Pest Megyi Hírlap, 1978. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-16 / 64. szám
Az orosz nyelvtanárok Kongresszusra készülnek Az intenzívebb orosz nyelvi oktatás lehetőségeit vizsgáló konferenciával, módszertani tanácskozásokkal, előadásokkal készülnek nyelvtanáraink az Orosz Nyelv- és Irodalomtanárok Nemzetközi Szövetségének 1979-es IV. berlini kongresszusára — mondotta Pócs Ilona, a Gorkij Nyelviskola igazgatója, a szövetség magyar szekciójának titkára szerdán, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában tartott tanácskozáson. A tanácskozáson részt vett Garamvölgyi Károly oktatási miniszterhelyettes és Nagy Mária, a MSZBT főtitkára. Jelen volt Ivan Szalimon tanácsos, a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségének magyarországi képviselője. KIÁLLÍTÁS tapioszentmartonban Országos értékek cseréje VECSÉSI SÁNDOR DÖMSÖDI KÉPEI KÖLESDEN Érdekes tervek válnak valóra az országban és Pest megyében is, melyek a közművelődés új lehetőségeit tárják fel. Munkásközösség Dobrovits Ferenc vándorkiállítása Ceglédbercelről érkezett Tápiószentmártonba. A megnyitáson a művelődési ház aulája zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel. Szocialista brigádok naplójába írt lelkes sorokat Dobrovits Ferenc, s közben válaszolt a kérdésekre. Egy biztos; Várallyai Béla Vasárnap szombat Szombaton — hétfői órarend Tavaszi szünet, módosításokkal Hivatalosan április 5-én kezdődik és 13-án fejeződik be a tavaszi szünet az általános és középiskolákban. Ténylegesen azonban a vakáció — a munkanap áthelyezése miatt — már április 3-án kezdetét veszi. Az alsó- és középfokú iskolákban április 1-én, szombaton a hétfői, április 2-án, vasárnap pedig o szombati órarend szerint tanítanak. A tavaszi szünet utáni első tanítási nap április 14, péntek. A szünet ideje alatt a napköziotthonok nem csukják be kapuikat, várják a gyerekeket. A szabad idő hasznos eltöltéséhez a pedagógusok gazdag programot állítanak össze. Az úttörőcsapatok és a KISZ- szervezetek is kihasználják a szabad időt, különböző foglalkozásokat szerveznek, kiállításokat tekintenek meg és ha az időjárás engedi, túrán vesznek részt, kirándulnak a gyerekek. Ami a tanév további menetrendjét illeti: az általános iskolákban a tanítás június 3-án, a középiskolák IV. osztályaiban május 13-án, a középiskolák I—III. osztályaiban június 10-én, szombaton fejeződik be. Az érettségizők a ballagási ünnepélyt általában az utolsó tanítási napon, május 13-án rendezik meg. Meghatározták az Oktatási Minisztériumban az idei érettségi menetrendet. A középiskolák nappali tagozatos tanulóinak az írásbeli érettségik május 15-én, hétfőn kezdődnek, és a hét végével zárulnak. A gimnáziumokban hétfőn magyarból, kedden matematikából, szerdán délelőtt oroszból, délután angolból és olaszból, csütörtökön délelőtt fizikából, délután franciából és latinból, pénteken délelőtt kémiából, délután németből és spanyolból, szombaton biológiából írják meg az írásbelit. A szakközépiskolákban május 15-én, hétfőn a magyar, kedden és szerdán a szakmai elméleti tárgyak, csütörtökön a matematika írásbelijére kerül sor. A hét további két napján a választott tárgyakból írnak a szakközépiskolások dolgozatot. A közös írásbeli érettségi felvételi vizsgák május 22-én, 23-án, hétfőn és kedden zajlanak, a korábbiakhoz hasonlóan matematikából, fizikából és biológiából. A szóbeli érettségik június 9-től 22-ig tartanak. Az általános és középiskolákhoz hasonlóan kapják ki a tavaszi szünetet a szakmunkásképző intézetek tanulói is. Számukra a tanév utolsó tanítási napja június 10. A végzősök, júniusban és júliusban tesznek szakmunkásvizsgát. A szóbeli érettségik június 9-től 22-ig tartanak. Az általános és középiskolákhoz hasonlóan kapják ki a tavaszi szünetet a szakmunkásképző intézetek tanulói is. A végzősök, júniusban és jú- j liusban tesznek szakmunkás- I vizsgát. évek óta kitűnően működő kerámiaszakköre is hozzájárul, hogy ilyen minden formalitástól mentes ismeretvágy ösztönzi a tápiószentmártoni képnézőket, akik közül egyre többen hímeznek és készítenek kerámiákat. Nyilvánvaló; ebben az is szerepet játszik, hogy a szakkör alapos, odaadó munkáját a helyi és a járási szervek egyaránt segítik, s ezért nincs semmi csodálkoznivaló, hogy Tápiószentmár- tonban ilyen sikere van Dobrovits művészetének. Küldetést, teljesítve Egyre több festő érzi, hogy az alkotás része a létrejött művek vándoroltatása. Vecsé- si Sándor, aki a nyergesújfalui Eternit Művek munkása volt, és képzőművészetünk nemzetközi hírnevű Érdemes művésze lett, nem feledkezik meg erről a küldetésről. Nagy sikerű moszkvai kiállítása után most Kölesdre vitte Dömsödön készült régebbi és, új képeit. Mély erkölcsiség rejtőzik ebben a fáradhatatlan szolgálatban. Kodály szavai jutnak eszünkbe: az Operaház szakmai színvonalánál csak az fontosabb, hogy lelkes énektanárok neveljék az ifjúságot a névtelennek számító kis helységekben. Vecsé- si hasonló eszményt valósít meg Nem elégszik meg azzal, hogy Munkácsy-díjasként, a Tornyai-plakett és a Szófiai Nemzetközi Triennálé kitüntetettjeként művei csak Velencében és Párizsban szerepeljenek, hanem elviszi Nyergesújfalura, Dömsödre, Balmazújvárosba és most Kölesdre is. Nincs ennél nagyobb tisztesség. Esztétikai háttérrel Siófokon is terjed az alkotó türelmetlenség. A dél-balatoni művelődési központban rendre tartanak tárlatokat azon meggondolásból, hogy a nyári üdülésnek kulturális hátteret is biztosítsanak. Gondolnak a siófoki törzsközönségre, számukra mutatták be Cs. Uhrin Tibor képzeletdús, szakmailag kifogástalan tűzzománcait. Meghívták a megnyitóra Szabó Andrea zongoraművészt is, aki Liszt és Kodály műveiből adott elő, bővítve a képek esztétikai hatását Virágé Imények Budapesten a Hazafias Népfront VIII. kerületi helyiségében látható április elejéig Gy. Vad Erzsébet kamarakiállítása. Mindent a virágokra összpontosít Gerberákban, szegfűkben, hervadt tulipánokban jelzi az évszakok ciklikus körforgását. Kedvességet és áhítatot sugároznak a művek, azt, hogy Gy. Vad Erzsébet számára a virág az élet alapvető élménye. Ebből születik a mű olyannyira, hogy gödöllő és budakeszi tájai is lényegében virágmezők, édesanyja portréján szintén a természet békéje és méltósága leli meg otthonát. összegezve a látottakat; egyre több ötlet gazdagítja a műveket, s ez a képzőművészet és közművelődés hatásos és szükséges kézfogását jelenti. Országos értékek alkotó mozgását most Tápiószentmár- tonban, Kölesden, Siófokon és Budapesten. Losonci Miklós Az olvasó munkásért Zebegényben is táboroztak A Szakszervezetek Szolnok megyei Központi Könyvtára lett a győztes az Olvasó munkásért országos pályázaton —, ismertették szerdán Szolnokon, a szakszervezeti könyvtár- igazgatók országos tapasztalat- cseréjén. A több száz pályamű közül a szolnokiak dolgozták ki azokat a legjobb módszereket, amelyek közelebb hozzák az irodalmat, a költészetet a munkásokhoz, elősegítik a munkásolvasók számának növekedését. Az országban elsőként szerveztek tavaly olvasótáborokat a szocialista brigádok tagjainak, Budapesten Zebegényben kétszázan foglalkoztak irodalommal, színes, népszerű formában ismerkedtek a könyvekkel, továbbá írókkal, költőkkel találkoztak, könyvtárakba, irodalmi alkotó műhelyekbe látogattak el. Egy vadász halála “S££„ Hemingway Szegények és gazdagok című regényének főhőse, a csem- pészkedésre kényszerült Harry Morgan mondja: „Így vagy úgy — egy embernek önmagában semmi esélye sincs”. Ha az ember már nem látja értelmét a cselekvésnek, akkor menthetetlenül kívül reked a világból, és értelmét veszti az élet. Hemingway 63 évesen jutott erre a pontra és megölte magát. Akkor, 1961-ben tetszetős történetek keltek szárnyra a haláláról: az elpusztíthatatlan — hírben álló Hemingway azért lett öngyilkos, hogy ne tudjon győzni rajta a halál, sőt akadtak, akik rejtélyes gyilkosságra gyanakodtak. Azóta nyilvánosságra kerültek az író feljegyzései és titkárának naplója, s ezekből a dokumentumokból nyomon követhetjük az utat, amely Hemingwayt az utolsó cselekedetre vezette. Rolf Hochhuth, a Svájcban élő német drámaíró megkísérelte egy színpadi műben megragadni azokat a gyötrő pillanatokat, amelyeket Hemingway átélhetett a halála előtt. Hochhuth a dokumentalista aprólékosságával halad az önmagát mérlegelő, s keserű eredményre jutó ember lelkének boncolgatásában. Drámájának egyetlen szereplője: Hemingway, a konfliktus a jelen és a múlt, a megtett és meg nem tett dolgok között feszül. A mű különlegessége, hogy a színpadi idő teljesen azonos a reális idővel, a nagy író életének utolsó két órája elevenedik meg. Egy vadász halála címmel a Madách Színház mutatta be Hochhuth monodrámáját. Hemingway szerepét Bessenyei Ferenc alaikítja. Hatalmas monológ a színpadi mű, amelyben az írószereplő könyörtelen önismerettel elemzi saját életét. Különös belegondolni, hogy egy színes, gazdag sors után, a világsikert is magának mondható ember egyetlen kiútja az önként vállalt halál. Afféle sznobos, mindenbe belecsömörlésben kereshetnénk az okot? Ennek bizonyíthatóan ellentmondanak a Hemingway-művek és az életének utolsó hónapjai,t rögzítő feljegyzések. Hemingway századunk embere volt, s abban az értelemben, hogy első személyben élte át korunk minden nagy eseményét és érzékeny leikével részese volt mindennek, amely a modern embert gúzsba köti, s annak is ami felszabadítja. Mindent megélt, amit ebben a században érdemes volt megélni. önkéntes volt az első világháborúban; aztán otthonos lett a párizsi irodalmi és nem irodalmi szalonokban; volt Afrika-vadász és tengeri halász, tanulmányt írt a bikaviadalokról; a köztársaságiak mellett harcolt Madridban, majd haditudósító Kínában, a második világháborúban saját hajójával és magáncsapatával harcolt a fasizmus ellen, s részese volt a kubai forradalomnak is. Nem lehet pontos számát tudni sebesüléseinek, párbajainak, autó- és repülőgép-szerencsétlenségeinek. Valóban elpusztíthatatlannak tűnt. Ezek közben megszámlálhatatlanul sok novellát, korszakalkotó jelentőségű regényeket és egy színdarabot is írt. Elnyerte a Pulitzer-díjat és az irodalmi Nobel-díjat. Egy, az övéhez hasonlítható életmű önmagában is egész embert kíván. S Hemingway-nek úgy sikerült nagy íróvá lenni, hogy teljes intenzitással élt. A meghasonlásí is teljes rezdülésében felfogta. Megbillent egyensúlya: utolsó éveiben megfogyott a hite a cselekvés, az írás, a szó erejében. Ügy látta, hogy a világ hatalmas társadalomgépezetei manipulálnak minden emberi viszonylatot és úrrá lesz a cinizmus. Döbbenten vette észre önmagán is, hogy önkéntelenül félreállt a harcolóktól, hogy nemcsak szenvedő alanya, hanem formálója is a manipulált világnak. Műveiben apró megalkuvásokkal formálja hőseit, mert példát akar szolgáltatni az engedmények elfogadására, a belenyugvásra. Felismerte, hogy a siker oltárán feláldozta elveinek egy részét. Ezzel alkalmatlanná vált hivatására, az írásra. Szorongó és önpusztító szembenézésének'vé- gére tett pontot a halál. Bessenyei Ferenc az írószerep lényegének ezt az önmagunkkal szembenézést vallja. Kemény példát ad arra, hogy a felelősségünk önmagunk iránt semmivel sem kisebb, mint a világ iránt. Játékával éppen azt hangsúlyozza, hogy nem menekülhetünk a felelősség és a cselekvési kötelesség elől. A valóságos író és a szerep, valamint a színészi alkat tökéletes találkozása biztosítékot ad a kitűnő alakításra. Az előadást Szirtes Tamás rendezte, s szándéka elsősorban az volt, hogy a már-már túlidealizált Hemingway-figu- rát reális, emberi arculatában mutassa meg. Rolf Hochhuth drámájának szövegét Görgey Gábor fordította. Kriszt György HETI FILMJEGYZET K. O. Cserhalmi György és Inke László a K. O. című új magyar filmben. A k. O; azaz a knock out ökölvívó szakkifejezés. Magyarul kiütést jelent: azt a szituációt, amikor valamely szabályos testfelületen elhelyezett szabályos ütésfajta következtében az ökölvívó megroggyan, megszédül, esetleg el is terül a padlón. Ilyenkor a mérkőzést vezető bíró rászámol az ökölvívóra, s ha az tízig nem válik újra harcképessé, azaz nem nyeri vissza az öntudatát, a szeme zavaros marad, a bíró köteles leléptetni. Kiütéses győzelmet aratni szép dicsőség, bár nem feltétlenül az bokszol a legjobban, aki sok esetben arat ilyen győzelmet. Miért ez a sportújságírói bevezető? Csupán azért, mert Rényi Tamás rendező új filmje, melyet Müller Tibor forgatókönyvéből készített, ökölvívókról, az ökölvívók sport- és magánéletéről szól. Hősei kitűnő bokszolók: Vörös Jóska, az olimpiai bajnok és Csüngi, az örök második — akinek mellesleg az apja is örökös magyar bajnok volt, Drakula becenéven. Már maga ez a környezet érdekfeszítő, izgalmas, jópofa, úgyhogy előre kitalálható: a film is ilyen lesz, hiszen aki írta, maga is bokszolt valamikor, aki rendezte, az pedig az ökölvívás rajongója. Nos, ennyi minden együtt már magában is fél siker. Hát még ha hozzávesz- szük, hogy a két bokszolót népszerű színészek alakítják (Juhász Jácint és Cserhalmi György), és a nagy mérkőzésen ők maguk bunyóznak, „élesben”, „egy-az-egyben” osztogatva egymásnak a jókora egyeneseket és horgokat. Ez se akármi, hiszen magyar filmen alighanem először alakítanak színészek bokszolókat (jó bokszolókat!), akik dublőr nélkül „hozzák” a tényleges sportjeleneteket is. (Arra már volt példa, hogy valódi — de még milyen valódi! — ökölvívó, Pap p Laci játszott egy ökölvívót, vagy hogy egy rövidfilmben a film írója, Gerelyei Endre volt az egyik bokszoló). Ha hozzáteszem, hogy néhány igazi ökölvívó is szerepel még a filmben, és hogy a hajdani csillag Draku- lát a bokszolói múltú Bencze Ferenc alakítja, Kaja bácsit, az edzőt, egyben Drakula hajdani nagy ellenfelét és testilelki barátját pedig Inke László (kiváló edzői erényeket csillogtatva), no meg hogy látható két csinos feleség (Sáfár Anikó és Kiss Mari), meg egy jópofa báty (Szabó Gyula) s egy nagyszájú nővér (Pásztor Erzsi), akkor nagyjából felsoroltam a film közönségcsalogató erényeit. A jó humorú bemondásokat, a sportnyelv vagányos kitételeit mint nevetéscsiholókat már nem is említem. Akkor tehát a K. O. sporttémájú filmvígjáték? Is. A sport is, meg a vígjáték is stimmel. De ennél több is ez a film. Mert míg igazán kellemesen szórakozunk a jól gördülő cselekmény fordulatain, s várjuk a filmet záró nagy, igazi, hárommenetes meccset, azt is megtudhatjuk, hogy az élsportoló helyzete korántsem fenékig tejföl, és hogy a sportolók elég gyakran ki vannak szolgáltatva a szakvezetés enyhén szólva nem zseniális és nem Grál lovag egyedei által képviselt „koncepciónak”. Arra is ráébredhetünk, hogy az ökölvívást sem lehet szív, megszállottság nélkül csinálni. És hogy a sportbarátság néha fontosabb, mint az, hogy ki győz — de ha ebbe a barátságba belepisz- kít valaki, akkor ott nagy disznóság történik. Hogy ezek nem falrengetően új igazságok? Kétségtelenül. De a film nem is akar többet, mint az ilyen egyszerű, mégis annyiszor megsértett igazságokat hangsúlyozni. Azt mondhatnánk tehát: a K. O. jól megcsinált szórakoztató film, melynek mondani- i valója is van, de azért a néző sem unatkozik. Apróbb kifogások persze emelhetők: Vörös Jóska elromlott házasságának históriája mintha a di- dakszis kedvéért került volna a filmbe, s Csüngi rokoni körének bemutatása is kissé epi- zodisztikus. De ezek valóban inkább csak kifogások, mert a K. O. sikerült film (kitűnő például az operatőr, Zsombolyai János munkája), melynek bizonyára közönségsikere is lesz. Megismételt esküvő A cím sejtet ugyan valamit erről az új szovjet filmről, de Georgij Natanszon rendező alkotása nem arról szól, hogy egy felbomlott házasság hogyan jön újra rendbe, hanem inkább arról, hogy ami egyszer elromlott, nagyon nehéz úgy megjavítani, hogy a törések láthatatlanokká váljanak. A film egyébként valóban egy szétzilált házaséletű fiatal pár, Násztya és Hja története. Násztya komoly, értékes asszony, Ilja viszont amolyan tücsöktermészet, akit nem nagyon aggasztanak különböző erkölcsi normák. Egy szép napon otthagyja feleségét a szép kis egyetemista, Lida kedvéért, de ezt a lányt is csak bolondítja. Később — családi segédlettel — látszólag újra helyreáll a béke Ilja és Násztya között, de Li[ da, aki, akár csak Násztya, I igazán szereti az érdemtelen ! Ilját, ismét megjelenik. Nem tud lemondani a férfiról, és amikor az jellemtelenül viselkedik vele, a lány öngyilkos lesz. Ezzel Násztya számára is betelik a pohár: otthagyja II- ját, hogy egyedül kezdjen új életet. Érdekes lenne ez a téma, hiszen a férfiak (vagy a nők) miatt felbomló házasságoknak gyakorta oka a harmadik, az új társ, és gyakoriak a tragédiák is. Natanszon filmje azonban nem tud igazán figyelmet ébreszteni, mert túl sok benne a téma kapcsán már jól ismert sablon, s túlságosan is arra törekszik, hogy egy tételt illusztráljon, ahelyett, hogy a való életet ábrázolná művészi szinten. Takács István
