Pest Megyi Hírlap, 1978. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-17 / 114. szám

1978. MÁJUS 17., SZERDA 'KTuilfm Heti jogi tanácsok • A tartási, öröklési és élet­járadék! szerződésekről. Olvasóink azt kérdezték, hogy a Polgári Törvénykönyv értelmében miként szabályoz­ták a szerződésekkel kapcso­latos hatósági feladatokat. Az alábbiakban ezekre a kérdé­sekre válaszolunk: A tartási szerződésben az eltartó arra vállal kötelezett­séget, hogy a másik felet meg­felelően eltartja. A tartási kötelezettség általában ma­gában foglalja — az élelme­zésen és ruházaton felül — a gondozást, a gyógyíttatást, az ápolást és az eltemettetést is. A szerződő felek azonban megállapodhatnak abban, hogy az eltartót ezek közül egyes kötelezettségek nem terhe­lik (pl. nem köteles ruházni az eltartottat, mert az az ilyen irányú szükségleteit más for­rásból elégíti ki), vagy azok helyett, illetőleg azok mel­lett más szolgáltatásokkal tar­tozik (pl. üdültetéssel, vagy kulturális szükségletek kielé­gítésével). A felek a szerződésben ha­tározzák meg, hogy mit te­kintenek megjelelő eltartás­nak. A tartás színvonalának általában alkalmazkodnia kell az eltartott addigi életrendje szerint kialakult szükségle­teihez, életkorát is figyelem­be véve, továbbá az eltar­tott részéről nyújtott, vagy kilátásba helyezett ellenszol­gáltatáshoz. Az életjáradék-szerződés­ben az eltartó arra vállal kö­telezettséget, hogy a másik fél részére rendszeres idő­szakonként meghatározott pénzösszeget, vagy termék- ^mennyiséget szolgáltat Lényeges különbség a tar­tási és az életjáradék-szerző­dés között, hogy az utóbbi nem ad jogot a lakásbérleti jogviszony folytatására, ki­véve, ha a tartási szerződést a bíróság, vagy a felek egye­ző akarata változtatta élet­járadék-szerződéssé, a köte­lezett az életjáradékot rend­szeresen fizette, s megvalósul­tak az 1/1971. (II. 8.) korm. számú rendelet 81. § (1) be­kezdésében foglalt feltételek Az életjáradék-szerződésre egyébként a tartási szerző­dések szabályait kell alkal­mazni. Az öröklési szerződéssel az örökhagyó arra kötelezi ma­gát, hogy a másik felet tar­tás, vagy életjáradék fejében örökösévé teszi. A különbség az öröklési szerződés és a tartási (élet­járadék-) szerződés között az, hogy az örökhagyó a tartás ellenértékét nem a szerző­dés megkötésekor (előre) ru­házza át az eltartóra, ha­nem az eltartó (szerződéses örökös) az öröklési szerző­déssel lekötött vagyontárgy tulajdonjogát csak az örök­hagyó halálakor szerzi meg, éspedig öröklés jogcímén. Egyebekben — az alakisá­got kivéve — az öröklési szer­ződésre is a tartási (életjá­radék-) szerződések szabá­lyait kell alkalmazni • Ml a különbség a tartási (életjáradék-), illetőleg a gon­dozási szerződések között? A tartás rendeltetése az, hogy a kötelezett a jogosult létfenntartásáról gondoskod­jék, amelynek legfontosabb része az élelmezés. Ezzel szem­ben a gondozás kötelezettsé­ge — a szerződéstől függően a jogosult tisztán tartásá­ra. tiszta ruhaneművel való ellátására, ápolására, gyógyít­tatására és hasonlókra terjed ki, de nem foglalja magában az élelmezési Ha tehát a szerződésből az állapítható meg, hogy a kö­telezett csak a jogosult gon­dozására vállalt kötelezettsé­get, a tartására azonban nem, a szerződést nem kell jóvá­hagyásra bemutatni, az enél- küL is érvényes. A gondozási szerződés élet­járadék-szerződéssé nem vál­toztatható ál a kötelezett azonban a természetben le­hetetlenné váló szolgáltatás pénzbeli egyenértékűnek meg­fizetésére kötelezhető. A gon­dozási szerződés érvényes­ségéhez nem kell hatósági jó­váhagyás. • A szerződések alaki elő­írásai. A tartási szerződést Írás­ban kell megkötni, és azt a feleknek alá kell írniuk; ta­MOST ÉRDEMES FELKERESNI ÁRUHÁZUNKAT! A vásár ideje alatt különböző áruféleségek ENGEDMÉNYES ÁRON KAPHATÓK Műszaki osztályunkon RÁDIÓ, MOSÓGÉP, CENTRIFUGA CSEREAKCIÓ BIZONYOS ÉRTÉKHATÁRON FELÜL AJANDZ.^(TÁRGYAKAT ADUNK Továbbá megtekinthető a LAKÁSTEXTIL KIÁLLÍTÁS Kérjük tekintse meg kirakatainkat és kísérje figyelemmel hirdetéseinket! núkra nincs szükség. A ne­vének aláírására képtelen személy (aki nem tud, vagy nem képes írni) tartási szer­ződésnek érvényességéhez közokirat, vagy teljes bizo­nyító erejű magánokirat szük­séges. Ha a tartás ellenértékeként az eltartott ingatlan tulaj­donjogát ruházza át a szer­ződésben az eltartóra, kívá­natos, hogy a szerződés in­gatlan-nyilvántartási (telek­könyvi) bejegyzésre alkalmas okirat legyen. A szerződés ér­vényességét nem érinti az a tény, hogy a szerződés ingat­lan-nyilvántartási (telekköny­vi) bejegyzésre nem alkal­mas okirat, ilyen okiratot ugyanis a felek, későbbi idő­pontban pótlólag készíthet­nek. • Az életjáradék-szerződés ala­kiságai azonosak az 1. pont­ban felsoroltakkal. Az öröklési szerződés ala­kiságaira az írásbeli végren­deletre vonatkozó rendelke­zéseket kell alkalmazni, az­zal az eltéréssel, hogy korlá­tozottan cselekvőképes sze­mély öröklési szerződésének érvényességéhez a törvényes képviselő hozzájárulása és a gyámhatóság jóváhagyása is szükséges, továbbá, hogy a szerződésre akkor is a más ál­tal írt végrendelet alakisá­gai irányadók, ha az valame­lyik fél saját kézírásával ké­szült. Ennek megfelelően a szerződést két tanú együttes jelenlétében kell aláírni, vagy aláírást saját aláírásként elis­merni. A nevének aláírására képtelen személy (aki nem tud, vagy nem képes írni) öröklési szerződést csak a köz- végrendeletre vonatkozó sza­bályok szerint köthet. • A szerződések Jóváhagyása. A szerződés tartalmát a felek szabadon állápítják meg, a szerződésekre vonatkozó ren­delkezésektől — jogszabályi tilalom híján — egyező aka­rattal el is térhetnek. A szer­ződéses szabadság azonban nem korlátlan: nem érvénye­sülhet a felek (bármelyik fél) törvényes érdekeinek, jogai­nak sérelmére, még kevésbé a társadalmi érdek rovásá­ra. Nem mond ellent a szerző­déses szabadság elvének az sem, hogy ezek a szerződé­sek hatósági jóváhagyás után válnak érvényessé. A jóvá­hagyás (ellenőrzés) ugyanis a felek és a társadalom - ér­dekeinek a védelmét szolgál­ja, nem zárhatja ki, nem is korlátozhatja a törvényes és reális szerződéses akarat ér­vényesítését. Ha a szerződés a felek érdekében jött létre, kifejezett és törvényes aka­ratukat tükrözi, a jóváhagyás nem tagadható meg akkor sem, ha pl. ritkán előforduló kikötést tartalmaz. Dr. M. J. A Legfelsőbb Bíróság döntései Nem engedték be az albérlőt A családi ház tulajdonosa felmondott albérlőjének. In­dokul azt hozta fel, hogy az illető évekkel ezelőtt más vá­rosba, testvéréhez költözött, a szobát nem használja, csak bútorait és egyéb ingóságait tartja benne. Az albérlő — idős asszony — a felmondást nem vette tüdomásul, mire annak érvényességének megál­lapítása iránt per indult elle­ne. Ebben az asszony arra hi­vatkozott, hogy csekély nyug­díja kiegészítéséül betegápo­lást vállait, ezért csak vasár­naponként járt haza. Később azonban egyáltalán nem mert lakásába visszatérni, mert a tulajdonos megfenye­gette. A járásbíróság, majd fel­lebbezésre a megyed bíróság az albérlőt a lakás kiürítésére kötelezte. A legfőbb ügyész törvényességi óvására, a Leg­felsőbb Bíróság mindkét íté­letet hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot új eljá­rásra, valamint új határozat hozatalára kötelezte. Alkatrészhiánny A külföldi autót, amelyet egy üzemvezető 14 ezer fo­rintért vásárolt tulajdonosá­tól, húsz évvel ezelőtt gyár­tották. Bár javításra szorult, de üzemképes volt. A vevő négyezer forintot kifizetett, a hátralékkal azonban adós ma­radt, sőt, a szerződés érvény­telenségének megállapításáért pert indított. Arra hivatko­zott: tévedésbe ejtették, mert az eladó azt állította, hogy a javításhoz szükséges al­katrészek kaphatók. Ezzel szemben az ilyen régi típusú kocsikhoz szükséges alkatré­szekben hiány van. A kocsit tehát nem lehetett kijavíta­ni, s ezért a vásárlás után két hónappal nem tudta mű­szaki vizsgára felkészíteni. Az elsőfokú bíróság helyt adott a keresetnek és a szer­ződés érvénytelenségét meg­állapította. Az ítélet szerint a vevő tévedésben volt. Azt hitte, hogy a vizsga idejére, vagyis két hónapon belül a koosit kijavíttathatja. Ezt a tévedését az eladónak, aki műszaki szakember, tudnia kellett. Az eladó fellebbezé­sében tagadta, hogy a vétel­kor szó esett volna arról, hogy a kocsinak vizsgára történő előkészítése mennyi időt vesz igénybe; ezenkívül hangoz­tatta: a javításhoz szükséges alkatrészek beszerezhetők. A másodfokú bíróság az üzem­vezető keresetét elutasítot­ta. Ezt azzal indokolta:nincs adat arra, hogy a felek a ja­vítás időtartamát kikötötték volna és két hónapban szab­ták meg. Ilyen kikötés hiá­nyában pedig, ha a vevő efe- lől tévedésben volt is, azt nem az eladó okozta. Törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely a következő­képpen döntött: — A kocsi a vételkor húsz­éves volt és ennek megfele­lően elavult. Uzmeképessé- gét a vevő kipróbálta, s tu­domása volt arról is, hogy két hónap múlva a járművet a kötelező műszaki felül­Tíz nap rendeletéiből Az üzletszerzők, a propa­gandisták és az ügynökök dí­jazásáról adott ki a belkeres­kedelmi miniszter 7/1978. (V. 8.) Bk. M. szám alatt rende­letet, amely a Magyar Köz­löny május 8-i számában je­lent meg. A vendéglátó egységek ru­határának és higiéniás helyi­ségeinek üzemeltetéséről a bel­kereskedelmi miniszter 8/1978. (V. 8.) Bk. M. számú rendelet, ugyanitt adta ki rendeletét. Egyes árucikkek külföldre küldési, illetve kiviteli tilal­máról kiadott 406/1978. MNB. közleményt a Magyar Közlöny 29. száma tartalmazza. A munkaidőről, a munka­közi szünetről és a készenlét­ről a közlekedés- és postaügyi miniszter 3/1978. (V. 4.) KPM. szám alatt rendeletet adott ki, amelyet az érdekeltek a Ta­nácsok Közlönye 21. számból (megjelent május 9-én) meg­ismerhetnek. A vállalati művelődési bi­zottságokról irányelvek jelen­tek meg a Pénzügyi Közlöny 9. számában. A mezőgazdasági építőszer­vezetek építéstervezési jogo­sultságának engedélyezéséről kiadott MÉM. közleményt a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Értesítő 8. számából is­merhetik meg az érdekeltek. A mezőgazdasági nagyüze­mekből a kistermelőkhöz ki­helyezett állatok állatorvosi el­látásáról jelent meg a MÉM. egy másik fontos közleménye. Üj típusú MIL-lap forgalom- bahozataláról tájékoztat a leg­újabb Munkaügyi Közlöny (6. szám). — Ha a bérlő a lakást két hónapot meghaladó időre el-, hagyta, a bíróság — a bérbe­adó kérelmére — a lakásbér­leti jogviszonyt megszüntet­heti, kivéve, ha a lakást a jogszabály értelmében nem lehet elhagyottnak tekinteni. Amennyiben az albérlő véde­kezése megfelel a valóságnak, vagyis a betegápolás vállalá­sa indokolttá tette a két hó­napot meghaladó távollétet, úgy a lakást nem lehet elha­gyottnak tekinteni. Tény, hogy a bérbeadó az asszonyt jog­ellenesen nem engedte be la­kásába. Ilyen körülmények közöitt az eljárt bíróságoknak fokozott körültekintéssel és részleteiben is vizsgáiniok kel­lett volna azt, hogy az asz- szony huzamos távollétét a bérbeadó által felhozottak, il­letve az ő jogellenes maga­tartása, vagyis a fenyegetése, vagy pedig a védekezésében felhozott körülmények tették indokolttá. Ezt az új eljárás­ban kell tisztázni. äl számolni kell vizsgál altra kell küldeni. A vételkor a kocsi adottságait ismerte, azonban azt állítja, hogy a felújításhoz és a Ja­vításhoz a kereskedelmi for­galomban alkatrész nem volt beszerezhető. Szerinte az el­adó tévedésbe ejtette, mert a szerződésikötéskor azt állítot­ta: az alkatrészek kaphatók. — Használt gépkocsi vá­sárlásakor, különösen, ha az már húszéves, a vevőnek szá­molnia kell azzal, hogy az el­avult autó felújításához és javításához szükséges alkat­részek beszerzése hosszabb utánjárást igényelhet'—hang­zik tovább a határozat. ■— A javítással kapcsolatos ki­adások és anyagbeszerzési ne­hézségek a vevőt terhelik. Az eladó csak akkor felel a mű­szaki vizsga feltételeinek biz­tosításáért, ha erre külön kö­telezettséget vállal. — A kocsi a vételkor üzem­képes volt, a közúti forga­lomban részt vehetett, rend­száma volt, műszaki vizsgá­ra felkészíthető lett volna. A szakértői vizsgálatkor gon­dos karbantartás benyomá­sát keltette. Tehát a szolgál­tatás és ellenszolgáltatás kö­zötti feltűnő aránytalanság­ra adat nincs. Mindezek alap­ján a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, s a bíróságot új eljárásra utasította. A baleseti járadék felemeléséről vi járadékot 2500 forintra emelte. A járadék felemelésének összegszerűségénél nem azt kell vizsgálni, hogy az azonos, illetve hasonló munkakörben dolgozóknak mennyi az átlag- jövedelme, hanem azt, hogy keresetük, bérrendezés (bér- fejlesztés), vagy egyéb körül­mény folytán milyen mérték­ben emelkedett — hangzik a határozat iránymutatóul szol­gáló indoklása. A dolgozó nem szenvedhet hátrányt azért, mert baleseti rokkantsága mi­att lényegesen kisebb fizetés­sel járó munkakörbe került, és keresetveszteségét nem vál­lalatával, hanem a kárért' fe­lelőssel szemben érvényesíti. A tisztviselő munkaadója kö­zölte: a vállalatnál bérfejlesz­tés volt, s a dolgozója, ha nem rokkan meg, havi 300 forinttal nagyobb fizetést kapott volna. Ezért az eddigi járadékot ez­zel az összeggel fel kellett emelni. Közúti balesetet szenvedett egy nagyvállalat építésveze­tője. Ennek következtében ko­rábbi munkakörét többé nem tudta ellátni és sokkal kisebb fizetéssel járó adminisztratív beosztást kapott. Gépjárműfe- lelősségi biztosítása alapján kárát az Állami Biztosító meg­térítette, ezenkívül kereset- vesztesége miatt havi 2200 fo­rint járadékot állapított meg részére. Nemrég a rokkant az Állami Biztosító megyei igaz­gatósága ellen a járásbírósá­gon pert indított, amelyben já­radékának 2500 forintra eme­lését kérte. Arra hivatkozott: vállalatánál bérfejlesztés volt és a vele korábban egy mun­kakörben dolgozók fizetése emelkedett. A bírósági orvos­szakértő megállapította, hogy az illető régebbi munkakö­rében nem dolgozhat. Az alsó­fokú bíróságok ellentétes íté­letei után az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely a keresetnek helyt adva, a ha­Az értelmi fogyatékosság sem enyhítő körülmény Az értelmi fogyatékossá­got bíróságaink enyhítő kö­rülményként értékelik. E szabály alól tett kivételt leg­utóbb a legfőbb bírói fórum, amikor egy nyereségvágyból elkövetett, három vádlottas emberölési bűnügy kapcsán elvi iránymutatást tartalma­zó határozatot hozott. A vádlottak: Suha Pál 20 éves átányi lakos, fiatalkorú élettársa, K. Anna, valamint az unokatestvér, az ugyan­csak 20 esztendős Suha Ru­dolf. Mindhárman a gyenge­elméjűség határán levő, ala­csony intellektusú emberek, ami jórészt elhanyagolt is­koláztatásukra vezethető visz- sza. Azzal azonban az érte­lemnek ezen a csekély fo­kán is tökéletesen tisztá­ban voltak, hogy pén­zért ölni főbenjáró bűn — hangoztatta határozatában a Legfelsőbb Bíróság. Ezért semmivel sem bírálta el eny­hébben bűncselekményüket, mint más esetben tette vol­na. Már csak azért sem, mi. vei a vádlottak iszákosak, munkakerülők, s tettüket garázdasággal, botrányos vi­selkedéssel is tetézték. Ezért súlyosbítva az Egri Megyei Bíróság első fokon hozott íté­letét, Suha Pált 15 évi sza­badságvesztésre és tízévi köz­ügyektől eltiltásra; Suha Ru­dolfot 12 évi szabadságvesz­tésre és nyolcévi közügyek­től eltiltásra, K. Annát pe­dig a fiatalkorúak börtöné­ben letöltendő 4 évi szabad­ságvesztésre, s ugyanilyen idő­tartamra a közügyektől el­tiltásra ítélte. A súlyos bűncselekményt az elítéltek Átány községben követték el. A nap jó részét ivászattal töltötték, s a dél­utáni órákban Suha Rudolf kötekedni kezdett az ital­boltban. Volt, aki meghát­rált fenyegetése elől, de ami­kor az egyik emberrel vere­kedni kezdett, a boltvezető zárórát rendelt el. A „vendé­gek” átvonultak a helyi eszp­resszóba, ahol újabb vere­kedést provokáltak, majd amikor rendőrök érkeztek a helyszínre, megléptek. Suha Pál viszont meg akarta torolni a rend­őrök értesítését, ezért mozgósította társait. Még az este visszatértek az eszpresszóba, de akit keres­tek, nem találták ott. Helyet­te későbbi áldozatukkal me­rültek italozásba. Amikor a férfi fizetett, észrevették, hogy ugyancsak tömött a pénztár, cája. Nála volt ugyanis .az­nap fölvett 4500 forintnyi fi­zetése. Amikor záróra utána vendégek elszéledtek, Suha Pál közölte társaival, hogy megszerzi a pénzt. Csatlakoz­tak áldozatukhoz, a két fér­fi jobbról-balról belekarol­va kísérte őt a néptelen ut­cán. Egy alkalmas, sötét he­lyen Suha Pál ütésre emelte a bosszúállásra szánt kisbal- tát. Unokatestvére zsebkésé­vel szúrt. Fiatalkorú élettár­sa pedig kikutatta a szeren­csétlen ember zsebeit. Ké­sőbb a bíróságon úgy mond­ták: alkalmi ivócimboráju­kat „kénytelenek” voltak meg­ölni, nehogy a rendőrséget nyomra vezesse. I i i 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents