Pest Megyi Hírlap, 1978. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-26 / 122. szám
PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! XXII. ÉVFOLYAM, 122. SZÁM ÁRA 80 FILLÉR 1978. MÄJUS 26., PÉNTEK Partner a George Fernandes Lázár Györgynél Lázár György, a Miniszter tanács elnöke csütörtökön hivatalában fogadta George Ternandes indiai iparügyi mi nisztert, aki a magyar—indiai gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési vegyes bizottság most véget ért budapesti ülésszakán indiai részről a tárgyalásokat vezette. A szívélyes légkörű találkozón jelen volt Keserű Jánosné könnyűipari miniszter, a ve. gyes bizottság társelnöke és ott volt Árun Kanti Das, az In diai Köztársaság budapesti nagykövete is. ★ A tárgyalásokról készült jegyzőkönyvet a vegyes bizottság két társelnöke: Keserű Jánosné könnyűipari miniszter és George Fernandes, az indiai központi kormány iparügyi minisztere aláírásával hitelesítette és ezzel véget ért csütörtökön a Könnyűipari Minisztériumban a magyar—indiai gazdasági és műszaki-tudományos vegyesbizottság május 22- és 25. között tartott harmadik ülése. A jegyzőkönyv, amelynek aláírásánál ott volt Árun Kanti Das, az Indiai Köztársaság budapesti nagykövete, rögzíti: a tárgyaló felek véleménye szerint kedvezően fejlődik India és Magyarország gazdasági együttműködése, kereskedelmi kapcsolata. Különösen a timföld- és alumíniumgyártásban, az izzó- és lámpagyártó gépek előállításában, a távközlési iparban, a vízierőművekhez szükséges gépek szállításában és alapvető gyógyszerek gyártásában hozott kedvező eredményt az együttműködés. A tárgyalásokon megállapították : szükségesnek tart. ják, hogy ipari koperációkra, ezeknek harmadik piacokra történő kiterjesztésére is ösztönözzék az érdekelt vállalatokat. Kádár János a DlVSZ-ben Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára csütörtökön látogatást tett a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség székházában, Maróthy Lászlónak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a KISZ Központi Bizottsága első titkárának és Kovács Jenőnek, a KISZ KB titkárának kíséretében. Kádár Jánost a székház előtt a DlVSZ-iroda tagjainak és magyar dolgozóinak élén Ernesto Ottone, a DÍVSZ elnöke és Barabás Miklós, a szövetség főtitkára fogadta. Az MSZMP KB első titkárát a DÍVSZ és a KISZ kapcsolatairól, a világszövetség munkájához nyújtott magyar támogatásról, valamint a magyar apparátus munkájáról Barabás Miklós tájékoztatta. Ezután Kádár János megtekintette a nyomdát, majd a szövetség párt- és társadalmi szervezeteinek vezetői ismertették munkájukat. Ezt követően a DÍVSZ irodája Ernesto Ottone elnökletével ünnepi ülést tartott, amelyen a szövetség elnöke bemutatta az iroda tagjait, majd a DÍVSZ X. közgyűléséről és a szövetség azóta kifejtett sokoldalú tevékenységéről tájékoztatta a vendéget, s köszönetét mondott a magyar népnek, a magyar kormánynak, a DÍVSZ munkájához biztosított kiváló feltételekért, és az ifjúság vendégszeretetéért. A továbbiakban az indiai, a kubai, a libanoni, a szovjet és a szudáni ifjúság képviselője ismertette a szövetségnek az egyes világrészekre kiterjedő tevékenységét. A tájékoztatók után Kádár János megköszönte a szívélyes fogadtatást, s az MSZMP KB nevében üdvözölte az ünnepi ülés résztvevőit és további sikereket kívánt a Demokratikus Ifjúsági Világszövetségnek. Az ünnepi ülésen a szövetség elnöke átadta Kádár Jánosnak a DÍVSZ emlékplakettjét. Zárt a vásár Äbemutatkozás sikerét a holnap üzletei igazolják Mit mutat a Csepel Autógyár BNV-mérlege? Bezárta kapuit a tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásár, a műszaki cikkek idei nagy seregszemléje. Huszonnyolc ország és Nyugat-Berlin több mint 1900 kiállítója tartotta fontosnak részvételét, s sorakoztatta, fel technikai újdonságainak színét-javát. Köztük tizenkilenc Pest megyei gyár és szövetkezet. Az utolsó napon is mintegy 70 ezren keresték fel a BNV-t, ezzel ösz- szesen több mint 600 ezren váltottak jegyet a beruházási javak tavaszi szakvásárára. Az árubemutatók jól tükrözték ezúttal is, hogy a legtöbb termékcsoportban képes a hazai ipar korszerű és a nemzetközi mezőnyben is verseny- képes műszereket, gépeket, szállítási eszközöket előállítani. Az érdeklődést a magyar árucikkek iránt mi sem jelzi jobban, mint a szakmai napok állandóan telt tárgyaló- szobái, s a jelentős üzletkötések. ★ A kiállítások rendezői már kicsit fáradtak, ám az utolsó vásárnap vendégei fáradhatatlanul járnak-kelnek, lesik, figyelik a látnivalókat. Nincs, ez másként itt, a Csepel Autógyár szabadtéri járműbemutatóján sem. Hiába közeleg a záróra, az érdeklődés nem csappan. Szinte fölösleges is a kérdés: — Elégedettek-e a kiállításuk látogatottságával ? Az idén már mintegy ezer kis VOLVO terepjáró indul ha;árainkoq túlra. Jelentős lelőhely Pilismaróién ELÁRASZTÁS ELŐTT KIBÁNYÁSSZÁK A KAVICSOT Fogytán a kavics a Duna fővárosi szakaszán. Az építőipar, a házgyárak pedig egyre többet igényelnek —, a szükséglet most már eléri az évi ötmillió köbmétert. A Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat, ezért egyre újabb és újabb lelőhelyek felkutatására kényszerül. Nemcsak a folyók, folyamok medrében, hanem az árterületeken is folyik a kutatás. Az OVH például — a FOKA-val karöltve talajmechanikai vizsgálatokat végzett Pilismarót térségében a Duna árterületén, s rendkívül gazdag kavicsrétegre bukkantak. E terület a nagymaros—gab. csikovói vízlépcső kialakítása során elárasztásra kerül —, de mielőtt erre sor kerülhet, megkezdik a kavicsbánya kiaknázását. A mintegy harminc hektárnyi területen, máris megkezdődött az előkészítő munka. Az eddig felkutatott területről, mintegy 40—45 millió köb_ méter kavics kibányászását remélik, s ez a mennyiség nagyjából fedezheti azt a mennyiséget, amit a fővárosi építőipar és a főváros körzetében működő házgyárak a hatodik ötéves terv időszakában igényelnek. Ugyancsak jelentős kavicslelőhelyre bukkantak Csepelen, a MAHART-kikötő szomszéd^ ságában is. Az előzetes számítások szerint e területről, mintegy másfél millió köbméter fontos építőipari nyersanyaghoz juthatnak. A bánya feltárását és kiaknázását ösz- szehangolják a kikötő bővítési munkálataival, mert az alapozási munkák során, amúgy is jelentős mennyiségű talaj megmozgatására kerül sor. K. Z. — A Csepel Autógyár az ötödik ötéves tervidőszakban a termékszerkezet-váltás második lépcsőjéhez ért — felel Berts Géza kereskedelmi főosztályvezető. — Ezt illusztráljuk a bemutatónkkal is. Például az Ikarus 255-ös önjáró padlóváz teljesen új technológiával készül, összeállításához idén szereltünk fel egy svájci Oerlicon-szerelősza- lagot. Ezzel egyrészt termelékenyebbé tettük a gyártást, másrészt jobb minőségűek a vázak. Nemcsak a szakemberek nézegetik érdeklődéssel. Osztatlan sikert arattunk a kis sárga Volvo C—202-es terepjáróval is. Két változatát is elhoztuk, jó minőségüket a svéd átvevők szigorúsága garantálja. Mivel a BNV-n részvételünk nem titkolt célja a piackutatás és az információ- gyűjtés, fontosnak tartottuk bemutatni a D—750-es típusú úgynevezett cserefelépíimé- nyes rendszerű haszonjármű családot. Látható a tízezer literes, beépített szivattyúrendszerrel ellátott üzemanyagszállító, a nyolctonnás konLégi útra készül a szegfű Halmágyi Péter felvétele téneres áruszállító, valamint a munkásszállításra alkalmas változata. E járművekkel szeretnénk elősegíteni a hazai mezőgazdasági és építőipari szállítási rendszer korszerűsítését. Örömünkre: sikerült felkelteni elsősorban a mezőgazdasági szakemberek figyelmét, alig győztünk válaszolni kérdéseikre. A szakmai napokon előadásokon is tájékoztattuk az érdeklődőket. Nemcsak járműveikről, alkatrészgyártásukból is gazdag ízelítőt kínáltak a szigethalmiak. A nyugatnémet licenc alapján gyártott Csepel—ZF szinkron sebességváltók, az Autóipari Kutatóintézettel közösen konstruált 069-es szervokormányok és a legújabb típusú tengelykapcsolók ugyan csak a szakembereknek mondanak sokat, a célt megfelelően szolgálták. Hogy mi volt ez? — Bebizonyosodott a BNV-n, hogy jó úton halad a műszaki fejlesztésünk, s reális, megalapozott a termékszerkezetváltási törekvésünk. És ha ma még nem is vonhatjuk meg a vásár mérlegét — több külföldi és hazai céggel folytattunk tárgyalásokat —, a holnap üzletei igazolhatják a ma sikerét — mondja a főosztályvezető. D. Gy. Benke Valéria látogatása Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, csütörtökön délután a főváros VIII. kerületében tett látogatást. Cegléden, a Magyar—Szovjet Barátság Tsz 50 ezer négyzetméter alapterületű üvegházaiban évente 6 millió szál szegfűt nevelnek, melyből 2 milliót a Szovjetunióba exportálnak. A virágokat kötözés és csomagolás után repülő viszi a moszkvai és leningrádi üzletekbe. Bozsán Péter felvétele Guillermo T. Conti, az Argentin Köztársaság budapesti nagykövete az argentin nemzeti ünnep alkalmából, csütörtökön fogadást adott rezidenciáján. Outtama Chounlamani, oktatásügyi miniszterhelyettes vezetésével, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének meghívására csütörtökön hazánkba érkezett a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság kulturális küldöttsége. I k M anapság alig akad már olyan ügyes-bajos dolgunk, amiben teljesen a magunk urai vagyunk, úgy cselekszünk, ahogyan kedvünk tartja. Partnerek sokaságától függ, egy-egy ügyünk sorsa miként alakul, legyen az egy televíziós készülék javítása, vagy éppen alkatrészek szállítása munkahelyünkre. A lakossági fogyasztásban is növekvő szerepet kap a különböző cégek — termelő és kereskedelmi vállalatok — együttműködése, még inkább igaz a partneri kapcsolatok fontosságának erősödése az ún. termelői felhasználásban, azaz a vállalatok kooperációjában. A Csepel Autógyár partnereinek száma egy időben a félszázat is meghaladta, s a rossz tapasztalatok miatt, a kooperációk egy részét fölszámolva, most e táborba körülbelül két tucatnyi cég tartozik. Másfajta területről választva a példát: ezekben a napokban a Nagykőrösi Konzervgyár a végső egyeztető megbeszélések sorozatát bonyolítja le a nyersanyagot termelő, szállító, sok esetben már előfeldolgozó partnergazdasá- gokkal. A gyárak, ha összes — mezőgazdasági, ipari, ke. reskedelmi — együttműködési pontjait figyelembe vesszük, több, mint száz gazdasági egységgel kell napról napra fenntartania azt a viszonyt, mely alapot ad a holnapra, meg a hol- naputánra. Ebből azután már szinte fölösleges is levonni a következtetést, ahogy a két említett cég, úgy általában valamennyi termelőegység ma már mozdulni sem tud a partnerek által szállított anyagok, alkatrészek, félkésztermékek, illetve a nyújtott szolgáltatások nélkül. Ami természetes jellemzője a gazdasági növekedésnek, ahogy a szakemberek fogalmazzák, fo- kozódik a munkamegosztás. Ami mögött az áll, hogy mindenkinek azt kell csinálnia, amihez a legjobban ért, amire a felkészültsége a legalkalmasabb, s amit a leginkább gazdaságosan oldhat meg. B elyes az elv, a gyakorlatban azonban tele a végrehajtás útja buktatókkal, kátyúkkal, tengelytörő gödrökkel. Tavaly például rövid idő alatt három ízben is megakadt a folyamatos termelés a Csepel Autógyárban, mert a partnerek egyike elmaradt egy nélkülözhetetlen fél- gyártmány szállításával, ugyanakkor volt olyan eset is, amikor autógyári hibák miatt várták reménytelenül a padlóvázakat az Ikarus székesfehérvári gyárában... Kölcsönösség? Csupán azt világítják meg a történtek, hogy a partneri kapcsolatokban nincsenek szentek és ördögök, itt is, meg ott is fölbukkannak zavaró tényezők. A cégeket azután az különbözteti meg, melyikük mennyi idő alatt képes úrrá lenni a gondokon, mert hiszen akadnak szakállas ügyek — így az öntvények minősége —, s frissek, addig nem tapasztaltak. Utóbbiak természetes velejárói a ter• melési együttműködésnek, ; előbbiek viszont arra figyelmeztetnek, hogy baj van a szervezetek kapcsolat-rendszerében, s mert a baj _ tartós, az általa keletkező gondok is azok. Lényeges felismeréshez jutottak el ezzel összefüggésben a Ganz Műszer Művek Árammérőgyárában. A gödöllőiek a nagyvállalat többi gyárával szoros kooperációban állnak, s megtörtént, az egyik társ szállította — illetve nem szállította — mágnesek hiánya miatt tetemes mennyiségű majdnem kész árut voltak kénytelenek tárolni. A kritika jogos, ám a gyár politikai, gazdasági vezetése jó érzékkel rátapintott a gócra, arra, hogy másfajta részegységek, alkatrészek szállításával viszont a gödöllői gyár maradt el, azaz a gyárak közötti ismétlődő viták helyett a nagyvállalati működés egészének áttekintése, tökéletesítése kínálhatott csak megnyugtató megoldást. V onzó a példában megtestesülő magatartás, de sajnos, korántsem ez az általános! Ahogy az egyik vállalati vezető megfogalmazta, a cégek közötti vitás ügyekből kétszer any- nyi jogász is vígan megélne, mint amennyi ma foglalkozik azokkal, holott kétségtelen, a vállalati jogtanácsosok ma sem szűkölködnek a szállítási szerződések körül támadt vitás, nem egyszer peres ügyekben. A vállalatok közötti kapcsolatok növekvő jelentőségét jól érzékelteti, hogy az MSZMP Központi Bizottsága 1977. október 20-i ülésének határozata — a termelési szerkezet és külgazdasági politikánk fejlesztésének hosszú távú irányelveiről — külön kitér arra, mégpedig „fontos feladatnak” minősítve e kapcsolatok erősítését. A fontosságot az adja, hogy a termelés magasabb színvonalával, a termékek műszaki, használati értéke növelésének előtérbe kerülésével törvényszerűen együtt jár a koperáció fokozódása. Egyszerűbben és köznapibban fogalmazva: több lesz a partner, mert csakis így válhat gazdaságossá már meglevő, s kifejlesztendő termékek tízezreinek előállítása. E kívánalom gyakorlati érvényesítésében nagy jelentőségű lépés volt az állami vállalatokról szóló törvény megalkotása — elfogadta az országgyűlés 1977. december 16-án —, s különösen annak negyedik fejezete, ami iránymutató jogi értelmezésül szolgál a partneri kapcsolatokhoz. A korábbinál szilárdabb jogi keret ez, ámde hiba lenne itt valamiféle automatizmusra hagyatkozni, s úgy vélekedni, majd rendeződnek a dolgok. Maguktól? Elsősorban a felügyeletet gyakorló szervek teendője, hogy folyamatosan értékeljék a termelési, gazdálkodási eredményekkel együtt a partneri kapcsolatok alakulását is, s helyben, az üzemi demokrácia fórumain ugyancsak sort kell keríteni erre a számvetésre. Mészáros Ottó