Pest Megyi Hírlap, 1978. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-02 / 52. szám
IMS. MÁRCIUS 8., CSÜTÖRTÖK \Jümm 7 sának tapasztalatai, aktuális feladatai. Szeretném elmondani, hogy ez az ízléses formában megjelent dokumentum a helyben működő VlZÉP nyomdájában, társadalmi munkában készült. A nagyközség jelenlegi helyzetének, valamint a feladatok tudatosításának szempontjából is jelentős kiadványban szerkesztője, Valentin Károly tájékoztatott az elmúlt félév tapasztalatairól és a további feladatokról. A társadalmi összefogás szép példái nemcsak a kiadvány megjelenése után, de azt megelőzően is megtalálhatók Budaörsön. Az elmúlt évben például több mint 8 millió forint volt annak a társadalmi munkának az értéke, amelyet a település fejlesztésére ajánlottak fel vállalataink és a község lakossága. A kiadvány azonban nemcsak az eddigi eredményeket szögezi le, hanem vázolja az előttünk álló konkrét feladatokat is. Lénárt József Budaörs Szerkesztői üzenetek M. J. Kanal: örülünk, hogy megnyitották az üzletet, e ezzel megoldódtak a bevásárlási gondok, V. I. Nagykőrös: Megkaptuk tudósítását, várjuk további leveleit. K. L.-né Dabas: A problémát elmondtuk az illetékeseknek. Az eredményről feltétlenül értesítjük. mammmnmmamammmaammmmaammmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm Válaszok cikkeinkre Randa/írozás helyett Ki-becsuki a gáz körül A Pest megyei Hírlap hasábjain többször sczóvátettük már, hogy községünkben 1966-ban megszüntették a gázcsere telephelyet, mert az előírásoknak nem felelt meg. Ezután több mint egy évig az embereknek vagy Aszódra, vagy Hévizgyörkre kellett járni palackot cserélni. Nagy örömünkre tavaly decemberben megnyílt az új cseretelep, de örömünk nem sokáig tartott Néhány héttel ezelőtt a telep újból bezárt. Most azt szeretném megtudni, hogy meddig kell még három kilométert gyalogolni, ha gázpalackjainkat cserélni akarjuk? Varga János Bag ★ Olvasónk panaszával az Illeti- keshez, a Galga-vidéki Áíész ve* zetőjéhez, Varga Lászlóhoz fordultunk. Megtudtuk, hogy létszám- hiány miatt kénytelenek voltak bezárni a telephelyet. Ügy tűnik azonban a problémát most hosz- szú távon sikerül megoldani, mert Család € Örömmel tapasztaljuk, hogy e szülői értekezletről indított vitánkhoz egyre több hozzászólás érkezik szerkesztőségünkbe. Az alábbiakban Rapoi Nándor diósdi olvasónk véleA szülői értekezl Az iskolában az érdekeltek elsősorban a szülői értekezleten tudnak tapasztalatot cserélni. Felesleges formalitás lenne így a szülői értekezlet? Ezt szerintem azok mondják, akik nem tudják azt tartalommal megtölteni. Emlékszem kisiskolás koromból: mindig izgultam, ha szüleim értekezletre mentek; vajon hogyan látnak engem, mit mondanak rólam a tanárok. Ha dicsérettel jöttek haza, az szárnyakat adott, szívesen mentem dolgozni. A gyermeknek ugyanis az iskola a munkahelye, ha úgy tetszik, valóban második otthona. Neki is szüksége van azonban arra, hogy beszélgessenek vele az iskola életéről, munkájáról, és szüksége van az elismerésre is, ha jól dolgozik. Az egész későbbi előmenetelt meghatározza a szülői ház aktív köreműködése. Odafigyelni pedig a szülői értekezleten lehet a legjobban. Ekkor látjuk a gyerek igazi helyét a kollektívában és választ kaphatunk a kérdéseinkre. A baj ott kezdődik, hogy sok szülőnek nincs kérdése az iskolában. Nagy gond az, hogy a szülői házat hogyan lehet közös nevezőre hozni az iskolával. Az pedig, hogy a nevelés egységes, egyirányú legyen, az egész társadalom ügye, nem egyedül az iskoláé. Ehhez folyamatos párbeszédre van szükség a szülő és az iskola között. A beszélgetésre legalkalmasabb ismét csak a szülői értekezlet. A mi iskolánkban az évnyitón az igazgató azt mondta a szülőknek: Kérem önöket, igyekezzenek jobban megismerni az iskolát, a mai követelményeket és a gondokat is. Ezért bárki, bármikor bejöhet órát látogatni a gyermekéhez. Iskolánk nyílt iskola, önöknek is könnyebb igy számon kérni a feladatokat. Az alkalom tehát adott volt. De vajon hány szülő élt vele? A vitára bocsátott írás egyik feltételezése, hogy egvesek szerint felesleges a szülői értekezlet. Igyekeztem általában az ellenkezőiét bizonyítani, azonban konkréten is mondanék egy példát. Tizennégy éves korban a pályaválasztási dön» tervek szerint, még az idén elkészül az új gázcseretelephely. így a környéken összesen három üzemel majd. Mire lapunk megjelenik, a bagi telephelyet is megnyitják. Hét község takarékja Az elmúlt napokban tartotta éves küldöttközgyűlését a Veresegyház és Vidéke Takarékszövetkezet. Bata Oszkárné igazgatósági elnök beszámolt arról, hogy a betétállomány már meghaladta a 38 millió forintot, és egymillió forint felett volt a kamatkifizetés. A tavalyi fejlesztés során Mogyoródon nyi_ tottak, az idén pedig Szadán nyitnak új kirendeltséget. Ezzel a takarékszövetkezethez már hét község tartozik és ha a részjegyállomány növekedik, további hat Vác környéki köz- séget kapcsolnak be a hálózatba. A szövetkezetnek az Erdőkertesen épülő új szolgáltatóházban lesz végleges helye. A beszámoló szerint kölcsönkeretükkel jól gazdálkodtak: előtérbe helyezték a mezőgazdasági kölcsönt A beszámolóhoz többen hozzászóltak. Pásztor Béla tanácselnök, a lakáshelyzet javítása érdekében a hozzáépítést célzó kölcsönök emelését szorgalmazta. Pék Andor megyei küldött kiemelkedőnek értékelte a takarékszövetkezet munkáját Fazekas Mátyás Veresegyház s iskola ményét közöljük. Töprengése azért is érdekes, mert mint volt tanár és több éve SZMK- elnök, katedrán innen és katedrán túlról is jól ismeri az .iskolák st vitája ürügyén tés elsősorban a szülők felelőssége. A vizsgálatok szerint a nyolcadik osztályos tanulóknak csak 15 százaléka képes megfontoltan pályát választani. Bizonytalan helyzetükben a szülőkhöz fordulnak segítségért. Ezért már a hetedik osztály elején el kellene kezdeni a tudatos munkát, a megfigyelést. A szülői értekezletek során boncolgatni: mi is az az adottság, a képesség, a szakmai érdeklődés, aminek függvénye a helyes pályaválasztás. Ez közérdek, mégis nagyon kevés helyen gondolnak arra, hogy ezt jól megszervezzék. A fentebb említett vitaindító cikk írója szerint a szülői értekezletek látogatottsági aránya 24 a 8-hoz. Mi az iskolánkban tudatosan próbáljuk javítani az arányt. Az SZMK képviselője ott van a nevelési értekezleten, majd továbbadja a témát a tagodnak, ők pedig a szülői értekezletre viszik. Anyagot gyűjtünk a témákhoz, cikkeket, könyveket. Ha kell, előadót hívunk, vagy összevonunk egy-egy osztályt, akiket a téma közelebbről is érint Újságot alapítottunk azzal a céllal, hogy az iskola hírei azokhoz is eljussanak, akik ma még kevésbé aktívak. A mi arányunk 24:14. Nem sok, de hiszem, hogy a plusz hat résztvevő szülőt már tudatos munkával szereztük. Az iskola öröme — gondja közös. Az igazi arány pedig nem is a 24 a 24-hez, hanem a duplájához lenne. Mert mindenkinek két szülője van. Rapai Nándor Diósd ★ A szülői értekezletről indított vitát tovább folytatjuk. Várjuk olvasóink leveleit, hozzászólásait. Kérés a Volánhoz A népművelők egyik fontos feladata a bejáró dolgozók kulturális ellátása. Községünkből csaknem ezer ember ingázik naponta. Azok a dolgozók vannak itt előnyben, akiknek a vállalata külön autóbuszt ad az utazáshoz. De hogy milyen a helyzet a tömegközlekedési eszközökön, azt csak az tudja, aki például Nagykátáról utazik Tápió. szentmártonba a ceglédi távolsági autóbuszon. A minap is a 60 személyes autóbuszba, 130 embert préseltek be. A kalauzmő meg sem tudott mozdulni, a rugók állandóan a tengelyekhez csapódtak. Szinte a földig . ért a karosszéria. Az autóbuszon az orvosi rendelőből jövő beteg emberek, kisgyermekes anyák és gyerekek is utaztak. Sajnos az ilyen kényelmetlenség — s tegyük hozzá veszélyes utazás — után nagyon kevés embernek van kedve művelődni, előadásokra járni, vagy egyáltalán otthonukból kimozdulni. Miért nem tart a Volán utasszámlálást? Hiszen ha könnyítene utazási gondjainkon, megváltozna a közérzete a munkába induló vagy onnan hazatérő sok-sok dolgosának. Várallyai Béla Tápiószentmárton Nem minden a pontszám A szocialista brigádok múlt évi ceglédi vetélkedőjéről a rádió „168 óra” című műsorában igen érdekes megállapítások hangzottak el. Lür István, a művelődési központ igazgatója beszélt a siker elvi és gyakorlati részleteiről és a további elképzelésekről. A verseny során 126 olyan rendezvény volt, amely pontszerzési alkalmat jelentett. A jövőben azonban az ismeretek tartalmi elbírálására alkalmasabb módszert kell keresni. Ugyanis a pontszerzésnek az volt a gyengéje, hogy a versenyzők csak a pontszámok megszerzésére törekedtek. Az idei kiírásnál már kategóriánként határozták meg a minimális pontszámot. A múzeum, a kiállítások, az ismertető előadások és könyvtárlátogatáskor is magasabb az elérhető minimális pontszám. Az elődöntő április 16-án, a döntő pedig május 16-án lesz. A legjobb eredményeket elérő brigádokat külön ezer- forintos könyvutalvánnyal jutalmazzák, a döntőn elért első helyezett jutalma pecíig egyhetes üdülés a Szovjetunióban, vagy az NDK-bon. Az üzemi, vállalati, közművelődési bizottságok bevonásával az elmélyültebb ismeretek megszerzését tartják a jövőben célravezetőnek. Maczelka Tibor Cegléd Fagitt — nagyban Lakásom festéséhez fagittre lenne szükségem. Üzletről-üzletre jártam, sajnos hiába. Először Gödöllőn érdeklődtem a háztartási boltban, ahol közölték velem, hogy csak ötkilós csomagolásban van. Mivel nekem csak egy kiló kellene, ezt nem vettem meg. Arra gondoltam, hogy máshol valószínűleg fogok kaoni. Bejártam a járást, majd Pestre mentem, ahonnan szintén eredménytelenül tértem haza. Nem tudom eldönteni, hogy vajon a gyár vagy a kereskedelem hibája-e, hogy nem lehet fagittet kapni kilós dobozokban? Kelemen János Gödöllő Összefogás Budaörsön A budaörsi nagyközségi pártbizottság az elmúlt év augusztusában egy harmincoldalas kiadványt szerkesztett. A község további fejlődését is szolgáló füzet címe: A községpolitika alakításának, formáláAz alábbi levelet Oláh Máriától, a budaörsi Jókai Mór Művelődési Ház igazgatójától kaptuk. Többek között ezeket írja: Szeretnénk köszönetét mondani azért a segítségért, amelyet a budaörsi művelődési házban működő büfé, illetve kocsma üzemeltetése ügyében a Pest megyei Hírlap múlt év július 23-án megjelent cikkével nyújtott. A riport nyomán december 31-én a büfét végleg megszüntették. Ez két szempontból is nagy jelentőségű számunkra. Egyrészt megszűntek a randaliro- zások és az ezzel járó kellemetlenségek. Másrészt a művelődési ház helyiséggondjainak megoldását is segítette a 40 négyzetméter alapterületű szoba felszabadulása. Az ifjúsági klub tagjai társadalmi munkával rendbe hozták a helyiséget és alkalmassá tették, kamarakiállítá^ sok rendezésére is. A társadal- mimunka-akciót a művelődési ház művészeti előadója, Ole- sher Tamás és az ifjúsági klub vezetője, Willand József szervezték és vezették. A munkában különösen kitűntek Matesz Fülöp és Koczó Péter klubtagok. A művelődési ház kiszélesedett tevékenységéhez ma már nélkülözhetetlen ez a helyiség, amelyet február 4-én nyitottunk meg. Megszűnik a zsúfoltság Lapunk február 3-i számában Zsúfolt a kőröstetétlent busz című írásunkra az alábbi tájékoztatást kaptuk a Volán 20. számú Vállalat forgalmi főosztályvezetőjétől. Arról tájékoztatja olvasóinkat, hogy május 28-tól — az új menetrend életbelépésétől — a Kőröstetétlenről 6.55 órakor induló járathoz Abony- ban két kocsit csatolnak a zsúfoltság megszüntetése érdekében. Addig is kérik olvasóink türelmét, mert a probléma gyorsabb megoldására gépkocsihelyzetük miatt nincs lehetőségük. Jó úton járnak a budakalásziak Egy névtelen levél valótlanságainak nyomában Szinte minden héten kapunk olvasóinktól olyan témájú leveleket amelyekben községük, településük fejlesztésével kapcsolatos észrevételeiket közük velünk. Az örvendetes jelenségek számbavétele mellett ezekből az írásokból rendszerint nem marad ki az utak, járdák állapotáról szóló beszámoló sem. Képet kapunk arról is, miként segítik a lakók azt, hogy környezetük szebbé, otthonosabbá váljék. Az effajta társadalmi munka ma már szinte mindennaposnak tekinthető-. Ezért is lepőltünk meg, mikor az elmúlt napokban hasonló témájú levelet kaptunk — ám névtelenül. Bár nem szeretjük a névtelen leveleket, ez az írás mégis felkeltette figyelmünket. Elfújja a szél? Az ismeretlen levélíró a többi között ugyanis ezt írja: Nemrégiben arról olvastam a Pest megyei Hírlapban, hogy Budakalász lakossága 17 ezer forint értékben társadalmi munkában rendbehozta a község egyik utcáját. Ehhez a tanács 110 ezer forinttal járult hozzá. — Ügy tűnik azonban, hogy hiábavaló volt a nagy munka és a sok pénz, mert néhány éven belül valószínűleg csak a járda helye marad meg emlékül, lassan szinte elfújja d szél. Véleményem szerint ugyanis nem az előírásnak megfelelő mennyiségű cementet szállítottak a helyszínre. így az elkészült beton apró darabokra töredezik, természetesen ehhez a mostani hideg időjárás is hozzájárul. Az emberek azonban már akkor is zúgolódtak és észrevételezték, hogy a beton minősége nem megfelelő, és egyre Inkább elment a kedvük a munkától... A probléma mindenképpen közérdekű, ezért felkerestük Karsai Miklóst, a budakalászi nagyközségi tanács elnökét, aki szemmel láthatóan meglepetéssel hallgatta a történetet. Majd részletesen beszámolt erről a valóban sok embert érintő munkáról, az lstván- telepen levő Széchenyi utcai járdaépítésről. Csak egyik gondunk — Ez azonban csak egyik dolgunk a sok közül, mert a megfelelő ivóvíz- és csatorna- hálózatot is sürgősen meg kell építenünk. Az utak és járdák rendbehozására egyelőre nem kapott a tanács beruházási keretet, ezekhez a munkákhoz tehát a lakosság segítségét kértük. Tanácstagi beszámolókon vetődött fel a probléma, majd a körzet aktív tanácstagjai: Szabó Ferenc és dr. Erdélyi Géza házról házra járva szervezték meg a munkát. A cementet és a sódert a pomázi Petőfi Termelőszövetkezettől és ugyancsak a Pomázi Mun- katherápiás Intézettől rendelte meg a tanács. 1976 augusztusában kezdődött a munka, amit kisebb megszakítások után tavaly tavasszal fejeztek be. Pontos ütemterv szerint, az előre elkészített betonkeveréket szállították a házak elé, s ott a lakók a munkabrigádokkal együtt — két kőműves szakszerű irányításával — csinálták a járdát. Az eredeti terv szerint kész járdalapokkal dolgoztak volna, a termelő- szövetkezet azonban ilyen nagy mennyiségben — több mint három kilométer hosszú az utca — nem tudta ezt leszállítani. Az előre elkészített alapanyagot azonban hat órán belül el kell egyengetni, mert különben használhatatlanná válik. A tanácselnök meggyőző szavai szinte teljesen eloszlatták a névtelen levél keltette kételyeinket, a beszélgetés után mégis megnéztük az ominózus Széchenyi utcát. Az első szembejövő járókelő — miközben eligazított — kérdésünkre kijelentette: olyan remek ez a járda, hogy még az unokáink is koptatni fogják. Száraz lábbal Ahogyan mentünk a Széchenyi utcában, arra gondoltunk, hogy ezt a betonjárdát bizony néhány helyen Budapesten is megirigyelnék. Hiszen a latyakos idő ellenére szinte száraz lábbal érkeztünk meg a szomszédos utcában lakó dr. Erdélyi Gézához a társadalmi járdaépítés egyik szervezőjéhez. — Kifogástalan minőségű anyagot szállított mind a Petőfi Termelőszövetkezet, mind a Munkather^piás Intézet. Éí ezt az is bizonyítja, hogy a munkáról a műszaki ellenőrök megelégedéssel nyilatkoztak. A novemberben tartott tanácstagi beszámolókon is mindenki dicsérőleg szólt erről. Egyszerűen nem is tudom elképzelni, hogy az önökhöz eljutott panasznak mi lehet a mozgató rugója. Meg kell mondanom egyébként, hogy a levélíró állításával ellentétben az utca lakói szívesen dolgoztak, mert tudták, hogy nemcsak a községük szépül ezzel, hanem mindenkinek egyéni érdeke is volt, hogy ne dagassza utcahosszat a sarat. Volt azonban ennek a kezdeményezésnek más haszna is: több utca lakói jelentkeztek azonnal hasonló munkákra. Névtelen olvasónk valódi szándékát a tapasztaltak után nem sikerült megfejteni, Rosszindulatú névtelen levelek, néhány esetben már tévútra irányítottak bennünket. Ez a levél azonban szándékával ellentétben arról győzött meg, hogy a budakalásziak nemcsak a Széchenyi utcában járnak jó úton ... Bóday Mária
