Pest Megyi Hírlap, 1978. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-26 / 73. szám
6 1978. MÁRCIUS 26., VASARNAP A Kálvária utca kálváriája Terjed a mocsár Törökbálint közepén Huszonnégy törökbálinti, aláírásával levél érkezett szerkesztőségünkbe : Falunk közepén folyik át a Hosszúréti patak, ami legalább 15 éve nem volt kitisztítva. Mivel a patak medre magasabban fekszik, mint a parton elterülő rész, vize rend_ szeresen elönti a környéket. Ezért mocsaras területek keletkeztek, amelyek már nyáron sem száradnak ki, sőt a környékbeli lakók pincéje, lakása olyan nagymértékben vizesedik, illetve ázik át, hogy a lakások hovatovább lakhatatlanná válnak. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a törökbálinti általános iskola derítőjéből a mocsaras területre folyik a szennyvíz is, mert a derítő elavult, megrongálódott, mert évek óta azt sem tisztították. A szennyvíz a mocsaras terület és a környékbeli házak kertjét, udvarát szennyezi, bűze szinte elviselhetetlen. A helyzet napról napra rósz. szabbodik, mert a tavaszi olvadás és esőzés még magasabbra emeli a patak vízállását. Ennek az állapotnak a megszüntetése érdekében már több helyre fordultunk panasszal, de mindeddig semmiféle segítséget nem kaptunk. Ez itt a láp világ Törökbálint, Kálvária utca. A levél aláírói közül ketten szegődnek mellém kísérőül: Kiss István és Hutschneider Istvánná. Együtt megyünk végig a Kálvária utcán és bekopogunk a házakba. A látvány megdöbbentő; a levél ennek csak halvány körvonalait érzékelteti. A szobák fala mindenütt vizes, hullik a vakolat, rothad a padló. A pincékben néhol fél méter magasan áll a bűzös, Iszapos víz. És nemcsak a Kálvária utcában, hanem a patak másik oldalán lévő Lenin utcában is hasonló a helyzet. Ez legkevesebb hatvan családot érint a környéken. (Akik most is felajánlották társadalmi munkájukat). A házakon túl, amerre a szem ellát, sivár lápvilág terül el. Zöldesszürke békanyál, állati tetemek, Az iskola derítőjéből időnként buggyanva ömlik szét a szennyes víz. Felkapaszkodunk a Kálvária dombra, s így jutánk el a tanácsházára. A kilátás innen sem vigasztalóbb, hiszen a kert alja bőven belenyúlik a mocsárba. A tanácsházán Mészáros Lajos elnököt és Leiszt József vb-titkárt találom. Szó esik a sürgető ivóvíz- és lakásproblémákról, a járda- és útépítésekről. De az ő kertjük alatt is elterülő mocsárról csak nem tesznek említést. — Érkezett panasz önökhöz a Kálvária utcából? — erőltetem a dolgot. A válasz: Írásban nem! Az egyik kísérőm viszont emlékszik, hogy a panaszok nyomán már évekkel ezelőtt együtt járták végig a telepet Leisz Istvánnal. Mikor ezt felidézem, a tanács- titkár bizonytalanul csak ennyit mond: Lehetséges. — Mindenesetre a tanácsi vezetők megígérték, hogy a korlátozott anyagi lehetőségeken belül most már tesznek valamit ... Levelek, levelek Eddig a történet, és most következzenek a levelek. Hutschneider Istvánnának, a Pest megyei KÖJÁL-hoz írt leveléből. Kelt: 1977. november 2. A törökbálinti Kálvária utca és a környékének lakói azzal a kéréssel fordulnak önökhöz, hogy a körülbelül 15 éve tartó tarthatatlan állapotot szíveskedjenek felülvizsgálni... Kérjük szíves segítségüket arra vonatkozólag, hogy még az őszi nagy esőzések előtt tisztítsák ki a patakot, hogy a mocsarat el tudjuk vezetni, és kérjük a derítőt szakemberrel felülvizsgáltatni.” Dr. Korompay Mária állami közegészségügyi járványügyi felügyelő 1977. december 7-én kelt levele a budai járási hivatal műszaki osztályához. ... Hutschneider Istvánná pincéjéből a víz a ház falain felszívódott. Esőzések idején a talaj vízszintje annyira megemelkedik, hogy az udvaron közlekedni nem lehet, a víz a veranda kövezete tibzött is feljön. Súlyosbítja a helyzetet, hogy... a magas talajvíz valószínűleg szennyvízzel szennyeződik. Kérem szíveskedjék az ügyet kivizsgáltatni és intézkedni, hogy a környék lakóházait minél kevesebb ártalom érje. 1978. január 17-én Leiszt József, a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóságnak a többi között ezeket írja: Hivatkozással a Budai Járási Állami Közegészségügyi Járványügyi Felügyelőség 15.10011977, valamint a Budai Járási Hivatal műszaki osztálya 10.943/77. számú megkeresésére, kérjük önöket, hogy a Törökbálint nagyközség területén átfolyó Hosszúréti patak folyómedrét 197S. első negyedévében szíveskedjenek kitisztítani. A munka elvégzését tagsági viszonyunkból eredő jogunk alapján kérjük, mivel a társulati hozzájárulást minden évben rendszeresen meg. fizettük. Két és fél hónapja folyt már a levelezés, levelezgefcés. Ekkor Hutschneider Istvánná — szomszédainak unszolására is — vállalatának, a MEZŐGÉP Trösztnek jogsegélyszolgálatához fordult. Dr. Kovács Imrének a jogsegélyszolgálat vezetőjének 1978. január 28-án kelt levele a KÖJÁL-hoz, és a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatósághoz. ... Önök azt közölték a panaszossal, hogy intézkedtek, intézkedésüknek azonban a helyszínen semmiféle látszata nincs, a szennyvíz változatlanul fertőzi, áztatja a panaszosokat. Felhívom szíves figyelmüket az emberi környezet védelméről szóló 1976. évi II. törvényre is... Somogyi Miklósné, a Vízügyi Igazgatóság osztályvezetője levélben értesítette dr. Kovács Imrét, hogy március 3-án délután hárorii órakor megtekintik a helyszínt. Ez meg is történt. A szemlén részt vettek: Leiszt József vb- titkár, Pozsonyi László és Máté Béla a vízügyi Igazgatóság képviselői is. A szűkszavú jegyzőkönyv szerint a vízügyi szakemberek — kissé nehezen érthető műszaki meghatározásaikkal — lényegében azt állapították meg, amiről a Kálvária utcaiak már évek óta panaszkodtak. És hozzátették : Ezek alapján intézkedéseinket a továbbiakban fogjuk megtenni. Még egy idézet a j Troli éjszaka jegyzőkönyvből: „A tanács vb részéről a fenti megállapításokkal egyetértve, kérem a további intézkedések megtételét.” Es néhány telefon Március 20-án, amikor kint jártam, úgy tűnt, még mindig intézkednek. Telefonon érdeklődtem, hogy hol és mennyire jutottak. Dr. Korompay Mária: A szennyvíztisztító rendszert a fagyok elmúltával felülvizsgálják. A végleges megoldást azonban a Budaörs—Törökbálint közös beruházással épülő szennyvíztisztító elkészültétől várják. Háry József, a Budai Járási Hivatal műszaki osztályvezetője: Az. ügyre fejből nem emlékszik, valószínűleg az irattárban megvan a levél, aminek majd utánanéz. Koppány György, a Közép- dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság főmérnöke: részletesen ismertette a patak hosszának rendezési terveit, amit még nem hagytak jóvá. A Kálvária utcai helyzettel kapcsolatban azt is tudomásunkra hozta, hogy elkészítették annak a válaszlevélnek a fogalmazványát, amit megküldenek minden illetékesnek és érintettnek. (Tehát újabb levél!) Ügy gondoljuk, hogy a sok kilátásba helyezett intézkedés, levelezés helyett a legsürgősebben ki kellene tisztítani a Hosszúréti patakot. Annak, akinek ez a kötelessége. Még akkor is, ha ez véglegesen nem is oldja meg a kérdést Bóday Márta Éjjel, amikor már az utolsó trolibusz is befejezte az utasszállító körútja^, a Budapesti Közlekedési Vállalat Pongrácz úti üzemegységében megkezdődik az éjszakai műszak. Százhatvan trolibusz biztonsági vizsgálatát végzik el, hogy a hajnali induláskor a másnapi forgalomban hibátlanul közlekedhessenek Budapest utcáin E. Várkonyi Péter felvétele Lenyeltek nyolcvanötezret Befejeződött a negyedik váci per is Üjabb váci kereskedőper fejeződött be a Pest megyei bíróságon. Tavaly nyár óta a deákvári önkiszolgáló bolt a negyedik olyan üzlet a városban (a háztartási bolt, a vas-műszaki üzlet, valamint a Naszály áruház után), amelynek egy- j kori vezetői bűncselekmények miatt a vádlottak padjára ke- ' rültak. Az előző három bűn- j ügy meglehetősen professzió- j nalista elkövetőivel szemben azonban a deákvári fiatal kereskedők elemi hibákért fizetnek börtönbüntetéssel. Az elivott tekintély A Vác és Vidéke ÁFÉSZ önkiszolgáló boltjában 1977. júniusától novemberig fölöttébb anarchikus állapotok uralkodtak. Tóth Miklós 25 éves üzletvezető és helyettese a vele egykorú Kovács László- né megszegve a nyitás-zárás előírt rendjét, mindketten gyakran, munkaidőn túl a boltban tartózkodtak, s ilyenkor az általában többletet mutató napi bevételt a kassza állásáÚjitások, találmányok Meddig jár a találmányi díj? Egy tudományos intézet — három munkatársa szabadalmaztatott szolgálati találmányára — egy vállalattal öt évre hasznosítási szerződést kötött. Ebben megállapodtak, hogy a vállalat a szabadalmi eljárás alapján gyártott termék fejében tonnánként, de legfeljebb ötszáz tonna után. kétezer forint díjat fizet az intézetnek. Néhány hónap múlva a feltalálók munkaadójukkal szerződést kötöttek. Eszerint a találmányt hasznosító vállalattól befolyt összeg 7o százaléka találmányi díj címén őket illeti meg. Ennek alapján részesedésüket meg is kapták. Az ötéves szerződés lejárta után az intézet, a szolgálati szabadalom hasznosítására. egy másik vállalattal állapo-i dott meg. Ebben a vállalat a kizárólagos jogért azonnal egy- milló forintot fizetett, továbbá az értékesített mennyiség után tonnánként további ezer forint fizetésére kötelezte magát. Ilyen előzmények után a feltalálók hétszázezer forint díj megfizetéséért az intézet ellen pert indítottak. Arra hivatkoztak: a második vállalattal kötött hasznosítási szerződés után is — éppúgy, mint az első esetben — a befolyt ősz- szeg 70 százaléka' őket illeti. Az intézet, bár az igényt részben elismerte, azzal védekezett, hogy aiz újabb megállapodás után a feltalálókkal díjfizetésre vonatkozó szerződést nem kötött. Előadta még. hogy szerinte az egymillió forint 40 százaléka a feltalálókat megilleti, ebből azonban fenntartási költség címén 40 ezer forintot le kell vonni, tehát 360 ezer forintra tarthatnak igényt. Az első szerződésben megszabott díj alkalmazása esetén a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között feltűnő értékkülönbség mutatkoznék, viszont a 360 ezer forintot felajánlja. Az elsőfokú bíróság az intézetet a peresített 700 ezer forint megfizetésére kötelezte, ítéletének indoklása szerint az első szerződés alapján, a feltalálókat a hasznosítási díj 70 százaléka időbeli korlátozás nélkül megilleti. Az ítélet ellen a vállalat fellebbezett és az ügyben a legfőbb ügyészség is fellépett. A Legfelsőbb Bíróság a feltalálóknak 360 ezer forintot ítélt meg. Tekintve, hogy a peres felek a feltalálói díjra vonatkozóan 1970, január elseje előtt kötöttek szerződést, ezért igényükre az 1968. január elsején hatályba lépett 1967. évi kormány- rendelet intézkedései irányadók — hangzik az ítélet indoklása. E rendelet értelmében az oltalmi időn belül a találmányi díj alapja a hasznosítástól számított öt év eredménye. Eszerint a feltalálót csak folyamatos ötévi hasznos eredmény alapján illeti meg díjazás. Ezt a hasznosítás megkezdésétől kell számítani. Ebben az esetben ez az öt év lejárt, és erre az időre járó díjat a feltalálók megkapták. A rendelet értelmében további díjat nem követelhetnek. Az intézet azonban 360 ezer forintot felajánlott. Ennél többre nem tarthatnak igényt. Ezért a Legfelsőbb Bíróság ezt az összeget ítélte meg. hoz igazították, a felesleget pedig eltulajdonították. A két vádlott visszaéléseket követett el az üvegvisszaváltásokkal is, ezenkívül gátlástalanul — átlagosan napi 150 forint értékben — fogyasztottak ételt és italt a bolt árukészletéből. E nyilvánvaló szabálytalanságok nyomán a főnökök tekintélye a dolgozók előtt hetek alatt o mélypontra süly- lyedt, különösen azok után, hogy az eladók, vezetőjüket munkaidőben részegségtől elaludva találták az irodában. Tóth és Kovácsné az üzlet- vezetéssel nem sokat foglalkozott, viszont mindig volt bent náluk felbontott konyakos üveg — jellemezte röviden a tavalyi állapotokat a tárgyaláson az egyik tanú. Ilyen körülmények között a főnökök nem tudták betartani a dolgozók személyes vásárlására vonatkozó szabályokat sem. ugyanis az eladók és pénztáro. sok az ellenőrzéseket csak kölcsönössági alapon tartották volna jogosnak. Ebbe viszont Tóth és Kovácsné nem egyezett bele, úgyhogy a vezetők és beosztottak végül is kölcsönösen szemet hunytak egymás üzelmei felett. Különös liberalizmus A boltban uralkodó viszonyok ismertetéséhez tartozik végül az is, hogy minden új áruféleségből kóstolót tartottak a dolgozók, és az előzőkön kívül minden bizonnyal ez is hozzájárult ahhoz, hogy három hónappal a vezetők kinevezése után — augusztusban — már 38 ezer forint hiányt állapítottak meg. Meglehetősen furcsa, hogy az ÁFÉSZ a hiány ellenére Tóthot és Kovácsnét meghagyta pozíciójában, s csak akkor tett feljelentést ellenük, amikor két hónappal később egy újabb leltár során a passzívum elérte a 85 ezer forintot. A boltbeli lazaságokat így egészítette ki a szövetkezet „nagyvonalúsággal”, amelyre vé- delmezésükben nem is mulasztottak el kitérni a vádlottak. Az ÁFÉSZ reakciójából ugyanis valóban úgy tűnik, hogy kimondatlanul a kis sikkasztás nem sikkasztás elvét követték, hiszen mint Tóthék sűrűn hivatkoztak rá: az előző vezető is tetemes, 23 ezres hiánnyal távozott, s ennek mindössze egy fegyelmi volt az ára. A vádlottak ilyen elmosódó felelősségi rendszer mellett nyilván taktikázni kezdtek és bíztak abban, hogy a komolyabb felelősségre vo. nás esetükben is elmarad. Tévedtek... Harminchét hónap Tóth és Kovácsné a bíróság előtt elismerték bűnösségüket, sőt feltáró vallomást tettek, de még az elsőfokú ítélet után sem értették, hogy a kettőjük által elfogyasztott 20 ezer forintnyi árun kívül mi adja a leltárhiány háromnegyedét Az eladók mértéktartó fogyasztása, a kóstoló, valamint a szállítók megvendégelése ugyanis a kereskedelemben ma még általánosan elterjedt — mondták, s a tapasztalatok alapján igazuk van. Ezeket a juttatásokat a káló és a megrövidített vásárló finaszírozza. Hová tűnt tehát, a maradék 65 ezer forint? Tóthék szerint ez felderítetlen, az ítélet logikája alapján azonban ennyi pénz úszott el az öthónapos zűrzavar és a felületes üzlet- vezetés során. A vádlottak az- üzlet árukészletének hűtlen kezelésén kívül Hevér Jánostól, a Tejipari Vállalat szállítójától naponta két láda (48 li. tér) zacskós tejet vettek át féláron, s ezzel bűnsegédként részt vettek a Hevér-féle sikkasztásban is, amely 17 ezer 600 forint kárt okozott a társadalmi tulajdonban. Tóthtal és Kovácsáéval szemben Hevér János az egész eljárás során tagadta a terhére rótt bűncselekmény elkövetését, de több tanú állítása alapján a bünte- tőtanács nem fogadta el védekezését. A Pest megyei Bíróságon •dr. Várady Béla tanácsa Tóth Miklóst I évi és 5 hónapi, Kovács Lászlónét 1 évi. Hevér Jánost pedig 8 hónapi börtönbüntetésre és 10—10, illetve 5 ezer forint pénzbüntetésre ítélte, a keletkezett leltárhiány megtérítésén túl. Az ítélet jogerős. A bolt többi dolgozója ellen a szövetkezet folytatott le fegyelmi eljárást. Babus Endre /
