Pest Megyi Hírlap, 1978. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-15 / 63. szám

1978. MÁRCIUS 15., SZERDA ^rfra. Komplex védelem a burgonyának Az intenzív termesztés ese. tén is megvalósítható a bur­gonya komplex növényvé­delme — állapították meg a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem víruskutató és bur­gonyanemesítő osztályának munkatársai. Az egyetem me­zőgazdaságtudományi kará­nak kutatói három évvel ez­előtt kezdték meg ezzel kap­csolatos kísérleteiket: össze­sen 24 vegyszer burgonyabe- legségekre gyakorolt hatását vizsgálták meg, a hazánkban legnagyobb arányban termesz­tett fajták vonatkozásában. A kísérleti eredmények egy­értelműen bizonyítják, hogy ma már vannak olyan haté­kony, több komponensű nö­vényvédő szerek, amelyek­nek felhasználásával zárt technológiában is környezet­szennyezés nélkül megvaló­sítható a burgonyakártevők el­leni komplex védelem. Lekerül a hiánycikklistáról Hamarosan lekerül a hiány­cikklistáról falun és városon egyaránt, az országszerte ke­resett kályhacsempe. A Zala­egerszegi Kerámia- és Cse- répkályhagyár zalaegerszegi telepén ugyanis befejezés előtt van a kályhacsempegyár re­konstrukciója. A földelőkészítő és az automata présgépek a helyükön vannak, s már mű­ködik az egyik égetőkemence is, tömegesen készülnek a szí­nes, mintás „kályhaszemek”. A második nagy teljesítményű égetőkemence üzembe helye­zése után 2,1 millió kályha­csempét állítanak elő egy év alatt Zalaegerszegen. Ez a mennyiség, valamint az esztergomi gyár termelése tel­jes egészében kielégíti a hazai igényeket. Középpontban a termelési feladatok Beszámoló taggyűlések után a nagy kátéi telefongyárban Még egy hónapja sincs, hogy a pártszervezetekben be­fejeződtek a beszámoló taggyű­lések, amelyeken a kommu­nisták áttekintették az elmúlt mozgalmi év munkáját, s egy­ben meghatározták az elkövet­kező feladatokat. A beszámo­lókban kiemelt helyet kaptak a termelési és a gazdasági fel­adatok. Különösen időszerű volt e téma a telefongyár nagykátai üzemében, ahol 1975-ben 160 millió forintos rekonstrukció kezdődött, s amely tavaly novemberben fe­jeződött be. A rekonstrukció idején megszűnt az üzemben a telefonok gyártása, helyüket az orenburgi kőolaj- és földgáz- vezetékek építésénél felhasz­nált híradástechnikai alkatré­szek vették át. Csökkent létszámmal Az üzem új épületeinek a fa­lán még alig szikkadt meg a vakolat, a folyosók friss fes­tékszagot árasztanak. Az ud­varon még most is gyakran látni hurcolkodó, költözködő embereket. — A dolgozók szerencsére együtt élnek a változásokkal — mondja Farsang István biz­tonságtechnikai megbízott, az üzem pártvezetőségének tit­kára. — A profilváltás nem volt zökkenőmentes. Teljesen új munkára kellett átallniuk az üzembelieknek. Sokan nem vállalták a bonyodalmakat, el­mentek a gyártól. A központ jóváhagyásával korábban 200 munkást akartunk felvenni, az említett időszakban ázon- ban ötvennel csökkent a lét­szám. Március 6-tól 25-ig RAVILL HETEK A GÖDÖLLŐI ÁFÉSZ ÁRUHÁZBAN Híradástechnikai berendezések, háztartási gépek, lakásvilágítási cikkek árubemutatója. RÁDIÓK, TELEVÍZIÓK, HŰTŐGÉPEK ÉS PORSZÍVÓK ÁRENGEDMÉNNYEL KAPHATOK. Várjuk kedves vásárlóinkat A VOLÁN 1. SZ. VÁLLALAT budapesti és Pest megyei munkahelyekre FELVESZ GÉPJÁRMŰVEZETŐKET, valamint Járműfenntartási és üzemfenntartási munkákhoz SZAKMUNKASOKAT, BETANÍTOTT ÉS SEGÉDMUNKÁSOKAT Jelentkezés naponta S és IS Budapest XIV., Pillangó u. 13/a. Budapest Xin., Rozsnyai u. 4. Budapest IV., Megyeri üt végén, Budapest XIV., * Mogyoródi u. 32. Budapest XIII., Cserhalom u. 8—10. Budapest ül., Zay u. 24. Budafok, Kővirág sor 15—17. Budaörs, Rákóczi u. 40. Százhalombatta, Erőmű u. 3. Érd, Diósdi u. 3. Pilisvörösvár, Fő u. 39. Budapest IX., Pápai I. u. 5—7. Budapest IX., Táblás u. 36—38. Budapest XV., Bogáncs u. 1—3. Budapest XIII., Forgách u. 19. őrá között az alábbi elmeken: Budapest VI., váci út 3. Budapest XIII., Hegedűs Gyula u. 45. Budapest XXI., Szabadkikőtő u. Volán telep, vagy a Szabadkikötő 4. sz. kapujával szemben levő első telepen, Kiskunlacháza, Rákóczi u. 20. Dabas, Vasút sor. Budapest IX., Köztelek u. 4. Cegléd, Külső Körösi u. 12035. hrsz. Nagykőrös, Szurdok dűlő 3. Nagykáta, Jászberényi u. 1. Monor, Petőfi u. 1. Abony, János u. 2. Gödöllő, Dózsa Gy. u. 65. Vác, Deákvári fasor. Aszód, Pesti u. 25. — Átképeztük a munkáso­kat tekercselőkké és bemérők- ké — kapcsolódik a beszélge­tésbe Horváth István személy­zeti csoportvezető, a pártveze­tőség szervező titkára. — A pártvezetőség összevont beszá­moló taggyűlésén már ered­ményekről szólhattunk. El­mondtuk például, hogy a gyár­ban szervezett tekercselőtan­folyamra 66-an jelentkeztek s 61-en vizsgáztak eredménye­sen. A hasonló bemérő tanfo­lyamunkra 39-en iratkoztak be, s a részvevők közül 16-an kap­tak kiváló tanulmányaikért 500 forintos pénzjutalmat. A szakmunkások képzése a nagykátai telefongyárban ma létkérdés. Mindez viszont költségekkel jár. A tanfolya­mok szervezésére 47 ezer 672 forintot fordítottak a gyáriak, a tanulás idején a termelésből kiesett hasznos munka értéke 51 ezer forint volt. Megvalósuló javaslatok — A pártvezetőségi beszá­molóban részletesen foglalkoz­tunk a tagkönyvcsere idején folytatott egyéni beszélgetések javaslataival — folytatja Far­sang István. — Akkor sokan elmondták, hogy több dolgo­zónknak megoldatlan a lakás- helyzete. A taggyűlésen beszá­moltunk arról, hogy az ötödik ötéves tervben 106 tanácsi la­kás épül Nagykátán, amelynek mintegy 10 százalékát kapják — az elmúlt évék gyakorlata szerint — munkásaink. Sokan felvetették, hogy nincs sporto­lási lehetőség az üzemben, hol­ott lenne igény a testedzésre. Most ismertettük egy 42 méter­szer 24 méteres tornacsarnok tervét, amelyet tavaly készí­tett el a Mélyépterv. — A gyermekek elhelyezése jelenleg is sok gondot okoz dolgozóinknak. A telefongyár mintegy 2 millió forintot utalt át a közelmúltban a nagy­községnek óvodaépítésre. Be­számoltunk a Nagykátán nem­régiben létesített napköziről is. amelyben két műszakban, 160 gyerek iskolaidőn kívüli neve­lésével foglalkoznak a pedagó­gusok. Fellendült a versenyszellem Idén újszerűén a pártvezető­ségek irányította területeken a pártvezetőségit az alapszerve­zeti beszámoló taggyűlések kö­vették. Az 1-es alapszervezet tag­gyűlésén Gólya István főrak­tárvezető a többi között el­mondta: javítani kell az anya­gok, a félkész- és késztermé­kek tárolását. Schmikl Ferenc művezető azt javasolta, hogy a fizikai és az alkalmazotti brigádok versenyét külön érté­keljék, mivel ez fellendítené a kollektívák versenymozgalmát. A 2-es alapszervezet taggyű­lésén Bozsik László, a tanmű­hely vezetője a kommunistává nevelés felelősségéről szólt. Felvetette: munkahelyén még több arra érdemes munkást lehetne felvenni az MSZMP tagjai közé. A 3-as alapszervezet tag­gyűlésén ugyancsak sok ja­vaslat hangzott el, melyről most Németh János meó-veze- tő, párttitkár beszél: — A sok kérdés közül, ame­lyekkel beszámolónkban fog­lalkoztunk, az egyik legfonto­sabb a brigádmozgalom fejlő­dése. Egy évvel ezelőtt egyet­len kollektíva, az Ifjú Gárda szocialista brigád működött a területükön. E közösség ko­rábban többször elnyerte az aranykoszorús brigád címet. Egy év alatt további két kol­lektíva alakult, amely tavalyi munkájával maga mögött hagyta az Ifjú Gárda szocialis­ta brigádot. Felvetődött az is, hogy területükön még több dolgozónak kellene szereznie felsőfokú képesítést. Virág Ferenc EGYUTTMUKÖDES Az ELTE és a ráckeveiek A ráckevei járási hivatal munkájában igyekszik figye­lemmel kísérni és alkalmazni a tudomány új eredményeit. Ezzel a céllal fordult az Eöt­vös Loránd Tudományegye­tem államigazgatási tanszéké­hez, együttműködését kérve. Ez egyebek mellett abból is állna, hogy évente egy alka­lommal a tanszék tudományos munkatársainak részvételével a jogalkotás és jogalkalmazás követelményeit államigazgatá­si ankéton megbeszélik és az elhangzottakat, további hasz­nosítás céljából a járási hiva­tal nyomtatásban megjelenteti. Másrészt a járási hivatal a tanszék mellett működő tudo­mányos diákkör tagjainak az államigazgatás gyakorlatáról tart ismertetést. Mégpedig részben a járási hivatal, rész­ben a községi tanácsoknál fo­lyó munka bemutatásával. A járások felajánlották, hogy a hallgatók kötelező szakmai gyakorlatára módot adnak Szigetszentmiklós és Dunaharaszti nagyközségi ta­nácsainál. Mind a két nagy­község a főváros agglomerá­ciós övezetében fekszik és így gyakorlatuk során a tanácsi munka speciális területével ismerkedhetnek meg a jog­hallgatók. Az agglomerációs községek általános és szakigazgatási prolémáit a tanszék és a hi­vatal közösen tárja fel. Az egyetem messzemenő segítsé­get nyújt a tanácsi dolgozók továbbképzésében is. Az államigazgatás ügyinté­zésének meggyorsítására és egyszerűsítésére a járás né­hány végrehajtó bizottsági tit­kárából és más tanácsi dolgo­zójából álló munkaközösség eddig is több javaslatot dol­gozott ki. Észrevételeiket ezentúl elbírálásra megküldik az államigazgatási tanszéknek. Ezekben állapodott meg dr. Berényi Sándor tanszékvezető tanár és Raffay Béla, a járási hivatal elnöke. Elhatározták azonban, hogy egy esztendő múlva, ha az együttműködést kölcsönösen gyümölcsözőnek találják, írásban is rögzítik a megállapodást. Összekötőket is kijelöltek, a tanszék részéről dr. Jutási György, a hivatal részéről dr. Horváth Ferenc személyében. Az első hallgató pedig már megkezdte a szak­mai gyakorlatot a sziget- szentmiklósi tanácsnál. Jegyzet Eltűnő iparcik FIGYELEMRE MÉLTÓ HÍR számolt be a minap arról, hogy a Kohó- és Gépipari, a Belkereskedelmi Minisztérium, valamint az OKISZ tárgyalá­sokat folytatott a hiánycik­kekről. Pontosabban arról, hogy az illetékesek egyeztet­tek: mikor lehet megszüntet­ni egy-egy közszükségleti cikk gyártását, s miként kell gon­doskodni az ellátás zavarta­lanságáról. A rövidke beszámoló felszí­ne alatt — bár ez nemigen tűnik ki azonnal —, egyik nehéz és ellentmondással teli feladatunk húzódik. A ter­mékszerkezet-váltás, illetve a nem gazdaságos termelés meg­szüntetése. Hogy miként függ ez össze a hiánycikkekkel —, nos, erre akadt néhány pél­da a közelmúltban. Évek óta egy vidéki tanácsi üzem ké­szítette a gyermekkocsikat. Bár a • termék nem volt sem túl divatos, sem túlságosan mutatós — mégis nagy keres­letnek örvendett — elsősor­ban méltányos ára miatt. így, amikor a kisüzemek beolvasz­tásának kampánya ezt a vál­lalatot is elérte, s a tanács megszabadult tőle, az új gaz­da — az országos nagyválla­lat — első intézkedéseként megszüntette a gyermekkocsi gyártását. Teljesen jogosan, ugyanis kiderült: a termelés ráfizetéses. (Különben is más célra szerezte meg a vidéki üzemet, nem azért, hogy ere­deti profilját megtartsa.) AZ ORSZÁGOS VÁLLALAT csakhamar kiosztotta a kis­üzemnek az új szerepet, illet­ve gyártmányt, elkezdődött a fölkészülés ennek bevezetésé­re. Időközben azonban egyéb dolog is történt. Az üzletek­ből elfogyott az olcsó gyermek- kocsi, s a hiányt nem lehetett másként pótolni, mint külföld­ről. A kereskedelem készpén­zért — természetesen devi­záért — vásárolt gyermekko­csit, hozzávetőleg háromszor annyiért, mint amennyiért a hazai kisüzem eredetileg ké­szítette a hasonló terméket. Persze, a háromszoros árat nem lehetett a vásárlókra há­rítani — így döntött a belke­reskedelem —, s ennek egy részét magára vállalta —, az állam tehát jelentős támoga­tást nyújtott. A vevő mégsem volt boldog, hiszen így is jó­val drágábban jutott hozzá a gyermekkocsihoz, mint annak előtte. S amikor ezt így szépen vé­giggondolták az illetékesek is, eszükbe juthatott: nem lett volna-e kedvezőbb valamivel többet fizetni a hazai termé­kért, hogy gyártása gazdasá­gos legyen, mint importálni háromszor annyiért? Hiszen jobban járt volna a gyártó, az állam és a vásárló is... A gyermekkocsi példáján kívül hasonlót még sokat le­hetne említeni, a hazai ásó, kasza, apró kerti szerszám gyártásától kezdve a barkács kéziszerszámok és alkatrészek oly sok problémát okozó Az ember — leg­alábbis felnőtt fej­jel — azt hiszi, hogy a játszótér: homok, csúszdák meg egyéb célszerű felszerelé­sek összessége. A szü­lő, a nagyszülő, le­viszi a gyereket kö­telességből vagy jobb híján — és a gye­rektől tulajdonkép­pen nem látja a ját­szóteret. Csak ha így — gyerektelenül, tét­lenkedve — leül va­lami közeli padra, akkor érez meg va­lamit a dolgok lé­nyegéből Elsősor­ban azt, hogy a ját­szótér „generációs választóvíz”. Ahol a gyerekek — még az iskolások is — tel­jesen belefeledkez­nek a homokba, a csúszdákba. Mind­ezek a kísérőknél semmiféle érzelmi visszhangot nem vál­tanak ki. Legfeljebb a félelem érzését keltik. Hogy az ap­ró gyerek leesik a Jki mászókáról; ahol a csöppség esetleg fél. Vagy éppen még bátor, mert nem ismeri a félel­met. Közös emóciókat válthat ki a haza­menés. A hatodik sikertelen felszólí­tás után — hogy azonnal induljunk már — jön esetleg a retorzió. Ritkán tes­ti, leginkább lelki fenyegetés. Hogy ezt nem kapod meg, ide nem viszlek el — és így tovább. Ilyenkor, tél vé­gén meg a felnőt­tek egészségügyi szorongása okoz konfliktusokat. Mint ennél a vékonyka asszonynál is: — Istike, azon­nal kelj fel a föld­ről. — Az Istike ter­mészetesen nem kel fel. Sőt, ültéből a hátára veti magát. A hűvös, nyirkos homokba. Az asszony min­denre elszánt lép­tekkel a homoko­zóba gázol, és fel­húzza a gyereket. — Ha mégegy- szer meglátom, nem jössz holnap a nagy­mamához — Istike rövidesen mégegy- szer a homokban van. Most hasmánt. Még a sapkája sim- lideréről is pereg a homok. Istike, azonnal kelj fel! — Az anya arca elkomorul, lát­szik. hogy valami súlyosat akar mon­dani. De már sem­mi sem jut az eszé­be. Aztán mégis: — Megállj csak. Istike, majd jön a rendőr! A gyerek feltér­del, töpreng. Nincs túlságosan megha­tódva, de azért úgy látszik, végiggondol­ja a lehetőségeket. És kis kezével hir­telen a hasát porol- gatja. És ekkor valóban feltűnik a rendőr. A közért felől jön, teli bevásárlósza­tyorral. Határozot­tan lépked — és lassít a homokozó előtt. A gyerek ijed­ten nézi; az anyja csodálkozva. A rend­őr meg elmosolyo­dik. Erre Istike ismét hasraveti magát. Az­tán a hátára fordul. A hideg, kissé nyir­kos, tólvégi homok­ban. A rendőr tovább­megy — és moso­lyog. A vékonyka asszony meg tehe­tetlenül néz — ma­ga elé És majdnem el­sírja magát... Boday Pál kék nyomában ügyéig. Ám a további gyakor­latból vett bizonyítékok nél­kül is világos, hogy a hazai termelői-fogyasztói árak sok­szor nem a realitásokat tükrö­zik, így megtévesztik a terme­lőt, vásárlót egyaránt. Éppen mert nem tájékoztatnak a va­lódi értékviszonyokról — té­vesen informálhatnak, vég­eredményben, esetleg a szán­dékkal ellentétes, rossz meg­oldásokhoz vezetnek. TALÁN NEM KELLENE fölülvizsgálni a termelési szer­kezetet, nem volna szükséget minden olyan terméket im­porttal kiváltani, amelynek hazai gyártása már nem gaz­daságos? Szó sincs erről, hi­szen a termékszerkezet korsze­rűsítése, a hatékonyság mércé­je szerinti rangsorolás való­ban a legfontosabb feladatunk ez idő tájt. Inkább arra szeretnénk em­lékeztetni, hogy egy-egy ter­mékváltás milyen kiterjedt elemzést igényel. Arra, hogy a végső szó kimondása előtt nerr elegendő csupán a vállalat­árvetéseket végignézni, hanenr alaposabb vizsgálódásra var. szükség. És nem csupán vizs­gálódásra — arra is, hogy a termékskálából kihulló cikket pótoljuk; megfontoljuk: meny­nyiért pótolhatjuk. De kanyarodjunk vissza ere­deti témánkhoz. Az idézet 1 napi hír szerint a lakosság igényeket kielégítő áruk gyár­tása csak akkor szüntetheti meg, ha az érintett vállalatol i erről a belföldi megrendelők­kel megállapodtak; továbbá ha megbízhatóan intézkedtél a folyamatos ellátásról. M tagadás — régóta szükség voU már mindennek leszögezésén — a belkereskedelem és ai ipar szándékainak ilyen, pon­tosabb egyeztetésére. Ez a vá­sárló érdekeit szolgálja. Ám e fontos és semmikép­pen nem mellőzhető gyakorlat bevezetése kapcsán bizonyos kétségek támadhatnak — er­ről ugyanis nem számolt be a napi hír —, vajon nem lesz-e még nehezebb, bonyolultabb feladat a termékszerkezet kor­szerűsítése a fogyasztási cik­keket termelőknél? Nem ke­letkezik-e újabb akadály ott, ahol éppen az akadályokat akartuk megszüntetni? Ezért csak remélni lehet, hogy a jó célt szolgáló, vásárlók ér­dekeit védő eljárás nem lesz bürokratikus és hosszadalmas; nem jelent majd vétót a ter­mékváltás számára. AZ INTÉZKEDÉS MEL­LETT szóltunk, vagy ellene? — merülhet fel a kérdés. Csakugyan: a termékszerke­zet-váltás az egyik legbonyo­lultabb, legnagyobb körülte­kintést igénylő feladat, ese­tenként egymásnak ellentmon­dó szempontokat kell mérle­gelni, ütköztetni, — dehát et­től nincs módunk sem elte­kinteni — sem ez alól föl­mentést kérni. Olyan tenni­valója ez napjainknak, amely­től legközelebbi jövőnk függ. M. I.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents