Pest Megyi Hírlap, 1978. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-22 / 94. szám

1978. ÁPRILIS 22., SZOMBAT

I, !

Előre az 1978. évi népgazdasági terv sikeres megvalósításáért!

(Az’MSZfttP Központi BfzoUsásának május

A hétköznapokon csak a munka van. Teljesül-e a terv, megtette-e mindenki az erejéből telhetőt a termelés, az üzem ügyéért. A munkapadok mellett, a gépek irányítófülkéiben, a közös gazdaságok földjein, az irodákban és a hivatalokban, a hétköznapokon nem gondolnak minderre az emberek. Időnként azonban számvetés készül, s ilyenkor összeadunk, kivonunk, megállapítjuk, ki tette le a legtöbbet közös' képzeletbeli asztalunkra. Mint közöltük, az MSZMP Központi Bizottsága zászlókat, illetve okleveleket adományozott a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére kibontakozott munkaverseny-mozgalom legjobbjainak. Az országban 104 szocialista brigádnak jubileumi oklevelet adományozott. E kitüntetettek sorából hét Pest megyei közösség érdemelte ki az elismerést, mellyel az ágazat kiváló brigádja cím és pénzjutalom jár együtt. Riportjainkban ma négy kitüntetett brigád életéről, munkájáról számolunk be Pest megyéből.

Ók azok, a PEMÜ-ből

Honnan veszik az erőt?

Ha nem lenne más beírva róluk a nagy könyvbe, csak az, hogy milyen nagyszerűen látják el a munkakörüket: ha csak annyit tudnánk róluk, hogy tizenhárom éve folyamatosan jutnak feljebb és egyre feljebb a brigádranglétrán, egészen a négyszeres kiváló címig; hogy évente — kétszázalékos anyagmegtakarítással — két és fél tonna pvc-granu- látumot adnak a vállalatuknak; ha nem tudnánk semmi egyebet, akkor is azt kellene mondani a PEMÜ Béke szocialista brigádjáról: ez aatán — a brigád! Jmc-" r ■ ■

De ennél jóval többet lehet elmondani róluk, ök azok, akik minden fórumon felszólalnak, a hangjuk éles, ha igazságtalanságot, rendellenességet tapasztalnak, és ők azok, akik nem kímélik az erejüket, akik tanulnak, politikai és munkavédelmi vetélkedőkön dobogós helyezéseket érnek el, akik újítanak és balesetmentesen dolgoznak, akik könyvet terjesztenek és újságot árulnak, és nem utolsó sorban: akik társadalmi feladatokat vállalnak. Valameny- nyien méghozzá: pártban és tanácsban, szakszervezetben és Vöröskeresztben, vállalati döntőbizottságban es a népi ellenőrzésben, s mind e teendőiket is nagyszerűen látják el.

És ők azok is, akik mindenkinek segíteni akarnak, aki segítségre szorul. Hol öregeket, hol sokgyerekes családot, hol kórházat, hol óvodát patronálnak; akik másokat pénzzel, ruhaneművel, élelmiszerrel, munkával támogatnak.

Elég, ha csak három akciójukkal ismerkedünk meg részletesebben.

Meglepően hangzik: a brigád takarít a kórházban. Hogy kerülnek oda? A vezetőjük, Pál József né mondja:

— Nem csak a mi brigádunk, beszerveztük, a többieket is. Ügy kezdődött, hogy másiél éve hallottuk a tévében:, a János kórház bajban van. Olyan nagy a takarítónőhiány, hogy nem tudnak rendesen gyógyítani.

— Többen is láttuk a műsort — veszi át a szót Bergen■ di Károlyné. — Másnap bejöttünk dolgozni, kérdezgettük: te is láttad? Te is? Megegyeztünk, hogy elmegyünk oda takarítani. Évente egyszer, más brigádok is ugyanúgy. Ott dolgozunk, ahova beosztanak bennünket. Most az orr-, fül. és gégeosztályon voltunk, de legjobban szeretjük a szülészetet. Hogy miért? Egyszerű a magyarázat: mindnyájan anyák vagyunk, sőt a legtöbben már nagymamák. Brigádunk egyetlen férfitagja is apa.

— Mit szóltak ehhez a kórházban?

okozott, hogy nem tudta a bérjegyzéket aláírni. Mondtam néki: ide figyelj Marikám. Megtanítunk rá, hogy kell leírni a nevedet, amikor van egy kis időd, ülj le és gyakorold. Ezt megtanulta, aztán az iskolát kezdtük emlegetni. Addig beszéltünk neki, amíg ráállt, megkezdte az első osztályt a férjével együtt. Amikor otthon maradt, már a hatodikat végezte, a férfi most megy a nyolcadikba. Mondják is: milyen, jó, hogy már tudnak a gyerekeknek segíteni...

Dolgoznak a munkahelyű- köH;,*; ellátják' a családjukat, s

még mi mindent csinálnak ezen kívül! Hogy mindehhez honnan veszik az erőt? A történetekben rejlő többlet elismerése a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának Jubileumi Oklevele, amelyet huszonhatodikén, a vállalati munkásgyűlésen adnak át a PEMÜ Béke szocialista brigádjának.

Hatos Erzsébet

— Igyekeztünk szépen, rendesen csinálni, mire az egyik beteg azt mondja: Jaj, nem kell azt olyan lelkiismeretesen! Mondtuk, hogy mi úgy dolgozunk.

Nem mesélhetünk el mindent egy ilyen régi brigrdról, de lássunk még két történetet. A legújabb:

— Az idén láttuk a tévében a tanyai öregekről szóló riportot — mesélik az asszonyok. — Utána a felhívást is: aki tud, segítsen az öregeken. Mi felhívtuk a többi vállalati bri- ‘gádóí is, azóta-pSszesetV.'b^f- száz ór,a, társadalmi munkát végeztünk az üzemben, a bérünket felajánlottuk az öregeknek.

A másik történet régebbi keletű, de jellemző a brigádra. Szabó Kálmánná meséli:

— Dolgozott itt egy írástudatlan cigányházaspar A férfi most is itt van, az asszonynak otthon kellett maradni a gyerekekkel. Amikor jött a fizetésért, nekem mindig gondot

Pestvidéki Gépgyár, hibakeresők

Nem kérdik, mennyiért

A motor zúgásáról megismerik a gépek hibáit. Elég egy gyors pillantást vetniük a masinákra, s máris tudják, melyik a sérült, az elhasznált szerkezet. A Pestvidéki Gépgyár Béke szocialista brigádjának tagjai valamennyien hibafelvevők, hibakeresők.

»» »» »» »» »» »» »» »» »» »» »»>»» »» »>> »» »» »» »» »»

Dobó Katicáék a Vád Kötöttből

Tízek asszonycsapata

ismerésben része volt társadalmi és kulturális vállalásaiknak, eredményeiknek. Annak például, hogy hoszú ideje patronálják a fóti gyermekváros egy húsztagú óvodás csoportját, s hogy a vöröskeresztes szervezettel együttműködve támogatják a vállalat egyik egyedül élő, hetvenesztendcs nyugdíjasát, Vámos Rózsát. Az értékelésbe beszámíthatott az üzemi Ki tud többet a Szovjetunióról? —r vetélkedőn elért második, vagy a Textilipari Dolgozók Szakszervezete által kiírt, Hogyan dolgozik, tanul, él? című pályázaton kiharcolt, vállalaton belüli első helyezésük. Ez utóbbin országos sikerük is volt: megkapták a szakszervezet dicsérő oklevelét. Többen közülük fontos társadalmi funkciót vállaltak: vezetőjük, Orosz Károlyné például az MSZMP Vác városi bizottságának megbecsült tagja.

Mindannyian családosok. Jól jön tehát a sikerekkel természetesen együttjáró magasabb jövedelem, a gyakori pénzjutalom ... Gyermekeik kilenc-tizennyolc évesek. Mosolyogva mondják: ők maguk lassan nagymamakorba kerülnek.

Miközben ifjanti hévvel dől. goznak, eleget téve vállalásaiknak társadalmi megbízatásaiknak.

Hegyi Iván

Túl könnyű munkájuk lenne azonban, ha csak ránézéssel lelnének rá a hibás berendezésekre. Sokszor apró darabokra szedik a gépeket, hogy az elkopott alkatrészekre rábukkanjanak.

Régi munkáskollektíva a Béke szocialista brigád, közel két évtizede, 1959-ben alakult. Az akkori idők munkájára így emlékezik az első brigádvezető, Merész István:

— Ipari tanulókból, fiatalokból formálódott közösségünk. Akkoriban még nagyon a kezdet kezdetén tartott a brigádmozgalom. Valameny- nyiünket fűtött a lelkesedés, hogy a munkánkkal bizonyítsunk. Sikerült is, 1960- ban rászolgáltunk a szocialista brigád címre.

Aztán az első esztendőt követő dolgos évek során többször megkapták a brigádmozgalom kitüntetéseinek különböző fokozatait, 1975-ben a vállalat, 1976-ban a Magyar Népköztársaság kiváló brigádja kitüntetést nyerték el. Most, hogy a gyári szak- szervezeti bizottság tanácskozótermében arra kerestük közösen a választ, mi teszi őket különbbé az üzem más kollektíváitól, Vas Elek bri- gádvezető-helyettes így vélekedett:

— Valamennyien tudjuk, mi függ a munkánktól. Javítóüzem lévén, ha nem időben és megfelelően állapítjuk meg a hibákat, a többiek, a szerelők munkáját hátráltatjuk. Azt hiszem, a brigádban dolgozók szemlélete a meghatározó, mert amikor bent kell maradniuk délutánonként, nem kérdik: miért és hogy mennyi jár érte...

A mondottakat a Béke brigádot is irányító Jeles Károly, a szerelőüzem vezetője egészíti ki:

— Egy példát említenék. A gépek tisztítására nem találunk mosónőket, senki sem

jelentkezik e munkára. Ismerve gondjainkat, a brigád tizenhárom tagja vállalta, hogy munkaidő után rendszeresen elvégzik e munkát.

A brigádban mindenkinek megbecsült, jó szakmája van, mégis leérettségiztek, elvégezték a marxista középiskolát, hárman tanulnak a marxista—leninista esti egyetemen. Mert többet akarnak tudni a világ dolgairól, mert úgy érzik, a mai munkások műveltségéhez mindez hozzátartozik.

A munka után sem szűnllé meg a brigád közös élete. Szocialista szerződést kötöttek az Országos Rehabilitációs Intézet egyik egészségügyi brigádjával. Segítenek megoldani a többségükben fiatal mozgássérülteknek a problémáit. Tolókocsikat, egészségügyi berendezéseket javítanak meg társadalmi munkában.

— Brigádtagjaink bekap-' csolódtak a gyári élet alakításába is — mondja még Vas Elek. — Hat kommunista tevékenykedik nálunk, az egyikük az üzemi pártvezetőség tagja. Többen dolgoznak az alapszervezetben pártcsoport- bizalmiként, egy képviselőnk pedig a gyári igazgatói tanácsban vesz részt az üzemi élet irányításában.

A Béke szocialista brigád tagjai a lapokból, az üzemi vezetőktől értesültek a napokban arról, hogy elnyerték az MSZMP KB jubileumi oklevelét

— Az elismerés vaíameny- nyiünket arra kötelez — egészíti ki a mondottakat Mérész István —, hogy a korábbinál még többet vállaljunk, hiszen az üzemben a többi figyel ránk.

Virág Ferenc

á

1

I

Brigádok az élvonalban

Texelekiro, Béke

Gyarapodó ismeretek, jó munka

Ügy látszik, a szobapálma és a dísznövények már megszokták a folyékony műgyanta cseppet sem kellemes szagát. Üdén zöldellnek az elektromechanikai műhely nagytermében. A körkörös forgószalag mellett ülnek a Texelekt- ro Szövetkezet háromszoros kiváló Béke szocialista brigádjának tagjai, illetve egy részük, akik építenek. Ez pedig nem áll másból, minthogy a nyomtatott panellapokra a parányi jelzések mellé még parányibb ellenállásokat, kondenzátorokat illesszenek. Mások a kész lemezkéket rögzítik a már említett műgyantával, ismét mások a szomszédos teremben ellenőrzik az elektromos szerelvényeket... A brigádot kereken két tucat asz- szony és három férfi alkotja. Valamennyien nagyon büszkék a kitüntetésre, amelynek a hírét Derigner Vince üzemvezető közölte először velük.

— Hogy mi a brigád jellemzője? — tűnődik Bánkuti Sán- dorné művezető, egyszersmind brigádvezető. — Valameny- nyien fiatalok vagyunk, az átlagéletkor nem éri el a harmincat. így aztán sok közöttünk a kisgyermekét nevelő szülő, jóval több „gyerekünk van”, mint ahányan vagyunk.

Ezekből indokoltan gyakoriak a hiányzások, ám a termelésben még nem volt fennakadás. A Béke brigád létszáma mindössze három százaléka a szövetkezetének, ugyanakkor az általuk termelt érték a szövetkezet össztermelésének 7 százaléka s ami nem csekélység, évek óla nem kifogásolta senki munkájukat, pedig eléggé kényes partnereknek szállítanak különböző tv-egyságeket és rövidített nevén figyelőegységeket, az Orionnak és a Telefongyárnak. Rokonszenves szerénységgel említik, hogy a minőségi munkának, s így a jubileumi munkaversenyben nyújtott teljesítménynek is részesei a bedolgozók, akik a munkaigényes kis alkatrészeket szállítják.

A szalag nem tűri a hosszas beszélgetést. Kovács Mihály- nénak egy perc alatt 14 alkatrészt kell helyére ültetni. Ekkor felvillan a zöld fény és elgurul keze alól a panel, ö és a szomszédja, Nagy Ferenc- né — 25 évesen, három kisiskolás anyja — mondják el, hogy, amikor tíz éve tíz taggal a brigád megalakult, a még csak egyetlen cél vezérelte az asszonyokat, hogy keresetükkel besegítsenek a család megélhetésébe. Világos, hogy ez ma is fontos, de hogy menynyire tágult a látókörük, bizonyíték rá, hogy a közben hu- szonnégytagúra nőtt brigád fiataljai közül tizenheten szereztek képzettséget az érdi szakmunkásképző iskola kihelyezett tagozatán. Ennek megfelelően emelkedett keresetük, amely átlagban havonta 2500 —3000 forint között alakul.

— Jó pénz, de még jobb — említik —, hogy kisgyermekeik elhelyezésével nincs sok gondjuk. A szövetkezet patronálja a nagyközség gyermekintézményeit, cserébe soron kívül fogadják dolgozóik gyermekeit.

Persze erős túlzás lenne azt állítani, hogy ők nem ismerik a gondokat, a munkában, otthon. Meglehetősen egyhangú munkájukat csak óránként öt percre szakítják meg egy kis mozgással. Van akinek még rendezetlen a lakáskörülménye, van aki adósságot törleszt, van aki messzebb lakik és a faluközpontból cipeli haza a vásárol ni valót. Csak olyan nincs közöttük, aki munkahelyet akarna változtatni, elhagyni készülne ezt a közösséget. Többségük sokéves törzs- gárdatag, mások tervezik, hogy azzá váljanak.

Komáromi Magda

Váratlanul érte őkét a magas kitüntetés. Pedig az évek során hozzászokhattak a sikerekhez: az elismerések lépcsőit végijárva, elnyerték a bronz-, az ezüst-, majd az aranykoszorús, később — kétszer is — a vállalat kiváló bri. gádja címet. S mcst érkeztek el közös pályafutásuk eddigi csúcsára: a jubileumi munkaversenyben nyújtott kiemelke. dő teljesítményükért az MSZMP Központi Bizottsága a Váci Kötöttárugyár Dobó Katica szocialista brigádjának is jubileumi oklevelet adományozott.

Tizenöt éve dolgoznak együtt: tízen vannak varrónők. Munkájukat — nem tévedés — a szabad idő jegyében végzik. Elsősorban tréninggarnitúrákat, bikiniket, azaz: szabadidőruhákat gyártanak, de készítenek blúzokat, női pantallókat és férfiingeket is. S hogy milyen színvonalon? Termékeiket — melyek egy részén ott díszeleg a Kiváló Áruk Fórumának emblémája — a hazai piacokon kívül a Szovjetunióban és Hollandiában is ismerik és keresik.

Nem egyforma a munkájuk: a ruházati cikkek összeállításának más-más fázisa jut egy- egy brigádtagra. Amíg például egy fürdőruha elnyeri végleges formáját, öt különböző műveleti szakaszon megy keresztül.

A legelső munkafolyamat az összevarrás. Ezt követi a gumizás, majd a pántvarrás, a beszegés — szakmai nevén: a fedőzés — s végül a kikészítés. A különféle részmunkálatok más-más varrást technikát igényelnek, a sokrétű feladat ellátását azonban megkönnyítik a speciális, Rimoldi és Tex- tima márkájú, korszerű varrógépek. Szükség is van erre, mert a brigádtagok gyakran helyet változtatnak: ha észreveszik, hogy valahol elmaradás mutatkozik, erőiket nyomban a hátrányban levő munkákra csoportosítják. Nem mindig szívesen — inkább kényszerűségből, hiszen a kéz csak nehezen szokik hozzá egy másfajta művelethez. Az egyes termékeket pedig hibátlanul kell előállítani. Az ellenőrzés szigorú, s ha nem találja megfelelőnek a kész darabokat, az a brigád számára ismétlődő munkát, s ezzel együtt jelentős időbeli kiesést jelent. Ebből következik: Dobó Katicáék esetében jóval a megengedett alatt marad a selej tszint.

Az április 28-án átnyújtandó kitüntetés alapja? Nem csupán a 106 százalékos kollektív termelési tervfelajánlás, s az egészen pontosan

112,2 százalékos teljesítés. Nem véletlen, hogy mindegyikük, a szakma, illetve hat brigádtag- juk a könnyűipar kiváló dolgozója. Ügy érzik, a magas el-