás szól a piactéren (csarsu) álló házai­nak sorsáról. Halála után pusz­tulásnak indultak, Dervis váci emin a két házat udvarral, pincével a kincstár számára lefoglalta, engedély nélkül el­adta, árát a kincstárnak nem fizette be, tehát elsikkasztotta. Kászim bej mecsetje Később a Vácon megtelepe­dett volt nógrádi tiszt, Kászim bej újra megvette, s az általa alapított és róla elnevezett me­csethez — mely a Kossuth tér környékén állhatott — alapít­ványul csatolta. A piactéren álló egyik házból 10 boltot csi­náltatott, melynek jövedelmét szintén a Kászim bej-mecset fenntartására fordították. Gül Baba kolostorának a váci ná- hiéban található többi alapít­ványáról legközelebb szólunk. Jakus Lajos (Folytatjuk) Pályaszéli jegyzet Végre győzelem! Bodor és Répást góljaival ismét két gól előnyre tett szert a Híradás hazai pályán a Fűzfő ellen. A MÁV DAC elleni mérkőzésen is megvolt ez az előny, de a végén mi örültünk a döntetlennek. A fűzfői csapat elleni két pont azonban egy percig sem for­gott veszélyben. Pedig a Ka­zincbarcikát verő ellenféltől jobb játékot várt mindenki. A váci csapat érdeme első­sorban abban volt, hogy ta­nultak a győri mérkőzésből. Lendületük csupán a 60. perctől lankadt, de a hátra­lévő időben is ők irányítot­ták a játékot. — Hogy látja közel egy hét távlatából a mérkőzést Je- szenszki István vezető edző? — Az első félidőben igen jól játszott a csapat, s a má­sodik 45 percben is mintegy 15 percig szemnek is tetsze­tős játékot produkáltak a fiúk. Helyzeteink alapján na­gyobb arányban is nyerhet­tünk volna, örülünk, hogy a bajnoki hajrára marad a lendületből. — Hogy készültek a BVSC elleni mérkőzésre, s mit vár a találkozótól? — Szerdán az MNK me­gyei selejtezőjén Szigetszent- márton ellen jó játékkal 5:2- re győztünk, s így a legjobb 8 közé jutottunk. Célunk, hogy helyt álljunk a bajnok­ságban, s a kupában a me­gyei selejtezőt megnyerjük. Akkor már NB I-es ellenfe­let is kaphatunk. Ezek a mérkőzések jól szolgálják a bajnoki felkészülést is. A vas­utas csapat ellen háromesé­lyes a mérkőzés, de most jól ervütt van a csapat, s ide­genben a békéscsabai mérkő­zést leszámítva jól játszottak. A Híradás összeállítása va­lószínűleg az lesz, mint va­sárnap volt, bár Szádóczki szerdán megsérült, s így já­téka kétséges. A Híradás ké­pes arra, hogy a vasutasok otthonából ponttal, vagy pon­tokkal térjen haza. S a sike­res szerepléshez jó ajánlóle­vél a múlt vasárnapi színvo­nalas, lelkes játék. I Tóth Ferenc, a Híradás já­tékosa 1953-ban született Sza­badszálláson. Később Veres­egyházra költöztek, ahol ál­talános iskolai tanulmányait végezte. Továbbtanult, s a Landler Jenő Gépipari Tech­nikumban sikeresen leérett­ségizett. Hamarosan megszerette a labdarúgást. Először a veres- egyházi ifiben játszott, majd tehetsége révén nemsokára bemutatkozhatott az első csa­patban is. 1974-ben a váci vezetők hívására öccsével együtt az akkor még NB III- as Híradáshoz igazolt. Gyor­san beilleszkedett, s csatár­ként ontotta a gólokat. Az 1976—77-es bajnoki évben például 21-szer talált a háló­ba, s ezzel a csapat legered­ményesebb játékosa lőtt. Szülei a mérkőzések rend­szeres látogatói, s Tóth Fe­renc játékának őszinte kriti­kusai. A fiatal labdarúgó el­mondta, hogy az időközben bevonult Friedmannal na­gyon jól megértették egymást a pályán. Az NB ll-ben nehe­zebb helytállni, ezért Tóth Ferenc nagy szorgalommal és lelkiismeretességgel végzi az edzéseket. Még legalább tíz évig sze­retne játszani, ám a foci mel­lett a távolabbi jövőjére is gondol: a Bánki Donét Mű­szaki Főiskolán tanul. Simák Attila

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents