Pest Megyi Hírlap, 1978. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-22 / 94. szám

1978. ÁPRILIS 22., SZOMBAT I, ! Előre az 1978. évi népgazdasági terv sikeres megvalósításáért! (Az’MSZfttP Központi BfzoUsásának május A hétköznapokon csak a munka van. Teljesül-e a terv, megtette-e mindenki az erejéből telhetőt a termelés, az üzem ügyé­ért. A munkapadok mellett, a gépek irá­nyítófülkéiben, a közös gazdaságok föld­jein, az irodákban és a hivatalokban, a hétköznapokon nem gondolnak minderre az emberek. Időnként azonban számvetés készül, s ilyenkor összeadunk, kivonunk, megállapítjuk, ki tette le a legtöbbet kö­zös' képzeletbeli asztalunkra. Mint közöl­tük, az MSZMP Központi Bizottsága zász­lókat, illetve okleveleket adományozott a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére kibontakozott munkaverseny-mozgalom legjobbjainak. Az országban 104 szocialista brigádnak jubileumi oklevelet adományozott. E ki­tüntetettek sorából hét Pest megyei közös­ség érdemelte ki az elismerést, mellyel az ágazat kiváló brigádja cím és pénzjuta­lom jár együtt. Riportjainkban ma négy kitüntetett brigád életéről, munkájáról számolunk be Pest megyéből. Ók azok, a PEMÜ-ből Honnan veszik az erőt? Ha nem lenne más beírva róluk a nagy könyvbe, csak az, hogy milyen nagyszerűen látják el a munkakörüket: ha csak annyit tudnánk róluk, hogy tizenhárom éve folyama­tosan jutnak feljebb és egyre feljebb a brigádranglétrán, egészen a négyszeres kiváló címig; hogy évente — kétszá­zalékos anyagmegtakarítással — két és fél tonna pvc-granu- látumot adnak a vállalatuk­nak; ha nem tudnánk semmi egyebet, akkor is azt kellene mondani a PEMÜ Béke szocia­lista brigádjáról: ez aatán — a brigád! Jmc-" r ■ ■ De ennél jóval többet lehet elmondani róluk, ök azok, akik minden fórumon felszó­lalnak, a hangjuk éles, ha igazságtalanságot, rendelle­nességet tapasztalnak, és ők azok, akik nem kímélik az erejüket, akik tanulnak, poli­tikai és munkavédelmi vetél­kedőkön dobogós helyezéseket érnek el, akik újítanak és balesetmentesen dolgoznak, akik könyvet terjesztenek és újságot árulnak, és nem utolsó sorban: akik társadalmi fela­datokat vállalnak. Valameny- nyien méghozzá: pártban és tanácsban, szakszervezetben és Vöröskeresztben, vállalati döntőbizottságban es a népi ellenőrzésben, s mind e teen­dőiket is nagyszerűen látják el. És ők azok is, akik minden­kinek segíteni akarnak, aki se­gítségre szorul. Hol öregeket, hol sokgyerekes családot, hol kórházat, hol óvodát patronál­nak; akik másokat pénzzel, ruhaneművel, élelmiszerrel, munkával támogatnak. Elég, ha csak három akció­jukkal ismerkedünk meg rész­letesebben. Meglepően hangzik: a bri­gád takarít a kórházban. Hogy kerülnek oda? A vezetőjük, Pál József né mondja: — Nem csak a mi brigádunk, beszerveztük, a többieket is. Ügy kezdődött, hogy másiél éve hallottuk a tévében:, a János kórház bajban van. Olyan nagy a takarítónőhiány, hogy nem tudnak rendesen gyógyítani. — Többen is láttuk a mű­sort — veszi át a szót Bergen■ di Károlyné. — Másnap be­jöttünk dolgozni, kérdezget­tük: te is láttad? Te is? Meg­egyeztünk, hogy elmegyünk oda takarítani. Évente egy­szer, más brigádok is ugyan­úgy. Ott dolgozunk, ahova be­osztanak bennünket. Most az orr-, fül. és gégeosztályon vol­tunk, de legjobban szeretjük a szülészetet. Hogy miért? Egy­szerű a magyarázat: mind­nyájan anyák vagyunk, sőt a legtöbben már nagymamák. Brigádunk egyetlen férfitagja is apa. — Mit szóltak ehhez a kór­házban? okozott, hogy nem tudta a bér­jegyzéket aláírni. Mondtam né­ki: ide figyelj Marikám. Meg­tanítunk rá, hogy kell leírni a nevedet, amikor van egy kis időd, ülj le és gyakorold. Ezt megtanulta, aztán az isko­lát kezdtük emlegetni. Addig beszéltünk neki, amíg ráállt, megkezdte az első osztályt a férjével együtt. Amikor otthon maradt, már a hatodikat vé­gezte, a férfi most megy a nyolcadikba. Mondják is: mi­lyen, jó, hogy már tudnak a gyerekeknek segíteni... Dolgoznak a munkahelyű- köH;,*; ellátják' a családjukat, s még mi mindent csinálnak ezen kívül! Hogy mindehhez honnan veszik az erőt? A tör­ténetekben rejlő többlet elis­merése a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­gának Jubileumi Oklevele, amelyet huszonhatodikén, a vállalati munkásgyűlésen ad­nak át a PEMÜ Béke szocia­lista brigádjának. Hatos Erzsébet — Igyekeztünk szépen, ren­desen csinálni, mire az egyik beteg azt mondja: Jaj, nem kell azt olyan lelkiismeretesen! Mondtuk, hogy mi úgy dolgo­zunk. Nem mesélhetünk el min­dent egy ilyen régi brigrdról, de lássunk még két történetet. A legújabb: — Az idén láttuk a tévében a tanyai öregekről szóló ri­portot — mesélik az asszonyok. — Utána a felhívást is: aki tud, segítsen az öregeken. Mi felhívtuk a többi vállalati bri- ‘gádóí is, azóta-pSszesetV.'b^f- száz ór,a, társadalmi munkát végeztünk az üzemben, a bé­rünket felajánlottuk az öre­geknek. A másik történet régebbi keletű, de jellemző a brigád­ra. Szabó Kálmánná meséli: — Dolgozott itt egy írástu­datlan cigányházaspar A férfi most is itt van, az asszonynak otthon kellett maradni a gye­rekekkel. Amikor jött a fize­tésért, nekem mindig gondot Pestvidéki Gépgyár, hibakeresők Nem kérdik, mennyiért A motor zúgásáról megis­merik a gépek hibáit. Elég egy gyors pillantást vetniük a masinákra, s máris tudják, melyik a sérült, az elhasznált szerkezet. A Pestvidéki Gép­gyár Béke szocialista brigád­jának tagjai valamennyien hibafelvevők, hibakeresők. »» »» »» »» »» »» »» »» »» »» »»>»» »» »>> »» »» »» »» »» Dobó Katicáék a Vád Kötöttből Tízek asszonycsapata ismerésben része volt társa­dalmi és kulturális vállalá­saiknak, eredményeiknek. An­nak például, hogy hoszú ideje patronálják a fóti gyermekvá­ros egy húsztagú óvodás cso­portját, s hogy a vöröskeresz­tes szervezettel együttműköd­ve támogatják a vállalat egyik egyedül élő, hetvenesztendcs nyugdíjasát, Vámos Rózsát. Az értékelésbe beszámíthatott az üzemi Ki tud többet a Szov­jetunióról? —r vetélkedőn elért második, vagy a Textilipari Dolgozók Szakszervezete által kiírt, Hogyan dolgozik, tanul, él? című pályázaton kiharcolt, vállalaton belüli első helye­zésük. Ez utóbbin országos si­kerük is volt: megkapták a szakszervezet dicsérő okleve­lét. Többen közülük fontos társadalmi funkciót vállaltak: vezetőjük, Orosz Károlyné pél­dául az MSZMP Vác városi bi­zottságának megbecsült tagja. Mindannyian családosok. Jól jön tehát a sikerekkel természetesen együttjáró ma­gasabb jövedelem, a gyakori pénzjutalom ... Gyermekeik kilenc-tizennyolc évesek. Mo­solyogva mondják: ők maguk lassan nagymamakorba kerül­nek. Miközben ifjanti hévvel dől. goznak, eleget téve vállalá­saiknak társadalmi megbízatá­saiknak. Hegyi Iván Túl könnyű munkájuk lenne azonban, ha csak ránézéssel lelnének rá a hibás berende­zésekre. Sokszor apró dara­bokra szedik a gépeket, hogy az elkopott alkatrészekre rá­bukkanjanak. Régi munkáskollektíva a Béke szocialista brigád, közel két évtizede, 1959-ben alakult. Az akkori idők munkájára így emlékezik az első brigád­vezető, Merész István: — Ipari tanulókból, fiata­lokból formálódott közössé­günk. Akkoriban még nagyon a kezdet kezdetén tartott a brigádmozgalom. Valameny- nyiünket fűtött a lelkese­dés, hogy a munkánkkal bizo­nyítsunk. Sikerült is, 1960- ban rászolgáltunk a szocia­lista brigád címre. Aztán az első esztendőt kö­vető dolgos évek során több­ször megkapták a brigádmoz­galom kitüntetéseinek kü­lönböző fokozatait, 1975-ben a vállalat, 1976-ban a Ma­gyar Népköztársaság kiváló brigádja kitüntetést nyerték el. Most, hogy a gyári szak- szervezeti bizottság tanács­kozótermében arra kerestük közösen a választ, mi teszi őket különbbé az üzem más kollektíváitól, Vas Elek bri- gádvezető-helyettes így véle­kedett: — Valamennyien tudjuk, mi függ a munkánktól. Javí­tóüzem lévén, ha nem időben és megfelelően állapítjuk meg a hibákat, a többiek, a szere­lők munkáját hátráltatjuk. Azt hiszem, a brigádban dol­gozók szemlélete a meghatá­rozó, mert amikor bent kell maradniuk délutánonként, nem kérdik: miért és hogy mennyi jár érte... A mondottakat a Béke bri­gádot is irányító Jeles Ká­roly, a szerelőüzem vezetője egészíti ki: — Egy példát említenék. A gépek tisztítására nem ta­lálunk mosónőket, senki sem jelentkezik e munkára. Is­merve gondjainkat, a brigád tizenhárom tagja vállalta, hogy munkaidő után rend­szeresen elvégzik e munkát. A brigádban mindenkinek megbecsült, jó szakmája van, mégis leérettségiztek, elvé­gezték a marxista középisko­lát, hárman tanulnak a mar­xista—leninista esti egyete­men. Mert többet akarnak tudni a világ dolgairól, mert úgy érzik, a mai munkások műveltségéhez mindez hozzá­tartozik. A munka után sem szűnllé meg a brigád közös élete. Szocialista szerződést kötöttek az Országos Rehabilitációs In­tézet egyik egészségügyi bri­gádjával. Segítenek megolda­ni a többségükben fiatal mozgássérülteknek a problé­máit. Tolókocsikat, egész­ségügyi berendezéseket javí­tanak meg társadalmi mun­kában. — Brigádtagjaink bekap-' csolódtak a gyári élet alakí­tásába is — mondja még Vas Elek. — Hat kommunista te­vékenykedik nálunk, az egyi­kük az üzemi pártvezetőség tagja. Többen dolgoznak az alapszervezetben pártcsoport- bizalmiként, egy képviselőnk pedig a gyári igazgatói ta­nácsban vesz részt az üzemi élet irányításában. A Béke szocialista brigád tagjai a lapokból, az üzemi vezetőktől értesültek a na­pokban arról, hogy elnyerték az MSZMP KB jubileumi ok­levelét — Az elismerés vaíameny- nyiünket arra kötelez — egé­szíti ki a mondottakat Mérész István —, hogy a korábbinál még többet vállaljunk, hiszen az üzemben a többi figyel ránk. Virág Ferenc á 1 I Brigádok az élvonalban Texelekiro, Béke Gyarapodó ismeretek, jó munka Ügy látszik, a szobapálma és a dísznövények már meg­szokták a folyékony műgyan­ta cseppet sem kellemes sza­gát. Üdén zöldellnek az elekt­romechanikai műhely nagyter­mében. A körkörös forgósza­lag mellett ülnek a Texelekt- ro Szövetkezet háromszoros kiváló Béke szocialista bri­gádjának tagjai, illetve egy részük, akik építenek. Ez pe­dig nem áll másból, minthogy a nyomtatott panellapokra a parányi jelzések mellé még parányibb ellenállásokat, kon­denzátorokat illesszenek. Má­sok a kész lemezkéket rögzítik a már említett műgyantával, ismét mások a szomszédos te­remben ellenőrzik az elektro­mos szerelvényeket... A bri­gádot kereken két tucat asz- szony és három férfi alkotja. Valamennyien nagyon büsz­kék a kitüntetésre, amelynek a hírét Derigner Vince üzem­vezető közölte először velük. — Hogy mi a brigád jellem­zője? — tűnődik Bánkuti Sán- dorné művezető, egyszersmind brigádvezető. — Valameny- nyien fiatalok vagyunk, az át­lagéletkor nem éri el a har­mincat. így aztán sok közöt­tünk a kisgyermekét nevelő szülő, jóval több „gyerekünk van”, mint ahányan vagyunk. Ezekből indokoltan gyakoriak a hiányzások, ám a termelés­ben még nem volt fennakadás. A Béke brigád létszáma mind­össze három százaléka a szö­vetkezetének, ugyanakkor az általuk termelt érték a szövet­kezet össztermelésének 7 száza­léka s ami nem csekélység, évek óla nem kifogásolta sen­ki munkájukat, pedig eléggé kényes partnereknek szállíta­nak különböző tv-egyságeket és rövidített nevén figyelőegy­ségeket, az Orionnak és a Te­lefongyárnak. Rokonszenves szerénységgel említik, hogy a minőségi munkának, s így a jubileumi munkaversenyben nyújtott teljesítménynek is részesei a bedolgozók, akik a munkaigényes kis alkatrésze­ket szállítják. A szalag nem tűri a hosszas beszélgetést. Kovács Mihály- nénak egy perc alatt 14 alkat­részt kell helyére ültetni. Ek­kor felvillan a zöld fény és el­gurul keze alól a panel, ö és a szomszédja, Nagy Ferenc- né — 25 évesen, három kisis­kolás anyja — mondják el, hogy, amikor tíz éve tíz tag­gal a brigád megalakult, a még csak egyetlen cél vezérel­te az asszonyokat, hogy kere­setükkel besegítsenek a család megélhetésébe. Világos, hogy ez ma is fontos, de hogy meny­nyire tágult a látókörük, bizo­nyíték rá, hogy a közben hu- szonnégytagúra nőtt brigád fiataljai közül tizenheten sze­reztek képzettséget az érdi szakmunkásképző iskola kihe­lyezett tagozatán. Ennek meg­felelően emelkedett keresetük, amely átlagban havonta 2500 —3000 forint között alakul. — Jó pénz, de még jobb — említik —, hogy kisgyermekeik elhelyezésével nincs sok gond­juk. A szövetkezet patronálja a nagyközség gyermekintéz­ményeit, cserébe soron kívül fogadják dolgozóik gyerme­keit. Persze erős túlzás lenne azt állítani, hogy ők nem ismerik a gondokat, a munkában, ott­hon. Meglehetősen egyhangú munkájukat csak óránként öt percre szakítják meg egy kis mozgással. Van akinek még rendezetlen a lakáskörülmé­nye, van aki adósságot tör­leszt, van aki messzebb lakik és a faluközpontból cipeli ha­za a vásárol ni valót. Csak olyan nincs közöttük, aki munka­helyet akarna változtatni, el­hagyni készülne ezt a közössé­get. Többségük sokéves törzs- gárdatag, mások tervezik, hogy azzá váljanak. Komáromi Magda Váratlanul érte őkét a ma­gas kitüntetés. Pedig az évek során hozzászokhattak a sike­rekhez: az elismerések lép­csőit végijárva, elnyerték a bronz-, az ezüst-, majd az aranykoszorús, később — két­szer is — a vállalat kiváló bri. gádja címet. S mcst érkeztek el közös pályafutásuk eddigi csúcsára: a jubileumi munka­versenyben nyújtott kiemelke. dő teljesítményükért az MSZMP Központi Bizottsága a Váci Kötöttárugyár Dobó Ka­tica szocialista brigádjának is jubileumi oklevelet adomá­nyozott. Tizenöt éve dolgoznak együtt: tízen vannak varró­nők. Munkájukat — nem té­vedés — a szabad idő jegyében végzik. Elsősorban tréninggar­nitúrákat, bikiniket, azaz: sza­badidőruhákat gyártanak, de készítenek blúzokat, női pan­tallókat és férfiingeket is. S hogy milyen színvonalon? Ter­mékeiket — melyek egy ré­szén ott díszeleg a Kiváló Áruk Fórumának emblémája — a hazai piacokon kívül a Szovjetunióban és Hollandiá­ban is ismerik és keresik. Nem egyforma a munkájuk: a ruházati cikkek összeállítá­sának más-más fázisa jut egy- egy brigádtagra. Amíg például egy fürdőruha elnyeri végleges formáját, öt különböző műve­leti szakaszon megy keresztül. A legelső munkafolyamat az összevarrás. Ezt követi a gu­mizás, majd a pántvarrás, a beszegés — szakmai nevén: a fedőzés — s végül a kikészítés. A különféle részmunkálatok más-más varrást technikát igényelnek, a sokrétű feladat ellátását azonban megkönnyí­tik a speciális, Rimoldi és Tex- tima márkájú, korszerű varró­gépek. Szükség is van erre, mert a brigádtagok gyakran helyet változtatnak: ha észre­veszik, hogy valahol elmara­dás mutatkozik, erőiket nyom­ban a hátrányban levő mun­kákra csoportosítják. Nem mindig szívesen — inkább kényszerűségből, hiszen a kéz csak nehezen szokik hozzá egy másfajta művelethez. Az egyes termékeket pedig hibátlanul kell előállítani. Az ellenőrzés szigorú, s ha nem találja meg­felelőnek a kész darabokat, az a brigád számára ismétlődő munkát, s ezzel együtt jelen­tős időbeli kiesést jelent. Eb­ből következik: Dobó Katicáék esetében jóval a megengedett alatt marad a selej tszint. Az április 28-án átnyújtan­dó kitüntetés alapja? Nem csupán a 106 százalékos kol­lektív termelési tervfelaján­lás, s az egészen pontosan 112,2 százalékos teljesítés. Nem véletlen, hogy mindegyikük, a szakma, illetve hat brigádtag- juk a könnyűipar kiváló dol­gozója. Ügy érzik, a magas el-

Next

/
Thumbnails
Contents