Pest Megyi Hírlap, 1978. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-23 / 119. szám
1978. MÁJUS 23., KEDD \ Zaire Kolwezi francia és belga ellenőrzés alatt New York Közgyűlés a Földünk legfontosabb problémájáról kezdődik ma a vita New Yorkban, az ENSZ üvegpalotájában. A világszervezet most első ízben azért hívta össze 149 tagállamának képviselőit, hogy a legnagyobb veszélyről, a nukleáris és „hagyományos” fegyverkezési versenyről tárgyaljanak. A fegyyerkezési hajsza, amelyet az imperialista hatalmák kezdtek és folytatnak napjainkban is, azt eredményezte, hogy az atomhatalmak olyan hatalmas pusztító kapacitást halmoztak fel, amely az egész emberiség sokszoros elpusztítására elegendő. A fegyverkezési hajsza nem hogy lassulna, de jelenleg éppen hogy újabb veszedelmes gyorsulás előtt állhat. Az elmúlt évtizedek alatt mind világosabbá vált: a háború, a nukleáris katasztrófa megelőzésének, a tömegpusztító fegyverek megsemmisítésének ügye nagy nemzetközi Összefogást követel. A leszerelés ügyének egyik legfontosabb fórumává lett az ENSZ is. Az elmúlt évtizedekben a világszervezet közgyűléséin 230 javaslatot tettek a különböző országok a leszerelési ügyekben. Ezekből 80-at a Szovjetunió. A szocialista nagyhatalom javaslatait mindig a konkrétság, a realitás jellemezte. A szovjet diplomácia az ENSZ-ben is arra törekedett, hogy olyan határozatokat fogadjanak el, amelyek fokozatosan, az országok biztonságát nem csorbítva, eljuttatnák földünket a fegyvernélküliség áhított állapotába. E cél elérésének egyik eszköze lehet a leszerelési világértekezlet, amelyen az államok felelős képviselői kötelező érvényű határozatokat hoznák. A rendkívüli leszerel lési ülésszak közbeeső szakasz a világértekezlet felé. Olyan fórum, ahol a legfontosabb kérdéseket megvitatva az államok közelebb juthatnak a végső célhoz. Ez pedig a szocialista országoknak a közgyűlés előkészítő bizottságához beterjesztett javaslata szerint: „a nemzetközi ellenőrzés leszerelésről melletti általános és teljes leszerelés, mivel csak ez biztosíthatja az emberiség tartós békéjét és biztonságát, az egész világ gazdasági és társadalmi fejlődésének alapját”. ír Hétfőn megérkezett New Yorkba az ENSZ-közgyűlés leszerelési ülésszakán részt vevő szovjet küldöttség. A delegációt Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere vezeti Győzött a Forradalmi Párt A Prensa Latina hírügynökség jelentése szerint Dominikában az országos választási bizottság a szavazatok többségének összeszám- lálása után megerősítette, hogy a keddi választásokat a Dominikai Forradalmi Párt nyerte meg. Ä bejelentés szerint az ellenzéki párt három és félszer több szavazatot kapott, mint Balaguer jelenlegi elnök reformpártja. A végleges eredményt azonban csak néhány nap múlva teszik közzé. A zaire-i Shaha tartományban kirobbant felkelés leverésére a Mobutu-csapatok oldalán bevetett francia és belga katonai egységek teljes ellenőrzésük alatt tartják Kolwezit, a város környékén azonban tovább folynak a csatározások. A francia hadügyminisztérium közleménye szerint a várostól 10 kilométernyire a felkelők továbbra is tartják állásaikat. Könnyűfegyverekből tüzet nyitottak a francia légierők egyik Kolweziből felszálló gépére, de a repülő folytatni tudta útját. Bár zaire-i intervenciójukat együtt hajtották végre, Franciaország és Belgium között nézeteltérések merültek fel a2 akció során. Az ellentétek forrása az, hogy Belgium szerint Franciaország, a kínálkozó^ alkalmat kihasználva, háttérbe kívánja szorítani Zaire-ben a belga érdekeket. Henri Simonét külügyminiszter a belga televízióban a zaire-i eseményekről szólva nyíltan kijelentette, hogy a francia idegenlégiósok beavatkozása mögött Beglimétől eltérő politikai célok húzódnak meg. Május 19-én reggel körülbelül 200 6uhanc megtámadta a Szovjetunió kinshansai nagy- követségének épületét, a zaire-i rendőrség nyilvánvaló jóváhagyásával. A suhancok megrongálták a nagykövetség ke. rítéséit és bejáratát, ablakokat és ajtókat zúztak be. A huligánok behatoltak a nagykövetség területére, s veszélyeztették a diplomaták és családtagjaik életét. Csak a véletlenen múlt, hogy senki sem sérült meg. A Szovjetunió külügyminisztériuma határozottan tiltakozott a szovjetellenes provokáció miatt, s elvárja a zaire-i hatóságoktól, hogy te-, gyenek haladéktalanul intézkedéseket a szovjet nagykövetség és Zaire-ben lévő más szovjet intézmények biztonságának szavatolására. Franciaország és Belgium az Leo Tindemans belga miniszterelnök hétfőn délután kormánynyilatkozatot tett a parlament két házában, hogy igazolja belga katonai egységek Zairébe küldését. A miniszterelnök az események időrendben történő ismertetésével azt igyekezett kidomborítani, hogy a belga akcióra csak a francia döntésre vonatkozóan Giscard elnöktől kapott tájékoztatás után került sor, és hozzátette: a Zai- re-be küldött belga haderőknek szigorú parancsban tiltották meg, hogy „tisztára katonai jellegű műveletekben részt vegyenek”. Tindemans megjegyezte, hogy kormánya érintkezésbe lépett az ENSZ főtitkárával, az Afrikai Egységszervezettel és a Nemzetközi Vöröskereszttel, de az események olyan fordulatot vettek, hogy „nem volt más lehetőség, mint a beavatkozás”. A miniszterelnök elismerte, hogy a felkelés első napjaiban tárgyalások folytak a Kolwezi- ben élő európaiak és a bevonult felkelők között. Egyesült Államok támogatásával folytatja a fegyveres intervenciót Zairében — írja a TASZSZ. Az akcióban résztvevő országok különböző ürügyeket hoznak fel annak igazolásául, hogy beavatkoznak egy független afrikai állam belügyeibe. Az Egyesült Államok, Francia- ország és Belgium vezetői eredetileg azt hangoztatták, hogy akciójuk tisztán „emberbaráti cselekedet”, amelynek célja a Shaba tartományban élő 2500 európai kimenekítése. A nyu-1 gáti hírügynökségek jelentéséi' szerint azonban az európaiak elszállítása befejeződött Shaba tartományból. Ezt Carter amerikai elnök is közölte, sikeresnek és csaknem befejezettnek minősítve a hadműveletet. A beavatkozás valójában folytatódik — állapítja meg a szovjet hírügynökség. Elhunyt a Dél-afrikai KP főtitkára 72 éves korában elhunyt Moses Kotane, a Dél-afrikai Kommunista Párt főtitkára. Kotane 24 éves korában csatlakozott a kommunista mozgalomhoz, néhány év múlva a párt lapjának szerkesztője, majd politikai bizottsági tag lett. 1939-ben választották meg a Dél-afrikai Kommunista Párt főtitkárának, s ebben a tisztségben negyven éven keresztül — egészen most bekövetkezett haláláig — újra és újra megerősítették. Amerikai-’kínai tárgyalások Zárt ajtók mögött tárgyal Pékingben Carter amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója kínai vendéglátóival. Brzezinskit fogadta Huang Hua külügyminiszter, majd Teng Hsziao-ping miniszterelnök-helyettes is. Megfigyelők ebből arra következtetnek, hogy Kína nagy fontosságot tulajdonít az amerikaiak által megtévesztően „rutinjel- legűnek” beharangozott találkozónak. Rámutatnak, hogy a kínai külügyminiszter — miután leszögezte az amerikai vendég tiszteletére adott vacsorán, hogy Kína és az Egyesült Államok azonos, vagy hasonló nézeten van a jelenlegi nemzetközi helyzet számos kérdésében — erélyes hangon ítélte el a „szociál- imoerializmust”, kirohant az enyhülés irányzata ellen, és minden országot, azaz az Egyesült Államokat is, egységre hívott fel a Szovjetunió állítólagos hegemonista törekvései ellen. Zbigniew Brzezimski háromnapos, kínai látogatásának végén ^hétfőn ' "búcsübánkéttet; adott Pekingben. A díszvacsorán jelen volt Huang Hua külügyminiszter, Huang. Csen, a kulturális ügyek minisztere, Caj Ce-min, Kína washingtoni összekötő irodájának új vezetője és Caj Cseng-ven, a honvédelmi minisztérium nemzetközi kapcsolatok osztályának igazgatója. A tartós béke és a nemzetközi biztonság szavatolása csak a hatékony nemzetközi ellenőrzéssel megvalósuló, általános és teljes leszerelés útján lehetséges — hangsúlyozza az a záróközlemény, amelyet Havannában az el nem kötelezett államok koordinációs irodája 6., külügyminiszteri szintű ülésszakának résztvevői hagytak jóvá. A közlemény — többek között — felhívja az ENSZ- közgyűlés küszöbön álló rendkívüli leszerelési ülésszakának részvevőit, hogy hozzanak olyan hatékony intézkedéseket, amelyek a fegyverkezési hajsza és főleg a nukleáris fegyverek gyártásának korlátozására irányulnak. Az ülésszak résztvevői elítélték az imperialista erőknek a latin-amerikai országokkal szembeni ellenséges akcióit. A Panama-csatornáról szóló szerződéseket a közép-ame_ rikai és karib-tengeri államok dekolonizációja felé tett fontos lépéseknek minősítették. Kinyilvánították szolidaritásukat a chilei hazafiak iránt, és ' felszólították az ENSZ fótit- ' kárát: tegyen meg * mindent annak érdekében, hogy ebben az országban helyreállítsák a lábbal tiport emberi jogokat és demokratikus szabadságot. A koordinációs iroda határozottan elítélte az imperializmus minden olyan kísérletét, amely az afrikai nemzeti-felszabadító harcok aláásására, a földrész egymással szomszédos államai közötti szakítás előidézésére irányul. Aggodalmukat fejezték ki a Zimbabwében, Namíbiában és a Délafrikai Köztársaságban az őslakossággal szemben alkalmazott elnyomás és tömeges megtorlás miatt. A közlemény élesen elítélte az Angola területe ellen, a Dél-afrikai Köztársaság által nemrég elkövetett támadást. A záróköziemény tartalmazza az el nem kötelezett országoknak azt a követelését is, hogy az Egyesült Államok szüntesse be az Izraelnek nyújtott katonai támogatást. A részvevők hangsúlyozták: a közel-keleti igazságos béke megteremtésének elengedhetetlen feltétele, hogy felszabadítsák az Izrael által megszállt arab területeket, elismerjék a palesztinai arab nép törvényes jogait. Sukarno - nemzeti hős Suharto indonéz köztársasági elnök hozzájárult ahhoz, bogy „rehabilitálják” elődjét, a nyolc évvel ezelőtt elhunyt Ahmed Sukarno elnököt — jelentették be hétfőn Djakar- tában. Suharto elnök a közeljövőben rendeletet ír alá, amelyben Sukarnót, az ország első elnökét nemzeti hőssé nyilvánítják. Szovjet tiltakozás Pest megyei fiatalok között az NDK-ban (1.) Új élet, másfajta élmény Tizenegy esztendő óta, tavasz táján közzéteszik a felhívást: „Fiatalok, vállaljatok munkát a Német Demokratikus Köztársaságban!” S az 1967-ben megkötött államközi egyezmény, mely lehetővé teszi, hogy képzett vagy szakmát tanulni kívánó magyar fiatalok három esztendeig dolgozhassanak az NDK üzemeiben, gyáraiban, válóban kiváló lehetőséget kínált és kínál a sok ezer jelentkezőnek. Évről évre mind több érdeklődő akadt, akik az NDK-ban eltöltött három esztendő alatt nemcsak keresett és megbecsült szakmák mesterei lettek, s nem csupán a német nyelvet sajátították el magas fokon, de megismerhették egy népnek a sajátjukétól sokban eltérő kultúráját, s azt, hogy milyen az otthontól távoli, önálló élet. Közismert: az NDK rohamosan fejlődő ipara a jelenleginél jóval több szakembert tudna foglalkoztatni, s a kiutazó, mesterséget tanuló fiatalok enyhítettek e gondokon. Viszonzásképp jól képzett szakmunkásként tértek haza, s amint az évek során javultak az élet- és munkakörülmények, a kereseti lehetőségek, mind többen vállalkoztak az utazásra. Sokan a felfedezők izgalmával vágtak neki az útnak, ám sajnos a nem kellő tájékoztatás miatt meglehetősen hiányos ismeretekkel. Nem kevesen a prospektusok sugallta illúziókban éltek, s közben elfelejtették: dolgozni utaznak, idegen környezetbe, ahol számos előre nem látott nehézséggel kell számolniuk. A legtöbben állták a próbát: Pest megyéből például 1967-től kezdve csaknem ezren utaztak a baráti országba, egy részüket szakmunkásként képezték tovább, mások, több százan, ott tanultak szakmát. A legtöbb jelentkező a 70-es évek elején akadt, az érdeklődés azóta változó, némelykor csökkenő. Akadnak olyan vállalatok, ahol már az utolsó magyar csoportok dolgoznak, újabbak oda már nem utaznak. Nem arról van szó, hogy a most kintlevők kevésbé találták meg számításaikat, mint elődeik, ám sokan itthon is válogathatnak a munkahelyek között. Míg például 1971-ben Pest megyéből 184-en, tavaly ősszel azonban már csak 84-en keltek útra, s ez az arány nagyjából megfelel az országos átlagnak. Hogy mennyire játszottak közre ebben a tagadhatatlan csalódások, kedve, zőtlen tapasztalatok? Minden bizonnyal • akadnák olyanok, akiket ezek tartottak vissza. Mert aligha tagadható, volt idő, amikor egyfajta divat volt az NDK-ban dolgozni. Akkoriban hozzávetőlegesen több mint 10 ezer magyar fiatal élt ott, szak- és betanított munkások. Szerencsét próbáltak, kalandot # kerestek, nyelvet, mesterséget tanultak; sokan először tudták meg, milyen az önálló élet. Ma sincs másként, mégis — feleannyian vannak. Veszített vonzásból e nagyszerűnek ígérkező lehetőség? Elégedetlenek lennének az adott körülményekkel ? Egyáltalán, ml változott? Hogyan élnek ma az NDK-ban dolgozó magyar — köztük a Pest megyei — fiatalok, milyen örömeik, gondjaik vannak, miként használják ma ki a kínálkozó lehetőségeket? E kérdésekre keresett választ az újságíró 1978 tavaszán az NDK-oeli magyar kolóniákon. Az indulás gondjai Határainkon túl minduntalan eszembe ötlik, mit is tanácsoltak a latinok a városukba érkezett idegennek: ,,Ha Rómában élsz, élj római módon!” Bölcs ajánlat ez annak, ki hazájától távol, más nyelvű, más szokásokat, hagyományokat tisztelő és követő emberek között él. „Konformizmust ajánl — vélekedett H- menauban az egyik fiatalember —, „elvtelen alkalmazkodást”. Szavaival a kint élő fiatalok között elterjedt, sajátos felfogást fogalmazott meg. Az NDK-ban munkát vállaló fiatalok túlnyomó többsége, ugyanis alig töltötte be a huszadik évét, külföldön még egyáltalán nem, vagy csak egyszer-kétszer járt, néhány napot töltött idegen városokban, turistaként. Ha mást láttak, mint amit otthon megszokták, rácsodálkoztak s elfelejtették. Nem kötötte őket az alkalmazkodás. Három évre elmenni otthonról, hosszabb időre kiszakadni a megszokott környezetből, s alig húszévesen merőben új életet kezdeni, ez bizony másfajta élményt jelent. Sokan nem is képesek ezt vállalni, s a kiutazást követő néhány héten belül hazamennek. Tapasztalatunk — mondta az egyike azoknak, akik megmaradtak —, „hogy aki az első hónap után nem utazik haza, az már itt marad.” A régiek szeretettel várják az újakat, akikben frissen él az utazás, a megérkezés izgalma. Az első néhány ismeretlen nap után a rendszeres munka következik, s nem mindig az, amire otthon számítottak. Az első benyomások, a nyelv hiányos ismerete, az idegen város megannyi ismeretlen vonása egybeköti a messziről jött fiatalokat. Természetes ez, ám az önkéntes elkülönülés meg is nehezíti a dolgukat. Sokan még hónapok múltán is bátortalanul hagyják csak el egyedül a kolóniát, ahol minden: a barátok, a szokások, a nyelv — az otthont jelenti. Valamiféle félsz feszül bennük minden ellen, ami idegen, s ez gyakran egész kinntartózkodásuk idején megmarad. Érzékenyebbek, gyanakvóbbak, mint otthon; elégedetlenebbek is. Számos összeütközés lehetőségét rejti ez magában, még ha szép számmal akadnak kivételek is, akik gyorsan feloldódnak az új környezetben. — Valóban, a kiutazás utáni hetek a legnehezebbek, s nem mindegy, hogy milyen benyomásokat szereznek a fiatalok már az első napokban — mondja a berlini magyar nagy- követségen Takáts Béla, a KISZ NDK-ban működő Országos Bizottságának első titkára. — S hogy minél könnyebben illeszkedhessenek be az otthonitól eltérő új környezetbe, azért sokat tesznek a kolóniákon tevékenykedő KISZ- alapszervezetek. Igyekezetük sokirányú, a szabad idő hasznos eltöltése mellett lehetőséget kínálunk például a szakmai, politikai ismeretek elmélyítésére, a nyelv minél jobb elsajátítására, az ország életének megismerésére. Együtt könnyebb Az itt dolgozó fiatalok többsége mindennapi tevékenysége során most tudja meg, mit is jelent válójában a szocialista hazafiság, a szocialista nemzetköziség. — Mennyiben tudatos a fiatalokban ez a felismerés? — Ha mindenkiben talán nem is fogalmazódik meg, azt mindenképpen érzik, hogy kü- lön-külön nehezebb megoldást találni a felmerülő gondokra, mint együtt. Az is igaz persze, hogy korántsem csak a nehézségek kovácsolják őket aktív közösséggé, de a népszerű, örömmel fogadott rendezvények, kirándulások, sportversenyek is, melyeket igen gyakran FDJ-os barátainkkal közösen rendezünk. Jellemformáló az a felelősség is, mellyel fiataljaink saját kolóniájuk életét irányítják az önkormányzat elve alapján. — Nagyszerű próbatétele, jó iskolája ez az önállóságnak, a felnőtté válásnak ... — így van. S ha hozzávesz- szük, hogy a körülményele igen kedvező feltételeket kínálnak a szocialista életmód formáinak kialakításához is, bátran mondhatjuk: nem vész kárba az itt töltött idő. — Ők maguk is így vélekednek? — A többség, úgy hiszem, igen ... Persze akadnak kivételek. Bár hogy ők nem találják meg a helyüket, annak, szerintem, legtöbbször személyes okai vannak. Egyébként az itt eltöltött idő hasznát példázza azok esete, nem kevesen vannak, akik a három év után hosszabbítást kérnek, vagy akik hazatérésük után ismét jelentkeznek. — Sokan bevallják: kalandvágyból jönnek. S akadnak, akik nem öregbítik a magyarok jó hírét... — Nem tagadható, voltak és vannak is ilyenek, bár néhány szélsőséges eset torzítva vált ismertté otthon. Az is igaz, akad jó néhány eset, melyet szívesen elfelejtenénk. De a kiutazók kiválasztásakor nem kizárt a tévedés, nem beszélve arról, hogy a rendbontók közül többen csak itt, a szülői felügyelettől távol válnak ilyenekké. Egyik napról a másikra önállóak lettek, s ezzel nem tudnak mit kezdeni. Fontos feladat vár hát a közösségekre, elsősorban a KlSZszerveze- tekre. A holnap mesterei — Honnét kapnak segítséget a mozgalmi munkához? — Az Országos Bizottságnak szinte napi kapcsolata van a KISZ Központi Bizottságával, itt pedig partnerszervezetünk, a KISZ-nél háromszor több tagot számláló FDJ van a segítségünkre. Évente kötünk együttműködési megállapodást, melynek nyomán baráti találkozók, közös sportrendezvények követik egymást, s ami legalább ennyire fontos: a lányok és fiúk, e megállapodás ajánlásai alapján, német kollégáikkal együtt vesznek részt a termelést segítő mozgalmakban. Á holnap mestereinek országos kiállításán legutóbb, a félvezetőgyártásban több százezer márka megtakarítást eredményező. közös újításukkal Igen magas elismerést érdemelt ki egy közös újítócsoport. Mintaszerű a kapcsolat például a Wolfenben dolgozó magyar ifjúkommunisták és az FDJ- szervezet között. Khim Antal Következik: ESTE A KLUBBAN El nem kötelezeti országok Záróközlemény Havannában
