Pest Megyi Hírlap, 1978. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-16 / 64. szám
1978. MÁRCIUS 16., CSÜTÖRTÖK xMli (W L=jJ H w Nyugdíjas tervek Tápiószecsőn az elmúlt év áprilisában alakult meg a nyugdíjasklub, az idős emberek nagy örömére. Azóta harmincra szaporodott a tagok száma, akik hetente egyszer, csütörtökön klubdélutánon találkoznak. A vezetőség mindig érdekes programmal jelentkezik. A legutóbbi találkozáson Kuharik László községi párttitkár — a klub elnöke — tartott előadást: Az államosítás 30 éve címmel. Nemcsak mi hallgattuk nagy élvezettel az előadást, hanem a kívülállók is érdeklődéssel figyeltek. A klubdélután végén ismét ketten jelentkeztek klubtagnak. Idei programunkban szerepel a többi között kirándulás és gyógyfürdőzés, valamint több filmvetítéssel egybekötött TIT-előadás is, különböző témákról. Dósa András Tápiószecső Budaörsi postások A Pest megyei Hírlap Postabontás rovatában 1973. június 5-én Zsúfolt a posta címmel tudósítás jelent meg, amelyben egyebek közt ezeket olvashattuk: Budaörsön a postahivatal mindössze néhány négyzetméternyi területű. Az itt dolgozók rendkívül nehéz körülmények között látják el felelősségteljes munkájukat. Ha ma betérünk a nagyközség postahivatalába, nagy változást tapasztalhatunk. Befejezték ugyanis az újjáépítést, a postások így korszerű körülmények között dolgoznak. Nincs lehetőségünk arra, hogy a hivatal sokrétű tevékenységét ismertessük. A nagy forgalmat és a jobb munkát azonban az alábbi néhány adat és tény is bizonyítja. Két brigád tevékenykedik a hivatalban. Tíz pontból álló vállalásuk teljesítésének eredményeként a kézbesítők az elmúlt évben nyerték el a szocialista brigád címet és zászlót, a tisztviselő brigád tagjai pedig most kapják meg a kitüntetést. A hivatalnál több mint ezer takarékbetétet is kezelnek. A hírlapfelelős, Csizmazia Gyuláné eredményes munkáját a felettes szervek is több ízben elismerték már. Naponta kilenc féle napilap érkezik, a folyóiratok száma pedig 26. Kun Istvánná kézbeCsa/ád és iskola Az aktivitást ki bonta koztatva A Pest megyei Hírlap február 8-i számában Bodor Tibor, szóvá tette, hogy az iskolába hiába hívnak össze szülői értekezletet, arra nemigen jönnek el. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban néhány mondatban én is elmondjam a véleményemet. Két iskolás gyermekem van, és azt tartom, hogy igen fontos lenne a szülők aktív részvétele ezeken az összejöveteleken, ahol tulajdonképpen a gyerekek munkájáról, sőt sok esetben további sorsáról is van szó. Az a tapasztalatom, hogy az ilyen értekezleteken a pedagógusok aránytalanul sokat szólnak általános nevelési kérdésekről. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a szülőknek nem fontos az ilyen irányú tájékozódás. De azért — tegyük a kezünket a szívünkre — mindenkit a saját gyermeke és annak iskolai munkája érdekel a legjobban. Én úgy gondolom, hogy az értekezletet vezető pedagógusnak meg kellene találnia a módját, hogy ilyen értelemben tartson beszámolót. Áttekintve minden gyerek egyéni problémáját, ehhez kapcsolhatnák az általános nevelési, pedagógiai következtetéseket. A szülő érdeklődését ezzel jobban lekötnék, s ugyanakkor megismerhetnénk az egyébként hasznos általános tudnivalókat is. Kérem, észrevételemet ne vegyék fontoskodásnak: olyan gondolatokat írtam le, amelyek a szülői értekezletek aktivitását szeretnék növelni. H. N.-né Gödöllő Szülők parlamentje A szülők ötletei, javaslatai jól segítik az iskola kollektív munkáját. Az Árpád úti iskolában, a szülők parlamentjén ben jelentkeztek, így az iskola igazgatóságának több csoportra kellett beosztania az édesanyákat és édesapákat. Iskolánk matematika szakos pedagógusai, Fábián József szakfelügyelő vezetésével vállalták az előadások tartását. Az iskolapadban ülő szülők ugyanazokkal a korszerű segédeszközökkel dolgoztak esténként, mint nappal a gyermekeik. A tanfolyam sikere is bizonyítja; minden alkalmat fel kell használni arra, hogy az iskola és az otthon kapcsolata erősödjék. Zsebesi István igazgató, Vác ★ A szülői értekezletről indított vitát tovább folytatjuk. Várjuk olvasóink ezzel kapcsolatos hozzá- szólásait. sa'tő már több mint 30 éve cipeli vállán a levelekkel, iratokkal teli táskáját, kiérdemelve 15 utca lakóinak elismerését Lénáit József Budaörs Környeze tvéde/mi or ja rat A szentendrei városi úttörő- elnökség szervezésében általános iskolai tanulókból környezetvédelmi őrjárat alakult. Az őszi és téli hónapokban a pajtások megismerkedtek a környezet és természetvédelem területeivel, feladataival. A tavasz beköszöntével pedig egyre több időt töltenek a szabad természetben. Felkeresték, illetve felkeresik a város és a járás védett természeti értékeit, munkás- mozgalmi emlékeit. Ezeket ellenőrzik és jelentést tesznek az illetékeseknek, ha rongálást tapasztalnak. Ugyanígy jelentik azt is, ha valahol környezetszennyezést észlelnek. A téli erdei sétákon például megismerték a hasznos és a dúvadak nyomait. A szentendrei tanulókon kívül a következő tanévtől a járás úttörői is bekapcsolódhatnak a környezet- és természetvédelmi munkába. Urbán Sándor Tahi Nehéz lottózni Kemence—Bernecebaráti községek közös tanácsúak. Mindkét helyen van takarékszövetkezeti fiók is. Egyebek között lottószelvények árusításával is foglalkoznak, de csak azoknak fizetik ki a nyereményt, akik a nyertes szelvényt a szövetkezetnél vásárolták. Mivel a legtöbb lottózó a legközelebbi, vámosmikolai szelvényre nem írja rá a nevét, a kettes találatért is az OTP-fiókhoz kell elmennie, ha nem akarja, hogy elvesszen a nyereménye. Kettes találat esetén a nyeremény éppen az útiköltséget fedezi. Nem értem, hogy vajon miért írják rá minden eladott lottószelvényre, hogy a fenti rovatok kitöltése csak ott célszerű, ahol nem működik totó—lottó kirendeltség, OTP-fiók, vagy takarékszövetkezet ? Illés Lajos Kemence ★ Horváth Józsefné, az OTP Pest megyei kirendeltségének üzletági előadója magyarázta meg a számunkra is érthetetlennek tűnő esetet. Kemence község takarékszövetkezete ugyanis a Nógrád megyei Drégelypalánkhoz tartozik. A kemencéi takarékszövetkezet kifizetéskor tehát csak a nógrádi nyereménylistával rendelkezik, a Pest megyeivel nem. így aki nem a helybeli postán (ami természetesen Pest megyéhez tartozik) vásárolja a lottót, hanem a takarék- szövetkezetnél, annak azt ajánlják, hogy írja rá a nevét és lakcímét a szelvényre. Nekik postán küldik el a nyereményt. A dolog még ez után a magyarázat után is komplikált. Érdemes lenne azon töprengeni, hogyan tehetnék egyszerűbbé a lottózást a kemenceieknek. Azt azonban a takarékszövetkezet dolgozói már ma is megtehetik, hogy közlik a vásárlókkal a nem mindennapi feltételeket. Vagy szerezzenek be egy Pest megyei listát! Segítőkész kisiparosok A Hazafias Népfront budakeszi bizottságának titkára, Varga Ernő nemrégiben beszámolót tartott a kisiparosoknak az elmúlt év eredményeiről és az idei tennivalókról. A tervek megvajósításához a kisiparosok társadalmi munkája is hozzájárult, így például elkészült a 150 személyes óvoda, amelyben adott esetben 175 gyerek is elfér. A villanyhálózat több mint 1500 folyóméterrel bővült, így a közvilágítás jelentős mértékben javult. A kisiparosok társadalmi munkában a járdaépítéshez is hozzájárultak, így kétszer olyan hosszúságú járdát tudtak építeni, mint amennyi a tervezett volt. A lakók nagy örömére a Rigli település és az Akácos is vizet kapott, végül nemtégiben az új Barackos települést is bekapcsolták a vízhálózatba. Az idei tervekről szólva Varga Ernő kiemelte a szemét hordásának és tárolásának megoldását, a bölcsőde bővítését. Több javaslat hangzott el gyermekjátszótér létesítésének érdekében. Tavasz- szal hozzákezdenek a KRESZ- park építéséhez és reméljük, elkészül az iskola közelében a nagy játszótér is. Padányi Lajos Budakeszi Meseszőnyeg A ceglédi városi-járási könyvtár gyerekrészlegében az elmúlt napokban tartották az úttörők kulturális seregszemléjének vers- és prózamondó szakági döntőjét. Azok a gyerekek, akik a döntőbe kerültek, rendszeresen látogatják a gyerekkönyvtárat, és a felkészüléshez gyakran kérik a könyvtárosok segítségét is. A versmondáshoz illő környezetben a kisdobosok mutatták be először, hogyan tudják tolmácsolni a költők és tanároknak, amiért a magyar irodalom és nyelv ápolásában, érző és értő tolmácsolásában szorgalmasan dolgoztak. Orosz Magdolna Cegléd Szerkesztői üzenetek Cs. I.-né, Tápiószecső: Problémáját továbbítottuk az illetékeseknek. Értesítésük szerint azonnal intézkedtek, és a legrövidebb időn belül megkapja járandóságát. L. M., Penc: Megkaptuk levelét, örülünk, hogy a Gelkával sikerült megegyeznie. P. 1,., Nagykáta: Köszönjük a tudósítást, továbbra is várjuk leveleit. o o o o O írók verseit, meséit. Petrik Erika a Mészáros Lőrinc általános iskola negyedik osztályos tanulója, a Medve és a róka című mese szép előadásáért arany oklevelet kapott. Rövid értékelő szünet után az úttörők léptek a jelképes dobogóra, a meseszőnyegre. Székely népballadát, Ady-verse- ket, majd Illyés Gyula és Jobbágy Károly műveiből hallhattunk részleteket. A zsűri e kategóriában három arany oklevelet osztott ki: Kientzl Editnek, Pálinkás Ritának és Plangár Juditnak. Ök majd részt vehetnek a közeljövőben tartandó városi bemutatón, a seregszemle gáláján. A mesék, versek meghallgatása után a zsűri elnöke: Tóth Tibor, a nagykőrösi Arany János gimnázium tanára dicsérte és bírálta egyenként a versenyzőket, de nem hiányzott szavaiból a sok megszívlelendő jó tanács sem. Végül köszönetét mondott a gyerekeknek és az őket felkészítő Ünnep után Az elmúlt héten igencsak megtelt levelesládánk a nőnap alkalmából küldött írásokkal. Egy részük a megyeszerte lezajlott ünnepségekről tudósított, többen pedig szerkesztőségünk nődolgozóit üdvözölték. Ezúton is köszönjük minden kedves levélírónknak. A nőnapi beszámolókat sajnos nem áll módunkban egyenként közölni, mert bizonyosan megtöltenék Postabontás oldalunkat. A levelekben egybehangzóan azt írták olvasóink, hogy a férfiak mindenütt megkülönböztetett figyelemmel és rengeteg virággal kedveskedtek családjuk és tágabb környezetük nőtagjainak. És így utólag talán már nem hat ünneprontásnak, ha azt is elmondjuk: a hírek szerint több helyen odáig fajult a nők iránti tisztelet, hogy a férfiakon bizonyos egyensúlyzavarokat lehetett felfedezni. Mindezek ellenére a tudósítások alapján megállapítottuk, hogy szerte a megyében igen jó hangulatban zajlottak az ünnepségek. Befejezésül pedig egyetértve Bálint Jánosné maglód! olvasónkkal, leveléből a következőket idézzük: Köszönjük a férfiaknak a sok kedvességet, de ha lehet, ne csak a nők napján részeltessenek bennünket ebben. B. Gondok és gondolatok a művelődésről Tápióságon csak a kocsma a kiút? angzott el a javaslat, hogy tervezzünk tanfolyamot a tülöknek az új — egyelőre leiglenes — matematikaok- itásról. Hogy mennyire he- res és időszerű volt ez az öt- it, bizonyítja: kétszáznál töbKisebb-nagyobb településeinken — országszerte is — gond az, hogy a fiataloknak munka után nincs, vagy csak kevés lehetőségük van, a pihenésre, szórakozásra. Talán ez is egyik oka annak, hogy a városokba vágyódnak; néha mindent elkövetnek azért, hogy falujukból, községükből elkerüljenek. Számtalan cikket, tanulmányt olvashatunk ezzel kapcsolatban a művelődési házak fontosságáról, feladatairól. Mi is ilyet szívunk Ezért is keltette fel figyelmünket az a levél, amely tá- piósági fiatalok aláírással érkezett szerkesztőségünkbe. Ezek a névtelen fiatalok arról tudósítanak, hogy az említett községben nincs művelődési ház, és így nincs lehetőségük kikapcsolódni, szórakozni. A kocsma lenne az egyetlen hely, ahol esténként, illetve hétvégeken szabad idejüket el- tölithetik. Tápióságon Kun Sándor, a községi tanács elnöke, és Balaton Béla vb-titkár, a panasz hallatán először döbbenten hallgattak, majd ennyit mondtak: — Legjobb lesz, ha azonnal elmegyünk és megnézzük, hogy hol és miért nem tudnak a mi fiataljaink szórakozni. A két tanácsi vezetőt indítványában az sem zavarta, hogy zuhogott az eső. Sietős léptekkel kapaszodtunk fel a templomdombra, ahol szép, egyemeletes épület áll, nagy füves térség közepén. — Ez lenne a fiatalok klubháza — nyitja az ajtót a tanácselnök, de beljebb lépve már nincs is szükség bővebb magyarázatra. A látvány, önmagáért beszél. És kísérőim is szégyenkezve hajtják le fejüket, ahogy bejárjuk a két kisebb és az egy nagyobb termet. Szanaszéjjel dobált cigarettacsikkek, a falon pedig felirat: Mi is ilyet szívunk. Természetesen Marlboro, Aster és egyéb márkás cigarettás dobozokkal illusztrálva. A szekrényben kiürült pezsgős, rumos üvegek, és valószínűleg még a szilveszteri buli ételmaradékai. (A szilveszterre a gazdagon szétszórt konfetti halmokból következtettem, no, meg a sarokban árválkodó karácsonyfáról.) A falak bénítóan ridegek és hidegek, talán csak a feliratok teszik változatossá Mint például: Ne szemetelj, vigyázz a rendre!, vagy Füstölni nem szabad!” A lemezjátszó, a rádió, az öreg zongora, valahogy nem is illik a képbe. A sivár termekből szinte menekülünk a szabadba. Útközben még benéztem a földszinten lévő barátságos könyvtárszoba ablakán, de az épület történetét már a kellemesen meleg, nagy zöld növényekkel díszített tanácsi dolgozószobában hallgatom végig. Helyettük takarítsunk? 1972-ben a KISZ megyei bizottságának több mint százezer forintos támogatásával építették ifjúsági házzá a régi tejcsarnok épületét. És hogyan? Kun Sándor tanácselnök már hajnalban sorbanállt az emeletráépítéshez szükséges téglákért, hogy minél előbb elkészülhessen a fiatalok otthona. Kellemesen be is rendezték, és a kulcsokkal együtt átadták a huszonöt tagú KISZ- szervezetnek. A tanács vezetői készséggel és örömmel patronálták az ifjakat, hiszen mint hallottam tőlük: Mi boldogok lettünk volna régen, a DISZ- szervezet ben, ha ilyen otthont kaptunk volna. Az idő telt, múlt, de valahogy nem művelődni, szórakozni jártak ide a fiatalok, hanem egyre inkább randalírozni. Olyannyira, hogy két évvel ezelőtt több hónapra be kellett zárni az épületet. Amikor a KISZ-szervezet újjáalakult a községben, ismét megkapták a kulcsot. És ez a kulcs még most is az ő zsebükben van. De a látottak azt mutatják, hogy a helyzet lényegében azóta sem változott. Ismét a levelet vesszük elő, Kun Sándor újra elolvassa, és elgondolkozva mondja: — Ügy gondolom, mi sok mindent megtettünk, és ma is teszünk azért, hogy fiataljaink jól érezzék magukat községünkben. Kevés munkával ragyogó kis barátságos helyiségeket lehetett vclna kialakítani, és virágzó klubéletet természetesen. De takarítani, vagy netán falakat meszelni mégsem mehetünk el helyettük; ez az ő dolguk lenne. Mert azért van nálunk sok hasznos kezdeményezés is. A járásban például egyik község sem dicsekedhet annyi társadalmi munkában készült járdával, mint éppen Tápióság. A fiataloknak pedig — mint erről ön is meggyőződhetett — ugye mégsem kellene a kocsmába menni, ha jól akarják érezni magukat? És a szomszédban Valóban nem. Amit a szomszédos tápióbicskei művelődési ház is példáz, ahova Kertész János meghívására mentem. Az energikus — jelenleg népművelés-könyvtár szakos egyetemi hallgató — négy éve célszemélyben igazgatója és mindenese is ennek az intézménynek. Az érdeklődés pedig munkája iránt egyre nagyobb. Bizonyítja ezt a sok sikeres rendezvény és az egyre népesedő, aktivizálódó szakkörök, klubok tevékenysége is. (Az elmúlt évben csaknem tízezer látogatójuk volt.) Itt a fiatalok sem kerülik el a művelődési házat, ahol sok érdekes program várja őket. Most például fórumot szerveznek számukra, amelyen a község vezetői válaszolnak majd a település jelenével és jövőjével kapcsolatos kérdéseikre. A táncház mellett a fiatalok a játékos szellemi és sportvetélkedőket is kedvelik, ez is a szórakozás egyik fajtája! Találkozunk Miközben Kertész János lelkesen beszélt munkájáról, a fiatalok összehozására javasolt terveiről, felvetődött bennem az a gondolat, hogy odaát Tápióságon éppen ez hiányzik. Mert a patrónusok ugyan adottak, a tanácsi vezetők személyében, de a művelődésnek nincsen közvetlen gazdája. Pedig biztosan javítana a helyzeten, ha ebben a községben is lenne függetlenített művelődési- otthon-vezető. Megvallom, szerettem volna beszélni Tápióságon az érintettekkel, a fiatalokkal is. Sajnos, a KISZ-titkár éppen betegállományban volt. Végül azonban örültem is az elmaradt találkozásnak. Mert inkább akkor szeretnék vele — velük —, szót váltani, ha majd nemcsak írnak, hanem tesznek is arról, hogy a szórakozást ne a kocsmában találják meg, s ha klubházukat rendeltetéséhez méltó állapotba hozzák. De legalább is kisöprik ... Bóday Márta
