Pest Megyi Hírlap, 1978. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-16 / 89. szám

2 xÄMav 1978. ÁPRILIS 16., VASARNAP Igazságos békét Közel-Keleten! Az Országos Béketanács nyilatkozata Aggodalommal és felhábo­rodással tapasztaljuk, hogy az i izraeli agresszorok vonakod­'nak csapataikat Dél-Libanon­ból kivonni, sőt újabb provoká­cióra készülnek. Magatartá­suk lehetetlenné teszi, hogy az invázió elól elmenekült dél- •libanoniak százezrei visszatér­hessenek otthonaikba. Sajnálattal állapítjuk meg, jhogy az Amerikai Egyesült 'Államok kormányának és az arab reakciós erőknek a ma­gatartása bátorítja, a válság további elmélyítésére, újabb provokációk elkövetésére ösz­tönzi az agresszont. Szükségesnek és jogosnak tartjuk ezért a libanoni kor­mány és a palesztin felszabadí- tási szervezet fellépését, amelyben követelik az izraeli megszállás azonnali megszün­tetését és a libanoni szuvere­nitás helyreállításét. A dél-libanoni fejlemények ismételten azt bizonyítják, hogy a közel-keleti válság megoldá­sának az általános rendezése e térségben változatlanul kulcskérdése a palesztin arab nép nemzeti jogainak teljes helyreállítása, és az izraeli te­rületrablás következményei­nek felszámolása. A palesztin népnek elidegeníthetetlen joga küzdeni az izraeli agresszorok ellen, a nemzeti létért. A magyar nép köve­teli az ENSZ március 19-i határozatának végrehajtását, az izraeli csapatok gyors kivo­nását Dél-Libanonból és vala­mennyi megszállt arab terület­ről. Síkraszállunk a közel-ke­leti válság általános rendezé­séért, az izraeli agresszió kö­vetkezményeinek felszámolá­sáért, amely e térség és a vi­lág valamennyi népének óha­ja és érdeke. A magyar béke­mozgalom, az Országos Béke­tanács újólag együttérzéséről, teljes szolidaritásáról biztosít­ja az arab népeket, a palesztin arab népet, a palesztin felsza­badítást szervezetet, s a világ haladó közvéleményével együtt továbbra is kitartóan küzd azért, hogy létrejöjjön az igaz­ságos béke a Közel-Keleten. Terrorhullám Olaszországban Vasárnap egy hónapja an­nak, hogy álforradalmi terro­ristáit elrabolták Aldo Mórát és meggyilkolták kíséretének öt tagját. A terroristákat az­óta is keresik, közben Olasz­országban újabb terrorhul­lám söpört végig az elmúlt 48 órában. Rómában szombatra virra­dóra tucatnyi gépkocsit gyúj­tottak fel, benzinpalackot ha­jítottak egy kommunista akti­vista és egy másik baloldali szimpatizáns lakására. Ge­novában felgyújtották két kereszténydemokrata városi képviselő autóját. Salernó- ban ismeretlenek pisztoly- lyal többször lábon lőttek egy 20 éves fiatalembert. A livomói kikötőben dinamittal felrobbantottak egy halászha­jót. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT: „Aldo Moro fogoly kihallga­tása befejeződött, nincs két­ség bűnösségéről, ezért halálra ítéltük” — ezt tartalmazza a „Vörös brigádok” 6. számú közleménye, amelyet szombat ton három olasz városban, To­rinóban, Milánóban és Geno­vában terjesztettek a terroris­ták, eddig ismeretlen módon. Szakszervezeti világkongresszus Megnyitó előtt Prágában Prágában szombaton egész sor olyarr esemény történt, amely már a szakszervezeti világmozgalom e nagyjelentő­ségű tanácskozásához kapcso­lódott. Ülést tartott a Szakszerve­zeti Világszövetség két leg­főbb vezető testületé, a 22 tagú iroda és a több mint 70 tagú főtanács. Az iroda tag­jai megtárgyalták a kongresz- szus előkészülete időszakában végzett munkát, a vasárnapi megnyitó ülésén elhangzó fő­titkári beszámolót, foglalkoz­tak továbbá a tanácskozás napirendi és ügyrendi kérdé­seivel. A főtanács szintén át­tekintette a IX. világkong­resszussal összefüggő legfon­tosabb ügyeket. A főtanács és az iroda ülé­sén. a magyar szakszervezete­ket Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, a magyar kongresz- szusi küldöttség vezetője kép­viselte. Ugyancsak szombaton ün­nepélyesen felavatták a Szak- szervezeti Világszövetség új székházát, amely Prága egyik legszebb központi részén, a Vencel tér, a parlament és a nemzeti múzeum közvetlen közelében épült. Egyúttal elhelyezték az épü­let mellett a nemzetközi Má­jus 1. emlékmű alapkövét. BÜNTETÉS. Egy katonai bí­róság hat hónaptól egy évig terjedő börtönbüntetésre és testi fenyítésre ítélte Bhuttó, volt pakisztáni elnök Néppárt­jának négy aktivistáját. A vád ellenük: Bhutto halálos ítélete miatt tiltakozásul gyűlést szer­veztek. MAGYAR—GHÁNÁI KÖZÖS KÖZLEMÉNY Eredményes megbeszélések Púja Frigyes külügymi­niszter meghívására 1978. áp­rilis 11—15. között hivatalos látogatást tett Magyarorszá­gon Roger J. A. Felli ezre­des, a Ghánái Köztársaság külügyminisztere. A baráti légkörű megbe- szélésekep a felek áttekin­tették a magyar—ghanai kap­csolatok bővítésének lehető­ségeit politikai, gazdasági, kulturális és más téren. A felek megelégedéssel állapí­tották meg, hogy a két or­szág kapcsolatai folyamato­san fejlődnek, és további gyakorlati lépéseket határoz­tak el együttműködésük erő­sítésére. Széles körű eszmecserét folytattak az időszerű nem­zetközi kérdésekről. Egyetér­tettek abban, hogy a nemzet­közi életben továbbra is meg­határozó az enyhülés irány­zata, amely Helsinki szelle­mében a visszahúzó erők próbálkozásai ellenére tovább erősödik. Hangsúlyozták, hogy a politikai enyhülést az egész világra kiterjedő katonai enyhülésnek kell ki­egészítenie. Elítélték a fegy­verkezési hajszát, újabb tö­megpusztító fegyverek kifej­lesztését. Megerősítették el­kötelezettségüket az általá­nos és teljes leszerelés mel­lett, amely lényeges a világ békéje és biztonsága szem­pontjából. Támogatták a rész­leges leszerelési intézkedése­ket, mint az egyetemes lesze­reléshez vezető folyamat egyik szakaszát. Megállapodtak, hogy együttműködnek az ENSZ-közgyűlés leszerelési kérdésekkel foglalkozó rend­kívüli ülésszaka sikerének biztosításáért. Kiemelték a szocialista és az el nem kötelezett orszá­gok szerepét a bókéért, a biz­tonságért, az imperializmus, a neokolonializmus és a faji megkülönböztetés ellen ví­vott harcban és aláhúzták, hogy együttműködésük nagy­ban hozzájárul e harc sike­réhez. Az afrikai helyzetet érint­ve a felek üdvözölték az af­rikai haladó erők sikereit, amelyeket a gyarmatosítás, a neokolonializmus, az impe­rializmus és a fajüldözés el­len, valamint a társadalmi haladásért folytatott harcban elértek. Ismételten támoga­tásukról biztosították a gyar­matosítás és az imperialista uralom ellen küzdő felszaba­dító mozgalmakat. A felek síkraszálltak azért, hogy a fajüldöző Dél-afri­kai Köztársaság hajtsa végre az ENSZ Namíbiával kap­csolatos határozatait. Meg­erősítették; ragaszkodnak ah­hoz az ENSZ-határozathoz, hogy a délnyugat-afrikai népi szervezet (SWAPO) a naml- biai nép egyetlen törvényes képviselője. Az Afrika szarván kiala­kult konfliktus kapcsán meg­erősítették országaik elköte­lezettségét, a területi hatá­rok sérthetetlenségének elve mellett, ami megfelel az ENSZ és az afrikai egység­szervezet alapokmányában fog­laltaknak. Az a véleményük, hogy az örökölt határokból eredő problémákat tárgyalá­sok útján, az érintett ország szuverenitásának és területi épségének tiszteletben tartá­sával lehet megoldani. A két miniszter a legutóbbi fejlemények fényében átte­kintette a közel-keleti hely­zetet és egyetértett abban, hogy a történtek megerősítet­ték országaik korábbi állás­pontját- Hangsúlyozták, hogy a közel-keleti tartós és igaz­ságos béke csak valamennyi érintett fél bevonásával tör­ténő átfogó politikai rende­zéssel érhető el. Ennek felté­tele, hogy vonják vissza az izraeli csapatokat az 1967-ben megszállt valamennyi arab területről, biztosítsák a Pa­lesztinái arab nép törvényes jogait, beleértve az önálló ál­lam alapításának jogát és szavatolják a térség minden államának függetlenségét, biztonságát. A felek egyetértettek ab­ban, hogy az új nemzetközi gazdasági rend megteremté­sére, azon belül a világ nem­zetei közötti méltányos, meg­különböztetésektől mentes gaz­dasági kapcsolatok kialakítá­sára tett eddigi lépések elég­telenek. Meggyőződésük, hogy feszültségmentes, , békés vi­lág nem képzelhető el igaz­ságos gazdasági világrend létrehozása, az államoknak természeti erőforrásaik felet­ti szuverén jogaik' tisztelet­ben tartása nélkül Nyoma­tékosan javasolták kormá­nyaiknak és a világ vala­mennyi nemzetének, hogy az ENSZ-ben és más nemzetkö­zi fórumokon fordítsanak sür­gős figyelmet e célkitűzések­re. A ghanai külügyminiszter köszönetét fejezte ki a Ma­gyar Népköztársaság kormá­nyának és népének azért a meleg és barátságos fogadta­tásért, amelyben ót és kísé­retét magyarországi tartóz­kodása során részesítették. A ghanai külügyminiszter meghívta Púja Frigyes kül­ügyminisztert. hogy kölcsö­nösen megfelelő időpontban tegyen hivatalos látogatást Ghánában. A külügyminiszter a meghívást elfogadta. A hét kérdései Enyhülés pro és honim Pergőtűz jobbról — „Nagyhét" Prágában — A kecske és a káposzta HÉTFŐ: Oustáv Husák csehszlovák államfő hivatalos lá­togatásra Bonnba érkezik. — Sikertelen puccskísérlet Szomá­liában. — A terroristák eljuttatják Moro ötödik levelét az olasz hatóságokhoz. KEDD: Az űrhajózás napjának előestéjén Leonyid Brezanyev magas kitüntetést nyújt át a Szaljut—Szojúz—Progressz program résztvevőinek. — Az izraeli csapatok csak jelentéktelen visz- szavonulást hajtanak végre Dél-Libanonban, véres összetűzé­sek Bejrutban. SZERDA: Mongol tiltakozás az alaptalan kínai vádaskodá­sok ellen. — Fálldin svéd minlszterenök Varsóban. — A ghanai külügyminiszter Budapesten. CSÜTÖRTÖK: Brown amerikai hadügyminiszter nyugat- európai „neutronmagyarázó körútja” során Bonnban, az NSZK kancellárjával találkozik, vita a nyugatnémet parlamentben. — Carter Inflációellenes tervet jelent be. FENTEK: Tárgyalások Tanzánia fővárosában a rhodeslat rendezésről, Vance és Owen afrikai útja. — Tito fogadja Ecevi- tet. — A szovjet vezető szervek Jóváhagyják a Brezsnycv szibé­riai útjáról szóló beszámolót. SZOMBAT: SZVSZ-főtanácsülés Prágában, egy nappal a IX. szakszervezeti világkongresszus megkezdése elótt. — Szia cl Barré Szomáliái elnök Peklngbén. — Kinai halászhajók beha­tolása japán felségterületre. A héten is sok kérdőjel akadt a világpolitika gyak­ran kacskaringás útjain. Mi az oka annak, hogy Peking százával küldi hálás zhajóit a JSzenkaku-szigetek. körüli ja­pán felségterületre, amikor Szonoda külügyminisztert a kínai fővárosba várják a két ország szerződésének végle­ges formába öntésére —vagy talán éppen a zsarolás és nyomás eszközét kívánják ki­próbálni? Miként lehetséges Transzkei—Bantusztán szakí­tása teremtő-patrónusával, Dél-Afrikával, az egyetlen országgal, amellyel diplomá­ciai kapcsolata volt? Hogyan is alakulnak a neutronfrontok a NATO-ban. amelyek min­den eddiginél jobban össze- kuszálódtak? Kérdőjelek még akadnak, de ezúttal olyan kér­déseket érintünk, amelyek­re egyértelműbb válaszok le­hetségeseik. MI JELLEMZI AZ NSZK politikai Aktivitá­sát? _____________________ El ső ízben tett hivatalos lá­togatást az NSZK-ban cseh­szlovák államfő —• s ez a tény önmagában is jelzi a négy­napos Husák-ú t jelentőségét. A kétoldalú kapcsolatokon túl azonban így válhatott ke­rek egésszé egy folyamat, az európai szocialista országok és az NSZK-csúcstalálkozó sorozata. Ez megfelel Helsin­ki szellemének s különös­képpen nagy a kölcsönös ér­dekeltség a gazdasági kap­csolatok fejlesztésében. A tárgyalások ugyanakkor sze­rencsére már túljutottak a múltból maradt problémák rendezésén — viszonylag ke­vés az ilyen „áthúzódó ügyek” száma, s a hangsúly a „ho­gyan tovább” kérdéseire he­lyeződik. Ez különösképpen így lesz Leonyid Brezsnyeo május elején esedékes bonni látogatása során, amellyel kapcsolatban mái széles körű előkészületek folynak mind a Szovjetunióban, mind a* NSZK-ban. A viszonylag hosz- szabb szünet után sorra ke­rülő újabb, nyugat-európai Brezsnyev-út lehetőséget nyújt a kelet—nyugati kapcsolatok, az európai' biztonság, a lesze­relés legfontosabb kérdései­nek áttekintésére, hogy csök­kenjenek a nehézségek az eny­hülés főútvonalán történő haladás során. Az NSZK szociáldemokra­ta-szabaddemokrata kormá­nya ezeket a kedvezően fo­gadott külpolitikai lépéseit, a jobboldali ellenzék heves pergőtüzében teszi meg. A há­rom közelgő tartományi vá­lasztásra sandítva, az Unió­pártok féktelen demagógiával támadják a Schmidt-kabine- tet, s igyekeznek kihasznál­ni egyes felemás, következet­len megnyilatkozásait is. (Ilyen politikai tudathasadás jelentkezik időnként a neut­ronfegyver ügyében, Bonp sürget is, halaszt is; ja, és nein helyett „jein”-t mond, vagyis igen-nemet.) A nyu­gatnémet belpolitikai csatá­rozások joggal hívják fel ma­gúikra a figyelmet, hiszen vég­ső soron ezeknek európai és nemzetközi politikai hatá­suk van. Minél következeteseb­ben képviseli a bonni kor­mány Helsinki szellemét, an­nál sikeresebben szigetelheti el jobboldali ellenzékét, s egy­úttal saját belső helyzetét is erősítheti. MI A JELENTŐSÉGE A PRÁGÁI SZAKSZERVE­ZETI VILÄGKONGRESZ- SZUSNAK? _______________ A maga nemében párat­lan emlékmű alapkövét he­lyezték el Prágában: a Szak- szervezeti Világszövetség új székháza előtt, a munkás­szolidaritást a május else­jei gondolatot kívánja jelké­pezte, Ülésezett az SZVSZ főtanácsa is, majd a ma kez­dődő IX. szakszervezeti vi­lágkongresszussal teljessé vá­lik a csehszlovák főváros szakszervezeti „nagyhete”. Már a számok is magu­kért beszélnek: öt évvel ez­előtt, a legutóbbi, várnai kong­resszuson 180 küldöttség volt jelen — Prágába 140 ország 350 szakszervezeti központ­jának, tömörülésének dele­gációját várják. Közöttük sok olyan küldött, megfigyelő, vendég érkezik, aki szerve­zetileg nem egyforma módon kötődik az SZVSZ-hez. Az SZVSZ kongresszusát azon­ban éppen az jellemzi majd, hogy a lehetséges akcióegy­ségre helyezi a súlyt: azokra a kérdésekre, amelyek kap­csán a legátfogóbb összefo­gás alakulhat kt. Van miről tárgyalni és van mit tenni, hiszen a szakszer­vezeteknek és tagságuknak alapvető érdeke a béke és az enyhülés; a leszerelés követ­kezetes megvalósítása, s a fegyverkezési hajszából fel­szabadult összegek megfele­lő hasznosítása; a küzdelem a tőkésországokban rohamo­san növekvő munkanélküli­ség, a szorító infláció ellen; a monopöltőke visszaszorítá­sa és korlátozása; a szakszer­vezeti jogok biztosítása. A Csehszlovák államfő először járt az NSZK-ban. Képünkön: balról Willy Brandt és Gustáv Husák. A két zimbabwei vezető nem alkuszik... távoli kontinensek megnö­vekedett képviselete is azt követeli, hogy a szakszerveze­ti világimozgalom még na­gyobb figyelmet szenteljen a fejlődő világ gondjainak. Eb­ben a harcban, jóllehet, a fel­tételek és körülmények or­szágonként változnak, sok kö­zös teendő adódik, s kézen­fekvő — hogy csak példát említsünk, a közös fellépés az országhatárokon átívelő tőkés képződmények, a multina­cionális nagyvállalkozások el­len. MIÉRT TÄRGYAL AZ AMERIKAI ÉS A BRIT KÜLÜGYMINISZTER AF­RIKÁBAN? U Nem Jutottak előbbre Cyrus Vance amerikai és David Owen brit külügyminiszter, valamint a Zimbabwe Hazafias Pront két társelnöke, Joshua Nkomo és Robert Mugabe. Rho-'esl» lö­vőjéről a tanzániai fővárosban folytatott tárgyalásai. A hivatalos megbeszélések­nek egyetlen számottevő ered­ménye, hogy a Zimbabwe Ha­zafias Front két társelnöke készségét nyilvánította égy 1 olyan békekonferencián való ’ részvételre, amelyen az összes érdekelt fél — beleértve lan Smith-t és a belső rendezést aláíró három megalkuvó veze­tőt Is — jelen lenne. Semmilyen előreléoés nem történt viszont abban a két kulcsfonloss&gú kérdésben, amely miatt egy Ízben már rnegs-akadtak a tárgyalások: a hazafias front vezetői nem já­rultak hozzá ahhoz, hogy a hat hónapig tartó átmeneti Idő­szakban Cord Carver brit meg­bízott ellenőrzésével készítsék elő a választásokat és ellen­zik. hogy az átmeneti idő­szakban ENSZ-esapatok állo­másozzanak Rhodesiában. Ki gondolná, hogy Wa­shington és London afrikai dilemmáit legtalálóbban a régi magyar népi bölcsesség­gel fejezhetjük ki. Mármint azzal, hogy a kecske is lak­jék jól, de a káposzta is ma­radjon meg. Csakhogy ez ál­talában nem járható út... Az amerikai és a brit kül­ügyminiszter — eszközeit és tekintélyét latbavetve —azon­ban éppen ezen a járhatat­lan úton szeretne közleked­ni. Maguk is látják, hogy a rhodesiai „belső rendezés” receptje nem jó, ha kire­kesztik a megállapodásokból a fekete többség igazi képvi­selőit, akkor új, még bonyo­lultabb válsággócot teremte­nek. Viszont arra sem hajlan­dók, hogy tiszta lapot nyissa­nak, megvonjanak minden tá­mogatást a fajüldöző rend­szerektől, s támogassák a zimbabwei hazafias frontot, így azután maradnak azok a megoldások, amelyek sen­kit sem elégítenek ki, s a konfliktus további éleződésé­nek veszélyét hordozzák ma­gúikban. Az angol—amerikai diplomácia előtt intő példa lehet a Közel-Kelet, ahol a palesztin nemzeti kérdés fél- retevése, a különalkuk útja elkerülhetetlenül zsákutcába vezetett. Ha Afrika déli ré­szén a valódi megoldások he­lyett álrendezéseket, vagy fél- rendezéseket próbálnak meg­valósítani, az eredTiény alig­ha lesz bízta Wb* 1- mint a fe­kete kontinens '•'omszéd Sá­géban elterülő másik vál­ságövezetbe”' Réti Ervin

Next

/
Thumbnails
Contents