Pest Megyi Hírlap, 1978. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-19 / 116. szám

MA Kibővített pártbizottsági ülés Az MSZMP városi bizottsá­ga ma, pénteken délelőtt 9 órakor kibővített pártbizott­sági ülésen vitatja meg az MSZMP IX. kongresszusa óta végzett munka eredményeit és a további feladatokat. Jubilál az MHSZ Á Magyar Honvédelmi Szö­vetség városi vezetősége a szövetség megalakulásának 30. évfordulója alkalmából ma, pénteken délután 4 órakor ünnepséget rendez az ifjúsági klubban. A nevezetes évfor­dulót Káló József, az MSZMP városi bizottságának titkára köszönti. Véradónap a NEFAG-ná! Ma, délelőtt 10 órától dél­után 3-ig a Magyar Vöröske­reszt városi szervezete és a ceglédi véradóállomás vér­adónapot tart a NEFAG-tele- pen. Természetesen ezúttal sem csak a NEFAG dolgozói jelentkezhetnek véradásra, hanem mindenki, aki szeret­ne a rászorulókon segíteni. A lövészverseny eredményei A Honvédelmi Kupa és VIT Kupa lövészverseny városi döntőjét az MHSZ tormási lő- terén rendezték meg, összesen 46 indulóval. A számonkénti győztesek a következők: Légpuska, férfiak, serdülők: Horváth Attila (konzervgyár II. telep) 10/70, ifjúságiak: Szőke Lajos (224-es Ipari Szakmunkásképző) 10/82. fel­nőttek: Járvás László (Toldi) 10/80. Nők, serdülők: Papp Zsuzsa (konzervgyár II.) 10 61, ifjúságiak: Szendrei Éva (Tol­di) 10/44: felnőttek: Nagy Mi- hályné (Toldi) 10/57. Légpisztoly: a fentivel azo­nos sorrendben kategórián- . ként: Bognár Zoltán _ (Állatni Gazdaság) 10/69. Fekete Sán­dor“ (Konzervgyár II.) 10/68, Végh Tibor (224-es íoari Szak­munkásképző) 10/38, Réthy Andrea (konzervgyár II.) 10/55, Pótay Anikó (224-es íoari Szakmunkásképző' 10 78, Bocskai Lászlóné (Állami Gazdaság) 10/58. A hideg idő kedvezőtlenül befolyásolta az eredményeket, a csapatver­senyt a 224-es Ipari Szakmun­kásképző csapata nyerte a Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskola csapata előtt. Az MHSZ kupa lövészverseny 7. fordulóját későbbre halasz­tották. Pénteki sportműsor KÉZILABDA Ifjúsági sporttelep, 17 óra: Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskola—Mészáros Tsz városi férfi bajnoki mérkő­zés. Cegléd: CVSE—Nk. Kini­zsi és CVSE—Nk. Gimnázium ifi megyei női bajnoki mér­kőzés. "'"ilíradó A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXII. ÉVFOLYAM, 116. SZÁM 1978. MÁJUS 19., PÉNTEK Mától a művelődési központban Amatőr filmesek seregszemléje Ki tudja, mennyi időnek kell eltelni ahhoz, hogy egy eseményt hagyományosnak tekintsünk. Milyen gyakori­sággal kell bírnia, hogy meg­szokjuk, várjuk jelenlétét. Ez természetesen attól is függ, mi­lyen a vonzása, milyen meg­lévő társadalmi igényeket elégít ki. A Nagykőrösön a napokban ötödik alkalommal sorra kerülő egészségügyi és környezetvédelmi amatőrfilm­szemle az érdeklődés hiányá­ról aligha panaszkodhat. Tíz esztendővel ezelőtt rendezték meg az elsőt, s azóta kétéven­ként adnak rendszeresen ta­lálkozót itt egymásnak a fenti témák iránt érdeklődő ama­tőr filmesek. 30 alkotás Milyen rangja van a nagy­kőrösi filmszemléknek? Mii­lyen az érdeklődés irántuk szakmai berkekben és a közön­ség körében? Kétségtelen, hogy az egyes alkalmakkor le­pergetett néhány perces alko­tások nem mérhetők nemzet­közi mércével. Közönségük is többnyire magukból a lel­kes alkotókból tevődik össze, bár a vetítőteremből nem hi­ányzanak a helyi filmbarátok sem. A nem lankadó érdeklő­dés bizonyítja: kiváló lehető­ség a kétévenkénti nagykőrösi találkozó új alkotók bemu­tatkozására, a korábbiak fej­lődésének lemérésére, a szak­mai tanácskozásra. így lesz ez az idén is. Össze­sen harminc kisfilmmel ne­veztek be alkotóik, melyek témaválasztásukban és fel­dolgozásuk módjában is-meg­lehetősen sokszínűek. Slző sze­rint is azok, minthogy a ver­senyfilmek jó része színes. S hogy mit láthat az érdeklődő, ha betér pénteken délután és szombaton délelőtt az Arany János Művelődési Központ emeleti tanácstermébe? A ne­vezések alapján ez ígérhető: az első versenynapon 14 fe­kete-fehér és színes, másnap délelőtt pedig 16 hasonló, 3—10 perces alkotásokat, a környe­zet- és egészségvédelem szer­teágazó témaköréből. Igaziág percekben A rendező szervek szak­embereiből álló zsűri, tír. Kárpáti György filmrendező elnökletével, minden bizony­nyal nem könnyű feladatra vállalkozott. Elég nagyszámú, eltérő hangvételű, technikájú, de mindenkit módfelett izga­tó kérdéseket feldolgozó al­kotásokat kell értékelnie és rangsorolnia. S hogy reális ítélet születik, arra kellő biz­tosíték, hogy elküldi képvise­lőjét a Magyar Vöröskereszt, a Mezőgazdasági és Élelmezés­ügyi Minisztérium, a Szakszer­vezetek Országos Tanácsa és a Magyar Amatőrfilm Szövet­ség. Részt vesz a bíráló bizott­ság munkájában két külföldi vendég is: Clarissa Starey Svájcból, a Nemzetközi Vö­röskereszt Liga audio-vizuális csoportjának a vezetője, vala­mint dr. Bruno Pieroni Olasz­országból, a Stompa Medica című szaklap főszerkesztője. A legjobbnak bizonyuló fil­mek alkotóinak díjazására több mint 20 ezer forintot for­dítanak a rendező szervek. Az érdeklődés persze nemcsak a számok tükrében, méltó el­ismerésre, de a kisfiknek ké­szítőinek foglalkozását tekint­ve is. Bizonyítva, hogy a fil­mezés már hazánkban is egy­re több emberben ébreszti fel az alkotókedvet, s készteti cselekvő részvételre, e műfaj adta lehetőségek keretein be­lül, a filmbarátokat. Munka- védelem, ergonómia, alko­holizmus, dohányzás, táplál­kozás, s még számos más té­ma adott ötletet elektromű­szerésznek, diákoknak, sebész­orvosnak, laboránsnak, kiknek filmjeivel pénteken és szom­baton találkozhatunk. Rangot jelent Egy fővárosi orgonista a ter­mészetvédelemről, egy pécsi keramikus az alkoholizmus el­leni küzdelemről forgatott fil­met. Ez utóbbi alkotás az ani­mációs film, hasonlóval, meg­lehetősen munkaigényes mód­szer lévén, nemigen találkoz­ni a fesztiválon. Több- -film' klub kollektívája is elküldte nevezését a rendezőknek, csak­úgy, mint egy helybéli házfel­ügyelő, akinek szintén az al­koholizmus adott témát. Már így, előzetes szemlélődés alapján is figyelemre méltó egyébként, hogy milyen soka­kat foglalkoztat ez utóbbi kérdés, jelezve, hogy sürgős megoldásra váró, sokakat érin­tő jelenségről van szó. Két, egymást váltó nyári, tavasai esemény, az amatőr- ; film szemle és a Nagykőrösi nyár rendezvénysorozata vált­ja egymást minden esztendő­ben. Melyik a népszerűbb? Ki tudja. Nagykőrös most min­denesetre ismét várja a film­barátokat az ország minden ré­széből, Nyíregyházáról, Szé­kesfehérvárról, Pécsről, Bu­dapestről, Százhalombattáról, Ceglédről, Dunaújvárosból, Oroszlányból, Szolnokról, kik­nek bizonyára rangot jelent az itteni találkozó. Remél­hetőleg a helybéliek sem maradnak közömbösek irán­ta ... K. Nyílik a rózsa, a kardvirág Palánták ezrei utcákon, tereken m * SÄifeiÄ-V A tavalyi tavaszon lett a Városgazdálkodási Vállalat cifrakerti kertészetének veze­tője Horváth Gábor. Első fel­adatának tartotta, hogy gazda­ságossá tegye a kertészet mun­káját, s hogy annyi virágot ne­veljenek, amennyivel folyama­tosan elláthatják az egész vá­rost. Az itt található üvegházak­ban és hollandi ágyakban még sohasem gondoztak annyi és annyiféle virágpalántát, mint az idei télen. Tavasszal a par­kokba és a terekre sohasem ül­tettek ki annyi virágot, díszfát mint az idén. E nagy munkáról kérdeztük a főkertészt. — Szeretnénk virágos város­sá tenni Nagykőröst — mond­ta, s közben javítani kertésze­Károkat okozott a hideg Pusztult a szőlő, a gyümölcs Régi megfigyelés szerint, ha áprilisban nagyobb fagyok vannak, májusban fagyosszen­tek táján nincs komolyabb hi­deg. Az idei időjárás azonban rácáfolt e megfigyelésre: ápri­lisban is fagyott, s májusban is meglehetősen hideg reggelek köszöntöttek ránk. A határ egyes részein hajnalonként nem egy esetben mínusz négy fok alá is lesüllyedt a hőmérsék­let. Május 12-én, Pongrác nap­ján hajnalban is igen hideg olt,, a fagy, mint az Áfász felvásárlási osztályán elmond­ták, i^en sok kárt tett a már kikelt uborka, patisszon és bab­vetésekben, a kiültetett palán­tákban, a szőlőhajtásokban. Másnap, szombaton, még na­gyobb fagy jött, sok helyen 30— 80 százalékos kárt okozott a szőlőben és az említett növé­nyekben. A kertekben megcsip­kedte a salátát, megrongálta a gyümölcsösöket, valamint a ki­kelt kukoricavetáseket is. A termelőszövetkezetekben több helyen füstöléssel igye­keztek védekezni a fagy ellen. Szombaton például éjjel 2 óra­kor a Zsírosdűlőiben füstölték szalmaégetéssel a 12 hektárnyi kiültetett paradicsompalántát. Minden bizonnyal nagy szere­pe volt ennek abban, hogy a növényeket nem érte jelentő­sebb károsodás. A fagykárok pontos mértékét egyébként a termelőszövetkezetekben most, ezekben a napokban állapítják meg, és intézkednek a befa­gyott szőlő metszéséről és az elpusztult vetések pótlásáról. tünk termelési eredményeit. Idén első negyedévben 65 szá­zalékkal nagyobb bevételt ér­tünk el, mint az előző esztendők hasonló időszakában. Sok virá­got adtunk el a nőnapra, anyák napjára, a diákok ballagására és a névnapokra. Igaz, az idén még nem tudtunk minden igényt kielégíteni, de jövőre már nem lesznek gondok az ellátásban. Az őszre 17 ezer szegfűtövet nevelünk, s az üvegházakban is nagyobb lesz a választék cserepes virágok­ból és egyéb dísznövények­ből. Az idei hideg tavasz egyéb­ként hetekkel hátráltatta a vi­rágok növekedését, de a fólia- házakban már nyílik a rózsa és a 4 ezer 500 tő kardvirág. Nemcsak Kőrösről, hanem Ko_ csérről, Abonyból, Ceglédről is jönnek a vásárlók. Sok virágot ültetünk a Cifra­kertben is. A közterületekre egyébként eddig 70 ezer szál virágpalántát, csaknem másfél­ezer rózsafát, ezer dísztulyát, 4 ezer hibiszkuszt, 1300 nyírfát és többszáz díszalmafát ültet­tünk. » Tájékoztató a rekonstrukcióról Az Építőipari Tudományos Egyesület Dél-Pest megyei csoportja ma, délelőtt 10 óra­kor a konzervgyár bemutató termében a gyár hús- -és bor­sóüzemének rekonstrukciós | terveiről tájékoztatja az ér- 1 deklődőket. I A terveket Újvári László, a I Becs-Kiskun megyei Tervező i Vállalat szaktervezője ismer- 1 teti. Hol vannak a darvak, gémek, gólyák? Horgászok paradicsoma lehetne Kocséron is megéri Baromfitenyésztés a háztájiban A szorgalmas kocsériak, a nagykőrösiekhez hasonlóan, régóta ismerik a pulyka és libanevelés fortélyait, s arra is rájöttek, hogy e mesterség felújítása nagyüzemi, szövet­kezeti segítséggel jövedelme­ző is lehet. A kívánatos együtt­működés akkor alakult ki, amikor a Nagykőrös és Vidé­ke ÁFÉSZ kocséri felvásárló telepének új vezetője, Bagi Józsefné vállalta a szervezés nehéz feladatát. A szövetkezet a gondos felmérések alapján kellő mennyiségben szerzett be naposlibát és -pulykát, s ter­mészetesen csibét is. A kocsériak eddig ezer naposlibát vettek át neve­lésre az ÁFÉSZ-től. csibé­ből pedig hetenként elvisz­nek ugyanennyit. Terjedőben van a pulyka­tenyésztés is. Gondokat okoz ugyan, hogy ma már nem akad pulykapásztor, s kevés a gazdaságosabban ki nem hasz­nálható legelő, de a kocsériak meghonosították a ház körüli tartás technológiáját. Sok zöldséggel pótolható a legelő. Tavaly már félezer pulykát adtak át a felvásárló telepnek. Az ÁFÉSZ egyébként nem­csak az állattartókat segíti. Eddig százezer fej fólia alatt termesztett salátát vett át a zöldségtermesz­tőktől, s sokan szerződtek paprika és paradicsom ter­mesztésére is. Hiány elsősorban helyi ter­mésű gyümölcsből várható. Jó volna, ha a kocsériak ki. használva a kedvező lehetősé­geket, az ÁFÉSZ és a Takarék- szövetkezet segítségét, többet foglalkoznának gyümölcs- és szőlőtermesztéssel is. Segít­ségben valóban nincs hiány, hiszen az ÁFÉSZ a tagjainak az idén is osztott ingyen gyü­mölcsfacsemetéket. Nemrég vettük hírül, hogy Nagykőrösön is megalakult a sporthorgászok köre. Aki is­meri a város környéki vizeket, gondolhatja, hogy nem első­sorban a környező tavakban kívánnak horgászni az egye­sület tagjai, hiszen csupán a csónakázótó az egyetlen, amely a száraz nyarakon nem szá­rad ki. Bár ebben sem úszkál annyi hal, hogy a lelkes hor­gászok a bőség zavarával küszködnének. Aki ismeri a várost és környékét, a tavakat, vízelvezetőket, víztározókat, melyek a régi időkben a nagy' esőzések után megduzzadtak és a Tiszába vezették a csapa­dékot, jól tudja, hogy a víz­erek, a gógányi, a Körös, a Kövérvölgyi és a Szer széles medrű tavakká, tósorokká duzzadtak csapadékosabb esz­tendőkben. A Halastó, a Csi- kor, a Kürti ér, a Felső- és Alsógát, valamint a Ludas tó, továbbá a csaknem hat kilo­méternyi hosszú Gógány tó ki- sebb-nagyobb megszakítások­kal összefüggő víztükröt al­kottak a Tiszáig. Elődeink ezt megfelelő időben víziútnak használták. Kopolyakufak Falvakat is építettek kis szigeteikre, s a víz közelsége újabb és újabb települések építésére csábította az embe­reket. Minden őskori lakóte­lep közelében a vizes térség szélénél ásott gödrök nyomai látszanak: a kopolyakutak maradványai. Még a legrégibb faluhelyeken is található olyan Kihaló vizivilág edénytöredék, melynek erede­tijében vizet tartottak. Sokba szűrőt is építettek, hogy me­rítéskor hínár ne kerüljön az ivóvízbe. Már a rézkori ember is tar­tott állatokat, őket a kopolya- kútból nem itathatták. S ha azt sem akarták, hogy száraz időkben a jószágok szomjan pusztuljanak, széles gödröket kellett ásniuk, melyeket a ké­sőbbi népek szélesítettek, na- gyobbítottak meg és mélyítet­tek. Vizet vezettek beléjük, enyhítve a nyári szárazságot. A bronzkori és szarmata né­pek falvai közelében száz mé­ternél hosszabb és ötven mé­ternél szélesebb árkok talál­hatók. A magyarok is használ­ták ezeket, perzselő hónapok­ban nagyobbították, mélyítet­ték is őket. Mária Terézia til­totta meg használatukat az ismételten előforduló állatbe­tegségek továbbterjedésének megakadályozására. Ekkor ás­ták a pusztákon az úgyneve­zett gulyakutakat. Ezek a tég- lázott, bővizű kutak jól szol­gálták céljukat, két gém ma­gasodott föléjük. hosszú vá­lyúikba negyvenliteres vödrök­kel merték a vizet. A pásztor­élet legnehezebb munkája volt az állatok itatásához ele­gendő víz kiemelése. Csatornákat ástak Az őskor embere is gazdál­kodott a vízzel. Ahol ugyanis a szél nem töltötte el homok­kal a víz útját, ott neki1 kel­lett torlaszokat vagy töltése­ket emelnie, hogy csak a fe­lesleges víz menjen el a Tiszá­ba. A szél a Körösár vizét Hantházán a Nagyerdőnél, a Földvár közelében feltöltötte. A Csíkos- és a Körös-ér ta­lálkozásánál hasonló akadály keletkezett a víz útjába, a len­csés-világosi homok pedig a Kürti vizek útját zárta el. Igaz, vizes, csapadékos eszten­dőkben ezeken a homoktorla­szokon áttört a víz, a környék­beliek ezeket az áttöréseket forrásoknak nevezte. Utoljára 1896-ban észleltek vízáttörést, a lencsés-világosi szőlő szélénél. A főbb vízerek vonalában a múlt század ötve­nes-hatvanas éveiben ástak csatornákat és eresztették le vizüket. Míg az egész határt nem vették művelés alá a kö­rösiek, különösebben nem akadt dolguk, bajuk a vízzel. Legfeljebb azoknak, akiknek aklaik vagy házhelyeik a Fel­ső- vagy az Alsógát szélére es­tek. Űjabb vízlevezető árkok már csak ebben a században, a harmincas években készül­tek, méreteik azonban meg sem közelítették azt a munkát, amely az utóbbi években folyt. Halastó lehetne Ezek a csatornák nemcsak a vízerek. de valamennyi na­gyobb mélyedés vizét is igen rövid idő alatt elvezetik, né­melyiken zsilipek is sorakoz­nak. A Kövérvölgy feketei ré­szén két völgyzárógát is épült, hogy biztonságossá tegyék a termelőszövetkezet járművei­nek haladását az éren át. A duzzasztó közötti térségen két tanya is áll, magas töltéssel körülvéve. Zsilipek alkalma­zásával fél négyzetkilomé­ternyi vízfelületű halastavat is ki lehetne alakítani. A kö­vérvölgyi érbe ipari szennyvi­zet nem bocsátanak, így a halak nem pusztulnának el benne. Talán célszerű lenne a sporthorgászoknak a termelő- szövetkezettel ez ügyben meg­állapodni, hisz a gazdaság nem él ezzel a lehetőséggel. Pedig itt igazi horgászparadi­csomot alakíthatnának ki. Az erdőktől körülvett, mintegy két kilométer hosszú, nagyobb­részt gaztermő Halastó, terü­letének újbóli elárasztásával, hallal való benépesítésével kedves halászóhelyet lehetne létesíteni. A természet ajándéka Csatornahálózatunk, zsilip- rendszereivel, völgyzáró gát­jaival valószínűleg azért épült, nem kis költséggel, hogy gazdálkodni lehessen a termé­szet értékes ajándékával, a csapadékvízzel. Sok hasznos ötletet ad az öntözéssel kap­csolatos szakirodalom is. Fog­lalkoztunk is e gondolattal akkoriban, amikor még nem volt elegendő számú csatorna és a meglevők is vízelzáró be­rendezések nélkül épültek. A természettudománnyal foglalkozó emberek szomorúan látják, hogy eltűnt a határból az az állatvilág, melynek élet- feltétele a víz. Kipusztultak azok a növények is, melyek a vizekben éltek. Eltűntek a hasznos vadászállatok, a bé­kák, a vízimadarak közül a szárcsák ... Régen nem költ errefelé a vadlúd, s hova let­tek a darvak, gémek, gólyák? Jól kiépített vízelvezető csa­tornáink vannak, vizünk azon­ban alig. Annyi sem, mint egy szakember mondta, hogy egy béka a lábát megmoshassa. De talán nem lesz ez így min­dig... Dr. Balanyi Béla 1 í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents