Pest Megyi Hírlap, 1978. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-05 / 31. szám
1978. FEBRUAR 5., VASÁRNAP xMiap Három község határában gazdálkodnak Tartalmas számvetés Hagyományai vannak a szőlőtermesztésnek Tápióbicske környékén. A szőlőskertek nemcsak a bort, a kenyeret is adták az itt élőknek nemzedékeken át; talán azért tisztelik a helybeliek aranyérmes kadarkájukat annyira, hogy komolykodva „kadar” néven emlegetik. Az Április 4. Termelőszövetkezet nagyüzemi szőlőtőkéi között ma már korszerű támberendezés oszlopai sorjáznak, helyet adva a gépi művelésre és módot arra, hogy a járásban a legtöbb szőlő itt teremjen: egy hektárról több mint száz mázsát szedtek le a múlt őszön. Kemény munkával Most zárszámadó közgyűlésre igyekszik a tagság. A művelődési ház nagytermében, a folyosókon, a teraszon, lent az előkertben is csoportokba verődve beszélgetnek. Ünnepi feszültség, várakozás az arcokon. Tavaly másfél milliós nyereséggel zárt a közös gazdaság, az idén 17 millió 160 ezerrel — s a kicsit elfogódott hangulat tán nem is a tekintélyes summának, inkább a mögötte levő kemény munkának szól, mely valóban tiszteletet parancsoló. A termelőszövetkezet elnöke, Illés István szól az elmúlt esztendő eredményeiről, s az elkövetkezendő feladatairól. Arról, hogy a közös, 7200 hektárnyi szántóföldből 1700 hektáron ötvenmázsás átlagtermést adott a búza, s hogy a GK-Tiszatáj elnevezésű új fajta immár országos hírűvé vált innen elindulva. Magas fehérje- és sikértartalma miatt nevezik a pékek „javítólisztnek”; foszlós-puha lesz az ebből készült kenyér. Kukorica hibridvetőmagjuk a határokon túl is keresett, kedvelt cikk: lengyel, NDK, cseh, és szovjet exportra évente 30 ezer forintnyi kukorica-vetőmagot takarítanak be egy hektárról, s 500 hektáron termesztenek hibridmagot. Észszerű összhangba hozzák a zöldségprogram irányelveit a helyi adottságokkal, lehetőségekkel. Csökkentik a dohány termőterületét, megtartják ugyanakkor a gyümölcsösöket, a burgonyával viszont nem próbálkoznak tovább: nem ad jó termést ezen a talajon. Helyette már ez évben zöldborsót és dinnyét termesztenek. Tehenészetük most van felívelőben. A holstein-frizzel keresztezett utódok jóval több tejet adnak, mint a hagyományos állomány, így terveik szerint két éven belül tejtermelésük meghaladja az országos átlagot. Szép összegeket — 12 milliós termelési értéket és 2 milliónyi nyereséget — hozott a Kahyb-sertés az elmúlt évben —, 5 ezer hízót adtak el a telepről tavaly. A termelőszövetkezet 1000 hektárnyi gyepterülete és a takarmánykeverő üzem együtt teszik lehetővé, hogy a háztáji állatállomány ellátása is zökkenőmentes legyen. Tervek és segítők Tekintélyes összeggel: 143 millió forint termelési értékkel zárja az 1977-es évet a közös gazdaság. Részletes terveik azt mutatják, hogy az elkövetkezendő esztendőben 7—8 százalékkal tovább akarják növelni a termelést. Adottak erre a lehetőségek? Gondokról, nehézségekről kérdezem Vermes Győzőt, az elnökhelyettest. — A lehetőségek élők, mint ahogy élők a mindennapi gondok is. Termelőszövetkezetünk három községet ölel fel: Tápióbicske, Tápióság és Pánd földrajzi középpontjában akarjuk kiépíteni a géptárolót, így a legrövidebb úton, egy 7 kilométeres sugarú kör ívén belül elérhető lesz gépeinkkel a tsz minden pontja. Tervezünk egy bábolnai rendszerű, központi szárítóberendezést is felállítani, mely valamennyi terményünk szárítására alkalmas lesz. Mellé épül majd a raktár is, magtár is. Az építkezéssel járó gondokon a szövetkezet saját építő- és szerelő- karbantartó brigádjai segítenek átlépni. — Aratáskor és szüret idején „tűzoltómunka” folyik a határban? — Annyiban igen, amennyiben tűzoltók is segítenek ilyenkor nálunk, s annyiban nem, amennyiben nem szükségesgyors, alkalmankénti megoldás ez számunkra a kézi munkaerőt pótlandó, hanem egy sokéves, jól kialakult munkakapcsolat. A Kun Béla Tiszthelyettesképző Iskola hallgatói a Belügyminisztérium dolgozóival karöltve évről évre visz- szajárnak hozzánk, versenyezve egymással is, a mi fiataljainkkal is. Így komoly részesei a betakarítási munkáknak. A tettekben, egységben A helybeli fiatalok pedig tekintélyes számarányban képviseltetik magukat a termelőszövetkezetben. A tagság egyhar- mada harminc éven aluli, többnyire szakmunkások. A művelődési ház kapuján színes plakát hirdet Illés-koncertet. Ilyenkor bizonyára csak fiataloknak szól a zene. Szorosra kötött fekete fejkendő alól hangzik a vélemény: miért csak nekik szólna? Mi is eljövünk meghallgatni az ilyet. Mint ahogy ők is eljönnek, ha magyarnóta-estet hirdet a plakát ... Itt tehát nincs nemzedéki ellentét, de vajon községek közötti versengés van-e? Tizenkét tagú asszonybrigád ül egy csokorban a terem közepén. Bicskeiek? — kérdezem. Ságiak vagyunk — hangzik kórusban, kis lokálpatrióta mellékzöngével. Czakó Illés, a tsz párttitkára mondja: a közös munka összehozza az embereket, az együttdolgozás során a bicskeiek, pándiak, ságiak egyképp kiveszik részüket a tennivalókból. Ünnepnapokon persze ki-ki szűkebb hazájához, földijeihez húz. Bedő Ildikó Rendkívüli esemény nélkül Ködös hétköznap az útügyeletnél Hajnali négy óra. Még szinte alig van forgalom az utakon. Sűrű a köd, öt-hat méterre is alig látni. A néha elhaladó autókat csak a motorzúgásról sejteni, lassan mennek, szinte tapogatják az utat. Azután sokáig ismét csak a tömött, fehér csend ül a tájra. Ha nincs hó... A Budapesti Közúti Igazgatóság Pest megyében mintegy 2207 kilométer hosszú út ügyeletét látja el. — A mi munkánkról most nem sok érdekeset lehet írni — kezdi a beszélgetést Zsiga- Kiss Endre, az üzemeltetési osztály vezetője. — Lábhoz tett fegyverrel várunk egy hirtelen hóesésre, hófúvásra. Az idén 24 millió forintot kaptunk a téli forgalom biztosítására. Ez bizony nem túl sok pénz. Ötmillió akkor is elmegy belőle, ha a gépeink ki sem mozdulnak a telepről. Az öt telepen összesen 120 gép várja a „bevetést”. — Ebből 40 hóeltakarító, 40 sószóró és 40 kettős feladatra képes. Ha például 20 centis hó hullna most reggel, délután négyre már végeznénk is az eltakarítással. De egyelőre még a meteorológia sem jósol ekkora havat. Kilenc óra. A 70-es úton néhány helyen már 200 méterre Is látni. Lassan felszáll a köd. Érd után egy árokba borult fehér Skoda mellett fékezünk. A ZB 41—34-es rendszámú kocsiban már senki nincs. Bizonyára korábban történt a baleset, amikor még sűrűbb volt a köd. Amíg az összetört kocsit nézegetjük, megérkezik Kertész Iván, a közúti igazgatóság sárga kis járőrautójával. — Azt nézem, hogy menynyire zavarja a forgalmat ez a felborult autó. — Történt valami rendkívüli hajnal óta? — Semmi különös. Csak a 19-es táblát törte le valaki és az útjelzőket is megrongálták. Valószínűleg részegek erősködtek. Tárnokon, az üzemmérnökség telepén egymás mellett sorakoznak a munkagépek. Simon Pál a telep vezetője. Szobája falán egy jelmondat: „GÉPESÍTÉSSEL A KORSZERŰ ÚTFENNTARTÁSÉRT!” — alatta a tablón színes képek a téli és nyári útmunkákról. — Igazi hőmunkát csak a képeken látni, az idén elég sokat állnak a gépeink — fogad Simon Pál. — A szovjet ZIL hómarót már évek óta nem kellett üzemeltetni. Mondjam azt, hogy szerencsére? Azért télen sem ülünk ölbe tett kézzeL Embereink most hó híján az útszéli cserjét irtják, a táblákat tisztítják, mikor mi adódik. Bia felé például a mellékutakról átfolyó víznek készítenek elfo- lyót. , Épül az új út Elmúlt tizenegy óra. Kisütött a nap. A 11-es út teljesen száraz, egészen Szentendréig. Aztán a város közepén ismét I köd borul ránk. Az út nyirkos, csúszós. 1 Szentendréről Pilisszent- lászló felé kevés kocsi kanyarodik el. Hiába, hétköznap van. Ahogy egyre feljebb megyünk, a hófoltok összefüggő hótakaróvá válnak, Pilisszent- lászlón pedig szánkózó gyerekek nevetését verik vissza a sziklák. Aztán hirtelen vége szakad a betonúinak, és már csak a havas erdei úton gurulhatunk tovább. — Idegenek ide már nem fordulhatnak be. Itt építjük a 11-es főút mentesítésére a pilisi „feltáró” utat, Visegrádig. Az építők csoportját már messziről látjuk. A fagyos földbe vágott 8—10 lapát és ásó arról árulkodik, hogy ebédidőben érkeztünk. Pattogó tűz mellett melegednek az emberek, közben akad, aki szalonnasütéssel foglalatoskodik. — Naponta kilenc órát dolgozunk ilyenkor. Nyáron meg tízet — kattintja be a bicska pengéjét Vanyák Nándor. — Az utolsó négy kilométeren még csak a földmunkát csináljuk, itt pedig — mutat a lassan araszoló lánctalpas földmaró felé — a hegyoldalt bontjuk, és a vízelvezető csatornákat rakjuk le. Nem könnyű feladat, nagyon rossz a terep. Sok a kő, a szikla. És elég nyirkos az idő. Odalenn a faluban delet harangoznak. Ahogy gurulunk az épülő út göröngyein, mögöttünk marad a köd. Körülöttünk szikrázik a hó a napsütésben. Aztán a 11-es főúton már se hó, se pára. Csak napsütés. Az út száraz. YVanatka Gabriella A közigazgatás alapjainál (I.) Társult községekben IVündössze 20 közös tanács • tevékenykedett még 1974-ben Pest megyében. Eredményes munkájuk és feladataiknak törvények szerinti ellátása, a székhely-község és a hozzá tartozó társközségek viszonylag dinamikus fejlődése adta a biztatást, hogy további közös tanácsok létrehozását szorgalmazzuk. Az azóta szerzett tapasztalatok azt bizonyítják, hogy célszerű volt a közös tanácsok létrehozása és az erők egyesítése. Ezzel összhangban folyt a mezőgazdasági termelőszövetkezetek egyesülése, amely jó gazdasági bázist teremtett a községek továbbfejlesztéséhez.' A közös tanácsok létrehozása után a legnagyobb vita és feszültség a fejlesztési koncepció kialakításában, eldöntésében jelentkezett. A járási pártbizottságok, a közös tanácsokat irányító pártszervek körültékintő, következetes, politikai felvilágosító munkával és érdemi határozatokkal elérték, hogy a társközségek lakossága is megértse, elfogadja az egyesített erőben rejlő lehetőségeket. A közös tanácsok megalakulásakor és természetesen ma is a községek fejlettségi szintjében, ellátottságában vannak különbségek. A kommunális ellátottságban többnyire a székhelyközségek voltak jobb helyzetben. A meglévő különbségeket néhány konkrét példa is érzékelteti. Aszód székhelyközség és a hozzá tartozó Iklad társközség a meglévő gondjaik mellett is lényegesen jobb ellátá- súak, mint az ugyancsak hozzájuk tartozó Domi ny társközség, amely az fgvesülesKcr aránytalanul elmaradott volt. A ráckevei járásban viszont ennek fordítottjára is van példa. Dunavarsány, amely székhelyközség, a kommunális ellátottságban elmaradottabb, mint a hozzá tartozó társközségek. Ebben a helyzetben Aszód, mely a közös tanács székhelye, az egyesülést követően először Domony társközség fejlesztési gondjait oldotta meg. Pénzben kifejezve, Domony társközség 1974 óta 100 millió forint fejlesztésben részesült, melynek nyomán utak és pedagógus szolgálati lakások is épültek. Ezt a fejlesztést Domony, mint kisközség, önállóan nem lett volna képes megoldani. Természetesen találkozunk olyan példával is, hogy a nagyobb ütemű fejlesztés a székhelyközségben van, különösen akkor, ha az egyúttal járási székhely is. Az elmúlt négy évben Ráckevén többek között lakásokat, nyolctanternles iskolát, óvodát építettek és jelentősen fejlesztették a közműveket Ez azonbftn kihatott a Ráckevéhez tartozó társközségekre is: közművelődésben, az áruellátás javulásában és többek között abban, hogy a társközségek lakói közül többen kaptak lakást a székhelyközségben. Emellett nem hanyagolták el a társközségek fejlesztését sem, így Szigetbecsén iskolát és gázcseretelepet építettek. A fejlesztési politika körültekintő kialakítása és megoldása, továbbá a fejlesztési elgondolások közép- és rövidtávú ismertetése, illetve kialakításuknál a lakosság igényeinek mérlegelése nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az állampolgárok mind jobban magukévá tegyék a közös tanácsok létrehozásának szükségességét. A társközségek lakosságával is elfogadtatható, hogy bizonyos fejlesztések és beruházások központi elhelyezése közös érdek. A megyében egyre több ilyen község van, amelynek megfelelő a vonzáskörzete a társközségekkel. A váci járásban az intézmény- hálózatot elsősorban a székhely-községekben építették ki és korszerűsítették. Ennek következtében közös igazgatású oktatási- és kulturális intézmények jöttek létre, amelyek színvonalasabban, jobb feltételek között tudják megoldani a társközségekben élő gyermekek oktatását és a lakosság művelődését. A galga- mácsai közös tanács a társközségek felső tagozatos tanulóinak a korszerű követelményeknek megfelelő oktatását hasonlóképpen oldotta meg. Az Örkény községi pártbizottság javaslatára a nagyközség művelődési házát újították fel, ennek következtében javult a társközségekben is a művelődési lehetőség. A társadalmi munka megszervezésének azért is van megkülönböztetett jelentősége a közös tanácsú községekben, mert a fejlesztési igények jóval nagyobbak, mint a rendelkezésre álló lehetőségek. Az egy főre jutó társadalmi munka értéke 1977-ben a közös tanácsú községekben meghaladta állampolgáronként a 60 forintot. Ebben az átlagnál is fontosabb helyet foglal el a Hazafias Népfront munkája. A népfrontbizottságok és -elnökségek az elmúlt években jelentős eredményeket értek el a falusi hagyományok ápolásában, á társadalmi- munka-akciók szervezésében, a közéleti tevékenység fokozásában. A pártszervezetek feladata, hogy kiemelt figyelmet fordítsanak a Pest megye településhálózatában Jelentős — az országos átlagot ténylegesen meghaladó — szerepet töltenek be a nagyközségi és a közös községi tanácsok, valamint az utóbbihoz tartozó társközségek. Az ország 30« nagyközségének hozzávetőleg egyhatoda, vagyis 54 van Pest megyében. közülük négy nagyközség egyben járási székhely is. A közös tanácsú nagyközségek száma 1«, s hozzájuk 45 település tartozik, összesen 34 közös tanácsú község működik Pest megyében, ezekhez összesen 81 település tartozik. A nagyközségekben és a nagyközségi közös tanácsokban él és dolgozik a megye lakosságának több, mint 60 százaléka és a megye párttagságának egyhar- mada. A társközségekben több, mint százezer állampolgár él és félezernyi párttag tevékenykedik. Ebből adódóan is a megyei pártbizottság és tanácsi vezetés fokozottan törődik e nagyközségek életével, fejlődésével, az ott élő lakosság gondjainak megoldásával és egyre növekvő igényeinek megfelelő kielégítésével. társközségi népfrontba zoítságokra, egyebek között az eddiginél több tájékoztatással, információval, a székhely- és társközség! népfront-vezetőik, valamint tanácsi vezetők találkozásainak, megbeszéléseinek rendszeresítésével. Épp ilyen, fontos a feladat együttes értelmezése, koordinálása és egyeztetése. A tanácsi testületi és államigazgatási munka az igényeknek megfelelően alakul a közös tanácsú községekben. A társközségek lakosságát kellő számban képviselik a tanácstagok és az a tapasztalat, hogy a társközségek lakossága mint választó, fokozott követelményeket támaszt a tanácstagokkal szemben. Megvalósulná látjuk a XI. pártkongresszus beszámolójában megfogalmazottakat; „hogy az egységes államszervezet részeként erősödik a tanácsok népképviseleti, önkormányzati és államigazgatási jellege és funkciója. A tanácsok mindinkább területük felelős gazdái és az össztársadalmi feladataink megoldásábanf is hatékonyan vesznek részt”. Az irányító pártszervek különös gondot fordítottak a megyében a közös tanácsú községek szerveinek személyi összetételére. A testületekbe a párt politikáját támogató, mellette kiálló, közmegbecsülésnek örvendő személyeik kerültek döntő többségbe. Az ösz- szetétel tükrözi a választók összetételét. A káder- és személyzeti munka segítése; ellenőrzése a közös tanácsok pártirányításában igen jelentős helyet foglal el Az irányító pártbizottságok és pártvezetőségek gondot fordítanak a tanácsi vezetők irányítására, képzésére, munkájuk értékelésére. Jó az együttműködés a tanácsi vezetők és párttitkárok között. Rendszeresen és folyamatosan tájékoztatják egymást és a testületek tagjait a munkájukhoz szükséges időszerű kérdésekről, párthatározatokról, rendeletekről. Az viszont helyenként megnehezíti a közös tevékenységet, ha a tisztségviselők hiányos ismeretnek és nincsenek tisztában alapvető párthatározatokkal, vagy a tanácsi munka területén megjelenő törvényekkel, jogszabályokkal FontOS tényezője a pártirányításnak a közös tanácsú községekben a kommunista tanácstagok csoportja. Mozgósításukra a tanács egész tevékenységét érintő, lényeges kérdések eldöntése előtt van szükség. Ilyen az éves tervek értékelése, a következő évi feladatok meghatározása. A közös tanácsok a társközségek számától és nagyságától függően kihelyezett testületi üléseket is tartanak. Ezek megteremtik a tényleges érdekeltséget, a jó politikai légkört és közérzetet a társközségekben. Esetenként jelentős politikai rendezvényeket, járási ünnepségeket is szerveznek társközségekben. Ezeknek mindig igen kedvező a visszhangja. Segítik a tanácstagi csoportok is a közös tanácsokat. Vezetői a tanácselnökhelyettesek és évi 2—4 alkalommal üléseznek. A társközséget érintő tanácsülés! napirendeket előzetesen megtárgyalják, ezenkívül a társközségeket érintő egyéb kérdésekben is állást foglalnak. A hatósági munka segítése és ellenőrzése a közös tanácsú községekben működő pártszervek egyik fontos feladata. Figyelembe véve, hogy a lakosság a párt politikáját annak alapján ítéli meg, hogy milyen tapasztalatokat szerez közvetlen lakóhelyén, munkahelyén, miként érvényesül a párt politikája helyileg, milyen a kommunisták magatartása, ez megnövekedett feladatot ró a pártszervezetekre. Munkájuk alapja, hogy a tanácsoknál, a kirendeltségeknél érdemibbé tegyék a foglalkozást az ügyfelekkel, s az állampolgárok ügyeit kulturáltan és közmegelégedésre intézzék. A tömegkapcsolatok tovább szélesedtek, bővültek és szilárdultak a közös tanácsú községekben. Erősödött az összefogási és cselekvési egység is. A közös tanácsú községekben is társadalmi üggyé, közös üggyé vált a települések fejlesztése, egyre jelentősebb a gazdasági egységek együttműködése, a lakosság részvállalása, a községpolitikai feladatokból. Egyre inkább, társadalmi üggyé válik a köz- művelődés, az oktatás és az egészségügy fejlesztése. A közös összefogás példái ezek a közös fenntartású intézmények, az „egy üzem — egy iskola” mozgalom, a művelődési intézmények komplex irányítása. Mindezekben az elért eredményekben megmutatkozik a közös tanácsú községek munkáját irányító pártbizottságok és pártszervek hathatós tevékenysége is. (A 2. — befejező — rész keddi lapunkban: Erősödő nagyközségek címmel.) ARATÓ ANDRÁS, az MSZMP Pest megyei bizottságának titkára
