Pest Megyi Hírlap, 1978. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-23 / 95. szám

’kMíoO 1978. ÁPRILIS 23., VASARNAP Az MSZMP Központi Bizottsága április 19—20-i ülésének határozata t (Folytatás az 1. oldalról.) © Népi államunk betölti hivatását. A kong. resszus határozatának megfelelően tovább erősödött az állam irányító szerepe a nép- gazdasági és a kulturális feladatok megvalósí­tásában. Fejlődött a kormány testületi és ága­zati irányító munkája. Javult a döntések elő­készítése, a végrehajtás szervezettsége, na­gyobb az összhang a központi és a helyi ál­lami szervek tevékenységében. Az országgyű­lés, a kormány napirendre tűzte és megoldot­ta a jogalkotás időszerű feladatait. A kormány tagjai és az országos főhatósá­gok vezetői rendszeresen beszámolnak az or­szággyűlés előtt. A kormány és irányító szer­vei fokozottan építenek a társadalmi szerveze­tek segítőkész támogatására. A tanácsok népképviseleti, önkormányzati és államigazgatási jellege — a XI. kongresz- szus határozatának megfelelően — tovább erő­södött. Egyre hatékonyabban vesznek részt az össztársadalmi és a helyi feladatok megoldá­sában. A nagyobb feladatok magasabb követelmé­nyeket támasztanak. Az irányítás színvonalá­nak emelése érdekében az állami szervek él­jenek jobban hatáskörükkel, javítsák az ágaza­ti irányítás módszereit. A döntési rendszer tökéletesítésével el kell érni, hogy megszűnje­nek az indokolatlan párhuzamosságok, a rész­letekbe menő beavatkozások, a felesleges, bü­rokratikus kötöttségek, a túlszabályozottság. Az irányítás biztosítása minden szinten a gyors, idejében történő, világos döntést, szá­moljon a realitásokkal és a várható hatások­kal, messzemenően érvényesítse a végrehaj­tásban az egyéni felelősséget, az eredményes munka elismerését, a mulasztásokért pedig a felelősségrevonást. Az állami irányításban is nélkülözhetetlen szerepe van a rendszeres ellenőrzésnek. Az ál­lamigazgatási szervek ellenőrző munkája ja­vul, de hatékonyságának növelése, összehan­goltságának javítása érdekében további erő­feszítések szükségesek. Az állami szervek el­lenőrző tevékenységét jól kiegészíti és segíti a széles körű társadalmi, népi ellenőrzés. A né­pi ellenőrzés rendszere mintegy 40 ezer népi ellenőrre támaszkodva jól tölti be szerepét. Folytatni kell az ellenőrzési rendszer korsze­rűsítését, és gondoskodni kell a párt-, az ál­lami és a népi ellenőrzés jobb összehangolá­sáról. 0 A szocialista demokrácia a munkásosz­tály, a nép hatalmának, társadalmi rendsze­rünknek lényegi vonása. A kongresszus óta előreléptünk a szocialista demokrácia kibonta­koztatásában. Az országgyűlésben, a tanácsokban, a tár­sadalmi és tömegszervezetekben, a tömeg- mozgalmak választott szerveiben fokozódott az aktivitás, nőtt a pártonkívüliek és a fi­zikai dolgozók, a nők és a fiatalok részvéte­le, emelkedett munkájuk színvonala. Az öt­éves terv és a legfontosabb törvényjavasla­tok országos és helyi vitái a munkahelyeken és a lakóterületeken egyaránt kedvező poli­tikai légkörben, nagy tömegek részvételével zajlottak. A lakosság fokozódó mértékben vesz részt a helyi fejlesztési tervek kidolgo­zásában és végrehajtásában. Az üzemi demokrácia továbbfejlesztése ér­dekében jelentős lépésekre került sor, ame­lyek már kezdik éreztetni hatásukat. A kongresszus határozatának megfelelően in­tézkedések születtek az üzemi demokrácia erősítésére és szélesítésére, a szakszervezeti bizalmiik, főbizalmik testületének létreho­zására. A bizalmik testületének általánossá tétele és helyi jogkörének, működésének ren­dezése meghatározott ütemben folyik. A párt változatlanul fontosnak tekinti a szocialista demokrácia fejlesztését, a köz­ügyek nyilvánossá tételét, a dolgozók mind nagyobb számú részvételét a társadalmi dön­tésekben. Állandó feladat az üzemekben, a szövetke­zetekben, minden munkahelyen a szocialis­ta demokrácia fejlődését biztosító keretek tar­talommal való megtöltése, az általánosan ér­vényes elveknek a konkrét helyi viszonyok­hoz igazított alkalmazása, a formális elemek megszüntetése. A párton kívüli demokrácia hasson ki jobban közéletünk egészére; a pártszervezetek az élet minden területén le­gyenek a szocialista demokrácia fejlesztésének ösztönzői és irányítói. Következetesen lépje­nek fel minden olyan esetben, amikor a ha­talommal való visszaélés, a szocialista de­mokrácia' megsértése tapasztalható. O A Magyar Népköztársaságban tovább szilárdult a törvényes rend, érvényesül a szocialista törvényesség. Mindenki köteles megtartani az egész nép érdekeit kifejező törvényeket, és minden állampolgár a tör­vény védelme alatt áll. Javul a lakosság tá­jékoztatása törvényes jogairól. Ezt a célt szolgálta a többi között az üzemi, vállalati jogsegélyszolgálat bevezetése, amelyet ma már az állampolgárok nagy tömegei vesznek igénybe. Szocialista államunk minden más társa­dalmi rendszernél szélesebb körben biztosít jogokat állampolgárai számára. A munká­hoz való jog valóságos érvényesülése az egész társadalom létének, fejlődésének, az állam­polgár létbiztonságának legfontosabb feltéte­le. A közügyekben való részvételhez, a ta­nuláshoz, a művelődéshez, a pihenéshez, az ingyenes orvosi ellátáshoz, a társadalombiz­tosításhoz való jog, a nyugdíjrendszer kiter­jesztése minden dolgozóra, a szociális jutta­tások széles köre teszi mind teljesebbé és harmonikusabbá a Magyar Népköztársaság állampolgárainak életét. Ezek a jogok szo­cialista rendszerünk lényegéből fakadnak, és olyan mértékben szélesednek és teljesednek ki, amilyen mértékben előrehaladunk a fejlett szocialista társadalom építésének útján. III. Ä gazdasági építőmunka Á gazdasági építőmunka — jelentőségének és a XI. kongresszus határozatának megfe­lelően — a párt tevékenységének középpont­jában áll. Népgazdaságunk az utóbbi években nehe­zebbé vált külső és belső feltételek közepette is fejlődött. Alapjában véve sikeresen oldjuk meg az intenzív fejlődésre való áttérés és a megváltozott világpiaci viszonyokhoz törté­nő alkalmazkodás bonyolult feladatait. A negyedik ötéves népgazdasági tervet min­den korábbinál nagyobb tervszerűséggel, si­keresen teljesítettük. Az ötödik ötéves terv első évében, 1976-ban — főleg a mezőgazda­ságot sújtó nagy szárazság miatt — a ter­vezettnél lassúbb volt a növekedés, majd 1977-ben ismét gyorsult a gazdasági fejlődés üteme, dinamikusan nőtt a termelés és a nemzeti jövedelem. A mezőgazdaság jó munkával pótolni tudta az előző esztendőben keletkezett elmaradást. Gazdaságpolitikánk helyességét, népünk helytállását, munkájának sikerét tükrözi, hogy a népgazdaság minden ágában elértük vagy megközelítettük az V. ötéves terv első két évére kitűzött fő célo­kat. Javult a gazdasági munka hatékonysága, emelkedett a munka termelékenysége. Gyara­podtak és korszerűsödtek a népgazdaság ter­melőalapjai. Fontos területeken meggyorsult a műszaki fejlődés, kibontokozott, megerősö­dött a termelési kooperáció. Erőteljesen bő­vült a külkereskedelmi forgalom. Az egyen­súlyjavítás érdekében a belföldi felhasználás kisebb mértékben nőtt, mint a nemzeti jöve­delem. Ilyen körülmények között is sikerült megteremteni az életszínvonal emelésének anyagi alapjait. Erőfeszítéseink ellenére még nem tudtuk kellően kibontakoztatni a népgazdaság haté­konyabb fejlődését tartósan segítő folyamato­kat. A lehetségesnél és a szükségesnél lassab­ban haladunk a gazdaságos termelési szerke­zet kialakításában. Változatlanul sok kívánni­valót hagy maga után a beruházási tevé­kenység. A munkaerő-gazdálkodás és -képzés nem igazodik megfelelően a népgazdaság le­hetőségeihez és igényeihez. Nem kielégítő a korszerű gépek és berendezések kihasználá­sa. A vállalatok még nem érték el a terme­lés hatékonyságának kívánatos szintjét. Mind­ennek része van abban, hogy a kedvezőtlen világgazdasági tényezők hatását nem sikerült a szükséges mértékben ellensúlyozni, a kül­kereskedelmi egyensúly nem javult az elő­irányzottnak megfelelően. A párt gazdaságpolitikája, az ötödik ötéves terv helyesen szabja meg munkánk irányát. Gazdasági munkánk fő követelménye a terv- szerűség fokozása, a társadalmi termelés ha­tékonyságának növelése. Jövőbeni fejlődé­sünket saját lehetőségeink jobb hasznosítá­sára, tartalékaink feltárására, népünk oda­adó munkájára, a szocialista gazdasági in­tegráció elmélyítésére, a KGST keretében folytatott együttműködés további erősítésére alapozzuk. A kapitalista országokkal létre­jött, fejlődő, kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatok lehetőségeinek jobb kihasználá­sára törekszünk. A Központi Bizottság folyamatosan napi­rendre tűzte a gazdasági építőmunka fonto­sabb feladatait. A kongresszus útmutatásaiból kiindulva, és az ország gazdasági lehetőségeit figyelembevéve kidolgozta az ötödik ötéves terv irányelveit, rendszeresen figyelemmel kísérte gazdasági fejlődésünk fő folyamatait. Meghatározta hosszú távú külgazdasági po­litikánk irányelveit, a termelési szerkezet fej­lesztésének irányait és feltételeit. Legutób­bi ülésén áttekintette a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlődését, kijelölte a további tennivalókat. Készül az építőipar és a lakás­építés helyzetének áttekintésére. Jelenleg az ötödik ötéves terv és annak fontos részét ké­pező 1978. évi népgazdasági terv végrehajtá­sára összpontosítjuk erőinket. 0 Előrehaladásunknak alapvető követel­ménye, hogy olyan jó minőségű és keresett cikkeket termeljünk, amelyek a hazai igé­nyeknek megfelelnek, illetve a világpiacon gazdaságosan értékesíthetők. A termelési szer­kezet olyan változtatása, amely számol a ha­zai adottságokkal és jobban igazodik a nem­zetközi élvonal mércéjéhez, növeli a társadal­mi munka hatékonyságát, és a dinamikus és kiegyensúlyozott gazdasági növekedésnek je­lentős forrása. Ezért gyorsítani kell a terme­lési szerkezet szelektív fejlesztését. A termékszerkezet korszerűsítése a válla­latok állandó és alapvető feladata, de elen­gedhetetlenül szükséges, hogy a központi irá­nyítás, az illetékes állami szervek a népgaz­dasági összefüggések ismeretében a terv és a szabályozás eszközeivel az eddiginél erőtel­jesebben serkentsék a gazdaságos termelés gyorsabb fejlődését, ugyanakkor korlátozzák a gazdaságtalan termelést. A vállalati érdekelt­séget úgy kell továbbfejleszteni, hogy az a jelenleginél jobban ösztönözzön a korszerű termékszerkezet kialakítására, a gazdaságtalan termelés visszaszorítására. Egész népgazdaságunk fejlődésében, s ezen belül különösen a termelési szerkezet átala­kításában, a magas színvonalú termékek ki- fejlesztésében, új technológiák bevezetésében, versenyképességünk fokozásában kiemelkedő jelentőségű a tudományos kutatás hatékony­ságának növelése, a tudomány és a gyakorlat kapcsolatainak erősítése. © A nemzeti jövedelem növelése, a ter­melés korszerűsítése megköveteli, hogy jelen­tős anyagi eszközöket fordítsunk beruházá­sokra. Az ötödik ötéves terv a szocialista szektorban rpintegy 870 milliárd forint be­ruházást írt elő. Az ötéves terv első két évé­ben a beruházások időarányos előirányzatát összességében túlteljesítettük. Ezen belül egyes nagyberuházásoknál, valamint az alap- anyaggyártó iparágak, a nem termelő ágaza­tok beruházásainál elmaradás mutatkozik. A vállalati beruházások meghaladják a terve­zettet. A megvalósult beruházások jelentősen hozzájárultak a termelési színvonal emelésé­hez, a hatékonyság növeléséhez, nemzetközi versenyképességünk fokozásához. ötéves tervünk előttünk állő időszakában fontos feladat a beruházások tervszerűségé­nek javítása. Fokokottabb összhangot kell te­remteni a társadalmi, gazdasági célok, a ren­delkezésre álló anyagi eszközök és a beruhá­zási kapacitások között. Ennek figyelembevé­telével kell fontosság szerint rangsorolni az ágazati és a helyi beruházási javaslatokat Továbbra is koncentráljuk erőinket a nép­gazdaság fejlődését meghatározó nagyberuhá­zásokra, egyidejűleg megfelelő lehetőségeket biztosítunk a piaci igényekhez alkalmazkodó vállalati kezdeményezéseknek. Meg kell javí­tani a beruházások gazdasági és műszaki elő­készítését, s fokozottabban kell törekedni az elhatározott beruházások határidőre történő kivitelezésére. A vállalatokat érintő közgaz­dasági szabályozás segítse elő a beruházók, a tervezők, a kivitelezők együttműködését és ösztönözzön a költségek csökkentésére, a ha­táridő rövidítésére, a hatékonyság növelésére. 0 Szocialista társadalmunk jelentős vív­mánya a teljes foglalkoztatottság. Gazdaság- fejlesztési feladataink megoldásához új mun­kaerő a jövőben is csak korlátozott mérték­ben áll rendelkezésre, s ezért további fejlő­désünk kulcskérdése a rendelkezésre álló munkaerő legcélszerűbb foglalkoztatása. Je­lenleg népgazdasági szinten nincs kellő össz­hang a munkahelyek száma és a rendelkezés­re álló munkaerő között; vállalati szinten egyidejűleg tapasztalni munkaerőhiányt és felesleget; a rendelkezésre álló munkaerőt nem mindig ott foglalkoztatjuk, ahol ez nép- gazdasági szempontból a legcélszerűbb lenne; a munkaidőalap nincs kellően kihasználva, és sok helyen laza a munkafegyelem. A meglevő munkaerő jobb, ésszerűbb fog­lalkozta casa, a munKaerőheiyzet fokozatos ja­vítása sokoldalú, körültekintő intézkedéseket követel az állami irányító szervektől, a gaz­dálkodó egységek vezetőitől, valamint a part­es tömegszervezetektöl. A központi tervezés gondoskodjék arról, hogy a fejlesztési célok es a renueikezésre álló munkaerő elosztása összhangoan legyen. Központi és vállalati szinten az uj munkahe­lyek megszervezésekor messzemenően számol­ni kell a rendelkezésre álló munkaerővel. Minden beruházás elkezdése előtt meg kell állapítani, hogy milyen belső átszervezéssel, vagy e lehetőség hiányában, miiyen külső forrásból biztosítható az új berendezések üzemeltetéséhez szükséges munkaerő. A gaz­dasági szabályozás és ezen belül a bérpolitika eszközeivel érdekeltté kell tenni mind a vál­lalatokat, mind a dolgozókat a felesleges munkahelyek megszüntetésében, a munkaerő üzemen belüli és üzemek közötti átcsoporto­sításában. A rendelkezésre álló munkaerővel minde­nekelőtt a népgazdaságilag fontos, nagyobb eredményt adó termelőtevékenység szükség­leteit kell kielégíteni, arra is ügyelve, hogy a dolgozók képességeiknek leginkább megfelelő munkakörbe kerüljenek. Oktatási és képzési rendszerünknek a jelenleginél tervszerűbben kell elősegítenie a dolgozók felkészítését a népgazdaság szükségleteivel összhangban álló foglalkoztatásra. A munka melletti intézmé­nyes továbbképzést és átképzést az oktatási­képzési folyamat szerves részévé kell tenni. A munkaerővel való jobb gazdálkodásnak nagy tartaléka a munkaidő jobb kihasználá­sa. Jelenleg sok idő megy veszendőbe, rész­ben anyagellátási, szervezési hibák, részben a sok helyen megtűrt lazaságok miatt. Ennek a helyzetnek a megváltoztatása elsősorban a munkahelyi vezetésre ró feladatokat. Biztosí­tani kell a folyamatos munka technológiai és munkaszervezési feltételeit, a normák rend­szeres karbantartását, a törvényes munkaidő fegyelmezett ledolgozását. Társadalmunk továbbra is biztosítja min­denkinek a szabad munkavállalás jogát A szabad munkavállalás joga elválaszthatatlan a munkaköri kötelességek pontos teljesítésé­től. A becsületesen dolgozó többség igazság­érzete is azt követeli, hogy aki nem teljesíti vállalt kötelezettségét, megsérti a munkafe­gyelmet, az eddiginél nagyobb mértékben érezze ennek hátrányait. A gyakori vagy nem méltányolható munkahely-változtatás nagy népgazdasági veszteségek forrása, ezért az üzemek, a vállalatok felelős vezetői ilyen ese­tekben a jelenleginél következetesebben érvé­nyesítsék a törvényadta gazdasági és jogi szankciókat A pártszervezetek mozdítsák elő, hogy a kommunisták, az öntudatos dolgozók szemé­lyes példájukkal is segítsék közüggyé tenni a lazaságok ellei harcot, támogassák a gazdasá­gi vezetőknek a munkaidő teljes kihasználá­sára, a munkaerő-gazdálkodás javítására irá­nyuló intézkedéseit. O Az életkörülmények javításának fontos eleme a munkaidő csökkentése. Az elmúlt években a társadalom igényével összhangban széles körben megvalósult a 44 órás munka­hét és a kéthetenkénti szabad szombat. A munkaidő további csökkentése a párt politi­kájának változatlan törekvése, azonban a népgazdaság helyzete, a munkaerő-gazdálko­dás problémái jelenleg ezt még nem teszik lehetővé. A Központi Bizottság úgy véli, elő kell készíteni az ötnapos munkahét bevezeté­sét az 1980-as évek elejére, a jelenlegi mun­kaidő csökkentése nélkül. 0 A népgazdaság tervszerű, arányos fej­lődését jól segítette gazdaságirányítási rend­szerünk. A központi irányítás, valamint a vállalati, szövetkezeti és tanácsi önállóság egyidejű erősödése eredményes volt: ösztö­nözte a kezdeményezőkészséget, az egész nép­gazdaságban jelentős alkotó energiákat sza­badított fel. A gazdasági vezetők nagyobb ré­sze élni tudott a megnövekedett önállósággal, munkájuk nagymértékben járult hozzá ered­ményeink eléréséhez. Az ötödik ötéves terv megkezdésével egy időben sor került a gazdasági szabályozó rendszer egyes elemeinek módosítására. A szabályozó rendszer továbbfejlesztése elősegí­tette, hogy a vállalatok a külső piaci feltéte­lek változását jobban érzékeljék. A gazdaságirányítás mostani rendszerével egyidejűleg életbe léptetett árrendszer segítet­te gazdaságpolitikai céljaink elérését A szo­cialista gazdaság erejét bizonyítja, hogy az állam a magas világpiaci árak begyűrűző hatását központi eszközökkel fékezni tudta, biztosította gazdaságunk dinamikus felődését, népünk életszínvonalának további emelkedé­sét. Emiatt viszont olyan helyzet alakult ki, hogy jelenleg a termelői árszínvonal — az ál­lami támogatások és elvonások bonyolult rendszere következtében — meghaladja az ál­talános fogyasztói árszínvonalat. A termelői és a fogyasztói árak nem tükrözik a valóság­nak megfelelően a ráfordításokat, ami nehe­zíti a tisztánlátást, a hatékony gazdálkodást, a termékszerkezet átalakítását, a gazdaságpo­litikai célok megvalósítását népgazdasági mé­retekben, s az üzemeknél egyaránt. Ezért a Központi Bizottság távlatilag szük­ségesnek tartja árrendszerünknek a gazdaság- politikai célokkal összhangban álló tökéletesí­tését. Az ésszerűbb gazdálkodás megköveteli, hogy a termelői és a fogyasztói árak tükröz­zék jobban a valóságos ráfordításokat. Eddigi gyakorlatunknak megfelelően a szükségessé váló fogyasztói árváltozásokat megfelelő jövedelempolitikai intézkedésekkel kell ellensúlyozni. Ennek kapcsán arra kell törekednünk, hogy hatékonyabban érvénye­sítsük a munka szerinti bérezés szocialista elvét, javítsuk bérezési rendszerünket. Az ár- és bérrendszernek olyan irányban kell fej­lődnie, hogy e kettő együtt hatékonyabban segítse a tényleges teljesítmények, a társada­lom számára hasznos munka elismerését, s ezáltal szolgálja jobban alapvető politikai cé­lunkat, a dolgozók életszínvonalának rend­szeres emelését. IV. Életszínvonal- és szociálpolitika A Központi Bizottság, a kormány, az or­szággyűlés reálisan számba vette a megne­hezült nemzetközi gazdasági körülményeket, népgazdaságunk és az állami költségvetés te­herbíró képességét, s ezért a kongresszuson előterjesztett, öt évre szóló 23—25 százalékos reáljövedelem-növelési előirányzatot az öt­éves terv későbbi véglegesítése során 18—20 százalékra módosította. A lakosság életszínvonala gazdasági lehe­tőségeinkkel összhangban az elmúlt években is rendszeresen emelkedett. A kereseti ará­nyok kedvezően változtak. Központi béreme­lést kaptak az oktatási, a kulturális, az egész­ségügyi ágazatokban, a villamosenergia-ipar- ban, a könnyűipar egyes területein dolgozók. Felemelték a műszakpótlékot. A munkásság és a parasztság reálkeresete céljainknak meg­felelően, megközelítőleg azonos ütemben emelkedett. Az átlagot némileg meghaladó mértékben növekedett az üzemi munkások bére. Az áruellátás javult, a választék bővült. A lakosság fogyasztása, a reáljövedelem és a reálbér emelkedése azonban összességében két év alatt 1—2 százalékkal elmaradt a terve­zettől.

Next

/
Thumbnails
Contents