Pest Megyi Hírlap, 1978. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-02 / 52. szám

NAGYKŐRÖSI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA xxn. évfolyam, 52. szám 1978. március 2., csütörtök Ingyenes jogi tanácsadás Kevesebb az elvesző munkaidő Adásvétel, kezesség, kártérítés .Csaknem másfél évvel ez­előtt, 1976. október negyedi­kén kötötte meg, az ügyvédi kamara javaslatára, a Haza­fias Népfront városi bizottsá­ga és a helyi ügyvédi munka- közösség azt az együttműkö­dési megállapodást, melynek eredményeit a napokban ösz- szegezte a HNF elnöksége. Szívesen vállalják A vezető testület ülése, me­lyen az ügyvédi munkaközös­ség képviseletében részt vett dr. Tőrös László ügyvéd is, megállapította, hogy a szer­ződés kiállta az idők próbá­ját, s valamennyi pontja meg­valósult. Az ügyvédi munka- közösség jogi tanácsokkal se­gítette a Hazafias Népfront feladatainak megoldását. Részt vettek az ügyvédek az időközi tanácstagi választások előkészítésében és lebonyolí­tásában is. A munkaközösség valamennyi tagja szívesen vállalta a népfrontirodában minden hónap utolsó szerdá­ján tartott jogi tanácsadást, részt vettek a HNF által szer­vezett vitafórumokon is, pél­dául a törvénytervezetek he­lyi vitájában. Az együttműködési megálla­podás leglátványosabb ered­ménye kétségkívül az ingye­nes jogi tanácsadás megszer­vezése volt — mondotta Csípő Balázs, a HNF városi titkára az elnökségi ülésen. Eddig csaknem 90 nagykőrösi keres­te fel ügyes-bajos dolgaival a népfrontirodát ezeken a szer­da délutánokon. A legtöbben munkajogi Tároló a háztáji tejnek A háztáji tej begyűjtésére hozták létre a 6 ezer 500 literes tároló- és hűtőberendezést Ilocséron, az Új Élet Termelőszö­vetkezet központjában. Képünkön: Hatvani Mihályné és Simon Kálmánná az átvett tej minőségét ellenőrzi. SPORT —SPORT —SPORT— SPORT —SPORT Kosárlabdázóink idegenben Szombaton a nők, vasárnap i- férfiak újonc ellenfeleik jtthonában mérkőztek a ko­sárlabda NB II-ben a bajnoki pontokért. Férfiak: Hódmezővásárhelyi t'SE—Nagykőrösi Pedagógus U8—67 (52—29). Nk.: Danóczi (4), Ábrahám 23), Mester (26), Józan (6), Vlocsai (2); csere: Sz. Nagy, \larosji (4), Becser, Papp dr., Dudás (2). A körösiek' a 12. percig jól látszva helytálltak (19:19), azután a játékvezetők sok téletükkel a vásárhelyi csapa- ;ot segítették. A második fél— dő elején három körösi já- ;ékos kipontozódott. A pálya­választó csapat sokkal ponto­sabban dobott, s több eredmé­nyes játékosa volt. Nők: Szegedi VSE—Nk. Pe- lagógus 63—34 (42—13). Nk.: Takács J. (2), Molnár 1), Kiss (14), Kulcsár (6), Mestemé (11); csere: Bartha, Boros. « A két újonc találkozójának első félidejében a körösiek nagyon megilletődöttek voltak. Szünet után jól játszottak, de addigra már eldőlt a mérkőzés sorsa. A kecskeméti városi úttörő fiú kosárlabda-bajnokságban a félegyháziak kérésére ala­posan megváltoztatták a prog­ramot, és így nem szombaton, vasárnap játszottak három mérkőzést Kecskemétén. Kiskunfélegyházi Lenin TSZ SK—Nk. Arany Ált. Isk. 41—32 (19—16). A legjobb dobók: Déri (10) és Szeleczki J. (8). Nk. Arany Isk.—Kecskeméti Sportiskola II. 46—31 (16—10); ld.: Lakatos (9) és Csikós P. (8). Nk. Arany—Kecskeméti Jó­kai Isk. 42—2*1 (29—14); ld.: Kovács G. (16) és Szeleczki J. (13). A körösi fiúk a vesztes mérkőzésen gyengén, sok biz­tos helyzetet kihagyva, a má­sodikon jobban, a harmadikon pedig nagyon jól játszva ér­ték el eredményeiket. Megyei labdarúgó-sorsolás Az 1977/78. évi Pest me­gyei labdarúgó-bajnokságban a Nagykőrösi Kinizsi felnőtt és serdülő csapatának ellenfe­lei a következők lesznek ta­vasszal. Március 5: Gödöllői SC 'ott­hon), 12: Búdaörs Sasad TSZ SK (idegenben), 19: Albertir- sai VSE (otthon), 26: Sziget­halmi MSC (idegenben). Április 2: Érdi MEDOSZ (otthon), 9: Gödi TK (idegen­ben), 16: Vácszentlászló TSZ SK (otthon), 23: IM Vasas Iklad (otthon), 30: Törökbá­linti TC (idegenben). Május 7: Ceglédberceli VSC (otthon), 14: Dömsödi Vízügy (idegenben), 21: Pilisi KSK (otthon), 28: Kistarcsai SC (idegenben). Június 4: Dunai Kőolaj, Százhalombatta (otthon), 11: Sülysápi KSK (idegenben). S. Z. A MAI PROMRAM Labdarúgás Kinizsi-sporttelep, 15 óra: Nagykőrösi Kinizsi ifi— Kecs­keméti SC ifi, barátságos mér­kőzés. Kalocsa: K. Gimnázium —Nk. Gimnázium, középisko­lás országos középdöntő kupa- mérkőzés. kérdésekben, nyugdíjügyekben kértek tanácsot, de nem cse­kély azoknak a száma sem, akik lakás-, adó-, adásvételi, kártérítési, gyermekelhelyezé­si, kezességi ügyeikben bizo­nyultak tájékozatlannak, s se­gítségre szorultak. Noha a Város lakóinak csaknem vala­mennyi rétegét képviselték a tanácsot kérők, mégis megál­lapítható, hogy elsősorban azok vették igénybe ezt a ta­nácsadást, akiknek a munka­helyén nincs jogsegélyszolgá­lat. 1 A hivatalban Sajnos, mondotta Csípő Ba­lázs, viszonylag sok olyan ügyben kértek tanácsot a nagykőrösiek, melyek ember­ségesebb intézéssel az érintett hivatalokban, jogi tanácsadás nélkül is elintézhetők lettek volna. Sovány vigasz, hogy a tanácsot kérők minden eset­ben arról számolhattak be, hogy gondjaik végül is megol­dódtak. Dr. Tőrös László elmondotta hozzászólásában, hogy az ügyvédi munkaközösségben régóta folyik hasonló jogi ta­nácsadás, kiszélesítéséhez azonban szükség volt a Haza­fias Népfront támogatására. A tanácsot kérők ugyan csak egyszerű felvilágosítást kap­nak — ellentétben az üzemi jogsegélyszolgálattal, mely az ügyek elintézésére is vállalko­zik — mégis érezhetik a tár­sadalom segítségét ezen a fó­rumon is. Ezután is szükséges Pintérné dr. Torma Mária, a városi tanács vb-titkára, aki szintén részt vett a HNF el­nökségi ülésén, örömmel álla­pította meg, hogy a népfront által szervezett ingyenes jogi tanácsadás betölti hivatását. Az ügyfélszolgálati fórum valójában jól szolgálja a la­kosság érdekeit, s fenntartá­sára továbbra is szükség lesz. Egyébként a városi tanács is igyekszik kihelyezett ügyfél- szolgálattal könnyíteni a la­kosság helyzetén, s csökken­teni az ügyintézéssel kieső munkaidőt. Mire jó a te!sfon? A telefon alighanem olyan, mint a házasság — mondta a szakállas viccet idézve egyik ismerősöm. Akinek nincs há­zastársa — vágyik rá, akinek van — szidja. -Azért — tette hozzá a nagy igazságokat fel­fedezők szerény büszkeségé­vel — a hasonlat kicsit sántít. A telefonjára ugyanis min­denki vigyáz. Sajnos, nem adhattam neki igazat, hiszen naponként ta­pasztalom, hogy a nagykőrö­siek bizony nem nagyon vi­gyáznak készülékeikre. Ott­hon talán igen, ám az utcán már nem. Bizonyítja ezt, hogy a város négy nyilvános tele­fonja legfeljebb sátoros ün­nepeken használható. Hol a zsinórban mutatkozik folyto­nossági hiány, hol a pénzbedo­básra szolgáló nyílásban ál­lít akadályt minden kísérlet elé egy-egy beszorult kabát­gomb, vagy pénzdarab. A hop­pon maradt telefonáló persze, a postát szidja, amikor vala­mennyi, ütésekkel tarkított kí­sérlete csődöt mondott. Tapasztalataim szerint a pos­ta — noha nem mentes a hi­báktól —, egy teljesen kétség- beesett intézményre hasonlít, melynek dolgozói előtt alig­ha lehet az idegösszeomlás ve­szélye nélkül megemlíteni a nyilvános telefonok állapotát. — Már megint? — mond­ják reménytelenül, alig leple­zett haraggal a reklamálónak, s mert városjáró és mániákus telefonáló vagyok, hát nekem is. Mert természetesen, én is a postát keresem, ha nem si­kerül forintjaimat gépesített beszélgetésre költeni. A postát keresem, mert azo­kat a nagykőrösieket, akik az ötforintos kabátgombot. nem sajnálják, csak az egyforintost, meglehetősen nehéz feladat­nak tűnik megtalálni. Egyéb­ként a posta sem tölti ezzel az idejét. Inkább megjavítja a telefonokat — legalábbis időn­ként. Mert mit is lehetne még tenni? Orrbavágó készüléket szerelni a telefon mellé? Ez is megoldás — ha van ilyen szerkezet, ám szerintem hasz­nosabb volna, ha mindenki megtanulná: a telefon mun­kaeszköz, a telefon kényel­münket szolgálja, a telefon időt takarít meg. Valahol láttam egy felira­tot: A telefon életet menthet. Vigyázz rá! Nem szeretem, ha idegenek tegeznek, ám ennek a felirat­nak mégis igazat adok. Remé­lem, nem vagyok egyedül. F. P. Ifjú mesterek klubestje A szakma ifjú mestere vá­rosi vetélkedőjének szervezői a napokban tartott klubestjü­kön vitatták meg az idei fel­adatokat, a tavaly első íz­ben megrendezett verseny ta­pasztalatait, s a vetélkedő ki- szélesítésére szükséges tenni­valókat. Asztalok — laboratóriumokba Az idén 200 laboratóriumi magvizsgáló asztalt gyártanak a Szovjetuniónak a Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazda­ság 3. számú üzemében. Képünkön: Módra Ferenc az asztal lapját szereli fel. Barcza Zsolt felvétele Segítenek a szövetkezetek Közműveddé! Kocséron Kocséron tavaly a művelő­dési ház főállású vezetőt ka­pott; Szondy György fiatal szakembert, aki nagy lelkese­déssel fogott a munkához. Horváth Jánosné pedagógus, a művelődési ház addigi tár­sadalmi vezetője is ott ma­radt mellette szervezőnek. A helytörténeti szakkört tovább­ra is Koszó Dezsőné tanárnő vezeti, aki a szakkör tagjai- val, a kocséri öreg padlásokon rengeteg értéket gyűjtött ősz- sze. Régi bútor- és ruhadarabo­kat, térítőkét, lámpákat, kor­sókat, fonó-, szövőeszközöket és egyéb tárgyakat, melyekből a falu születésének 100. év­fordulójára megteremtették a kocséri helytörténeti gyűjte­ményt. A művelődési házzal szemben álló kis épület, a gyűjtemény otthona egyelőre csak vasárnap látogatható. A kocsériak igyekeznek a gazdag helytörténeti anyagot megfele­lőbb helyre vinni, hogy job­ban hozzáférhető és áttekint­hető legyen. A művelődési ház szakkö­rei sorában szépen működik | a bélyeggyűjtő szakkör, az újjáalakított fotószakkör és a j népi tánccsoport, melyben ti- ! szakécskei tánctanárnő. Juhász Vilmosné tanítja a fiatalokat táncolni. A továbbiakban ifjúsági klu­bot, irodalmi színpadot s író- olvasó találkozókat szerveznek. Mindezek mellett a kocséri művelődési ház rendszeresen gondoskodik a kocséri közön­ség szórakoztatásáról. Gyakran rendeznek színházi és művész-, esteket, bálokat. Kötelező! Az eboltás ideje és helye Az idén a kötelező, veszettség elleni eboltás a következő idő­pontokban és helyeken lesz: Március 6-án délelőtt 8—10 óráig az I. kerületnek az állatorvosi ren­delőben, délután 2—3.30-ig a Ja­kabházi tanyán (2. járás, Barát- szilos dűlő). Március 7-én, 8—10 óráig a II. kerületnek, az állator­vosi rendelőben, délután 2—3.30-ig a Csongrádi úti boltnál. Március 8-án, 8—10-ig a III. kerületnek, az állatorvosi rendelőben, délután 2 —3.30-ig a Zabodal tanyában (Ar- bóz dűlő), március 9-én, 8—10-ig a IV. kerületnek, az állatorvosi ren­delőben, délután 2—3.30-ig az I. já­rás. Pocok dűlőben (Szendi ta­nya), március 10-én, 8—10-ig az V. kerületnek az állatorvosi rende­lőben, délután 2—3.30-ig a Balázs Mihály-tanyában (Homolytája dű­lő). március 11-én a VI. kerület­nek az állatorvosi rendelőben. Március 13-án, délelőtt 8—10-ig a VII. kerületnek az állatorvosi ren­delőben, délután 2—3.30-ig a Holló tanyában (Alsójárás dűlő, Gógány iskola). Március 14-én, délelőtt 8— 10-ig a VIII. kerületnek az állat­orvosi rendelőben, délután 2—3.30- ig a G. Szabó-tanyában (Csikvár dűlő), március 15-én, délelőtt 8— 10-ig a IX. kerületnek, az állator­vosi rendelőben, délután 2—3.30- ig a Székely-tanyában (Gógány- dű­lő), 16-án, délelőtt 8—10-ig a X. ke­rületnek az állatorvosi rendelőben, délután 2—3.30-ig a G. Nagy Bá- lint-tanyában (Száraz dűlő). 18-án, délelőtt 8—10-ig pótoltás az egész város részére a? állatorvosi rende­lőben. MOZIMŰSOR Kálvária. Szovjet film. Elő. adások kezdete: 5 és 7 óra. Azok a nagykőrösi gyere- kék, akiket tanáruk ötö­dikes korukban kifaggatott, ma már többnyire középisko­lába járnak, s talán nem is emlékeznek az egykori kér- dezz-felelek játékra. Szeren­csére a papír megőrizte ak­kori szavaikat, s talán nem felesleges néhány év múltán elővenni a régi jegyzeteket, a nevfelői munka melléktermé­két, hiszen a feljegyzett val­lomások már akkor is jó szol­gálatot tettek, s ma is segít­hetik a tanárokat. Sajnos, a tanári szoba ko­pott asztalának fiókja nem őrizte meg valamennyi be­szélgetés anyagát, csak azo­kat, melyek éppen különböző­ségük miatt egymással szem­beállíthatok voltak. „Félévkor persze nem kap­tunk osztályzatot. Ennek na­gyon örültem. Otthon min­dig azt kérdezik, hogy hoz­tam-e egyest. Nem hoztam, mert nincs osztályzat. Ha egyest kapnék, otthon nagyon megvernének. Mást nem kér­deznek. A leckét sem kérde­zik, csak az egyest.” ,.Ha osztályoznának, nekem már nagyon sok ötösöm len­ne. Nem szeretem, hogy nem kapok jegyet. Anyukám sem szereti. Alig várom, hogy jegy­re felelhessek.” Két gyerek... Az egyiktől az eredménytelenséget, a másik­tól a jó eredményt tudakol­ják minden este. Nyilván, ez az utóbbi a szimpatikusabb. Csupán az a feltűnő, hogy a Párhuzamos vallomások gyerekek vallomása szerint egyik szülő sem azt kérdezi, hogy mit tudsz, mit tanul­tál, édes gyerekem, hanem azt, hogy milyen eredményt, elismerést hoztál. „Mikor először mentem is­kolába, mindenkitől féltem. Amikor már ismerős voltam, azt vágtam mindenkihez, ami. éppen a kezembe került. A ta­nító néni Julink mellé ülte­tett, mert ő már másodszor járta az első osztályt. Mari írta meg helyettem, amit kel­lett, súgott, amikor olvas­tunk. Félévkor kiderült, hogy nem tudok semmit. Akkor nagyon kikaptam. Mindig meghúzták a hajamat, ha rosz- szul mondtam valamit. Ami­kor csak tehettem, kikéredz- kedtem a WC-be, és nem mentem vissza. A tanító né­ni utánam jött, de akkor meg elcsavarogtam, hogy ne talál­jon meg. Nem szerettem is­kolába járni.” „Már jóval hamarabb meg­vették nekem a könyveket, és az iskolatáskát. Én azt ját­szottam, hogy egész nap ki­es bepakoltam. Nagyon kí­váncsi voltam, mi van a köny­vekben. A könyvespolcon is mindig a betűket nézegettem. Szerettem volna már olvas­ni meg írni. Az egész család elkísért az iskolába. Minden­ki nagyon örült. Sok óvo­dás barátommal találkoz­tam. Köztük volt az én leg­jobb barátom, a Pisti is. Kap­tunk virágot meg csokoládét, és nagyon örültünk, mert azt hittük, hogy ez mindig így lesz. A Pistivel egymás mel­lett ültünk, és mindig vigyo­rogtunk meg beszélgettünk. Aztán a tanító néni szétülte­tett minket. Nagyon helye­sen tette, mert így a tanulás­ból nem lett volna semmi.” A két vallomás önmagáért beszél. Egyikhez sem kell kommentár. „Én egy napig voltam Nyárs­apáton. Nagyon furcsa volt ott lenni. Volt ott egy csősz bácsi, és annak két kutyája. Én azokkal játszottam. Ha a kutyának azt mondtam vol­na, hogy fogd meg ezt, ak­kor széttépte volna. Máshol még nem jártam.” „Én nagyon sokfelé voltam, hirtelen még felsorolni sem tudom. Apukám mindenfe­lé visz magával. Legtöbbször autóval megyünk. Magyar- országot már igencsak bejár­tam. Külföldön is voltam, Né­metországban. Ott havas hegy­tetőket is láttam, meg ka­nyargós szerpentin utakat.” Óriási különbség, mondja a jegyzetek olvasója, s hajla­mos elfeledkezni arról, hogy a hivatalosan hátrányos hely­zetű gyereknek élete egyet­len kirándulásán adódtak élményei is. A másik, a vilá­got látott gyerek, csak látott ezt-azt. Ha ugyan valóban ott látta a havas hegyeket, ahol mondja. „Az estét az árokparton szoktuk tölteni. Focizunk és hátbavágósat játszunk. Sze­retek a kutyámmal is játsza­ni. Édesanyám főzi a vacso­rát. Apu hat órakor jön ha­za. Jó estét köszön, mosak- szik, és vacsorázunk. Kezdő­dik a film, nézzük a tévét. Egyszer annyi füstölt kol­bászt ettem, hogy beteg let­tem. Ez egy emlékezetes es­tém volt.” „Este ülünk az asztalnál és beszélgetünk Várjuk a ro­konokat és a vendégeket. Én nagyon örülök, ha jön hoz­zánk valaki. A kályhánál a macskám elégedetten do­rombol. Egyszer nagyon meg­ijedt a hirtelen megszólaló magnótól, felugrott az asztal­ra és mindent felborított. Fél óra kellett, hogy rendet rak­junk. Ez egy emlékezetes es­tém volt.” Levonható-e a néhány, az ellentétek bemutatásának szándékával kiválogatott be­szélgetésből valamiféle követ­keztetés? Helytálló aligha. Legfeljebb arra gondolhatunk, hátrányos helyzetű gyerekek nemcsak az árokparton ját­szók között akadnakhanem a könyvespolcokkal beren­dezett, összkomfortos laká­sokban, a világot járó családi közösségekben is. Farkas Péter

Next

/
Thumbnails
Contents