Pest Megyi Hírlap, 1978. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-21 / 118. szám

1978. MÁJUS 21., VASÁRNAP Befejeződött az amatőr filmszemle Nagykőrösön Az ötödik egészségügyi vö­röskeresztes és környezetvé­delmi amatőr filmszemle máso­dik és egyben utolsó napján, szombaton délelőtt újabb 14 alkotást tekintett meg a zsűri és az érdeklődők népes cso­portja. A mezőnyt a víz-, leve­gő-, általában a természetvé­delemmel foglalkozó kisfilmek uralták, de láthattunk más té­májú alkotásokat is, melyek az egészségügyi felvilágosítást, a mentálhigiénia, az állategész­ségügy kérdéseivel foglalkoz­tak. Az amatőr filmszemle nagy­díját a százhalombattai Gyöngy Kálmán Csak úgy mondom ... című alkotása nyerte el, mely az ipari üzemek környezet- szennyezésére hívta fel hatáso­san a figyelmet. Két első dí­jat adtak ki. Az egyiket a ceg­lédi Katona Sándor, Szűcs István és dr. Túri József ve­hette át, filmük a szív elektro­mos ingerléséről szól, a másik első díjas film a nyíregyházi Bogdányi Ferenc szatirikus hangvételű, a környezetvéde­lemmel foglalkozó Fantasz­tikus című alkotása lett. Má­sodik díjat kapott az ózdi Fa­zekas József és Bera Károly Balesetek az acélműben, illet­ve a pécsi Pallai Gábor A pro natura című filmje. A három harmadik díjas film alkotói: a budapesti Deák Sándor, a nagykőrösi Nagy András és Sáradi György, illetve az ugyancsak budapesti Németh Zsigmond. írásbeli érettségi után NAGYKÁTAI KÖZÉPISKOLASOK PRÓBATÉTELE Nagykáta, Damjanich Gim­názium és Mezőgazdasági Szakközépiskola. Az érettségi írásbeli vizsgák harmadik nanja. A folyosón sötét öltö­nyös, fehér inges fiúk, s az ünnepi alkalomra legszoli­dabb ruhájukat öltött lányok. Most jöttek ki a vizsgáról. Megkönnyebbülés — Túl vagyunk a felén. Vé­geztünk a magyarral, matek, kai és ma az orosz írásbeli­vel. Egy kis szünet jön — persze, tanulásra való —, utá­na pedig a szóbeli vizsgák — mondja három gimnazista társa nevében Váczi Ilona. Karikatúrakiállítás Szentendrén A magyar karikatúra történetéből címmel érdekes gyűjtemény nyílik meg holnap, hét­főn Szentendrén, a megyei művelődési köz­pont és könyvtár olvasótermében. A karika­túra történeti kiállítás anyaga magángyűjte­mény: Szánthó Imre Szentendrén élő festő­művész tulajdonából. Ö is nyitja meg holnap fél 6-kor a tárlatot, és mutatja be anyagát, amely az 1880-as évektől napjainkig mond sajátos krónikát. Mint előzetesen tájékoztatott róla: van rajza a Kokas Márton, a Borsszem Jankó, Az Ojság, a Pesti Posta, a Pesti Izé, a Szabad Száj és jelenlegi szatirikus lapunk, a Ludas Matyi egykori és mai rajzolóművé­szeinek munkáiból. Vicclap helyett minikép­tárt szerkesztett belőlük Szánthó Imre, aki — mint ez lapunkból is jól ismert — maga is rajzolóművész, és vonzódik a karikatúrához is. A holnap megnyíló gyűjteményből valók az Itt közölt karikatúrák: Szánthó Imre, Sándor Károly, Rau Tibor és Mayer Gyula rajzai. — Mit csodálkozik? Ez a legújabb törpe autó.. • Segédmotoros Évezredes üzenet — fóti köveken IZGALMAS TUDOMÁNY A SZÖVEG MEGFEJTÉSE A helytörténeti szakkör, tag­jainak fantáziáját régóta fog­lalkoztatják Foton azok az ezer­éves kövek, amelyeket a gyer­mekváros területén, illetve a község Kossuth utcájában ta­láltak. Meg is kezdték a nyo­mozást annak bizonyítására, hogy a kövek a rómaiak korá­nak maradványai. A szakkör vezetője, Nagy Lajos a régi for­rásmunkákat bújta, s rá is buk­kant a kövek leírására a Ma­gyar Sajtó című foyóirat 1855- ös évfolyamában Paur István cikkében, ami a fóti kastély­kert archeológiái (régészeti) ér­dekességeiről szólt, s be is mu­tatott három oltárkövet, me­lyek közül — szerinte — egyik Jupiter, a római vallás főis­tene, kettő, pedig Juno, a fő­isten felesége tiszteletére állít­tatott. Anyaguk mészkő, mind­háromnak elejét latin nyelvű felirat díszíti. Következő lépésként a “Ma­gyar Nemzeti Múzeumnak írt Nagy Lajos, 1975-ben. Kapott is hamarosan választ dr. Sop­roni Sándor régésztől, aki meg­erősítette a feltételezést a fóti kövek eredetéről. Azután újabb leletekre találtak, már tizenkét oltár — illetve sírkőről van szó, de Maros falvi Artúr, a gyer­mekváros gazdasági vezetőjé­nek helyettese azt mondja, va­lószínűleg a szabadtéri szín­padba is beépítettek belőlük an. nak idején. A Duna bal partján Hogy kerültek ide a kövek? A Római Birodalom történe­tében oly jelentős dák háborúk befejeztével, időszámításunk kezdete után 108-ban az akkori császár, Traianus a mai Du­nántúl területén elhelyezkedő Pannónia tartományt két rész­re, nyugatira és keletire osztot­ta. A keleti rész katonai és pol­gári közigazgatási központja Aquincum lett. A birodalom határa a Duna volt, határ a meghódított jobb parti és a barbárnak nevezett bal parti területek között. A határ vé­delmére kiépített erődrendszer maradványait Pest megyében Százhalombattától Visegrádig, majd Szobig meglelték a ré­gészek. A Duna másik oldalán is voltak kisebb erődítések, me­lyekben a helyőrség katonái a folyami átkelőhelyeket védel­mezték, illetve szemmel tartot­ták az ellenséges törzsek moz­gását, s ellenőrizték a barbá­rokkal folytatott kereskedel­met. Az oltárok és fogadalmi kő­táblák sokasága a tanúja an­nak, hogy a tartományban is tisztelték Jupitert, aki Junó- val és egy másik istennővel, Minervával együtt.— a vallás szerint — az állam ügyes-ba­jos dolgainak legfelsőbb párt­fogója volt. A kereskedők bol­dogulása is az állam létének egyensúlyán múlott, ezért a ke­reskedők is állítottak ezeknek az isteneknek tiszteletére em­lékköveket. Bizonyos források szerint a fóti oltárkövek egyi­kének felirata nemcsak Junó- nak szól, hanem a kereskede­lem géniuszának is. A Foton talált kőemlékeket az Archeológiái Közlemények 1859-es évfolyamában is emlí­tik. Azonban nem helyi lele­tek, hanem Rákospalotán ás­ták ki őket 1849-ben. Meglehet, hogy valamely bal parti erődí­tés környékén lakók hagyaté­ka, ám a régészek azt feltétele­zik, hogy Aquincumból, szár­maznak, esetleg Dunabogdány- ból, ahol szintén volt római ka­tonai tábor melynek romjaira a község határában a Várad dű­lőben már igen régen rábuk­kantak a kutatók. Miért cipelték a köveket Fótra ? A szájhagyomány szerint A gyermekváros parkjában két fiatal régésszel találkoz­tam. Nagy Lajos hívta meg őket az izgalmas, komoly játék­ra: a leletek azonosítására. Ne­hezen, de sikerült a kövek többségét egy csoportba gyűj­teni. A váci Vak Bottyán Mú­zeumból Kővári Klára jött, a szentendrei Ferenczy-múzeum. ból Maróti Éva. A váci régész mondta el, hogy a múlt század kastélyépítő nemesei messzi földről is hoztak római kőoltá­rokat, szobrokat parkjaik, épü­leteik díszítésére. Vácott pél­dául még mindig van jó né­hány azokból a darabokból, amelyeket Migazzi Kristóf váci püspök burcoltatott oda palo­tájának ékesítésére. Feltehető, hogy a fóti gróf Károlyi is ezt tette, hiszen Rá­kospalota nem is volt olyan messze. Neki csak onnan kel­lett elhordatnia az emlékköve­ket. Azt mondják Foton az öre­gek, hogy valamikor ezeket íó- sírkövekként használták. A grófnak kitűnő, nagy becsben tartott versenylovai voltak. Ha közülük kimúlt valamelyik, el- hantolták, s nyugvóhelyét ilyen kővel jelölték meg. Közben Maróti Éva azonosí­totta az egyik sírkövet. Kide­rült, hogy az a kő saját korá­— Könnyebb? Nem, külö­nösen a matematikai feladat volt nehezebb a vártnál — így Gödöllei Erzsébet. — De a többire is fel kellett készül­nünk: négy év tananyagát nem lehet egyetlen nap, vagy •hét alatt átismételni... — Bennem még csak most oldódik a vizsgadrukk, reg­gel ímmel-ámmal ettem, a forma kedvéért. Éhes va­gyok, mint a farkas — és már sorolja is Simon Imre, mit enne — Most sikerült az orosz dolgozat, négy-öt hibám le­het benne. Félek, hogy a fel­vételi vizsga nehezebb lesz, mint az érettségi — aggá­lyoskodik Horváth Judit. — Mi csak magyarból és kémiából vizsgáztunk eddig, és nehezebbre számítottunk. A vizsgaszünet után jön a szó­beli magyarból és természe­tesen a szakmai tárgyakból: zöldségtermesztésből, szőlé­szetből — mondják a mező­gazdászjelöltek. Hogyan tovább? Szőke Mária: — Tápió- bicskén lakom, Cegléden Jo­gok dolgozni, virágkertész­ként. De a csoportból — hu­szonnyolcán voltunk osztály­társak — alig néhányan je­lentkeztek a kertészeti főis­kolára, vagy tanárképzőbe. __ Petró Béla szokatlan mun­kahelyet választott: — A Bu­dapesti Állatkertbe megyek növénygondozónak, parkren. dezőnek. Ezért választottam a zöldségtermesztési vizsgát. Ügy áll az ügy, hogy szíve­sen fogadnak majd, csak egy szépséghibája van a pesti munkahelynek: naponta kell utaznom Tápiógyörgyéről... — A Külkereskedelmi Fő­iskolára adtam be a jelent­kezési lapot — mondja Hor­váth Judit —, idegen nyelvű levelező szeretnék lenni. Hol­napután vizsgázom németből és — mitagadás — tartok tő­le. Ha nem vesznek fel? Ta­lán idegenvezetőnek megyek. De ne fessük az ördögöt a falra... Simon Imre: — Már az el­ső felvételi vizsgán is átes­tem. A Színművészeti Főis­kolán. Eddig jól ment min­den, a többit pedig majd meg­látjuk. Remélem, hogy szí­nész lehetek... Nyolcvankilencen Povázson Sándor, a közép­iskola igazgatója: — Az idén két gimnáziu­mi osztály 61 és egy szakkö­zépiskolai osztály 28 tanulója tesz érettségi vizsgát. A ta­valyi érettségi átlag isko­lánkban a legtöbb tantárgy­ból jobb volt a közepesnél, s kiváltképp eredményesen vizsgáztak szakmai ismere­teikből a mezőgazdászok. Ök idén egyesített .érettségi-szak­munkásvizsgát tesznek, s a többségük zöldségtermesztés­ből szerez bizonyítványt. — A gimnazisták számára a szokásos kötelező tantár­gyak mellett minden olyan tárgy választható, amelyet leg­alább két éven át tanultak. Legtöbben a matematikát, ké­miát, biológiát, oroszt, törté­nelmet választották. — Idén tehát nyolcvanki­lencen végeznek iskolánkban, s remélhetőleg megállják he­lyüket az érettségin. V. G. P. Tudományos tanácskozás A Magyar Tudományos Aka­démia ez évi, 138. közgyűlé­sének állásfoglalásaiból adó­dó feladatokról, o mezőgazda­sági termelés további fejlesz­tésének kérdéseiről tanácsko­zik május 22-én, hétfőn, az MTA agrártudományok osz­tálya, az MTA dísztermében. Könyvpremierek A Corvina Kiadó, a TIT bu­dapesti művészeti szakosztálya és az Állami Könyvterjesztő Vállalat a Kossuth Klubban (Bp. VIII., Múzeum u. 8.) hol­nap, hétfőn délután 6 órakor könyvpremieren mutatja be az Ünnepi Könyvhéten induló új, Műterem sorozat első két kö­tetét. A színes vetített képek­kel illusztrált könyvpremieren a szerzők beszélnek: Rózsa Gyula mutatja be Kokas Ignác munkásságát, Koczogh Ákos pedig Finta László ipari for­matervezőt, a magyar autóbu­szok elismert tervezőjét. A Kossuth Könyvkiadó a kö-' vetkező hétfőn, május 29-én délután 2 órakor rendez könyvbemutatót Budapesten, a Vörösmarty tér 4. sz. alatti könyvesboltban. Itt Gecse Gusztáv és Horváth Henrik mutatják be Bibliai kislexikon című művüket. TV-FIGYELŐ Munkaerő-csábítás. Űjmódi divat — halljuk itt, olvassuk ótt —, hogy nemcsak amúgy, magányosan keres másik, számosabb forintokkal kecseg­tető munkahelyet a munka- vállaló, hanem csapatostul. Brigádvezetők mondanak fel brigádjuk nevében, és áll odébb a fizetési borítékját megvastagítani szándékozó kompánia. A tv Jogi esetek című, mél­tán népszerű műsorának csü­törtök esti adásában épp egy ilyen csábítósdit mutattak be, s vitattak meg. Okosan, ügye­sen, érvekben, magyarázatok­ban igen-igen gazdagon — úgy, hogy minden néző meg­érthette: a szóban forgó rá- ígérés bizony felelőtlen veze­tői játszadozás. Elannyira fele­Izgalmas feladat megfejteni a Maróti Éva, jobbról Kővári Klára.) kőbe vésett titkot. (Baloldalt Halmágyi Péter felvétele ban egy katona emlékére ké­szült, akit Flavius-nak hívtak, élt harminckét évet. A felirat töredékes, a kő oldalából leha­sított az idő jókora csíkot, most 109 centi magas, 54 centi széles és 17 centi vastag. Régészek munkában — Általában mészkövet hasz­náltak faragásra, abba véstek feliratokat — mondta a régész — ritkábban homokkővel dol­goztak, még ritkábban már­vánnyal. Azután nehéz, fejtörő mun­ka következett. Kővári Klárá­val egy másik felirat megfejté­sébe, helyesebben kibetűzésé- be kezdtek. — írjad csak ... CILIA ... — Ez pedig PRIMUS, nézd, emez a sor mire végződik? Ez U betű? Igen ... S így tizenöt töredékes sort böngésztek végig, gondosan föl­jegyezve minden betűt, a be­tűmagasságot, szélességet, a kő méreteit. Ezt ugyanis nem sike­rült azonosítani a magukkal hozott szövegek egyikével sem. A forrás egy gyűjtemény, mely tartalmazza a hazánkban lelt feliratos kövek szövegeit, a Corpos Inscriptionum Latino­rum harmadik kötete. Ebből másolták ki a régészek azokat a feliratokat, melyekről felté­telezik, hogy a fótiakkal meg­egyeznek, ezt használták Maró­ti Éváék is mostani munkájuk­ban. Más szövegre találtak. A művelet következő lépcsője: megkeresni a gyűjteményben a megfelelőt. A gyűjtemény (a CIL, aho­gyan becézik), ad majd választ — talán — arra is, kinek állí­tották azt a sírkövet, melynek töredéke a gyermekváros régi szökőkútjának káváját díszíti, rajta egy férfi figurája, az ere­deti sírkő középső részének mintegy egyhatoda. ★ Találkoztunk gondolatban — ha csak fél napra is — a II—• III. század pannóniai légióinak katonáival Foton, amint a ré­gészek tudományából próbál­tunk ellesni valamit. Abból a tudományból, melynek meg­szállottjai évezredek rejtelmeit kutatják, hogy átadják a má­nak az emberiség kövekbe vé­sett titkait. A fóti helytörténészek mun­kája nem veszett kárba. Bálint Ibolya Iőtlen, hogy a munkatörvény- könyv illetékes paragrafusa szigorúan tiltja is, mondván: a ' munkahelyek irányítóihoz méltatlan így bárkit odaédes­getni. És amint tilos az ilyen át- hívogatás, ugyanígy tilos — vezetői tisztséghez méltatlan — a saját célok érdekében igénybe venni a beosztottak erejét, igyekezetét. Ösztöneink is tiltakoznak ez ellen, de a jóérzéseinket tömörítő jogsza­bályok is! Mint a most di­csért műsornak egy másik képsora mutatta, bizony még el is bocsátható az, aki holmi állítólagos szabadságnapok ki­íratásával és ötliternyi bor­fizetségekkel igyekezett iga­zolni, hogy nem ingyen kérte, amit kért. Cselekedete vissza­élés volt a javából, és öröm­mel hallgattuk, hogy mint ilyen, nem vonható ki a fe- lelősségrevonás alól. Viharos olimpia. A külpo. litikai tudósítóvá lett Szepesi György — a tv-nézők őszinte örömére — máig sem tudott elszakadni sportriporteri múltjától, és a rádió bonni munkatársaként is volt ereje, ideje ahhoz, hogy egy bő öt- venperces dokumentumfilm­ben idézze fel az 1956-os mel- bournei olimpia magyar résztvevőinek kalandos és za­varos utazását, ottlétét, no meg a csapat egy részének szétszóródását. A régi híradó- felvételeket egy ausztráliai garázs mélyéről bányászta elő — ezeket a magyar nézők most láthatták először. De ugyanígy most értesülhettünk igazából mindarról, ami e versengés során az immár apákká, nagyapákká idősö­dött, megőszült, elnehezedett olimpikonjainkkal történt. Nem kellett valami nagy sportbarátnak lenni ahhoz, hogy ezt a kései, de annál elevenebb híradást ne csak végigizguljuk, de — politikai vonatkozásai miatt — végig is gondoljuk. Kuba—VÍT. Egy újabb vetél­kedősorozat indult meg csü­törtökön este Köszöntünk VIT, köszöntünk Havannai címmel. A Horvát János ve­zette — amúgy egy havan­nai utazással kecsegtető — ifjúság- és világpolitikai Ki mit tud? minősítésére egyelő­re még nincs elegendő tapasz­talat, Első benyomásként leg­följebb azt rögzíthetjük, hogy kissé adatközpontúvá sikere­dett: a játék helyett a tu­dom vagy nem tudom dilem­mája nyomasztotta mind a résztvevőket, mind a nekik szurkoló közönséget. Bízunk benne: az indító adás folyta­tásai oldottabbak. s ezzel együtt szórakoztatóbbak lesz­nek. Akácz László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents