Pest Megyi Hírlap, 1978. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-27 / 98. szám

wnr V xslmtm 1978 Április 27., csütörtök MA: Film Vietnamról a televízióban Hathetes forgatás után haza­érkezett a Magyar Televízió stábja Vietnamoól, ahol doku­mentumfilmet készített az or­szág hétköznapjairól, Benda László szerkesztő-riporter el­mondotta: Mintegy 1700 kilo­métert tettünk meg gépkocsin Vietnamban és 5700 méternyi szines felvételt készítettünk ahhoz a háromrészes doku­mentum filmhez, ameiynek el­ső részét ma, április -21-én su­gározza a televízió. A filmso­rozat első két részében a me­zőgazdaság és az ipar mai helyzetéről számolunk be a nézőknek. Riportjaink nagy részét nem az ország vezetői­vel, hanem munkásokkal, pa­rasztokkal készítettük. A harmadik részben a kambod­zsai határkonfliktussal foglal­kozik filmünk. Többször, a ha­tártól mintegy 200—300 mé­terre, kisebb háborús esemé­nyek közepette forgattunk. Hivatás és közösségi élet TIZENEGY MEGYE KLUBJAINAK SZERZŐDÉSE A GÖDÖLLŐI AGRÁRTUDOMÁNYI EGYETEMMEL Rövidesen elérkezik a búcsú: a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen — befejezve diák­éveit — az idén több mint két­száz agrárszakember szerzi meg diplomáját. A jelek sze­rint állásban nem lesz hiány, hiszen minden végzős hallgató hét munkahely közül vá­laszthat. A jövő szempontjából lénye­ges kérdés: miként illeszked­nek majd be a fiatalok új kör­nyezetükbe? S bár válasz még 'nincs, azt senki nem vitatja: az egyetemről kikerülve nem­csak választott hivatásukból vizsgáznak majd, hanem mó­dot kell találniuk arra, hogy friss erőiként bekapcsolódjanak egy-egy település közösségi éle­tébe. Az egyetemen e cél érdeké­ben alakultak meg a megyei TIT és Uránia Gerhard Reinert, az NDK budapesti nagykövete szer­dán a nagykövetségen fogadást adott a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat újjáalaku­lásának 25. évfordulója al­kalmából. Gerhard Reinert köszön­tötte a megjelent vendégeket, s köztük azokat a magyar sze­mélyiségeket, akik kiemelke­dő munkát végeztek a TIT és és NDK-beli testvérszervezete kapcsolatainak fejlesztésében. Ezt követően Horst Mädicke, az NDK ismeretterjesztő tár­sulatának (Uránia) elnökhe­lyettese kitüntetéseket — az Uránia kitüntető jelvény arany és ezüst fokozatát — adta át 14 magyar TIT-akti- vistának. Köztük: Juhász Já­nosnak, az Eötvös Loránd Tu­dományegyetem germaniszti­ka professzorának, dr. Pók Lajosnak, a Gondolat Kiadó főszerkesztőjének, Fenyő Bé­lának, az Elet és Tudomány főszerkesztőjének, Juhász Ár­pádnak, a TIT Természettudo­mányos Stúdiója igazgatójá­nak, Takács Jánosné egyete­mi professzornak és Kurcz Györgynek, a TIT budapesti szervezete titkárának. klubok: éppen tíz évvel ezelőtt hívták életre az elsőt, s azóta már tizenegy várja az egyete­mistákat. A számadatok két­ségkívül bizonyítják jelentősé­güket: jelenleg félezer hallga­tó — a nappali tagozatosok öt­ven százaléka — aktív részese e közösségek munkájának. De miért o.yan vonzók a megyei klubok? Mindenekelőtt azért, mert a diákok döntő többsége a diploma megszerzése után igyekszik azon a vidéken elhelyezkedni, ahonnan el­származott. A közéletiségre nevelés jó is­kolájának bizonyult valameny- nyi közösség: az érintett — és érdekelt — megyék képvisele­téiben többnyire a megyei ta­nácsok felelős tisztségviselői tartottak rendszeresen elő­adásokat Gödöllőn tanuló leen­dő agrárszakembereiknek a vi­dék fejlődéséről, a megoldásra váró problémákról. A terme­lőszövetkezeti elnökök, állami gazdaságok vezetői tájékoztat­ták az egyetemistákat aktuális tennivalóikról, s a hallgatókat megismertették leendő munka­helyükkel is. A megyék rend­szeresen bemutatkoznak: nem­régiben például a Tolna me­gyeiek napján megismerked­hettek az érdeklődők e terület kulturális életével, festők, fa­faragók mutatták be alkotá­saikat, táncegyüttesek léptek pódiumra, s jellegzetes mintá­jú szőtteseiket is elhozták Gö­döllőre. S ehhez hasonló prog­ramra sor került már a többi megye klubjában is. E közös­ségeknek nagy szerepük volt abban, hogy az egyetem kollé­giuma korábban elnyerte — az országban harmadikként — a kiváló címet. S tegnap a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetemen hét me. gye tanácsi tisztségviselői, ifjú. sági vezetői megújították a most lejárt együttműködési szerződé­süket: vállalták, hogy a jövőben is támogatják a megyei klubok munkáját. A vendéglátók képviseletében dr. Lökös László, az egyetem rektorhe­lyettese, Szelecz Ferenc, az egyetemi pártbizottság szer­vező titkára, valamint Mezei Tibor, az egyetemi KISZ-bi- zottság titkára egyaránt hang­súlyozta: a megyei klubok az elmúlt években megkönnyítet­ték a végzősök beilleszkedését új környezetükbe. Az együttműködési szerző­dés aláírása után a vendégek megtekintették az egyetem kol­légiumában a megyei klubok tevékenységét dokumentáló ki­állítást i F. G. Szakma és érettségi Az igényesebb állatfajták tartása, a nagy értékű épüle­tek és gépek gazdaságos üze­Klasszikusok és modemek KIÁLLÍTÁS A PEST MEGYEI OKTATÁSI IGAZGATÓSÁGON Csikós András képeit a Hír­lapkiadó Vállalat klubhelyisé­gében (Budapest VIII. kér., Blaha Lujza tér 3.) tekinthetik meg az érdeklődők május 6-ig. Szentgyörgyi József festőmű­vész kiállítása a Pest megyei Oktatási Igazgatóságon (XIV. kcr., Amerikai u. 96.) látható május 6-ig. Három fiatal festő szabad elhatározásból egyéni élmény­anyag alapján három utat választott — három hasz­nos, jó irányt. Tanyai képsorok A tanya valóságunk egyik rétege, százezrek élnek ott. Csikós András is Szeged kör­nyékén született, kinn a pusz­tán töltötte ifjúságát. Tornyai, Kohán György, Németh Jó­zsef korosztálya után ő a ne­gyedik vásárhelyi nemzedék­hez tartozik. Miközben a fé­szerek magányát, romlását érzékelteti, azt is felmutatja, hogy a kátyúk, gémeskutak környékén teljes emberek él­nek szinte gyermeki rebbent- séggel, várakozó csönddel, készenléttel. Miközben a susz­ter felesége cipők rendetlen halmazában ácsorog, maga a rend, s a tanyai Vasárnap is telített csöndes emberi boldogsággal. Csikós András­nak sikerült a gépek és ta­nyaiak közös formarendjét megtalálnia azzal, hogy a trak­tort az öreg férfi szelíd ma­gányához gyűri. Tiszta világ ez, őszinte élményt rendez a föld barna színeivel festészet­té. Jó utat választott Csikós András, nyitott ajtók, kala­pos emberek, tanyai konyhák meghittségében: önmagát. önmagát, aki nyílt emberek és sorsidőző bokályok, ekék, faragott székek, tűzhelyek, csuprok között érzi legjob­ban a festészet friss forrá­sait. Érzi és megtalálja. Beszédes színharmónia Ő más al'*at, más út. Szent­györgyi József szakmai és gondolati felkészültsége ko­runk problémáit értelmezi vi­zuális jelrendszerrel. 1971- es litográfiái Dürer, Koperni­kusz, Bartók világát tárják fel a fonnák összetettségé­vel. Ez az induló, megszakadt és önmaga teljességét tuda­meltetése jól képzett szak­munkásokat követel; ennek megfelelően az 1978—79-es tanévben szarvasmarha-, illet­ve sertéstenyésztő állattenyész­tési szakközépiskolai oktatás kezdődik. A négyéves képzési idő befejeztével a tanulók az érettségi bizonyítvány mellett tanult szakmájuknak megfe­lelő szakmunkás-képesítést js szereznek.,,A,.tanulmányi; . idő '45' Száfeiíéká'Öan közműveit:.' ségi, 55 százalékában szaktár­gyi ismereteket tanulnak. Ugyanilyen arányú lesz az elméleti és a gyakorlati kép­zés is. Az iskolát jó erelménnyel elvégző fiatalok szakirányú egyetemen és főiskolákon ta­nulhatnak tovább. A közvet­len termelőmunkában részt vevők — üzemük támogatásá­val — a munka mellett ké­sőbb az általuk választott ál­lattenyésztő szakon szerezhet­nek technikusi minősítést. tosan el nem érő alakzat­rendszer jellemzi festmé­nyeit is, ahol a színek har­móniájára bízza a témakifej­tést. Ez kétségtelen megne­hezíti a néző helyzetét. Meg­nehezíti, de pallérozza is el­mélyülésünket, hiszen színes töredékek nyomvonalán ere­dünk az árnyakban és tüzes fényben dús Este nyomába, felmeredő színjelek nyomán sejtjük meg a zöld ívek idő­hódító csöndjét, s ha piros csíkot látunk, tudjuk, ez a Menekülés. Vajon tényleg tudjuk-e, ez a kérdés. Ak­kor vagyunk jószándékúak és pontosak, ha azt han­goztatjuk, hogy Szentgyör­gyi Józsefnek a valóság külső anatómiájából valami­vel többet kell csatolnia a kép belső útjeleihez, mint a Rob­banás esetében, melynek lát­ható, megfejtendő eszköz­rendszere optimális. Titoktáró kompozíciók Festőtársa, Tölg-Molnár Zoltán így definiálja véle­ményét Gábor Istvánról, a katalógus előszavában: Hi­szek e kiállítás kozmikus hu­manitásában... titkokat fel­táró erejében. Tény, hogy indulása óta Gábor nagyot változott, szemléletében, a művek kidolgozásában is. Kétségtelen; pompás faktú­rák tárják fel az anyag és az élet sok eddig rejtett, rejtő­ző nyomát, új összefüggések belső térképét vázolja fel ki­fogástalan technikával, erős képzelettel. Még túlságosan steril e szépség, de, ha szer­vesebbé válik, akkor meg­nyeri csatáját. A test ritmusa Lussa Vince fotói a Fényes Adolf-teremben komoly si­kert aratnak, aktfotókat lát­hat a közönség. A lényeg mégsem ez, hanem a poin- tillista technika alkalmazása, mely a fotóművészet meg­újulásához vezet. E grízes fe­lületek vonzóan egyéniek, egy-egy alkotása szinte An- taniond-jelenetet idéz. Emel­lett áhítattal fedezi fel a női test, úgy látszik, kifogyha­tatlan kellemét. * Évszázadok mesterművei Május 7-ig látható a Kép­zőművészeti Főiskola díszter­mében az a kiállítás, melyet 250 év magyar festészetének mesterműveiből bocsátott rendelkezésre a miskolci Her­man Ottó Múzeum. A Pest megyei Szokolyán született Mányoki Adám és a szent­endrei Vajda Lajos remek portréi mellett Munkácsy, Paál László, Egry József, Csontváry, Derkovits, Hagy István nem eléggé ismert, je­lentős alkotásaiban gyönyör­ködhetünk. A közönség Bu­dapesten, a Népköztársaság úti kiállítóteremben szomba­ton és vasárnap 10 és 18 óra között tekintheti meg az el­felejtett mesterműveket. Losonci Miklós HETI FI L M J EGYZET Kihajolni veszélyes Tomanete Nándor és Kiss Mari, a Kihajolni veszélyes című filmben. Valami baj van' újabban (vagy nem is újabban?) a ma­gyar filmvígjátékokkal. Leg­utóbb az Amerikai cigaretta kapcsán mondottuk el, meny­nyire hevenyészettnek, végig­gondolatlannak, „megcsinálat- lannak” tűnik ez a különben sok részértéket tartalmazó film is. E jelenséget nem ár­tana alaposabban körüljárni — de most nem erről aka­runk beszélni. Hanem inkább arról, hogy a mától a mozikba kerülő legújabb filmvígjáté­kunk sem sikerült igazán, sőt, mintha mindazokat a fogyaté­kosságokat felsorakoztatná, melyek a korábbi vígjáté­kokkal kapcsolatban emleget­tünk. A Kihajolni veszélyes is jó írói szemmel meglátott téma: Simonffy András egy vicinális vasúti „csomópont” néhány jellegzetes figurájában — a pöffeszkedően ostoba állomás­főnökben, a kis slemil forgal­mistában, a csúnyácska, de annál viháncolóbb, férfibolond pénztáros kisasszonyban, az állomáson állomásozó gyü- mölcsforgalmis „képviselőben”, a vidéki bájgúnár és falubiká­ja felvásárlóban.egy ijedt-gyá- Va kalauzban, meg egy kicsit kelekótya, eltévedt potyautas egyetemistában — felállítja egy minitársadalom minimo- delljét. Ebben a „társadalom­ban" csupa buta gőg, csupa tompaagyú sértődöttség, csupa kisstílű ügyeskedés, csupa nemtörődöm, lusta fegyel­mezetlenség minden. Hogy a potyautas megjelenése fel­színre hozza e mikrovilág kirí­vó hibáit, bűneit, az úgyszól­ván véletlen; ahogy Alma­mellék vasútállomásán a dol­gok mennek, az a csoda, hogy naponta nem következnek be súlyos balesetek, karambolok és egyéb finomságok. Nos, ez az alapötlet, melyet átszínez az ironikus látásmód, a csípősnyelvű csipkelődés és a jóízű verbális humor, egy­szer már alkotássá fogalma­zódott: rádiójáték volt, Tar­tályvonat Pest felől címmeL (Érdekes: rádiójáték volt ere­detileg az Amerikai cigaretta is...) Akkor, abban a műfaj­ban, egy játékfilm terjedelmé­nél sokkal rövidebb Időtar­tamban, s a rádiójáték műfa­jában lehetséges ötletes for­mai megoldásokkal, kiváló munka volt Most, filmmé ala­kítva, mintha elveszítené ér­tékeit. Figurái megmaradnak, de valahogy nem akaródznak teljes, kerek jellemmé for­málódni. Egyikük-másikuk mintha helyzetgyakorlat-figu­ra lenne, s történeteik, vicceik sem állnak össze kerek művé. Az olyan jelenetsorok, mint a potyautas fiú hosszas jegyző­könyvezése, vagy a kártya­parti, elnyújtottak, majdhogy nem unalmasak. Egyáltalán: az egész filmre jellemző a kényelmes vontatottság, a rá­érőssé#, de ez nem egy vál­lalt, szándékos stílust hanem abból ered, hogy a matéria ' nem elegendő másfél órára, te­hát ki kell valahogyan nyúj­tani. Az történt, ami már nem először: az alkotók — az író a konzultáns, a dramaturg és a rendező, Zsombolyai János — nem aknázták ki a témát. Kihagyták egy remek filmsza­tíra lehetőségét, mert meg­elégedtek egy felületes és fel­vizezett megoldással. Hiába a színészek — Tomanek Nándor, Bodrogi Gyula, Bencze Ferenc Kiss Mari, Koltai Róbert, Szi- kora János — erőfeszítései. Cséplő Gyuri (A filmet a Jövő héttűi játsszák a mozik, de a Pest megyében már e héten ezzel kap­csolatos vitákra, ankétra tekintettel közöljük most a kritikát.) Cséplő Gyuri cigányfiú, aki e^y Zala megyei kisközség ci­gánysoráról indul el munkát keresni, s keveredik a főváros egyik gyárába (téglagyár), ahol nemcsak munkát talál, de tár­sakat is. Amikor visszamegy a falujába, már nem érzi ott jól magát, mert őbenne már sok minden megváltozott. Egy mondatban így foglalható ösz- sze ifj. Schiffer Pál érdekes, a dokumentumfilmet a játék­film elemeivel keverő alkotá­sa. A rendező évek óta foglal­kozik cigánytémával. Emlé­kezetes dokumentumfilmje volt az 1970-ben készült, s több külföldi filmfesztiválon is elismeréssel fogadott Fekete vonat; ezt követte egy kétré­szes dokumentumalkotás 1973 —74-ben: a Faluszéli házak és a Mit csinálnak a cigánygyere­kek? E filmeket Oberhausen- ben a zsűri díjával jutalmaz­ták. „Szakértő” szól tehát, s a Cséplő Gyuri minden képso­rán meg is látszik az a több éves elmélyült munka, amely- lyel Schiffer beleásta magát ebbe a nagyon izgalmas, na­gyon érdekes és nagyon si­kamlós témába. A zalai cigányfiú története elsősorban talán az alapos tárgyismeret miatt nőhet túl az eddigi dokumentumfilmek te­matikai körén, s emelkedik magasabb művészi fokra. Schiffer már olyan biztonság­gal mozog témakörében, hogy el tud szakadni a tényábrázo- lás elsődleges igényétől. Ami közelebbről csak annyit jelent, hogy már nem a cigány élet­forma néha valóban megdöb­bentő erejű bemutatása izgat­ja, nem ennek az életformá­nak a nem ritkán tragikus fel­hangjait hallja csupán, s nem azt nyomozza, mitől, miért, hogyan lettek ilyenek a cigá­nyok, s miért oly keserves a változtatás, a kiemelkedés, az átformálás. Most már ráér — mert" biztonságban tudja ma­gát — arra is. hogy sorsokat ábrázoljon, ne csak megmutasson. Tehetné ezt egy cigánytémájú játék­filmben is, melynek sztorija elejétől végig kitalált, írói termék. De nem ezt teszi. Megőrzi korábbi filmjeiből a nyers valóság hű képét, a hi­telességet adó eredeti helyszí­neket, figurákat, környezetet, — és ehhez hozzáadja a játék­film elemeit, olyan értelem­ben, hogy a film cselekmé­nyének váza, a történet főbb vonásai megírtak. Szituációk, dialógusok, képsorok születtek úgy, ahogyan egy játékfilm­ben születnek. Ugyanakkor a főszereplő, de egész sor mel­lékszereplő is, többek között Cséplő Gyuri öccsei, a cigány­sor lakói, a csillaghegyi tégla­gyár dolgozói stb. önmagukat testesítik meg, mint „alanyok”, de egyben önmagukat alakít­ják is, mint „színészek”. Sajá­tos és roppant izgalmas alko­tás jön így létre; némileg ha­sonlít Dárday Filmregényéhez. de mégis más, mert egyszerre konkrét dokumentum és meg­írt film, nagyon kevés esetle­gességgel és nagyon szigoré szerkesztettséggel, egy játék­film dramaturgiája által meg­követelt sűrítettséggel és épít­kezéssel. A történet mögöttes vonula­tai sem kevésbé figyelemre­méltóak. Ez a cigányfiú a ne­hezen megtalált munkától á- munkatársaktól, a barátoktó és cigány társaktól egyszer csak visszavágyódik a faluba a cigánytelepre, mert belefá radt a városba. És aztán má otthon sem bírja ki, mer annyit formált rajta a város a nagyüzemi munka, s eze meg ezer más benyomás, él mény, hogy nem érzi már iga zi otthonának a cigányok vilá gát sem. Egy életforma-váltéi egyik első alanya ő, akinek út jóban száz és száz társána követendő útját érezzük meg rajzolva. Olyan figura Csépi Gyuri, akiben mintegy kicsii csosodnak mindazok a mórt dandók, melyekről Schiffe korábbi filmjeiben is beszél Azoknak a müveknek az alal jai, képsorai és szándéka: mintha tudatosan készítetté volna elő ezt az igényes, nap gonddal és nagy felelősséggé készült filmet. Cigánytémával foglalkozr ma sem könnyű nálunk. Elő ítéleteket, rossz beidegzettsé geket kell leküzdeni mindké oldalon. Ifj. Schiffer Pál is mét bizonyítja: egyike azok nak. akik ezeket az előítélete két és rossz beidegződöttsége- két oszlatni akarják. Takács István k

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents