Pest Megyi Hírlap, 1978. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-30 / 75. szám
1»78. MÁRCIUS 30., CSÜTÖRTÖK 7 Eltűntek a nyilak Szekér Béla budapesti olvasónk levelében azt kifogásolja, hogy a ceglédi műsorkalauz hátoldalán levő térképre az egyes épületeket nem a valóságos helyüknek megfelelően rajzolták. Ennek alapján az idegeneknek nehéz a városban tájékozódniuk. A kirívó eltérések a következők: A kórház a műsorkalauz hátoldalán levő térkép szerint a Rákóczi úton van. Valójában a kórház a jelzett helytől keletre, körülbelül 1500 méterre áll, a törteli úton. — A sportpálya a Kossuth gimnáziumtól északra, a Malomtó szélén van, a másik pedig délnyugatra a Csutak Kálmán utcában. — A református templom nem a Kossuth-szobor előtt, hanem szemben a szoborral, tőle jobbra áll. Az evangélikus templom pedig közvetlen a szobor háta mögött és nem elöl, jobbra, mint ahogy a műsorkalauz térképén láthatjuk. Ezek után arra kér bennünket, érdeklődjük meg, hogyan lehetne a térképen javítani. Azt is javasolja, hogy a műsorfüzet címoldalán — nem a legjobban sikerült Kossuth-port- ré helyett — például a városLevél Gödre Tulajdonképpen nem önnek kellene címezni ezeket a sorokat, tisztelt K. P., hanem annak a hat gödi gyereknek, aki a napokban levelet íri szerkesztőségünknek. Amelyből most szó szerint idézek: Egy esetet szeretnénk megírni, ami velünk történt. A nehéz társadalmi munkával épült játszóterünkön labdáztunk. A labda véletlenül átesett a szomszéd udvarába. (És pontosan megírja az ön nevét és címét — aminek közlésétől itt eltekintünk.) Ekkor odamentünk és udvariasan köszöntünk, majd megkértük, hogy legyen szíves átadni a labdát, amit a napközis csoport jó munkájáért kapott. A bőrfoci ára 320 forint volt. Ekkor K. P. azt felelte, hogy megkapjuk, ha meglékelte. Többszöri kérésünkre sem adta vissza, sőt, még meg is fenyegetett minket azzal, hogy aki átmegy, azt is meglékeli. Majd a háza felé ment és a 320 forintos bőrfociba belevágta a kést és széthasította. Ezután a tönkretett labdát átdobta a kerítésen. Vasárnap, amikor a húsvéti ünnepekre rokonlátogatóba utaztam — és a vonatban felidéztem gyerekkori emlékeimet —, ismét eszembe jutott a gödi levél. Pontosabban nem is a gyerekek által elmondott történet elevenedett meg emlékezetemben, hanem egy húsz évvel ezelőtt történt história — az én falumban. Az eset egyébként majdnem teljesen azonos volt a gödiekével. Azzal a különbséggel, hogy nem „nehéz társadalmi munkával” épített játszótérről, hanem a mi udvarunkról röpült ót a labdánk a Dobossyék udvarára. (És a labda sem volt 320 forintos „foci”, hanem csak olyan olcsó, pettyes.) Az öreg Do- bossy bácsi (nekünk, gyerekeknek öreg volt, pedig akkor még 50 éves sem lehetett), rettenetesen leszidott bennünket és a pettyes labdát soha nem láttuk többé. Most otthon kérdezősködtem Dobossyról. Elmondták, hogy felesége már öt éve meghalt, teljesen egyedül él. A gyerekéi sem látogatják. Még az ünnepekre sem jöttek el hozzá. Vasárnap többször kimentem az udvarra, ahonnét a kopasz bokrokon át lehet látni a szomszédba. De az öreget nem láttam. Aztán hétfőn, úgy látszik, a délelőtti napsütés mégis csak kicsalta a ház elé. Botra támaszkodva tckyogott a kapuig, ahol megállt és tanácstalanul pislogott. Néztem az öregembert —és meg kell önnek mondanom, nem az egykori pettyes labdára gondoltam, hanem önre — ott, Gödön,.tisztelt K. P., önre, akit sohasem láttam. Ezért nem is tudom, hogy milyen korú, hogy bottal jár-e. vagy anélkül, hogy van-e családja, vagy egyedül él. Még hazafelé is ön járt az eszemben. És szinte láttam, amint „lékeli” Pásztor Béla, Szabó József, Horváth János, Gergely Frigyes, Lőrincz Judit meg Földi Gabriella csodalabdáját. (ök írták a levelet.) És higgye el nekem, K. F., * nem a drága fociért fájt a szívem. Hanem önt sajnáltam... Bóday Márta Család és iskola Pályaválasztás — önismeret A család és iskola egyik fontos érintkezési pontja a pályaválasztás. Ez nemcsak a pedagógusokra ró nagy felelősséget, hanem legalább olyan mértékben a szülőkre is. És ez a kérdés gyakran felvetődik a szülői értekezleteken. A Pest megyei Hírlapban folyó vitához úgy gondolom, az alábbiak hasznos adalékul szolgálhatnak. » Az elmúlt hónapban az általános iskolákban befejeződtek a jelentkezések a továbbtanulásra, és ezzel lezárult a pályaválasztó munka a nyolcadikosok számára. A jelentkezéseket hosszú, szervezett előkészítés előzte meg; amely már az ötödik osztályban megkezdődik. Célja az, hogy a tanulók alapos pályaismeretet, önismeretet szerezzenek. és könnyebb legyen számukra a pályaválasztás. A sokirányú program keretében gyárakat, üzemeket, iskolákat látogattunk, filmeket vetítettünk, folyamatosan figyelemmel kísértük a rádió, a tévé idevágó adásait. Az előkészítő munka utolsó programja a szülők részére tartott pályaválasztási ankét volt. amelyen részletes tájékoztatást kaptak a helyi adottságokról és összefoglaltuk az általános tudnivalókat. A továbbtanulásra jelentkezők száma a váci Báthory utcai általános iskolában a következőképpen. alakult: 58 nyolcadikos közül gimnáziumba 13, szakközépiskolába 29, szakmunkásképzőbe 13, egészségügyi szakiskolába 2 jelentkezett. Továbbtanulni egy gyerek nem akart, ő a nyolcadik osztály elvégzése után dolgozni megy. Az adatokból is látszik, hogy a tanulók fele a szakközépiskolát választotta, mert a szülők véleménye szerint ez a legelőnyösebb továbbtanulási forma. hiszen végzettséget, szakmát és érettségit ad. Az előző évekhez viszonyítva növekedett a gimnáziumba és szak- középiskolába jelentkezők száma; még olyan esetekben is, amikor a tanuló iskolai eredménye kívánalmakat hagy maga után. Egyre több szülő igényli tehát, hogy gyermeke magasabb iskolai végzettséget szerezzen. Reméljük, hogy ez a továbbtanulási szándék nagyobb szorgalomra sarkallja majd a tanulókat, és jól megállják helyüket a középiskolákban. A jövőben — úgy látom — a pályaismeret mellett tanulóink önismeretét kell fejlesztenünk, és a szülőket is ösztönözni kell gyermekük képességeinek alaposabb megismerésére. A többi között erre is jó alkalom a szülői értekezlet. így megelőzhetjük az esetleges csalódásokat, kudarcokat Fábián Jőzsefné tanár, Vác ban levő Kossuth-szobor fényképét közöljék. Olvasóink kifogásait elmondtuk a ceglédi városi tanács osztályvezetőjének, Szabó Alf- rédnak, aki egyetértett a levélben leírtakkal. Megtudtuk azt is, hogy a térképet a Kartográfiai Vállalat készítette, méghozzá eredetileg levelezőlapra, később ezt kicsinyítették a műsorfüzet hátlapjára. Ez a térkép valóban csak a körülbelüli tájékozódást segíti, az egyes