Pest Megyi Hírlap, 1978. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-24 / 120. szám

3éke- és barátsági hónap Csshszíovák vendégek városunkban A béke- és barátsági hónap rendezvénysorozatának kereté­ben csehszlovák—magyar ba­ráti találkozót rendeztek Gö­döllőn, amelyen a városi párt- bizottság, a Hazafias Népfront városi bizottsága és a városi tanács meghívására részt vett ár. Ladislav Franta, a Cseh­szlovák Szocialista Akadémia tagja, Porol Gombos, a Cseh­szlovák Kultúra igazgatóhe­lyettese, nagykövetségi titkár tis dr. Boros Ferencné, a Cseh­szlovák Kultúra munkatársa. A találkozó bevezetőjeként az érdeklődők meghallgatták dr. Ladislav Franta előadását, amelyben a csehszlovákiai ér­telmiség helyzetéről, a fejlett szocialista társadalomban be­töltött szerepéről szólt. Az elő­adó hangsúlyozta, hogy a tech­nikai-tudományos forradalom vívmányainak alkalmazásában, a gazdasági feladatok végre­hajtásában egyre nagyobb sze­rep jut az értelmiségnek a ba­ráti országban is. Az elmúlt egy évtized alatt a Csehszlovák Kommunista Párt irányításá­val az értelmiség műszaki és humán rétege tevékenyen hoz­zájárul a társadalom fejleszté­séhez. Az előadás után több kérdés hangzott el, amelyekre dr. La­dislav Franta és Pavol Gom­bos adott választ. A többi kö­zött a pedagógusok szerepéről, a fiatalok helytállásáról, a tu­dományos kutatógárda összeté­teléről faggatták a résztvevők a vendégeket, akik részletes magyarázatokkal szolgáltak. Jövő kedden író-olvasó talá!kozó Lapunk tegnapi számában tévesen jelent meg Fekete Gyula író—olvasó találkozójá­nak időpontja. A városi-járá­si Juhász Gyula könyvtár ren­dezvénye május 30-án, kedden, zste 6 órakor lesz. Szombatig Vonatpótló autóbuszok A MÁV május 23-tól 27-ig, a Budapest Miskolc között köz­lekedő személyvonatok helyé­be, az M3-as autópálya építési munkálatai miatt, Gödöllő és Aszód között vonatpótló autó­buszokat állít forgalomba. Az első napon percnyi pontosság­gal közlekedtek a járművek, Gödöllőn mindössze annyi a változás, hogy a helyi forga­lomban részt vevő autóbuszok az Ady Endre sétányról indul­nak. I A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA V. ÉVFOLYAM, 120. SZÁM 1978. MÁJUS 24., SZERDA Falugyűlések tapasztalatai Előtérben a környezetvédelem Megértés, közös cselekvés A járás valamennyi községé­ben megtartották a falugyűlé­seket, s a községi fórumokkal egyidejűleg — februárban és márciusban — a városban is réteggyűléseket, körzeti ta­nácskozásokat rendeztek. A Hazafias Népfront által szerve­zett összejövetelek tanulságai­ról kérdeztük Vilmos Györ­gyöt, a népfront városi bizott­ságának titkárát. — Milyen célt szolgáltak a falugyűlések? — A tanácstörvény előírja, hogy a községekben minden évben falugyűléseket kell tar­tani. Ezek a fórumok a taná­csok tömegkapcsolatának fon­tos közvetítőivé váltak, az el­múlt két évben háromszázzal emelkedett a résztvevők szá­ma, s az idén több mint há­romezren voltak kíváncsiak a tanácsi vezetők beszámolóira. Nagyobb áttekintés — Miről esett szó a gyűlé­seken? — A hagyományos tájékoz­tatókon kívül, amelyek a taná­csok tavalyi tervteljesítéséről és az újabb feladatokról tájé­koztattak, az idén különös fi­gyelmet szenteltek a köztisz­taság és a környezetvédelem kérdéseinek. Az utóbbi témák­kal főként ajaépfrontosok fog­lalkoztak. A résztvevők a köz­ségek valamennyi gondját, örömét megismerhették a ta­nácsi vezetők beszámolóiból. A nagyobb áttekintésre azért is szükség van, mert örvendete­sen megnőtt a községek egészét érintő kérdések iránti érdeklő­dés. Falugyűlésenként leg­alább húszan-harmincan szól­tak hozzá, többségük a közérde­kű témákat boncolgatta. Egyre több az olyan hozzászóló, aki a gondokon kívül az eredmé­nyekről is beszél, és elismerően nyilatkozik a szakemberek és politikusok tevékenységéről. — Mi a helyzet a köztiszta­ság és a környezetvédelem területén? — Nem véletlenül helyezték előtérbe a népfront aktivistái ezeket a gondokat: a kibonta­kozó mozgalomra vár a fel­adat, hogy a közössegeket 'fel­rázza és nagyobb erőfeszíté­sekre késztesse. A községek­ben ma még számtalan sze­métkupac, alkalmi lerakóhely csúfítja az utcákat és a tere­ket. Különösen rossz a helyzet az üdülőkörzetekben, de min­denütt rengeteg tennivaló akad. A szemetelők tudják, hogy helytelenül, a közösség érdekei ellen cselekednek, ezért csak késő este, éjszaka működnek. Így nehéz tettenér- ni őket. De akikről megállapít­ják, hogy vétkesek, nem kerül­hetik el a súlyos pénzbünte­tést, s ha vállalatról, szövetke­zetről van szó, el is szállítat- ják velük a szemetet. A taná­csokra hárul az a feladat is, hogy szemétlerakó helyekről, a hulladék összegyűjtéséről és elszállításáról a lehetőségekhez mérten gondoskodjanak, s hogy a kedvelt illegális gyűjtőhe­lyeken tiltó táblákat helyezze­nek el. Összefogással — A falugyűléseken is kife­jezésre jutott, hogy a községek lakói mindinkább megértik a közösségek gondjait. De piiben mutatkozik meg az együttes cselekvés? — A városhoz hasonlóan a járásban is megnőtt a társa­dalmi munka becsülete. A la­kók nemcsak pénzt ajánlanak fel az építkezésekhez: a falvak arculatát önkéntes munkával is sokan alakítják. Példa ren­geteg akad, elég ha néhányat említek: a társadalmi munká­sok főként a járdák, utak és parkok építésében járnak az élen, de széles társadalmi össze­fogással építik a valkói óvo­dát, így készült a veresegyházi ÁBC-áruház. Szokás, hogy a tanácsi vezetők éppen a falu­gyűléseken kérik a lakossá­got: segítsenek. S legtöbbször a kérésre azonnal jelentkeznek a vállalkozók. Miről esett szó a városi ösz- szejöveteleken? — Akárcsak a falugyűlése­ken, itt is a település legújabb eredményeiről, s a megoldásra váró feladatokról tájékozód­hattak az érdeklődők. A váro­si közélet fórumain is többen vettek részt az idén, mint ko­rábban. Réteggyűlést a peda­gógusoknak és az egészségügyi dolgozóknak szerveztünk, a ta­nácstagi beszámolókat megelő­ző körzeti tanácskozásokon a párt- és állami vezetőkön kívül a körzeti népfrontbizottságok, a lakóbizottságok tagjai, a pártösszekötők vettek részt. A tanácstagi beszámolók növek­vő népszerűségét, a közvetlen lakóhely gondjai iránti érdek­lődés fokozódását mutatja, hogy több mint ötszázan vitat­ták meg a témákat. írásban és szóban — Mi lesz a sorsa a fóru­mokon elhangzott panaszok­nak, bejelentéseknek, közérde­kű javaslatoknak? — A kérdések, javaslatok többségét a helyszínen megvá­laszolták a címzettek, a töb­bire a tanács igazgatási szer­vei írásban adnak feleletet. Va­lószínűleg nem közömbös azon­ban a hozzászólóknak, s a ta­nácskozások résztvevőinek az sem, hogy mi lett a sorsa a többiek felszólalásának. Éppen ezért a tanács vezetői hamaro­san a sajtó hasábjain foglalják össze a tanulságokat, s adnak választ a többeket érintő, leg­fontosabb javaslatok sorsáról. G. Z. Tanulmányúton az igazgatóhelyettesek Ilyen lesz a jövő iskolája Az elmúlt tanév végén szü­letett meg az elhatározás, hogy a járásban már több éve működő általános iskolai igazgatói munkaközösség mintájára — amely kiválóan dolgozik és sok segítséget ad a vezetési munkához — létre kell hozni az igazgatóhelyet­tesek munkaközösségét is; hogy az iskolák e fontos be­osztású vezetőit továbbképez­zék. A munkaközösség veze­tőjéül Stünd Gáborné, bagi igazgatóhelyettest választot­ták meg, aki másfél évtize­des tapasztalattal rendelkezik és korábban is sokat tett az igazgatóhelyettesek munka­köri feladatának tisztázása, valamint a helyes vezetési módszerek terjesztése .érde­kében. A nevelői kéz A munkaközösség a tan­évben négyszer tartott fog­lalkozást, amelyeken színes és változatos programmal ad­tak segítséget az általános feladatokhoz, az iskolaigazga- tósckal való helyes együtt­működéshez, a gazdasági és ügykezelési teendők szabály- szerű ellátásához. A munka- közösség elhatározta, hogy tanévzáró foglalkozását nem a járásban tartja meg, mint korábban, hanem ellátogat­nak Püspökladányba, ahol a Petőfi Sándor Általános Is­kolában némi ízelítőt lehet kapni abból, hogy milyen lesz a jövő iskolája. Á barátságos fogadtatás után Pápay Sándor, a püspökla­dányi iskola igazgatója ve­zette be a vendégeket az is­kola épületébe, amely kívül­ről semmivel sem különbö­zik az ország többi, fél év­századdal ezelőtt épült isko­lájától. A lépcsőházban és a folyosón azonban már szo­katlan faliképeket csodálhat­tak meg igazgatóhelyette­seink. Ezek a tantárgyak ne­hezebb tudnivalóira emlé­keztetik a tanulókat. Az énekszakteremben ked­ves, halk muzsika hívogat­ja a belépőket. — A tanuló­kat is így fogadjuk — ma­gvarázta az igazgató. — Ez o ícis muzsika megadja az óra alaphangulatát. Miközben a vendégek elhelyezkedtek a párnázott székekben, az igaz­gató széthúzta a tábla függö­nyét, ahol felrajzolva kotta­vonalakat lehetett látni. Egy kapcsológomb kattant, majd a táblára rajzolt vonalak kö­zött mozgó nevelői kéz me­lódiákat csalt ki az ügyes szerkezetből. Ennél szemlé­letesebben talán nem Is ‘le­hetne bemutatni a hangje­gyek elhelyezkedésének sza­bályait. Egymással szemben... Az igazgató röviden bemu­tatta az iskolát. Kiderült, hogy minden saját erőből készült és az iskola pedagó­gusainak jó munkáját dicsé­ri. Az igazgató beszélt arról is, hogy a tudomány és tech­nika forradalmának korá­ban egyre inkább érezhető iskoláink elmaradottsága. A korszerűsítéshez szükséges pénz természetesen nem te­remthető elő egyszerre va­lamennyi iskolában. De a munkát el kell kezdeni és a feltételeket takarékossággal, ésszerű gazdálkodással, vala­mint a termelőüzemek, szü­lők, és intézmények segítsé­gével fokozatosan meg kell teremteni. A gondolkodó, te­vékeny szocialista ember ne­velése, korszerű eszközök hí­ján hiú ábránd marad. Ezek az eszközök cselekvésre buz­dítják a tanulókat, hogy meg­szerezzék az ezredforduló em­berének szükséges ismerete­ket. Az okos gépek nem nél­külözhetik az alkotó pedagó­gust, aki nemcsak Ef gépeket irányítja, hanem ügyel arra is, hogy a gyengébb tanulók felzárkózzanak az ismerete­ket könnyebben befogadó társaik mögé. A hajdani kré- tupedagógust fel kell, hogy váltsa az aktív nevelő, aki képes feladatának maradék­talan ellátására. A rövid szóbeli tájékoz­tató után a vendégek a gya­korlatban is megismerkedtek a korszerű eszközökkel. SŰ-* rűn szántották az igazgató- helyettesek. ceruzái a jegyzet­füzetek papírosmezőit az egyik második osztályban is, ahol, éppen olvasásóra volt. A tanteremben nem padok sorakoznak, hanem kis íróasz­talok. székekkel, fiókkal. A tanulók az asztalok mellett nem a tanár felé fordulva ül­nek. hanem egymással szem­ben. Képmagnó, vetítőgép Az előtérben elhelyezett képernyőn diaképek jelennek meg az otthon és az iskola tárgyköréből. A képekhez a gyerekek önálló véleményt fűznek, vagy a tankönyvben keresnek odaillő olvasmá­nyokat, szépen, tisztán felol­vassák a képeken látható rész­leteket. Közben észreveszik a legfontosabb viselkedési szabályokat, a kisdobosélet törvényeit magyarázzák, még a helyes közlekedésről és a mindennapi tisztálkodás fon­tosságáról is szó esik. Negy­A bévízgyörki magnósklubban Hangszalagon mű!t és jelen A hévízgyörki művelődési ház magnós szakköre nagy si­kert aratott tavaly az orszá­gos versenyben, ahol 300 klub között a tizedik helyen vé­geztek. A hasonló falusi klu­bok közül ők jutottak a leg­jobb tíz közé, megelőzve sok nagyváros szakkörét. — Az utóbbi hónapokban mintha kevesebbet dolgozná­nak. — Látszatra tényleg így van — mondja Varga Mihály klubvezető —, de a valóság egészen más. A közelmúltban komoly felszereléseket kap­tunk a Magyar Rádiótól, a többi között két olyan stúdió- . magnót, amelyeknek értéke egyenként, még így, használ­tan is, több, mint hetvenezer forint. Ezekkel az új berende­zésekkel ismerkedtünk. Ré­szeire szedtük a magnókat, megismerkedtünk teljesítmé­nyükkel, megtudtuk, mire ké­pesek a masinák. Az elmúlt hetek munkáját felkészülésnek nevezném. Olyan ez, mint a sportolóknak a verseny előtti edzés. — Verseny lesz? — Az elmúlt héten kaptuk kézhez a Magyar Rádió ifjúsági főosztályának és a Népművelési Intézet elő­adóművészeti osztályának pá­lyázati felhívását az ama­tőr hangfelvételek és mag­nósműsorok 1978. évi országos versenyére. A pályázat célja, hogy segítse a magnóscsopor- tok, ifjúsági klubok közös munkáját, járuljon hozzá az elektroakusztikai kultúra fej­lődéséhez. — Készülnek a versenyre? — A zenei összeállítások kategóriájában az asszonykó­rus dalaiból szerkesztünk 10 perces műsort, Summásdalok címmel. Az énekszámok mel­lett egy-egy volt summás né­hány mondatos visszaemléke­zését is bedolgozzuk. Ez lesz az összekötő szöveg. Másik zenei műsorunkat a művelődé­si ház gyermek citeraegyütte- sének muzsikájára építjük. — A tavalyi verseny tapasz­talatai bizonyítják, hogy raj­tunk, hévízgyörkieken kívül egyetlen magnósszakkör sem foglalkozott népzenei anyag­gal. Mi az idén is megmara­dunk a népdalok mellett, mert úgy érezzük, hogy községünk gazdag népdalkincsét megőriz­ni, és másokkal megismertetni, megszerettetni, fontos felada­tunk. Ezenkívül szeretnénk az aszódi művelődési ház pol- beat-együttesét megnyerni, s velük készíteni egy zenés-ver­ses műsort a neutronbomba elleni tiltakozás jegyében. — Zörejekből, mesterséges hangeffektusokból, különböző trükkfelvételek alkalmazásá­val, összekötőszöveg nélkül — és itt ez a lényeg! — próbál­juk megszerkeszteni egy fő­városba járó, üzemben dolgo­zó ifjúmunkás egy munkanap­ját a hajnali ébredéstől a ké­ső esti lefekvésig. Nagy mun­kával jár az ilyen hangmon­tázs elkészítése. — A közelmúlt történelmét is megörökítjük a hangszala­gokon. Már régebben tervez­tük, hogy a még köztünk élő szemtanúk vallomását — akik a felszabadulás előtti és utáni évek eseményeinek aktív rész­vevői, irányítói, történelmünk formálói voltak — hangszalag­ra vesszük. A verseny kiírása most sürgeti tervünk megvaló­sítását. Elsőként Filó Jánosnét szólaltatjuk meg. Egy-két év alatt az egész járásban magnó­szalagra gyűjthetnénk a vete­ránok visszaemlékezéseit, ami hallatlan értékű forrásmű le­hetne a kutatóknak, az isko­lák történelemtanárainak, mindazoknak,, akiket érdekel a felszabadulás utáni időszak. A közeljövőben archív anyagot kívánunk készíteni a termelő- szövetkezetek alapítóinak visz- szaemlékezéseiből is. — Mindehhez rengeteg mag­nószalagra van szükség, ami sokba kerül. — A járási hivatal műve­lődésügyi osztálya, a járási közművelődési bizottság tá­mogat bennünket, s a mflve­I lődési ház is nagy segítséget ad. — A mai program? — Meghallgatjuk a Magyar Rádió Ötödik sebesség című ifjúsági műsorát, megfigyel­jük, hogy milyen keverési öt­leteket, technikai trükköket alkalmaznak. Ma még figye­lünk, tanulunk, aztán hozzáfo­gunk a pályamunkákhoz, mert az idő sürget, június közepére kell elkészülnünk az anyaggal. F. M. Anyakönyvi hírek Született: Mezei József és Molnár Ilona: Katalin, Kristóf Sándor és Pető Julianna: Szil­via, Fehér Mihály és Szabó Mária: Gábor, István József János és Orosz Veronika: Ve­venöt percen át érzi min­denki, hogy valamennyi diák és a nevelő élvezettel tanul és tanít. A televízió ott van minden szakteremben és a kis ősz. tálytelefonon csak értesíteni kell a diszpécserközpontot, hogy melyik filmre, vagy dia­filmre van szükség. Néhány pillanat múlva a kért anyag megjelenik a képernyőn. In­nen igényelhető .zenei anyag, a fóliákon előre rajzolt áb­rák az egyes tantárgyakhoz, vagy éppen az iskolateleví­zió adása, amelyet képmag­nón rendszeresen rögzítenek. A gondolkodó ember... A szaktermeket írásvetí­tővel, magnetofonnal, diave­títővel, rádióval, lemezját­szóval és többségüket 16 mil­liméteres vetítőgéppel is el­látták. Az audiovizuális ne­velői asztalban rögzített esz­közök mellett ott találhatók a filmek, hangszalagok és az előre, programozott írásvetítő fóliák is. Ez utóbbiakból még olyan kevés a központi kiad­vány, hogy többségét a ne­velők készítették el hangya- szorgalommal. Az iskolának egyébként tizenhatezer ilyen többszörös rétegre bontható kész fóliája van. A lelkes pedagógusok által irányított okos eszközök ké- I pesek arra, hogy a gyermeke- | két végigvezessék az elmél­kedés útján, és ezzel hozzá- ‘ járuljanak a jövő gondolkodó emberének felneveléséhez. Takács Pál ronika, Lőrincz József János és Basa Margit: Krisztina* Ördög Elemér és Hortobágyi Katalin Mária: Zsolt, Varga Károly és Szilágyi Teréz: Attila, Paulinusz József és Szarvas Márta Magdolna: Kor- ' nél, Agócs Ferenc és Jakab Julianna: Ferenc, Ferik Mi­hály és Holecz Piroska: Judit, Erdey-Grúz Balázs és Turbina Natália: Mária Júlia, Paulo- vics László Ferenc és Laczkó Margit: Ágnes Éva, Szekeres Rafael és Dezső Julianna: An­namária, Varga István és Deák Mária: István, Hársfalvi Fe­renc és Hemyes Mária: Oli­vér, Pesti Pál Mátyás és Sze­kér Ilona Anna: Hajnalka, Ónodi József és Kelemen Er­zsébet: Judit, Búzás István és Mezei Ilona: Szabolcs, Balázs József és Dinu Ilona: Gergely Attila, Gubek Ferenc és Szor- ger Ilona: Gábor, Tóth Sándor és Gönczöl Irén: Sándor, Ko- sik Vendel és Simon Mária Magdolna: Péter, Fogd László és Kis György Mária: Áron, Imre Sándor és Farkas Róza: Krisztián, Tóth Kálmán és Martinovics Anna: Annamá­ria; Tóth Sándor és Juhász Mária Márta: Károly, Soltész- Nagy Pál és Gáspár Anikó Ro­zália: Viktor, Tóth János és Kurunczi Erzsébet: János, Nagy László és Hajdú Katalin: László Gábor nevű gyermeke. Házasságot kötött: Szalai Sándor és Tóth Mária Zsu­zsanna, Ladányi Sándor és Cseh Anna Mária, Szepesi Já­nos és Koncz Mária Zsuzsan­na, Pusztai Ferenc és Galyas Ilona. Elhunyt: Sándor Józsefné Sima Ágnes, Gödöllő, kastély, Bencze Gyuláné Márton Ro­zália' Gödöllő, kastély. Kégli Vilmos, Gödöllő, kastély, dr. Petőházi Gábor, Budapest XII., Művész utca 2. L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents