Pest Megyi Hírlap, 1978. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-23 / 119. szám

Jegyzet Két forint Kedves Kalauz Űr! Szívesen szólítanám önt Kovácsnak, Nagynak, Kies­nek, szóval a becsületes nevén, de tulajdonképpen nem is ismerjük egymást, így, mert Kovácsnak, Kiss- neu nem szólíthatom (nem tudom, így hívják-e), szá­momra Ön a szombat dél­utáni C-F 14—10-es busz kalauza marad. Bocsássa meg, hogy ebben a jegy­zetben személyét betűk és számok jelzik, s ráadásul Emlékeztemben úgy maradi meg, mint a kétforintos ember, de így hozta az élet. Találkozásunk, ismeret­ségünk igencsak rövid, mégis úgy sejtem, Ön is emlékezik rám. Kellemet­len percet éltünk át együtt. Az egyórás járatra a transzformátorháznál száll­tam fel vagy huszad ma­gammal. Anogy kell, Ön kilyukasztotta a többiek bérletét, s tőlem is átvet­te a kétforintost. Kinyúj­tott kezem várta a pénz el­lenértékét, miközben én már egészen máson gon­dolkoztam. Táskámban rá­dióalkatrészek sorakoztak, fiammal sétálni készültünk délután, s cigarettát is el­felejtettem venni. De a ke­zem, mintha önállósította volna magát, azt hitte, kap valamit a két forintjáért. De mi is járt azért a ket­tesért? Két perc buszozás. Ahogy említettem, össze­vissza kószáltak a gondola­taim, miközben a kezem ki­nyújtva maradt: a jegyre várt. Bevallom, ha nem lettem volna olyan szórako­zott,. hamarabb becsuktam volna a markom. Hiszen semmiféle kár nem ért, an­nak rendje és módja sze­rint elfuvarozott az autó­busz. De mert sokáig állt ott esetlenül a kéz elfeled­ve, egyszerre eszméltünk rá, hogy a kinyújtott karra már mások is figyelnek. Mások is észrevették, hogy ez a kéz vár valamit. Kínos, kellemetlen volt mindkettőnk számára ez a pillanat. Számomra azért, mert képzelje el, mint gon­dolnak rólam az utitársak, hogy két forint miatt aka­dékoskodom. ön pedig nyilván azért bosszanko­dott, mert két forint — hogyismondjam csak — el­tulajdonítása miatt ugyan­azt a szégyent kellett elvi­selnie, mintha egy Pestig szóló, 14,40-es út ára ván­dorolt volna a zsebébe. Egyetértek Önnel. Igazság­talan dolog, hogy a lelkiis­meret nem tesz különbsé­get az érmék_ között. Ugyanúgy az ember arcába szökik a vér, ha kettő-, ha tíz-, ha százforintos lopá­son kapják rajta. Tudom, ezek túl erős sza­vak. Még ha bizonyítható is lenne, hogy Ön előre megfontolt szándékkal fe­ledkezik meg a kétforinto­sokról, igazából akkor se történne semmi. Gondolja csak el, ha én panaszt te­szek emiatt a kétforintos miatt, hogy kacagtak volna rajtam az ön kollégái, s hogy szégyelltem volna magam én. Jó lett volna, ha minder- , ről kettesben váltnattunk volna szót. Ügy hiszem, megértettük volna egymást, hiszen már összekapcsol bennünket egy kellemetlen élmény, s egy kétforintos. Nekem azonban le kellett szállnom, ön felé pedig új utasok nyújtották a kette­seket, ötösöket, tízeseket. Őszintén remélem, adott is nekik jegyet. Csulák András — A járási pártbizottság legutóbbi ülésén a megürese­dett helyekre megválasztotta tagjai sorába Murányi Rózsát, a KISZ járási bizottságának titkárát, és Koczó Józsefet, a letkési pártvezetőség titkárát. — Csaknem 80 százaléka elkészült már a deákvári FORFA-szolgáltatóbáznak. Rö­videsen megkezdődik a hom­lokzati elemek elhelyezése, valamint a tetőszigetelési mun­kálatok is. XXII. ÉVFOLYAM, 119. SZÁM 1978. MÁJUS 23., KEDD A XL kongresszus széliemében időarányosan teljesítettük feladatainkat interß Tóth Alberttá!, a járási pártbizottság első titkárom1 A XI. kongresszus óta eltelt időszakot értékelte az MSZMP Központi Bizottsága az idén április 19—20-i ülésén. Né­hány nappal ezelőtt a váci já­rási pártbizottság is áttekin­tette az 1975. márciusától vég­zett munkát. Ebből az alka­lomból kértük meg Tóth Al­bertet, a járási pártbizottság első titkárát, tájékoztassa ol­vasóinkat, milyen eredmények születtek az elmúlt három esz­tendőben járásunkban? — Pártbizottságunk tevé­kenységét értékelve elmondha­tom, hogy a XI. kongresszus határozatainak szellemében végezte munkáját. Biztosította a pártélet lenini normáinak érvényesülését, irányító tevékenységében, döntéseiben figyelembe vette és hasznosította a párttagság véleményét. Kiemelt figyelmet fordított a határozatok értelmezésére, végrehajtására és ellenőrzésé­re. A XI. kongresszus határo­zatait időarányosan teljesítet­tük. — Milyen eredményeket ér­tünk el az ipar és a mezőgaz­daság területén? — A járás valamennyi ipari és mezőgazdasági üzeme ered­ményesen teljesítette az V. ötéves terv időarányos célki­tűzéseit, a pártbizottság cse­lekvési programjában megha­tározott feladatokat. Különö­sen termelőszövetkezeteink fejlődése rendkívül dinamikus, hiszen az öt esztendőre terve­zett 30 százalékos termelésnö­vekedésből eddig már 25—27 százalékot teljesítettek! Az ipari üzemek fejlődése is gyors: 1975 óta 16 százalékkal emelkedett a termelésük, ezen belül az ipari szövetkezeteké 28 százalékkal. Folytatódik a termékszer­kezet korszerűsítése is, amelynek eredményeként eddig a gyártmányok 10 százaléka kicserélődött. A járási pártbizottság a KB március 15-i határozatának ér­telmében, számos szakember közreműködésével kidolgozza a terület mezőgazdaságának táv­lati fejlesztési tervét, 1990-ig. — Hogyan értékeli a taná­csok és a lakosság hozzájáru­lásit járásunk gyarapodásá­hoz? — Jelentős eredményeket értünk el a tanácsi beruházá­sok területén. Ehhez nagy se­gítséget adott a lakosság ak­tív támogatása: az elmúlt két év alatt végzett társadalmi munka értéke elérte a 110 mil­lió forintot. Nagy a fejlődés a gyermek- és egészségügyi in­tézmények hálózatának bőví­tése, korszerűsítése terén is. A járás I9S0-ig tervezett iskolaépítési programját a társadalmi támogatás ered­ményeként várhatóan az év végére, vagy 1979 ele­jére befejezzük. Az elért eredményekben meg­határozó szerepet töltenek be a pártszervek és a pártszerve­zetek. — Milyen eredmények mu­tatkoznak az ideológiai mun- lca területén? — Járásunkban a pártpro­paganda a középtávú tervben meghatározott iránymutatá­soknak és az MSZMP Közpon­ti Bizottsága 1976. október 26-i határozatának megfelelően to­vábbfejlődik. Egyre hatéko­nyabban segíti a politikai, gaz­dasági és társadalmi célkitűzé­sek megvalósítását. A rendsze­res ideológiai, politikai képzés­ben járásunkban évente 7 ez­ren vesznek részt. A propa­gandamunka bázisát képező pártoktatásba a párttagság több mint 80 százaléka kap­csolódik be. — Hogyan hajtották végre a járásban az oktatáspolitikai határozatot? — Számos kezdeményezé­sünk talált aktív támogatásra a megyei pártbizottság és ta­nács részéről. Hadd említsem meg például a közművelődési intézmények komplex irányí­tását és ‘ a művelődésben dol­gozók komplex ideológiai és szakmai képzését. Tovább fej­lődött az Egy üzem — egy is­kola mozgalom: amíg 1974-ben az üzemek és a termelőszö­vetkezetek mintegy 400—500 ezer forinttal támogatták az iskolákat, addig tavaly már ez az összeg elérte az 1,5 millió forintot! Akadnak gondjaink is: oktatási intézményeinkben viszonylag magas, csaknem 11 százaléknyi » képesítés nélküli pedagógusok szá­ma, s ez a jelentős erőfeszítések ellenére sem csökkent... Az utóbbi években a közoktatás­ban á figyelem középpontjába a nevelőmunka került. Az új nevelési-oktatási tervek beve­zetésére és alkalmazására .a szervezett felkészítés megtör­tént. — Járásunk kulturális élete milyen fejlődésen ment ke­resztül? — Szeretném kiemelni: ja­vult a kulturális élet pártirá­nyítása. A közművelődés fej­lesztésére irányuló tevékeny­ség a pártszervek és pártszer­vezetek politikai munkájának szerves részévé vált. Nőtt a kollektívák és az egyes embe­rek érdeklődése a kultúra, a művészet iránt. Erősödött az alkotó műhelyek — mint ami­lyen például a zebegényi, a nagymarosi — és a közönség kapcsolata. Fejlődött a közművelődési intézményhálózat, javul­tak a művelődés tárgyi feltételei. Két évvel ezelőtt a járás vala­mennyi művelődési háza közös fenntartásba került: ehhez a járás 60 gazdasági egysége mintegy 1 millió forinttal já­rult hozzá. — mondotta befe­jezésül Tóth Albert, a váci já­rási pártbizottság első titkára. Furucz Zoltán — Fejlődött az állattenyész­tés járásunkban. Különösen a juhállomány gyarapodik: a gödi termelőszövetkezetben 4 ezer 300-ra, a szobiban pedig 2 ezerre növekedett a számuk. — A nemzetközi tejnap al­kalmából a Közép-Magyaror­szági Tejipari Vállalat váci üzeme a két legtöbb iskolatejet fogyasztó oktatási intézmény­be a mai napon ingyen szállít­ja a tejet. A felmérés elkezdődött Késik a rekonstrukció Váci Mihályra emlékeztek Irodalmi est a HAGY-ban Grafikai kiállítás Képünkön: Váci András grafikus dedikál. Rózsavölgyi Károly felvétele Váci Mihályra emlékeztek május 20_án délután 5 órakor a Híradástechnikai Anyagok Gyára kultúrtermében. Az es­ten jelen volt Váci András is, akinek a költő verseihez ké­szített grafikáiból nyitottak kiállítást. Részt vett az esten Váci Mihály özvegye is. Venesz Ernő a városi tanács művelődési osztálya vezetőjé­nek megnyitója után Császár Angéla és Sellei Zoltán elő­adóművészek adták elő a köl­tő verseit. Dr. Czine Mihály művészettörténész és Farkas László, az Űj Írás olvasószer­kesztője emlékezett vissza a költőre, pályatársra. A városi tanács művelődési osztálya és a Hazafias Népfront városi bizottsága, a Híradás- technikai Anyagok Gyára köz- művelődési bizottsága és az üzemi könyvtár műsora is­mét bizonyságot szolgáltatott arra, hogy mennyire kellenek a jól szerkesztett irodalmi es­tek. K. I. Nyugdíjastalálkozók Felidézték az együtt töltött éveket A Pest megyei Nyomda Vál­lalat váci központjában kedves üzemi ünnepségre került sor: nyugdíjastalálkozót rendeztek. A vállalat gazdasági és társa­dalmi vezetői, valamint az Ady Endre brigád meghívták azokat a régi munkatársakat, akik az egykori Pestvidéki Nyomdában és a Kapisztrán Nyomdában évtizedeket töltöt­tek a szedőregálok mellett, a géptermekben, a kötészetek­ben. A nyomda patronáltjai: a Hársfa utcai kisóvodások ad­tak kedves köszöntő műsort, majd Nagy Sándor vállalati igazgató üdvözölte a meghí­vottakat. Taps közben nyújtot­ta át a Kiváló munkáért mi­niszteri kitüntetést Szabó La­josnak, a most nyugdíjba ment szedőtermi csoportveze­tőnek, aki egész életét Guten­berg műhelyében élte le, a felszabadulást követő hetek­ben dolgozott a helyi nyomda rendbehozatalán és sok szak­embert nevelt. Kovács Sándor termelésirányító 40 éves mun­kájáért az ünnepségen kapta meg a törzsgárda jutalmat. A vendégek ezután sokáig együtt maradtak, s felidézték .az együtt' töltött évek sok kedves emlékét. (Papp) ★ Az elmúlt napokban 180 nyugdíjast látott vendégül a Forte gyár. Országh Ferenc, a szakszervezeti bizottság titká­ra üdvözölte, majd dr. Lenyó j László igazgató tájékoztatta a nyugdíjasokat a vállalat mun­kájáról, eredményeiről és a következő időszak feladatairól. Ez alkalommal 47 nyugdíjas kapott segélyt, amelynek ősz- szege összesen 14 ezer 400 fo­rint volt. M. V. Az utolsó vízimolnár A váci hivatalok, üzemek, intézmények is megkapták ko­rábban Horn Dezső közleke­dés- és postaügyi miniszterhe­lyettes, postavezérigazgató le­velét, melyben arról értesítette az érdekelteket, hogy az irá­nyítószámok öt évvel ezelőtti, sikeres bevezetése után foly­tatják a postai küldemények továbbításának korszerűsíté­sét. Lapunkban is megjelent tá­jékoztatás arról, hogy idén, a második félévben gépi feldol­gozással továbbítják a levele­ket és ez szükségessé teszi új­formájú és szövegelrendezésű borítékok készítését. Az előzetes felmérés elkez­dődött a váci főpostán. Pintér Istvánné irányításával. Vala­mennyi érdekelt ezekben a napokban válaszol írásban ar­ra: milyen formátumú boríté­kokat használ, mennyi az évi szükséglete, hol szerzi be eze­ket, kézírással, vagy géppel történik a címzés stb. ★ * A korszerűsítésnek minden­ki örül. A váci főpostán is ta­lálkoztunk már eddig az ügyes levélpecsételővel, az újtípusú utalványbéiyegző géppel. Gé­pek segítik a főpénztár, a bel­ső könyvelés munkáját. Ugyanakkor — bár az V. öt­éves terv félidejénél tartunk — késik a postaépület sokszor tervbevett rekonstrukciója. Elkészültek a tervek arra, hogy megfiatalodjék a fél év­századdal ezelőtt, 1928-ban lé­tesített épület. Az anyagi fede­zet is biztosított volt — csak a kivitelező hiányzott. Közben az átépítési munkák idejére kiszemelt üzlethelyiségeket el­foglalta egy ruhaüzlet, s így esetleg majd házon belül, sza­kaszosan végzik el a munkát. Nemcsak Budapesten, de na­gyobb községeinkben is talá­lunk modernebb, tetszetősebb postahivatalokat a váciénál. A felvételi terem kopott, szegé­nyes pultjai, a cserére váró postafi óksorok, az asztalról történő hírlapárusítás szeretet szúr nemcsak a helybelieknek, de az idetévedő turistáknak is. Sürgető feladat: a váci főpos­ta rekonstrukciója. P. R. A közelmúltban temették az utolsó váci hajómalom-tulaj- donost és molnárt, Kurdi Sán­dort. Haláláig hű maradt mes­terségéhez, igaz, az utóbbi év­tizedben csak kukoricát da- rálgatott otthonában a kisvá- ciaknak. Két esztendeje ké­szült magnófelvétel őrzi emlé­kezéseit az egykori hajómalom sorsáról. Az övé, amitől meg­vált, előbb Dunabogdányba, onnan Bulgáriába került. Majdnem könnyezett, amint elcsukló hangon felidézte anyai nagyapja, Joó Dávid malmának tragédiáját: „Egy szigetközi kaszásjég tört. zú­zott mindent, az kapta el nagyapám malmát — itt a templom alatt —, és rányomta innen a bakokra, amott lezu­hant és vége lett. öregapám mindjárt összeesett, úgy öntöz­ték föl, s akkor sírva mondta: vége a gyerekeim jövőjének." Kurdi Sándor apja szintén molnár volt: két évszázada ezt a mesterséget űzték ősei. A család Vácra valószínűleg Alsónémediből került. 1546- ban még ott adózik a török­nek Kurdi Lőrinc és testvére, Máté. 1559-ben fia, András is. Alsónémedi lakói többször el­futottak: 1686-ban például a harcok elől Komáromba és Tatába menekültek. Kurdi Andrásnak 1695-től Tatán szü­letnek gyermekei, fia Mihály 1744-ben ott molnár. Egy Kurdi András 1754-ben Apos- tagon tűnik fel, szintén mol­nár. Vácra jóval korábban, a 17. század elején kerülhetett a Kurdi család. A felszabadító harcok elől elmenekült és 1687—88-ban visszatérők kö­zött találjuk Kurdi Ferencet. Leszármazottja, Kurdi Mihály 1772-ben a molnárcéh alapító tagjai között szerepel. Attól kezdve családjában generáció­kon keresztül öröklődik ez a mesterség. Kurdi József 1836­ban mólnárremekét elvégezvén közalcarattal mesterembernek bevevődött. A család másik, terebélyes ága leginkább gazdálkodó. 1841-ben 26 kisváci háztulaj­donos Kurdi-család közül 8- nak 2—2 ökrét, 7-nek 4—4 ök­rét írták össze. Megkülönböz­tetésükre ragadványneveket használnak: Hajós, Ősz, öreg. Alsó, Középső, Felső-Kurdi stb. Közülük többnek neve a felsővárosi temető sírkövein olvasható. A család legérdeke­sebb síremléke ma a Vak Bottyán Múzeum kőtárában látható, bizonyítva elhunyt­jaik megbecsülését. Feliratát talán Arany József kisváci iskolamester szerezte, aki fe­lesége révén szegről-végről ro­konságban állt a Kurdiakkal. Egy tősgyökeres váci föld­műves- és iparoscsalád múlt­járól mozaikokat közöltünk; egyik tagjának elhunytéval. Morzsányival hozzájárultunk Vác helytörténetéhez. Jakus Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents