Pest Megyi Hírlap, 1978. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-22 / 94. szám

Mederrendezés A Galgamenti Víztársulat dolgozói a Rákos-pataknak a 3. út és a halastó közötti 2 ezer 500 méteres szakaszán mederszélesítési munkát vé­geznek. Alsó képünkön: mun­kában a mederkotró. A Petőfi zöldkoszorús szocia­lista brigád a már kiszélesített meder alját és oldalát rakja ki betonlapokkal. Baircza Zsolt felvételei V. ÉVFOLYAM, 94. SZÁM 1 I A I ADASA 1978. ÁPRILIS 22., SZOMBAT Fuvarozás Szabályozatlan díjszabás A lakosság ellátásának ja­vítására elengedhetetlenül fon­tos a szolgáltatások bővítése. Ennek formája területenként más és más, függ a község vagy város földrajzi helyzeté­től, lélekszámútól, kommunális létesítményeinek fejlettségétől és így tovább. Ott, ahol szük­séges, iparengedélyek kiadá­sával is próbálják a helyi ta­nácsok a növekvő igényeket kielégíteni. Így ván ez többek között a szállítással is. Járásunk településeinek többségében magánfuvarosok látják el ezt a feladatot. Mun­kájuk akad .bpven, . és« «jbhől következően szép 'jövedelemre is szert tesznek, ami után ter­mészetesen adóznak. Van olyan vélemény, mely szerint azért is keresnek sok pénzt, mert az érvényben levő, a ta­nácsok által megszabott díjté­teleknél jóval többet számol­nak el. A közelmúltban látott nap­világot a megyei tanács állás- foglalása a tüzelő házhoz szál­lítási díjáról. A rendelkezés szerint öt kilométeres távol­ságon belül a fa és a szén mázsáját 5 forintért viszik házhoz. Arról azonban nem intézkedtek, hogy mennyit kérhetnek egyéb szállítmányo­kért, építő- és más anyago­kért. Így aztán előfordulhat, hogy némely fuvaros nem is­mert határt. Joggal háboro­dott fel a péceli TÜKER-telep egyik vásárlója, akinek a be­tontálcákat darabonként har­minc ,ffrintgrt akarják haza­vinni. Az effajta túlkapások megakadályozására a helyi ta­nácsnak kellene mielőbb in­tézkedni, megállapítania a fu­vardíjakat, hogy elejét vegye a jogtalan jövedelemszerzés­nek. A. I. Tudományos kísérletek segítségével Gazdaságos szalámisertés-nevelés Az Agrártudományi Egye­tem számos nem szakember­nek is sok érdekességgel szol­gáló kísérleti telepe közül a takarmányozási és tejgazda­ságiam tanszék telepével is­merkedtünk. A festői környe­zetben elterülő kísérleti telep jó néhány kutatási feladat gyakorlati megoldásához nyújt lehetőséget. Az itt folyó kutatások a helyes takarmányozási recep- túra kialakítását segítik elő, amelynek révén fokozható az állatok termelési eredménye. Ezen túlmenően bemutatóhely is, sőt arra is lehetőséget ad, hogy a hallgatók egyéni, illet­ve csoportos kutatásokat vé­gezzenek. Hasznosítási érték A hatalmas telepen Futó Sándor telepvezető kalauzolt. Kellemes hőmérsékletű épü­letben, úgynevezett battériá­ban kismalacok sokaságát pillantjuk meg. Ezek a ket­recek csak minimális moz­gásteret engednek az állatok­nak, az ürülék a padlózatról hull alá. Az ilyen megoldás a higiéniai szempontokon túl a trágya összegyűjtését is meg­könnyíti. Ugyanis a napi ta­karmányadagokon kívül a trágyát is mérik. Így meg­kapják a hasznosítási érté­ket. Négyezer mázsa A szomszédos helyiségben juhokkal kísérleteznek ha­sonló körülmények között, tá­volabb pedig hízókkal. A kü­lönböző takarmányok kihasz­nálási és felszívódási együtt­hatói segítségével megállapít­hatják a takarmányok opti­mális összetételét. A legérdekesebb és az egyik legrégibb kutatási program a szalámisertés tenyésztésével kapcsolatos. Bizonyára keve­sen tudják, hogy a téliszalá­mi és szárazáruk készítéséhez a legalkalmasabb az öreg ser­tések, kocák húsa. — Sajnos, ennek az igen fontos terméknek az alap­anyagából az igényeknek csak a felét tudják kielégíteni — mondja dr. Teér György, tu­dományos munkatárs. Az Ál­lami Húsipari Tröszt például 1980-ra egymillió mázsa ser­tésre tart igényt, szárazter­mék készítéséhez, ezzel szem­ben az öreg sertések össze­sen körülbelül négyszázezer mázsát tesznek ki. Meghonosítani! — Mivel a kocatartás drá­ga, a tenyészidő hosszú, egy megfelelő fajtát kellett kite­nyészteni, ' ezt nevezzük sza­lámisertésnek, kapcsolódik beszélgetésünkbe Mausenblasz József főelőadó. Dr. Fekete Lajos tanszékvezető egyetemi tanár másfél évtizede kezdte kutatásait. Célja, hogy te­nyésztési eszközökkel sikerül­jön a sertésnek olyan haszno­sítási típusát kialakítani, amely gazdaságosan hizlalha­tó addig a súlyig, körülbelül 140—150 kilogrammig, amikor már kellően érett húst ad. Nagy feladatot jelentett a ta­karmányozás hatásának a vizsgálata itt is, hiszen ez je­lentősen befolyásolja a hús minőségét. Aprólékos, hosszú tudományos út vezetett végül is a gödöllői szalámihibrid kitenyésztéséhez. Ezen túlme­nően a tökéletesítés és a megfelelő törzsállomány elő­állítása jelent újabb felada­tot. Népgazdasági érdek, hogy a szalámisertés meghonosod­jon hazánkban, mind a kis-, mind a nagygazdaságokban. Miíru Mihály SPORT —SPORT —SPORT —SPORT —SPORT Kispályás bajnokság Népszerűsége nem csökken —-Nem vesztett népszerűségé­ből á kispályák" labdarúgás, sőt, mind többen kedvelik meg az idősebbek közül is. Igaz, egy csapat visszavonulóban van, amely tagjainak szolgá­lata miatt hetek óta nem tud teljes létszámmal kiállni. A Volánról van szó, amelynek dolgozói szerte a járásban, a Házaspárok klubja igényük, mégsem látogatják Van és tulajdonképpen még sincs Gödöllőn az a klub, ami az utóbbi időben egyre több gondot okoz életrehívóinak, a családi és társadalmi ünnepe­ket rendező irodának és a városi-járási egészségnevelő­nek. Még tavaly novemberben történt, hogy megalakították a fiatal házasok klubját. Min­den úgy ment, mint a karika- csapás. A meghívókat elküld­ték, a termet berendezték, az előadókat meghívták, s aztán a nagy napon jött a meglepe­tés... Pontosabban nem jött a közönség, nem jöttek a fia­tal házasok. Minden kezdet nehéz — vigasztalták magu­kat a szervezők, de a dolog egy negyedév múltán, az újabb találkozón megismétlő­dött. A hallgatóság soraiban alig ültek többen, mint az elő­adók asztalánál. Vajon, mi oka lehet, hogy a jó szándékkal, nemes célokért létrehozott klubot sikertelen­ségre kárhoztatja a fiatalok közönye? Szándék Szigeti Péter, a családi és társadalmi ünnepeket rende­ző iroda vezetője a történte­ket felelevenítve keresi a magyarázatot: — A segítségadás szándé­kával szerveztük a klubot, hi­szen a közös élet kezdetén a fiataloknak számtalan problé­ma adódik. Ezekre gyakran tapasztalatlanságuk s a meg­felelő ismeretek hiányában nem találnak megoldást. Azt akartuk, hogy a klubon belül szakemberektől kapjanak vá­laszt a lakásszerzéssel, a gye­rekneveléssel, a házasélettel kapcsolatos kérdéseikre. Nem hiszem, bár úgy lenne, hogy probléma nélkül élnek a fia­talok. Inkább családon belül, egyénileg keresik a választ, pedig mások példáján is ta­nulhatnának egyet s mást. — Hogyan szervezték meg az eddigi foglalkozásokat? — Az iroda közreműködésé­vel házasságot kötött fiatalok­nak névreszóló meghívót küldtünk — nyolcvanat. Na­gyon elkeserítő, hogy mind­össze egyetlen pár jött el a meghívó nyomán. A terhes­tanácsadó falán is elhelyez­tünk plakátokat. Az OTP he­lyi vezetője, nőgyógyász és gyermekgyógyász szakorvosok, pszichológus várta a fiatalo­kat. Az a néhány pár, amely eljött, hasznosnak, fontosnak tartja a klubot, kérdéseikkel is a mi elképzeléseinket tá­masztották alá, azt, hogy szükség van a tanácsadó sza­vakra, a kérdezés lehetőségé­nek megteremtésére. — A kudarc nem vette el a kedvüket? — Nem, most más szerve­zési módszerekkel próbálko­zunk. A KISZ és a Vöröske­reszt segítségét is igénybe vesszük, s úgy határoztunk, hogy legközelebb, májusban, a Ganz Árammérőgyárban tart­juk a foglalkozást, talán na­gyobb szerencsével. A másik fél Hallgattassák meg a másik fél is — tartja a latin mon­dás. Nos, Bencsik Péternéék azon kevesek egyike, akik ott voltak a foglalkozásokon, s véleményüket tapasztalataik alapján alakíthatták ki. Az áruház melletti virágüzletben, miközben készségesen szolgál­ja ki a vevőket, így beszél: — Kíváncsiak voltunk fér­jemmel, milyen lesz ez a klub. Konkrét elképzelésünk nem volt, de sok hasznos tanácsot kaptunk az egészséges életmó­dot, a takarékosságot, a min­dennapokat illetően. Szüléink­nél lakunk, és elsősorban az érdekelt bennünket, hogyan, milyen feltételekkel, mennyi idő múlva juthatunk saját la­káshoz. Érthetetlen, hogy olyan kevesen voltunk, pedig negyedévenként igazán sza­kíthat az ember arra időt, hogy eljárjon a klubba. Az persze nem ártana, ha a prog­ramot bővítenék, a beszélgeté­sek témakörét szélesítenék, mert így egy idő után unal­masak lesznek a találkozások, ha egyáltalán lesznek. Mi mindig igyekszünk majd, hogy el tudjunk menni. A harmadik Némethné Csala Edit még nem járt a klubban. Nem csoda, hiszen a meghívót csak hónapok múltán kapta meg. — ,Igen, mert esküvőnk után Soltra költöztünk, majd onnan ismét vissza Gödöllőre. Csak ekkor tudtuk meg, hogy megalakult a klub — magya­rázza, miközben lefekteti alig egyhónapos kislányát. Azt hi­szem, sokan voltak még úgy, hogy az esküvő után elköltöz­tek a városból. — Jó ötletnek tartja a klu­bot? — Természetesen, ha itthon vagyunk, talán elmegyünk. Bár, az igazsághoz hozzátar­tozik, hogy legszemélyesebb problémáimat nem szívesen teregetném ki idegenek előtt, mégha ők is olyan fiatalok, mint én. Úgy vélem', az a leg­nagyobb nehézség, hogy a gö­döllői fiatalok, s általában a fiatalok a családra, az elfog­laltságokra való hivatkozással távol maradnak a legkülönbö­zőbb rendezvényektől, vissza­húzódnak. Persze, sokan van­nak, akik tényleg nem tud­nak a gyerektől sehova sem menni. Talán, ha a klubfog­lalkozások ideje alatt fel­ügyelnének az apróságokra, többen kimozdulnának ott­honról. A tanácsadásokon kí­vül másfajta programokat is szervezhetnének, hogy egy őszinte, baráti légkör alakul­jon ki a klubtagok között. Hi­szen ugyancsak szűkében van­nak a szórakozási lehetőség­nek a gödöllői fiatalok. Nem ártana egy állandó klubhelyi­ség sem. — A tervek szerint, legkö­zelebb az Árammérőgyárban lesz a foglalkozás ... — Nehezen tudom elkép­zelni, hogy oda a gyáriakon kívül más is elmenjen. Ezzel pedig a szervezők sem lehet­nek elégedettek.-Ar A véleményekből egyértel­mű, a fiatal házasok igénye s a szervezők elképzelése a klubot illetően a leglényege­sebb ponton találkozott — kell a klub, szükség van rá! Most már a módszereket, a klubéletet, a legközelebbi és távolabbi programokat is össze kellene hangolni az ér­dekelteknek! Gáspár Mária legkülönbözőbb Időpontokban ülnek a volán mögött — mon­dotta Árvái József. Az elmúlt fordulóban tíz mérkőzésen hatvankét gól szü­letett. A legnagyobb megle­petést a Tv. Mikro szolgálta, a Vízmű kétvállra fektetésé­vel. Jakubovics Gábor, a Víz­művek intézője mondta: — Az utolsó percben két nagy helyzetünk volt, kihagytuk, s az ilyesmit nem lehet büntet­lenül megúszni. Különben is, a Tv. Mikro nagyon jó csa­pat, s ezen a mérkőzésen ka­pusuk, Balogh László reme­kelt. Babka Mihály, az Erdő- gazdaság—Gépgyár találkozó­val kapcsolatban jegyezte meg: — A pályát az eső na­gyon feláztatta, szoros küzde­lemben alakult ki a végered­mény. Kardos Józseftől meg­tudtuk, hogy az a Humán ka­pott ki 6—4-re, amelyik nem sokkal előbb 3—2-re vezetett. A KKMV intézőjét hiába ke­restük, talán az 5—0-ás vere­ségük tartotta távol Maros Józsefet. Csapata tavasszal még nem nyert. Eredmények, I. osztály: Ve­gyesipari Szövetkezet—ÁF ESZ 1—8, Szabadság tér—IV. kér. FC 5—0, ATE. Gépész—Alsó­park 6—2, Veresegyház—Ba­rátság 2—3, Erdőgazdaság— Gépgyár 3—2. II. osztály: Vadgazdaság— Elektromos 2—0, MG1—Ganz 5—2, Tv. Mikro—Vízmű 3—2, KKMV—HTÜ 0—5, Városgaz­dálkodás—Humán 6—4. A bajnokság állása: L osztály: 1. ÁFÉSZ 16 14 1 1 73-32 29 2. ATE Gépész 16 10 3 3 50-27 23 3. Barátság 15 10 1 4 57-23 21 4. Gépgyár 16 5 7 4 37-40 17 5. Tv. Mikro 16 8 1 7 40-48 17 6. Erdőgazdaság 14 7 — 7 36-32 14 7. MGI 14 5 4 5 32-34 14 8. Alsópark 15 5 3 7 39-17 13 9. Veresegyház 15 3 5 7 48-49 11 10. Szabadság tér 15 5 1 9 37-50 11 11. Pedagógus 15 2 3 10 24-60 7 12. Vegyesip. Sz. 15 — 5 10 26-59 5 II. osztály: 1. Vízmű 15 14 — 1 129-24 28 2. HTÜ 15 13 — 2 48-15 26 3. Tv. Mikro 15 11 1 3 76-37 23 4. MGI 15 8 2 5 68-46 18 5. KKMV 15 8 2 5 37-34 18 6. Városgazd. 15 7 1 7 69-59 15 7. Humán 15 5 2 8 43-50 12 8. Járási H. 15 6­9 37-55 12 9. Vadgaztíaság 15 6 — 9 26-55 12 10. Ganz 15 4 2 9 32-63 10 11. Volán 15 2 — 13 30-68 4 12. Elektromos 15 1 — 14 22-86 2 CS. Ja Szombati jegyzet Hírkeltés Valahogy a Galga-vidék- re terelődött a szó. Pesti is­merősöm meghökkenve ér­tesült róla, a híres-neveze­tes Galgamácsa a főváros­tól egy ugrásnyira találha­tó. Mivel általában a nép­művészettel, a hagyomány- őrzéssel kapcsolatban emlí­tik a község nevét, azt hit­te, az ország távoli sarká­ban élnek lakói, évszázados szokások szerint. Tájékozatlanságával isme­rősöm nincs egyedül. Ta­pasztalataim szerint a Bu­dapestről HÉV-vel megkö­zelíthető három nagy Pest megyei tájegység ' közül Gödöllő és vidéke a legke­vésbé ismert. Erről nagyon könnyen meggyőződhetünk. Menjünk el egy vasárnap a Batthyány térre, a Köz­vágóhidra és az Örs vezér térre. Látni fogjuk, az utóbbi helyen szállnak le a HÉV-röl a legkevesebben. Szentendre régóta ked­velt kirándulóhely. Rácke­vét jó ideig a horgászok paradicsomaként tartották számon, mióta a fővárosi ember kirajzott a vidékre, lábrakapott a hétvégi ház, a kertészkedés divatja, többszörösen nőtt a Csepel- sziget déli csücskére kirán­dulók száma. Gödöllő és a Galga vidéke ilyen szem­pontból csöndes. Csodálni- való, hogy ez így van, hi­szen szépsége, erdei, leve­gője, csendje balzsam le­hetne a városi tülekedés­ben, az egész heti munká­ban, hajszában megfáradt ember idegeinek. Kevés a látnivaló, a mű­emlék, ami csábítaná az idegent? Kevés, a legérde­kesebb épület, a gödöllői kastély ráadásul el van zárva a közönség elől, meg különben sincs mit nézni kopott falai között. Mind­ez mégsem oka a felfede­zetlenségnek. Mit csinál a szabad szom­baton, vasárnap, ünnepen a kőrengetegből menekülő ember? Mondjuk a hűvös­völgyi Nagyréten? Heveré- szik. Gyermekei, ha van­nak, játszanak, labdáznak az otthonról hozott labdá­val. De ha Hlem hoztak, el­sétálnak a kölcsönzőbe és bérelnek egyet. Kölcsönöz­nek itt mást is. Asztalite­nisz-felszerelést, pingpong­ütőt és -labdát, sakkot. Sőt, lánchinta is áll a réten, céllövölde is. Még ezek után sem kö­vetkezik az állítás, ha a kirándulókat szolgáló ké­nyelmi és ellátási feltétele­ket megteremtettük, majd jönnek a vendégek. Mert az imént említett helyeken a többség nem bérel sport- felszerelést, nem lánchintá­zik, s nem a büfében vásá­rol virslit és kolbászt, eszi az otthon becsomagoltad A többség élvezi a tájat, a nyugalmat. Főleg az autó­sok. Mi hát a titok nyitja? Nagyon egyszerű: nincs hí- rünn. A magamutogatás nem szép tulajdonság, la­kóhelyünk, vidékünk szép­ségének népszerűsítése azonban nem esik ebbe a kategóriába. A hírverés a mi dolgunk, hiszen mi is­merjük tájegységünk adott­ságait, szépségeit a legjob­ban. S mi haszon szárma­zik abból, ha a mainál jó­val többen jönnek pihenni e tájra? Ne legyünk álsze­mérmesek, ez sem utolsó szempont. Az idegenforga­lom, az ipar és a mezőgaz­daság mellett nagyban hoz­zájárulhatna vidékünk még gyorsabb felvirágzásához. Amikor azt hangoztattuk, a látogatottság növeléséhez nem kell megvárnunk, míg megteremtettük ehhez az ellátási feltételeket, ko­rántsem állítottuk, hogy nincs szükség vendéglátó hálózatra. Kellenek a csár­dák, kisvendéglők, tornapá­lyák, még a nagyrétinél is gazdagabb szórakozási le­hetőségek. Mindez befekte­tés, ami jól kamatozik, amit nemcsak a hálózat további fejlesztésére for­díthatunk, másra is. Arról nem is szólva, hogy járá-r sunk százezres lakossága szintén élvezhetné a ráfor­dítás gyümölcsét. Kör Pál l i

Next

/
Thumbnails
Contents