épületek pontos helyét nyilakkal jelzik. Ezek a nyilak azonban a kicsinyítés során láthatatlanok. Most készül éppen egy hivatalos térkép a városról, ez már az új rendezési terv szerint. Egyébként a műsorfüzet elmés hátoldala a jelentősebb évfordulók szerint szinte havonta változik, így a jövő hónapban már mást láthatnak az olvasók. Kertbarátok lettek A Hazafias Népfront tápió- szecsői bizottságának kezdeményezésére megalakult a kertbarátok klubja. Dr. Samu János, a szent- mártonkátai Kossuth Termelőszövetkezet elnöke Öröm és gond a kiskert címmel tartott előadást. Ezután Berényi György, a Hazafias Népfront nagykátai községi bizottságának titkára tájékoztatta a hallgatóságot a mozgalom céljairól, feladatairól és eredményeiről. A részt vevők ezentúl a művelődési házban tartják ösz- szejöveteléiket. Öfella Sándor Tápiószecső A Diákvilágból A közelmúltban gazdag tartalommal és szép külsővel ismét megjelent a dunakeszi gimnázium lapja; a Diákvilág. A szerkesztő tanulók érdekes elemző írásokat közölnek társaik tollából. Például: Eisen- stock Ildikó második osztályos tanuló a KISZ-klub és az érdeklődés címmel elemzi az iskola kulturális életét, s leírja gondolatait arról, hogy mit tehetnek a színvonal további emeléséért. Vári Valéria a he- gyedik osztályosok szalagavató ünnepségéről számol be. Han- kovics András pedig azokkal a gyerekekkel készített riportot, akik szereplők voltak Möllere: A fösvény című komédiájának előadásán. A tanulók a jól végzett munka örömével vallottak az előkészületek izgalmairól, gondjairól. Solymosi László Dunakeszi A lakosság szó Igái a tában A közelmúltban a nagykátai járási Építőipari Szövetkezet mérlegzáró közgyűlést tartott. Az 1977-es esztendő jelentős év volt a szövetkezet életében, mert a járás legfontosabb építési szervezetévé fejlődtek. A szövetkezet a több paneles építkezési lehetőség megteremtése érdekében korszerű autódarut vásárolt. Tervükben szerepel a telephely bővítése is. Az egyik legfontosabb feladatuk azonban o lakossági szolgáltatás. Ezt segíti a nagykátai új, modern szolgáltatóház is. A szép sikerek mögött azonban gondok is vannak. A vezetők itt is létszámhiányra panaszkodnak, de jó szervezéssel és a dolgozók hatékony, pontos munkájával a nehézségeket sikerült csökkenteni. A munkaversenyben vállaltakat a szocialista brigádok teljesítették. A vezetők és a dolgozók alkotó közösségének összefogását erkölcsi és anyagi elismerés jelzi. Pocskai László Nagykáta Örömök és gondok Nemrégiben lapunkban is beszámoltunk arról, hogy a megyei településfejlesztési versenyben — a nagyközségek kategóriájában — a második helyet Veresegyház szerezte meg. Tudósítónk most a falugyűlésről számol be levelében: Községünk óvodáiban minden jelentkező gyerek helyet kapott, az 1971-ben épült modern iskola azónban már szűknek bizonyul. Az orvosi ellátást javítandó, még az idén szeretnék megszervezni a központi rendelőben — bevonva Szadát és Erdőkertest is —, az állandó orvosi ügyeletet. A gyógyszertárat is korszerűsítik, amelyet az átépítés idejére egy régi üzlethelyiségben rendeznek be. Vasúti közlekedésünk sájnos, nem kielégítő. Épül azonban az új autóbusz-váróterem és mellette egy korszerű újságárusító pavilon. A posta modern épületét most tervezik, és ha befejeződik az új telefonközpont átépítése is, Szada és Erdőkertes bekapcsolásával megkezdődik az éjjel-nappali telefonszolgálat. • Fazekas Mátyás Veresegyház Szerkesztői üzenetek B. Z., Vác: Panaszáról a napokban magunk Is meggyőződtünk a helyszínen. Az út valóban rossz, de elképzelhetőnek tartjuk, hogy a lakók maguk is hozzájárulnak rendbehozatalához. J. I., Szentmártonkáta: Reméljük, hogy közbenjárásunkra az illetékesek intézkednek, és nem kell már sokáig sötétben botorkálnia. U I., Kartal: Köszönjük a beküldött tudósításokat. Továbbra is várjuk közérdekű témákat tartalmazó leveleit. Meggondolandó Utazni együtt jó Az utóbbi hetekben több olvasónk tette szóvá levelében, hogy a nyugdíjasoknak járó utazási kedvezményt a házastárs nem kapja meg. Tasi Vendel Szentmárton- kátáról, majd Krátky László Sülysápról szinte egybehangzóan azt javasolja: legyen inkább kevesebb a kedvezményes utazások száma, de ilyen alkalmakkor jobb lenne, ha feleségük is velük együtt mehetne — íéláron. Nem kevés időbe telt, amíg sikerült kideríteni, hogy a MÁV-nál ki is az illetékes, aki az üggyel kapcsolatban felvilágosítást adhatna. Végül Péntek Albert, a személydíjszabási csoport vezetője mondta el a következőket: A múlt évtől kezdve a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság n nyugdíjjal együtt névre szólóan megküldi minden igény- jogosultnak az 50 százalékos kedvezményes utalványt. Ennek az utalványnak az alapján — a rajta feltüntetett érvényességi időn belül — belföldön négy menettérti útra, vagy nyolcszor egy útra érvényes menetjegy adható ki. Ez tehát az utasítás, a kedvezmény a házastársnak valóban nem jár. Levélíróink észrevétele alapján azonban érdemes lenne az illetékeseknek fontolóra venni, hogyan lehetne a nyugdíjasok kedvezményes családi utazását is lehetővé tenni — akár a mostani, évi nyolc utazás keretén belül is. Ivóvízhelyzet Budaörsön ígérgetés helyett — ősz n te beszéd Lapunk március elsejei számában Pillantás a tanács zsebébe címmel megírtuk, hogy Budaörsön, mint annyi más községben, a vezetők rangsorolták a soron lévő feladatokat. Azokat a munkálatokat veszik előre, amelyekkel a legtöbb lakosnak használnak és amire pénz is van. Postabontás rovatunkban arról is beszámoltunk már, hogy falugyűlésen ezekről a tervekről — megvalósított és tervezett feladatokról — a tanácselnök részletesen tájékoztatta az érdeklődőket. Hogy most visszatérünk Budaörsre, annak az a levél az Oka, amely Kamaraerdei lakosok aláírással érkezett szerkesztőségünkbe. Nem mostohagyerekek Szomorú, hogy — Budapest közvetlen határában — nem tudják megoldani ivóvízproblémánkat — írják. így sok kisgyermekes családnak 200—400 méterről kell kannákban, vödrökben hordani a vizet. Keserűségünket tetézi, hogy a tanács vezetője a falugyűlésén sem adott a közeljövőre vonatkozólag biztató választ ezzel kapcsolatos kérdéseinkre. Olyat, ami a lakosságot legalább egy kicsit megnyugtatná. Orvosi rendelőnk és egyetlen élelmiszer, boltunk állapota is siralmas. Htjaink esőzéskor, havazáskor a nagy sár miatt szinte járhatatlanok. — Higgye el, nem mostohagyermekeink a kamaraerdei lakók — forgatja a levelet Naszvadi János, Budaörs tanácselnöke, majd sorba vesz- szük a levélben említett gondokat. — Az orvosi rendelő valóban elhanyagolt. Az idén felújítjuk és rendbehozzuk az ugyanebben az épületben lévő könyvtár helyiségével együtt. Az élelmiszerboltot is tatarozzuk, de ezzel kapcsolatosan van még egy elképzelésünk. Kamaraerdőn ugyanis a tanácsnak van egy szabad telke, és, ha sikerül vállalkozót találni, szeretnénk itt egy másik üzletet is felépíteni. Ideiglenesen legalább egy faházban rendeznénk be élelmiszerboltot; ezzel mindenképpen javulna az ellátás. Budaörsön is nagy gondot , okoz az utak javítása, korszerűsítése. Ezt számokkal példázza a tanácselnök. Az idén egymillió forintot kaptak ilyen célra, de ebből 900 ezer forintot a Nefelejcs és Kossuth utca kereszteződésében lévő — életveszélyesnek minősített — híd felújítására kell fordítani. Nem . nehéz kiszámítani, hogy mennyi pénz marad valójában az új utak építésére. — Segítenek azért a lakók is — meséli a tanácselnök. Szép példája ennek a kamaraerdei Zombori utca, ahol összefogtak az emberek, és társadalmi munkában —•, a metró építésénél felbontott és feleslegessé vált utcakövekből — raktunk le utat. Most bizonyosan nem lenne sáros ott a cipőnk — pillant ki az ablakon. (Mert kint mintha dézsából öntenék, szakad az eső.) Azóta már több utca lakói jelentkeztek hasonló munkára. Azt tervezik, hogy a tanács által a közeli murvabányából megvásárolt anyagot elszállítják és szétterítik az utakon. De térjünk vissza a kamaraerdeiek által is legégetőbbnek tartott ivóvízgondokra. — A vizet a Fővárosi Vízművektől kapjuk. Mivel Kamaraerdő magasabban fekszik, mint Budaörs, a meglévő berendezések nem tudják ide felnyomni a vizet. (Azt is el kell mondanom, hogy a község belterületén legalább négyszázan várnak vízbekötésre.) Több lehetőség Naszvadi Jánoshoz egyébként jókor érkeztem. Éppen akkor jött vissza a Fővárosi Vízművek képviselőivel foly. tatott tanácskozásról a legfrissebb információk birtokában. A megbeszélésen különböző megoldások vetődtek fel. Az egyik egy víztároló létrehozása lenne Kamaraerdőn; ez azonban egyelőre meghaladja a tanács anyagi lehetőségeit. A másik megoldás szerint a XI. kerületben épülő ifjúsági tábor vízellátását biztosító kétszáz milliméteres vezetéket hosszabbítanák meg a Beregszászi útig. Rövidesen döntés születik majd arról, hogy műszakilag — és anyagilag is — melyik a járhatóbb út. A szakemberek azt is felvetették; célszerű lenne, ha a Fővárosi Vízművek kirendeltséget hozna létre Budaörsön. Ennek a tervnek a kivitelezéséhez majd szakember és helyiség kerestetik. Legalább biztasson? De ahol már a vizet bevezették, ott újabb probléma mutatkozik. A háztartásokból a szennyvizet is el kell vezetni. Gondolja el, nem is olyan régen a budaörsi házakban még kutak voltak. Természetesen a vízvezeték bevezetésével a fogyasztás ugrásszerűen növekszik. A megnyugtató megoldás csak 1982-re várható, amikor megépül a szennyvízelvezető gerinccsatorna. A jövőben van tehát tennivaló bőven. Pedig sok minden elkészült a múlt évben is. (Csak emlékeztetőül néhány adat: 300 állami lakás készül, a 150 személyes óvoda, 60 helyes bölcsőde, már készen van, felépítették az új gázcseretelepet, bővült az út- és villanyhálózat.) A falugyűlésen mégis parázs viták kerekedtek. Többször is elhangzott: legalább valami biztatót mondjon nekünk a tanácselnök elvtárs! De hát a biztatás nem a jó és szép ígérgetése, hanem az őszinte, egyenes beszéd. A gondokról, a nehézségekről is. B.M.
