Pest Megyi Hírlap, 1978. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-21 / 118. szám

Állategészségügy A járásban mintegy húsz ál­latorvos dolgozik. Ennek elle­nére még sok a tennivaló az állategészségügy területén. Az­zal is magyarázható a helyzet hogy az állattenyésztő telepek korszerűtlenek, másrészt az ott dolgozók sem elég felké­szültek. Cégtáblák Amikor néhány évvel ezelőtt egyesült a pilisi és az üllői ÁFÉSZ, a Monor- vidéki ÁFÉSZ nevet vá­lasztották. Ismeretes, ez a szövetke­zet biztosítja a napi élel­miszer-ellátást Gombától — Vecsésig. Üjrafestették a cégtáblákat is, de nagyon sok helyen rosszul. Még ma is ezt olvashatjuk Ve­csésen, Pilisen, Monoron, Üllőn egy-egy ÁFÉSZ-egy- ség portáján: Monorvidéke ÁFÉSZ. Ha már Monorvi- délci ÁFÉSZ a név, hasz­nálják azt. A hibásan meg­írt cégtáblákat pedig ennyi idő után ki kellene már javítani. G. ŰJ LAKÁSOK. Jó ütemben halad az állami gazdaságok majorjaiban az elavult laká­sok folyamatos megszüntetése. Idén a mezőgazdaság állami nagyüzemeiben 1700 lakást építenek a lebontott régi épü­letek helyett. Ez kereken két­szerese a tavalyinak. 1979—80- ban további 3600 épüle­tet bontanak le, úgy, hogy la­kóiknak helyette új otthont építenek. MONOMIUm XX. ÉVFOLYAM, 118. SZÁM 1978. MÁJUS 21., VASÁRNAP A vásárlók igényei szerint Korszerűbb az elrendezés, nagyobb a választék Egy-egy kereskedelmi egy­ség nagyságát általában azzal szoktuk jellemezni, hogy hány négyzetméter az alapterülete. Mégis előfordul, hogy a ki­sebb üzletben rendszeresen megkapjuk azokat az árukat, amelyeket pedig a nagyob­bakban is hiába kerestünk. A választék tehát nemcsak az eladótér nagyságának, hanem a korszerű elrendezésnek, a polcok rendszeres és gyors fel­töltésének és az ötletes be­rendezésnek is a függvénye. A közelmúltban éppen ilyen meggondolásból rendezték át a monori vasúti ABC-t. El­tűntek a kötöttáruk és a gyermekruházati cikkek, he­lyettük a polcokon különböző tar­tós fogyasztási cikkek, híradástechnikai eszközök, például rádiók, televíziók sorakoznak. Az üzlet új vezetője, Pá­linkás János arról tájékozta­tott, hogy nem csupán átren­dezésről, hanem átszervezés­ről van szó. Bevezették a konténeres anyagmozgatást, ami nemcsak a kereskedők munkáját teszi könnyebbé, hanem azt is eredményezi, hogy kevesebb időt kell az eladóknak a polcok feltöltésé­re fordítani, így több idejük marad arra, hogy vevőiknek segítsenek a bevásárlásban. Az áru mozgatását teszi egysze­rűbbé az is, hogy könnyen mozgatható kocsikat szerez­tek be. Mindez azt is lehető­vé tette, hogy a vásárlók elé több árut tudnak kirakni, nem kell egy-egy polcnál sorra vár­ni, tülekedni. A különböző darálókat az üz­let előterében szerelték fel, Éjszaka a gépek mellett Pihenőben a szövetkezetalapító Hideg szél futkos a kabá­tunk alatt, s egyre erőszako­sabb, ahogy gyengül ereje az est sötétjével birkózó nap­nak. A vecsési Ferihegy Tsz üllői gépműhelye mellé beáll­tak már a traktorok, a kita_ posott úton körüljárja az éj­jeliőr, a nyugdíjas traktoros: Gudrnan János. A nagy Dut- ránál megáll, tekintetével kö­rülsimogatja a szélnek útját álló monstrum masinát, aztán megjegyzi: — Ezt vezettem becsülettel több mint tíz évig. A folytatás még érdekesebb. — Zörgött a csontja egyet­len lovamnak, s amikor a Dóra-major sűrű tarackja be­lekapaszkodott, akaszkodott az ekébe, magam is mellé áll­tam, hogy valamelyest ha­ladjunk is. Mert az urasági földekből nekem is ajándé­kozott öt holdat a földosztó bizottság. Nekem, akinek csak anny^ földje volt eddig, amennyit a kiszáradt, rán­cos bőrű bakancsom talpán hordtam. Mozog a föld... — Amikor aztán Keviben mozogni kezdett a föld, gon­doltunk mi is arra, néhány szikkadt arcú, fáradt pusztai cselédember, hogy közös szög­re akasztjuk a koldustarisz- nyát és együtt húzzuk az igát. 1949 elején Amerikából ha­zatelepült magyarok teleped­ek le a pusztán. Magukon 'ívül egy-két kimustrált gé­lét is hoztak az Irigyelt „új­világból”. Az öt család a gaz­dálkodás itt nem ismert, új, ‘ejlettebb módszerét válasz­totta. — Április 2-án megkezd­tük a mesgyék kiszántását. A közös gazdaságot H. Kovács névre kereszteltük, elnökne pedig az amerikás Nyerges Jánost választottuk meg. Hogy kik is voltak az alapító ta­gok? A megcsendesedett nagy Dutra árnyékában a megfa­kult emlékek homályában ku­tat, keresgél, aztán mint aki értékes kincsekre lel — so­rolni kezdi a neveket. Az öt amerikai családon kívül jó­magam, a két öcsém, a nagy bajuszú Szerenka, Rapcsák János, Dudás József, Mátai János, a Gáspár testvérek. Nagy a sóhaj, aztán kibukik a keserűsig: Örök barátság — Nehéz idők voltak azok, pénzt alig kaptunk, a felesle­ges termést osztottuk szét, ab­ból éltünk, ahogy éltünk. Megjártuk az élet nehezét, mégis együtt maradt a kis közösség. Az amerikaiak többsége 1950-ben kilépett, különbö­ző szövetkezetek vezetői let­tek. így nyakamba akasztot­ták a gondot és mint elnök, cipeltem azt négy évig. Ma­gas rangú vendégek látogat­ták a megyében elsők között alakult, egyre szebben fejlő­dő közös gazdaságot, mel­lemre medáliák kerültek, ott­hon a szobák fala teli okleve­lekkel. Igaz, ritkán talált ágy­ban a kelő nap. A barázdá­kat már körmösökkel hasí­tottuk, magamnak is válasz­tottam egyet, amikor a köz­ségben gazdálkodó Vorosilov Tsz-szel kötöttünk házassá, got. Ha kiegyenesítenénk a barázdákat, amit negyedszá­zad alatt kiszántottam, biz­tosan körülérné a Föld dere­kát. Még masnira is jutna. Olykor persze, le is kellett szállni a traktorról, vágni a Széles rendeket, markolni a villa, és kapanyeleket, cipel­ni mázsás zsákokat. Lehet­tem volna újra elnök, hívtak, csalogattak jobb, kényelme­sebb állásokba is. A traktor­ral kötött barátságom azon­ban elszakíthatatlanul egy­máshoz kötött.' Leszállt a nyeregből Az idő azonban nem állt meg a többszörösen kiváló dolgozó, a munkaérdem- rendes traktoros feje felett sem. Huszonöt év után le­szállt a gépről. A kapcsolat azonban nem szűnt meg vég­érvényesen. Az éjszakáit töl­ti a gépek közelében.. Kiss Sándor így a zaj nem zavarja a pénz­tárosokat. De mit szólnak a változás­hoz a vásárlók? A gyakorlat bizonyítja, hogy sokkal töb­ben keresnek szöget, drótot, villanykapcsolót, mint kötött­árut. Azt viszont talán jogo­san kifogásolják a környéken lakó nők, hogy most már a nylon harisnyát is máshol kell beszerezniük. Az üzletben ezután csoma­golt zöldséget és gyümölcsöt is árusítanak. A kereskedők ígérik, hogy a tapasztalatok, illetve a vásárlók igényei sze­rint tovább javítják a válasz­tékot egyéb áruféleségekből is. Mindennek kettős haszna van: a környéken lakók szá­mára könnyebb a bevásárlás, az üzlet pedig nagyobb for­galmat könyvelhet el. Ha­vonta hárommillió forint be­vételre számítanak. . Hörömpő Jenő Válasz cikkünkre Vár a busz Május 3-i számunkban szó­vá tettük, hogy a Nagykáta felől 6 óra 54 perckor Gyöm- rore érkező vonatot április 26-án nem várta meg a mo­nori busz. Dr. Pártay Tivadar forgal­mi főosztályvezető és Sohár István forgalomirányító osz­tályvezető írásunkkal kapcso­latban tudomásunkra hozta, hogy a járatoknak a vonat késése ellenére is menetrend­szerűen kell indulnia. A pót­lólag Gyömrőre küldött busz vezetőjének viszont köteles­sége lett volna elszállítani az utasokat. Mivel ezt nem tette meg, a vállalat vezetői felelős­ségre vonták. A vállalat az utasok kérésé­re 1978. május 28-tól, az új menetrend életbe lépésétől, 7 óra 5 perctől indítja a gyöm- rői járatot, hogy az utasokat akkor is meg tudják várni, ha a 6 óra 57 perckor érkező vo­nat késik. Vasárnapi jegyzet Összefogva ilyen még nem volt. A -*• monori járás lakossá­ga tavaly 35 millió forint értékű társadalmi munkát végzett. Háron? év alatt, 1975-ben, 76-ban és 77-ben több mint 50 millió forint volt a lakosság által vég­zett társadalmi munka ér­téke, annyi, amennyit öt évre terveztek. A tavalyi év példásan bi­zonyította, az üzemek, vál­lalatok, intézmények dol­gozóit a jó és nemes cél érdekében mozgósítani le­het. Mert különben járá­sunk települései ilyen roha­nó tempóban nem fejlőd­hettek volna. Harmincnégy iskolai tanterem, 175 óvo­dai hely létesült csupán egy év alatt, s ez minden­nél többet mond. Szólhatnánk arról a szé­les körű társadalmi össze­fogásról is, amely a járási székhelyen épülő 22 mun­kahelyes szakorvosi rende­lőintézet építését támogat­ta. A kivitelező — a Ceg­lédi Építőipari Vállalat — munkaerőhiánnyal küzd, ezért segítséget kért a já­rás üzemeitől. Több mint 30 építőipari munkás ment dolgozni a ceglédi vállalathoz, egy éven ke­resztül segítettek építeni a rendelőintézetet. Hétvége­ken még ezekben a napok­ban is — benépesül a kör­nyék. Jönnek a társadalmi munkások Monorról, Pilis­ről, Gyömrőről és a járás más községeiből. A vecsési Kun Béla téri iskolát, az úri és a vasadi óvodát, a maglódi tornatermet is át­adták rendeltetésének ta­valy — a települések la­kói, az intézmények és üzemek támogatásával. Az egy lakosra jutó tár­sadalmi munka értéke ta­valy elérte a 329 forintot. Erre még nem volt példa a járás történetében. Építőipari vállalatunk, a TÖVÁL például csatlakoz­va a Láng Gépgyár dolgo­zóinak felhívásához, több mint 12 ezer társadalmi munkaórát ajánlott fel, s ennek csaknem fele a tele­pülésfejlesztést szolgálja. Széles körű akció bonta­kozott ki a Tiszta, virágos községért mozgalom sikere érdekében is. A Budakalá- szon épülő omszki park építéséhez már gyűlnek a forintok, amelyek a kom­munista szombatok, hét vé­gék eredményei. A példákat sorolhatnánk tovább. Éppen ezen a hé­ten tartott kibővített ülést az MSZMP monori járási bizottsága, amelyen érté­kelték a XI. pártkongresz- szus óta eltelt időszak munkáját, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága 1978. áp­rilisi határozatának és a megyei pártbizottság május 11-i ülése alapján. Ott is elhangzott: a társadalmi erőkre a jövőben is tá­maszkodni kell, csak így biztosíthatjuk azt a dina­mikát, amely eddig meg­valósult a járásban. A társadalmi erők ki- használása a legbizto­sabb feltétele a további fejlődésnek, még gazda­gabb eredményeknek. Gér József Orvosi ügyelet Gombán, Bényén és Káván: dr. Nagy Márta (Káva, tanács­háza), Gyomron és Péteriben: központi ügyelet (Gyömrő, Steinmetz kapitány u. 12., tele­fon: 26), Monoron, Monori- erdőn, Csávharaszton és Vasa­don: központi ügyelet, dr. Ko- váts Imre (Monor, egészségház, védőnői szoba' Kossuth Lajos u. 97., telefon: 429), Mendén: dr. Farkas Anna, Maglódon és Ecseren: dr. Móczár István (Maglód), Pilisen és Nyáregy­házán: központi ügyelet (Pilis, Rákóczi u. 40.), Sülysápon és Úriban: dr. Papp Ágoston (Sülysáp), Üllőn: dr. Koncz Lajos, Vecsésen: dr. Németz Gábor tart ügyeletet. Ügyeletes gyógyszertár: Mo­noron a főtéri, Vecsésen a Hal- my-telepi. Ügyeletes állatorvos: dr. Bá­lint Ferenc Üllő, Kossuth L. u. 18. Beteg állatok bejelentése a járás területen: vasárnap reg­gel 8-tól 16 óráig (13-tól 15-ig ebédidő) Monoron, a főtéri gyógyszertárban, egyéb idő­pontban az ügyeletes állator­vos címén. Sportnapok Gyomron A Gyömrői Sportegyesület június 1-én, 2-án, az Edzett ifjúságért tömegsportakció ke­retében sportnapokat rendez. A versenyekre meghívták a község négy általános iskolá­jának alsó- és felsőtagozatos tanulóit. Az atlétikai, a sakk- és a kézilabdaversenyeken kí­vül lesz tornabemutató és kismotorverseny is. A labda­rúgást kedvelők a Fórizs László Emlékkupáért küzdhet- nek a döntőben. A mai és a holnapi kulturális program MOZIK Ecscr: Piedone Hongkong­ban. H.: Duröc, a katona. Dyömrő: Amerikai cigaretta. I.: Tojásrántotta. Maglód, h.: Scotland Yard vendége. Men- le: A. pof on. H.: Cirkusz a ■irkuszban. Monor: Sherlock lolmes legkedvesebb bátyjá- íak kalandjai. H.: Hollywood, -lolVywood. Nyáregyháza: Fel­lelek álruhában. H.: Kálvária. Pilis: A bátyámnak klassz iccse van. H.: Túl a félelmen. Sülysáp: Fedőneve: Lukács. H.: Pillangó, I—II. tfcU Focizzon aki tud. H.: Az elítáStr Üllő: Túl a félelmen. H.; k egy asszony. Külön előadáson: Mindentlátó királylány. Ve- csés: Filmregény. Délutáni előadáson: Beszélő köntös. Ma­tiné: Vitya iskolába megy. H.: Özönvíz, II. MŰVELŐDÉSI HÁZAK Mendén, 10-től: a fotószak­kör foglalkozása, holnap, 15- től: dolgozók iskolája, 17-től 21-ig könyvtári órák, 18-tól: a felnőtt pávakör próbája. Mo­noron, hétfőn, 14.30-tól: a könyvtári gyermekklub foglal­kozása. Sülysápon: 18-tól 20- ig: a röpülj páva kör összejö­vetele. A HONVÉDSÉG FŐERŐI 1849 áprilisában előtörtek téli szállásaikról, a Tiszántúlról és több győzelmes csatában meg­futamították a reakció hadse­regét. Európa együttérző népei ujjongtak, Engels Frigyes így lelkesedett: „Egy ötmilliónyi kis nép elszántságán és lelke­sedésén megtörik a harminc­hat milliónyi osztrákság hatal­ma.” A megzavarodott császá­ri hadvezetőség úgy vélte, hogy az egész honvédsereg Budapest térségében áll, eh­hez szabta stratégiáját, holott három honvéd hadtest már Vác alatt gyülekezett Komá­rom fölszabadítására. A ma­gyar fővárost csupán Aulich hadteste kerítette lazán. Szá­guldó lovassága szakadatlan rajtaütésekkel akarta elhitet­ni, hogy itt jelentős egységek vannak. A nagy sugarú gyűrű hézagaiba Asbóth Lajos ezre­des tartalék hadtestét rendel­ték a Tisza bal partjáról. Áp­rilis hatodikén vonult keresz­tül Cegléden a borsodi nem­zetőrökkel és a kun lovasok­kal. Másnap városunkban Is meghirdették a népfölkelést. Április tizenegyedikén indul­tak a ceglédiek az ide beérke­zett szolnoki, abonyi, kecske­méti és körösi nemzetőrökkel. Tizenhatodikén . Vecsésnél megütköztek az osztrák vérte­sekkel. A csata kiszélesedett, s jól célzó ágyúkkal lőtték egy­mást. A városban rémhírek kaptak szárnyra, súlyos vesz­teségekről suttogtak az embe­Zsadon, Kamasz, meg az anekdota rek. Ferenchich József tiszt­tartó naplófeljegyzéseiben ol­vassuk: „Sághiné panaszko­dott, hogy két vejét talán meglőtték, ennek következté­ben Farkas Ödön és többen elmentek a táborba megtudni, hogy mi történt, mert tizen­hatodikén hallották a berce- liek az ágyúzást.” A VECSÉSI CSATA több sebesültjéről vannak följegy­zéseink, számos ló hullott el, de halottunk nem volt. A 18- án rendben, muzsikaszóval hazaérkezett ceglédi nemzet­őrök két harcos híjával dísz­szemlére vonultak föl a piac­térre, a városháza elé. Csiz­madia Mihály főbíró és a ta­nács fogadta a nyalka lovaso­kat, szólt a Farkas Jóska ze­nebandája, a sebesültek büsz­kén mutogatták vérrel átütött kötéseiket. A vénémberek ott a tömegben a napóleoni há­borúkat emlegették, a pusztító hadjáratokat, amelyekben úgy hullottak a katonák, mint ősz­szel a legyek. Az egész teret betöltötte a lármás öröm, kiál­toztak és vörös borral telt ku­lacsokat emelgettek a magas­ba. Két tétova asszony kérdez­gette könnyes szemmel a kar­dos, puskás legényeket, hogy ugyán mit tudnak az ő fiaik­ról? A kérdezettek félrefordí­tották a fejüket, nem lehet szemébe mondani az édes­anyának, hogy a fia elesett. Csak hümmögtek, hogy ők éppen akkor másfele voltak, más talán többet tudhat noon­'s dani. Reggelre az egész város tudta, hogy a két fiú elesett Vecsésnél. Mint ilyenkor szo­kás, rokonok, ismerősök lepték meg a két házat, beszórva si­ránkozásukkal az utcát. Ám harmadnap a két legény elő­került épen, egészségesen. Tör­ténetüket sokáig megőrizték a ceglédiek, s amikor egy vén­ember nekem elmesélte histó­riájukat, a vecsési csata törté­nete már anekdotává vidámo- dott, az is mosolygott, aki mondta, az is, aki hallgatta. De mosolygott maga Zsadon is meg Kamasz is. A szabad­ságharc bukása után mind­kettőjüket besorozták az oszt­rák hadseregbe, cserepárnak. Milánóban szolgáltak tíz esz­tendőt. Mikor letelt az idejük, jöttek haza. öreglegények vol­tak, lányt nem kaptak,' úgy él­tek asszony nélkül. Ezután is együtt jártak. Sokáig éltek, sok vásárban, lakodalo nban, disznótorban megfordultak, ezerszer is elmondatták velük az emberek, de ha kedvük nem volt, akadt a hallgatóság­ban mindig valaki, aki he­lyettük is mesélt, ők meg csak simogatták a bajuszukat. „Édesapám mindkettőt jól ismerte, hiszen negyvennyolc­ban tizenhat-tizenhét éves le­gény volt. Való igaz, amit ró­luk mesélnek a népek. ZSADON ÉS KAMASZ Jő CIMBORÁK VOLTAK, együtt szolgáltaik a lovas nemzetőrök­nél. A vecsési csatában Ka­masz lovát szügyön találta egy ágyúgolyó, ő meg lezu­hant a földre. Mikor ezt látta Zsadon, leugrott hozzája. Eny- nyit tudtak a ceglédiek, nem többet, mert nyargaltak to­vább a vezényszóra. Itthon el­mondták, hogy mindkettő el­esett. A két jóbarátnak semmi baja sem lett. Mikor a harc elült, megnyúzták a lovat, mert Kamasz apja megparan­csolta a fiának, hogy a lóval elszámoljon, ha másképpen nem, a bőrivei. Nagy kerülő­vel megindultak hazafelé. Gyalogosan, mert Zsadon lo­ván volt a lóbőr a nyereggel, meg a kantárral. Harmadnap értek be Ceglédre. Este volt már, éjszaka. Zörög Zsadon az ablakon, fölébred az anyja. — Ki az? — Én vagyok, édesanyám, a maga fia. — A’ nem lehet, mert az én fiam elesett Vecsésnél.” Hídvégi Lajos 4 ) 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents