Pest Megyi Hírlap, 1978. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-03 / 79. szám
. M AG AZIN; Marxista gondolkodók a máról Társadalmi forma életforma A szocializmus kibontakoztatásának és továbbfejlesztésének nagy feladata mind sürgetőbben követeli meg a társadalomtudományoktól, hogy föltárják a szocializmus mozgástörvényeit, ellentmondásait és dinamikáját, igyekezzenek kidolgozni az új problémák megragadására alkalmas új kategóriákat, hogy segítségükkel a politika biztonságosabban tűzhesse ki a gazdasági és társadalmi építés céljait, s minden gondolkodó ember jobban megtervezhesse életének tennivalóit, anyagi és szellemi javaival s életerejével való gazdálkodását. A szocializmus építésének első szakaszában, amikor a döntő feladat a tulajdonviszonyok radikális átalakítása, az alapvető termelési eszközök szocialista tulajdonformájának megteremtése volt, ez ,a viszonylag egyszerűen megfogalmazható és megvalósítható célkitűzés világos tartalmat adott minden olyan emberi törekvésnek, amely nem került szembe a társadalmi haladással. A továbbfejlesztésnek most kibontakozó szakaszában a konkrét célok és tennivalók megfogalmazása is, megvalósítása is sokkal nehezebb. Nem azért, mert a „forradalmak kora” elmúlt, hanem ellenkezőleg, éppen azért, mert az országunkban lezajlott politikai, gazdasági és társadalmi forradalom most jutott el ahhoz a lehetőséghez, hogy átcsaphasson az emberek mindennapi életének, kultúrájának, szokásainak és erkölcseinek, életmódjának forradalmasodásába. Hogy ez a nagy forradalmasodás ne maradjon sokáig puszta lehetőség, hanem a lehetséges mértékig meg is valósíthassuk, ahhoz mindenekelőtt a szocializmus elért eredményeinek józan és szerény szemléletére, a szocialista építés problematikájának teljességében való vizsgálatára van szükségünk. ic Az életmód fogalmán gondolkodók és a mai szocializmus életmód-problémáinak kutatói többnyire elfogadják kiindulópontul azt a marxi—engelsi gondolatot, hogy az anyagi élet termelésének, a lét- fenntartási javak termelésén,ek módja határozza meg az egyének egész életvitelét, minden más tevékenységét, vagy inkább egész tevékenységének rendszerét, egész életmódját. A termelési mód és az életmód tehát szorosan egymáshoz tartozik. Viszonyukban az a döntő, hogy a termelés egy különös módja a maga folyamatosságának biztosítása során, a maga bővülése, kiteljesedése, fejlődése során egy sajátos életmóddá válik. Amiként egy termelési mód a társadalom feiől tekintve társadalmi formává teljesedik ki, éppúgy az egyének felől tekintve egyéni életmóddá vagy életformává. Mármost teljes joggal vetődik fel a kérdés, hogy ha. termelési mód és életmód, társadalmi forma és életforma ennyire egymáshoz, vagy inkább egyriiásba tartoznak, akkor miként lehetséges, hogy szocialista termelésünkön alapuló szocialista társadalmunkban még oly sokféle életmód létezik, és hogy a szocialista életmódról szólván, a kutatók legfeljebb annyit mernek mondani, hogy társadalmunkban „megvannak a szocialista életmód elemei is”. Jogos kérdés ha termelési módunk és társadalmi formánk már lényegében szocialista, akkor a szocialista életmód és életforma hogyan látszhat ma kivételes egyém teljesítménynek vagy a távoli jövő homályos ígéretének? Nos, termelési módunk annyiban kétségtelenül szocialista, hogy nem a termelési eszközök magán- tulajdonán nyugszik, hanem azok szocialista állami és szövetkezeti tulajdonán, de még nem kifejletten, nem kommunista módon. Szocialista azért, mert — egész sor anyagi eredetű, valamint történelmi