Pest Megyi Hírlap, 1978. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-07 / 56. szám

A képviselő egy napja Estére betelt a jegyzetfüzet A fejlődést eredményesen szolgálta Mi történt a NEB-vizsgálat óta? Startra kész sportrepülők A Magyar Honvédelmi Szövetség budaörsi repülőtere már a tavaszi versenyre készítik fel a motoros műrepülőgépe két. Réger Antal eredeti foglal­kozása; németszakos tanár, feladatköre azonban már a diploma megszerzését követő esztendőben messze túlnőtt egy iskola falain. Előbb a Magyar Rádió pécsi stúdiójá­ban szerkesztett német nem­zetiségi műsorokat, majd Bu­dapesten, a külföldi adások főosztályán dolgozott a Nyu- gat-Európának szóló német nyelvű adások szerkesztőségé­ben. Innen került a Magyar- országi Németek Demokrati- cus Szövetségéhez, amelynek rövidesen a főtitkárává vá- . asz tolták. Hogyan került kapcsolatba Pest megyével? Előbb csak a német nemzetiségek lakta te- .ep ülésekkel ismerkedett. Az- án, számára egészen várat- .anul, Pest megye 25. válasz­tókerületének országgyűlési képviselőjévé választották. Ennek már három esztende­je. Azóta Szentendre és Po- máz kivételével o szentendrei járás tizenkét községének ér­dekeit képviseli az ország leg­főbb törvényhozó testületé­ben. Mit jelent képviselőnek len­ni a szentendrei járásban? — kérdeztem tőle a minap. Vá- aszul egy nap történetét nondta el. Tanácskozás Tahitótfaluban — Nagy progiram volt az a február végi, hétfő. Délelőtt tíz órára voltam hivatalos a tahitótfalui tanácsházára. Nemcsak jómagam, hanem mindazok, akik valamilyen formában érdekeltek a Szent­endrei-sziget út- és közleke­dési gondjaiban: az illetékes minisztérium, a 20-as Volán, a Pest megyei Kishajózási Vállalat, a megyei tanács, a járási hivatal és természete­sen négy szigeti község 've­zetői. A tanácskozás témája egyetlen mondatban is meg­fogalmazható : mikor hozzák végre rendbe a szigeten átve­zető utat? A KPM már két esztendővel ezelőttre ígérte az új burkolatot, de máig sem lett belőle semmi. A Volán ezért nem tud új járatokat indítani, pedig nagy szükség lenne rá. A szállítási vállala­tok — a rossz utakra hivat­kozva — gyakran nem juttat­ják el az árut a szigeti köz­ségek boltjaiba. A téli hóna­pokban rendszeres a tüzelő­olajhiány, mert a nagy tar­tálykocsik nem tudnak végig­menni a szigeti úton, a kisebb kocsik pedig nem győznek elég tüzelőolajat szállítani. Az út felújítása a szakemberek szerint mintegy harminc- negyvenmillió forintba kerül­ne. Erre azonban nincs fede­zet a jelenlegi tervidőszak­ban. Mi a megoldás? Van ilyen, ha nem is oldja meg hosszú távon a szigeti gondo­kat. Egy hengerelt aszfalt út­burkolat mindössze három- négymillió forintba kerül, mondotta a tanácskozáson az illetékes minisztérium képvi­selője, És ígéretet tett arra is, hogy a jövő esztendőben megcsinálják. Éppen ideje. Ugyanis, ha ez év augusztusában felavat­ják az új tahi hidat, várha­tóan tovább nő a sziget autós- forgalma. Ez az új híd vala­melyest enyhít majd a szige­ten élő emberek közlekedési gondjain. Elsősorban a tahia- kén. De azok számára tovább­ra is gond marad a közleke­dés, akik naponta komppal járnak át dolgozni a váci üzemekbe. Ha köd van, a komp, a szabályzatok szerint nem indul. Nem egy ködös napon hatvan-nyolcvan em­ber marad ‘kényszerűségből otthon — a szabadsága terhé­re' De nemcsak ők járnak rosszul, hanem az üzemek is — naponta több száz ezer fo­rintos termeléskiesést jelent ez a kényszerű szabadságo­lás. Mi a megoldás? Ha ra- tíarkészülékikel szerelnék fel a kompot, akkor a ködös napo­kon is indulhatna. Ez más­fél millió forintba kerülne. Egy összegben nagy pénz, de négy-öt ködös nap termelés- kiesése — népgazdasági szin­ten — már visszatérítené. Fogadónap Kisorosziban Délután két óra. A tanács­házán csak a falu vezetői vár­ják a képviselőt. És szabad­koznak. Temetés van, azért nem jött senki a helyi lako­sok közül. Pedig, higgye el a képviselő elvtárs, gond itt is akad bőven. Munkalehetősé­get szeretnének találni hely­ben, vagy a közelben az itt élő emberek. A Kék Duna Termelőszövetkezet azonban ' már nem tud foglalkoztatni ! több embert. Más lehetőség pedig — pillanatnyilag — nincs. Aztán az örökzöld kisoroszi téma kerül szóba: a kisajátí­tás. öt év óta foglalkoztat hatvan-hetven embert. Nem maga a tény hanem az eljá­rás. Az, hogy a Pilisi Parker­dőgazdaság nevetséges össze­get ajánlott fel a tulajdono­soknak. Négyszögölenként nyolcvan fillértől két forint húszig. Minden érdekelt kü- 1 ön-külön megfellebezte a bí­róságon. Az első bírósági vég­zés a napokban megszületett: húsz forintban állapította meg négyszögölenként a kisa­játított föld árát. Várhatóan hasonló döntés születik majd a további haitvankilenc eset­ben is. Ez előrelátható volt. De vajon kinek jó ez a het­ven per? Mennyi feleslegesen kiadott pénzt, eltékozolt időt, energiát jelent? Jó lenne egy­szer már ilyen ügyekben is felelősségre vonni azt, aki a hibát elkövette! Mert hogy hiba történt, az nem lehet vi­tás. És nem csupán a föld árának megállapításában. Ab­ban is, hogy még tavaly is adófizetési felhívást kaptak azok, akiknek már négy éve nem volt a tulajdonukban a kisajátított föld! Ha a kisoroszi emberek nem is vettek részt ezen a kép­viselői fogadónapon, Réger Antal jegyzetfüzetébe mégis sok feljegyzés került. Tamáshegyi gondok A kisoroszi fogadónap a tervezettnél hamarabb befe­jeződött. Réger Antalt csak fél ötre várták Dunabogdány- ban. Hogy addig se teljen hiába az idő, „beugrott” Visegrádra. Okkal. ősszel, amikor itt utoljára fogadóna­pot tartott, a Tamás-hegyi „földindulás” volt a legfőbb téma. Megcsúszott a hegy s ez több mint húsz családot hozott kényszerű helyzetbe. A szakértői vizsgálatok alap­ján el kellett hagyniuk há­zaikat. A családok többsége megértette a szükség terem­tette új helyzetet. Hat család azonban megmakacsolta ma­gát. Nem volt hajlandó el­hagyni a magúk építette de életveszélyessé vált házaikat. Változott-e a helyzet azóta? Ez a kérdés vitte — progra­mon kívül — Visegrádra Réger Antalt. A tanács elnöke, Húgai Ti- borné örömmel fogadta a vá­ratlan látogatót. Jó híre is akadt: újabb három család jutott az ősz óta jobb belá­tásra. Jelenleg már csak há­rom család lakik fenn, a Ta­más-hegyen. Bízik benne, hogy előbb-utóbb velük is si­kerül szót érteniük. Mielőtt még a tragédia bekövetkez­ne. Falugyűlés Dunabogdányban Dunabogdányban kettős programmal várták Réger Antalt ezen a délutánon. Fél ötkor fogadónapon, hatkor pedig falugyűlésen találkoz­hatott választóival. Ez utób­bira több miint kétszázan jöt­tek el. Igaz. Dunabogdány német nemzetiségi település. Itt soha nem vendégként vár­ják, hanem a maguk közül valónak. Itt a gondok egy ré­sze is sokkal közelebb áll munkaköréhez, mint másutt. Például az a több éves kí­vánság, amely egy nemzetisé­gi tájház létesítését szorgal­mazza. A gazdag anyag ren­delkezésre áll. Viseletek, be­rendezési tárgyak, régi hasz­nálati eszközök. A gyűjte­mény értékét fémjelzi hogy tavaly kiállítás keretében mu­tatták be Szentendrén, az Or­szágos Nemzetiségi Fesztivál napjaiban. Megőrzésére két le­hetőség is kínálkozna: egy eredeti sváb ház megvásárlá­sa a faluban, vagy pedig a helyi művelődési ház bővíté­se. E szép terv megvalósítá­sához kértek segítséget Réger Antaltól, úgy is, mint a szö­vetség főtitkárától úgy is, mint országgyűlési képviselő­től a dunabogdányiak. Természetesen nem ez az egyetlen s talán nem is a leg­nagyobb gond ebben a falu­ban A napközit például évek­kel ezelőtt életveszélyessé nyilvánították. Mégis használ­ni kell — más lehetőség pil­lanatnyilag nem kínálkozik. Vagy: két éve avatták az új orvosi rendelőt. A helyi ter­melőszövetkezet brigádja épí­tette. Beázik. A falu fogor­vosa elmondotta, hogy a kö­zelmúltban, amikor magas külföldi vendéget vártak, fog­gittel tapasztotta fel a lámpa­testeket, nehogy a vendégek fejére szakadjanak. Talán, ha az ország más részéről érkez­tek volna az építők, már ré­gen kijavították volnak a hi­bákat de mert helyben, van­nak, hiába várja őket. Estére betelt a képviselői jegyzetfüzet. Mozgalmas nap volt — számolatlan munka­idővel. Egy a sok közü. Prukner Pál Termőföld a tanyák helyén Nem vásároltak földet, még­is 300 hektárral nőtt Csongrád- ban a fábiánsebestyéni Kinizsi Tsz szántóterülete. A táblák­ba ékelődött régi, elavult ta­nyaépületeiket ugyanis bon­tásra jutányos áron eladták az ott lakó tsz-tagoknak. A tanyai családok a bontott anyagból — a szövetkezet építő brigádjai­nak segítségével — a faluköz­pontban emeltek kényelmes, új otthonokat. Az így megszűnt régi tanya­épületek helyét, az azokhoz vezető dűlőutakat ismét terme­lésbe vonhatták, s ezáltal a gazdaság összes szántóterülete 7 százalékkal gyarapodott. Az újból művelésbe fogott földeket szakszerű talajelőké­szítéssel, mélyszántással, nagy adag műtrágya és szervestrá­gya bedolgozásával a többi szántóval egyenértékűvé, ha­sonlóan jó termővé tették. A Pest megyei Népi Ellenőr­zési Bizottság az elmúlt év végén — központi program alapján — vizsgálatot folyta­tott a Csepel-szigeti Lenin Ter­melőszövetkezetben, ahol egye­bek között mezőgazdasági erő- és munkagépekhez ékszíjakat gyártanak. A vizsgálat targya a teherszállító gépjárművek és autóbuszok pótalkatrész ellá­tása volt, eredményéről annak idején beszámoltunk. Akkor a helyszíni ellenőrzés során meg­állapították, hogy a termelőszövetkezet mun­kája elősegíti a pótalkat­rész hiány csökkentését, de találtak olyan hiányosságo­kat is, amelyek kiküszöbölése érdekében a tsz vezetőjének intézkedni kellett. A termelőszövetkezet veze­tősége köszönettel fogadta a segítő szándékú észrevételeket, s a vizsgálat végeztével ígé­retet tett arra, hogy megteszi a szükséges lépéseket. A Pest megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság akkor azt kérte, hogy ezek megtörténtéről február­ban számoljanak be. A termelőszövetkezet elnö­ke a NEB február végén tar­tott ülésén jelentést adott a megtett intézkedésekről és magyarázatot fűzött a bíráló észrevételekhez. A tsz áltál gyártott ékszíjat a Mezőgaz­dasági Gépalkatrész Értéke­sítő Vállalat közbeiktatásával a Taurus forgalmazza. Az al­katrész iránti igényeket a MEG ÉV méri fel; a pontos adatközlést aka­dályozza, hogy az ékszíjak egy része külföldről kerül a hazai forgalomba. A belső ellenőrzés erősítését maguk is szükségesnek látják, s a korábban kilépett ellenőr helyett most újat alkalmaztak, aki egyebek között arról is gondoskodik, hogy ne kerüljön a szállítmányokba selejtes áru. Helyesnek és jogosnak tart ják a munkakörülményekkel kapcsolatos megállapításoka is. A gumiüzem rekonstrukció előtt áll, ennek befejezést után tűzrendészet! szempont bői is biztonságossá válik a késztermékek és a hulladékok tárolása. Az idén új öltözőt és raktárát építenek. A norma­rendezést végrehajtják, s az ösztönző bérezést a gazdálko­dási ügyrend szerint vezetik be. A termelőszövetkezet el­nöke hangsúlyozta, hogy a népi ellenőrök tárgyila­gos, és alapos vizsgálata a termelőszövetkezet fejlő­dését szolgálta. A Pest megyei Népi Ellenőr­zési Bizottság a későbbiekben utóvizsgálat formájában visz- szatér az intézkedések hatásá­nak ellenőrzésére. IL E. ja arc, mustár ^^óigában Levél egy ismeretlenhez S okáig figyelhettem önt, kedves is­meretlen sorstársam, közös sor­sunk „jóvoltából”. Mustárszín Zsi­gulijával egészen a járdaperemig szorítva vesztegelt, idegesen lazítgatta a szíve táján biztonsági övét — s ahogy teltek a percek, enyhén pufók, piros- kás arca fokozatosan elkékült. Én a pirosra számozott „gyorsbusz” ablaká­nál ültem: már a legutóbbi, alig kőha- jításnyira levő megálló óta egymás mellett araszolgattunk, vagy negyed­óráig, méterről méterre, míg egyszer­re végleg megrekedtünk. Ameddig a sugárúton elláttunk, mindkét irány­ban, valamennyi sávban álltak a gép­kocsik, a síneken pedig, mint vége- sincs sárga szerelvény, egymásba érve ácsorogtak a villamosok. Akkor hirte­len megnyílt valamennyi buszajtó, s hallottam, az erősítőn át a vezető kis­sé ingerült, ám méginkább együttérző hangját: — Kedves utasaink, akinek dolga van, menjen gyalog... Nekiindultam. Közben tapasztalhat­tam: a torlódást semmiféle rendkívüli esemény — baleset, diplomáciai kocsi­karaván átvonulása stb. — nem okoz­ta. Egyszerűen egy mindennapos pesti jelenséget láttam, amely nemcsak ezen, hanem a főváros soktucatnyi, más út­vonalán is kezd természetessé válni számunkra, s lassanként már nem is csak csúcsidőben. S amikor az „apostolok lován” vé­gül is Időre úticélomhoz értem, némi­leg sajnálkozva gondoltam vissza ön­re: lehet, hogy még mindig egy hely­ben toporzékol Zsigájában, pedig siet­ne valahová, haza-, vagy esetleg a má­sodállásos munkahelyére. Mert, ugye, a kocsi sokba jön, s éppen azért vette, hogy gyorsabban mozoghasson... Ama bizonyos „bűvös kör” lenne ez? Nem tudom. De az Ön tehetetlen düh­től kékülő arca és a buszvezető jó­szándékú tanácsa együttesen megindí­tott bennem egy gondolatsort. Hogyan fordulhat valami hasznosnak szánt do­log a visszájára, s vezethet a kívánt cél helyett pont az ellenkezőjéhez? És va­jon szükségszerű-e ez így?! Bámész turistaként 10—15 éve még csak egyes nyugati nagyvárosokban voltunk ilyen totális közlekedési csőd szemtanúi, egyesek kárörvendő meg­jegyzéseket is fűztek hozzá... S lám, „sikerült” nekünk is ide eljutnunk! A vártnál nagyobb ütemben motorizálód- tunk, s 1980-ig — úgy hallom — még csaknem félmillió újabb magángépko­csi kezd gurulni útjainkon — javaré-. szűk a fővárosban. Mindennek voltaképpen örülni kel­lene, hiszen kétségkívül az életszínvo­nal növekedésére vall. S mégis, in­kább aggódom. Mert az ilyen irányú és ütemű fejlődéshez — különösen a fővárosnak még konflisokra tervezett belső útvonalain — a legelemibb felté­telek sem adottak, s egyhamar nem is teremthetők meg. Csekély vigasz, hogy hasonló gondokkal küszködik világ­szerte sok-sok nagyváros. Persze, mindenütt megpróbálnak va­lamit tenni a fejlődés ellentmondásai­nak feloldására a bajok ideiglenes át­hidalására. Hogy budapesti példánál maradjunk: néhány éve még eredmé­nyesnek bizonyult a határozott közle­kedésrendészeti intézkedés, miszerint a külső sávon a busz élvez előnyt, a vas­pálya pedig a villamosé! Ám, hol tar­tunk már ettől... Az áruellátáshoz nél­külözhetetlen teherautók mellett a sze­mélygépkocsik özönlenek el mindent, s a parkolóhelyek hiánya miatt sok járdán már csak a fal mentén présel­hetjük magunkat tova, gyermekkocsi­val nem lehet a kapun kimozdulni... Súlyosbítják a helyzetet a mind sű­rűbb, állítólag elkerülhetetlen útfel­bontások, egyszerre a város sok száz helyén, az emiatti elterelések — no, meg főként a jövő gondjait enyhíten­dő metróépítés. Apropó, metró! Párizsi példa nyo­mán, hallom, nálunk is tervezik már a táblákat: „Parkolj és menj tovább metrón!” De máris kiderült, hogy a végállomásokra szánt parkolóhelyek kapacitását — enyhén szólva — „alul­tervezték”... S az intelmet odakinn is csak kevesen szívlelik meg —, mi lesz akkor nálunk? Mert hazánkban a volán — főként a saját volánjuk— mögé ülök egy ré­szét mintha még ma is egyfajta sajá­tos lelkűiét jellemezné... Szakállas szel­lemeskedés ugyan a „lovasnemzetből — autósnemzet”, ám a mélyén szuny- nyad valami ici-pici igazság. Mi taga­dás — hivatásos és nem hivatásos, gyakorlott autósok a megmondhatói —, utcáinkon, országútjainkon egyre több a „mazsola”, aki adottságainál fogva eleve nem alkalmas gépkocsivezetésre, a jogosítványt mégis valamilyen úton- módon megszerezte. Innen is ezután a közúti balesetek számának ijesztő emelkedése, a kézlegyintéssel elintéz­hető koccanástól a súlyos tragédiát okozó gondatlanságig. Mi vezetett idáig? Próbálom tovább boncolgatni azt a bizonyos „lelkületet" A kocsi már rég nem státusszimt il­ium nálunk sem, de sokan mintha még ma is annak éreznék. Az egyik ifjú barátom lakásától alig három kilomé­terre dolgozik; oda juthatna metróvá és egyszeri átszállással, vagy egy kii gyalogsétával. De kérdésemre, hogy miért veszteget el pihenőidejéből na­ponta fél órákat a zsúfolt úttesten őszintén bevallotta: „Tudod, mégis más az, ha az ember a saját kocsiján érke­zik munkába...” S többnyire az ilyenek nem hederí­tenek a rendőrségnek alkalmanként f rádióban ismételten elhangzó kérésé re, hogy ezt, vagy azt az útvonalat le hetőleg ne használják. „Kerülje e más!” jelszóval csak azért is behajts nak és sűrítik a dugót. Nem hajlar dóak belátni: kár a benzinért, az meg maradhatna hétvégi túrára — műnké ba menet és onnan jövet így sokkr több időt veszítenek el! Az ilyenek juttatják eszembe mind untalan a buszvezető letargikus java: latát, miközben az ajtókat nyitotté „Akinek dolga van, menjen gyalog' Hiába a fővárosi tömegközlekedés szer vezőinek minden jószándéka, a renge teg anyagi ráfordítás — idestova m? valóban nem érünk, nem érhetünk id< ben célhoz buszon, trolin, villamoso'- Mert egyesek „csakazértis” megmutat­ják... N em biztos, kedves ismeretlen, hog- ön is ezek közé tartozik — s re mélem, azóta sem érte infarktus Feltételezem, hogy éppúgy ár tatlan áldozata az előállt, s mind álda' lanabbá váló helyzetnek, mint azok akik — ha sietnek valahová — talpa’- ni kényszerülnek. De tudja, mit? ör helyett inkább őket sajnálom, me'- belátható időkig mégiscsak ők marad nak a többség! G. Szabó László \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents