Pest Megyi Hírlap, 1978. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-18 / 66. szám

1978. MÁRCIUS 18., SZOMBAT "sémát Sarlós István párfnaipon Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára pénteken a főváros XIII. kerületébe lá­togatott. A Politikai Bizottság tagja tájékozódott Angyalföld politikai, gazdasági helyzeté­ről, fejlődéséről. Ezt köve­tően felkeresett néhány lakás- építkezést. Később megtekin­tették az Orvostovábbképző Intézet több osztályát. Végeze­tül szabad pártnapon tájékoz­tatást adott időszerű gazda­ságpolitikai kérdésekről. Ä szakmunkástanulók a mozgalomban Ülést tartoli a KISZ Központi Bizottsága Pénteken ülést tartott a KISZ Központi Bizottsága. A tanácskozáson részt vett Kor- nidesz Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának osz­tályvezetője, Polinszky Károly oktatási miniszter és Nagy Imre munkaügyi miniszter- helyettes. Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ KB első titkára tájé­koztatta a résztvevőket az MSZMP Központi Bizottságá­nak március 15-i üléséről. A magyar közvélemény elítéli a Libanon elleni agressziót Ä Hazafias Népfront, az Or­szágos Béketanács, a Magyar Szolidaritási Bizottság állás- foglalást tett közzé az újabb izraeli agresszióval kapcsolat­ban. Az állásfoglalás hangsú­lyozza: A magyar közvélemény, a világ békeszerető népeivel együtt, mély felháborodással és aggodalommal fogadta a Libanon elleni újabb súlyos agresszió hírét. A dél-libanoni térségben kialakult súlyos helyzetért a felelősség azokat az izraeli vezetőket terheli, akik békeszólamokat hangoz­tatnak, de valójában a terü­leti terjeszkedés, a megszállás, a népirtás politikáját folytat­ják. Felelősség terheli a nem­zetközi imperializmus azon köreit is, amelyek támogatják ezt a politikát. Szolidaritásunkat fejezzük ki az agresszió áldozataival, a Palesztin Felszabadítási Szer­vezettel, a libanoni haladó erőkkel. Parlamenti bizottságok fórumán A belkereskedelmi törvényjavaslat Termékeny vita, tizenegy elfogadott módosító javaslat jellemezte az országgyűlés ke­reskedelmi, valamint jogi, igazgatási és igazságügyi bi­zottságának pénteki együttes ülését, amelyen a belkereske­delmi törvényjavaslatról tár­gyaltak a képviselők. A törvényelőkészítés kap­csán Sághy Vilmos belkeres­kedelmi miniszter tájékoztat­ta a képviselőket a szocialis­ta kereskedelem fejlődéséről, kiemelve: a jövőben az áruk minősége jelenti a mércét! A vitában egybehangzott a Vélemény: a belkereskedelmi törvényjavaslat megvalósítá­sa egyaránt nagy felelősséget jelent a bel- és külkereske­delemnek, az iparnak. Ezért fontos, hogy a végrehajtási utasítások egységesítsék az eddigi 30 kapcsolódó rendele­tet, és rendelkezzenek a fele- lősségrevonásról is. A vitában felszólalt Bartha László, Bollók Józsefné, Gaj- dócsi István, Gajdos János, Juhász Tibor, Kiss Imre, Ko­mócsin Mihály, Mátay Pál, Nagypataki Imre, Nezvál Fe­renc; Novák Páíné, Szoköla Károlyné, Szűcs Gábor és Tóth Rozália. A Legfelsőbb Bíróság munkája Az utóbbi három esztendő ítélkezési gyakorlatának ta­pasztalatai bizonyították: a döntések túlnyomó többsége találkozott az állampolgárok igazságérzetével. A Legfelsőbb Bíróság elnöke és a legfőbb ügyész évente kétezer törvé­nyességi óvást nyújtott be, ami a 400 ezer jogerősen be­fejezett ügy alig fél százalé­kát jelenti — hangsúlyozta Szakács Ödön, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, az országgyű­lés, jogi, igazgatási és igazság­ügyi bizottságának pénteki ülésén, a legfőbb bírói fórum tevékenységéről tájékoztatva a képviselőket. A tanácskozáson a képvise­lők rámutattak: gond, hogy az előnyösebb helyzetben levő vállalatok egy része csak a saját érdekei, feltételei szerint hajlandó szerződést kötni. Fi­gyelemre méltó jelenség az is, hogy bár az elmúlt három év­ben több mint 164 millió fo­rint gazdasági bírságot szab­tak ki, ezek többségét az ügyészek indítványozták. Szükséges, hogy a tisztesség­telen haszonszerzésre irányuló törekvések megfékezését szol­gáló bírságolásra a jövőben a tanácsok és más hatóságok is gyakrabban éljenek indítvá- nyozási jogukkal. A Központi Bizottság tudo­másul vette Kovács Jenőnek, a KISZ KB titkárának tájé­koztatóját a nemzetközi ifjú­sági mozgalom időszerű kér­déseiről. A KISZ KB titkára a DÍVSZ 1978. február 22-e és március 1-e között Berlinben megtartott X. közgyűléséről szólva megállapította, hogy az sikeres munkát végzett, erősí­tette korunk három fő forra­dalmi erejének egységét, és olyan akcióprogramot fogadott el, amely megfelelő alap min­den békeszerető, haladó és demokratikus ifjúsági szerve­zet együttműködéséhez. A Központi Bizottság megelége­déssel vette tudomásul, hogy a DÍVSZ közgyűlése a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövet­ségre bízta a főtitkári tisztség betöltését. A Központi Bizottság Nagy Sándornak, a KB titkárának előterjesztésében megtárgyal­ta a KISZ-nek a szakmunkás- tanulók körében kifejtett te­vékenységét, ennek tapaszta­latait és határozatot hozott az időszerű feladatokról. Megál­lapította, hogy a szakmunkás- képző iskolák KlSZ-szerveze- tei az elmúlt évtizedben — az iskolai pártszervezetek haté­kony segítségével — az iskolák fontos nevelési tényezőivé váltak. A KISZ IX. kongresz- szusa határozatainak végre­hajtása során javult a szerve­zetek eszmei-politikai nevelő­munkája, a fiatalok általános és szakmai ismereteinek elsa­játítását segítő tevékenysége. Nőtt a szakmunkástanulók művelődését, testnevelését szolgáló akciók, rendezvények színvonala, bővültek a sporto­lási lehetőségek. Különösen jeldntős a szakmunkástanulók részvétele a különböző társa­dalmi munkaakciókban. A Központi Bizottság hatá­rozatában hangsúlyozza, hogy a KISZ alapvető feladata a szakmunkástanulók szakmai- tanulmányi munkájának segí­tése, ösztönzése, társadalmi, közéleti tevékenységük kibon­takoztatása. Ennek érdekében olyan akciókat, programokat kell a jövőben kidolgozni, amelyek figyelembe veszik a szakmunkástanulók életkori sajátosságait, építenek ,az is­kolai és az üzemi KlSZ-szer- vezetek javuló kapcsolataira. A Központi Bizottság felkérte az illetékes állami és társa­dalmi szervezeteket, hogy nyújtsanak segítséget a KISZ szerveinek és szervezeteinek a határozat végrehajtásához. Barabás János, a KB titká­ra tájékoztatta a résztvevőket a XI. Világifjúsági és Diák- találkozó nemzetközi és hazai előkészítésének helyzetéről. A nemzetközi előkészületek a fesztiválmozgalom nagy vonz­erejéről tanúskodnak: eddig 108 nemzeti előkészítő bizott­A vásárlók érdekében Az LSZV és a Skála együttműködése Jó kísérletnek lehettünk ta­núi tegnap Budapesten a Gellert Szálló teaszalonjában. Itt tartotta ugyanis a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat — o Skála Áruházzal közösen — első ilyen jellegű divatbemu­tatóját. Az előzményekről s magáról a rendezvény céljáról sajtótájékoztatón adtak számot a vállalat vezetői. Hangsúlyoz­ták a közös és legfőbb célt: szeretnék, ha a vásárlók az eddiginél kevesebb ígérgetést kapnának és gazdagabb vá­lasztékból egészíthetnék ki ru­határukat. Gyakran szóvá tettük, hogy nagy a szakadék, a távolság az ipar és a kereskedelem között. Az új, egyébként keresett ter­mékek, vonatkozik ez elsősor­ban a ruházati cikkekre, so­kára vagy egyáltalán nem je­lennek meg a boltokban. Miért? Mert hiába az ipar tö­rekvése, ha a kereskedők szí­vesebben rendelnek a hagyo­mányos, megszokott modellek­ből. Nem szívesen vállalnak kockázatot Ezt igyekeztek cáfolni a tegnapi bemutató rendezői. A Lenfonó- és Szövőipari Válla­lat megkeresett hat ipari szö­vetkezetei, s velük egyezséget kötve, mintegy 35—40 ezer különféle öltözéket készíttetett saját gyártmányú kelméiből. A Skála Áruház szakemberei 85—100 modellből választhat­ták ki a legtetszetősebbeket. Majd pedig szerződésben álla­podtak meg a modellek és né­hány, várhatóan kelendő mé­teráru árusítására. Százezreket — főként a fia­talabb korosztályokat — érintő téma is hangsúlyt kapott a tegnapi sajtótájékoztatón: a farmernadrág. A vállalat ve­zetői ölömmel jelentették be — később magunk is meggyő­ződhettünk róla a csinos nad­rágok, szoknyák, ingruhák lát­tán — sikerült végre előállíta­niuk az indigókék farmer­anyagot. A Trapper fantázia­nevet viselő termék minőség­ben — szín- és mérettartósság­ban egyarát vetekszik a világ legjobbjaival. Ez azért is lé­nyeges, mert a divatelőrejel­zések szerint a század végéig veretlen sztár marad a farmer. ság alakult, jelentette be rész­vételét a havannai VIT-en. A KISZ bizottságai és szerveze­tei úgy tervezik és szervezik munkájukat, hogy minél több fiatal érezhesse magát a nagy esemény részesének. A Központi Bizottság a tá­jékoztatót elfogadta, meghatá­rozta a hazai és a nemzetközi előkészületek soron levő fel­adatait. Egyetértett a XI. VIT magyar nemzeti előkészítő bi­zottságának azzal az állásfog­lalásával, hogy a havannai fesztiválon 400 küldött képvi­selje a magyar ifjúságot. Megbázólevél­átadás Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke pénteken fogadta Tadeusz Pietrzak rendkívüli és meghatalmazott nagyköve­tet, a Lengyel Népköztársaság új magyarorsizági nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. A megbízólevél átadásánál jelen volt Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára és Nagy János külügyminiszter-helyet­tes* A LEGNAGYOBB KEDVEZMÉNY ELVE ALAPJAN Magyar-amerikai megállapodás Pénteken a Külkereskedelmi Minisztériumban Bíró József külkereskedelmi miniszter és Philip M. Kaiser, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövete aláírta a Magyar Népköztársaság és az Egyesült Államok kereskedelmi kapcso­latairól szóló megállapodást. A most aláírt megállapodás­ban a két ország a GATT elő­írásainak megfelelően kölcsö­nösen nyújtja egymásnak a legnagyobb kedvezményt és biztosítja a diszkrimináció­mentes elbánást. Ez az USA­ba irányuló magyar exportnál azt jelenti, hogy amíg jelenleg az exportált áruink összesét sújtó vámok átlaga 15 száza­lék, ez o legnagyobb kedvez­mény életbe lépése után mint­egy 5 százalékra csökken, változatlan áruösszetételt fel­tételezve. Ezzel egyidejűleg Magyarország szintén meg­szünteti a jelenlegi magasabb büntető vámokat az amerikai árukkal szemben. A megállapodás a magyar és iaz amerikai ratifikálási eljá­rást követően lép életbe. ígéri a vállalat, hogy az igé­nyeknek megfelelő mennyisé­gű alapanyagot állít elő, vál­lalkozó szövetkezet is akadt a nadrágok készítésére. Így, vár­hatóan, már április elején vá­sárolható lesz, hat-hétszáz fo­rintos áron. S nemcsak a Skálában. Persze mindehhez kevés a Lenfonó- és Szövőipa­ri Vállalat igyekezete, a keres­kedelemé a szó: rendelnie kell. Gazdag a gyár ajánlata len­áruból. A könnyebb és nehe­zebb fajsúlyú anyagok széles választékát láthattuk, melyek­ből a kényelmes szabadidő- öltözékektől az alkalmi ruhá­kig minden készíthető. Fér­fiaknak, nőknek, gyermekek­nek. A színek valóságos döm- pingjéből is ízelítőt kaptunk: a vakító fehértől a divatos ke- kiig szinte minden szín szere­pelt. Hétfőtől — március 21-től — a Skálában már meg is vásá­rolhatók a praktikus model­lek. Mint mondták —, s ez sem közömbös — árúk is el­fogadható. D. Gy. c [ sömdes jubileuma után bontakozik tovább egy igen szép mozgalom Pest megyében. A krónikaíróké. ősi kódexek, sárgult fóliánsok hangulatát idézi ez a szó, pedig a máról, nagyon is a mai emberről beszélünk, ha őket emlegetjük. Mert kik is ezek a kró­nikások? Szülőföldjüket, szűkebb hazáju­kat szerető, becsülő emberek, akik érdek­lődnek lakóhelyük története iránt, fölku­tatják múltjának egy-egy darabját, hogy aztán fölmutassák a jelennek: lássátok, hogyan is éltek apáitok, anyáitok. De nem is lenne teljes a kép, a törekvés, ha nem gondolnának arra is, hogy följegyezzék jelenünk eseményeit — mint ahogyan az egykori krónikások is tették —, hogy hadd lássa majd az utókor, miként élt a fejlett szocialista társadalmat építő magyar nép ezekben az években, évtizedekben itt, a Pest megyei tájakon. A népfront honismereti mozgalmán be­lül tevékenykedő krónikaírók inkább ezt a jelent, napjainkat írják, jegyzik —amint arról a Hazafias Népfront Pest megyei bizottságának tegnapi lapunkban ismerte­tett ülésén hallhattunk. Az ott beterjesz­tett tájékoztatás szerint éppen az az ör­vendetes, hogy a már félezernél is többre tehető Pest megyei krónikák szerzői évről évre haladva folyamatosan rögzítik a ter­melőmunka fontosabb eseményeit, ada­tait, a társadalmi viszonyokra, szociális ál­lapotokra vonatkozó tényeit és tájékozta­tást adnak a kulturális élet egyes terüle­teiről. Ezekben a krónikákban számos do­kumentum kapcsolódik az eseményekhez: újságkivágatok, iratok, térképek, grafiko­nok, fényképek. Rokon ezekkel a helytör­téneti monográfia — amely általában már valamicskét nagyobb igénnyel — egy-egy adott táj, vagy település életének, a kü­lönböző társadalomtörténeti korszakban végbemenő sajátos fejlődésének lehetőleg teljes, komplex képét igyekszik nyújtani. Ám térjünk vissza a krónikásokhoz. Többségük, sőt, mindegyikük úgynevezett egyszerű dolgozó, s ha nem is igen sze­retjük ezt a kifejezést, mégis érzékeltet­hetjük vele, hogy nem olyasvalakik, akik­nek ez lenne a tanult mesterségük. Nyil­ván nem a hivatásuk — a szó munkaköri jelentésében — a krónikaírás, mégis őszin­te és igaz hivatásszeretettel foglalkoznak vele a napi elfoglaltságuk, kenyérkereső munkájuk mellett. Többségükben, persze, olyanok, akiknek foglalkozásához némi­képpen közelebb áll az írás: pedagógusok és tanácsi dolgozók, de mellettük a terme­lőmunka számos területéről is akadnak már. Változatos képet mutat a legismer­tebbek névsora, köztük Pataki Ferenc, ceglédi nyugdíjas pedagógus, Antal Do­monkosáé kocséri, Szántó József albertir- sai, Veér Ilona budakeszi, Hauser József budaörsi pedagógusok, Győré Pál, az abo- nyi, Seres István, a solymári tanács vb- titkára, Vöő Imre, a Csepel Autógyár mun­kása és Fruthus Levente, a Nagykőrösi Konzervgyár fiatal üzempszichológusa. Noha, a legkiemelkedőbbek közül, de mégiscsak kiragadott nevek ezek, s igaz­ság szerint mindenkiét ide kellene jegyez­ni, aki ezzel a szép, sajátos társadalmi munkával foglalkozik. (Amelynek egyéb­ként társadalmi munka jellegét, elismer­tetését még sok helyen szorgalmazni kel­lene.) Valamennyiük megemlítésére azon­ban itt nem lehet mód — sajnálatosan, ámbár szerencsére is, mert ez azt jelzi, hogy olyan sokan vannak már. Jellemzé­sül : a Hazafias Népfront Pest megyei bi­zottsága, a megyei tanács, a levéltár és a művelődési központ-könyvtár által éven­ként meghirdetett krónikaíró pályázatra általában 50—60 pályamű érkezik. Jelen­Krónikások leg már 586 ilyen olvasható, a legtöbb a budai és a ceglédi járásból. Ezeken a he­lyeken különösen nagy jelentőséget tu­lajdonítanak a helyi népfrontbizottságok a krónikaírásnak. Követendő példa, noha, igaz, hogy a megye minden járásában el­ismerésre méltó eredmények mutatkoz­nak. A további kibontakozáshoz azonban elsőrendűen az segít, ha a patronáló nép­fronttal együtt a helyi tanácsi, társadal­mi szervek is együttműködnek ebben, mint ahogyan az élet, a napi munka más területein. A Hazafias Népfront által kezdeménye­zett honismereti mozgalom része a króni- £aírás. Az 1960-as évek második felében gazdagodott a mozgalom ezzel az új tevé­kenységgel, amelynek azonban alapvető tartalma ugyanaz: a szocialista haza meg­szerettetésének nagy alkotóműhelye, elvá­laszthatatlan egységben láttatva az egye­temest, a nemzetit és a helyit. Gyakorla­tában pedig az öntevékenységre és a kö­zösségi művelődésre épül. Nálunk, Pest megyében az 1967. május 22-én rendezett tanácskozás adott szenvezett keretet a kró- nikaírósnak. Ennek csöndes jubileuma után lehetett egy évtizedről számot adni. Mint az előzőekben szó volt róla: számszerű­ségben nincs szégyellnivaló, de tartalom­ban sem. A sok jó között is Abony, Érd, Örkény, Piliábsaba példáját említette meg diesérőleg a népfront megyei bizottsága előtti jelentés, a városok közül pedig Nagy­kőrösét, Vácét. A fejlődést mutatja, hogy már egyre több helyen nemcsak magános krónikások folytatják tevékenységüket, hanem munkaközösségekre, adatgyűjtő hálózatra támaszkodva tehetnek még pon­tosabban eleget vállalt feladatuknak. A fejlődésről szólva kirajzolódnak az újabb feladatok is. Egyebek között annak szükségessége, hogy a községkrónikák mellett mind több helyen kellene kialakí­tani üzemekben a brigádnapló írásának, vezetésének új formáit, ezzel hitelesen megörökítve a munkáskollektívák terme­lési, társadalmi, művelődési munkáját, kö­zösségi szokásait. A másik teendő: az ed­diginél is nagyobb gyümölcsöztetése már napjainkban az elkészült krónikáknak. Je­lenleg ugyanis — egyébként dicséretes megbecsüléssel — a krónikák egy példá­nya a megyei közművelődési gyűjteményt gyarapítja a levéltárban, s egy másik pél­dány marad a község tanácsánál, vagy könyvtárában. A TIT már több he­lyen ismertet belőlük előadásokon, de ezt gyakoribbá, rendszeresebbé kellene tenni, úgyszintén más módon is biztosítani a szé­lesebb nyilvánosságot. Lapunk, a Pest me­gyei Hírlap is szívesen közöl időnként — mint eddig is — részletet, összefoglalót egy-egy ilyen munkából. A teendők azért is sokasodnak, mert az írnivaló is sokasodik a lelkes krónikások tollán. Min­dennapjaink ugyanis bőven szol­gáltatnak rögzíteni, följegyezni valót. Csak győzzék jegyezni, azzal a szeretettel, amely eddig is a legfőbb jellemzőjük a szülőföldjük, a szocialista építés iránt. Ezért csak azt kívánhatjuk Pest megye minden krónikásának, hogy találkozzék hónapról hónapra, évről évre minél több olyan jeles eseménnyel, új, szép értékkel, amelyről boldogan, büszkén számolhat be krónikája lapjain a mai és a reményteli holnapok embereinek! Lőkös Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents