Pest Megyi Hírlap, 1978. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-16 / 64. szám
KÖSSÖN ELŐRENDELÉSES ANYAGBIZTOSÍTÁSI SZERZŐDÉST! A Budapestkörnyéki TUZÉP Vállalat meg kívánja könnyíteni a Pest megyében építkezni szándékozó családiház- és kislakásépítők anyagbeszerzési gondjait. Keressék fel építöanyagtelepeinket, jelentsék be előrendelésben anyagszükségletüket: Vállalatunk az alapozástól a tetőfedésig folyamatosan biztosítja az igényelt építőanyagokat A szerződés megkötése előnyt jelent, mert jobb és szervezettebb építőanyag-ellátásban részesül. NAGYOBB TELEPEINK PEST MEGYÉBEN: Vác, Cegléd, Érd, Gödöllő, Szentendre, Pomáz, Nagykőrös, Dunakeszi, Aszód, Monor, Szigetszentmiklós. Stylus Faipari KTSZ —<1MARAD A COLONIAL A kádár-bognár tevékenységen lényegében a szolgáltatást kell érteni. Mindennemű olyon javítást vállalnak, amely belefér az asztalos, kárpitos szakmák valamelyikébe. Ebből a tevékenységből nem különösebben jelentős a bevételük — nyolcszázezer forint —, mégis csinálják, hiszen szüksége van rá a város — Cegléd és a környék lakóinak. A hatalmas angol gyarmatbirodalom kialakulásának „mellékhajtásaként’' sajátos építészeti stílus honosodott meg a meghódított gyarmatokon. Különösen az Észak- Amerikába vezényelt angol katonák, tisztek ügyködtek a hazai környezet felidézésével, az otthon megszokott kényelem megteremtésével. Az általuk létrehozott építészeti irányzatot coloniálnak nevezték. A házak után sorra vették a lakás egyéb berendezési tárgyait: a bútorokat is. Am ebben csak részben követték az anyaország mintáját: oz ottani dúsan faragott díszítések helyett általában egyszerűbb, de azért jelentős kézimunkát igénylő, festett, berakásos - intarziás - felületeket hoztak létre. Ezt is coloniálnak nevezték. A coloniál tartósabbnak bizonyult a gyarmatbirodalomnál. Míg az lassan széthullott, s végül megszűnt, addig ez a stílus megmaradt évszázadokon át. S amiért most minderre emlékeztetünk, annak egyszerű oka van: Cegléden — amely pedig elég távol esik Angliától - egy kicsiny, de annál híresebb szövetkezet a mai napig coloniál stílusú bútorok készítésével keresi a kenyerét. Fotel, szekrény, szekreter Stylus Faipari Ktsz 1961-ben alakult meg, fúzióval. Az egyesülést elhatározó két cég hozta magával sajátos profilját, amely az évek során alig-alig változott. Bőripari fakellékek készültek egykor és ma, bútort gyártottak akkor és most, ezenkívül foglalkoznak a már említett stílbútorral, kárpitozással, s van kádár-bognár üzemük is. Talán csak a gyermekjátékok készítése maradt el a cammogó évekkel — mert hogy egykor ezzel is foglalkoztak. Nézzünk szét a szövetkezetben, ismerjük meg munkájukat. Kezdjük talán a körsétát a leghíresebb, a szövetkezetnek nevet is adó tevékenységgel: a stílbútorgyártással. Évente négyszáz köbméter hazai tölgy — valóságos erdő — indul útnak ide, a ceglédi üzembe, hogy nemes anyagából coloniál bútor készüljön. A fa, ez a különlegesen szép, tiszta fa finom bánásmódot igényel. Elődarabolják, majd „lefektetik”, fél évet pihenni, száradni hagyják. Azután gépek veszik munkába: hasogatják, formálják, majd újabb, ezúttal negyedéves pihenő következik. S csak mindezek után alkalmas arra q deszka, hogy bútor legyen. Egy-egy coloniál széken, rekamién az összmunka hetven százalékát kézzel végzik a mesterek. Mindössze harminc százalék jut a gyorsan forgó gépeknek, éppen hogy csak az előnagyolás. Van olyan igényes darab, amelyen negyven órát is kell dolgozni! S még ilyenkor sincs kész a bútor, hiszen ekkor kezdődik a felületkezelés — hazai diópáctól lesz fényes-barna felülete —, s csak aztán megy tovább, a kárpitosokhoz. Évente tízmillió forint értékű stílbútor készül itt. Többet esar; nehezen válla*hatnánc,k, hiszen hosszú az átfutás, s jelentős a munkaigény... A coloniál ülőgarnitúrákból ötfélét, a fekvőbútorokból ugyancsak ötfélét készítenek, s ezenkívül egyedi darabokként készül itt szekrény, szekreter, író- és dohányzóasztal is. Egy esztendő alatt 550-600 darab coloniál bútort készít az itt dolgozó hatvan szakmunkás. Kárpitosok, bognárok Menjünk tovább, a kárpitosokhoz Míg az előző tevékenység Cegléden és egy másik telephelyen: Albertirsán folyik- kárpitozást csak a szövetkezet központjában, Cegléden végeznek. Huszonketten dolgoznak az osztrák, belga, francia és a hazai szövetekkel. A stílbútorok kárpitozása mellett jut idő, energia modern bútorok készítésére is. Itt a kárpitosoknál születnek azok a szép garnitúrák, amelyeket például a budapesti Domusban is megcsodálhatunk. Évente 400 modern garnitúrával készülnek el a szövetkezet kárpitosai. Ez az „üzemág” nyolc és félmillió forintot hoz. Talán egy mondatot érdemes szólni a speciális bútorok gyártásáról is: laboratóriumi, vendéglátóipari bútorok is készülnek a tápiószelei telephelyen. Ebből a termékükből szintén exportálnak — évente négy és félmilliót keresnek ezzel. A fatömegcikkek gyártásával - Cegléden és Albertirsán- huszonötén foglalkoznak. Nyolc és félmillió forint értékű árut: sarkokat, sámfákat, fatalpakat, hordókba borcsapokat készítenek. Az utóbbit a MCJÁRT veszi, az előbbieket pedig a cipőgyárak, a cipész szövetkezetek. Nagyszabású tervek, 1978-ra tehát ezek a tevékenységek adnak munkát s kenyeret a szövetkezet dolgozóinak, annak az alig 160 embernek, aki ebben az évben már 30—31 milliós termelési értéket állít elő. S ez még nem a plafon: a tervek szerint 1980-ig elérik az évi 34 milliós termelési értéket is. Természetesen ez már nem sikerülne az eddigi körülmények között, ezért nagyszabású beruházásba kezdtek. Az ötödik ötéves terv végére elkészül az a kétszintes új üzemépület, amelybe a stílbútorkészítők kerülnek. Hét és félmillió forintba kerül majd a műhelycsarnok, de megéri, hiszen általa, a korszerűbb körülmények között fokozni tudják a termelést. Az új üzem bekapcsolásával stílbútorból 12 millió forint értéket állítanak elő — 1975-ben alig hatmillióért gyártották a coloniált —, s a kárpitos munka értékének nagyságrendje is meghaladja majd a 10 millió forintot. Ezek tehát a tervek, s hogy megvalósulnak — bizonyos. Legalább ennyire bizonyos, hogy az egykori gyarmati stílus, a coloniál is megmarad még jó egynéhány esztendeig divatos bútornak. Amiben változást várunk, s remélünk, az csak annyi, hogy a coloniál szekrényre, fotelre vagy asztalra váróknak nem mondhatjuk ott Budapesten, a FÖBU- HA hangulatos, Városház utcai mintaboltjában: sajnos, csak egy év múlva tudjuk szállítani... T
