Pest Megyi Hírlap, 1978. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-20 / 92. szám

1978. ÁPRILIS 20., CSÜTÖRTÖK a Kivágták a fákat V árallyai Béla tápiászent- mártoni olvasónk arról tudó­sított bennünket, hogy közsé­gükben szomorú látványt nyúj­tanak a fa és virág nélküli utcák. A Kossuth Lajos utcá­ban például tavaly útépítés miatt vágták ki a fákat, még­hozzá úgy, hogy a törzseket a föld felett 25 centiméterre el­fűrészelték. Most tehát tuskók éktelenkeunek végig a főútvo­nalon. A többi utca is sivár látványt nyújt. A község lakóinak figyel­mébe ajánljuk a következő le­velet, amelyet Pomázról kap­tunk. Tudósítónk, Balogh Gyu­la máshol is hasznosítható kezdeményezésről számol be. Megtudjuk az írásból, hogyan lehet társadalmi összefogással széppé varázsolni közvetlen környezetünket. Ahogy Pomázon csinálják Szokatlan kép fogadta az elmúlt napokban azokat, akik Pomázon jártak. Üton-útfélen ásóval, lapáttal felszerelt em­bereket lehetett látni, néhá­ny uknál kapa és öntözőkanna is volt. A község lakói fásítot- ták lakóhelyüket. Ezer fa már kisebb erdőnek felel meg. Ennyi facsemetét ajándékozott a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság Pomáz la­kóinak. Találunk köztük kő­rist, juhart, szivarfát, vad- gesztenyét, fenyőt, még orgo­nabokrot is. Boross István ta- . nácselnök a saját kertjéből sok arany eső Vél gyarapította a készletet. A tanács felhívására sokan jelentkeztek: fiatalok és öre­gek, nyugdíjasok és szocialista brigádok, hogy részt vegyenek a faültetésben. A tanács dol­gozói pedig szabad szombat­jukat ajánlották fel a község fásítására. Serény munka folyt a tanácselnöki szobában is. Hatalmas térképen jelölték meg azokat a helyeket, ahová a fák, bokrok kerülnek. Dr. Bódi Imre igazgatási csoportvezető adta át a növé­nyeket az igénylőknek, majd Búzás Lajos mutatta meg az ültetés helyét Dobai Lajos nyugdíjas pedig szakmai ta­nácsokat adott, amellett, hogy maga is részt vett szerszámai­val az ültetésben. Az elülte­tett növények gondozását, ápolását a lakók mellett az úttörők vállalták. Most már fenyők állnak a HÉV-állomás előtti parkban, tiszafák a Mártírok útján és sorfa szegélyezi a temetőhöz vezető utat. Fiatal fákat lát­hatunk azokon a helyeken is, ahol csak évtizedekkel ezelőtt volt zöldellő lomb. Pomáz lakói így tették szeb­bé közvetlen környezetüket. Balogh Gyula Pomáz Teadélután A budaörsi Jókai Mór Mű­velődési Házban a Szakmakö­zi Bizottság és a nyugdíjas­klub vezetősége nemrégiben jól sikerült, hangulatos tea­délutánt rendezett. Az összejö­vetelre még a fővárosból is jöttek. Az ízletes harapni- és inni­való elkészítésében a klub, a művelődési ház és az iskola lelkes társadalmi munkásai segítettek. A vidám hangula­tot Balogh Balázs népművész citerajátéka biztosította. Vele együtt énekelt a mintegy hat­van nyugdíjas. Sokan közülük még táncra is perdültek. Em­lítést érdemel égy új kezde­ményezés: a Ki mit tud játék. A jelenlevők őszinte tetszését, Az első lépés Lapunk 1978. március 16-1 számában megjelent, Nehéz lottózni című Írásunkban felvetettekre Boros László, a Pest megyei Mészöv Takarékszövetkezet titkárságának főelőadója válaszolt. A Kemence és Berneceba- ráti községekben működő ta­karékszövetkezeti kirendelt­ségek jelenleg még a Drégely- palánk és Vidéke Takarék- szövetkezethez tartoznak, melynek központja Nógrád megyéhez tartozik. A Nógrád megyei szelvénybeváltó helyek viszont más körzeti nyere­ményegységekkel rendelkez­nek. Ezért történhetett meg, hogy a Kemencén vásárolt lottószelvényt Pest megyé­ben működő egyéb pénzinté­zeti nyereménybeváltó helyek nem tudták beváltani. Ezt a furcsa állapotot szeretné megszüntetni a Pest megyei Válaszol az illetékes Lapunk 1978. mároius 23-i számában Utazás bosszúsággal címmel megírtuk, hogy az au­tóbuszvezetők gyakran nem a viteldíj összegének megfelelő jegyet adnak az utasoknak. Dr. Pártay Tivadartól, a Volán 20. számú Vállalat forgalmi fő­osztályvezetőjétől írásunkra a következő választ kaptuk. Vállalatunk ellenőrzési ősz. tályát értesítettük a cikk tar­talmáról és felkértük a terüle­ten közlekedő járatok többszö­ri ellenőrzésére. Kérjük a cikk íróját és egyben az utazóközönséget is, hogy menetjegyváltásnál követeljék meg a visszajáró összeg teljes mértékű visszaadását. A ka­pott menetjegyen pedig azon­nal ellenőrizzék a feltüntetett viteldíj összegét. Konkrét be­jelentéssel segítsenek leleplez­ni a munkájukat szabálytala­nul végző gépkocsivezetőket. A Pest megyei Hírlap 1978. március 7-i számában megje­lent Kérés a Volánhoz című írásunkra az a’ábbi tájékozta­tást kaptuk ugyancsak dr. Pár­tay Tivadar f-"osztályvezetőtől. A nagykátai forgalmat rend­tapsát érdemelte ki Varga Fe­renc klubtagunk, aki Buda­pesti séta című tréfás mo­nológját adta elő. Régi jó barátok, munkatár­sak és egymást tisztelő klub­társak családias jellegű össze­jövetele volt ez a teadélután, amely néhány órás kikap­csolódást jelentett. Lénárt József Budaörs Az „eltérített" vonat Április 11-én a 13 óra 50 perckor a Rákospalota-Űjpest- ről induló vonat — aminek Örbottyán a végállomása — hét perc késéssel indult. Né­hány pillanat múlva az uta­sok megdöbbenve tapasztal­ták, hogy a vonat nem a fóti vágányon halad, hanem Vác felé, a fővonalon robog. Meg sem állt Vácig. A hírt, hogy miért megy más vonalon, a kalauztól tudták meg Rá­kospalota és Főt között, az alagi major megálló környé­kén ugyanis síntörés volt. Vitte tehát a vonat az uta­sokat, jórészt a kétségbeesett fótiakat, veresegyházialkat Vá­cig majd Vácrátóton keresz­tül megállás nélkül Örbottyá- nig, a végállomásig. Innen azután mindenhol megállt, hogy letegyen mindenkit lakó­helyén, Veresegyházon, Fóton és a többi közbeeső állomáson. Azt, hogy síntörés történt, az emberek tudomásul vették, azt viszont annál kevésbé, hogy Rákospalota-Üjpest állo­más hangszórói némák ma­radtak, az utasokat bizonyta­lanságban hagyták. A több száz Fótra igyekezőtői pedig elvették azt a lehetőséget, hogy leszálljanak és autó­busszal fél óra alatt hazaérje­nek. Fazekas Mátyás Veresegyház Csőtörések Cegléden Az elmúlt napokban gyak­ran csengett szerkesztőségünk telefonja. Ceglédi olvasóink panaszkodtak arról, hogy a vá­rosban mostanában gyakran előfordul, hogy előzetes értesí­tés nélkül elzárják a vizet. Hogy ez milyen kellemetlen­ségekkel jár, ezt mindannyian tudjuk. Arra kértek tehát ben. nünket, hogy nézzünk utána, mi a gyakori vízkimaradás oka. A Pest megyei Víz- és Csa­tornamű Vállalat műszaki ve­zetőjétől, Balogh Bertalantól kértünk felvilágosítást. El­mondta, hogy hétfőn délután építés közben eltörött a város vízellátását biztosító főnyomó­vezeték. A csőtörés következ­tében egy óra alatt kiürült a víztorony. A hiba javítását azonnal megkezdték, éjjel egy orakor fejezték be. Egy nap­pal később azonban a vezeték egy másik helyen törött el, ezért ismét el kellett a vizet zárni. Megtudtuk azt is, hogy Ceg­léd vízellátását egy három­száz és egy négyszáz millimé­teres vezeték biztosítja. Ez utóbbi azonban már lefekteté­se óta hibás, javításán a Köz­mű- és Mélyépítő Vállalat sze­relői dolgoznak. Így most egyetlen fővezetéken keresz­tül jut el a víz a ceglédi víz­toronyba. Ez a vezeték azonban a város legláposabb területén halad keresztül, és az évek so­rán egyre jobban süllyed. A fokozott terhelés következté­ben gyakrabban fordul elő csőtörés. A vállalat vezetői in­tézkedtek, hogy a négyszáz milliméteres vezeték a lehető leggyorsabban elkészüljön, ami biztosítja majd a zavartalan vízellátást. Kézbesítő nélkül Tökölön, az év eleje óta, a Fő utca, József Attila utca, Mester utca és Pesti út által határolt körzetnek nincs pos­szerveknek, így szövetségünk­nek is az a kezdeményezése, hogy & Pest megye területén működő kemence-bernece- baráti takarékszövetkezeti üzletegységet csatolják át a megyénkben csaknem húsz éve működő Nagymaros és Vidéke Takarékszövetkezet­hez. Az elgondolás egyetértő állásfoglalásra talált: a nagy­marosi takarékszövetkezet tagsága az idén tartott rész- közgyűlésén egyhangúlag e két közeli község ide csatolá­sa mellett döntött. Ilyen ha­tározat szükséges és célszerű lenne a nógrádi takarékszö­vetkezettől is. szeresen figyelemmel kísérjük és igyekszünk az igényeket le­hetőségeink szerint kielégíte­ni. Az idén a von^l forgalmá­nak javítására a következő in­tézkedéseket tettük. Február hatodikától a Tápióbicskéről 11 óra 50-kor induló járatunk­ban két kocsit közlekedtetünk. Február 13-tól pedig Nagyká- táról 22 óra 50-kor új járat in­dul a várakozás csökkentésé­re. Május 28-tól — menet­rendváltozáskor — Tápió- szentmártonból a 7 óra 30-kor induló jáfatban is két kocsit közlekedtetünk. A zsúfoltság végleges felszá­molására a jelenlegi autóbu. szók helyett — amennyiben az illetékes hatóságok ehhez hoz­zájárulnak — csuklós gépko­csik beállítását tervezzük. Levél a békéről T/ özeledik a béke- és -*-*■ barátsági hónap, a május. A nemzetközi bé­kemozgalom, a népek béke­vágya : világosan érzékel­teti az emberiség távlatai­nak reális lehetőségeit. Döntő fontosságú viszo­nyunk a valóságnoz. Meg kell értenünk a béke és biztonság Európára, az egész ' emberiségre kiható történelmi folyamatát, en­nek a jövőt befolyásoló sze­repét, hogy ne tartsuk il­lúziónak a távlatok rende­zettebb alakulását. Termé­szetesen a fejlődés felgyor­suló szakaszaiban mind a múltban, mind a jelenben élesen támadták és támad­ják a reakciós uralkodó osztályok a változásokra tö­rekvőket. Az imperialisták neutronbomba-terve, készü­lődésük a harmadik világ­háborúra és más hasonló tapasztalatok mind az em­beriség, mind népünk szá­mos felnőttjéből és fiataljá­ból váltanak ki ellenérzést, ellenállást. Ez azonban még nem a jövő történel­mi érzékelése. Az emberiség fejlődésé­nek felgyorsulása száza­dunkban indult el: 1917- ben. Felfokozódott 1945-tel. S még gyorsulóbb előrelé­pő történelmi szakasz in­dult 1975-ben: a helsinki béke- és biztonsági konfe­rencia záróokmányának létrejöttével, majd a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 60 éves évforduló­jának világméretű megün­neplésével- 1977-ben. Konkrétan érzékelhetjük tehát jelenünk haladó fej­lődési irányának egyre szé­lese ő távlatait. A végcél a béke és biztonság, az or­szághatárok tiszteletben tartása, a fasizmus és ma­radványainak teljes felszá­molása, a fegyvergyártás helyett a termelőeszközök fejlesztése, a szocialista etika és humanitás, a nem­zeti patriotizmus és az in­ternacionalizmus egységes gondolatának térnyerése a földkerekségen. Kétségtelen, hogy szá­mos felszabadult gyarmati nép, s a ma még elnyomott, éhező százmilliók Marx, Engels, Lenin eszméiből merítik az ösztönzést fel- emelkedésükért folytatott harcukhoz. S történelmi tény az is, hogy az emberiség és né­pünk tudatvilágában egyre határozottabban megmutat­kozik a jelen-múlt-jövő törvényszerű összefüggésé­nek érzékelése, s ebben a béke és biztonság fontossá­gának felismerése is. Amiként 60 évvel ezelőtt s a további évtizedekben is számosán érzékelték távlati jövőjükként mai jelenünk történelmi szakaszát, ugyanúgy teljes objektivi­tással kell érzékelniük mai fiataljainknak és felnőtt­jeinknek is a jövő perspek­tíváit. Az emberiség holnapjá­nak humánusabb tényei ugyanis a múltban már ki­csiráztak, jelenünkben már bokrosodnak s ki fognak virágosodni, s termést fog­nak hozni a távlati jövőben az emberiség javára. Id. Csorna Gyula nyug. kollégiumi igazgató A legtöbb gondot az előfi­zetett napi és hetilapok jelen­tik, mert a lakók hosszú időn keresztül egyáltalán nem kap­ták meg újságjukat. Késó-j az a gyakorlat alakult ki, hogy a napi levél- és pénzküldemé­nyekkel együtt hozzák el a postáról az újságot, na lett vol­na. Az történt ugyanis, hogy azok, akik nem fizettek elő, de előbb értek a postára, meg­vették és elhozták a lapokat a régi olvasók elől. Február óta pedig egyáltalán nem lehet előfizetni. Bundies Péter Tököl Olvasónk panaszával a Bu­dapest vidéki Postaigazgató­ságon Neer József főosztály- vezetőhöz fordultunk. Elmond­ta, hogy ismerik a tököllek gondját, eddig azonban a köz­ségből nem akadt Jelentkező a hosszú idő óta beteg kézbe­sítő helyettesítésére. Azt az ígéretet kaptuk, hogy Nagy- kátáról, vagy Érdről fognak a legrövidebb időn belül kézbe­sítőt küldeni Tökölre. Irodalmi óra a könyvtárban A Költészet Napja alkalmá­ból a PENOMAH ceglédi üze­mének szakszervezeti bízottá sága és a körzeti könyvtár könyvvásárral egybekötött irodalmi műsort szervezett. Vendégünk Szersén Gyula színművész volt, aki a „Szállj fel te súlyos szárnyú képzelet'’ című műsorát adta elő. A részt­vevők ízelítőt kaptak Petőfi Sándor, József Attila, és a fel- szabadulás után alkotó ma­gyar költők művészetéből, va­lamint a költészet feladatáról a múltban és a jelenben, örömmel hallottuk Radnóti Miklós ritkán előadott élet­rajzi vonatkozású verseit is. Magyar Mátyás Cegléd Szerkesztői üzenetek K. I. Gödöllő: Köszönjük a di^ csérő sorokat, és örülünk, hogy rovatunkat mindig érdeklődéssel várják és olvassák. V. M. Albertirsa: Gratulálunk az ABC-áruház vezetőjének és igyekszünk minél előbb hírt adni az új kezdeményezésről. N. G. Nagykőrös: Levele sajnos, későn érkezett. A vitát — mint mai lapunkban olvashatja —, le­zártuk. Írására levélben válaszo-, lünk. Nemzedékeket gyógyított tai kézbesítője. Az itt élő csa­ládok tagjainak nap, mint nap be kell menniük a postára. Ké­nyelmetlen és kellemetlen dol­gok történtek az áldatlan helyzet miatt. Tápiószecsö középületein fekete zászló jelezte az elmúlt napokban a szomorú hírt: el­hunyt dr. Moldoványi László nyugalmazott járási főorvos, a település köztiszteletben álló hajdani körzeti orvosa. Nagy­kátai járásbeli nagyközségben a gyerekek és a felnőttek egy­aránt csak Laci bácsinak szó­lították: nemzedékeket gyó­gyított. A Vöröskereszt helyi szer­vezete rendkívül eredménye­sen működött irányítása alatt, s nem kis szerepej/olt abban, hogy megszűnt a községben a csecsemőhalandóság. A Haza­fias Népfront nagyközségi bi­zottságának egy ciklusban el­nöke volt, s a községfejleszté­si bizottságban betöltött szere­pe is több évtizedes fáradha­tatlan és áldozatos közéleti tevékenységéről tanúskodik. Korábban hosszú évekig szor­galmazta, hogy Tápiószecsö egészséges ivóvizet kapjon. A falu lakói tudják: abban, hogy ma már mindez megvalósult, nagy szerepe volt dr. Moldo­ványi Lászlónak. S amikor összeállítottuk a Damjanich Művelődési Ház elmúlt három évtizedének krónikáját, a do­kumentumok egyértelműen bi­zonyították; körzeti orvosunk minden erejével arra töreke­dett, hogy az intézmény gyor­san tető alá kerülhessen. A búcsú mindig nehéz: hi­hetetlen, hogy nem lehet már közöttünk. Most is emlékszem arra a tavalyi januári estére, amikor a nagyközség vezetői­vel emlékestet rendeztünk a művelődési házban tiszteleté­re, ugyanis fél évszázaddal korábban érkezett Tápiósze- csőre. Az emlékest megszer­vezésének tervéről meghatód­va értesült, az ünnepség előtt mindennap bejött a művelődési házba, s friss eseményekkel egészítette ki addigi életútját, mondván: az éjjel ez is eszembe jutott... Az est egyébként valameny- nyiünk számára felejthetet­len volt. A Páva-klub zsúfo­lásig megtelt tisztelőivel. Or­vosi hivatásáról, közéleti tevé­kenységéről élvezetesen, szí­nesen mesélt. Tápiószecsőn midenki tudta, hogy a gyógyí­tást, a közösségért munkálko­dást hivatásának tekintette. Ofella Sándor Tápiószecsö Család és Iskola A vita tanulságai Február 16-i számunkban közöltük Bodor Tibor Örkényi olvasónk levelét, amelyben fel­vetette azt a kérdést: mi az oka annak, hogy „ha az isko­lákba értekezletre hívják a szülőket, nagyon kevesen jön­nek el.” Olvasónk kérdése ak­kor lényegében megválaszolat­lan maradt. Utaltunk azonban a szerkesztőségünkbe érkezett hasonló problémákat érintő le­velekre azzal, hogy várjuk ol­vasóink további véleményét. Az eltelt két hónap során, szinte minden Postabontás ol­dalunkon • közöltünk leveleket a kérdéssel kapcsolatban. Nemcsak szülők fogtak tollat, hanem pedagógusok, egyetemi hallgatók és társadalmi szer­vek tisztségviselői is hallatták szavukat a vitában, amelynek fő témája valóban a család és az iskola sokágú kapcsolata volt. Egyértelműen világossá vált, hogy a jó kapcsolat alap­vetően fontos a gyerek szem­pontjából; nemcsak a tanul­mányi éveire és eredményei­re — hanem a későbbi életé­re. pályájára is kihatással van. Neveljünk együtt — ez a kívánság csengett ki számos szülő és pedagógus leveléből. Jó javaslatok születtek, jó kez­deményezésekről számoltak be a vita résztvevői; ezek mind elősegíthetik azt, hogy a csa­lád—iskola, a szülő—pedagó­gus kapcsolat útjában levő akadályokat megszüntessük. De felvetődött a „tanítsunk együtt” gondolata is. A váci Árpád úti iskolában például a „szülők parlamentje” kereté­ben szerveztek tanfolyamot az újfajta matematikaoktatás­ról; kétszáznál több szülő vett részt ezeken a hasznos előadá­sokon. De Nagykőrösről és Pécelről is érkeztek híradások a szülők akadémiájáról, ahol a családi életre nevelés kérdé­seiről tartottak előadásokat. Számos olyan kezdeménye­zésről is szó volt a kéthónapos vita során, amely a szülők szá­mára valóban, a szó szoros ér­telmében is megnyitja az isko­la kapuit. Diósdról írták pél­dául: „A mi iskolánkban az évnyitón az igazgató azt mond­ta a szülőknek: Kérem önöket igyekezzenek jobban megis­merni az iskolát, a mai köve­telményeket és gondokat is. Ezért bárki, bármikor bejöhet órát látogatni a gyermekéhez. Iskolánk nyílt iskola...” A vita további összefoglalá­sa helyett mi is ezzel zárjuk sorainkat: reméljük, hogy a Család és iskola rovatcím alatt közölt írások hozzájárultak ahhoz, hogy megyénk iskolái­nak kapui még nyitottabbak lesznek, és talán ahhoz is, hogy az iskolából jövő gondok és gondolatok előtt a szülői há­zak kapui is megnyíltak. Ezért hát köszönjük olva-' sóink leveleit. Bízunk benne, jó ügyet szolgáltunk. í

Next

/
Thumbnails
Contents