Pest Megyi Hírlap, 1978. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-19 / 91. szám

#™>rr 4jftr f xJmum 1978. ÁPRILIS 19., SZERDA KIÁLLÍTÖTERMEKBEN Gazdag, sokszínű termés Aki ezen a héten megláto­gatja a Műcsarnok kiállítá­sait — változatos anyaggal ismerkedhet meg a festészet, a fotó- és iparművészet tárgy köréből. A képző- és iparművészet műfajai gazdag változatban vonulnak fel a fővárosi bemu tatókon, s a hazai értékek mellett oerzsa, török, afgán elképzeléseket is JelezneK. Az iskola jubileuma A képző- és iparművészeti szakközépiskola kétszáz esz­tendős. Több száz tanára, ok­tatója nevelte a szakma iránti tisztelet jegyében a festők, szobrászok, grafikusok, bőr­művesek, művészi bútorkészí­tők, fotóillusztrátorok, alkal­mazott grafikusok, kerámiku- sok, textil- és játékplasztiku- sok százait, ezreit. Gazdag do­kumentációval és művek, ta­nulmányok egész sorával most e fontos közintézmény eddig végzett tevékenységét és távlatait láthatjuk. Nincs kevesebbről szó, mint arról, hogy mesteremberek művészi tárgyformálással a tér és idő minden részletét széppé neme­sítsék. Ennék a szerves folya­matnak nyitánya a tegnap, teljessége a jövő, gazdája a Képző- és Iparművészeti Szak- középiskola, mely napjaink­ban egyre több tehetséget gondoz a rajztudás és a szak­mai tisztesség jegyében. Az intézet volt tanárai között több nagymarosi, szentendrei alkotót tart számon az emlé­kezet, s a képek sorában meg- illetődéssel fedezhetjük fel Molnár József tápióbicskei vízimalmát, melynek formai tisztessége jól példázza a mű­vészeket inditó, műveket ala­pozó országos műhely általá­nos karakterét, a megtett két­száz év eredményeit. Román György régi és új képei Román György profi bok­szoló volt, járt Sanghájban — író lett és festő. Egyéniség. Nem a kuriózumra, hanem az értékre érdemes figyelnünk. Tárlata éppen egyéni szemlé­letmódja miatt marad emlé­kezetes. Senkire nem hasonlít tatárjárása, kínai utcája, ifjú­kori élményeket rögzítő ólom­katonái. Talán valamennyi műve közül leginkább figye­lemre méltó patkánylátomá­sa, mely körülfonja a megro­gyott házakat, s a múlt apo- teózisává növekszik. Nosztal­gia és erő árad képedből, melynek örömkeltő és nyo­masztó, terheit egyaránt elvi­seli. Ács Irén fotói A műfaj keretein belül ké­szít remek riportokat Ács Irén, s a valóság olyan réte­gelt tárja fel, melyre csak a fotó alkalmas. Nem kalando­zik; figyel, s ha egy új téma pillanata felvillan; rácsap. Ezzel a figyelő gyorsasággal ragadta meg Déry Tibor, Hu- nya István portréját, az üzbég lakoma önfeledt bőségét, a kaukázusi harangot és a vajú­dás hősi óráit. Mácsai István két évtizede Mit kell róla tudnunk ha­marjában? Azt, hogy 1922-ben született Budapesten, s a pesti gangok, házbelsők, dunai lát­képek remek megfigyelője. Továbbá azt, hogy Munkácsy- díjas, s kimagasló a rajztu­dása. Hozzátehetjük, hogy sok­szor dolgozik Nagymaroson, utcáinak bensőségét, szekerei­nek ácsorgását módszeres ala­possággal tárja fel. A pontos­ság megszállottja, ebben erede­ti tehetség. Ha jobban odafi­gyelünk, akkor festményei egy Antonioni színvonalú film ál­lóképeinek tűnhetnek — ren­delkeznek ezzel a sűrített ko­molysággal. Líráját elrejti a rajz és a mért színek tárgyi­lagosságában —, ez festésze­tünk Mácsai-fejezete. örül­nünk kell annak, hogy ilyen képesség is lendíti képterem­tő energiáit, hiszen a polifó­nia újabb és újabb árnyaló- dásával képzőművészetünk teljesedik. Természetesen a „Duna-parti Vénuszt”, Deve- cseri Gábor arcmását, a lép­csőn sétáló oroszlánt, a nép­viseletbe öltözött nőt, vadvi­rágjait nem viszonyíthatjuk semmi máshoz, mint önmagá­hoz. Mindez nem jelenti azt, hogy ez a tudás és szemlé­let nem tökéletesíthető. Töké­letesítendő — vallja művek­kel maga Mácsai István is, hi­szen a zöld mezőbe helyezett autóroncs éppen gondolatisá­gának kritikai hangvételével keresi az ember távlatait a festészet eszközeivel. Ipari formák és szőnyegek Karmazsin László a design, az ipari fonna kiváló képvi­selője. Az Iparművészeti Mú­zeumban rendezett kiállítás is bizonyítja, minden idegszálá­val arra törekszik, hogy a tárgyformálás segítségével emberi környezetünket is ala­kítsa. Hogyan? Ügy, hogy ki­elégít minden műszaki és esztétikai követelményt, egy­szerre gyakorlatias és ízléses minden írógépe, hajómodellje, tv-készüléke. Ezzel ér el nem­zetközi rangot, ezzel ad mér­téket a magyar design továb­bi térnyeréséhez eszmélésünk- ben, hiszen minél harmoniku­sabb otthonunk és munkahe­lyünk tárgyi környezete, an­nál alkotóbb lehet közérze­tünk. E rejtett cél irányítja küzdelmét, melyből a logikus vonalvezetés, a lendületes képzelet diadalmaskodik, olyan belső arányérzékkel, amiben már inkább a miliőt látjuk, nem a tárgyat. A múzeum másik tárlatán az elő-ázsiai szőnyegek más korból, más céllal ugyancsak a tökéletesség nyelvén üzen­nek egy külön világról, mely­ből csak a szépség, a szőnye­gek tárgyi valósága maradt fenn, az életérzés átalakult. A szemlélő arra gondol, hogy a színek ragyogásával és mér­tékével készült szőnyegek mennyi munkát és örömet je­lentettek azon asszonyok szá­mára, akik háttérbe szorultak a mohamedán életvitel követ­kezményeként. A művészet jelentett, jelenthetett egyet­len kárpótlást az élet hiá­nyaiért. Teliinger István grafikái Papp Lajos általában a grafikát és Teliinger István rézkarcait külön is „az egy­mástól egymáshoz vezető utak törvényének” nevezi. E mun­káik rászolgálnak e megállapí­tásra, mert a Helikon Galériá­ban bemutatott Petőfi- és Ady-illusztrációk, a ' Dózsa, Kafka, Déry változatok a megfontoltság és találékony­ság erejére vallanak. Mo­dern Arcimboldiként növénye­ket és állatokat sűrít az arc­ban a fantázia hiteles és jel­képes áradásában. Teliinger István teljesítménye önérté­kein túl a mai magyar grafi­ka általános előrehaladását igazolja; művekkel. Urbán György festményei Tájékozódása során találta meg a maga festői útját Ur­bán György. Ezt tükrözik a Kulturális Kapcsolatok Intéze­te kiállítótermében látható alkotásai. Ez ötvözött irány, melyben a látványnak és a rejtvénynek is szerep jut, olyan mértékben, melyet tár­sadalmunk általános tudatál­lapota előír. Ez szabályozza képvezetését, mely így és ezért áttöri a vizuális beszéd ma­gánjellegét és közüggyé válik, különösen a Két csillagban — legújabb és legjobb alkotásá­ban. Losonci Miklós Minden évben aranyérem TIZENHÁROM ÉV AZ ÉNEKKAR ÉLÉN A túrái általános iskola ze­netermét a preklasszikusokat, modern zeneszerzőket ábrá­zoló arcképsorozat, életrajzi szemelvények teszik hangula­tosabbá, stílszerűbbé. A ké­peknek és a szövegnek ko­moly funkciójuk van; a gye­rekek mindennap maguk előtt látják a zenetörténet legfon­tosabb szakaszainak kiemel­kedő képviselőit. Újszerű, fur­csa szemléltető eszközök ta­lálhatók az asztalokon, a fala­kon, a szekrényekben. Kira­kós játékok, amelyekben a zenetörténet megfelelő kor­szakaihoz meg kell találni a megfelelő komponistát. Fekete László, a túrái általános is­kola ének- és zenetanára több kitüntetést kapott saját- készítésű szemléltető eszkö­zeiért. Csak a kiskórus — Tizenhárom éve vagyok a zeneiskola tanára, közben átvettem a munkaközösség ve­zetését is — meséli Fekete László. — A diákok között nagyon sok tehetséges, jó­hallású gyerekkel találkoz­tam már ennyi év alatt. Az énekkar tagjainak száma meg­haladja a százat, az általá­nos iskolások három nemze­déke áll dobogóra együtt a hangversenyeinken. Rádióban, televízióban, a Zeneakadémi­án nagyon sokat énekeltünk, jutalomként, mivel az Ének­lő Ifjúság sorozatban eredmé­nyesen szerepeltünk. A leg­utóbbi aszódi kulturális se­regszemlén, bár kisdobos-ka- marakórusunk arany foko­zatot kapott, üröm vegyült az örömbe. Kellemetlen megle­petésként, szinte az utolsó percben tudtuk meg, hogy csak a kiskórus szerepelhet, a több mint 100 tagú ének­kar csak kétévenként, a nagy­kórusok fesztiválján léphet föl. Csodálkoztam, hiszen ma­napság annyit beszélünk tö­megtánc- és énekkarmozgal­makról. Klasszikusok és népdalok Közben megérkezünk Feke­te László lakására. Mindenütt régi és új hangszerek, szem­léltető eszközök, kották, ki­vágott cikkek hevernek, sok régi és új sikerről tanúskod­nak. A falakon montázsok ké­peslapokból, gyerekrajzokból, kottákból: egyszerre ízléses lakásdíszek és emlékeztetők a kórus különböző kirándu­lásaira, sikeres vendégfellé­péseire. Fekete László koráb­bi állomáshelyén, Tiszafüre­den is az amatőr kórusmoz­galom, »lövészet lelkes és ér­tő támogatója volt. Tiszafü­reden amatőr színészekkel megrendezte Kodály Zoltán Háry Jánosát, Kacsóh Pong­rác János vitézét, Erőss Já­nos Mézeskalácsjátékát. A díszleteket is maga tervezte. — Örömmel jöttem Túrá­ra, tudtam, hogy folklór­szempontból szinte kimeríthe­tetlenül gazdag ez a terület — folytatja a beszélgetést. A mai énekkar preklasszikus, mo­dern, romantikus dalokon' kí­vül elsősorban Túra környéki népdalokat ad elő: Kék szi- várvány, Ez a kislány tejjel mosdik, nem vízzel, Nincsen kedvem babám, mert elvitte a fecske, Szegfűre szokott a harmat, Édesanyám de sokat kért a jóra — ezeket a dalo­kat mind a községben, a Gál* ga mentén gyűjtötték össze. De van egy saját Együtt, egy­másért című úttörőjátékunk. Megtanultuk már a kisdobo­sokkal is Kodály Esti dal, Karai—Bárdos Bikaviadal cí­mű énekes darabjait. Balázs Antal zeneszerző Barátság és testvériség című játéka a ku­bai VIT-re készült, de Túrán, az úttörőegyüttessel lesz az ős­bemutatója. Itthon és külföldön Visszasietünk az iskolába. A próbateremben már gyülekez­nek a gyerekek. Itt is illuszt­rációk, képek díszítik a falat. A trófeák arról tanúskodnak, hogy 13 év óta mindig arany­diplomát szerzett Fekete Lász­ló együttese. Az egyik cseh­szlovákiai és túrái képekből álló montázsfalrész pontos má­sa megvan a csehszlovákiai nyékvárkonyi általános isko­la zenetermének falán is. Ta­valyelőtt ők voltak itt, tavaly a turaiak látogatták meg test­vériskolájukat. A gyerekeken túrái népviselet, piros szok­nya, kék-fehér, csipkés blúz. Az említett népdalokat ének­lik, majd Vecchi-, Picha-, Bach-, Mozart-kórusműveket is próbálnak. — Nagyon szívesen dolgo­zom együtt ezekkel a gyere­kekkel — mondja a próba szünetében Fekete László —, a fellépésektől függetlenül, hétszer voltam már velük kül­földi kiránduláson, Romániá­ban, Bulgáriában, Csehszlo­vákiában. A közös élmények j még jobban összekapcsolják " őket. A Túra környéki nép­dalok szeretete révén szokják meg a magyar folklór tiszte­letét, a hagyományok ápo­lását, s egyáltalán, a muzsik kát. Pósa Zoltán Az értelmiség ma MILYEN napjaink értel­misége? Honná jött, miként látja el munkáját, milyen he­lyet foglal el szocialista tár­sadalmunkban? Ezekre az izgató kérdésekre próbálnak válaszolni a kutatók, a szoció- lógusok, Az értelmiség fogal­mának tisztázását, sajátossá­gainak, társadalmi helyének, szerepének sokoldalú, árnyalt elemzését a párt és a kormány a középtávú tudományos ku­tatási tervben is feladatul je­lölte meg. Szükségessé teszi ezt a tudományos technikai forradalom is, amely növeli az értelmiség szerepét a gazdasá. gi-társadalmi életben. Ennek megfelelően növekszik szám­arányuk is az össznépességen belül. Itt lehet dolgozni, alkotni MŰTEREMLÁTOGATAS KASS JÁNOSNÁL BUDAKESZIN Sima, fehér vaskerítés, egyszerű, szép, mégis meghökkentően modern épület Illik a környezethez, illik a házigazdá­hoz. Kass János, kétszeres Munkácsy- dijas, grafikus, érdemes művész mű­termében festékek, gépek, szerszámok, könyvek, folyóiratok, régi és készülő művek, kiállításról éppen visszaérkezett munkák és még ki tudja mi minden bi­zarr összképe tárul a belépő szeme elé. — Budakeszi fekvése gyönyörűi — mondja beszélgetésünkkor. — Azonkívül talán egyedüli a főváros közelségében, ahol nincs leromlott környezet. A vá­rostól egy közbeiktatott erdősáv és a Jánoshegy erdeje választja el, szűri meg a levegőt. Nem véletlenül vannak itt a szanatóriumok; rendkívül egészséges a klímája. Aki Budapestről 10—15 perc alatt kijön — az autóbusz is körülbelül ennyi idő alatt teszi meg az utat— azon­nal teljesen más környezetben találja magát, mégis szoros kapcsolatban a vá­ros kultúrájával. Ez látszik is a mozgá­sán, naponta gomba módra szaporodnak itt az épületek. Nagyon szép a környe­zet, nincs a felfokozott zaj, közlekedés, tolongás. Csönd van, itt lehet dolgozni, alkotni. — A napokban fejeződött be kiállítása a Fészek Klubban. Most min dolgozik? — A kiállításon rézből készült dom- bornyomat sorozatom szerepelt, mint­egy 40—50 kisplasztika. A téma zenei, úgy fogalmaznám kisplasztika zenében. Következő r .unkám és talán legnagyobb jelentőségű tennivalóm, ellentétben a kisplasztikákkal, egy 22 méter magas betonelem .térplasztika. Megláttam a Betonipari Művek budafoki telepén a kirakott betonelemeket, s elkezdtem ve­lük kísérletezni, akárcsak a hangjegyek­kel a zeneszerző, és különböző térplasz­tikákat állítottam elő. Két évvel ezelőtt kiállítás is volt belőlük Budapesten, a Dorottya utcában. Annak eredménye­ként jön most létre ez a hatalmas tér­plasztika. Ez az első eset, amikor egy ipa­ri tárgy átlényegül műalkotássá. Ilyen, műszakilag feldolgozott tárgy önmagá­ban is műalkotás, de itt más értelmezést kap és más értelmi lényeget hordoz majd. — Hol állítják fel? — Az M7-es út metszőpontján, a szé­kesfehérvári kereszteződésnél, a Buda­pest—Balaton autópálya felezőpontján. Ha úgy vesszük ez is zenei motívum, hiszen az M7-es autópálya szelíden ka­nyarog, ez akkor az ellenpontja lesz. Vagy mondjuk az út vízszintesen hidak­kal keresztezett, ez meg függőleges elem, felkiáltójel. Figyelmezteti az autósokat; míg a rómaiak ezer lépésenként kilo­méterköveket helyeztek el, addig itt ma egy autós egy 100—120 kilométeres utat egy óra alatt abszolvál. Jelzi, hogy vagy le kell térni Székesfehérvár felé, vagy még egyszer ennyi kilométert futva újabb lendülettel tovább szaladva el le­het jutni Pestre, vagy a Balatonhoz. Mindez beleillik a képbe, amelyet Kass Jánosról tudunk, hogy igen sok irányban kísérletezik. Azonkívül, hogy graíikus, festőművész, számos rokonterület is fog­lalkoztatja: az irodalmi művek illusztrá­lásától az önálló fotó- és könyvművésze­ti albumokig, de kotta-illusztrátorként is igen rangos helyet foglal el képző- művészetünkben. Ezért is mindig visz- szatér beszélgetésünkben a zene. Melyek azok a zenei ihletésű munkák, amelyek most foglalkoztatják? — Mostanában kért fel a Zenemű­kiadó Kurtág György négykötetes Játé­kok című művének könyvművészi munkáira. Ez a sorozat önmagában is igen jelentős vállalkozás, a zeneszerző a magyar zenei életben, de nemzetközi­leg is közismert nagy művész. — Bartók Mikrokozmosza óta talán ez a legnagyobb olyan irányú munka, amely arra hivatott, hogy megfogalmaz­za a mai kor „mikrokozmoszát”. — En is így tudom, és örömmel, büsz­keséggel vállaltam el, hogy gondozom a kiadványt. Nem könyvművész! feladat­ként közeledem hozzá, hanem a zenei tartalom alázatos szolgájaként. Ügy próbálom formába önteni, hogy a szer­ző és a majdan használó muzsikusok egyértelműnek érezzék, szeressék a ki­fejezett tartalommal együtt. — A körülöttünk lévő művekből, meg­jelent könyvekből mi az, amiről még szívesen beszélne? Mikor láthatjuk majd új kiállításán a már Budakeszin ké­szült munkáit is? — Karácsonykor jelent meg a Móra Kiadónál az azóta fájdalmas űrt maga után hagyott Nagy László verseskötete. Ezt még dedikálta nekem, erre a kö­tetre szeretném felhívni a figyelmet. Készülök egy nagy gyűjteményes kiál­lításra, ami talán jövőre megvalósul. Ezt az életmű bemutatást innen, a buda­keszi műteremből fogom előkészíteni. Pintér Emőke Csak egy példa; a felszaba­dulás előtti utolsó népszámlá­lás időjén áz egyetémet, fő­iskolát végzettek száma mind­össze százezer volt, 1975 ele­jén már több mint 380 ezer értelmiségi dolgozott hazánk, ban. Ismert, hogy e réteg rendkívül heterogén, ezért sze­repük megértését azzal köny- nyítik a kutatók, hogy külön vizsgálják az orvosok, jogá­szok, mérnökök, pedagógusok és egyéb értelmiségiek helyze­tét. A több éves kutatómunka eredményeit tette most hoz­záférhetővé a Kossuth Könyv- kiadó legújabb'kiadványa: az Értelmiségiek, diplomások, szellemi munkások című kö­tet. A SZERKESZTŐ, Huszár Titjor egyben az első ta­nulmány szerzője is. Értel­miségtörténet — értelmiség­szociológia című munkájában történetileg vizsgálja az ér­telmiség kialakulását, s ennek az újkori jelenségnek az előz­ményeit általában, majd fog­lalkozik a magyar értelmiség történeti fejlődésének néhány sajátosságával. Megrajzolja a századforduló úri értelmisé­gének arculatát, a polgári ra­dikálisok törekvéseit. Ismer­teti a Horthy-rendszer „elit­képzési” rendszerét és a fel- szabadulást követő mély sod­rású forradalmi változások ha­tását az értelmiség összetéte­lére. A harminc év alatt elért tartalmi fejlődést értékelve megállapítja, hogy bár a magyar társadalom még nem vált a „kiművelt emberfők” sokaságává, mégis egész tör­ténelme folyamán egyszer sem tett ilyen határozott lépéseket ebbe az irányba. Az értelmi­ség jövőjével foglalkozva azt hangsúlyozza, hogy a fejlett szocialista társadalom építésé­nek időszakában alkotó mun­kájuk még inkább kiteljesed­het. A RÉTÉG társadalmi mo­bilitásának történeti alakulásá­ról Andorlca Rudolf tanulmá­nyát olvashatjuk a kötetben, A felszabadulás előtti és utá­ni népszámlálási adatokat fel­használva állapítja meg, hogy az 1960-as évek első felében két és félszer akkora volt a munkásszármazásúak és más­félszer akkora a parasztszár- mazásúak aránya a vezető- és éi ífttngi§ggi rétegben, mint a felszabadulás előtt. Ez azért következhetett bé, mert meg- gjorsult a gazdasági és társa­dalmi fejlődés, és a társadal­mi változások lebontották a mobilitás útjában álló gáta­kat. A kötet további tanulmányai képet adnak a mai magyar ér­telmiség különböző csoport­jairól,. s megvilágítják az il­lető munkaterületek eredmé­nyeit, problémáit. Az orvos- társadalom belső tagoltságá­nak mélyebb összefüggéseit kutatta és dolgozta fel Bánla­ki Pál, Kérész Gyuláné és Solymosi Zsuzsanna. Elemzé­seikből kitűnik, hogy elsősor­ban a közvetlen gyógyító or­vos munkájának van nagy megbecsülése, kevésbé azok­nak, akik az egészség védel­mében, a megelőzésben vesz­nek részt. PEDAGÓGUSOK című ta­nulmányában Ferge Zsuzsa és Háber Judit a tények ismerte­tésével rámutat: a kétségtele­nül meglévő eredmények mel­lett, a pedagógiai munka bizo­nyos tartalékaira és azokra a gátakra, amelyek az egész pe­dagógiai tevékenység továb­bi javítását nehezítik. Révész András, a mérnöki munka helyével és szerepével foglalkozik a társadalmi mun­kamegosztásban. Módszere némileg eltér a kötet többi írásától (nem tárgyalja az életkor, nem, származás, jö­vedelem szerinti összetételt), inkább a mérnöki munka jel­legével és társadalmi szerepé­vel foglalkozik, a tárgykör funkcionális oldalát elemzi. Öttagú szerzői kollektíva munkája az Adalékok a jo- gászság szakmai mobilitásához. Kovács I. Gábor, az értelmisé­gi keresetek változását dol­gozta fel az 1920—1975. közötti időszakban. Dr. iC specs Jó­zsef és dr. Kiinger An itas pe­dig a felsőfokú végze tségűet demográfiai adatait vizsgálta. A SZOCIOLÓGIÁI felmé­réseken és gazdag tényanya­gon alapuló tanulmányok a mai értelmiség különböző csoportjairól adnak képet, el­méleti, ideológiai elemzései pe­dig hozzájárulnak a2 értelmi­ség fogalmának tisztázásához, társadalmi és politikai szere­pének helyes me"értécéhez. Gáli Sándor i i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents