Pest Megyi Hírlap, 1978. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-18 / 90. szám

«f *ercr 1978. Április is., kedd Pest megyei Bemutató Színpad A TAPASZTALATCSERE LEHETŐSEGE A megyében működő szín­játszó csoportok és irodalmi együttesek bizonnyal nagy örömmel fogadják, hogy a Pest megyei Művelődési Központ létrehozta a Bemutató Színpa­dot. Vasárnap megtartották az el6ő előadásit, s ezután minden hónapban egy vasárnapra az amatőröké a szentendrei szín­házterem. Az már önmagában is hasznos, hogy az amatőr együttesek megyei szintű be­mutatkozási lehetőséget kap­nak, s az egyes csoportok meg. ismerhetik egymás munkáját. A látottak kamatoztatásához, azonban külön lehetőséget is biztosit a művelődési központ: 4 bemutatók előtt közös moz­gás- és beszédtechnikai gya­korlatokat tartanak, az előadás után pedig vitát rendeznek a bemutatkozó együttes produk­ciójáról. Már az első nap is egyértel­műen igazolta a Bemutató Színpad hasznosságát. Dél­előtt a Dunakeszi Radnóti Színpad pantomim elemekkel tarkított mozgástechnikai be­mutatóját láthatta a résztvevő tizennyolc amatőr csoport ren­dezője, illetve színjátszói. Ezt követően Antal Teréz, a me­gyei művelődési központ mű­vészeti főelőadója tájékozta­tót tartott az amatőr mozgalom soron következő eseményeiről. A Dunakeszi Radnóti Szín­pad délután mutatta be Ken Kesey: Száll a kakukk a fészké­re című regényéből készített drámát. A csaknem két és fél órás előadást vita követte, ame­lyen részt vett Fényes Márta, a Pécsi Nemzeti Színház ren­dezője, aki néhány hete a Pest megyei színjátszó bizottság ve. zetője. Meglehetősen sok észrevétel hangzott el az eredeti mű, sa­játos adaptálására vonatko­zóan. A dunakesziek előadása sokban eltér a Vígszínházban látható feldolgozástól: Uray György, amatőr rendező ínta színpadra a regényt. A vélemé­nyek többségéből kitűnt, hogy az epikus szerkezeteű darab lé­nyegében sok-sok etűdre, drá- mailag kevés feszültséget adó jelenetre bomlik. Szembetűnő volt — s ezt is sokan említették —, hogy az előadás második ré­sze sokkal kevésbé sikerült, mint az első. Erre kézenfekvő a ma­gyarázat: egyszerűen elfárad­tak a szereplők. A vélemények legélesebb ösz- szeütközését váltotta ki: Kell-e, s jogosult vállalkozás-e egész es­tét betöltő dráma bemutatása? Felelősséggel, kategorikus vá­laszt adni aligha lehet. S a vi* tázók nézete is megoszlott. Többek véleménye volt, hogy a dunakesziek vállalkozása meghaladta egy profi társulat lehetőségeit is. Persze elhang­zott: Amatőr szinten mérve elfogadható volt á produkció. Csakhogy nincs amatőr szint! Jó előadás van és kevésbé jó esetleg rossz. A vitában bírá­latot kapott a Radnóti Szín­pad, de kizárólag segítő szán. dékkal, a jobbítás igényével. Az eszmecsere végső tanul­sága az amatőr együt­tesek darabválasztásánál nem lehet figyelmen kívül hagyni az adott anyagi, technikai és képességbeli teherbírást. En­nek gondos mérlegelése a cso­portokat fenntartó intézmé­nyek népművelőinek és az amatőr rendezőknek a felejős- sége. Kriszt György Elhunyt dr. Reischl Antal Életének 62. évében váratla­nul elhúnyt dr. Reischl Antal, építészmérök egyetemi tanár, a Budapesti Műszaki Egyetem lakóépület tervezési tanszé­kének vezetője. A fővárosi tanács végrehajtó bizottságá­nak tagja, a Hazafias Népfront budapesti bizottságának alelnö- ke. Temetéséről később törté­nik intézkedés. A Budapesti Műszaki Egyetem, Budapest Főváros Tanácsa, és a Hazafias Népfront Budapesti Bizottsága. Végső búcsú Kúlmún Katától Hétfőn a Farkasréti temető­ben végső búcsút vettek Heve- syné Kálmán Kata Balázs Bé- la-díjas fotóművész, Érdemes művésztől. Hamvasztás utáni búcsúztatóján Tabák Lajos to. tóművész, a Magyar Fotómű­vészek Szövetsége nevében em­lékezett az elhunytra. A búcsú­szavak után hamvait mély részvét mellett helyezték vég­ső nyugalomra. Ma kísérlet — holnap iskola VISEGRÁD: IV. ORSZÁGOS KÖZMŰVELŐDÉSI Dl ÁKSZEMINÁRIUM Ezredfordulós szemlélet jel­lemzi a pedagógusjelöltek pénteken, Visegrádon meg­nyílt IV. országos közműve­lődési diákszemináriumát — adtuk hírül április 15-i, szom­bati számunkban. A három­napos tanácskozás vasárnap fejeződött be, s ahogy a ren­dezők nevében Kresz Fri­gyes, az Eötvös Lóránd Tu­dományegyetem közművelő­dési titkárságának vezetője mondotta: sikerrel zárult. A vita tárgya Ha a mai magyar pedagó­giát. közművelődést tekint­jük, számos kísérlettel talál­kozhatunk. Például a sza­badon választható tantárgyak rendszerével, a továbbtanu­lásra és a munkára egyaránt felkészítő iskolákkal, a bo­nyolult tantárgyrendszer ész- szerűsítésével, a sokoldalú ön­képző szemléletre neveléssel kapcsolatban. át. Az ecsedi szövetkezeti népi együttes ezer forintot kapott. Vadasi Tibor, a néphadsereg központi művészegyüttesének koreográfusa, a zsűri elnöke a következőképpen értékelte a fesztivált: — Pest megye egyik legjobb hagyományőrző együttese, a galgamácsai együttes Vankóné Dudás Juli vezetésével lebtlin- cselően adta elő a galgamácsai tavaszi népszokásokat. Rom­latlan, tiszta, játékos előadást láthattunk. A hosszúhetényiek (tavaly is az első helyen végez, tek) pontosan, egységesen szerkesztett műsort készítettek. Az öltözetük is eredeti szépsé­gében gyönyörködtette a kö­zönséget. A vendéglátó, a ve­resegyházi népi együttes is ki­tett magáért. A helyben gyűj­tött, néptáncelemekből, nép­dalokból összeállított műsoruk reprezentatív volt. De ugyan­ilyen dicséretet kaphatna a többi csoport is, hiszen mind­annyian az élő, eleven népha­gyományt képviselik. Ferenczi Annamária Haitárterületek is vannak szép számmal. Nem egy eu­rópai országban — hazánk­ban is — kísérletek folynak olyan épületek tervezésére, amelyek egyszerre felelnek meg az oktatás, a nevelés, a művelődés és a sportolás kö­vetelményeinek. Ezek az úgy­nevezett nevelési központok. Köztudott az is, hogy a ré­gi oktatáscentrikus iskola­szemlélet helyett egyre több szó esik a nevelőiskoláról, amelyben az ismeretek rend­szere nem fétis többé: rend­szeres munkával, a minden­napi életre, a szakmára való gyakorlatias felkészüléssel párosul. Mint példának okáért a szentlőrinci iskolában. Oktatás-közművelődés: ne is tagadjuk — rokonfogal­mak. A jövő pedagógusainak, a ma óvónő-, tanító-, tanár­képzés dákjainak s az egye­temistáknak tehát fel kell készülniük arra, hogy a kor­szerű módszereket — melyek a kettőt összekötik — min­dennapi gyakorlatra váltsák, ha majd a katedrán állnak. Leletmentő tábor Az imént említett témák­ról, s az esztétikai, irodal­mi nevelésről, egyetemi elő­adók tartottak ismertetőket, vitáikat a visegrádi diáksze­mináriumon, ahol természete­sen napjaink közművelődé­si és oktatási fonákságairól is szó esett. így Sándor György szerzői estjén, melynek a cí­me Lyukas óra volt, vagy Rózsa János Csatatér című filmjének vetítése után. Élénk vita követte Lukács Sándornak, az ELTE Radnó­ti Miklós gyakorló iskolája és gimnáziuma igazgatójának beszámolóját Is: arról volt szó, hogy a szabadonválasz- tott tantárgyak oktatása — bár több fáradsággal,, EWd-. dal jár, mint a mai kötele­ző tárgyak rendszere — ha­tékonyabbá teszi nemcsak az oktató munkáját, hanem a diá­koknak majdani élethivatá­sukra való felkészülését is. Végül gyakorlatiasabb ered­ményt is hozott ez a szemi­nárium: a résztvevők vállal­ták, hogy régészeti leletmen­tő tábort szerveznek a nagy­marosi vízlépcsőrendszer el­árasztás alá kerülő terüle­tein, s mielőtt a felduzzasz­tott folyó elöntené ezt a föld­darabot, ők maguk kutatják át régészeti emlékek után. Két vélemény Pest megyét az Esztergomi Tanítóképző Főiskola zsám- béki tagozatának két elsőéves hallgatója, Somogyvári Má­ria és Varjú Erzsébet kép­viselte a szemináriumon. Ar­ról kérdeztük őket: miben látják majd hasznát a most szerzett ismereteknek. Somogyvári Mária: — Nagy a vita manapság arról, hogy mit tanítsunk az esztétikai nevelés keretében. Azt-e, ami művészileg értékes, vagy in­kább azt, amit teljes egészé­ben felfog a kisgyerek, kis­iskolás tudata is? Az itteni vitákból vontam le a tanul­ságot: a művészetileg érté­kes alkotás bemutatása alt­kor js hatékonyabb, ha csak részben, esetleg csak érzel­mileg ragadja meg a gyerme­ket. Varjú Erzsébet: — Én «lé­nyeget abban látom, hogy nyi­tottságra kell nevelni a fia­talokat. Arra, hogy belső igény legyen önmaguk továbbkép­zése, művelése. Ez a tanács­kozás pedig jó alkalom volt arra, hogy az ilyesfajta igé­nyesség bennünk, leendő pe­dagógusokban is felébred­jen... Vasvári G. Pál Kórushangverseny Dabason és Vácott Amatőrök megyei találkozója Kiemelkedően érdekes, szín­vonalas eseménynek számí­tott Dabas kulturális életében a IV. ^dabasi kórustalálkozó. Az amatőr énekkarok fesztivál­jának hagyományai tulajdon­képpen 1970-ben, Dabas fenn­állásának 200. évfordulóján keletkeztek. A jubileumi ün­nepségen Török Gyula kar­nagy, a dabasi Állami Zene­iskola vezetőjének javaslatá­ra az akkor szereplő kórusok­kal egyetértésben elhatároz­ták, hogy kétévenként talál­koznak a megye amatőr kó­rusai Dabason. Az első találkozó 1972-ben jött létre. A házigazda szere­pét azóta ma is a Táncsics Mihály Gimnázium és Posta- forgalmi Szakközépiskola ve­zetősége, tanárai és az ifjú zenebarátok töltik be. A da­basi járási hivatal pedig a kó­rusok rendelkezésére bocsá­totta a dísztermét. A mostani találkozón az amatőr kórusok repertoárjá­nak változatossága a műfaj nagyon sok lehetőségét meg­csillantotta A XIII. századi muzsikától, napjaink zené­jéig a zenetörténet szinte min­den periódusát képviselték az elhangzott kórusmüvek. Ka­mara, női, férfi vegyes ka­rok különböző korosztályok­ban általános iskolásoktól a nyugdíjasokig egyaránt szere­peltek. Monteverdi, Palestri­na, Bach, Clemens Non Papa, Balázs Árpád, Bartók, Fasang Árpád, Kodály Zoltán, Bárdos Lajos, Juhász Frigyes kompo­zícióiból és népdalfeldolgozá­saiból válogattak. A találko­zón szerepelt a Ceglédi Vas­utas Szakszervezet Kis István, a vecsési művelődési ház Va- lentsik István, a Dunakeszi Gimnázium Papp Károlyné, a dabasi Táncsics Mihály Gim­názium és Postaforgalmi Szakközépiskola vegyes kara, Török György karvezetésével. A megye női kórusait a nagykőrösi Arany János Gim­názium és Óvónőképző Szak- középiskola, a ráckevei járá­si pedagógusok Vox Pads kó­rusa képviselte Timkó Tamás és Timkó Tamásné, Csorbáné Fejérdi Zille karvezetésével képviselte. A kamaraműfaj­ban a vecsési 4. számú iskola, a nagykőrösi Arany János Gimnázium és óvónőképző Cantela kamarakórusa, a gombai általános iskola és a vecsési 4. számú általános is­kola kamaraegyüttese szere­pelt Valentsik István, Végh Tibor né, Somogyi Róza veze­tésével. Szerepelt a dunakeszi 3. számú általános iskola gyermekkara és a biatorbágyi férfikar Szakáll Lászlóné és Szakái Mátyás irányításával. Az amatőr és ifjúsági kóru­sok kiemelkedő színvonalas szereplése, közönségsikere re­mélhetőleg még több együttes részvételét fogja eredményez­ni a két év múlva — 1980- ban — sorra kerülő kórusta­lálkozón. A Vox Humana jubileumára A váci Vox Humana kórus idén ünnepli fennállásának 40. évfordulóját. 1938-ban ala­kult meg a nagynevű együt­tes, Makiári József Liszt-dijas karnagy 37 éve vezeti a sok díjjal, nemzetközi trófeával jutalmazott kórust. Az ő kar­vezetése alatt vált 1946-ban az eredetileg kisebb létszámú kamarakórus teljes énekkar­rá, amelyben jelenleg majd­nem 100-an énekelnek. A ju­bileum alkalmából a váci Állami Zeneiskola és a váci Madách Imre Művelődési Központ négy részből álló koncertsorozatot tervez, amelynek első része volt a vasárnap esti hangverseny, a váci Állami Zeneiskola nagy­termében. A Vox Humana megalaku­lásától kezdve a kórusmozga­lom egyik legszínvonalasabb képviselője. Azóta elnyerték a Kulturális Minisztériumtól az örökös „Kiváló együttes” cí­met. Vác városa a Pro Űrbe kitüntetéssel jutalmazta ki­emelkedő és egyenletes művé­szi teljesítményüket Két első díjat nyertek az arezzói nem­zetközi kórusversenyen, Auszt­riában, Olaszországban, Fran­ciaországban, az NDK-ban és az NSZK-ban, s a Szovjet­unióban vendégszerepeitek. A vasárnap esti hangver­senyre is a műfaji sokrétűség és az egységes megkomponált- ság ragyogó ötvözete volt jel­lemző. Elsőként Claudio Mon- I teverdi, a madrigálzene nagy­mesterének, az opera megte­remtőjének Arianna panasza (Lamento d’ Arianna) című operájából hangzott el egy négytételes madrigálciklus. Utána Zászkaliczky Tamás or­gonaművész játszotta el Bux­tehude Magnificat című orgo­naművét. Liszt Ferenc életének utolsó éveiben alkotta a Rosário (Rózsafüzér) című darabot, amely három tételből — há­rom Ave Mariából, s egy ba­ritonszólóból áll. Ez utóbbit Egri László operaénekes adta elő. Az együttes hűen adta vissza azokat a merőben új. szinte Bartókig előre mutató disszharmonikus stílusjegye­ket, amelyek Liszt utolsó mű­veit jellemzik. A műsor első részét két egyházi mű, Ko­dály 114-es Genfi, és Harmat Artúr 150. zsoltára zárta le. Az előbbi puritán szépsége, az utóbbi ünnepélyes pátosza maradéktalanul megvalósult a kitűnő előadásban. Szünet után a német barokk zene nagy egyénisége, Hein­rich Schütz Musikalische Exe- quien című nagyszabású rek­viemje, a műfaj első német nyelvű alkotása hangzott el Az első tétel hat szóló hang­ra és hatszólamú kórusra komponálódott. László Mar­git, Lugosi Melinda, Keönch Boldizsár, Egri László, Polgár László szólóéneklése össz­hangban volt a kórussal. A második tétel nyolcszólamú motetta zenei kíséret nélkül. A harmadik tétel ötszólamú nagykórus és egy kisebb lét­számú háromszólamú kórus válaszolgat egymásnak, telje­sen különböző zenei hangnem­ben. Közreműködött Zászka­liczky Tamás orgonán, Szabó Judit gordonkán, Sípos Lász­ló gordonon, Fazekas Lász­ló üstdobon, Ábrahám Balázs harsonán. A közönségsikert semmi sem bizonyítja jobban, a telt házon kívül, hogy az utolsó tételből többször is részletek megismétlését köve­telte a hallgatóság. Fosa Zoltán TV-FIGYELO Bikkfanyelv. Pironkodva fi­gyelhettük anyanyelvűnk egyik legjobb ismerőjének és legjobb használójának, Fi­scher Sándornak nyilatkoza­tát a Hét vasárnap esti műso­rában. Pironkodva, szégyen­kezve, hisz’ a magyar nyelv hete alkalmából ránkolvasta mindazt, amiben vétkesek va­gyunk: szótagok, sőt szavak elnyelésével, túlpörgetett fo­galmazással, az elkoptatott ki­fejezések továbbkoptatásával egyre jobban pusztítjuk azt a kincset, amely lehetővé teszi, hogy gondolatot váltsunk, eszmét cseréljünk: az anya­nyelvet. Leginkább a hivatalnoki bikkfanyelv mind szélesebb körű elterjedése aggasztja azokat, akik beszédkultúránk őrzésén fáradoznak. Ez a fű- részporízű, személytelen, íz és zamat nélküli szóhasználat és mondatszerkesztés, amelyben az ügyes-bajos dolgokat nem elintézik, hanem — lerende­zik, s amelyben nem az ab­lakot tisztítják, hanem a — profilt... A bikkfanyelv persze nem a járványok kórokozóinak út­ján terjed, hanem a gondolati tisztátalanság adja-veszi to­vább s tovább. Az a rossz szo­kás, hogy nem gondoljuk vé­gig mondandónkat, s mivel azt sem tudjuk, mit akarunk közölni, hát azokat a jelleg­telen nyelv-paneleket vesz- szük a szánkra, mintegy pót­lékként. Sajnos, e most emlegetett gondolati tisztátalanságot mind nehezebb irtani, mert — hallhattuk —, egyre kevésbé kényszerülünk arra. hogy a szabatos fogalmazást gyako­roljuk. Már a kisiskolások is az írásos feleltetéssel, a tesz­tek kiikszelésével adnak szá­mot ismereteikről, s ahogy nagyobbakká cseperednek, nemhogy fogyna, de nőttön nő a kitöltenivalók száma. Se­besen kaparjuk a papírt, ahe­lyett, hogy kerek mondatok­ban társalkodnánk. Recept erre az országosan fertőző népbetegségre? Első­sorban odahaza plántálhatjuk el a tisztán és szépen szólás igényét: minél többet vált­sunk szót — persze, javítva, ki-kiigazítva őket — gyerme­keinkkel. Másodsorban pedig óvakodjunk az efféle lerende- zős stílustól; ne vegyük át csak úgy az olyan szószörnye­ket, mint az ugyancsak emlí­tett profiltisztítás, mégha egy számunkra nem akárkinek számító potentáttól is halljuk unos-untalan. Egyszóval: igényesség a gondolkodásban, igényesség a megfogalmazásban, mert — Füst Milán szép szavaival — valóban anyáink nyelvét bíz­ták ránk a századok... Szeniágothay János, a Ma­gyar Tudományos Akadémia elnökét, a kiváló orvostudóst mutatta be vasárnap éjjel a televízió. Noha korábban su­gárzott ismeretterjesztő elő­adás-sorozatát figyelve, már tudomást szerezhettünk nem mindennapi fölkészültségéről, most mégis sokféle meglepe­téssel szolgált mind a tüdős, mind az ember. Egyebek kö­zött elmondta, hogy immár a hetedik orvosnemzedéket képviseli a családjában, s hogy — lévén nem valami fé­nyes jegyeket gyűjtő iskolás — egy tizenhat éves korában kapott mikroszkóp határozta meg életének alakulását. E lencserendszeren át kezdte fi­gyelni az emberi test szem­mel nem látható részleteit, s jutott el oda, hogy — Len- héssék Mihálynak, nagynevű tanárának tanítványaként — az idegpályák kutatójává le­gyen. Több fontos ráismerése között talán az a megfigyelé­se volt a legszámottevőbb, hogy az idegszövetek sejtjei akár egy méternyi hosszúak is lehetnek. Ma részben az ideghálózatok elméletével, részben a rákkutatással fog­lalkozik, s mint e veszedel­mes betegség szakértője, óv­ta a nézőket a sokféle mű­anyag és műtrágya használa­tától: e vegyi termékek nagy valószínűséggel kelthetnek az emberben rosszindulatú daga­natot. Az elméleti tudós te­hát még a legszemélyesebb vallomásában sem tagadta meg önmagát, mint ismeret- terjesztőt . .V. Akácz László Hagyományőrző együttesek ORSZÁGOS TALÁLKOZÓ VERESEGYHÁZON I sában megmutatkozott az a törekvés, hogy a mai ember számára minél élvezhetőbben állítsák színpadra. Hiszen a cél az, hogy ne vesszen homályba az a sok szép szokás, dal, ne felejtsük el a légi népvisele­teket, s ne csak az öregek em­lékezetében éljenek, hanem a fiatalok is megismerjék, él­vezzék. Az együttesek bemutatkozá­sa után a zsűri értékelte a tel­jesítményeket. Négyezer fo­rintos díjat o hosszúhetényi, o domaházi, és a galgamácsai népi együttes kapott. Három­ezer forintot a bági Muharey Elemér népi együttes, a zengő. várkonyi, a váraljai, á bogyisz­lói népi együttes és a komáro­mi Csokonai Mihály művelő­dési központ cigány együttese kapott. Kétezer forint juta­lomban, a püspökhatvani, a zsenid és a polgári népi együrt. tes részesültek, ezerötszáz fo­rintot a veresegyházi, a dédes. tapolcsányi a hartai és a rába- szentmiklósi együttesnek adták A Népművelési Intézet, a Pest megyei Tanács és a Ve­resegyházi Művelődési Köz­pont idén negyedszer rendezte meg a hagyományőrző népi együttesek országos találkozó­ját. * Ifjabb Dániel Kornél, a Pest megyei tanács művelődési osz­tályának művészeti főelőadó­ja elmondta: — A hagyományőrző népi együtteseket sokan összetévesz­tik a pávakörökkel. Pedig a kettő nem ugyanaz. A hagyo­mányőrző népi együttesek nem­csak énekelnek, hanem egy- egy szokást, történetet meg is elevenítenek, s ez egyike a leg­nehezebb feladatoknak. Az amatőr együtteseknek éppúgy keli érteni a tánchoz, a zené­hez, mint a mondanivaló szín­padképi megfogalmazásához. A 19 együttes idén rendkí­vül magas színvonalú műsor­ral jelentkezett. Az elmúlt egy év alatt számos régi hagyo­mányt kutattak fel, és gyűj­töttek össze, s ezek feldolgozá.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents