Pest Megyi Hírlap, 1978. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-19 / 67. szám

A száztíz éves emlékmű Kétszer volt 1849-ben Vá­cott utcai csata. Április 10-én, az isaszegi ütközet után fölfe­lé vonuló magyar sereg, vala­mint Götz és Jablonowszky osztrák tábornokok csapatai között, amely Damjanich nagyszerű győzelmével végző­dött. A második, még keményebb utcai harc július 17-én zajlott le, amikor Paszkjévics orosz tábornok Aszódtól idáig nyú­ló főserege és Görgey vissza­vonuló csapatai mérték össze erejüket. A honvédfegyverek diadala itt csillámlott fel utol­jára, de a csata vége nem az ő győzelmüket jelentette. Dr. Stefaits István, a váci 1848—49-es honvédemlékmű­ről közölt tanulmányában azt írja, hogy kiemelkedő a sze­repe az ország hasonló emlék­művei között, mert elsőként avatták fel az országban, s elkészítéséhez a torinói emig­rációban élő Kossuth is hozzá­járult 100 forinttal, ami akkor nem kis összeg volt. A vers írására először Arany Jánost kérték fel, de ő betegségére hivatkozva nem vállalta. Így a három versszak Degré Alajos századosé, az is­mert íróé. Az emlékmű tervét Caciari Alajos építőmester és Krenedits Ferenc rajztanár készítette. Száztíz éve, 1868-ban avat­ták fel. Degré Alajos beszélt, s a díszelnökség sorában ott volt Klapka György is. A váci ifjúság idén is lerótta március idusán kegyeletét az emlék­műnél tartott ünnepségen. Papp Rezső Orvosi ügyelet Hétfőn dr. Ruzsicslca Béla, kedden dr. Sárközi József, szerdán dr. Csömör Pál, csü­törtökön dr. Bucsek Tibor, pén­teken dr. Karádi Katalin, szombaton és vasárnap dr. Sárközi József tart ügyeletes orvosi szolgálatot Vácott a régi kórházban. (Március 15. tér 9.). Az éjszakai és ünnepi ügye­letet teljesítő orvosokat a 11—525-ös telefonszámon is le­het hívni. A beosztás hét közben meg­változhat. A művelődési központ heti műsorterve Március 20-án 14 és 15,30 órakor: MOKA-LÁKA (Leven­te Péter műsora, iskolásoknak), — 16 órakor: Magyar festők Itáliában (dr. Bodnár Éva elő­adása), — 18 órakor: Nézzük meg Ausztriát (Kaufman And- rásné vetítettképes előadása), — 19 órakor: Csak a szépre emlékezem (Fővárosi művészek műsora). Március 21-én 10 órakor: Mesemozi (iskolai napközi­seknek). Március 24-én 16 órakor:' a a VIT Klub rendezésében elő­adás a szocialista Kubáról. — 16,30-kor: Játékkiállítás, Híd­végi Valéria festőművész ter­vei alapján. Megnyitja: Weisz György, a városi tanács elnö­ke. Március 25-én 17—21 óráig: Disco (lemezlovas Báráz Mik­lós). Március 26-án 10 órakor: A kigyóvadászoktól a furfangos rókáig (ismeretterjesztő mese­filmek 10—14 éveseknek, díj­talanul). VAC I NAPLÓ A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A VÁCI JÁRÁS ÉS VÁC VÁROS RESZERE ­XXII. ÉVFOLYAM, 67. SZÁM 1978. MÁRCIUS 19., VASARNAP Jubileumi alkalom Az új nemzedék érdekében A napköziellátás helyzetéről Az első magyarországi nap­közi megalakulásának het- venötödik esztendejében a Pest megyei gyermekfoglal­koztató otthonok külön is jubi­lálnak: huszonöt éve, hogy az első ilyen jellegű intézményt létrehozták a megyében. Ebből az alkalomból kerestük föl Venesz Ernőt, a városi tanács művelődésügyi osztályának vezetőjét. — A kibontakozás időszaká­ban a napközik kizárólag szo­ciális feladatokat láttak el: gondoskodtak a gyermekek fel­ügyeletéről, biztosították szá­mukra a meleg ételt. Ma már, tudjuk, joväl összetettebbek a követelmények. Melyek a modern napköziotthonok leg­főbb jéllemzői? — A szociális funkció az idők során nem gyengült, sőt, a társadalmi foglalkoztatott­ság arányában erősödött; ám előtérbe került egy másik alapvető szempont: a pedagó­giai feladatok minél maga­sabb színvonalú ellátása. Ma­gyarán, az iskoláknak ma már nemcsak a tanítás alatt kell foglalkozniuk a gyerekekkel, hanem a növendékek szabad­idejének hasznos eltöltéséről is gondoskodniuk szükséges. A napközik egyrészt segítik a tanulók tanulmányi felkészü­lését, munkamódszert is ad­nak ehhez, lehetőséget nyúj­tanak a kicsinyek kulturális, sport- és egyéb1 területű tevé­kenységének gyakorlásához. Bizonyos esetekben pedig — a hátrányos, vagy veszélyeztetett gyerekek foglalkoztatására gondolok — gyermekvédelmi funkciót is ellátnak. Arról nem szólva, hogy — amennyi­re lehet — pótolniuk kell a családot is. Sőt, a termelékeny­ség alakulásában is szerepet játszanak! Hiszen mennyivel nyugodtabb, kiegyensúlyozot­tabb, s ezáltal mennyivel jobb munkát végez az a szülő, aki tudja, hogy gyermekéről min­dennap megfelelő körülmények között gondoskodnak. Venesz Ernő a továbbiakban a napközik néhány problé­máját említette. Elmondta, hogy a gyermekfoglalkoztató otthonokban talán még kivá­lóbb pedagógusokra van szük­ség, mint az iskolákban, Hi­szen itt tevékenykedni komp­lex feladat:1 egyszerre kell jó oktatónak és jó nevelőnek bi­zonyulni. Ezt a kétségtelenül nehezebb munkát azonban so­kain nem vállalják. Ebben sze­repe van a délutáni műszak­nak, az alacsony díjazásnak, valamint annak, hogy a leg­több pedagógus tanítani sze­retne. így azután képesítés nélküli dolgozókat alkalmaz­nak, akik azonban csak foko­zatosan tudnak eleget tenni a magasszintű követelmények­nek. A megoldás az lenne, ha emelni tudnák a tanárok kö­rében a napközis munka presz­tízsét. — Mindenütt hangsúlyozzuk a napközis nevelők erkölcsi­anyagi megbecsülésének a kér­dését. De, hát hogyan mutat­hatnánk fel e téren eredményt, amikor még a képzőintézmé­nyekben sem mindenkor ké­szítik fel eléggé — sem szív­ben, sem szakmailag — a fia­talokat, a tanításon kívüli gyermekfoglalkoztatásra ? A gondokról szólva, Venesz Ernő megemlítette a tantermek hiányát is, A gyerekek vissza­járnak a tanítás színhelyére, s az egyhangúságon az a tö­rekvés sem sokat segít, hogy délutánra ■ megpróbálják át­alakítani, otthonosabbá ten­ni a helyiségeket. ■— Képzelje, ha egy felnőtt munkást visszaküldenének ugyanazon munkapad mellé — hogy töltse ott a szabad­idejét —, ahol délelőtt dolgo­zott! .. A helyzet csaknem vigasz­talan. A tanteremszükséglet miatt lassanként eltűnnek az úttörőszobák, a könyvtárak, a kultúrált foglalkoztatás mind nehezebbé válik. Ez annál in­kább fájó, mert a gyerekek ki­tűnően felszerelt óvodákból ér­keznek az iskolákba, s csak alig-alig illeszkednek be a ke­vésbé otthonos környezetbe. Az étkeztetés terén is akad­nak csak félig megoldott kér­dések. A négy iskolai konyha kapacitását maximálisan ki- I használják. Am, még így is sok az eszkimó, kevés a fóka. A gondok orvoslására vezették be az „Egy üzem — egy iskola” rendszert. Csakhogy jobban szeretnék, ha a tanulók kife­jezetten gyermekeknek való ételt ennének, amit a gyárak­ban nem tudnak biztosítani. De még ilyen körülmények között is magasan az országos átlag feletti színvonalon lát­ják el az élelmezési feladato­kat. — Jó néhány problémával kell tehát megbirkózniuk. Biztosak vagyunk abban, hogy le is küzdik ezeket. Mégis, milyen intézkedéseket tesznek önök a helyzet további javí­tásáért? További, mondjuk, mert a meglévő gondok elle­nére a fejlődés kézzelfogható. — Ezek a problémák — ob­jektív nehézségek. Máról-hol­napra aligha remélhetünk ja­vulást. Látványos előrehala­dást csak a demográfiai hul­lám apadásával várhatunk. Mindenesetre, a fejlesztés ügyében minden lehetséges anyagi eszközünket mozgósít­juk, mert a megoldás elsősor­ban ezen múlik. Még szoro­sabb együttműködést alakí­tunk ki a szülőkkel és az üze­mekkel, hogy miinél tartalma­sabbá, színesebbé tegyük a gyerekek életét. A huszonöt éves jubileum alkalmából októberben kiállí­tás nyílik majd a váci műve­lődési központban. Az ille­tékesek azonban nemcsak ilyen rendezvényekkel, meggyőző eredményekkel szeretnék ün­nepelni az évfordulót. Hegyi Iván Tegyünk városunkért! Társadalmimunka-felhívás Dunakeszi lakosságához I Az idén áprilisban lesz egy esztendeje, hogy Dunakeszit várossá nyilvánították. Az évfordu­ló közeledtével az alábbi felhívást adta ki a Haza­fias Népfront városi bizottsága: városi rang elnyerésének sok-sok áldozatkész mun­ka volt az előzménye. Hosszú éveken át Dunake­szi lakossága, az itt működő vállalatok, üzemek dolgozói, a párt- és tömegszervezetek fáradoztak a várossá nyil­vánítás feltételeinek megteremtésén. E cél érdekében szorosan együttműködtek mindazok, akik magukénak vallották és vallják Dunakeszit. A várossá nyilvánítással megnőttek az igények is. Ez természetes, hiszen a fejlődésnek mindenkori hajtó­ereje az emberi igényesség. A városi rang elnyerése azonban önmagában nem oldhatja meg az igények azonnali kielégítését. A köz­pontilag biztosított anyagi források — bár lényegesen magasabbak, mint a nagyközségi szint volt — nem elég­ségesek ehhez. A szükséges anyagi fedezetet az állam- háztartás a jövőben sem tudja mindenben városunk rendelkezésére bocsátani, hiszen az egész ország igényeit kell szem előtt tartani. A központilag biztosított anya­gi eszközöket viszont mi, Dunakesziek, többszörösére nö­velhetjük saját alkotó munkánkkal, összefogásunkkal, tenniakarásunkkal a: városért. A várossá alakulás idén áprilisi első évfordulója tiszteletére társadalmi munkára hívunk ezért minden városát szerető lakost és kollektívát! Fogjunk össize és tegyünk valamennyien a váro­sért! Parkosítsunk, tartsuk tisztán környezetünket! Épít­sünk járdát, játszóteret, hozzuk rendbe a sportpályákat! Saját munkánkkal növeljük az óvodai, iskolai helye­ket! t Várjuk az egyéni és kollektív felajánlásokat a Ha­zafias Népfront városi bizottságára. Várjuk az egy nap Dunakesziért felajánlást — kommunista szombatok meg­szervezését —, társadalmi munkaórák megajánlását — parkok feletti védnökségvállalásokat! Legyen valamennyiünk jelszava: tegyünk városun­kért! A HAZAFIAS NÉPFRONT DUNAKESZI VÁROSI BIZOTTSÁGA SZÍVÓS AKARATTAL Egy magyar vadász Afrikában HABUB SZUDÁN FELETT Vác a hazai lapokban A Figyelő beszámolt arról, hogy kétnapos munkavédel­mi tapasztalatcserét rende­zett Vácott, a Hazai Fésűs­fonó- és Szövőgyárban a Tex­tilipari Műszaki és Tudomá­nyos Egyesület. Az Izzó című üzemi lap Piaci jelentés Vácott a pénteki piacon a burgonyát 5 és 6 forintért árulták. A tarkababot 35, a fe­héret 30, a színeseket 25—30 forintra tartották. Emelkedik a káposztafélék ára: a fejeset 6, a kelkáposztát 7, a pirosat 8 forintért láttuk. A savanyított káposzta kilóját 10—12 forint­ért mérték. A zöldség 9—10, a sárgarépa 6—7, a zellergyökér 8—10 forintért kelt el. A cékla és fekete retek kilóját 5—6 fo­rintra mondták. A vöröshagy­ma ára 8—10, a liláé 11, a fok­hagymáé 38 forint volt. Dug- hagymából az aprót 20, a na­gyobbat 10 forintért mérték ki­lónként. Az újhagyma csomó­ját 2—4 forintért árulták. Fe­jes salátái is láttunk: a terme­lőszövetkezetiek 6, az ősterme­lők 4 forintot kértek darab­jáért. Spenótot 28 forintért, sóskát 40 forintért mértek. Töpörtyűt 30-ért, füstölt sza­lonnát 40 forintért kínáltak. Az alma ára változó: a jona­táné 6 és 11,60 között, a húsvé­ti rozmaringé 7—10 forint kö­zött volt. A dióbélért 120 fo­rintot kértek. Mákot 80 fo­rintért kínáltak. Nagy a kereslet a tejfel és túró iránt. Mindkettőt 30 fo­rintért mérték. Az élő csirke kilóját 32 fo­rintért mérték a tsz-árudában. A tojást az őstermelők 1 forint 50 fillérért kínálták. szerint Vácott befejeződik a már korábban előlkészített fénycsőgyártás összpontosítá­sa, s itt történik majd a nagy volumenű, Vello-rendszerű bú- raelőállítás. A Typographia márciusi szá­ma beszámolt a Pest megyei Nyomda Vállalat új üzemé­nek átadásáról, és az év ele­ji mumkásgyűlésan ismerte­tett, 1978-as tervfeladatokról. A Magyar Hírlap tájékoz­tatást adott arról, hogy Vá­cott jelenleg ezer telefon- igénylőt tartanak nyilván, s 1980-ig kétezer vonallal bő­vítik a telefonközpont kapa­citását. A Nőgrád ismertette a Du­nakanyar Intéző Bizottság egyik szakbizottságának bán- ki ülését, ahol tájékoztatást adtak a Váci Tejipari Válla­lat képviselői is a nyári ellá­tásról. Az Észak-Magyarország ne­vű, miskolci napilap méltatta Somogyi József Kossuth-dí- jas szobrászművész több alko­tását, s ismertette a Vácott fel­állított felszabadulási emlék­művet is. P. R. IGNÁCZ FERENC Afrika- kutató és Afrika-vadász vetí­tett képes előadást tartott a közelmúltban a Vác és Kör­nyéke Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalat nyugdíjasklub­jában. A II. világháború alatt a Nemzeti Múzeum és a Termé­szettudományi Múzeum anya­gában is tetemes kár keletke­zett. Sajnos, az 1956-os esemé­nyek során a gyűjtemény megmaradt része is porrá égett. A múzeum ekkor Szé­chenyi Zsigmondot, az ekkor már híressé vált írót és Afri- ka-vadászt bízta meg az anyag pótlásával, aki feladatát meg­lepően gyorsan és nagy lelke­sedéssel próbálta teljesíteni, de azt 1967-ben bekövetkezett halála miatt befejezni nem tudta. Munkáját a múzeum igazgatója, Szunyoghy János vette át, aki viszont Afriká­ban szerzett betegségben fia­talon meghalt. Ekkor merült fel a szakemberek körében egy gödöllői fogász, Ignácz Ferenc neve. Ignácz Ferenc szinte a járással, a beszéddel tanulta meg gyermekkorában az erdő nyelvét, törvényeit, a vadászat mesterségét, az er­délyi havasokban édesapja mellett. Később kapcsolatot talált Kittenberger Kálmán­nal, majd Széchenyi Zsig- mond segítőtársa lett. S‘ZfVÖS AKARATTAL, nagy tehetséggel orvossá, néprajz- kutatóvá, ornitológussá, zooló­gussá, neves autóvezetővé, fo­tóssá, preparátorrá és köny- n yűbúvárrá képezte magát. Több nyugati nyelv mellett magánszorgalomból megtanul­ta az afrikai bennszülöttek nyelvét: mivel jól beszélte a szuahéli nyelvet, így a Buda­pesti Vadászati Kiállításon Tanzánia pavilonjának meg­bízottja lett. A kiállítás után maga a tanzániai erdőminisz­ter hívta meg hazájába, 1970 óta pedig a Magyar Termé­szettudományi Múzeum meg­bízásából minden évben Ke- let-Afrikában tartózkodik, hogy nagy elődjei: Magyar László, Kittenberger Kálmán, Széchenyi Zsigmond útján pó­tolja elporladt természettudo­mányi értékeinket. AFRIKAI ÁLLOMÁSAIN tanúi lehettünk előadásain ke­resztül a gepárd, a leopárd, a tigris és az elefánt vadásza­tának, Ignácz Ferenc veszé­lyes afrikai táborozásainak, a Viktória-tó csodálatos flórá­jának, a bennszülöttek életé­nek. Ütjairól, mint nagy elődei, ő is könyveket ír. Eső műve a Gondolat könyvkiadó gon­dozásában, rengeteg kép­anyaggal már elhagyta a nyom­dát és a legközelebbi könyv- napon „Habub Szudán felett” címmel jelenik meg (habub a 120 kilométer sebességgel szá­guldó, hatvan fokos forró ho­mokvihar, mely mindent elte­met). Ignácz Ferenc jelenleg új könyvén, a „Karamodzsák földje” címűn dolgozik és megígérte, hogy a könyvnapra visszajön az Élelmiszer Kiske­reskedelmi Vállalat nyugdíjas­klubjába, könyvét dedikálni. M. Gy. Táncház a művelődési központban A fiatalok körében igen népszerű a művelődési köz­pontban működő táncház, ahol havonta egy alkalommal a Viola együttes táncosainak se­gítségével tanulják az érdek­lődők a különböző népi tánco­kat. Legutóbb a Matkópusz- tán élő Pólyák Ferenc fafa­ragó-népművésszel is meg­ismerkedhettek a fiatalok. Pó­lyák Ferenc a magával hozott hasábfából a helyszínen fara­gott ki egy portrét, s közben mesélt életéről, művészetéről és a régi hagyományokról. Oldott hangulat Nyílt nap Elégedett szülők A Petőfi Sándor Általános Iskola II. b. osztályában nyílt napot tartott Sas Ferencné osztályfőnök: a szülők részt vehettek a tanítási órákon, megismerkedhettek az iskolai oktatás és nevelés állandóan fejlődő formáival. Láthatták gyermekeik magatartását, óra­közi aktivitását és az érdem­jegyek mögött rejlő munkát. Pergő, friss, mozgalmas óráknak lehetett tanúja a megjelent húsz szülő. Kitűnő kollektív munka és oldott han­gulat jellemezte a nyílt napot. Sokáig emlékezetes marad a logikus gondolkodásra készte­tő modern számtanokatás ma­gas követelményrendszere, va­lamint az a törekvés, amely az elméleti ismereteket gyakor­latban alkalmazhatóvá teszi. Tetszett a szülőknek az órák tananyagának egymásra épü­lése és tetszett a morális ne­velési kérdések beépítése. A nyílt nap megrendezése újszerű kezdeményezés, amely- lyel élményt és hasznos ta­pasztalatszerzési lehetőséget nyújtott a tanító a szülők szá­mára. M. !

Next

/
Thumbnails
Contents