okból — a termelést a legkülönbözőbb szinteken szervező, irányító és végző emberes kultúrája, tudása és erkölcse még nem eléggé fejlett ahhoz, hogy az állam vagy a társadalom tulajdonát sajátjukként kezeljék, egyéniségükhöz tartozónak érezzék. Ha pedig termelési módunkat is csak alapjában véve mondhatjuk szocialistának, akkor már nem olyan meglepő, hogy a szocialista életmódnak még inkább csak általános alapjairól, gyarapodó előfeltételeiről, fokozatosan realizálódó lehetőségéről beszélhetünk. Leegyszerűsítő túlzás tehát olyasmit állítani, hogy a társadalmi formánk már véglegesen kialakított módon szocialista, de életmódunk még heterogén, egyszerűen a múltból öröklött minták szerint alakul és életünket inkább az átmeneti állapot formátlansá- ga, kialakulatlansága jellemzi. Közelebb jutunk az igazsághoz, s helyesebb fogalmunk lész a szocialista életmódról is, ha megértjük, hogy a modern gépi nagyipar termelési eszközeinek társadalmi tulajdonformája elvileg nem zárja be többé az embereket a létfenntartásért végzett munka szűk körébe; ezt legfeljebb átmeneti kényszerűségből teszi addig, amíg az öröklött szegénységet fel* nem tudja számolni. Az anyagi gazdagodás ideig-óráig elkápráztathatja és „kispolgári” élet- felfogásra csábíthatja a társadalom tegnapi szegényeit is, lényegében véve azonban egyre inkább fölszabadítja az egyes embert a puszta lét- fenntartás embertelen gondjaitól. Hosszú még a munkaidő, a szabad idő nem nagyon akar növekedni, a munka még sokhelyütt nagyon nehéz vagy lélekölően egyhangú, de a társadalmilag szervezett termelés már ma sem láncol senkit végzetszerűen egyetlen munkához, a társadalmi munkamegosztás kényszerpályáit már el lehet hagyni, s amint ezt a fiatalok nyugtalan, helykereső életvitele mutatja, közeleg az idő, amikor a munka társadalmi elosztása már nem fog emlékeztetni a régi társadalmi munkamegosztásra. Az anyagi termelésben való részvételét mindenki maga fogja megválasztani, s ha választása nem sikerül, hajlamát követve mindenki könnyen változtathat termelésbeli helyén. Különösen a fiatalok élete látszik ma „formátlannak”, de csak akkor, ha életmódjukat a visszavonhatatlanul elmúlt korok életmódmintái és formái felől tekintjük. Ebben a „for- mátlanságban” — a mi alapjában szocialista társadalmunk körülményei közt — nem a bizonytalan jövő, hanem egy magasabbrendű életforma első alakját /kell látnunk. Miért? Azért, mert az osztály társadalmak letűnése után az egyének — ahogy ez már a modern nagyipari termelés egyetemességéből is szükségszerűen következik — soha többé nem lesznek és ne is legyenek egyetlen (vagy akár csak néhány) történelmileg ismert életmódminta követői. A ma létező életmódok és -formák közül egyikről sem mondhatjuk, hogy ez a szocialista életmód modellje, ezt kell általánossá tenni a társadalomban. Egyetlen osztály vagy réteg uralkodó életmódja sem állítható oda az egész társadalom példaképének, a munkásosztály mai életmódja éppoly kevéssé, mint az értelmiségé vagy éppen a párttagoké. (A kommunisták, persze, igyekeznek életük berendezésében is példái mutatni, de tisztában kell lenniük azzal, hogy a szocializmus fejlődésével életmódjuk is továbbfejlődik.) A szocialista társadalom életformáját egészen biztosan az jellemzi (és fejlettebb fokain még sokkal inkább az fogja jellemezni), hogy nem egyforma, nem írható le a régi életmódformák mintájára; az életfeltételek egyenlőségének bázisán éppen az egyének különbözősége, képességeiknek és hajlamaiknak sokfélesége fog szabadon kibontakozni. Így aztán nemcsak a társadalom életformája lesz szabad minden kicsinyes korlátozottságtól hanem minden egyes egyénnek módja lesz szabadon, hajlamainak megfelelően alakítani életmódját, szuverén módon használva fel a történelemtől örökölt mintákat, akár valamennyit kipróbálva, vagy váltogatva őket a különböző élethelyzetek szükségletei szerint. Ma még csak a legelején vagyunk ennek a fejlődésnek, így még valóban sok életformánkban a kialakulatlanság, a kulturálatlanság, a kapkodás, s e problémákból sok baj származik; ám ne higgyük, hogy ebből az alaktalanságból az út valami egyetlen formába való belefejlő- dés lehet. Bizonyosra vehetjük, hogy a jövő életformáját, mely a mainál természetesen sokkal kulturáltabb,, szebb, biztonságosabb lesz, soha nem látott sokszínűség és változatosság fogja jellemezni. lelni, hogy' mindenekelőtt a tudatosság és a kollektivizmus, a szocialista humanizmus és demokratizmus. Bizonyos, hogy ezek olyan jellemvonások, amelyeknek erősödése a szocializmus fejlődésének feltétele és mutatója. Ám a szocialista életmód — mint maga a szocializmus sem — nem állapot, vagy eszmény, amit meg kell valósítani, hanem reális folyamat, amely nem- egyszerűen a szemünk előtt zajlik, hanem velünk és általunk történik. Amiként a létező szocializmust sem valami eszmény segítségével, hanem csak a létező világ reális problémái alapján ítélhetjük meg helyesen, éppúgy a szocialista életmód és életforma tartalmáról is csak a szocializmus mai világhelyzetéből kiindulva mondhatunk érvényeset. A szocializmus kezdeteitől fogva, de napjainkban mind közvetlenebbül világügy, világtörténelmi ügy. Ebből következik, hogy igazán szocialista a tudatosság, a kollektivizmus, a humanizmus és a demokrácia csak akkor lehet, ha internacionalista, ha kiterjed a világ sorsára, ha világtörténelmi felelősség- érzet hatja át, ha az egész emberiség ügyét szolgálja, ha földgolyónk egyetemes gondjait vállalja. A közvetlen környezetre érvényes kollektivizmus nem a szocializmus jellemzője. A világméretű termelés ma olyan szoros kapcsolatot teremt a világ minden népe között, hogy az egészen közvetlenül hat a mindennapok életvitelére is. A létező szocializmus az emberiség sorsának letéteményese. Ezért vállalnia kell a legfejlettebb kapitalizmussal való gazdasági versenyt is, az internacionalista kötelezettségeket is. Előfordulhat azonban, hogy világgazdasági és világpolitikai helyzetünk a tennivalók rangsorolására kényszerít bennünket, és ilyenkor gazdasági tervezésünkben, valamint egész életünk berendezésében, feladatunkhoz méltó életmódunk megválasztásában annak tudata kell hogy vezessen bennünket, hogy a szocializmus ügyéért cselekedve „küldetésünk” van a világban, a világ ügyéért minden ember fölemelkedéséért van módunk küzdeni, ha mindenekelőtt „globális”, világtörténelmi dolgunkat igyekszünk tenni. S minthogy a világ nagyobbik fele még nem szocialista, életünk egész berendezése alárendelődik a világ előremozdulása ügyének, s ez így van jól, mert értelmes életet csak ezzel a tudattal élhetünk. A világtörténelmi „küldetésnek” ez a tudata és az életmódproblémáknak ezzel a tudattal való eldöntése a kapitalista világban csak nagyon keveseknek adatik meg, szocialista világunkban ezzel a tudattal mind nagyobb tömegek élhetnek értelmes, emberhez méltó életet. TÖKEI FERENC egyetemi tanár, az MTA levelező tagja Mi az a pacemaker? Aki kétszer halt meg... Egy korszerű gyógymód múltja és jelene - a ceglédi kórházban ♦ Arra az ugyancsak jogos kérdésre, hogy mi jellemzi a szocialista .életmódot, többnyire azt szokás fe„A szív; a vér mozgását elsődlegesen előidéző szerv, a keringési szervrendszer központja, általában mint szívónyomó szivattyú működik... A szív működése a ritmikus ösz- szehúzódásban és elernyedésben nyilvánul meg...” — írja a Természettudományi kislexikon. Másodperceken múlt ■— A nevemet? írja csak meg nyugodtan — mondja Vlzsnyai Zoltán. Hatvanhét esztendős múlt. Cegléden lakik, egy tízszintes épület negyedik emeletén. Nyugdíjas. Napjait olvasással, rádióhallgatással, keresztrejtvényfejtéssel tölti. Az eredeti szakmája lakatos, de ha elromlik a rádió, maga javítja... — Most, február 18-án múlt egy éve, hogy kétszer is meghalt a férjem — emlékezik Vizsnyai Zoltánná. — A városban voltunk vásárolni, s ahogy hazaértünk, hallom: zihál, azután már alig lélegzik. Elővettem a jobbik eszem: ha a szíve állt meg, talán még tudok segíteni. Gyömöszöltem, ököllel ütöttem, sírtam, ordítottam... Kinyitotta a szemét. Leszaladtam a rendelőbe, hívtam az orvost, azután rögtön a mentőt. Azonnal jöttek, vittük a kórházba, s amikor betolták a liftbe, újból beállt a klinikai halál. Ott már az orvosok folytatták az újraélesztést. .. — Nem tudom megmagyarázni...' Egyszerűen nem voltam. .. Nem éreztem semmit... Ügy kezdődött, hogy elszédültem, lefeküdtem, azután elnehezedett a fejem. Amikor kórházba vittek, már ébren voltam, még hallottam, ahogy a doktornő mondja: az intenzívosztályra kell vinni. , — Utána magamhoz tértem, öze doktor állt az ágy mellett, az éjjeliszekrényen pedig ketyegett a pa- cemakér... Néhány nappal később beültették a végleges készüléket. — Azóta egyszer sem lettem rosz- szul. Csak egy cipőkrémes doboz nagyságú szarkezet a jobb vállam alatt, s a belőle kiinduló vezeték a szívemig... A sárga gödörben lennék mór egy esztendeje. Az orvosoknak köszönhetem ezt az egy évet, no, meg a feleségemnek, a mentőknek, a szomszédoknak, akiktől telefonált. Pillanatokon, másodperceken múlt minden. Az életem... „Pacemaker (ejtsd: pészmé- ker) angol orvosi kifejezés. Ütemszabályzó: a szívritmus mesterséges fenntartására a szervezetbe helyezett elektromos ingerkeltő készülék” — írja az idegen szavak és kifejezések szótára. szakvizsgát tettem aneszteziológiá- ból (ez az áltatóorvos munkájának hivatalos neve) és egy hónapon át tanulmányoztam az Országos Kardiológiai Intézetben a pacemaker alkalmazását. — Kétféle szívritmus-szabályozó készülék létezik: az ideiglenes, ezt nem építik a szervezetbe, dsupán a szív ritmusos összehúzódásához szükséges áramot vezetik egy elektródán ót a szívig, a jobb oldali szívkamráig. A,, .másik a. végleges pa.cer. niakér," ezt a Rulcscsónt alá ültetik be egy műtéttel, s ebből ugyancsak vékony huzal — az elektróda átmérője, egy-két milliméter — indul egy éren át a szívbe. — A pacemaker tehát egy olyan készülék, amely a szív izomzatát elektromos árammal ingerli összehúzódásra, amennyiben az eredeti szívritmus (percenként 70—80 közötti az egészséges felnőtt szív összehúzódásainak száma) zavarttá válik, vagy a természetes inger hiányában, esetleg ingerületvezetési hiba miatt elmarad. Így tehát pótolható, vagy korrigálható az ingerképzés. — Nem olcsó a gyógymód: egyetlen pacemaker ára a készülék típusától függően 30—60 ezer forint, s mindenki, aki rászorul, ingyen kapja. Egy végleges pacemaker 3—6 évig biztosítja a szív egyenletes működését. Természetesen, háromhavonta, vagy ha a telep kimerülőben van, sűrűbben ellenőrizzük a betegeket... Részlet a műtéti naplóból: „Adams-Stokes syndroma (szívblokk következtében megállt a szív). Egypólusú elektródát vezetünk a jobb kamrába, majd a kamra csúcsánál beékeljük. Ingerküszöb egy milliamper. Pacemaker-telepet ültetünk a jobb mellkasi régióba, a telepet az elektródával megfelelően összekötjük. Bőrvarrat, kötés. Az ideiglenes pacemaker-elektródát eltávolítjuk. 1978. II. 10.. dr. Túri József sebész, dr. Öze Béla belgyógyász.” így kezdődött Dr. Szabadfalvi András, a Ceglédi Kórház igazgató főorvosa: — Magyarországon először az Országos Kardiológiai Intézetben ültettek be pacemakert, még 1962-ben. Ma már évente 200—300 ilyen műtétre kerül sor 5 hazai szívsebészeti centrumunkban. A becslések szerint évente 50 végleges pacemakerműtét szükséges egymillió lakosra számítva. — A Ceglédi Kórházban esztendők óta rutinszerűen folyik az ideiglenes pacemaker-kezelés, a végleges beültetés is begyakorolt eljárássá .vált..Három év óta 104 esetben Ideig- "leiíé'áí 14 esetben pedig végleges pacemaker-műtétet végeztünk a kórházban, s azóta a betegeket rendszeresen gondozzuk. A végleges pacemakert kapó betegeink közül egyetlenegyet vesztettünk el: agyvérzést kapott jóval a műtét után. — Kórházunkban az első ideiglenes készüléket 1975. augusztusában alkalmaztuk, az első véglegeset még azév decemberében. Eletet ment a pacemaker. Néha még öngyilkosjelöltekét is. Egy 17 éves lány például a nagymama szívgyógyszeréből vett be 80 tablettát. Leállt volna a szívműködése, ha nem segít a pacemaker. — Eddig az Országos Kardiológiai Intézet szakmai segítségével végeztük ezt a munkát, tőlük kaptuk a végleges beültetésre szán* kószülé- % keket is. Tudniillik előfordulhat, hogy a súlyos szívbeteget mentőautóval szállítani lehetetlen. Ezért került sor Cegléden az első ilyen operációra. — A kórházban minden lehetőség adott ahhoz, hogy ezután az országos szívsebészeti centrumoktól átvállaljuk a pacemaker-beültetések egy részét. Ceglédtől 30—30 kilométerre fekszik két megyeszékhely, Szolnok és Kecskemét, így a kórház három megye betegeit is elláthatná. A gondunk csak az, hogy kevés készülékhez jutunk, s a kimerülő pacemakerek pótlása csak azonos típusúval történhet... Ki ne hallott volna szívdobogást. .. Elegendő hozzá, ha szerettünk mellkasára tapasztott füllel figyelünk: tompa, hosszúra nyúló, súrlódó hang, majd egy rövidebb, élesebb. Az egészséges szív dobbanása életet jelent. S a betegé? Az orvostudomány egyik csodája: ugyanúgy doboghat... VAS VÁRI G. PÁL Elektróda a szívben Dr. öze Béla, a Ceglédi Kórház intenzívosztályának adjunktusa fiatal ember. Mindössze 33 éves: — Belgyógyász az eredeti szakmám, de Az iménti cikk már egy hete..elkészült. Az ünnepi számba tartogattuk. S az utolsó pillanatban, lapzártakor értesültünk róla, hogy a Ceglédi Kórház a nem is túl távoli jövőben körzeti pacemakerközpont lesz. Idézzük tehát szó szerint dr. Medve László egészségügyi miniszterhelyettes levelét, melyet a Pest megyei Tanács elnökhelyetteséhez írt! „Kedves Csicsay Elvtárs! Levelét, amelyben a Ceglédi Kórházban pacemaker-terápiás központ létesítését kéri, köszönettel megkaptam. Munkatársaimmal most készítjük elő az ellátási színiek tervezését, amely a pacemaker-ellátásra is vonatkozik. A Ceglédi Kórház munkatársai már hosszabb ideje lelkesín és jól végzik a szívbetegek kezelését. Megítélésem szerint nincs akadálya annak, hogy a továbbiakban — regionális feladatcént — a Ceglédi kórházban tacerr>aker- terápiás központ alaki! jón... A megye vezetőit értesíten fogjuk a feladat engedélyezésélek pontos idejéről. Elvtársi üdvözlettel; / Mdve László.” i I Utóiratként...
