Pest Megyi Hírlap, 1978. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-26 / 122. szám
1978. MÁJUS 26., PÉNTEK Mérnök gépkezelők Ismerik az automaták titkait a Mechanikai Művekben Gazdasági szakemberekkel, üzemek vezetőivel beszélgetve óhatatlan, hogy néhány mondat után szóba ne kerüljön az egyre égetőbb 'munkaerőhiány. S ilyenkor mindenki elmondja, milyen üzemszervezéssel, termékváltással próbálja saját területén áthidalni-megoldani ezt a gondot. így adódott legutóbb is, amikor a Mechanikai Müvek műszaki igazgatójával, Henrik Jánossal beszélgettünk, aki azzal hökkentett meg, hogy megmutatta a gyár idei tervét: a tovább csökkenő létszám ellenére 50 százalékos termelésnövekedést Irányoztak elő. — Ez az ötven százalék csak addig meghökkentő, amíg papíron látjuk, amíg csupán adat. Ha azonban mögé nézünk, pontosabban lemegyünk az üzembe, a műhelyekbe, ahol az idei terv fokozatosan realizálódik, akkor nyomban kiderül, nem is olyan ördöngös az egész. Mitől lett • . •" termelékeny ? Az irodaépület mellett egy csupaüveg bemutatóterem csábítja a kíváncsi gyárlátogatót: a vitrinekben mechanikai műszerek, ipari fázisjavító kondenzátorok, ezüst- cink akkumulátorok, a terem egyik sarkában kis asztalon tetszetős színes telefonok, középen olajkályhák, szerszámosládák. És itt található a háziasszonyok kedvence: a konyhai légtisztító is a sok egyéb műszer és berendezés között. • Néha egy-egy termék kikerül a vitrinből, s helyét elfoglalja az újabb, modernebb, jelezve a gyár profiljának változását, a technológia fejlődését Gyakran előfordul, hogy az új semmiben sem különbözik a régitől — külsőre...! A gyáriak azonban tudják, mi benne a változás. Mint például a szerszámosláda-családnál, amelyből a kicsiny doboz méretűtől a hatalmas, sokrekeszes óriásokig minden méretűt gyártanak. — Ennek a ládának a minősége sokkal jobb a réginél, és ami a számunkra különösen fontos: negyven százalékkal többet gyárthatunk belőle, mint korábban. így az idei 620 ezres tőkés exportunkat biztosan tudjuk teljesíteni — mondja a műszaki igazgató. Hogy mitől lett ilyen termelékeny a láda gyártása? Az üzem a közelmúltban vásárolt egy olasz hegesztőgépsort és jónéhány fotocellás sajtológépet. A hatalmas csarnokban, ahol ezek a gépek dolgoznak, szinte kizárólag asszonyokat találunk. — Álom ez az új gép — szólítja meg az igazgatót egy overálos, babos kendős asz- szony, s közben gyakorlott mozdulattal helyezi a prés alá a megformálandó lemezt. Egy csattanás. és már nyúlhat is a következőért. — Sokkal gyorsabb, vele a munka és még véletlenül sem történhet baleset, mivel a fotocella addig nem engedi lecsapni a formázót, amíg a kezem el nem húztam. Egy éve még elképzelés volt Ahogy végigjárjuk a falunyi területen fekvő gyár néhány üzemcsarnokát, már nem is tűnik olyan hihetetlennek az 50 százalékos termelésnövekedési terv. Itt is, ott is új gépek, gépsorok könnyítik a munkát, növelik a termelékenységet. A legújabbak — és talán a legdrágábbak — a festékszóró berendezést gyártó automaták. — A nagy nyomású festékszóró alig egy éve még csat- elképzelés volt, ' most pedig már megkezdtük a gyártását A Szovjetunióval közösen vásároltuk meg a licencét eg> svájci cégtől. A gyártás kezdése 95 millió forintos beruházást igényelt. Ez óriási összeg, de megérte — mutatja a műszaki igazgató a méregdrága automata gépeket. — Segítségükkel alig ötven dolgozó évi 220 milliós termelési értéket állíthat elő. A narancssárga műanyag padlós, napfényes csarnokban csak néhány hónapja kerültek a helyükre a halványzöld automaták. Márciusban érkezett meg az utolsó. Ezekkel a munka már egy csöppet sem hasonlít a hagyományos forgácsoláshoz. Nem csoda hát, hogy ebben az üzemrészben nem esztergályosok és marósok, hanem gépbeállító mérnökök dolgoznak. Egyikük, Nagy Gábor, alig néhány éve került ki az egyetemről. Hét kollégájával két hétig voit Svájcban, hogy az ottani szakemberektől eltanulják a gépkezelés fortélyait, s megismerjék az automaták legapróbb titkait. Most már a gyakorlatban kamatoztatják a Svájcban szerzett tapasztalatokat. Nagy Gábor éppen egy elkészült alkatrészt mér jobb- ról-balról a mikrométerrel. Elégedetten bólint, ami azt jelenti, az automata pontosan dolgozik, kezdődhet a sorozat- gyártás. — Mast még csak két műszakban vagyunk, de ősztől rátérünk a harmadikra is, hogy minél jobban kihasználhassuk ezeket az ügyes masinákat. 1j)80-tól évi 12 ezer festékszórót gyárthatunk majd. Nagy Gábor szavait Henrik János egészíti ki még két adattal: — Az idén összesen négyezer darabot gyártunk, amiből ötszáz jugoszláv export. A Szovjetuniónak pedig 1981-ig 45 ezret szállítunk a szerződések értelmében. Nemcsak valutáért A nagyarányú gépesítést, modernizálást tovább folytatja a gyár. Már aláírták a szerződést a General Electric-kel: ipari fázisjavító kondenzátor licencét vették meg, s ezekben a napokban már a műszaki dokumentumokat várják az amerikai cégtől. Ez az új kondenzátor fele akkorg és fele súlyú, mint a hazai gyártmány, de a teljesítménye azonos. Sorozatgyártását 1979 közepétől tervezik. — Nemcsak drága valutáért vásárolt külföldi gépekkel segítjük a termelékenység növelését — mondja a műszaki igazgató. — Sok j okos ötlet, újítás valósult meg, ' sok hasznos új gép született gyáron belül is, a célgépszerkesztőink munkája nyomán. Leleményességük nélkülözhetetlen, mivel a mechanikai műszereket szerte a világon aprólékos kézi munkával készítik, alig van készen vásárolható gép. Ma már ilyen házilag készített szerszámok egész sora könnyíti meg a kondenzátortekercselők munkáját. És a szerkesztők továbbra is fáradhatatlanul járják a műhelyeket, figyelik a dolgozók apró fogásait és törik a fejüket a még gyorsabb, még egyszerűbb megoldásokon. Az így szerkesztett gépek nemcsak a munkát könnyítik, hanem pótolják a szorgos munkáskezeket is, niszen a létszám ß Mechanikai Művekben is évről évre csökken. Wanatka Gabriella Hol vannak a tartalékok? Ahogy a TOT főtifkárhelyettese látja Lehoczki Mihály viszonylag új ember az országos vezetésben. 1934-ben született Tótkomlóson, 1957-ben Odesszában (Szovjetunió) szerzett agrármérnöki oklevelet. Néhány évi gyakorlat után, 1960-ban a kitűnően gazdálkodó füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz fő- agronómusa lett. Egy ciklusban tagja volt a TOT elnökségének, majd 1976 decemberében a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa főtitkárhelyettesévé választották. Vele beszélgettünk a termelőszövetkezeti gazdálkodás tartalékairól. • Az agrárkérdések iránt érdeklődők körében erős a hit, hogy a téeszgazdálkodás legfőbb tartalékai az úgynevezett alsó harmadban, a gyenge téeszek kategóriájában találhatók. így van ez? — Kétségtelen, hogy itt van az egyik nagy tartalék. A kedvezőtlen adottságú területeken gazdálkodó téeszek jelentős mértékben fokozhatják hozamaikat, jövedelmüket, ha a tájnak, a termőterületüknek leginkább megfelelő termelési szerkezetet valósítják meg a növénytermelésben és az állat- tenyésztésben. Eredményesebbé válhat gazdálkodásuk, ha a közgazdasági szabályozók, a műszaki és anyagi ellátás szervezetének egyes láncszemei az eddiginél jobban segítik tevékenységüket. • Ezek szerint a harmadik harmad felzárkózhat a jó szövetkezetek eredményeihez? — Erre is van példa — különösen az állattenyésztésben — de nem ez a jellemző. A mostoha adottságok hatása nem tüntethető el. A szövetkezetek különböző csoportjainak termelési eredményei köAz FMKT tükre Konszolidált kitörés, vagy szakad út az ambícióknak? A fiatal diplomások alkotókedvéről, tenniakarásáról s ennek korlátáiról sokat hallhatunk mostanában. Valóban gyakran ismétlődő szituáció, hogy egy fiatal mérnök merész műszaki elképzeléseket szeretne megvalósítani, de a termelési szervezetben elfoglalt helye arra kárhoztatja, hogy egyetlen alkatrész technologizálásával váltsa aprópénzre diplomáját, vagy a közgazdász ugyanezen alkatrész árkalkulációjának elkészítését kapja csak feladatul. Kívánalmak és lehetőségek Társadalmi, érdek, hogy ez az alkotó kedv ne vesszen kárba, s ez a felismerés vezette a KISZ Központi Bizottságát, mikor annak idején javasolta létrehozni a fiatal műszakiak és közgazdászok tanácsát. Hpl tart ma Pest megyében áz FMKT-mozgalom, milyen eredményeket ért el, milyen gondokkal küzd. A kérdésre a KISZ Pest megyei bizottságán és a Csepel Autógyárban kerestük a választ. Maczkó Józseftől, a megyei KISZ-bizottság titkárától és Szabó Károlytól, a KISZ-bi- zottság politikai munkatársától halljuk: ma már nem ritkaság, hogy műszaki és közgazdász fiatalok amellett, hogy — mint kezdettől — szakdolgozatokat készítenek; a vállalat továbbtanulni vágyó dolgozóinak egyetemi előkészítőt vezetnek — vagy éppen a nyolc általános elvégzéséhez nyújtanak segítséget. Részt vesznek a KISZ termelési mozgalmainak, a különböző szakmai vetélkedőknek előkészítésében és lebonyolításában, felsőoktatási intézményekkel tartanak fenn gyümölcsöző kapcsolatot. — Ez nyilván nem jelenti a szakdolgozatok értékének csökkenését? — Természetesen nem, sőt itt is minőségi változást szeretnénk. El kell érni, hogy a megoldandó feladatokat tartalmazó vállalati témajegyzékek pontosabbak, kevésbé általánosak legyenek, a szakdolgozatok között pedig több adjon használható javaslatot a termelékenység, a minőség közvetlen javítására. — S a hasznosítás! Mi lesz a szakdolgozatok sorsa? — Sajnos nem mindig a megvalósulás. Ez múlhat azon is, hogy a dolgozat készítői nem vették figyelembe a reális lehetőségeket, világmegváltó terveket dédelgettek, de sok esetben a vállalatok vezetésénél tapasztalunk passzivitást. Ezért arra ösztönözzük KISZ- szervezeteinket, hogy az EMKT-k irányításában mindig a gazdasági vezetőkkel szoros együttműködésben dolgozzanak, legyenek kezdeményezők. Erre a kezdeményezőkészségre valóban nagy szükség van, elsősorban a fiatalok saját érdekében. A bevezetőben említett fiatal mérnöknek és közgazdásznak fel kell ugyanis i ismernie, hogy ha be akarja bizonyítani, többre is képes, ha túl akar lépni a szűk szervezeti kereteken, akkor az FMKT-mozgalom jó lehetőséget kínálhat erre. A módszer követhető Persze ez a vásár Is kettőn áll. A gazdasági vezetőkkel tartott jó kapcsolatra a Csepel Autógyárban találtunk példát. Gálos László, az FMKT egykori, és Jászai Márton a jelenlegi vezetője először a sikereket sorolja: — A termékszerkezet-váltás idején meg kellett oldani a kardántengelyek kiegyensúlyozásának kérdéseit, de a feladat nem fért bele a gyártásfejlesz- . tés éves programjába. Az FMKT vállalkozott rá, s ahogy elkészült a dolgozat, rögtön be is vezették. Vagy megemlíthetjük az 1976-os Alkótó Ifjúság kiállításon bemutatott számítógépes termelésirányítási rendszert, a szervokormány vizsgálati módszereinek kidolgozását. Az eredményesség egyik nyitja, hogy a műszaki igazgatóval kötött megállapodás a hasznosítást már nem a véletlenre, vagy egy-egy vezető jóindulatára, netán szakmai féltékenységére bízza, hanem szervezett mederbe tereli. Gond még így is akad. — Például, hogy a javaslat alkalmazásnak sokszor vannak olyan anyagi, beruházási vonzatai, amelyek költségét nem tervezték, így aztán a legnagyobb jóindulat sem segít, így jártunk például a szennyvíztisztító berendezés méregtelenítőjéről készült munkával, melynek már a tervdokumentációja is elkészült, de a megvalósításához 3—4 millió forintra lenne szükség. A szakdolgozatokon, egyetemi előkészítőn, munkásakadémiai előadásokon túl a csepeliek bővíteni szeretnék tevékenységük területét. Talán kedvcsináló — A Műszaki Egyetem KISZ-bizottságával keressük a kapcsolatot, hogy az egyetemisták esetleg már tanulmányaik idején megismerhessék munkánkat, hátha így többen kapnak kedvet arra, hogy hozzánk jöjjenek dolgozni. És persze szívesen cserélünk ta-. pasztalatot más FMKT-k tagjaival is. Ami nem is lenne haszontalan. Különösen azoknak a megyei nagyüzemeknek, akiknél még akadozik ez a mozgalom. Hátha a jó példa ragadós! Weyer Béla zött a különbség nem csökken, hanem növekszik. Más a helyzet a személyes jövedelmekkel, ahol a különbség csökken. A kedvezőtlen adottságú szövetkezetek akkor járnak el helyesen, ha a helyi körülményeknek megfelelően fokozzák úgynevezett melléküzemági tevékenységüket is. Erre sok példa van a nyúlbőrök kikészítésétől a műanyagipari termelésig. Ma már az országos és a helyi állami párt- és érdekvédelmi szervek egyaránt, támogatják ezt a tevékenységet. Persze a gazdálkodási és jövedelmi színvonal fejlendítéséhez jó szakemberekre is szükség van, akik felismerik és a tagsággal el tudják fogadtatni a követendő utat. • Az előbb óvatosan, a termelés foltozásának egyik tartalékaként említette a gyenge szövetkezeteket. Melyik akkor a fő tartalék? — Véleményem szerint a termelés legfőbb tartaléka a középső harmadban, az átlagosan gazdálkodó szövetkezetek körében található. Ebben a körben nagyon sok szövetkezet kitűnő természeti körülmények között gazdálkodik. Kézenfekvő, hogy itt lehet a termelési eredményeket a legjobban és leggyorsabban fokozni, persze ügyelve a gazdaságosság követelményeire is. • Kicsit érthetetlen, hogy ezek a szövetkezetek olyan tartósan megmaradnak a középmezőnyben. Igényük nincs a fejlesztésre, vagy létezik valamiféle skatulya, amibe beleszorulnak? — Én azt mondanám, hogy is-is.1 Megfigyelhető valóban ezekben a szövetkezetekben bizonyos fokú önelégültség vagy talán inkább a kockázattol való tartózkodás. Félelem, hogy az újra való áttérés gondokat okozhat. Ám sajnos, az is tény, hogy a mezőgazdaság ipari kiszolgálása, műszaki ellátása ma még nem mindig kereskedelmi módszerekkel, inkább elosztás útján történik. És itt nagyon veszélyes a skatulya, tehát ha a kevésből elsősorban azoknak juttatnak, akik már most jók, akkor kimaradnak azok, akik ezt a segítséget felhasználva jókká válhatnak. A magyar iparnak, kereskedelemnek, külkereskedelemnek jelentős feladatai vannak tehát abban, hogy ezt a legnagyobb tartalékot feltárhassuk. Ezzel a megállapítással nem akarom felmenteni a felelősség alól a jó lehetőségekkel rendelkező, de azokat csak részben kihasználó gazdaságok felelős vezetőit. • Ügy gondolom, ebben a beszélgetésben nem feledkezhetünk meg a felső harmadról, a jó szövetkezetekről sem. Róluk mit mondana? — Feltétlenül elismeréssel szeretnénk ezekről a gazdaságokról szólni. Magas hozamokat, kiváló gazdasági eredményeket érnek el, korszerű üzem- és munkaszervezéssel. Alighanem o legtöbbet teszik mezőgazdaságunk fejlődéséért, az egész falu, a környezet átformálásáért is. Rájuk jellemző a kezdeményezés, a kockázatvállalási kedv. Jó kapcsolatban vannak a tudományos műhelyekkel, ezek eredményeit gyorsan ültetik át a gyakorlatba. Továbbra is számíthatunk rájuk, arra, hogy még inkább fokozzák eredményeiket. • Ezek a szövetkezetek általában már ma világszínvonalon termelnek. Ámde tapasztalható, hogy az állami elvonások olykor „ccntiző” latolgatásra késztetik közgazdászainkat. Érdekük, hogy még tovább fokozzák erőfeszítéseiket? — Nyugodtan merem állítani, hogy igen. Ezeknek a gazdaságoknak is érdekük, hogy még tovább haladjanak azon az úton, amelyen már eddig is szép sikereket értek el. Az állami szabályozás keretei között persze, de' növelni tudják még a személyi jövedelmeket is. Ennél talán jelentősebb, hogy a növekvő eredmények lehetővé teszik a munkahelyi körülmények további javítását és a környezet fejlesztését. De ezeknek a szövetkezeteknek a vezetői öntudat dolgában is fejlettek, sarkallja őket a népgazdaság érdeke, egyáltalán a tagság és az ország szolgálata. Nem közömbös tényező, a kivívott erkölcsi rang megtartása sem. Bízhatunk bennük. • Végezetül megkérdezném, hogy mit vár az esztendőtől? — A kérdés kicsit korai, de a válasz elől nem kell kitérnem. Optimista vagyok. Az állattenyésztési eredmények az eltelt hónapok során szépen alakultak. A gabonafélékre az eddigi időjárás inkább kedvező volt, mint kedvezőtlen. Ez a tavasz valóban nagyon változatos, sok gondot okoz a gyümölcs- és zöldségtermesztőknek, a kukoricáért felelős agronómusoknak. Az évszakhoz képest egy picike lemaradásunk is van, de ez pótolható. A Sárréten, ahol én főag- ronómus voltam, a kertészek az időjárással összefüggő esélyekre paraszti bölcsességgel azt szokták mondani, hogy ami elrontotta, az helyre is tudja hozni. Földeáki Béla álakul a kikötő A paksi atomerőműnél a 25. sz. Állami Építőipari Vállalat dolgozói építik a vízkivételi művet. A munkák a terveknek megfelelően haladnak. Elkészült már az erőmű hidegági hűtővízcsatornája is a kikötő mellett. A háromszázhúsz tonna teherbírású darut a Ganz-MÁVAG szerelőbrigádja építette. Gottvald Károly felvétele i
